Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 130 
Imádság
  2018-07-10 16:36:42, kedd
 
  Wass Albert

Imádság

Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a földön.
Szerelem-Isten:
a szívemet
Neked őrzöm.

Te vagy a világ
örök meséje.
A mi szerelmünknek
Te vagy az eleje,
Te vagy a vége.
Belőled indul
minden szépség.
Égő oltárod
minden reménység.
És visszatér
hozzád a Halál.
Te állsz a bölcsőnél
és a ravatalnál.

Mégis az ember
megtagad Téged.
Bocsásd meg neki,
ha ellened vétett.
Bocsásd meg neki,
hogy törpe a lelke,
hogy nem elég szent
a szerelemre.
Ha a szentséged
porig alázza
és prófétáidat röhejjel űzi
ki a világba,
bocsásd meg neki,
hogy olyan gyenge,
hogy bár szeretne,
imádni nem mer:
bocsásd meg neki,
hogy csak ember.

Szerelemisten:
Te vagy a Szentség,
Te vagy az élet.
Ő és Én,
Két kóbor táltosod,
imádunk Téged.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Otthon
  2018-07-09 13:08:57, hétfő
 
  Wass Albert

Otthon - részlet

“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Búcsú Európától
  2018-07-03 21:37:13, kedd
 
  Wass Albert:

Búcsú Európától

Ôszi eső áztatja a csöndet,
a tábor alszik. Csak az utcalámpa
virraszt a ködben s én. Szorongató
vak némaság borul lelkem tavára.
Ma éjjel búcsúzni kell utoljára.
Fiaim, holnap indul a hajó.

A drótsodronyos, ócska vándorágyban
alusztok már. Álmodjatok csak,
fiaim, holnap indul a hajó.
Fiaim, holnap messzire megyünk,
és elmarad az öreg Európa,
mint nyűtt ruha, divatjamúlt, fakó.

Örvendjetek, hogy partok integetnek
felétek: vidám, gondtalan haza,
aranyalma vár, lengő hintaló.
Fiaim, holnap indul a hajó.

Apátoknak majd megbocsássátok,
ha bús szemében megrezdül egy könnycsepp,
mikor kihull száján a búcsúszó,
s a régi partok lassan tovatűnnek -
fiaim, holnap indul a hajó.

Jaj, annyit kellene még mondani,
de fáj a nyelv és néma már a száj,
az ájult szív verése elhaló,
s a fáradt vágyak csapzott szárnya fáj -
fiaim, holnap indul a hajó.

Álmodjatok csak, majd virrasztok én.
Kárpátok orma, álmodó Maros-völgy
és drága Erdély, árva szép hazám!
Emlékezésem visszanéz, hanyatló
napom ráveti búcsúsugarát -
s holnap reggel indul a hajó.

(Nem állt a parton senki....)
Nem állt a parton senki,
kendő se lengett.
Hajónk fölött az estben
síró sirály kerengett.

Egy messzi erdő kék-fekete foltja
emléket intett még, aztán följött a hold,
és elmaradt a part és vele minden-minden,
ami volt
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Vizek felett
  2018-07-03 01:04:10, kedd
 
  Wass Albert

Vizek felett

Ó Istenem de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek a mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra vál
és lelkem minden barázdája,
s mit a sors naphosszat árkol:
Neki lenne boldogsága.

Ha tudnám azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
őrlése száz malomkeréknek:
minden amit csak reám mérnek:
simogatás egy Sorstestvérnek.

Mint tenger-őr elnéznék messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Ő vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.

Ó Istenem, de szép is volna:
így őrködni valakiért
vizek felett az őrtoronyba.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
A titokzatos őzbak
  2018-06-30 14:35:26, szombat
 
  Wass Albert

A titokzatos őzbak


"Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva, s közben célt hazudik tettei elé.
Sokszor gondolkoztam az élet dolgain, csöndes és sűrű erdők mélyében, hova nem ért emberi zaj, s csak harkálykopogások és a lassan úszó nap mérték az időt. Kidőlt fatönkön üldögélve, míg előttem a vágott lankáján ideges léptű őzek legelésztek, vagy róka baktatott szimatolva titkos ösvényein. Harmatos hajnalokon és langyos nyári estéken. Csöndes és szomorú őszi délutánban, mikor sárga juharfák széles levelei hullottak halkan, s távoli völgyeken szarvasbika bőgött. Vagy zúzmarás vad télben, mikor a hó befödte az erdőt s félelmetesre, nagyra nőtt a csend. Minden időben végiggondoltam az élet sok furcsa dolgát, s minden idő más gondolatokat érlelt."


 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
A régi képek
  2018-06-17 15:47:26, vasárnap
 
  Wass Albert

A régi képek

Ha néha, néha nyári éjszakán
Eszembe villan egy-egy régi álom,
A holdsugarán, csillagfényen át
A régi képek halvány fényét látom ...

Mikor a sötét fenyves erdők mélyén
Nekem zenélt a zúgó vadpatak,
A csendes, néma, rózsás esti fényben
Kék hegyek közt nyugodott a nap ...

Mikor a párás, zöldvizű mocsárban
Nagy hápogással keltek föl a récék,
Halkan zizegő nádas sűrűjében
Órákig lestem egy réti sas fészkét ...

Mikor a hűvös nyári hajnalon
A vágott szélén jártam lopva, csendben,
Őzbaknak néztem minden barna foltot,
Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...

Mikor a sziklák égbe nyúló ormán
Előttem játszott egy zergegidó,
Körülöttem volt a kék havas,
Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...

Aztán még sok-sok minden elvonul,
Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...
De egyszer minden, minden elrepül,
Csak holdsugár és csillagfény marad
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Hálaadás
  2018-06-13 20:04:01, szerda
 
  Wass Albert

HÁLAADÁS

Ó, hála neked, könnyek Istene:
hogy adtál nekem két síró szemet,
és fájdalmat, és bánatot is hozzá,
s egy lelket, aki sohasem nevet.

Te tettél az ősz rokonává engem,
adtál magától omló könnyeket,
hogy megsirassak minden hantra hulló,
reszketve hulló őszi levelet.

Ó, hála néked, könnyek Istene,
hogy annyi bús mosolyt adtál nekem,
s megengedéd, hogy mindent eldaloljak
egyetlen húrra hangolt lelkemen.

Tudom, ha egyszer kedvem kerekedne,
hogy húromat másra hangoljam át:
hálátlan voltomon haragra kelve,
Isten-kezeddel leszakítanád.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Virágok
  2018-06-13 19:57:15, szerda
 
  Wass Albert

VIRÁGOK

Ha csókos szellő szárnyán
hangod zenéje kél,
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél.
Belőle csengve-zengve
ezer virág fakad,
s virággal szórja szerte
a Te tavaszodat.

De ha az esti csendben
elnyelnek lent a fák:
valahonnan kiserken
egy fekete virág.
Idéz az alkonyatba
egy könnyes, bús varázst,
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Bogáncs
  2018-06-12 19:28:34, kedd
 
  Wass Albert

BOGÁNCS

Száraz bogáncsot üldözött az orkán
pókháló-fátylas, őszi dombon át,
s közben
halál-rapszódiákat orgonált.

Engem is úgy űz a Sors szele,
és úgy szegődött társamul a bánat,
mint bogáncshoz a bükkfa levele,
mely beleakadt, s most rohan vele,
s a kísérésben soha el nem fárad.

Testvér, ha látsz a bükkös alján
szél-tépett, árva, vad bogáncsot,
suttogj el érte nagy-titokba'
a harmat-könnyes alkonyatba
egy hófehér, szent imádságot.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Elkésett szerelmeslevél
  2018-06-05 20:57:12, kedd
 
  Wass Albert

Elkésett szerelmeslevél

Bocsásd meg, hogy csak ma írom
hozzád e régvárt levelet,
mikor az elfutott időt
már visszahozni nem lehet,
mikor lassan hajlott lett vállunk,
hajunk deres, kedvünk nehéz...
Bocsásd meg, hogy ily nagyot késett,
Szinbád, a vidám tengerész.

Hajómat hullámok dobálják,
ringattak színes tengerek,
tündérek, sellők, boszorkányok
bűvöltek a vizek felett.
vihar tülkölt olykor, s vérszínű
tornádó csalta ki merész
birokra kedvem... s ment, dalolt
Szinbád, a vidám tengerész.

Nem gondol Rád? Ki tudhatja,
mire gondol a csönd a mélyben,
míg fönt orkánok orgonálnak
és bőg a szél, s a gyilkos szélben
árbóc ropog, vitorla reccsen,
az élet olcsó, úr a vész...
Így élte életét bolondul
Szinbád, a vidám tengerész.

De olykor, ha leszállt az éj,
hullám pihent s a szelek álltak,
csönd volt s a csillagok feredni
korallos szűz mélységbe szálltak:
mint kit titkos varázslat vert meg,
szíve üres lett és nehéz,
s korlátnak dőlve messze nézett
Szinbád, a vidám tengerész.

S tenger fölött, idő fölött
mint halvány, messzi csillagot,
a csillagpárás éjszaka
egy álomarcot ringatott.
Az arcodat. S felzajlott távol
egy emlék, édes, mint a méz...
Rád gondolt és nagyot sóhajtott
Szinbád, az árva tengerész.

S ma vén hajómon elborongva
ím látod: Rád emlékezem.
Tépett vitorlám rongyait
búcsúkendőként lengetem.
Oly rengeteg sok, amit érzek,
s amit mondhatok, oly kevés:
Csak téged hordott szíve mélyén
Szinbád, a hűtlen tengerész.

Te voltál én, és én Te voltam.
Menekültem, s jöttél velem.
Te voltál, kedves, legelső
s a legutolsó szerelem
S mint koldussá lett vén kalóz,
prédált kincsére visszanéz:
úgy gondol ma Rád búcsúzóul
Szinbád, az öreg tengerész.

Mondják: talán még élünk egyszer,
- Ki tudhatja az igazat?
De ha így lesz, új életében
örökre melletted marad.
Vitorlát bont majd, színeset,
illatos víg szelet idéz,
s dalolva száll tengerre Véled
Szinbád, az örök tengerész.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 130 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 102 db bejegyzés
e év: 1541 db bejegyzés
Összes: 10631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 611
  • e Hét: 3926
  • e Hónap: 25710
  • e Év: 613679
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.