Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
A régi képek
  2018-09-05 20:16:49, szerda
 
  Wass Albert

A régi képek

Ha néha, néha nyári éjszakán
Eszembe villan egy-egy régi álom,
A holdsugarán, csillagfényen át
A régi képek halvány fényét látom ...

Mikor a sötét fenyves erdők mélyén
Nekem zenélt a zúgó vadpatak,
A csendes, néma, rózsás esti fényben
Kék hegyek közt nyugodott a nap ...

Mikor a párás, zöldvizű mocsárban
Nagy hápogással keltek föl a récék,
Halkan zizegő nádas sűrűjében
Órákig lestem egy réti sas fészkét .
..
Mikor a hűvös nyári hajnalon
A vágott szélén jártam lopva, csendben,
Őzbaknak néztem minden barna foltot,
Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...

Mikor a sziklák égbe nyúló ormán
Előttem játszott egy zergegidó,
Körülöttem volt a kék havas,
Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...

Aztán még sok-sok minden elvonul,
Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...
De egyszer minden, minden elrepül,
Csak holdsugár és csillagfény marad ...
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Búcsú egy kutyától
  2018-08-27 20:00:30, hétfő
 
  Wass Albert

Búcsú egy kutyától

A sírodnál kellene elmondjam ezeket a szavakat, Bodri de neked nincs sírod. Ebben az
idegen nagyvárosban nincsen sírjuk a kutyáknak, mint odahaza hálunk. Holttestedet idegen
emberek hurcolták el ismeretlen helyre és én nem voltam ott, hogy védelmeztelek, mint ahogy
te megvédtél volna engem. Azt mondják, még éltél néhány percig a baleset után, és tekintetedet
csodálkozva hordoztad körül az embereken, akik bámészan köréd gyűltek. Ugyan mire
gondolhattál akkor? Miféle gondolatok kavaroghattak egyszerű, tiszta kutyafejedben? Talán azt
gondoltad: vannak a világon csöndes nagy erdők, virágos rétek, békés tisztások. S az emberek
mégis szörnyűséges kővárosokat építenek maguknak, megtöltik dübögve száguldó
gépszörnyetegekkel, amelyek mindent elgázolnak, ami útjukba kerül: gyepet, virágot,
cserebogarat és játszadozó kutyákat . . . igen, még játszadozó kutyákat is. Nagyon érthetetlenek
lehetünk neked mi, emberek, ugye? Akik elhagytuk az otthoni erdőket és vándoroltunk egyre
távolabbra, egyre idegenebb vidékre, egyre idegenebb életbe. Akik a szép békességes otthoni
világból átvándoroltunk egy gyilkos, vad világba, ahol füstös, sötét kőtömbök között megvadult
gépek leselkednek reánk, ahol egymást kergetjük és tapossuk és soha egy percnyi nyugtunk
nem lehet, . . . jaj, Bodri, én sem értem ezt, én sem értem!
Pedig szép volt az élet odahaza, ugye? Virágos réteken nagyokat nyargalni, rigót ugatni
tavaszi erdőszéleken, vadkan nyomát keresni őszi csalitban: szép volt, Bodri, ugye szép volt? S
butaság, hogy el kellett jönni onnan s dübörgő gépek taposásától meg kellett halni messzi
idegenben, mielőtt a nyomot megtalálhattad volna, mely haza vezet? Mi lesz velünk most már,
mi lesz?
Nem igaz, hogy téged siratlak, nem igaz, Bodri, ne hidd. Magamat siratom, magamat.
Mert íróasztalom alatt üresen maradt a helyed. És este, ha sétálni megyek az idegen városban,
egyedül vagyok az őszben, most már igazán egyedül. Kutyák szaladnak el mellettem és te nem
vagy köztük. Sötét kapualjakban macskák osonnak és nem vagy ott, hogy megkergesd őket.
Reggel, ha fölébredek, nem állsz az ágyam mellett kérdő szemekkel: haza megyünk-e, édes
gazdám? Ma már nem kérdi senki. Többé nem kérdi senki.
Ma reggel még kitették a szomszédok a csontokat a küszöbre. Még nem tudják, hogy
nem vagy már közöttünk. Hogy soha többé nem vagy már közöttünk, hogy megszöktél,
dezertáltál, s itt hagytad a gazdádat, egyedül az idegen város rabságában.
Nem, Bodri, nem, nem szidlak érte, dehogy! Igazad volt, jól tetted: nem kutyának való
ez a hontalan élet, ez a kallódás idegen városokban, ez az elrontott világ nem kutyának való,
nem. Még ember is nehezen bírja. Örvendj, Bodri, hogy megszabadultál!
Az emberek azt mondják, hogy neked nem volt lelked. Ostobaság. Az emberek
szörnyen ostobák, Bodri. Hiszen ott világított a te tiszta kutyalelked azokban a nyílt, becsületes
szemeidben, ott izzott a ragaszkodásban, a szeretetedben, végtelen szabadságvágyadban és a
hűségedben . . . ó te hűségesek hűségese!
De mondjon ki, amit akar. Én tudom, hogy a te vidám kutyalelked ma újra ott nyargal a
régi réteken, bekószálja régi hegyeinket, erdőszélen rigót ugat, őszi csalitban vadkannyomot
keres . . ., jó neked, Bodri. Vadászbakancsom régi nyomát járod régi ösvényeken. Leülsz a régi
leskunyhó korhadt küszöbére és csodálkozol, hogy nem vagyok ott. Beleszimatolsz az őszi
ködbe, de üres a köd és üres az erdő.
Ne búsulj, Bodri. Csak várj reám ott a régi küszöbön, megyek majd én is. De tudod,
még addig eltelik egy kis idő. A négy fiam még föl kell nőjön, Bodri, addig nem hagyhatom el
őket. Kenyér kell a szájukba s a testükre ruha. És föl kell szerelni őket az életre, erre a durva,
gonosz világra, hogy meg tudják harcolni benne a maguk harcát. Látod, addig még te is itt
maradhattál volna, öreg!
De mindegy, jól vagy így is, Bodri. Csak várj reám, ott a régi erdőn s a régi küszöbön.
Majd eljön egyszer az idő, s akkor hazamegyek én is. Vagy így, vagy úgy, de valahogy haza
megyek. És akkor majd együtt járjuk újra az erdőt, rigót kergetünk, és virágot csodálunk, s ha
szellem-tetőkön tüzet gyújtunk este, majd odaheversz újra a lábaim elé, s együtt hallgatjuk az
éjszaka zsongását, a tücsköket s a szellőt a fák között, és minden úgy lesz újra, hogy volt.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Nem vagy egyedül
  2018-08-22 16:16:07, szerda
 
  WASS ALBERT

NEM VAGY EGYEDÜL

Jól figyelj most ide, mert ez nagyon fontos: nem vagy egyedül a földön. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagy egyedül. Sajnos, rajtad kívül még sok millió ember él. Nem tudom pontosan mennyi, de nagyon sok. Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked: emberi módon akar élni. Békét és nyugalmat akar. Otthont, vagyis egy szemétdombot, melyen ő a kakas, aki kukorékol. Azonban több a kakas, mint a szemétdomb. És így egymás között meg kell osszátok a dombot és a kukorékolást.

A legtöbb baj közöttetek ebből származik. Mert minden ember körül van egy láthatatlan bűvös kör: az egyéniség köre. Egyiknél kisebb, másiknál nagyobb, de ne hidd, hogy bárkinél is hiányozhatik. És minden kör három részre oszlik, mivel minden ember három részből áll: egy remetéből, egy despotából és egy művészből.
Az emberi társadalom világa ezeknek a láthatatlan köröknek a hihetetlen összezsúfolódását hozta létre. A körök mindenütt érintkeznek, összeütődnek, sőt metszik egymást.
Ügyelj a körülötted élők köreire! Ha lehet, helyezd el úgy köztük a magadét, hogy mások köreit ne érintsd általa. Az összekoccanó körök nyomán mérges váladék keletkezik, a veszekedés. Könnyen haraggá gyűl és gyűlöletté fekélyesedik. A zsúfolt együttélés fertőző baktériumokat termel.
Ha helyszűke miatt nem áll módodban elkerülni az összekoccanást, a Téged szorító körök despota-cikkébe behatolhatsz. Legtöbb embernél ez amúgy is túlságosan nagy helyet foglal el ahhoz képest, hogy elfogadta a civilizáció kényelmeit. (Ilyen úri ösztönökhöz ugyanis csak annak lehet joga, aki úgy él mint a medve, vagy mint az ősember. Maga szerzi meg azt, amire szüksége van és a társadalmi élet gépezetének hasznáról lemond. Aki azonban elfogadta a kényelem játékszabályait, az egyéni szabadságának és despota-énjének úri mivoltáról önkéntlemondott, olyan mint a kutyává szelídült farkas.)
De senkinek művész-énjét ne bántsd! Apró kis bogarait: hogy szeret heverni ebéd után, cukorral eszi a vajaskenyeret, ébredés után szivarra gyújt az ágyban. Hogy szenvedélyei vannak. Hogy szeret korán kelni. Hogy nem szeret korán kelni. Hogy tíz percenként huzatot csinál, mert nincs elég levegője. Hogy ordít, ha mások huzatot csinálnak. Hogy szereti, ha dicsérik. Hogy nem szereti, ha dicsérik. És még ezer ilyesmi. Ezeket ne bántsd, ha nem okvetlenül szükséges. Ezek teszik kerekké az ember egyéniségét és éppen úgy szüksége van rájuk, mint a sóra.
Legjobban azonban minden emberben a remetét tiszteld. A magányosat, a tartózkodót, a szemérmeset. Minden egyéniség mélyén ez lappang valahol. Néha nagyon mélyen elrejtőzve a felületességek alá. De ott van. S akiben a remetét megbántod: ellenségeddé válik.
És még valamit jegyezz meg jól, mielőtt kukorékolni a szemétdombra kiállasz: előkelő csak az, aki nem szorul másokra. Tudnod kell, hogy itt nem olyan előkelőségre gondolok, amit ruha vagy hivatal jelent. Itt a belső előkelőségről van szó, az egyetlen igazi előkelőségről. Ha tétlenül nézed, hogy más vágja föl szívességből a fádat, vagy más ássa föl szívességből a kertedet, mert úri tenyered munkával piszkítani átallod: előkelőséged egy-egy darabjáról önként lemondottál. Ha ezt teszed, halkabban kukorékolj és sokkal szerényebben. Teljes hanghoz csak annak van joga az emberi társadalom szemétdombján, aki nem adósa senkinek. Aki az élet megéléséhez nem fogad el könyöradományokat. Ezek az igazán előkelő emberek.
Tanulj tapintatot. A tapintat az együttélés diplomáciája. Ne nyiss ablakot arra, aki fázik, mert náthát kapsz a hidegtől, amit ezáltal benne magaddal szemben dermesztettél. Ha valakin valami csúnyát észlelsz, ne dicsérd azt szépnek, mert megsérted és megalázod ezzel. Ne nevezd “drágám"-nak, “édes"-emnek vagy “szívem"-nek azt, aki számodra se nem drága, se nem édes és akinek a szívedhez semmi köze sincsen. Tanuld meg, hogy a tapintatos ember mindég őszinte. Abban, amit mond és főleg abban, amiről hallgat.
Légy jólnevelt. Igyekezz hozzánevelni magadat az emberek közelségéhez. Csak a neveletlen emberről lehet tudni, hogy mikor van rossz kedve. Fegyelmezd magad. Senkit sem érdekel, hogy milyen hangulattal ébredtél föl reggel és egyedül csak a fogorvosodra tartozik, hogy fáj-e a fogad, vagy sem. Ha okvetlenül érzed, hogy kellemetlenségeket kell mondanod, mert jólneveltséged gyöngébb, mint hangulataid: bújj el valami félreeső helyre és írd le egy papírra mindazt,amit megmondanál. Tedd el, és másnap olvasd el megint. Egy hétig olvassad el minden nap és a hét végén olvassad föl barátaidnak is. Azok nevetni fognak rajta. Te pedig a szégyenkezés által emberré neveled magad.
Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére teremtett. A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házőrző kutyákkal: időnként elengedi őket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvajkerülgeti kertjét.
Gondolj gyakran arra, hogy nem a társadalmi rendszerek teremtették az embert, hanem Isten. De azt se feledd el, hogy a társadalmi rendszereket nem Isten teremtette, hanem az emberek maguk. Részben uralmi ösztönökből, részben békétlenségből. A civilizációt pedig kimondottan csak kényelemből és lustaságból. Városban élsz, hogy ne legyen sáros a lábad, ha esik az eső. Ne kelljen messzire gyalogolj, ha valamire szükséged van és ne magad főzzed az ebédedet. Tehát ne panaszkodj, ha elüt a villamos, vagy ha kozmás az étel, amit eléd tesz az, aki helyetted elkészítette.
Egyáltalában semmire se panaszkodj. A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve. Elébb-utóbb a fenekére vernek.
Ha kifogásaid vannak az emberi közösség ellen: fordíts neki hátat. Vonulj föl a hegyek tetejére, építs kunyhót magadnak, készítsd magad a lábbelidet, varrd magad a ruháidat. Ha az emberi társadalomtól semmit el nem fogadsz, szidhatod kedved szerint. De amíg veled született lustaságod előnyeit élvezi, addig hátrányait is tűrd el szótlanul.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Mikor mégis egyedül vagy
  2018-08-22 16:14:36, szerda
 
  Wass Albert

Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Villám
  2018-08-17 17:09:21, péntek
 
  Wass Albert

Villám

Nádfödeles szívkunyhóm tetejére
csóvát vetett az Isten.
S mivel a szívnek tűzoltója nincsen:
égett, égett menthetetlenül.

Recsegtek az Öröm-gerendák,
Ropogott a Béke-szarufája,
a pusztán maradt Gondolatfalak
csonkán riadtak az Egek Urára,
s üszökké torzult a Remény-küszöb.

Mentettem mindent, amit lehetett:
Véresen, kormosan, minden tűzön át.
De jaj: a csókod íze,
a legszentebb kincsem: a Neved:
odaveszett! Odaveszett!
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Poesis
  2018-08-17 16:54:03, péntek
 
  WASS ALBERT

POESIS

A zongoránál ült. Két szép szemében
még halványkéken csillogott a nyár.
Úgy gondolta: ha majd leszáll a földre,
illúziót és napsugárt talál.

Tél várta lent. - A télbe félve ment,
sápadva nézett sok fagyott csodát,
elringatni, holdas melódiával,
már nem tudott mást, csak a zongorát.

Mert jaj, az ember egymást űzte-verte,
- csengő patak halkabb mederbe vágyott -
kábult szelek kószáltak róna-szerte.

A nyárfa, kint, fehér-fakóra fázott.
Lappangó gyászán feljajdult a lelke,
s szilaj-vadul a zongorába vágott.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
A funtineli boszorkány
  2018-08-14 16:58:47, kedd
 
  Wass Albert

A funtineli boszorkány

Amennyi az éjszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjszaka, és minden éjszakához szükséges egy nappal. Minden éjszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent - ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!... Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet..., nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van."
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Szeretném
  2018-08-14 12:45:41, kedd
 
  Wass Albert

SZERETNÉM

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.

Akkor azt mondanám: legyek erő,
A végtelenség örök ereje,
Aki nem néz hátra, csak előre,
S nem hallja a múlt idők zenéjét.
Legyek az őskor mitikus gigásza,
Aki számára nincsen vég, határ,
Hogy két karommal a világot rázzam,
S a hitemet, az igazságomat
Belesüvöltsem, belekiabáljam;
Eszme legyek, kirobbanásra kész,
Szent Géniusz, hatalmas és merész,
Aki előtt a végtelen szabad!

Erő legyek, kiben nem él az álom,
Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon,
Kiben jövendő nagy világok élnek,
Ki a babonának és hitetlenségnek
Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét.
Erő legyek, nagy alkotó erő,
Romboló, világokat teremtő,
Kinek lelkében eszme-lángok égnek,
S nem fél a Halál sötét szellemének
Bátran, büszkén a szemébe nézni.

Erő legyek: jövő ködébe látó,
Erő legyek: nagy eszmékért csatázó,
Zengjem a ködös mindenségen át,
Egy új teremtés király-himnuszát!
S ha egyszer majd az idő műhelyéből
Jőnek tüzesebb világ-hajnalok,
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok!

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami igazán lenni akarok.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Büntetés és jutalom
  2018-08-13 21:35:13, hétfő
 
  Wass Albert

Büntetés és jutalom

Jót tettél és nem fizettek érte? Mit adtál Te a napnak éltető melegéért? Vagy a földnek, hogy ellát kenyérrel?Rosszat cselekedtek Veled és nem érte őket semmi büntetés? Rövidlátó vagy, ha jutalmat és büntetést emberi csereeszközök értékével mérsz. A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom. Mondom, mint ahogy az egyenes út jutalma éppen az, hogy nem tértél le róla. Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek Veled, azokat sajnálnod kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek. Gondolj arra: föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet. Nem elég tehát, ha nem gyártasz rossz téglákat valamely épülethez. Tégla nélkül nem épül föl semmiféle fal. Jó téglákat kell gyártanod. Ha az emberiség két százaléka rossz téglát gyárt, kilencvennyolc százaléka pedig Veled együtt tétlenül henyél jó és rossz között: ki építi föl vajon a békesség házát?





 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Nyári éj
  2018-08-13 21:28:11, hétfő
 
  Wass Albert

Nyári éj

Leszállt az éj a rengeteg fölé,
lombok között a fényes hold szitál,
tündéri tónak csöndes tükörén
az égi bársony csillagképe áll.

Zöld tisztáson álldogál az őz,
mellette szép gidája lépeget,
kedélyes vándorunk: a hold
gyönyörűségesen nevet.

Zabvetésben meglapul a nyúl,
felette szál egy felriadt madár,
bokrok között rikoltoz egy kuvik.
Ki tudja, tán a kapzsi róka jár!...

A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,
még egyet-egyet kondul a kolomp,
aztán elhallgat csendes némasággal,
felette szürke némaság borong.

A tücskök búsan hangversenyre kelnek,
lombok között lágy szellő susog,
tündéri tükör égi bársonyán
szent békességnek csillaga ragyog.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 1759 db bejegyzés
Összes: 10838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 11834
  • e Hét: 19287
  • e Hónap: 53554
  • e Év: 751071
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.