Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Nicolaus Lenau: Tavasz
  2012-03-01 19:43:51, csütörtök
 
 



Nicolaus Lenau: Tavasz

Csordultig tölti szívemet
s a völgyet az arany meleg.
Hogy zengnek lépteid, Isten!
Az erdő sóhajt mély gyönyörben,
virágtól részegen szakad
alá a megduzzadt patak,
a bimbók feje szinte pattog,
a madarak nászéneke csattog,
fent aranyszárnyú fellegek:
szerelmi diadalmenet!

Mindenütt szeretnék heverni,
minden madárral énekelni,
menni szeretnék és maradni,
lenyűgözötten is rohanni.
Mint édesbús vágy, perhsel az
izzó és ujjongó tavasz,
ézem ellentmondásait:
megnyugtat és nyugtalanít,
oly otthonos és békevágyó
és oly idegen és messzejáró!

A fény ezer csodás színe
lelkem tisztán ragyogja be:
dermedt örömvillám e tűz,
aztán viharzó szédület,
égbolt, mely vándorútra megy,
lidérc, mely tétovázva száll,
de bús szívünket viszi már.
Lidérc, szállok az ég után,
mely záporozva hull reám!
Ó, tavasz! szívem mámora!
Tavasz, nem hagylak el soha.

(Fordította: Szabó Lőrinc)

 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau  
Nikolaus Lenau: Nádi dalok
  2012-03-01 19:42:25, csütörtök
 
  Nikolaus Lenau: Nádi dalok
1

Fáradtan tér nyugovóra
amott, s elalszik a nap.
Itt a néma, tiszta tóba
fűzfagallyak hajlanak.

S én nem láthatom a kedvest:
buzogj, könnyem, csak buzogj!
A fűz lombja fájva reszket,
s a nádas széltől susog.

Szívem csendes bánatába,
messzi lény, úgy tündökölsz,
mint az Esthajnal világa
süt át káka s fűz között.

2

Borus az ég, fut a felleg,
a zivatar leszakad,
jajgató szelek perelnek:
"Tó, hova lett sugarad?"

A felkavart tófenéken
kutatnak a fény után.
Fájdalmaim éjjelében
nem nevetsz már soha rám.

3

Általvágva a bozóton,
esténként az elhagyott,
nádas tópartra lopózom,
lányka, s rád gondolok.

Ha a berek árnyba hajlik,
rejtelmesen zúg a sás,
úgy jajgat és úgy morajlik,
hogy elfog a zokogás.

S ébredni hallom a szélben
lágy csengésű hangodat,
s utána a tó vízében
elveszni a drága dalt.

4

A nap mélybe száll,
felhő feketéll,
szorongva zihál
fel-alá a szél.

Villámok szelik
az eget, vadak,
tűnő képeik
róják a tavat.

Viharfényesen
vetsz bennem lobot,
hajad szélesen
kibontva lobog.

5

Ráterül az alvó tóra
a hold nyájas mosolya,
holt rózsáit belefonva
a zöld sáskoszorúba.

Szarvasok járják a lejtőt,
szemük a sötétbe les:
álmában a nádtövek közt
olykor egy madár neszez.

Könnyezem, fejem lehajtva,
lelkem legbelső zugát
csendes imaként itatja
emléked gyönyöre át.

(Fordította: Hárs Ernő)
 
 
0 komment , kategória:  Nikolaus Lenau  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 933 db bejegyzés
Összes: 15065 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 316
  • e Hét: 3493
  • e Hónap: 41029
  • e Év: 261233
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.