Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Mese
  2017-05-02 23:07:42, kedd
 
  VIDOR MIKLÓS

Mese

Lombsuhogó erdőn
három szarvas.
Agancsukon gyertya lobog.
Mind oly délceg,
lassan lépnek,
szép, fiatal vándorok.
"Három királyfiak
voltunk egyszer,
ha ránk lőnéd nyilad,
nem menekszel!"

Végesincs mezőkön
három kis nyúl.
Hószín szőrük naptól ragyog.
Oly szelídek,
csöndben ülnek,
bámulják a pázsitot.
"Három királylányok
voltunk régen,
ne bánts minket, szánj meg,
kérünk szépen!"

Sugaras felhők közt
három fecske
hasítja a tágas eget.
Magasan száll
a szabadság,
elejteni nem lehet.
"Sose voltunk mások,
három fecskék,
de miénk a teljes
végtelenség!"
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Virághívogató
  2017-03-20 23:32:26, hétfő
 
  Vidor Miklós

Virághívogató

Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!

Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!

 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Tavaszvárók
  2017-03-20 23:31:39, hétfő
 
  Vidor Miklós

Tavaszvárók

A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat;
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.

Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik, s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kéksapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.

Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél insége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém! -
úgy ugrált a sok közt, hogy mindig
kibújjon a boly közepén.

Érte szurkoltam messziről,
kívántam, jusson néki több:
ahogy a hírnöknek kijár
tucatnyi csőrtátó között.
Ügyes volt! Megfigyeltem olykor:
míg ketten egymást tépkedik,
jó pillanatban ott terem,
s ő a nevető harmadik.

S ma reggel - dől még kinn a hó,
szelektől didereg a kert -
a búcsúfalatot teszem ki:
cinkék, az én időm kitelt!
Nem sikerült együtt kivárnunk,
késik még a tavaszi nap.
Holnap reggel, ha ideszálltok,
csak az üres párkány fogad.

Eltűnt, sehol az óriás.
Kis, kéksapkás hírnök, te tán
jobban tudod: egy hét-e, kettő,
s már be se kémlelsz ablakán!
Fölragyog a világ, a fákon
kipattognak mind a rügyek,
cinkeszó csattan a sövényen,
választ rá rigó füttyöget.

Dal fogadja itt a tavaszt,
kitáruló, kék szárny az ég,
trillázva, küllős napsugárba
ezernyi hang kiáltja szét,
hogy sosem halnak ki a cinkék,
sem egy-egy óriás barát,
hogy segítsen néktek kivárni
a fényt, a fényt, mely visszaszállt!
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Bolond-bál
  2017-02-10 23:45:45, péntek
 
  Vidor Miklós

Bolond-bál

Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Kék rét
  2011-07-03 00:02:29, vasárnap
 
  Vidor Miklós

Kék rét

Kék rétre vágytam kiskoromban,
Kék, messzi rétre hajdanán!
Kerestem egyre, merre, hol van,
És faggattam mohón anyám.

Hol az a kék rét, ahol én is
Elszállhatok hab fellegen,
Ahol játék az árny s fény is,
S a nap narancsa megterem.

Ahol fű, a lomb, bokor mind
Sugárzó, tiszta színarany,
S eső, ha hull is rá koronkint,
Annak is gyémánt csöppje van.

Ahol a szél sűrű sörénye
A vad száguldástól lobog, -
Oda vágytam a messzi rétre,
Hol a virágok: csillagok.

Oda vágytam a kék mezőre,
Túl minden messziségeken, -
Gyerekfővel párnámra dőlve
Arról álmodtam szüntelen.

A hold sütött, lehunyva pillám.
S jártam a szivárvány-hídon,
Harangvirág ezüstje nyílt rám
Kék-árnyú, sűrű pázsiton.

Csilingelt halkan gyönge szirma,
Ha fönn egy szélkölyök fuvallt,
Füleltem rá, s álomba ringva
Tovább dúdoltam azt a dalt.

Meséltettem buzgón anyámmal,
Milyen is az a messzi rét,
Hová el a vihar se szárnyal,
S nem kóstolják s könny ízét.

Nem untam el hallgatni százszor,
S ő mondta, mondta egyre mind
A nagy mesét a boldogságról,
Mely vár reánk törvény szerint.

És aztán elfakult kék rét,
A felhők színe szürke lett,
Az évek sorra összetépték
A gyermekkort, a tárt eget.

Hol az a kisfiú, ki leste
Álomban - ébren a mesét,
S kutatta nagy szemét meresztve,
Hol a virágzó messzi rét?

S ki szőtte-fonta lankadatlan
A boldogság fény-fonalát:
A mesemondót hol kutassam,
Tűnt hangja hol csobog tovább?

Évek, sugárzók és viharzók,
Kik közt repültem hajdanán!
Halljátok késői jajszót:
Hová szállt véletek Anyám?

Miért lett vége a mesének?
Anyám, ha hívom nincs velem.
Susogjatok, ti messzi rétek,
Ti mondjátok meg, hol lelem?

Nem csábít csillogó csodátok,
Mégis felétek indulok -
Egyetlen csodára várok:
Anyámat megtalálni ott.

Anyámat, ki mellőlem elment,
Búcsút sem intettem Neki, -
De róla szól a szüntelen csend,
A szél szavát idézgeti.

Tudom, tudom jól, hol keressem,
Hol kék az árny és kék a fény,
Ahogy ígérte régen egyszer,
S mosoly hajnallott föl szemén.

Azt a mosolyt, ti messzi rétek,
Adjátok vissza! Ott ragyog,
Nyomában indulok felétek,
Szikrázzatok föl, csillagok!

Szivárvány hídja nyílj elébem,
Csöngess, ezüst harangvirág,
Szelecske fújdogálj szelíden,
Hadd dúdolom a dalt tovább!

A tőle hallott dalt, a régit,
Mert nem feledtem el ma sem!
Anyácska ott áll, arca fénylik,
Nem változott, megismerem.

Ott vár a messzi, messzi réten,
Melynek minden fűszála kék,
Csokornyi csillag két kezében -
S igazzá válnak a mesék!
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Pünkösd
  2011-06-13 10:43:10, hétfő
 
  Vidor Miklós

Pünkösd

Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
arcom többé nem láthatod
Belém temetkeztél
suhogok körülötted
szél leszek vad szél
hiába rejteznél
menedékedben megkötözlek
lángnyelvekkel lebéklyózlak
soha már el nem oldozlak
Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
szemed ha üregébe apadt már
arcom a lángban fölragyog
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Labda
  2011-06-02 14:44:01, csütörtök
 
  Vidor Miklós

Labda

Bokorsövény fölött
a labda átszökött,
a kőrakásra ugrott,
s abban a pillanatban
átrúgtatta a partot,
s a gyors folyóba csattant:
az ár csobogva
továbbsodorta.

Úszott a labda, útra kelt,
a víz alatta
énekelt,
hullám dobálta,
elkapta hab,
forgó lökött rajt
jó nagyokat.

De ő nem bánta.
Hej, bántam én!
A parton állva
sirattam én!
Kértem is volna
békítve már,-
hullámsodorban
rég messze jár!

Még egyre látom:
föl-le bukik,
habtaraj-háton
tengerekig,
úsztatja tőlem
a gyors folyó,
tűnő időben
kalandozó!
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Nyomok a hóban
  2011-02-27 21:07:11, vasárnap
 
  Vidor Miklós

Nyomok a hóban

Páros nyomok a hóban:
könnyű paták.
A sűrűből a hegyoldalon át
futnak tovább,
amerre
az őzsuta a kisgidát
a fölpárázó hajnalban vezette.
Körös-körül aludt még a világ.

Az erdőszélen állt,
fölkapta fejét,
a szélbe szimatolt,
kémlelte a veszélyt.
Háta mögött
fia remegve várt,
elrejtette a köd,
elrejtették a fák.

Sehol egy élő árny, egy mozdulat.
Csak a világító,
kristályos csillanású hó -
az út szabad.
S szökellve, nesztelen
a lejtőn föl, amerre még
tágabbra tárul a vidék,
s őrzik a koronás tetőt
a szálfenyők.

Míg végre ott
megint a fák között
eltűnnek a nyomok,
amerre
ma hajnalban tétovázó fiát
az őzsuta
a hegygerincen át
erdőtől erdőig vezette.
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
Májusi kert
  2010-05-19 19:28:48, szerda
 
  Nem alhatol
a májusi kert
hangjaitól
éjszaka sem.
Hányféle fütty:
rigók, seregélyek, cinkék!
S ami fölcsattog,
nem is ének,
torokpróba csak,
csöpp jeladásnyi
zászlója a reménynek,
mit a tél
ez idén se tudott elásni.

Zöld levelet
lengetnek a szelek,
aztán lehasalnak a fűre.
Megszólal a tücsök
reszelős hegedűje.
Üzennek
mindég ugyanazzal a dallal
a végtelennek.
Mióta
színét váltja a tájék,
s rügyek,
madarak
nyitják ki szemüket
a nap alatt,
hogy be ne teljenek vele
éjszaka se!
És végtelen változatokkal
trillázza az örök-egy dalt
a májusi kert
ezer énekese.
 
 
0 komment , kategória:  Vidor Miklós versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 17 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 2336 db bejegyzés
Összes: 8736 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 816
  • e Hét: 10748
  • e Hónap: 62455
  • e Év: 790863
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.