Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Szeretlek, mert oly szép szemed van...
  2017-10-22 16:02:37, vasárnap
 
  Vajda János

Szeretlek, mert oly szép szemed van...

Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,
Bűvös-bájos fátyol föd el;
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.

Szeretlek, mert bár el nem érlek,
Tégedet látlak mindenütt:
Fűben, virágban, a harmatban,
Amelyre isten napja süt.

Mert te vagy az úr, te a minden
Minek nevét nem nevezi,
Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,
Mert nagy hatalmad érezi.

Téged szeretlek én, imádlak.
Egyetlen, más nélkül való!
Óh, engedd el, ha mi bűnöm van,
Tekintsd azt bennem, ami jó.

Szeretlek én, hiszlek, reméllek,
Mert nagyon büntetsz engemet;
S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy
Meglátom egykor - mennyemet!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Liszt Ferenchez
  2017-09-04 16:56:05, hétfő
 
  Vajda János

Liszt Ferenchez

Kit hord örök hír s diadal,
Kiben szivünk ver s zeng a dal,
Mit idő el nem öl:
Honod, mely büszke rád s szeret -
A Hunyadiak, Zrinyiek
Hazája - üdvözöl!
Légy büszke rá, és ne feledd:
E föld, mely szülte bűszered,
Hősök, csodák hona;
E népnek, mely hord néma bút,
És örömében sírni tud,
Nincs párja, rokona.
Ó, jer közénk, maradj velünk,
Kik még hiszünk, még szeretünk,
Bár reményünk - titok.
Zengd te nekünk a csodadalt,
Mit nem mondhatnak el szavak,
Csak sejtnek milliók...
Vagy ám ha mégysz - hí a világ -
Vidd a haza határin át
E nép hirét tova;
A nép, melynek dalaiban
Nagy, halhatatlan búja van,
Nem halhat meg soha!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Gyászvég
  2017-07-14 11:52:58, péntek
 
  Vajda János

Gyászvég

Alázuhanni magasból mélybe,
Elbukni hatalom tetőfokán,
Alámerülni kiontott vérbe,
Mint nap, mit elnyel izzó óceán...

Letörni, mint egy óriási szálfa,
Mit forgószél csavar ki hirtelen...
Leesni mint Éden bosszuálló...
Vagy mint gonosztevő vesztőhelyen...

Nektek ott a szomorujáték?

Nem ez a teljes éjszinü rémkép...

Nem ez a legsötétebb gyászvég...

Óh, még nem ez a teljes sötétség,
Nem a végtelennek tetsző éjszaka,
Nem a körös-körül bezárult ég,
Melynek van egyetlen csillaga.

Szomorújáték...
A legsötétebb gyászvég nem ott van...

Látványnak tetsző szomorújáték...
Óh, nem a legszomorúbb gyászvég...
nem vérben...
A legszomorubb gyászvég az ott van
A föld üvöltő nyomorban
Hol semmi fény!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Az üstökös
  2017-03-23 19:29:04, csütörtök
 
  Vajda János

AZ ÜSTÖKÖS

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.
Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!
Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.
Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!..
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
A nagyurakhoz
  2017-03-06 15:22:47, hétfő
 
  Vajda János

A nagyurakhoz

Hogy nálatok özön a kincs, -
Való, hogy pénzetek tömérdek,
De könyvre, magyar könyvre, nincs
A milliókból egy fillértek!

Vörös kabátot ölttetek,
Talán azért, hogy példázzátok:
A haza testén, mely beteg,
Ti vagytok a létőrlő rákok.

Egész más a mi istenünk
S egészen más a ti istentek:
Mi mindig előre megyünk
S ti egyiránt csak hátra mentek.

Ne többet erről! Ezután
Ti balra és mi jobbra térünk.
Sok víz foly el még a Dunán
Vér is talán -, mig összeérünk.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
A tavasz jelei
  2017-03-02 18:33:42, csütörtök
 
  Vajda János

A tavasz jelei

Nem nézem én az ibolyát
Kakukra én nem hallgatok,
S nem jóslom ebből a tavaszt,
- Ez már igen kopott dolog.
Falunkban a zsidógyerek
Rongykérő sípja hangozik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Fecskékre és a zöld mező
Virágira nem ügyelek,
A legelőre kimenő
Tehéncsordának nem hiszek.
Itáliából a goróf
Magyar honába költözik:
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy nálunk is tavaszodik.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Szeretsz-e?
  2011-07-08 02:24:23, péntek
 
  Vajda János

Szeretsz-e?

Szeretsz-e te, vagy szerettél-e már,
S ha nem - szeretsz-e valaha?
Oly pazar a fény szemedben! -
S nekem valami azt súgja:
Nem! Soha!
Sötét, de édes a tapasztalás,
Mely vígasztalja vágyamat,
Te senkit nem szeretsz -
Oh, mert hiszen,
Hideg a szív... a fény alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Örökké emlékezem rád....
  2011-07-08 02:20:38, péntek
 
  Vajda János

Örökké emlékezem rád....

Énnekem már nem fáj semmi,
És örömöt semmi nem ád!
Elfeledtem és már min dent,
Forog velem ez a világ,
De nem is mozdulok, csak -
Örökké emlékezem rád!

Oh homályos nekem minden,
Mint aki nehéz álmot lát,
É tünődik..., ha való-e?
Örökké emlékezni rád!

Mintha erdőn járnék, éjjel;
Előlem futnának a fák,
És csak egy csillagot látnék...,
Örökké emlékezem rád!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Költő barátomhoz
  2011-05-24 13:40:09, kedd
 
  Vajda János

KÖLTŐ BARÁTOMHOZ

1

Nem mondom, hogy barátod vagyok,
Te se mondd azt soha énnekem.
Ami a gyöngék közt esküszó,
Legyen az közöttünk sejtelem.
Ne legyen szivünknek cégére,
Mint akármi hitvány korcsmának,
Mit a szél elhord, mit pajkosok
Göröngyökkel, sárral dobálnak.

Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,
Hogy ne volna párod erényben.
Meg ne állj sötétült utadon,
Mig egy csillagot látsz az éjben.
Gyönge lelkek vétkes ürügye:
A világ, az ember hibája.
Nem a föld sötét, beteg szemük
Von fekete fátyolt reája.

Kiket hűn szerettél, emberek
Hagyjanak el bár mind hűtlenül:
Hidd, hogy él egy távol, ki igaz;
S ha hited van, nem vagy egyedül.
Ha szeretsz és nem tudod, miért?
Elhihedd, hogy igazán szeretsz.
Legyen őrzött, szent ez érzelem!
Boldogságod drága gyöngye ez.

És ha - mint e fájó életü
Kishitű csoport hireszteli -
Volna e világ valóban oly
Elvetemült, bűnökkel teli:
Mi magas, nagy volna a tudat:
Nála jobbnak lenni, jó barát!
Egyedül kilátszani a bűn
Özönéből, mint egy Ararát!

Egy az átok, egy a szenvedés,
Mely kisérend életünkön át;
És ha egy a sor, mely szétszakít,
Mint az égbolt két szép csillagát:
Legyek csillag, mely ragyog, amig
Sötétség borítja az eget,
S örömömben elhalványodom,
Ha te majd a hajnalt hirdeted!

2

Nem ért minket soha senki!
Amennyit mi gondolunk,
Mind kevés az, amit abból
Kifejez a mi dalunk.
Aminek örülni tud más,
Szánjuk vagy nevetjük azt;
S ami nekünk fáj, nem értik,
Dehogy értik a panaszt.
Nem ért minket soha senki.
Mind hijába dalolunk.
Barátom, mi e világon
Mindig egyedül vagyunk.
Forró vulkán a mi szivünk,
Fagyos hóhegy a fejünk.
Jaj a földnek, ha kitörnénk;
És hahogy nem, jaj nekünk!

Nem ért minket soha senki!
Amennyi a mi bajunk,
Csak ugy lehet elviselni,
Hogy magunk rá - kacagunk.
Az igaz, hogy e kacajtól
Megőrülnénk annyiszor!
De hogy igy se boldoguljunk,
Átokúl azért a bor!

Nem ért minket soha senki.
Bujdosunk mi, mint a szél;
Mint az elátkozott lélek,
Mely se nem hal, se nem él.
A viharban, a felhőkben,
A felzúdult tengeren
Hallják a mi hangunkat, de
Meg nem látnak sohasem..
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
Napfogyatkozáskor
  2010-08-26 14:14:50, csütörtök
 
  Vajda János

Napfogyatkozáskor

Ítélet van most fönn az égen,
Nézi a bámész föld nagy mohón.
A nap képe úgy elfeketül,
Mint ember arca a bitón.

És tán a felséges padláson
Inganak is már a gerendák.
Biz e rozzant föld még szétmállik,
Mint a nagy tudósok jósolják.

Ami nem lehetlen, meglehet,
Hogy az éppen most következik:
Mielőtt én édes kedvesem,
Szedtem volna ajkad epreit.

Hátha nem hazudnak a jelek?
Jer ölembe, szép szerelmesem,
Aztán romba dőlhet a világ:
Karjaid közt észre sem veszem.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 146 db bejegyzés
e év: 2115 db bejegyzés
Összes: 8519 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 445
  • e Hét: 3473
  • e Hónap: 63482
  • e Év: 701214
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.