Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
Ének a halkuló madárról
  2017-12-18 14:43:57, hétfő
 
  Áprily Lajos

Ének a halkuló madárról

Ritkábban jössz, nemes madár,
madara szépséges titoknak,
szivárványos hangulatoknak,
ritkábban szállsz az ablakomra.

Régebben gyakran látogattál,
ablakomon többet maradtál.
Sokszor jöttél tavasz-követnek,
suhogó szárnyú üzenetnek,
s én áldottam varázslatát
fiatalos jövetelednek.

Udvaromon, kényes madár,
fekete gondok hessegetnek.

Vénülsz te is, mese-madár,
ragyogó színeid fakulnak,
szivárvány-tollaid kihullnak,
beteg szárnyad csapása lomha,
Nincs messze már: kopott madár,
meghalva hullsz az ablakomra.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Lélektől lélekig
  2017-12-18 14:01:20, hétfő
 
  Áprily Lajos

Lélektől lélekig
-
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát .
-
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
-
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben céhoz ért,
S boldogan hal meg, amig rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
-
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudosok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel, s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
-
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tünődve figyelem,
-Mily ös bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, erlemnek az elem?
-
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság ?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messzeségen át ?
-
Ó, csiiag , mit sírsz? Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek !
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
-
Ó,ja, barátság, és jaj, szerelem !
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugrát,
s köztünk a roppant, jeges űr lakik!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Nagyvárosi ködben
  2017-12-16 20:41:39, szombat
 
  Áprily Lajos

Nagyvárosi ködben

Jobb volna most az erdőn kóborolni,
hol titokzatos csend vár és varázs,
halkan füttyentő hangra válaszolni,
amelyet küld az ág, a zúzmarás.

Ha szellő indul, ékszer hull a fáról,
mélyébe hív a dermedt hegyvidék,
s akkor rezzennél, ha a fátyolából
egy néma őz utadba ugranék...

De itt a nyüzsgő nagyváros ködében,
híd döng s agyat zsibbasztva nő a zaj
s a távolból átdong a félsötéten
a túlról érkező városmoraj.

Az átkelőknél, mint a styxi tájon,
tömeg tolong, s a jelzőfény se véd,
autók száguldnak át a vak homályon
s csörömpölő vas-szörny rohan feléd...

 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
A zene fogy
  2017-12-16 20:36:01, szombat
 
  Áprily Lajos

A zene fogy

Tavaszi még az égi kék,
de némák a fülemilék.
Halkulni kezd a völgyi táj.
Fogy a tavasz zenéje. Fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Vigasztaló vers
  2017-12-11 16:41:01, hétfő
 
  Áprily Lajos

Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Útravaló
  2017-12-08 12:06:59, péntek
 
  Áprily Lajos

Útravaló

A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.

Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.

Kiválasztok pár útamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.

S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.

Barátom, aki már előre ment,
azt a zenét rég hallja odafent.

S ahogy azt a muzsikát hallgatom,
azt a keveset rendre hullatom.

Az a zene csak vallatja velem:
Süket sor... nem merem... ezt sem merem.

S amikor, Uram, hozzád érkezem,
könnyű kezem miatt szégyenkezem.

A választottakból csak egy maradt,
az, melyben elfogtam egy sugarad.

Az, amelyikben elmondtam neked,
hogyan szerettem drága földedet.

S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram,
ne ítéld meg nagyon szigoruan.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Hóban
  2017-12-05 13:35:03, kedd
 
  Áprily Lajos

Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár
s csapásvégén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a jó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a ,,kár",
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Felborzolt tollal ül a hím-pirók,
hózúzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár-illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Őszvégi kicsi dal
  2017-12-01 02:29:35, péntek
 
  Áprily Lajos

Őszvégi kicsi dal

Kengyelfutó lett a nyár,
mint a fecske, messze jár.
Hülö erdön sír az öz,
búskomorrá nö az ösz,
fénye, színe ködbe hal...
Mért kísérgetsz, kicsi dal?
Öregember, jön a tél,
meneküljön, aki fél.
Öregember, fuss, ha tudsz,
tudod-e, hogy merre futsz?
Meg ne várd a vad fagyot,
hagyd el érdes északot.
Dél felé futó hajó,
zöld olasz part volna jó...
Hülő erdőn sír az őz,
búskomorrá nö az ösz,
fénye, színe ködbe hal,
s csak kísérgetsz, kicsi dal:
Öregember, jön a tél,
meneküljön, aki fél.
Menekülj, míg megtudod:
sohasem lesz otthonod.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Ködös évszak előtt
  2017-11-22 01:58:37, szerda
 
  Áprily Lajos

Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Őszvégi kicsi dal
  2017-11-22 01:57:57, szerda
 
  Áprily Lajos

Őszvégi kicsi dal

Kengyelfutó lett a nyár,
mint a fecske, messze jár.
Hűlő erdőn sír az őz,
búskomorrá nő az ősz,
fénye, színe ködbe hal...
Mért kísérgetsz, kicsi dal?

Öregember, jön a tél,
meneküljön, aki fél.
Öregember, fuss, ha tudsz,
tudod-e, hogy merre futsz?
Meg ne várd a vad fagyot,
hagyd el érdes északot.
Dél felé futó hajó,
zöld olasz part volna jó...

Hűlő erdőn sír az őz,
búskomorrá nő az ősz,
fénye, színe ködbe hal,
s csak kísérgetsz, kicsi dal:

Öregember, jön a tél,
meneküljön, aki fél.
Menekülj, míg megtudod:
sohasem lesz otthonod...
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 30 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 2645 db bejegyzés
Összes: 9042 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2741
  • e Hét: 5288
  • e Hónap: 48917
  • e Év: 868469
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.