Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
Remény?
  2017-10-03 19:17:56, kedd
 
  Farkas István:
REMÉNY?


Álmaimból átmentett
remény éltet még
fáradt napjaimban.
Ebbe kapaszkodom, próbálom
hinni, hogy minden úgy lesz:
a vágyak beteljesülnek.
De egyre nehezebb.
Fogy az idő, az erő, a hit.
Néma lemondás hajtja
le őszülő fejem,
s szívem döbbenti a visszatérő,
súlyos gondolat:

Vajon hány perc, hány nap,
míg minden szertefoszlik?






 
 
1 komment , kategória:  Farkas István  
Most
  2016-09-21 20:01:20, szerda
 
  Farkas István :
MOST


Elköszönök az élettől.
Meghívom a fényt vacsorára.
Látom a szemed.
Látom az ajkad.
Mit kezdjek vele?
Látom, hogy pirkad.

Továbbgondolok mindent.
Tovább látok az orromnál.
Vágyaim nincsenek.
Tovább élek nélkülük.
Hozzád megyek férjül,
És majd együtt vénülünk.

Szánom az embert.
Letépem a virágot.
Megtalállak.
Téged.
Letépem a virágod.
Letépem, mert kéred.

Korán kelek.
Aranynak semmi nyoma.
Korán fekszem.
Hátradőlök a gondolataimban.
Az élet megtalált.
Korán van, de itt van.






 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
A pillanat
  2016-09-17 14:45:08, szombat
 
  Farkas István :
A PILLANAT


Talán az egyetlen,
az utolsó szép pillanat,
melyben boldogságot álmodhat
a gyötrő, gyönyörű szerelem...

Nem. Tudom, nem így lesz,
s kár is kívánnom,
hogy Hozzád bújhatom,
s hogy simulok testedhez.

De már nem fáj
talán annyira, mint eddig,
bár nem tudom, még meddig
tépi szívem a vágy.

Talán a múló évek
majd meggyógyítanak,
lassan kijózanítanak,
jó kell legyek, éppen érted.

Hisz Neked fáj talán
a legjobban, mi engem is
bánt, s látlak éjjel is,
álmom ködös fátyolán át.

Az idő múlik s az évek
majd - úgy érezzük - rohannak,
s feltesszük majd magunknak
a kérdést: Miért élek?

Tán volt szép remény,
halálra ítélt vágy,
szerelem, vonzó ágy,
s életünk már szegény.

Az a pillanat már
soha többé nem jön vissza,
s csak az emlék hozza
közel édes fájdalmát.

Nem baj. Már nem számít,
hogy kinek fáj jobban,
s most könnyeim torkomban
zuhogják: fájó sebet hasít

itt belül az emlék,
az egyetlen pillanat,
melyben szívemben maradt
a vágy és vár még.

Vár, pedig épp úgy elveszett
már minden remény,
mint ahogy elvesztem én.
Talán az álom majd vezet.

Képzelt világomban majd
ölellek Téged, s el nem engedlek,
mindig, mindenhol Veled leszek,
s együtt halljuk a dalt,

mely csak bennünk létezik,
ahogy állunk egymás előtt,
mi eltiltott, szomorú szeretők,
s ölelkezünk estétől reggelig.









 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Ölelés
  2015-06-15 17:27:00, hétfő
 
  Farkas István :
ÖLELÉS


Én még sosem láttam a tengert.
Nem álltam partja homokjában,
hűs vize nem ölelt,
hulláma nem ringatott.
Nem láttam felette felkelni
vagy lenyugodni a napot,
víztükrében az éjszaka csillagait,
vagy az ég kékjét.
Nem csapta szélvihar arcomba
sós vízcseppjeit,
soha nem éreztem illatát
és nem láttam a háborgó vízbe
csapódó villámokat.

De néha elképzelem,
hogy ott vagyok és látom.
Úgy érzem, hazaértem,
megtaláltam otthonom.
Érzem érintését testemen,
ringat csillagfénytől ezüst
hullámain és úgy ölel,
olyan szerelmesen,
miként most csak
vágyaimban, kedvesem.







 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Napfényre várva
  2015-06-15 00:06:08, hétfő
 
  Farkas István :
NAPFÉNYRE VÁRVA


Mint jégvert, széltől tépett fa,
állok sötét magányomba.
Idegen emberek mosolyát fújja
a szél - mint sivatagi port - arcomba.

Homlokomra fekete felhői ültek
a szívet gyötrő reménytelenségnek.
Valami Napfényt, meleg fényt várok már,
s egy tisztást, ahol reám szép tavasz vár!

Várom, hogy arcod arcomra hajtsd,
hogy kezeddel testem simogasd.
Napfény lenne nekem mosolyod,
élesztő szellő lenne csókod.

S most így magányban álmodva,
az emlékeimre gondolva,
szívem örökké kitárva
állok én, Napfényre várva.






 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Nem tudom
  2014-11-05 13:34:52, szerda
 
  Farkas István :
NEM TUDOM


Már nem tudom,
mit akarok,
nem tudom,
mit keresek.

Nem tudom,
szerethet-e engem
még valaki,
s szerethetek-e én

úgy bárkit,
hogy el ne veszítsem,
s újra azt érezzem,
hogy jó élni.






 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Remény ?
  2014-08-05 00:00:34, kedd
 
  Farkas István :
REMÉNY ?


Álmaimból átmentett
remény éltet még
fáradt napjaimban.
Ebbe kapaszkodom, próbálom
hinni, hogy minden úgy lesz:
a vágyak beteljesülnek.
De egyre nehezebb.
Fogy az idő, az erő, a hit.
Néma lemondás hajtja
le őszülő fejem,
s szívem döbbenti a visszatérő,
súlyos gondolat:

Vajon hány perc, hány nap,
míg minden szertefoszlik?







 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Végy körül engem...
  2014-06-14 14:42:17, szombat
 
  Farkas István :
VÉGY KÖRÜL ENGEM ...


Egyedül, fáradtan ülök most szobámban,
szomorún, lehunyt szemekkel álmodozom.
Rád gondolok, míg gyémántkemény fájdalom
zúzza össze szívem-lelkem magányomban.

Hiányzol. Arra gondolok, hogy ölel karod,
Magadhoz szorítasz, melegeddel körülveszel,
vidáman nézel rám szép szemeiddel,
számon szád, érzem izgató, forró csókod.

Végy körül engem szereteteddel, vágyad tüzével
melegítsd fel keserű, árva szívem,
kedves kezeiddel szorítsd meg fáradt kezem,
drága testeddel hevítsd fel fázó testem!

Ne engedj el, Te éltetsz már csak,
a sok gond és fájdalom közt Te vagy remény,
boldogság, öröm, s így szívem nem szegény
már, mert Te legnagyobb kincsem vagy.







 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Verseim nem csodák
  2013-08-31 12:58:31, szombat
 
  Farkas István :
VERSEIM NEM CSODÁK


Csak szavak, betűvé
gondolt érzelmek,
leírt gondolatok.
Mikor olvasod őket,
szíved érintik, lelked
simogatják, könnyed
csordul tőlük,
vagy néha mosoly
születik ajkadon.

Pedig csak szavak.




Szekszárd, 2005.06.28.







 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
Ölelés
  2013-08-31 12:12:04, szombat
 
  Farkas István :
ÖLELÉS


Én még sosem láttam a tengert.
Nem álltam partja homokjában,
hűs vize nem ölelt,
hulláma nem ringatott.
Nem láttam felette felkelni
vagy lenyugodni a napot,
víztükrében az éjszaka csillagait,
vagy az ég kékjét.
Nem csapta szélvihar arcomba
sós vízcseppjeit,
soha nem éreztem illatát
és nem láttam a háborgó vízbe
csapódó villámokat.

De néha elképzelem,
hogy ott vagyok és látom.
Úgy érzem, hazaértem,
megtaláltam otthonom.
Érzem érintését testemen,
ringat csillagfénytől ezüst
hullámain és úgy ölel,
olyan szerelmesen,
miként most csak
vágyaimban, kedvesem.




Szekszárd, 2006.08.09.








 
 
0 komment , kategória:  Farkas István  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 713
  • e Hét: 3298
  • e Hónap: 23962
  • e Év: 334177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.