Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Lelkes Miklós: Sietnem kell
  2017-11-07 20:35:47, kedd
 
  Lelkes Miklós:
Sietnem kell


Sietnem kell: nem én írom a verset -
bolondos úr, bohócsapkás Idő.
Ha nevet is: szemei könnyel teltek,
s ha sír: minden könnycseppje nevető.

Bolondos Úr, Bohócsapkás Királyom,
fogd még kezem, vezess tovább, tovább!
Nem állhatok meg míg tükrödben látom
mily kegyetlen e földtekés világ!

Sietnem kell, nehogy a gúny elérjen,
s Mammont szolgáló aljas szolgahad.
Írd a verset, s kezemmel messzeségben
ringass csodát könnycsillag-pillanat!

Nem kell dicsőség már! Elég ha látom
olykor, Idő, a Legnagyobb Csodád:
mint villan át az életen-halálon
bohócsipkád - királyi koronád.

 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Egy kertben...
  2017-01-20 15:39:53, péntek
 
  Lelkes Miklós:
Egy kertben...

Egy kertben jártam egykor, s megcsodáltam:
madárhang csillog a virágokon,
de nadrágját nem kívánta a macska, -
s ilyenkor nincs barátságos karom!

A tulipánok díszsorfalat álltak, -
rózsaszín, piros, sárga katonák,
s ezüst gömböcskék fény nyílzáport lőttek,
s fehér felhőket vitt fenn kék világ.

Bokorról fészek kukucskált, kikémlelt, -
belenézni nem segített a szék
(bútorok gyakran lesznek árulónkká):
száj mondott fenét, s jajdult a fenék.

A gerle búgott, miként égi forrás,
hirtelen feltört ujjongó vize,
s a messzeségből másik visszabúgott,
és kinyílt rózsák szívből jött színe.

A kert nincs már, de álmos aranyóra
készít közönnyel altató időt,
s varázslat-álmot, égő édenálmot, -
Szépségben hívőt, másban kétkedőt.

A kert nincs már, utam sincs, úttalanban
járok, s csak egy Csillag felel nekem
alkony vörösben, múltról és jelenről, -
és igazat mond, mikor kérdezem.

A Kert nincs már, s az a küzdő Szabadság
szintén sehol: fények s árnyak hona.
Gazzal benőtt a táj, s a végtelenből
Idő jött: szívhez, észhez mostoha.

2016
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Nap és hold
  2017-01-20 15:34:56, péntek
 
  Lelkes Miklós:
Nap és hold

Hold a fényét, igaz, a naptól kapja,
de ő is ad: a nap ragyogtathatja.
Beteljesül, ha feljött holdon csend ég:
arany szépségtől ezüst lehetőség.

Nem akarod megérteni nép, ország:
fényt osztanak, akik a tudást osztják,
s hívei - önérdekből - a sötétnek
azok, akik csupán maguknak mérnek.

Tőled a fényt az önzés lopta, s lopja!
Szükség van napra, holdra, csillagokra,
látó szemekre, értő észre, dalra,
szívre, mit kér a Jövő birodalma.

Békét csupán csak az a tudás hozhat,
mely segít jót akaró köznapoknak,
az a fény, melyben égvirágos hála,
s melytől a nép ráismer önmagára.

Erről, ha cseng egy-egy rímes vers néha:
a testvérem az üldözött poéta.
Könnycseppjében fény méltatlan világnak, -
de jobb Istenért is kiált a bánat!

2012.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Balatoni nyár
  2017-01-20 15:24:02, péntek
 
  Lelkes Miklós:
Balatoni nyár

A levegőből hullt a fecskeszó,
s kék égezüstre rácsodálkozó
rózsa ajkán álomból ottmaradt
széttárt szárnyú, szállni kész pillanat.

Két part között maga a Végtelen
vitorlázott szikrás víz-éneken,
s lent a mélyben, hínár-háló alatt
jövő csodák gyöngye ringott, maradt.

Ó, Szépség, istennőm, szeles-szabad!
Szívünk köré virág-hegyláncodat
fontad, s én hittem: miénk lesz a Szó,
bús szívet boldoggá dobogtató.

Ma már fényben is minden oly sötét,
s jön egy vihart elrejtő messzeség.
Vihar lesz, minden parton túlrohan,
- de boldog lesz-e a boldogtalan?

A Nagy Tavon nincs ott a Végtelen,
s míg fecskeszó hull lengő csendre, lenn
szirmok színén volt-nyár piroslik át, -
és hallgatja a nyárfák sóhaját.

 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Barátságos hangulat
  2017-01-20 15:15:47, péntek
 
  Lelkes Miklós:
Barátságos hangulat

Egy versfórum szíve vágya,
mely konokul megmarad:
barátságos puszi s nyuszi
légyen nyugodt fák alatt.

Rókának volt nyúlfülekről
ne essen ott semmi szó -
mókás rókabarátság így
nyúlnyájnál fenntartható!

Néni színes fonalakból
horgoljon ki verseket:
giccses diccsel webes párna
szabolcskásan szép lehet!

(Lényeg - vélik e poéták -
Szabolcska nagy, bölcs szabó,
s ha a Semmi nem bánt senkit,
érte taps is adható!)

Bilis, dilis kiskirályra
mondasz nyájas szépeket?
Ott heverhetsz bár a földön -
Égig emel SZERETET!

Hát... egy költő (Sátán szülte?)
másképp látja némiképp:
összekever balga bácsi
s néni igát és Igét...

Állóvizek - tartja mondás -
könnyen lesznek férgesek,
(persze, vannak kiknek férgek
a szívbéli kedvesek...).

Komák, nektek annyira kell
BARÁTSÁGOS HANGULAT?
Kapjátok meg! Ím, e versből
ölebecske így ugat:

- Ugorjon ki vad vaúból
az a csúnyán hangos ú,
nyíljon a nagy kapuk mellett
még több bájos kiskapu,

s BARÁTSÁGOS HANGULATBAN,
nyájas nép, ne nézd soha:
a kiskapus utak végén
kiknek szerény otthona?

BARÁTSÁGOS HANGULATBAN
szálljon POÉTÁS poén,
s Égre nézzen! Szent a Vakság!
Nem kell Látó költemény!

BARÁTSÁGOS HANGULATBAN
dehogy írok csúnya szót,
szerkesztési elvetekre
bé-vel, ef-fel mondhatót!

Virágnyelven írom: - Légyen
fából szép vaskarika,
s csináljátok Elvetekkel,
mit tehénnel a bika!

2015.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Mogyoród
  2017-01-20 15:12:47, péntek
 
  Lelkes Miklós:
Mogyoród

Búzaföldön érlelődő kalászok
villantak felém - zöld acélszemek.
Körpanorámát forgatott a távol:
halvány kékbe öltözött hegyeket.
Domboldalon magas fűből kinézett
a szamóca, ártatlanság piros
kis lénye, ki a rátaláló kézre
szépséget és örömet csillagoz.
Kertóriás, nagy ház... Kérdés: kié is?
Talán egy milliárdos karvalyé,
az szakította ki mindenkiéből?
Szegénység hátán épül úri lét...
Lehet, hogy most mégis közérdek tette
domboldalra e palotát oda,
de kitekert jogokkal annyit lopnak -
ó, hol van már a becsület hona!
Fent a csúcson egy híres építésznek
kápolnája romos testére néz.
Figyelő sasnál, szárnyaló magasban,
részletekből összeállt az Egész.
Emberi szemben ma még részletekből
tévutat készít a félvak idő,
s jön tűzarcok remegtető világa -
de a jelen is elkeserítő!

A táj forgott, s szépségnél több volt: tenger,
min nyári látszat Édenig hajóz.
Kigyúlt, fénylett szürke felhővitorla
pereme, és koldusként állt a jós:
költők, Igazság hangos hirdetői
csaló kalmárok földjén koldusok -
de kell a jel csillagos végtelennek,
még akkor is, ha semmivé ragyog!

Távol falucska dünnyögött, s az álmos
délutánt tovább vitték érdekek.
Égi mesébe belefogtam volna -
de szívek, mesék most nem kellenek.
Szederbokron szerénykedett varázslat,
fehér virágokat rászórt a nyár,
s reméltem: e fenséges egyszerűség
egyszer lélek szemekre rátalál.
Életem elment, ahogy lent a völgyben
észrevétlen a megkopott vonat,
s tücsök hívta csillagos végtelenből
alkony pirosban - a Csillagomat.

2016.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Gyermekkori kert
  2012-02-29 11:55:22, szerda
 
  Lelkes Miklós: Gyermekkori kert


A fűben sárga almák elhevertek.
Csipkés árnyékút szárnyas fénybe vitt.
Bogár bandukolt kunkori levélen,
s élveztem: az ég rám kéket terít.

A nyár hintája messzeségbe lendült,
majd visszatért, s kigyúlt a fák alatt
magányom, mit adtál, mosolygó isten:
drágakőszikrás szépség-pillanat.

A felnőttekben én sohasem bíztam.
Maga módján mindegyik szeretett,
de gyermeklelkem mindegyik lenézte, -
szeretettől is kaphatsz sebeket.

A kertbe bújtam el, az lett hazámmá,
- előttem és mögöttem börtönök -
de ott az ég rám terítette kékjét,
s könnycseppbe is tündérarc költözött.

Kert volt? Inkább létnek hitt életem volt,
s képzelt édenhalálom, gondtalan,
és mámorédes sárga illatában
meg-megfürdettem álomtest-magam.

Felnőttként már, tudom, semmit sem érek.
Átzuhogok múltbéli kerteken.
Hiába-szó száll, sírhat már a lélek:
az a tündérarc nincs többé velem.

A gyermeket a felnőtt meg nem érti, -
s fel sem fogja, hogy milyen nagy baj ez!
Csak gyermekkorban varázsol a szépség,
a csillag, mely kertek fölött remeg,

ha itt az este, madarak sietnek,
s neszekkel telt ágrejtély, holdidő
bűvöl szívet - és lesz felejthetetlen,
ha minden más már elfelejthető.
 
 
1 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Állatok lelke
  2012-02-29 11:50:58, szerda
 
 

Lelkes Miklós: Állatok lelke


Állatok lelke, akármily csonka lélek,
megérezhet zokogó messzeséget
vagy közelségét szívnek és örömnek,
s hűség-szemekben bánat- vagy örömkönnyek.

A kivert kutya, mint hajléktalan ember,
tétován áll, s ha indul, bízni nem mer.
Benne oly érzés amelynek nincsen mása:
elrejtett sebben gazdája árulása.

Macskád szeméből picikét női lélek
csillog rád, fénye bájnak, kedvességnek
és nem igaz, hogy csak érdek van ebben:
a szeretet is hajtja, hogy hízelegjen.

Egyszer megláttam: ketrecben varjú károg.
Így magyarázta: éhes vagyok, látod?!
Börtönéből koldult az ember foglya,
ahogy szabadon annyi kis veréb szokta.

Én jól értettem amit a varjú mondott,
a rekedt hangú, szívéből jött gondot.
Okos szemében bút és vágyat láttam
és eltűnődtem azon: sokféle rács van.

Bár példát példára halmozhatnék, végül
csak azt mondom: a gőg nehezen békül.
Sok ember van ki sohasem szeretne
ránézni egyszer a lélek-kezdetekre,

s útunk látni, amely, vélt célba érten,
annyiszor állt az embertelenségben,
s hány ember - amíg hat a torz varázslat -
"lélekkel" sem más csak lélektelen állat!

 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: Az volt a szép...
  2012-02-29 11:12:34, szerda
 
  Lelkes Miklós: Az volt a szép...

Mikor a táj a fénytükörhöz hajlott,
az volt a szép!
S mint szórta élénk, eleven ezüstjét
a messzeség!

Galamb perdült kíváncsi zöldből kékbe,
ég-tóba fel,
s hallgattam: fent az égi tó, színével,
mint énekel.

Lent hosszú út volt. Hosszú álom. S végül
mi is marad?
Csak könny? Csak kérdés? Csak kiáltás? S fáradt,
hulló szavak?

Tőrök megbújtak. Mind szívemre vártak.
Dől vér, meleg.
Az volt a szép, - az lett a szép, hogy látok,
bár szenvedek?

Talán igen. Ó, hosszú út, Kegyetlen
Szépség, maradj!
Nagy fénytükör, villantsd, villantsd a tájat:
az igazad!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Lelkes Miklós: A legokosabb cselekedet
  2012-02-29 10:48:53, szerda
 
 



Lelkes Miklós: A legokosabb cselekedet


Három tündér üldögélt a kristályvizű hegyi tavacskánál. Jócselekedeteikről beszélgettek.
- Egy szegény kisleánynak, ott a túlparton, meghaltak a szülei. Most magára maradt házikójában. Igyekszik megállni saját lábán, de azért bizony gyakran felkopik az álla. Találkoztam vele két héttel ezelőtt. Segítettem rajta! Halat fogtam neki a tóból, megsütöttem, odaadtam. No, hogy milyen jó étvággyal ette! Öröm volt nézni! - mondta az egyik tündér.
A másik tündér csodálkozva kapta fel a fejét:
- Ó! Egy hete én is találkoztam ezzel a kislánnyal! Én is adtam neki sült halat, de látod: én arra is gondoltam mit eszik majd másnap. Otthagytam neki egy szép hasú pontyot a következő napra...
A harmadik tündér mosolygott:
- No tegnap én is ugyanezt tettem, de valamivel még többet is: megtanítottam arra miként foghat ki halakat a tóból!
A közeli fenyőágon piros szárnyú kismadár hallgatta a beszélgetést és így csicsergett:
- Kedvesek, jószívűek vagytok mind a hárman, de szerintem most a harmadik tündér cselekedett közületek legokosabban. Életünkben nem csak ma van és holnap, a holnaputánokra is számítani kell!
- Milyen igaz! - rebbentek fel a tündérkék a levegőbe. Gyerünk, tanítsuk meg ezt a kisleányt mindenféle hasznos dologra!

 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 556
  • e Hét: 2403
  • e Hónap: 24345
  • e Év: 455769
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.