Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Vajon csak az öregség, az idő?
  2017-12-15 21:17:55, péntek
 
  Bertók László

Vajon csak az öregség, az idő?

Vajon csak az öregség, az idő?
A tetszik, nem tetszik nehézkedés?
Az agyban a felhő, testben a kő?
A szándék és a tett közötti rés?

Csak a habitus? Az én vagy nem én?
Az érzékekben a pillanatok?
A megfeszül néhány ki tudja gén,
s a meghazudtolni a látszatot?

Vagy a józan ész? Az így-úgy a vég?
A mindent befedő semmi? A por?
Az, ahogy megpróbálsz repülni még,
s elszáll a perc belőled, amikor?
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Lenn a földön a szó
  2017-12-12 00:14:40, kedd
 
  Bertók László

Lenn a földön a szó

Lenn a földön a szó,
december van, esik,
hazudni volna jó,
röpülni egy kicsit.

Azt mondani, rigó
s lehajolni megint,
egy bújó, egy hunyó,
és se bent, és se kint.

Azt gondolni, talán,
és hogy akkor mozog,
s mert csak nő a hiány,
ásítani nagyot.

Azt hinni, hogy galamb,
megsül és berepül,
s ami jön, nem harang,
csak addigra kihűl.

Érezni, hogy halál,
lesni alóla ki,
látni, hogy megtalál,
mert nehezebb neki.

Lebegni, mint pehely,
mely akkor is kizár,
várni, hogy jöjjön el,
mint tavaszi madár.

Dobbal készülni rá,
zenét a földbe is,
túlélni, mondaná,
aki abban se hisz.

Temetni a csodát,
vermelni a jeget,
nézni, hogyan megy át
fénybe az üzenet.

Szó nélkül fogni fel,
tér nélkül vallani,
sohasem múlik el,
csak lesz mit mondani.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Reggel még olyan hosszú a nap
  2017-12-08 12:04:20, péntek
 
  Bertók László

Reggel még olyan hosszú a nap

Reggel még olyan hosszú a nap,
akkor is nyúlik, ha elszakad.
Fogod a végét, megengeded,
akármit játszol, jár a kezed.

Délben már olyan magas az ég,
berogyna, ha nem feszítenéd.
Lyuggatod, fested, fosztogatod,
azt képzeled, hogy azért van ott.

Este, ha marad este, rövid.
Állsz a fal előtt, nézed, hogy így?
Nélküled minden? Semmi? Szavak?
Megcsíped magad... Nem is te vagy?
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Halottak napja
  2017-11-01 21:00:50, szerda
 
  Bertók László

Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Állunk a világ közepén
  2017-08-17 16:38:07, csütörtök
 
  Bertók László

Állunk a világ közepén

Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény

állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény

van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény

és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
A megváltó zene
  2017-02-17 19:24:46, péntek
 
  Bertók László

A megváltó zene

Furulyád néma világűrében,
ahol most lyuk van, volt az éden.
Végleg elveszett, mért tagadnád,
zsebedben barna almacsutkák.
Zeneszó helyett vízszintesen
siklott az űrben minden isten,
vasárnap volt, vasárnap délután.
Árnyék villámlott át a furulyán,
kivágódott egy ablak, így esett,
mindig így esett, függőlegesek
kései nyomán bezuhant a fény,
és megvakultál, és nem volt remény,
de akkor, mint az élet szelleme
kiszökött, szólt a megváltó zene.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Megírjuk a szép, régi verseket
  2011-06-19 16:36:38, vasárnap
 
  Bertók László

Megírjuk a szép, régi verseket

Beszakadnak a lassú tölgyesek,
mint egy vezércikk, magányos a táj,
erdő mélyéről nézem az eget,
sorok között is süllyed a határ,

belátható lesz, minden, ami fáj,
megírjuk a szép, régi verseket,
s míg a lap alján köröz a madár,
sírni vagy lőni egyaránt lehet,

de éjjel apróhirdetéseket,
csillagokat nyit fölénk a homály,
költemény lesz, hogy csodák nincsenek,
aki nem csügged, az hazatalál,

s hogy a temetőkapun is az áll,
nem fejeződött be, csak vége lett.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Ha utána csak az üresség
  2011-06-19 00:10:20, vasárnap
 
  Bertók László

Ha utána csak az üresség

Ha utána csak az üresség,
mire föl az égen a festék?
Ha nem tudni, hogy van-e vége,
számít-e az, hogy jössz-e, mégy-e?

Ha annyi csak, hogy porból porba,
miért köhög benned a bolha?
Ha nyilvánvaló, hogy becsapnak,
minek a lóba annyi abrak?

Ha semmi sincs, mi visszatartson,
honnan a csönd a túlsó parton?
Ha letetted a fegyvert, zászlót,
ki mondana, miféle zárszót?
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Mikor már szerep s idő nem véd
  2011-06-18 23:32:17, szombat
 
  BERTÓK LÁSZLÓ

Mikor már szerep s idő nem véd

Jó, akkor a túloldaláról,
ahogy a mező zöldbe táncol,
forog lüktet, övét kibontja,
s száll a világ, a tüzes szoknya.

Jó, akkor arról, mennyi jó volt,
szerelem, iga, munka, hóbort,
rab lenni, ha mindenkin lánc van,
megbújni, mint drótban az áram.

Jó, akkor arról, mennyi jó van,
nagyot nyújtózni ágyban, szóban,
mikor már szerep s idő nem véd,
eljátszani, mit sohasem még.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
Megint minden lehetek...
  2011-06-07 09:52:30, kedd
 
  Bertók László

Megint minden lehetek...

Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.

Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.

Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.

Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.

Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.

Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.

Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.

Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.

Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.

És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 30 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 2645 db bejegyzés
Összes: 9042 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2741
  • e Hét: 5288
  • e Hónap: 48917
  • e Év: 868469
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.