Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
Kustra Ferenc: Ha megöregszünk
  2022-03-22 21:30:36, kedd
 
 










Kustra Ferenc:
HA MEGÖREGSZÜNK...




Fiatalon még nem számít semmi,
Akkor még érzed... tán` vagy valaki.

Hatvan felett Ajándék minden év.



Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet,
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett.
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár... mit nem támogatsz.

Jársz még volt barátokkal kirándulni,
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.

Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp` az élet nemet
Mond olyan vágyakra, miket fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek.

Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid mulandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.

Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves,
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész...

Hetven felett Ajándék minden hónap.



Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztálytalálkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.

Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg...
Majd odajön, köszön, ki... csodálkozva tudjátok meg.

Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét... már szinte ezt várod...
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.

Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed, és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed... hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme... tán` közömbösséggel.

Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon... évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe... részletek.

Nyolcvan felett Ajándék minden hét



Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni,
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő... úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél... itt kiderül, nem emlékszel.

Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.

Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg,
Tönkrementek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.

Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak,
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.

Kilencven felett Ajándék minden nap.



Itt összes, minden bajod előjön,
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, kik a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden...
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken...

Alig látsz már, erős a szemüveged,
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.

Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: "öreg trotty"...
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.

Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagy dolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.

Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.

Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más... egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények... mind elmúlt.

Száz év felett Ajándék minden óra



Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová,
Már nem mész, nincs hová.

Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed... süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.

Ülsz, a szakadt huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz...
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz...

Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy dolgot műveltél, ha volt csodád...

Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe...

Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy...


















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A fura öreg legendája
  2021-07-16 22:30:14, péntek
 
 








A fura öreg legendája




Magyar nyelven is gyorsan terjed a “fura öreg" verse, amelyet állítólag egy ausztrál vidéki kórház idős lakója írt, és amelyet csak a szerző halála után találtak meg. A történet több mint negyven éve ismert.


“Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták. Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban.

Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült. És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most ,,névtelen" versével az interneten bejárja az egész világot.








A FURA ÖREG


Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy ,,Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz' ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja...
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.


Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)


Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)







A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg... a szívünkben kell éreznünk őket!"

A Hoax-Slayer elemzése szerint a fenti vershez csatolt szöveg kitaláció. Nemcsak ausztrál kórházban nem történt ilyesmi, hanem valószínűleg azokban az amerikai városokban sem, amelyeket korábban összekapcsoltak a verssel.

A költemény eredeti verziójának főszereplője még csak nem is egy idős férfi, hanem egy nő:

Crabbit Old Woman

What do you see nurses
What do you see?
Are you thinking
when you are looking at me
A crabbit old woman
not very wise,
Uncertain of habit
with far-away eyes,
Who dribbles her food
and makes no reply,
When you say in a loud voice
‘I do wish you'd try'.
Who seems not to notice
the things that you do,
And forever is losing
a stocking or shoe,
Who unresisting or not
lets you do as you will
with bathing and feeding
the long day to fill,
Is this what you're thinking,
is this what you see? ... (folytatás e tanulmány végén)







A különböző életciklusokat meglehetősen sztereotip módon bemutató vers szerzője egyes állítások szerint egy Phyllis McCormack nevű ápolónő volt, aki a 60-as években egy helyi lapban jelentette meg művét, névtelenül. McCormak fia szerint ezt az újságot kaphatta meg, majd másolta le és tartotta magánál egy idősotthon lakója. Az ő halála után találták meg ápolók a verset, és ezután e formában terjedt tovább a történet.

Függetlenül attól, hogy a McCormack-utód által terjesztett verzió igaz-e, egy valamit megállapíthatunk: annak az esélye, hogy különböző kontinensek különböző városainak kórházaiban a fent leírt sztori ugyanazon a módon megtörténjen, igen csekély.

A férfiasított verzió egyébként - mint az a szövegben is megjelenik - a texasi David L. Griffith szellemi terméke. A szöveghez csatolt fotót pedig a Reuters fotósa készítette tavaly januárban, az akkor 111. születésnapját ünneplő Ignacio Cubilla Banosról. (utóbbiért köszönet Dupsky Lászlónak)

További részletekért olvassátok el Joanna Bornat kutatását a vers különböző változatai után.

Fotó: Reuters


Link



















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A boldogságról - versekben
  2021-02-18 22:00:24, csütörtök
 
 













A BOLDOGSÁGRÓL - VERSEK









A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés.
Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.

Móricz Zsigmond: Életem regénye











A BOLDOGSÁG NAGYON RITKA


A boldogság nagyon ritka,
s ha valamit elszúrunk nem szólhatunk, hogy "VISSZA!!!".
Ki kell használni az öröm minden percét,
s ki kell élvezni ezt a csodás mesét.
De ha mégsem jönne ez az áldás,
akkor legyen mindenkivel a tisztánlátás.
A legrosszabb dolgokban megtalálni a szépet,
S a széttört szivek közt megtalálni az épet.
Ez minden történetnek titka,
Senkit nem fog le valami kalitka.
Mindig csináld úgy, ahogy szeretnéd,
S őrizd a tudatot hogyan keresnéd.
Ha már azt hiszed, az egész életed happy,
majd a gonosz és az irigy ezt a gondolatot megszegi.
Nincs olyan, hogy valakinek tökéletes az élete,
mert mindenkinek a szomorúság lételeme...







Ady Endre: DAL A BOLDOGSÁGRÓL


Üzen a szomorúság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanitók,
Boldogság-gyanitók.

Másokra lesett
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.

Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap.

Jó, hogy jó a Jó
S van íze a szomorúságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanú-vád,
Gyanú, vád.







Alföldy Géza: AMÍG ÁLMODUNK




Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!







Aranyosi Ervin: ELBÚJNI AZ ÖLELÉSBEN


Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen "te vagy", nincs "én vagyok"!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt - mosolyogva -
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!







Aranyosi Ervin: SZERESD A GYERMEKED!


Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.







Bagdi Bella: MA RÁM TALÁL A BOLDOGSÁG

Dalszöveg


Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ.

Élj úgy, mintha a Föld lenne a mennyország,
Álmodj úgy, mintha nem lenne korlát,
Táncolj úgy, mintha azt senki se látná,
Énekelj, mintha senki se hallaná, óóó

Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ."

Bagdi Bella: Ma rám talál a boldogság (official lyrics video)

Link








Bazsó Éva Andrea: HAJNAL


Szeretem a hajnalokat
A csend körbe ölel.
Egyedül vagyok, és mégsem.
A képzeletem repít el.
Messzi tájakon járok.
Oly messze, és mégis kézzel fogható.
Meseország határán?
A valósága mégis megkapó.
Hisz otthonom az egész univerzum,
S bár létem benne oly apró, rövid.
Mégis milliónyi csoda vár rám.
A lelkem szabad, s a magasba röpít.
Látom az emberek mosolyát,
Hallom a kacagásukat.
De bánat, és nyomor is részesünk.
Túl sok még a könnyes arc.
Ha tehetném, letörölnék minden könnyet
Hisz az időnk oly rövid, elszalad.
Angyalszárnyon repülve, simogatnám az arcokat.
A szeretet mindenkié, hisz csak így létezhetünk.
Elég egy mosoly, egy érintés.
S boldogságot adva, boldogok lehetünk.







Bertók László: BOLDOGSÁG-DAL


Eljön a napja meglásd,
tán észre sem veszed
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

Fenyvesi Béla & Bertók László - Boldogság dal

Link








Czóbel Minka: FÉNYES MELEG


Nyár van! langy szellő hordja széjjel
A mámorító illatot,
Fehér jázmin virága hull rám, -
A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,
Nap csillog bíbor szirmokon,
Piros láng mellett fény-ezüstben
A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok
Hajlongó száron inganak.
Szép nyár! midőn bágyadt örömben
A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben
Csak halkan lágyan tévedez,
Levélzizgés csak, suttogás csak, -
Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred
Szívemben is, megérezem:
Virúló föld nagy életével
Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,
A nyár varázsa megkapott, -
Langy álmatag lég hordja széjjel
Az édes jázmin-illatot.







CSAK AZ SZERETNÉK LENNI...


Csak az szeretnék lenni, aki Neked lehetek,
Nincs boldogabb ember annál, akit szeretnek.
Szeress hát, biztass, óvj és védj meg engem,
Cserébe megmutatom, milyen is a szerelem.

Százezer szál virággal kötném át a szívedet,
Neked adnám a lelkemből feltörő rímeket.
Tiéd lenne, csak Tiéd, hozzád szólna versem,
Rólad írnék mindig, minden egyes versben.

S néha-néha, ha jönnének tán rossz napok,
Együtt leszünk Drága, mindig Veled maradok.
Ha lennének netalán szürke, morcos hajnalok,
Ki felvidít, és aki mosolyt csalna arcodra,
az Én vagyok!







Csinger Beatrix: ANYAI BOLDOGSÁG


Amikor egy kicsiny bébi napfényre nyitja szemét,
lelkedben megszületik egy virágos csoda...
a percek rózsaszínben peregnek,
szíved mélyén lepkeszárnyak rebegnek,
rügyet bont gondolataidnak ága-boga.

Ahogy nézed hamvas arcocskáját,
megízleled az élet gyöngéd báját,
ahogy karjaidban elringatod,
s bársony bőrét megsimítod,
úgy tárul eléd nyiladozó palástban,
misztikus fényű, ezüstös varázsban
...az anyai boldogság.







Csokonai Vitéz Mihály: A BOLDOGSÁG


Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?







Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál







Dobos Attila: A BOLDOGSÁGTÓL ORDÍTANI TUDNÉK


A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha nem lennék ma egy kicsit rekedt,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Hisz csendben ünnepelni nem lehet,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Az egész világ rögtön tudja meg:

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Nem rontottam ajtóstól a házba,
Én kiböjtöltem, amíg megszeretsz,
Megvártam, míg magadtól jössz lázba,
És éjjel nappal engem emlegetsz,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha tegnap még nem fáztam volna meg.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Azt mondja egy nagyon régi nóta,
Hogy nincs a földön örök szerelem,
De annyi minden változott azóta,
Majd változtatunk ezen is szívem,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Egy klasszikus győzelmi éneket.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Dobos Attila: A boldogságtól ordítani tudnék - Videó

Link








Farkas Éva: MI A BOLDOGSÁG?


Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.







Gárdonyi Gáza: MI A BOLDOGSÁG?


Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
Melyik a jó és melyik az igaz?

- Egyik sem az.
Hanem a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyújthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.

- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.

- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom:
ha majd nagy lesz, mint az apja:
ha a sors el nem ragadja.

- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.

- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan.
- Ha ingem volna, jó uram.

- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.







Hock Éva Etelka: AKARJ BOLDOG LENNI


Ha esik, ha fúj,
Akarj boldog lenni.
Ha rossz is a kedved,
Akarj boldog lenni.
Ha bánt valami, ha gyenge vagy,
Akarj boldog lenni.
Ha célod nem éred, tűzz ki másikat,
Akarj boldog lenni.
Ha érzed, magányos, egyedül vagy, mégis
Akarj boldog lenni.
Ha elhagytak, ha bántanak,
Akarj boldog lenni.
A boldogtalanságod ne etesd, helyette
Akarj boldog lenni!







Inczédi László: ELMÉLKEDÉS


A világot összejártam
Gyalogszerrel és határban, -
Ösmerem az életet;
Volt már részem jóban, rosszban,
Búslakodtam, sóhajtoztam,
S vigadtam is eleget.

Egyszer-egyszer hébe korba
A szerencse rám mosolyga
S pazarolta kincséit,
Elárasztott minden jóval,
Szeretettel, szíves szóval,
S csöndes boldog révbe vitt.

Hajh de máskor ázva-fázva
Kutyagoltam utcza-sárba'
Hajléktalan, éhesen,
Nem volt egyéb társaságom,
Csak a szél, mely rongyruhámon
Átsüvöltött élesen.

Lelkemben nagy eszmék forrtak
Hatni és az utókornak
Nagyul hagyni át nevem.
Mécsem már hamvadva égett
S kutatám a bölcseséget
Ócska pergamenteken.

Majd szilajúl, fékeresztve
Mámorító gyönyörökbe
Fullasztottam magamat;
Ha elnyomott a bor álma,
Festett arczu lány csókjára
Ittam ki uj poharat.

Édes borát az örömnek,
Ürmös kelyhét gyötrelemnek
Fenekéig ösmerem,
S ha elmém a múltba téved,
Sürgő-forgó tarka képek
Vonulnak át lelkemen.

S hogy a múlton áttekintek
S latra teszem a jót mindet,
A mit nyújtott életem,
Kérdve: volt-e percz, a melyben
Teljes boldogságra leltem,
Az a válasz: sohasem!

S ha a rosszat fontra vetve
Kérdem: voltam-é egy perczre
Teljesen boldogtalan?
Gyarló ember mit tagadnád,
Boldogság, boldogtalanság,
Nincs tökélyes semmi sem.







József Attila: NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...


Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.







Juhász Magda: JÓ A KEDVEM...


Jó a kedvem, mit is tegyek,
rákezdtem egy dalra.
Csendesen, hogy az énekem
nehogy más is hallja,
de egy rigó rám füttyentett:
- Énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.

Ha néked is jó a kedved,
énekelj csak bátran.
A nóta a szívünkben van,
és nem a pohárban.
Nem baj az, ha jó a kedved
énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod
s az irigyed is hallja.







Kaffka Margit: PEZSGŐ DAL


Fehér galagonya, - beh virágos!
Semmi közöm a szomorúsághoz!
Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa -
Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Tudod-e, hogy letépem a húrod,
Ha még azt a keserveset húzod?
Beteg tán a hegedűszerszámod,
Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

Vén csavargó! Kósza éjfélóra,
Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.
Boros fővel is odajutsz máma,
Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!
Meg találnak haragunni érte...
Legelőször a színébül porba öntsetek le.
- Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

1901.







Kosztolányi Dezső: BOLDOGSÁG - Próza


...Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.

Egy-két évvel ezelőtt, október végén nagy útra kellett mennem. Este csomagoltam, és lefeküdtem. Vonatom reggel indult. Nem tudtam aludni, noha már több álmatlan éjszaka volt mögöttem. Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén nyilallást éreztem. Megmértem magam. A hőmérő lázat mutatott. Sok mindent adtam volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor megvirradt, balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza. Lucskos, sötét ősz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám. Kongó folyosóin senki se járt, fülkéiben is csak elvétve ült egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták volna. Magányos szakaszomból néztem a füstölgő mezőket. A levegő fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik állomáson egy mezítlábas parasztfiúcska végigszaladt a kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó esőben ezt kiáltotta: "Friss vizet tessék." Életunt kalauz vizsgálgatta körutazási jegyeimet. Köszönés helyett sóhajtott. A lidércnyomás a határon túl is folytatódott. Elhagyott pályaudvarok gurultak elém. Malaclopó köpenyben valami vörös orrú, szemüveges osztrák ifjonc meredt rám hosszan, s én is őrá. Egy macska surrant be az állomásfőnök szobájába, mintha látni se akarna. Sovány asszony állt egy ecetfa mellett, s szoknyáit fújta a szél. Németországban kisdiákok mentek az iskolába, vagy jöttek onnan, könyvekkel, rajztömbbel, fejes vonalzóval. Minthogy semmit sem ettem, időérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel van-e vagy délután. Egyébként az utazás szórakoztatni szokott. Az életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva, leegyszerűsítve. Ezúttal azonban az élet kétségbe ejtett az üres kereteivel. Minden és mindenki céltalannak és kietlennek tetszett, az osztrák ifjonc, a macska, a sovány asszony a szélben, a német iskolás fiúk is, elsősorban pedig én magam. Eszembe jutottak balsikereim és bűneim. Önvád marcangolt. Éjjel a hosszú hálókocsiban csak én váltottam ágyat. Egy gonosz arcú ellenőr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már előre elhatározta volna, hogy első álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be. Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fűtőtestek afrikai hőséget árasztottak. Valamit magamra kaptam. Kitámolyogtam a folyosóra.

Ebben a pillanatban kezdődött az a boldogság, melyről beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig sohasem volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett a hó, ily kora ősszel, mint valami meglepetés vagy ajándék az égből, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt. Egy kis, német ipari város tűnt föl a völgyben. Vettem a bőröndömet, kiszálltam. Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetők fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok csengettyűztek, merőben ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok. Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban szálltam meg. Kedves tisztelettel, nagy megbecsüléssel fogadtak. Erkélyes szobát nyitottak számomra, potom áron. Fehér hajú, bóbitás szobalány lépett szobámba. Halkan beszélt. Két kancsó meleg vizet hozott. Odaálltam az ablakhoz, mely a főtérre nézett, és nem tudom meddig, szájtátva bámultam a vidám, gyermekkori hóesést. Ennyire még sohasem örültem annak, hogy a földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme lett. Lenn, a langyos kis étteremben reggeliztem. A villanyok, melyeken színes sapkák voltak, fényt szórtak patyolat terítőmre. A falon egy családi ingaóra járt. Vajat, mézet tettek elém. Lágytojást is ettem, pedig azt különben utálom. Minden nagyszerű volt, minden csodálatos, minden kívánatos, magyarázhatatlanul és kifejezéstelenül szép.

Tehát ekkor voltam legboldogabb életemben. Hogy miért? Annak megfejtését rátok, lélekelemzőkre bízom. Én nem törődöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál. Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

1932







Kovács István: BOLDOG AZ...


Boldog az, ki megtanul szeretni,
Boldog az, ki a rosszat eltudja feledni,
Boldog az, ki őszintén él,
Boldog az, mert semmitől sem fél,
Boldog az, ki eléri célját, s álmát,
Boldog az, ki meg kapja élete párját.







Lupsánné Kovács Eta: ...HOGY MI A BOLDOGSÁG?


Ha belül boldog vagy, kívül is látszik
szemed csillog, a lelked sugárzik,
hegyeket mozgat a boldogság, ha kell
amit a másik örömmel visel.

A jóindulat is okozhat zavart,
csak úgy kicsúszott szó, nagy zivatart
összeszorul a lélek ott legbelül,


a tüdőbe levegő se kerül.

Olykor hirtelen elhallgat a zene,
szétterül a csend sötét köpenye
gyanakvó képzelet, ha elszabadul...
mindenki a saját kárán tanul.

...belső harmónia kell, lelki béke,
magától nem jön, tenni kell érte.
Megbocsátás a boldogság forrása,
szíved, lelked, szabad lesz utána.







Meggyesi Éva: A BOLDOGSÁG


A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.

Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.







Müller Péter: A BOLDOGSÁG TITKA AZ ADNI TUDÁS


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló - 113. rész.

A fösvény, szűkmarkú embert onnan lehet megismerni, hogy gyakran beszél a bőkezűségéről és a nagylelkűségéről.

Hogy ő milyen jószívű! Hogy kinek mennyit adott! Hogy számolatlanul szórja másokra a pénzét... Akik rendszerint hálátlanok hozzá.

Ugye, milyen ismerős? Ne hidd, hogy hazudik. Ő ezt valóban így éli meg. Ötszáz forint elvesztése olyan fájdalmat okoz neki, mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzás. Üvölteni tudna kínjában. És sebe lassan gyógyul. Még évek múlva is emlékszik rá, és szívesen felemlegeti, egyrészt azért, hogy szabaduljon a kellemetlen emléktől, és erősítse magát azzal, hogy az emberek milyen hálátlanok. Akinek adott ugyanis, rég elfelejtette.

A pénzhez való kicsinyes ragaszkodás a léleknek abban a rétegében gyökerezik, ahol az önbizalom is van. Az ilyen ember önátélése azt mondja: "Az vagyok, amim van, és annyit érek, amennyim van!" Minden veszteség: önvesztés. Neked ötszáz forint csak pénz, de neki lényének egy darabja. A húsa.
hirdetés

Jézus azt mondja, ha adsz, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Aki igazán ad, nem tudja, hogy ad. Nincs igazán tudatában annak, mit tesz, mert amit ad, azt nem önmagából tépi ki.

És ez minden adással így van. Egy anya nem tudja, hogy ő szüntelenül csak ad. Akkor boldog, ha adhat. Mintha nem is az övéből adna. Ezt még akkor is érzi - boldogan -, ha olyasmit ad, ami aztán valóban csak az övé: a tejét. Milyen csodálatosan találta ki a Teremtő, hogy az anyukák élvezik is a szoptatást. És szenvednek, ha nem adhatnak, s a gyerek nem szopik.







Nyitray Gábor: TÖRÉKENY ÉLETÜNK


Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.

A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.

Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.
De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!







Pósa Lajos: A KIS GYŰRŰS LEGÉNY




Faluról-falura szanaszét jár szegény,
Vándorol örökké a kis gyűrűs legény.
Batyus zsák, süvöltő, szeges bot, faláda...
S a többi... s a többi...
Elég ebből ennyi...
Ez az ő mindene, ez az ő világa.

Fütyülő sípjával hívogat, csalogat,
Porhajas fiukat, apró kis lányokat.
Viszik a sok kóczot, mindenféle rongyot,
Ad nekik kelepet,
Szent János kenyeret,
Gyűrűt, medveczukrot, pántlikát, dorombot.

S boldogan tovább megy vígan sípolgatva,
Aranyos, virágos minden gondolatja.
S ha ringye, ha rongya a városban elkel:
Nem igen cserélne
Még a püspökkel se...
Vándorol, fütyörész tulipiros kedvvel.







Pusztai Zsanett: BOLDOG VAGYOK!


Boldog vagyok, hogy te vagy nekem,
tőled szebb lett az én életem!
Karodba zársz, mégis szabad vagyok,
melletted mindig szárnyalhatok!
Egymásra talált a két lélek,
ettől gyönyörűbb most az élet!







Sárosi Árpád: KÉT BOLDOG EMBER


Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzúgás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.

Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.

Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szívébe két boldog ember,
Két boldog ember.







Szabados István: BOLDOGSÁG


Sétálok a fák alatt, lágyan susog a szél,
ahogy mozog a lombozat, úgy villódzik a fény.
Téged várlak álmodozva, feléd száll a sóhajom,
mennyi álmot szőttünk ketten, itt egy nyári alkonyon.

A boldogságról meséltél, messze szállt a gondolat,
megszületett a szerelmünk, itt az árnyas fák alatt.
Hozzám simultál lágyan szépen, Én fogtam a két kezed,
mámor járta át a lelkem, megigézett szép szemed.

Most is téged várlak kedves, a neved az ajkamon,
hozzám simul drága tested, átölel majd két karom.
Nem érdekel az életbe soha senki, semmi más,
nem lehet ez csak egy álom, ez maga a boldogság.

2008. július







Szabados István: MESSZE TÚL A KÉK HEGYEN


Fák alatt a zöld gyepen, harmat cseppje hull.
Esthomályban a tó felett, egy felhő átvonul.
A hullámokon lovagol, játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal, mert elmúlik a nyár.

Messze túl a kék hegyen, a darvak hada száll.
Ott nem lesz tél nincs bánat, örök lesz a nyár.
A hullámzó kék tengeren, sok hófehér hajó.
Elviszlek Én majd oda, hol élni volna jó.

Néked adom az életem, a szivárvány színét.
Ott megérzed majd kedvesem, a szerelem ízét.
Tiéd lesz a sóhajom, minden gondolat.
Ott élünk majd boldogan az árnyas fák alatt.







Szalai Alexandra: A BOLDOGSÁG ÚTJA


Szerethet minden ember, de aki nem mer,
fallal védi szívét, lelkét, s életét.

Védi, s óvja, minden bajtól, bútól,
megóvja életét, s kis burkában bujdokol.

Boldog így viszont sosem lehet,
mert ki szívét fallal védi, az életét boldogtalanul éli.

Jó, s boldog élete, csak annak lehet,
ki burkát szétrepeszti, falait leereszti.

Mert aki kitárja szívét, s beengedi a fényt,
talán baj, s bánat éri, de életét boldogan éli.







Szarka Krisztina: BOLDOGNAK LENNI...


Újra gyereknek lenni, hegyeket mászni,
Esőben szaladni, s bőrig ázni,
Lepkével játszani, szivárványt figyelni,
Gondtalanul élni, igazit nevetni.
Mindenkit szeretni, s szeretve lenni,
Valakit ölelve boldognak lenni.







Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...


Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?

Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. -

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!

Pest, 1856. december 25.










Szuhanics Albert: BOLDOGASSZONY ANYÁNK


Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!







Szuhanics Albert: MINDEN EMBER BOLDOGSÁGRA VÁGYIK


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!







T. Fiser Ildikó: ÉRZÉS


Egy tiszta érzés
mi átjárja testem, lelkem,
mit elmondani kevés a szó,
tiszta, boldog világ, mit
megtaláltam, mit megleltem.
Megtartani, megbecsülni,
ez a célom az eljövőben,
olyan ez, mint mikor újabb
patak fakad a hegytetőben.

Olyan ez, mint mikor
kitárja szirmait a virág,
s először ízlelgeti véle
a levegő frissítő illatát.
Először érzi meg
a langy eső melegét,
először simogatja végig
szirmait a szél.

Először ingadozik,
ha zord vihar fakad,
s ha túléli, igazán virág marad.
Levelei zölden nevetnek
a kéklő ég felé,
a csillagok ha felragyognak,
síró boldogsággal fordul
a fénylő hold felé.

Köszönetet mond ő
a tápláló talajnak,
erősödő szára, zöldülő
levelei mind élni akarnak.
Míg szirmai szivárvány
színekben pompáznak,
apró sejtjei életére vigyáznak.

Kinyíltam, s élni akarok!
Élvezni, hogy szép,
törékeny virág vagyok.
Boldogan nevetni a világ felé,
míg el nem hervadok,
álmom véget nem ér.
Szeretni azért, hogy szeressenek, és,
hogy Téged szeresselek
nevetni, hogy mások is
velem nevessenek.










Tompa Mihály: BOLDOGSÁG


Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.

Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?

Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!







Vámosi János: MERCI BIEN


A boldogsághoz kérem nem kell
ugye csak egy kis napsugár.
Egy édes angyal, kit az ember
a szívébe zár.
Feledni oly nehéz a múltat,
A régi seb még mindig ég,
Amit én öntől kaptam épp elég!

Merci bien,
köszönöm azt, hogy még egyszer
fellángolt az én szívem,
Merci bien,
köszönöm azt, hogy oly boldog
voltam,mint még senki sem.
Hogy egy könnycseppet láthattam
égni a szemén,
hogy egy percre még felcsillant
bennem a remény.
Merci bien,
köszönöm még egyszer,hogy
hittem a májusnak én.

Bevallom,volt egy néhány óra,
Amikor gyengéd volt velem.
Úgy éreztem, most fordul jóra
az én életem.
Kedves Öntől, hogy így vigasztal,
Sajnos, ez még nem szerelem,
Legyen a jóbarátom, ez több nekem...






Vámosi Nóra: HA BOLDOG A SZÍV...


Ha boldog a szív,
Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt,
ha jő pirkadat.

A szárnyait rebbentve
víg pille száll,
És boldogan nyújtózik
minden virág.
















Weöres Sándor: BOLDOGSÁG


'A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

'A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.


Weöres Sándor: Boldogság - Elmodja: Temessy Hédi és Mádi Szabó Gábor

Link









Dobos Attila - A boldogságtól ordítani tudnék

Link



Apostol - Nehéz A Boldogságtól Búcsút Venni

Link



A boldogság titka az adni tudás

Link



Nikolas Takács - A boldogság Te vagy

Link
































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Az ölelésről - Versek, idézetek
  2020-12-30 15:45:38, szerda
 
 







AZ ÖLELÉSRŐL



VERSEK, IDÉZETEK


A világon a legjobb dolog szeretni és szeretve lenni. Ezt különféle módokon is ki tudjuk fejezni, egy puszival, egy kedves szóval vagy egy öleléssel. Az ölelés jótékony hatása már bizonyított tény, ugyanis csökkenti a stressz hormont, megnyugtat és a magas koleszterinszintre is hatással lehet.

Mikor öleltél meg valakit utoljára? Ha olyan régen, hogy már nem is emlékszel rá, akkor keress egy olyan embert, akit szeretsz, és azonnal zárd a karjaidba! Az ölelés ugyanis az a csodaszer, ami semmibe sem kerül, mégis szinte mindenre gyógyír.

Most nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. /Az is/ Igaz, mindeközben a koronavírus-biztos ölelés egyelőre még nem megoldott.

A mostani időszakban, amikor a másfél méteres távolságtartás javasolt, és maszkkal védjük magunkat, lehet, hogy kissé lázadó dolognak tűnhet az ölelés fontosságáról írni. Ennek ellenére az egyik legfontosabb dolog az ember életében és semmiképp nem szorulhat háttérbe az emberi érintés hatalma, melyet jó adni és jó kapni.

Öleljük meg szeretteinket, férjünket feleségünket, gyermekeinket, szüleinket, nagyszüleinket, barátainkat vagy kollégáinkat.

Öleljük meg egymást /most virtuálisan/, ha elköszönünk vagy búcsúzunk, legyen egy ölelés a boldogság vagy válság pillanataiban. Élvezzük az együtt töltött időt szeretteinkkel.

Mi hiányzik nekünk a legjobban most a koronavírus-járvány idején? Természetes, hogy most legtöbben a tágabb családjukat és a velük való fizikai közelséget, az ölelést, a puszikat hiányolják. Mert azelőtt szinte észre se vettük, milyen fontosak ezek az ölelések, érintések, puszik - de a hiányuk megmutatta, milyen értékesek is számunkra. Hiába a telefon, a skype - az nem ugyanaz. S hiába a kijárási korlátozás eltörlése sok helyen, attól a veszély nem múlt el, továbbra is vigyáznunk kell idős szeretteinkre. Különösen most, karácsonykor, amikor minden évben összeölelkeznek a családok, szülők, nagymamák, nagypapák és gyermekeik, unokáik.

Idén most ezt nem szabad, és értük, miattuk nem öleljük meg őket, mint korábban. Bár sokan mindennap láthatják az unokáikat kellő távolságból, érintés nélkül ez nem ugyanaz.



Ölelés

Link



Az ölelés...

Link



Az ölelés ereje

Link



Ingyen ölelés

Link








Ady Endre: ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN




Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.







Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.

Jobbágy Károly: Tanítás c. vers










Aranyosi Ervin: DAL AZ ÖLELÉSRŐL


Ölelj egy másik lelket önmagadhoz!
Hagyd, hogy az érzés boldoggá tegye!
Érezd, hogy lelked közel ér a naphoz,
s így érint meg éltető melege.

Olvadjon össze lelked és a lelke.
Legyen csodás e nagy találkozás!
Legyen az élet így megünnepelve,
közös az érzés, ám tovább adva más!

Add hát tovább a lélek ölelését,
éhes szívekbe küldj szeretetet!
Kezdd el e boldog, érző mag vetését!
A szer-ETET az, mely lelkeket etet!







Aranyosi Ervin: EGY ÖLELÉS


Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.

Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.

Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.

S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
És hitet ad, hogy élni érdemes,
egy ölelésért szívünk is repes.

Ne legyen hát nap, mikor kihagyod,
hisz boldoggá tesz kicsit és nagyot.
Ölelj bátran, s enged csak hatni rád,
mert öleléstől szebb lesz a világ.







Aranyosi Ervin: GONDOLATOK AZ ÖLELÉSRŐL


Az ölelés körül vesz, biztonságot ad!
ebben a kis körben jól érzed magad.
Többet ér egy szónál, érzést közvetít,
s minden kihűlt lelket jól át melegít!

Az ölelés megnyugtat, szívet karbantart,
ne felejtsd hát ölelésre használni a kart!
Egy boldog ölelésben két szív összeér,
a szeretet vizében, egy szép érzést cserél.

Burokból születtünk, az ölelés burok,
és ígéret, ha mennék, ha útnak indulok,
ígéret: - E körbe visszatérek én,
amíg ölelés vár, mindig van remény.



Az ölelés mélyén ott a szeretet,
egy csodás emléket adok teneked,
elkísér, ha elmész, végig utadon,
azt, hogy visszavárlak, így is tudatom!

Az ölelés elmondja: - Fontos vagy nekem,
amíg átölellek, eggyé válsz velem.
Megszabadít gondtól, bánatból felold,
talpra áll a lélek, amely verve volt.

Az ölelés fontos, szinte lételem,
szeretettel tölti meg az életem.
Nem vagyok magányos, van ki átölel,
szívem a karodban boldog társra lel.







Aranyosi Ervin: GYÓGYÍTÓ ÉRINTÉS


Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.
Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
- rossz a hajtóerő és az út iránya!
Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!
Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!







Aranyosi Ervin: GYÓGYÍTSUNK ÉRZÉSSEL!


Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egészséges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!







Aranyosi Ervin: MÉG EGY DAL AZ ÖLELÉSRŐL


Tudod, egy ölelésben fény burok vesz körül,
egymáshoz ér két lélek és jólesőn örül.
A külvilág zajától távol kerül a szív,
egymást megünnepelni, egy nagy körtáncba hív.

Tudod, az ölelésben két világ egyesül,
a béke szép galambja a vállatokra ül.
Mindaz, mi fájt a létben, halványul, megkopik.
s érzed a szíved mélyén a szeretet lakik.

Ezért az ölelés egy magasztos pillanat,
ahol a lélekben tüske, véletlenül sem marad.
Mert győz a megbocsájtás, s a hála átitat,
ez ima Istenünkhöz, egy néma áhítat...







Aranyosi Ervin: AZ ÖLELÉS GYÓGY-SZER!


Az ölelés gyógy-szer a szívbetegségre,
s mikor átölelnek, úgy érzed, hogy: - végre!
Mikor társad ölel, körül is határol,
közel húz magához, hogy ne legyél távol.
Ilyenkor a szívek nagyon közel érnek,
mámoros ritmust is adnak át a vérnek.
Az egész testeden szét fut az üzenet:
Legyél nagyon boldog, mert valaki szeret!
csak kérlek, légy szabad velem!







Aranyosi Ervin: ÖLELÉSRE VÁGYOM


Így mutatom neked,
ölelésre vágyom!
Két karodba zárva,
legjobb a világon.
Mikor összebújunk,
szívünk együtt dobban.
A boldogság ott van
ebben a titokban...







Desperado: ÖLELJ ÁT

Dalszöveg


Emlékszem kék volt az ég
Beragyogta szemed tüzét
Karomba bújtál be épp
Lágy hajad úgy hullott rám
Mint partra a végtelen óceán
Nem tudtam még mi vár rám
Jöjj, ölelj át és engedd kérlek
Hogy elvesszek szemed tüzében
Átéljem hogy csókol ajkad
Hadd érezzem te is ezt akartad
Ölelj át és engedd kérlek
Hogy elvesszek szemed tüzében
Ha átéltem ahogy ajkad csókol
Tudnám, hogy neked is ennyire jó volt
Ölelj át, gyere
Ná-ná ná-ná ná-ná
Bújj ide hozzám hát, gyere
Ná-ná ná-ná ná-ná

Desperado: Ölelj át _ Videó

Link








"Egyetlen érintés felér 10 000 szóval...

Harold Bloomfield



"Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!"







Egy ölelés átmelegít,
nem számít a nagy hideg.
Nem kell hozzá sokat tenni,
csak kitárni a szíved.
A szeretet onnan árad,
s nem számít a jég, s a fagy.
Szíved összes melegével
állandóan védve vagy!

/Téli ölelés/







Egy ölelésnek hatalmas értéke van. Segít abban, hogy szavak nélkül tudasd a másikkal mit érzel iránta. Ha rossz napod van, ha ideges vagy, egy ölelés segít megnyugodni. Érezteti, hogy biztonságban vagy. Egy ölelés segít kibékülni, segít jobban, sokkal jobban szeretni. Egy ölelés lehet fájdalmas, boldog, lehet tiltott, vagy éppen titkos. De felesleges soha.."







"Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."

Paulo Coelho: Alef







"Egy őszinte ölelés millió szép szónál többet ér."







"Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat! Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre! Az érintés meggyógyítja a testet és felmelegíti a szívet... Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal a szíved is kitárod."

Adam J. Jackson: Az érintés ereje







"Ha barátod vagyok - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok."







Korda György: GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT...


Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem,
hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem.
A nagyvilág te vagy nekem,
karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!







"A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről







Mészárosová Melinda: 2021 ÉVE...

Szeretet


Legyen mindig egy kar,
ami ha kell, betakar.
Legyen az a kar
arra is jó, ha fáj,
ha jó szorosan öleljen,
gyógyítson érintése,
legyen egész újévben


e karokban a gyengédség,
a szeretet, mert ha ölelni
tud a bűvös kar, nincs
semmi, ami a szívedbe mar!
Szeretet öleljen körül,
egészség fonjon át,
s újévben szebb lesz a világ







Mészárosová Melinda: ÖLELÉS


Karodban az erő,
nálam nyerő, mert
minden ölelésed
s annak szorítása
az életünknek
bársony borítása!










"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz!"

Virginia Satir amerikai író







"Néha csak egy ölelésre van szükségünk, hogy jobban érezzük magunkat."







Nox: SZÁZSZOR ÖLELJ MÉG!

Dalszöveg


Szívem táján újra nyár van,
Csupa virág hét határban-,
Legszebb szálját hajamba fűztem,
Lássák, van már szerelmem!
Álmomban így kívántam-,
Egyedül én mindig fáztam
Érted égek gyönyörű tűzben,
Minden könnyet feledtem.
Százszor ölelj még!
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Szívem táján újra nyár van

NOX: Százszor ölelj még!

Link















"Az ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha tovább adják."

Hugo Ball német író


"Az ölelés két embert gyógyít meg, azt aki kapja és azt, aki adja!"

M. G.







Oláh Péterné: ÖLELÉS


Ölelnélek két kezemmel,
Nem tehetem, csak a szememmel,
Pedig kezem szabad,
De megölelni most nem szabad.
Ki nem szereti az ölelést,
Nem érzi ezt a fájó érzést,
Kezem remeg, szemem könnyes,
Most könnyeimmel szeretgetlek,
Ereimben a vér lüktet, szívem hideg,
Lelkem sajog, bánatom arcomra csorog,
Hiányzik minden ölelés, mit tehettem
Volna nem is oly rég, a világot ki bünteti,
Az ölelést ki fogja majd visszaadni,
Azt a sokat, mit most el fogunk veszíteni,
S vele halhat a szeretet, mert egy ölelés
Mindent elárul kifejez, én ölelni szeretnék
Fáradt és picinyke kezeket...







"Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál."







Az ölelés az egyik legcsendesebb, és legszebb módja annak, hogy kifejezzük:
"Fontos vagy nekem"...







"Az ölelés, egy néma vallomás, hogy mennyit jelent számunkra a másik..."







"Az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat."

Gretchen Rubin: Boldogságterv










ÖLELJ, SZERESS KORTALANUL


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!







"Semmi más nem kell most, csak egy ölelés. Ez a gesztus, ami egyidős az emberiséggel, ami sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk. Légy szíves, tedd meg ezt most - kérem."

Paulo Coelho







Soha ne becsüld le egyetlen Ölelés értékét sem!







Szilágyi Anita: ÖLELJ, ÖLELJ, TE SZERELEM


Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Szoríts, szoríts, el ne engedj engem,
Pezsdítsd fel, melegítsd át vérem,
Kellesz nekem, Te zsivány szerelem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Bújj belém, enyém légy egészen,
Mosolyt csak Te csalsz arcomra,
Fénycsillagokat szórhatsz pilláimra,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Remeteségemből oldozd ki szívem,
Veled édes az összes bűnhődésem,
Kötetlen minden elszenvedett vereségem,

Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Jó szorosan szoríts engem,
Ajkaimat harapdáld lángrózsává,
Szenvedélyesen fonj körbe égő glóriával.







Tamás Gábor: GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
Szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!
Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
Szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem!







Tamás Gábor: ÖLELJ, ÖLELJ

DALSZÖVEG


Tegnap még nem ismertelek,
Nem volt öröm, nem volt remény.
Kívántalak, öleltelek,
Álmaimban kigyúlt a fény.
Váratlanul megláttalak,
Szerelemre lobbant szívem.
Nincs irgalom, nincs kegyelem,
Enyém leszel, hiszem.

Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend, sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.
Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend sem a magány.

Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.
Megyek hozzád, nem vársz tudom,
Szívem vérem lüktet vadul.
Hajnali szél tépi arcom,
De én megyek hívatlanul.
Ölelj, ölelj, csókold a szám,
Nem kell a csend, sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon,
Az éjszakát Neked adom.

Tamás Gábor: Jőjj, ölelj át ...! - Videó
/Gyönyörű szép dal nagyon kellemes hallgatni ezt a szép számot, ez a dal átölel! A videó gyönyörű!/

Link








Tihanyi Tóth Kinga: ÚGY SZERETNÉM


Úgy szeretném megölelni,
akiket szeretek!
Én mindig megpróbáltam,
amit lehetett.
De néha kicsorbul a hegy,
olykor kiömlik a tinta,
olyan az egész,
mint egy óriás hinta,
kapkodom a fejem,
nem találom helyem,
néha még a naprendszer is
nagyon szűkös nekem.
Adni akartam,
"jó lenni", helytállni,
nem mindig sikerül,
a sorba be kell állni...
Szeretném megölelni,
akiket szeretek,
tudom, hogy nagyon keveset
vagyok veletek.
És szeretném megölelni,
akiket bántottam,
ha máshogy nem lehet,
akkor az álmomban.
Sajnálom, hogyha
ártottam.
Ma már talán én is
más vagyok,
csak az fontos nekem,
hogyha adhatok.







Ma már adtál vagy kaptál Ölelést???

Ölelésben gazdag napokat kívánok!!!








 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Nyugdijas dal
  2020-10-03 20:16:00, szombat
 
 







NYUGDÍJAS DAL




Dalszöveg


Elszálltak az évek felettünk,
Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk.

Felnevelve gyermeket, családot,
Nyugdíjasként éljük a világot.

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya,
Csak, hogy boldog legyen a családja.

Szeretetben, békességben éljen,
Gyermekek és unokák körében.

Barátok, kikkel összejárunk,
Bennük szintén otthonra találunk,

Legyen minden együtt töltött óra,
Békesség és öröm hordozója.

Sajnos köztünk soknak nincsen párja,
Nincsen, aki este hazavárja.

Ránk borul az éjszaka magánya,
Csendben nyílik ajkunk imára.

Apák, anyák családot neveltünk,
Jóban - rosszban együtt éldegéltünk.

Imádkozunk, kérjük Istenünket
Továbbra is segítsen bennünket.

Mi lehet a nyugdíjas dal vége,
Legyen köztünk, s a világon béke.

Adjon isten még sok boldog évet,
Békességet, erőt, egészséget.


Nyugdijas dal

Link



SlidePlayer - Zene: Claydeman Klikkelj!

Link




















































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Nyugdíjasok
  2020-10-01 22:15:39, csütörtök
 
 







NYUGDÍJASOK




Elmúltak a munkaévek,
lezárult egy korszak,
kerüld el a tétlenséget,
mert unalmat hozhat.

Önmagaddal mit kezdhetnél
ezen töröd fejed,
hisz te már nyugdíjas lettél
és senki se keres.

Gyorsan múljon ez a szünet,
mi erőt vesz rajtad,
a nyugdíjas egyesület
örül minden tagnak.

Azzal foglald el magadat,
mit legjobban szeretsz,
a nyugdíjas társaiddal
szorosan fogj kezet.

Életünk még lehet vidám,
ezért tartsunk össze,
tudjuk, milyen zord a világ
együtt sokkal könnyebb.

Találkozzunk, szórakozzunk
oly rövid az élet,
hisz amíg sokat dolgoztunk
elmúltak az évek.

Szakíts időt önmagadra,
mert megérdemelted,
kérlek legyél aktív tagja
az egyesületnek.

Gyermekeink útra keltek,
ez itt egy új család,
mindenkit Isten éltessen
érezze jól magát.


SlidePlayer

Link

































































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szép versek a Szeretetről
  2019-12-06 16:00:03, péntek
 
 













SZÉP VERSEK A SZERETETRŐL


Sok minden van, amit szívesen adnék Nektek.
Szeretnék Nektek bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék Nektek sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Nektek boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Nektek, amely mindig veletek lesz és az nem más, mint az én szeretetem...

A Szeretet meleg, mint a kályha.
Odatartod a tenyeredet, és érzed.
Felé fordítod az arcod, és sugárzik.
Egy ember körül, aki szeret, más légkör van.
Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül!








Aranyosi Ervin: SZERETET


Van egy érzés a világon,
- úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
- pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető...







Aranyosi Ervin: A SZERETET OLYAN


A szeretet olyan,
- nem szabad kimérni!
Szórhatod két kézzel,
- ne is kelljen kérni!
Forrása oly örök
és kifogyhatatlan,
nem forr el melegben,
nem fagy meg ha fagy van!
Aki szívből adja,
bele sose fárad.
Ez az, mi mennyei,
s a szívünkből árad.
Nem kell mérlegelni,
hiszen súlya sincsen.
Ezt hagyta örökül
mi ránk a jó Isten.







Aranyosi Ervin: A SZERETETRŐL


Szeretni annyi: - elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!


Aranyosi Ervin: A szeretetről

Link


Link








Áprily Lajos: KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ


Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a ,,Készen vagy?"-rá ezt felelni: - Készen.







Batta György: EGY MONDAT A SZERETETRŐL


Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek- emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál- sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst- fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van.


Batta György: Egy mondat a szeretetről

Link








Benedek Elek: DAL A SZERETETRŐL


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.







Bölcskei Gusztáv: LELKED, HA FÁZIK...


Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!







Albert Camus: ÁLLJ MELLÉM


Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok!










Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik







Dsida Jenő: MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA...


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!







Dsida Jenő: ÖSSZETARTÁS, SZERETET


Bús sirámú rengetegben
felzokog a torz halál,
bűnös arcú esti fantom
pusztulásról prédikál.

Régi nyájunk szertezüllött,
földeinken dúlt rögök,
s körbe lengőn, kárörvendőn
kacagnak az ördögök.

Ők pusztítnak, ők csinálták,
szavuk átkot, bajt hozott,
gyűlölködést, szertehúzást
s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén
pattannak a bűncsirák,
s jószándékok elhalódnak
mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten
meghalt értük hajdanán,
mégse tudnak könyörülni
önmagunk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak,
irígységtől mind beteg.
Hahotáznak őszi szörnyek
s haldoklik a rengeteg.

Jaj ne halljam, jaj ne lássam,
hullj le, hullj le drága mély
édes álom, elfelejtő -
könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom
elűzi a rosszakat.
Hóbelepte láthatáron
közeleg egy kis csapat.

Tűzzel, hittel, lobogóval
olyan, mint a régi nyáj,
fejük felett angyal szárnyal
és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet
homlokukra ránevet,
s énekelnek, zengedeznek
sose hallott éneket:

"Amikor már álmot látunk,
mikor minden elveszett,
egy remény van, egy igazság,
összetartás, szeretet!

Kéz a kézben, új utakra
Két szemünkbe szél havaz
duzzadó erőnk felujjong
s int felénk az új tavasz."

Hull az álom, jő az álom,
elűzi a rosszakat:
hóbelepte láthatáron
lépeget a kis csapat.

Szent zenéjű rengetegben
elnémul a torz halál
s bűnös arcú esti fantom
már hiába prédikál.

1926.







Endrődi Sándor: SZERETET


Oh, ne fukarkodj' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senkisem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...







Endrődi Sándor: A SZERETETNEK ÜNNEPÉN...




A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.

Gyűlölök égő gyűlölettel.
Minden lelketlen léhaságot,
Álságot, gőgöt, hazugságot,
Önzést, mely mások romlására tör
S melynek a pusztítás gyönyör:
Gyűlölök minden nyers hatalmat, önkényt,
Mely talpa alá tördeli a gyöngét,
Nem rezdül össze jajszavától,
De könnybe, vérbe mossa kezeit,
És nyomban bitófákat ácsol,
Ha egy megváltó eszme születik:
Gyűlölök minden sátán fajzatot,
Ki romlott szívvel a gonosznak áldoz
S örök gát abban, hogy az igazok
Eljussanak az Úr szent asztalához,
Hogy bánat, szenvedés, nyomorúság,
Boldogsággá, üdvvé válhasson itt,
S az ember testvérként ölelje át
Agyongyötört, vergődő társait...

A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.










Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Link








Fejszés András: SZERETNI


Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.







Garai Katalin: SZERETET CSOKOR


Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét,
a nap melengető fényét
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték.

Segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot.

Örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot.

Illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat....







Moretti Gemma: KARÁCSONYI VALLOMÁS...


Tudom, hogy vagy, tekinteted
s óvó kezeid érzem fölöttem
hol lennék már, - ha nem őriznél -
a sok rossz miatt, mi elmaradt mögöttem.
Voltak mélységek, az eget sem láttam,
és nyúlt egy kéz értem, hogy kisegítsen,
véget érni nemakaró sötétség...
de fénysugár jött, mikor már nem reméltem.
Én nem tudok "halált megvetőn" élni,
félek, s féltem minden szerettemet,
de nem csak élőlényt. Erdőt, kórót, virágot,
e rémisztő és gyönyörű világot.
Kint hó van, csend és a szívemben
már ünnepekre készülődöm,
számot vetek az elmúlt évvel,
s reménykedve azon tűnődöm,
Te tudod azt, mit is kívánok:
hogy legyen a lelkemben béke,
csak szeretet sugározzon,
mint fenyőnkön a gyertyák fénye.







Gyökössy Endre: EGY CSOKOR VIRÁG...


Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.






György Viktória Klára: A SZERETET NAPJA...




Egy érzés fuvallatként suhan át a szíveken...
szunnyadó sóhaj száll
a selymes égi réteken.
A szeretet szent virága
kibontja szirmait,
s a végtelen tündöklő oltárán
Angyalok vigyázzák álmaink...

Szomorú arcokon
örömkönny ragyogjon,
ne szőjön fájdalmas árnyakat
a múlt emléke,
legyen mindig igaz a szó
és ne a hazugság menedéke...

A lélek virágzó énje
szétszórja szeretet cseppjeit,
s az érzés kinyitja a gyűlölet szoros bilincseit...
S ha majd a lelkek útjai összeérnek,
égi harangok dúdolják dallamát az ébredésnek...

A legszebb pillanat legyen varázs,
szeretet melegét adó parázs,
gyúljon fény a világ minden
picinyke szegletén,
ne törjön ketté a várva várt
óhajtott remény.

Vidám táncot jár az Angyalok hada,
fényzáport hint le ránk
a mennyek bársonya.
Mindenkit ajándék,
meglepetés várjon!
Legyen mindig szeretet napja a világon!







Hajdú Levente: NE ADD FEL


Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!










E. Isenhour: ADD TOVÁBB


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

E. Isenhour: Add tovább! - Videó

Link








József Attila: IDE ÚJRA A SZERETET JÖN


Fejünkre tapodták a múltat,
Hanem a jövő csak megérik,
Dudvából föl a magas égig,
Mely ízes gyümölcsű embert hirdet.
Már izmainkká lett a szándék,
Tél-túl a szemek már nem sírnak
S volt-göthös anyák szerelmes pírnak
A napot kendőzik magukra.
Szándékoló, roppant kohókból
Már ömlik a vas okos formába
S nótás acél zeng majd, hol máma
És tegnap aranyat imádkoztak.
Az átkok már elátkozódtak,
A vér elvérzett, széjjelmarva,
És elrothadt gonosz hatalma
A gyümölcsdögvesztő rothadásnak.
Ide újra a szeretet jön
S gonoszok vége nyögi jöttét,
Nem mint eddig, hogy leütötték
S a jókat áldozták eléje.
Ide újra a szeretet jön
S mindenkinek fakad bocsánat,
De addig jaj, kik látva látnak
S a vaknak nem adnak szemükből!

1924







József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.







Juhász Gyula: SZAVAK


Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.







Juhász Magda: ÖLELKEZZETEK, MAGYAROK!


Legyen ez kapaszkodó!
Testvérek, így fogjunk kezet,
szivárványhíd, mely összeköt,
s bennünket egymáshoz vezet.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne legyen bennünk bús harag.
Az ég is beborul néha,
aztán újra ránk süt a nap.

Legyen ez kapaszkodó!
Nyújtsatok testvéri kezet.
Romba döntötték házatok?
Magyarok! Építkezzetek!

Legyen ez kapaszkodó!
A fundamentum megmaradt.
Ne legyen szívünkben bánat,
múljon végleg, a zord harag.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne szálljanak a sóhajok.
Bárhol vagytok a világban,
ölelkezzetek, magyarok!







Juhász Magda: DE JÓ LENNE...


De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni...


Juhász Magda: De jó lenne... - Videó

Link








Kisfaludy György: ÉLET HIMNUSZA


A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.

Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.

Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.

Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.

Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.

Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.

Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.

A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálian.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.

Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.

Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.

Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam énalkotta szád.

Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.

Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.


Kisfaludy György: Az élet himnusza /elmondja: Kasó László/ - Videó

Link











Koltay Gergely: EGY CSEPP EMBERSÉG


Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.


Kormorán: Egy Csepp Emberség

Link



SlidePlayer

Link








Koltay Gergely: KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT


Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág -
nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó - nincs már aki fellel,
nincs hely, ahova visszatér, ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény - hozzád még elér.
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után,
te légy, aki megtalál egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Így légy te a jel, ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt [ami volt], s amiért [s amiért]:az minden a miénk!
De szava lesz a meg bocsátás, de szava a szenvedély.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, aki a múltat, magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt - tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény-
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé-
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
Szívem szívedhez ér.

Kormorán: Ki szívét osztja szét - Videó

Link








Koltay Gergely: ÖLELD ÁT, KI MELLETTED ÁLL


Add a kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át.
Szolgáld az Isten akaratát,
légy folyó felett : zöld olajág.

Add a kezed, karunk híddá válik,
mely világít sötét éjszakát.
Dobd el a gonoszság fátyolát
életet énekelj, ne halált.

Add a kezed, mint reménysugárt,
halld, az jövő hívó szavát.
Építs, ne rombolj! Légy szivárvány,
egymáshoz rendelj fiút, s apát.

Add a kezed - követnek minket,
magyar, szlovák büszke lesz ránk.
A híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát !

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át.

Add kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át. A folyó átviszi hangom,
értjük majd végre egymás szavát
Add kezed,karunk híddá válik,
Világítja az éjszakát. összeérnek ujjaink, nincs már határ,
Új élet indul a hídon át.

Add kezed,reménysugárt.
Hallod az Isten hívó szavát
Építs a múltból te légy szabály,
mely egymáshoz rendel fiút,s apát.

Add a kezed, követnek minket,
Esztergomból Párkányon át.
A halott híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát!

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át!

Kormorán: Öleld át, ki melletted áll - Videó

Link








Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI


A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?










Kosztolányi Dezső: SZERETET


Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."










Lady Moon: ANGYAL...


Gyere Angyal, mert szükségem van rád.
Érezni szeretném a kezed bársonyát:
Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér,
Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.

Gyere és hozd el a szívembe a Fényt,
Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt!
Gyere és suttogj nyugtató szavakat,
Míg bennem a bánat végleg elapad!

Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod,
Melyből a szeretet fénye rám ragyog!
Gyere és maradj itt addig velem,
Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!

Míg végre én is elhiszem,
Hogy az Élet még szép lehet,
S hogy a Szeretet győzelmet arathat,
A rút Halál felett...







ANGYALT HOZTAM


Egy Angyalt hoztam, hogy vigyázzon rád,
Fényed legyen, ha komor, sötét az éjszakád.

Ha álmatlanság gyötör, altasson szelíden,
Ha mindenki el is hagy, ő vigaszod legyen.

Szárítsa fel könnyeid, ha bánatos a szíved,
Ő legyen, ki enyhítheti bűnödet, vétkedet.

Lelkedbe gyújtson kis szeretet lángokat,
Melyeket majd te is tovább adsz másoknak.

S végül váljon benned áldássá a szeretet fénye,
Hogy Te is ragyoghass mások szívébe...







Lovas Éva: NÉHÁNY SZÁL VIRÁG A LELKEDNEK...


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.







Madai Katalin: KEGYELETÜL GYERTYA ÉGJEN


Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

Megértettem, felnőtt lettem.
Általa új erőt nyertem -
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt.

Kegyeletül gyertya égjen,
világítson át az éjben!
S egy gondolat erejéig,
repülj a hit tetejéig!







Mentovics Éva: SZERETNI EGY ÉLETEN ÁT


Nagymami és nagypapi
- úgy, mint réges-régen -
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

- Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
- A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.







Metzger Zsuzsanna: SZERETNÉK ANGYAL LENNI




Szeretnék angyalként az
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.


Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.







Mécs László: A SZERETET HIMNUSZA


Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!







Morócz Jenő: ANYAI SZERETET


Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

A legelső dadogással
Lábra áll a kicsike,
De elesik s majd az orrát,
Majd a fejét töri be;
S a jó anya szeretettel
Ápolja a beteget, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Iskolába jár a gyermek,
És tanulni kell neki,
Hej, ő bizony az erdőbe
Öröm estebb menne ki;
De az anya szép szavakkal
Buzdítja a gyereket, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Hogyha férfi lett belőle,
S küzve teng a léten át,
A jó anya nem felejti
Messze távozott fiát;
Hogy aggódik, hogyha nem jön
Levelére felelet, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

És ha végre jő a válasz,
Szive, lelke mint örül;
Szemeiben az örömnek
S boldogságnak könye ül.
Ezerszer is megcsókolja
Azt a kedves levelet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.







Móra Ferenc: A SZERETET AZ ÉLET


Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!







Muhi János: MESÉLJ APU


Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.







Nagy Krisztina: SZERETET...


Mi is a szeretet? Érzelem...?
De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.







Nagy Krisztina: A SZERETET MINDENEK FELETT!


Nyüszítve lopódzott életembe a gyűlölet,
lelkemben sírva kezdődött a küzdelem,
fél szívem már oda lett, másik fele szeretet,
görcsös harc már lét elem, múljon a félelem.
Szemem fényét vesztett, opálos tükrébe
ott bujkált őrangyalom fátyolos alakja,
könnyem törölve néztem a gonoszok szemébe,
melyben ott bujkált a Lucifer oktalan haragja.
Csak tudnám a gének furcsa játékát tiltani,
mikor gonosz magból a jó sarj életre fakad,
s mikor támadja gyermekét, a gyűlöletet irtani,
mely magzatának sebektől vérző lelkére tapad.
Távol tartani minden nyomasztó, ártó szót,
gonosz, Istentől nem félő ármánykodást
kincseimtől, a családomtól pajzsként emelve a jót,
messze űzni a rozsszándékú sátáni gonoszkodást.
Adj békét Uram, kinek hite ott a lelkünkben,
ki fényt ad, angyalt küld ki vállunkon ülve vár,
szavunkra ott terem, szeretet fegyverét adva kezünkbe
kéz a kézben küzdünk! - s a gyűlölet? Messze már!







Nagy Krisztina: SZERETNI AKARLAK!


Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!







Nádasdi Éva: ÚJFAJTA VENDÉGSÉG


A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,

nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.

A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.

A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.







Ellen Niit: OTTHONT ADSZ


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekedés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málna ízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülni valót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.










Óbecsey István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.







Őri István: A CSEND


Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig


a szenvedésig, a boldogságig,


hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.

Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.







Őri István: FÁZOM...


Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,


dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...

varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...







Őri István: GYERMEKÜNK


A gyermek még védtelen,
a gyermek nem tudja mi a félelem.
A gyermek bátor és merész,
vakmerően tettre kész.
A gyermek még boldog és gondtalan,
kacag mindenen s minduntalan.
Szemében röpke vendég a bánat,
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér.
illatos kalács, puha, lágy kenyér,
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet virág.
Óvjad hát mindig gyermeked,
törékeny virág ő, könnyen földre hull,
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,
légy te is teljes lényedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!
Ne költözzön szívébe rettegés!
Álma legyen mindig édes,
szelíd tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád,
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!







Őri István: A KÉZ


Egy kéz felsegített, amikor elestem
egy kéz megérintett, mikor keseredtem
egy kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért
ha hűen végigjárom a földön
a keresztek tengerét.
Egy kéz kezemhez ért
érdes volt s éreztem csuklóján
a Seb lüktető melegét.

A Kéz akkor innen eltávozott
a Seb azóta erővé változott,
hogy velem, veled, velünk legyen
hogy a mi kezünk az Ő keze legyen!
hogy bennünk lakjon a szíve
szelíd pillantása, megváltó szelleme.

Így vált formáló erővé a szeretet,
s mozgat egy gigantikus ember-kezet,
mely felsegíti azt, ki elesett,
mely útra visz,
ha úgy érzed, lelked elveszett
mely akkora, hogy felér az égig
s munkál, mint az Ő Keze:
a világ végezetéig!







Őri István: REGGELI KÖSZÖNTŐ


Kedvesem,

szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket

Életet - Veled.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!


Őri István: Szeretnék a boldogságról írni - Videó

Link








Pál Lászlóné: MOND MI A SZERETET!


Könnyű szeretni azt, aki kedves,
Szelíd, jóságos és figyelmes,
Ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
Szava sértő, arca mogorva,
Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz, vagy lágyan simogat,
Hogy tudjuk szeretni azokat,
De szeretni a mindig lázadót,
A hitetlent, vagy a támadót,
A közönyöst, a bűnöst, szennyeset,
Ilyenek vagyunk,s az Isten így szeret,
Irgalma megnyitotta az eget,
Na látod, ez a szeretet!







Luna Piena: KOPOGTATÁS NÉLKÜL


Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz - veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.







Poór Edit: A SZERETET LÁNGJA


A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik, örökké él.
Bármi történhet veled,
A szeretet legyen legfontosabb neked.
Addig, míg a szeretet vezérel,
Ragyogó fényben jár táncot lelked.
Boldog mosoly száll el arcodról,
S aki kapja, örömteli lesz a napja.
Soha ne várj cserébe semmit,
Mert a szeretet boldog, ki adhatja.
Boldognak akar látni,
Így lesz örömteli az ő napja.
Ha mégis viszonoznák mosolyod,
Őrizd meg jól a lelkedben,
Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!
Elég e csöppnyi szeretet,
Máris lobog a tűz lelkeden.
Biztos bástyaként táplál,
Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!
Így lesz fényed örökké ragyogó,
Az életed egy mosolytól is boldogító!







Radnóti Miklós: NEM TUDHATOM


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,


az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.







Rajki Miklós: ANYAFÖLDÜNK


Anyaföldünk
Mint gyökere az elültetett fának,
Növekedvén, a földben,
Egyre mélyebbre nyúlik,
Úgy kötődik az ember
Az anyaföldhöz, ahogy az élete múlik.
Minél jobban érti, egyre jobban érzi,
Ez az a föld, amihez ezer szál köti,
Ez az az ég, ami feszül fölénk, ez a miénk.
Itt a gyökerünk, s ahonnan eredünk.
Innen indulunk és ide érkezünk.
Égen, földön sehol sincs más olyan hely,
Ahol a szó, ahol a szív, ahol az anya,
Helyettük bármit is lelsz, a tiéd lehet.
Akire dobbansz, akire lobbansz,
Aki vár, aki gondol csakis tereád.
Ahol a nóta így csendül fel
Szívből, mélyről, örök idők óta.
Meg az ablak alatt, rigófüttyös hajnalének,
Ilyen dalra sehol máshol nem ébredhetsz.
Ahol terem az erdőben ezerszám hóvirág,
Ahol érezheted az ibolya, a gyöngyvirág,
S az orgona mindenen átható illatát.
Ahol a templom, ahol a harang,
Ahol oly szépen búg a vadgalamb.
Ahol az ősök, a régmúlt hősök,
Ahol a bölcsők, ahol a temetők.
Ahova a fecskék is mindig,
Minden tavaszon visszatérnek,
Ahova, és soha sehova máshova,
Te is mindig hazatérhetsz.










Rajki Miklós: ANYÁINK


Az anyai szívek
A világon
A legszebben dobbanók.
Ezek a legszebb dallamok,
A legszentebb fohászok.
A szeretet, a törődés,
Mind-mind belőlük fakad,
Csak róluk mintázhatják meg
A szeretetszobrokat.
Meg az örömét,
Mikor magához öleli
Bármelyik gyermekét.
S mikor könny gördül le
Fáradt anyai arcán,
Mikor terheket cipel
Madárcsont vállán,
Mikor valami annyira fáj már,
Mégis földerül a lelke
Gyermeke láttán.


S akár még ő maga az ifjúság,
Akár, ha töpörödött anyó már,
Akkor is a legnagyobb csoda
Az Anyaság.
Mert anya nem lehet gonosz.
Aki anya, az sohasem rossz.
Anyák szülték a világot,
Gondolj rájuk
És értük imádkozz.
Isten földi teremtői,
Isteni kincsek
Lent a földön ők, itt.
Mikor elmennek végleg,
S felköltöznek az égbe,
Mikor itt az utolsó pillanat,
Mikor a testből a lélek
Örökre kiszakad,
Az anyai szeret akkor is
Velünk, értünk,
Végleg itt marad.
Az Anya a végtelen.
Áldd meg kérlek,
Áldd meg őket Istenem.










Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!










Rajki Miklós: HÍVD BE MAGADBA


Szép és Jó mindig van,
Legfeljebb Te nem veszed észre,
Mert talán máshova,
S nem oda nézel éppen.

Lásd meg, halld meg, vedd észre,
Hívd be magadba,
Mint hajdanán a vándort,
Ki szállásért házad ajtaján kopogtat.
Mint tisztelendő vendéget,
Ültesd le nálad a Szépet,
Közvetlen a Jó mellé,
Rájuk szentelni idődből
sohasem féljél.
Ülj velük asztalhoz,
Szép tiszta abroszhoz.
Hidd el jó társaság!
Érdemes!
Idődet ővelük
Biztos nem fecsérled.
Több leszel általuk.
Valami más,
Mint mostanában
Amerre fordul félre a világ.
Gyújts gyertyát,
Hogy lángjánál melegedj,
Mert ahol gyertya ég,
Ott jelen a Szeretet.
S ha már így együtt voltatok,
Soha ne hagyjátok el egymást,
Adj nekik magadban
Örökös szállást!







Rajki Miklós: LÁTNI


Úgy szeretném felkutatni,
Körbevinni, megmutatni
Mindent, ami szép,
Miben szíved-lelked gyönyörködnék.

Annyi szép van.
Annyi kis csoda.
Nézz ide, nézz oda,
Mi minden, mi szépnek otthona.

Egy bokor, vagy egy kis virág.
A fa, a fán meg egy ág.
Az ágon az éneklő madár.
Messze nézve, a végtelen határ.

Torony, mi a keresztet hordozza,
Harang, mi épp a delet harangozza.
Ember, ki megpihen,
Gyermek, ki hófehér, szívében-lelkében.

Ott egy pár, csókba forrva.
Eggyéváltan, boldog álmodozva.
Folyó, mi alattad folyik el,
Sirály, mi sikoltva ér vizet.

Vízen a híd, mi átvezet,
Kedvesed, ki fogja a kezedet.
Szellő, mi estfelé simogat,
Az éjszaka, mi szétválaszt napokat.

Ugye mennyi a szép?
Csak látni kell,
S magunkkal
Szívünkben vinni el.

Úgy szeretném megmutatni!







Rajki Miklós: SZERETNI


Szeretni, tudni kell.
Ha kell, a másik
Lángjában égni el.
De nemcsak a lángban,
Hanem ha kell,
Szeretni
Az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó,
Nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza,
Nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz
Van éppen a soron,
Mikor a szükség van
Porondon,
Mikor összefogva,
Lehet, hogy csak
Fogakat csikorgatva,
Szükség van
Minden erőre,
Bíztatásra s tiszta bensőre,
Ha ki kell állni
A goromba szélben,
S vállalni kell
Úgy, ahogy vagyunk,
Engem vagy Téged,
Ha a bennünket bántó szó
Több mint a biztatás,
Kevesebb
A felénk nyújtott kéz,
Mint a taszítás,
Mikor támadnak
Szóval és ököllel,
A hazugság jön szembe
Karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó
Ha nekünk rossz,
Mikor a szél is,
Enyhe illat helyett
Kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell
A szeretet igazán,
S akkor kell
A hűség és kitartás.
Akkor kell átkarolva,
Ázva, fázva,
A viharban összehajolva,
Egymást segítni előre,
Hogy majdan az élet napja
Újra fordul kelőre,
Még legyünk mi is,
Ne csak a pusztulás,
A korom, a füst,
A lelki s testi árulás.
Akkor kell a szeretet.
Akkor igazán.







Reményik Sándor: NEM SOKAT SZERETETT


Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most
Az ő szívénél melengetett kézzel
A nem-sok embert, akit szeretett.
Itt most ezt a két drága gyermeket:
Testvérének gyermekeit:
Testvéremnek gyermekeit.
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
S egy-öleléssel fogni őket át -
Nekünk, kik szerteágazó családfán
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

1936.







Róth Márta: KEZEDBE TESZEM A KÖNYVET


Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.







Schrenk Éva: MIÉRT IS ÉLEK?


Szeretetet kell adnom, azt hiszem,
és megosztani másokkal a hitem.
Nem arra várni, hogy én mit kapok,
csak kitalálni, hogy mit adhatok.

Melegséget, személyre szólót.
Érdeklődést, és biztató szót.
Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?
Mert magam körül


forog az életem.

Szeretném én is, ha szeretnének,
velem, s nem rajtam nevetnének.
Pedig tudhatnám tapasztalatból,
a szeretet a szeretetre válaszol.

Nem szabad mindig a másikra várni!
Szívedet elsőként kell kitárni!
Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!
Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.







Seress Rezső: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK


Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, mi boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet egy színes álmodás
És nincs felébredés.
Ha elszáll a színes látomás
A sír megásva kész.
Kacagjuk át az életet
Mert úgysem tart soká
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük mi boldoggá.

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!










Somlyó György: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET


Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.







Szabolcsi Erzsébet: TÉL


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:

Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?

Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből...
Lesz-e még igazi telünk?

A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok...







Szabó Lőrinc: ANYÁM MESÉLTE


Anyám mesélte, régen, amikor
még együtt ültünk a kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekén,
hogy lány korában mily szelídek és
egyszerűek voltak az emberek.
Nem volt még ennyi baj, mondotta, nem volt
ilyen gonosz a nép: mint mezei
virágok nőttek s minden nemzedék
egymás mellett s egymás után nyugodt
derűvel ment meghalni, - rá se gondolt,
hogy szomorúnak tartsa a halált
vagy lázadozzon ős végzete ellen.

Ma romlott a világ, mondotta, és
más még a levegő is: íze nincs,
nincs nedve, s a szeretet is hideg,
mint a februárvégi napsugár.
Tizenöt éve már, hogy így beszélt.
Azóta megöregedett s talán
el is feledte szép emlékeit,
de én, ki akkor nem hittem neki,
emlékszem, pontosan, minden szavára,
s ha esténként egyedül maradok,
el-eltűnődöm rajtuk, mintha most is
együtt ülnénk a kis kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekán.







Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT


Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!







SZENT PÁL KORINTHUSIAKNAK ÍRT 1. LEVELE 13.


Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a Szeretet.


A SZERETET HIMNUSZA - A KORINTUSIAKHOZ - JÁVOR P. - Videó

Link








SZERETET


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .

Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!







A SZERETET HIMNUSZA


A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.








Tandari Éva: MAGÁNYOS ÖREGEK...


Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...

- de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem...!

És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg .

- A gyermekek felnőttek .
Az Ember ... rég meghalt .
~ Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal...

És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra .

Hisz senki sem kopog hogy;
" Megjöttem ! Csókolom! "
~ És senki sem köszön rá,
ki " Jónapot " - kíván.
Magánya maradt csak,
s az emlékezés:
Reszkető szívének, hidd el
~ ez oly kevés!

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet.
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett!










Teréz anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







Tobai Rózsa: A SZERETET CSODÁS




A szeretet csodás, mint a virág,
Talán több, mint egy álomvilág.
Mely egy élten át mindig virágzik,
A szívekben újra, s újra átsugárzik.

Már ott van a megfogant magzatban,
Csak még láthatatlan, s hallhatatlan.
A szeretet, melyet hinni érezni kell,
Érezni amíg élünk, szívvel-lélekkel.

A szeretet arcát láttatja, mely jóságos,
Mikor kihal a szeretet az már gyászos.
Ó Szeretet, rólad oly keveset tudunk,
Mert sokszor az érzések elöl elfutunk.

Én még hiszek benned, hogy létezel,
Mert oly sok ember van, ki megérdemel.
Ilyen kincs az életben egyszer van,
Hogy örökké szeressünk, állhatatosan.







Torma Judit: HÁZI FELADAT...


Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...

Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".

Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kel tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".

Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...







Tóbiás Tünde: ENGEDD A CSODÁT!




Csoda történt, emberek,
köztünk jár a SZERETET.
Ünneplőbe öltözött,
a szívekbe költözött.

Nyisd ki Te is szívedet,
érezd, lásd a színeket!
Szép fenyőfa, örökzöld,
Remélj és Higgy, Anyaföld!

Micsoda fényes pompa,
akárcsak egy álomba!
Arany és ezüst díszek,


kékek és rózsaszínek!

Koszorún négy gyertyaláng,
akárcsak a fáklyaláng,
utat mutat, világít,
ez szívünkhöz irányít.

Nem látni, csak érezni,
ki kell ezt most élvezni,
Kis Jézuska, angyalok,
a szeretet felragyog!

Boldogságot elhozták,
a haragot elnyomják.
Ne engedjük megszökni,
csak egy év múlva jönni!







Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!







Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok







Túróczy Zoltán: TANÁCS...


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...







Tüske Krisztina Piroska: SZERETET


Mi a szeretet?
Kérditek oly sokan.
Választ vártok áhítattal.
Én csak állok mosolyogva,
Kinyitom szívem a Napnak.

A válasz nem egyszerű,
sőt nagyon is összetett.
Sokunknak sokat jelent.
Én csak azt tudom, mit én érzek.
Elfogadást, békét, harmóniát a létben.
Nem kérdem ki vagy, merre mégy
Engedem hogy önmagad légy.
Támogatlak, ha kéred,
Társként elfogadlak Téged.
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
Ha tétova vagy fogom a kezed
Hogy lépteid biztosabban tedd meg.
Nem gátollak, nem kötlek gúsba.
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd, ha kellek engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien.
Legyél barát, családtag vagy kedvesem.
Egy kedves szó, egy ölelés mindenek felett!







Vajda János: HÚSZ ÉV MÚLVA


Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...







Varjú Zoltán: ANGYALOK HÍVNAK


Villámok cikáznak, kettéreped az ég,
Hangja ágyú, nyomában minden felég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem benned az összes apró rezdülést.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szélvihar tombol, mint a földi pokol,
Bömbölve rázza ökleit, vádol és okol.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, a csend szomorúan haldokol.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Eső ered neki, mint arcodon a könny,
Inad szakad, sebet tép fel tíz köröm.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, körbefon téged a fájó közöny.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Patak csordogál, mint karodon a vér,
Ma Isten hallgat, ma Isten nem ítél.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a bánatod, érzem ha öröm ér.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Parányi gyöngyeit szórja szét az ég,
Mint az enyhülő lélek, úgy olvad el a jég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, ahogy magával sodor az ár.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Milliónyi könnypatak folyammá dagad,
Széltestvér átkarol, Esőisten megsirat.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem vágyaid, szárnyra kap, elragad.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szivárvány, mint égi, mennyei kapu,
Alatta megannyi város, kicsiny falu.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a lelked, régóta tudja már.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Kezed összekulcsolod, ajkadon ima,
Isteni szeretet a szíved örök otthona.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érezd a szívem, Tebenned dobog.
Ahogy érted dobban... érted fáj.







Vass István: A SZERETETHEZ


Köszönöm, hogy megteremtettél,
Óh szeretet, és ide tettél,
Hogy csillagok, ködök, hegyek
Között ember legyek.

Köszönöm amit látok,
A teremtett világot,
Hogy még a rossz sem céltalan,
Mindennek jelentése van.

És én is neked kincset érő
Egy vagyok, soha visszatérő.
S akár a férgek, vagy a szentek
Valamit jelentek.

Meghalok, semmit sem veszítek,
Művedet meg nem semmisíted,
S a mennyben vagy pokolban
Az leszek, aki voltam.







Váci Mihály: SZELEDEN, MINT A SZÉL...


Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.










Vámos Róbert: SZERETNI ÚGY IS LEHET


Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek!







Várnai Zseni: SZERETNI


Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!







Várnai Zseni: SZERETNI


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!










Wass Albert: HONTALANSÁG HITVALLÁSA


Hontalan vagyok,
Mert vallom, hogy a gondolat szabad,
Mert hazám ott van a Kárpátok alatt
És népem a magyar.

Hontalan vagyok,
Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
Mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban , igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
És Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,
De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek
Töretlen hittel ember és magyar.
























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Ne add fel!
  2019-12-03 20:00:16, kedd
 
 










NE ADD FEL!







Ady Endre: TEVELED AZ ISTEN


Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.










Agárdi Szilvia: SOSE ADD FEL

Dalszöveg


Leld meg, éld át
A szürke pillanatokba bujdosó fénysugárt
Kelj fel és szállj, ébreszd fel a benned szunnyadó óriást
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Ref.: hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Várnak még rád a szíved súgja, merre menj
Csak menj tovább
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Ebből a napból ez az egyetlen van
Ha sebeid nyaldosod a múltban ragadsz
Harcolj, hogy győzhess, hisz nem hallhat meg a remény

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély


Agárdi Szilvia - Sose add fel

Link








Aranyos Ervin: AZ ÉLET SZÉP


Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.







Aranyosi Ervin: FOGADD EL!


Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.







Aranyosi Ervin: NE ADD FEL


Ne add fel,
dédelgetett álmaid,
ne add fel,
ami a lelkedben lakik!
Ott az érzés,
s ha a bánat véget ér,
újra éled,
s a holnapba majd elkísér.

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el, mi a mélybe húz.
Keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz
majd szállni megtanulsz!

Én jól tudom, a múlt nehéz,
az elme vak, sötétbe néz,
és nincs ki út, nem látható,
ha a szív szeretetlen,
mondd csak mi várható?

Ne add fel,
minden lépés megsegít,
ne add fel,
váltsd valóra terveid!
Nézz a fénybe,
emeld fel tekinteted,
szállj az égbe,
dobogtasd meg szívedet!

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el mi a mélybe húz.
keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz,
majd szállni megtanulsz!

És látod majd, hogy van remény,
ha rád talál a tiszta fény,
és van kiút, hát higgy nekem,
ha a szív szeret végre,
tiéd a végtelen!







Aranyosi Ervin: SZÉP AZ ÉLET


A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja
elvesztett hited és reményed
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a napra.
Arcodon mosoly fénye éled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget
- s rájössz arra, hogy szép az élet.

Hagyd lelked végre újra élni,
nem kell a múlttal szembenézni.
Ha múltad árnyát már nem féled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged
- tudni fogod, hogy szép az élet.







Áprily Lajos: BIZTATÓ VERS A MAGÁNYOSSÁGTÓL RETTEGŐ LÉLEKNEK


Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
Nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem,
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos,
vadkorban tetteid.

S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszú ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.







Bajko P. Roberta: NE ADD FEL!


Volt, hogy elveszett az álmod,
Van, hogy már a jövődet sem látod,
De ne add fel az életed,
Hisz az Isten is ott van teveled,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Van, hogy hiányzik a reményed
és úgy gondolod semmiben sincs esélyed,
Hisz az élet mindent elvehet,
De aki hisz, az bármit megtehet,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Látod, vannak emberek,
Akik mindig bármit megtesznek.
Kövesd őket s légy boldog,
Hisz látod, vannak szép dolgok,
Kérlek, ne add fel az álmod.







Bodosi György: LÉGY ÖNMAGAD


Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmagad!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad.







Bodré Anikó: ÉLNED KELL


Élned kell, hogy a szíved megtalálja a kapuját,
Zárt ajtók mögé még a nap sem kandikál.
Nem ereszti be fénylő sugarát,
S a szíved sötétségében, nem találja a fény sugarát.

Élned kell, hogy az élet szárnyaljon veled tovább,
S engedd, hogy megtaláljon a boldogság!
Engedd szabadjára a fantáziád,
S álmodd meg a lelked gazdag világát.

Éld át mennyi öröm, szeretet és boldogság vár Rád,
Tárd ki a szíved, nyisd ki a boldogság kapuját.
Légy boldog s ne keresd a gondokat,
Minden rosszból tanuld meg a hasznosat.

Minden nap egy kezdődő új remény,
Minden elmúlt perc egy szerető szép emlék.
Élj s ragyogj, mint egy napsugár,
Sugározd magadból a boldogság sugarát.

Minden vihar után kisüt a nap,
S ránk ontja a csillogó sugarakat.
Nézz fel az égre s köszönd meg a boldog napokat,
Adj hálát az égnek, hogy élsz és szabad vagy.

Éld meg, hogy szárnyalsz a széllel,
S szabadon és boldogságban élhetsz.
A remény egy kincs mely sohasem hal meg,
Éld a boldogságot s cserébe örökké a Tiéd lesz.







Bruda Brigi: NE ADD FEL!


Soha ne add fel, hogyha fáj
Idővel új nap vár
Küzdeni kell, meg ne állj
Amikor nem várod, RÁD talál
Kockáztass, Merj, Remélj
Szeress, Nevess, s ne FÉLJ!
Mutasd azt ami vagy
Ne színészkedj, csak mutasd aki vagy!







Demjén Ferenc: SOSE ADD FEL...


Világra jöttünk, ugyanúgy, ahogy más
Hogy meg sem köszöntük, nem kell, hogy bánts
Hisz a gyermek még fél, csak arra figyel
Ahol a fény él
A felnőtt is félhet, s néha nem szól ezért
S közben reszket a holnapokért
S van, ki bátran kiáltja:
Ne fogd be a szám
Mielőtt szólnék!
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
Ha arra vársz, hogy megtaláld
Mit sok hazug éve remélsz
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
S hogy egyszer végre rátalálj
Ne tudja senki, ha félsz
Sose add fel, amíg élsz...
Mi csendben élünk, de a lelkünk körül
Gonosz szóból szőtt háló feszül
De, hogy széttépjük végre, legyen igaz a szó
Azután már jó...
Sose add fel, míg élsz...
Ref.
Mért adnád fel,
Amíg él a remény te is élsz
Ezért mért adnád fel
Amíg él a remény még
Mitől félnél...
Sose add fel, amíg élsz...

Demjén Ferenc: Sose add fel

Link








Domonkos Jolán: AZ ÉLETED OLYAN, AMILYENNEK ÉLED


A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...

Domonkos Jolán Az életed olyan, amilyennek éled

Link








Domonkos Jolán: MEGCSILLAN A REMÉNY FÉNYE


Hullik a könny, jön magától.
Szivárványcsepp szem sarkából,
érzelemnek forró jele
arcomon folyik lefele.

Bánatom ha elsírhatom,
nem lesz attól semmi bajom.
Apró vízcsepp mossa lelkem,
jobb emberré tesz majd engem.

Hulló zápor lágyan ömlik,
a fájdalmat mind eltörli.
Könnyebbülés jön utána,
hisz mindenre van bocsánat.

Ha hibáztál, s rájössz végre
szemed felnéz majd az égre.
Onnan várod a biztatást,
Tőle kapod a kitartást.

Ha csak tűrted rossz sorsodat,
engedd el a bánatodat!
Megcsillan a remény fénye,
átgondolod, miért is élsz Te.

Porba hullott könnycseppeket
meghatottan nézegeted...
Szemedet lesütöd, s végül
Istent hívod segítségül.

Ő tudja mi a jó Neked,
Ő látja csak a lelkedet.
Benne tudsz bízni egyedül,
mert önbizalmad meggyengült.

Megtiporták. Kiskorodtól
azt hallgatod semmi nem jó.
Mások jobban tudják mindig
mi az, ami hozzád illik.

"Az árnyékból ne lépj elő! "
Napfénytől is féltenek ők.
Szeretettel fojtogatnak,
nem adhatod sose magad.

Az életed egy nagy próba,
ne váltsd be csörgő apróra!
Nagy a tét, s végül kiderül
mi éltet Téged legbelül.

Elétek állok most végre.
Itt vagyok. Vegyétek észre!
Több vagyok, mint akit láttok,
egy tanáccsal is szolgálok:

Része vagy Te is a" fénynek",
a tökéletes EGÉSZNEK.
Ha reményed szét nem foszlik,
az életed megváltozik.

Valaki segít a bajban,
fontos vagy a pillanatban.
Hogy a világ része maradj,
ne húzz magad köré falat!

A világmindenség is Te vagy,
segítséget ezért kaphatsz.
Ha nem vesz fal körül Téged,
eljut hozzád saját fényed.

Okos vagy, és eszed vezet,
de a lelked fogja kezed.
Földön ő világít Neked,
tudja, hogy éld az életet.

Ember vagy, és egyben lélek.
E kettőből gyúrtak téged.
Lelkedet ne nyomd el belül,
akkor nem leszel egyedül!

Hidd el végre, értékes vagy,
ne sajnáld hát többé magad!
Az élet így sokkal könnyebb,
szárítsd fel most a sok könnyet!







AZ ERŐ


Az erő, mely, ha néha enyhül,
Ha néha mégis elgyengül,
Akkor se hagyd el magad
Mert küzdeni kell, - hogy légy szabad!

Hagyd el a régi rosszat,
Hogy többet soha ne okozza
Fájdalmad velejét!

Engedd el hát, ne figyelj rá
Legyél mindig jó és vidám!
Hagyd a bút a búsba,
Hogy téged soha ne kössön gúzsba!

Örülj hát, minden apró jónak!
Örülj, hogy fetrenghetsz a hóba!
Vagy, ahogy láthatod a nap sugarát
Érezheted a föld talaját.

Engedd, hogy segítő kéz elérjen!
Légy vidám hogy ezt megtette!
Felrázott és felemelt
S ezt mind igénybe vehetted!

Keresd meg magadban a jót
S engedd látatni a valót
Mutasd meg ki is vagy igazán
Engedd, hogy megismerjen a világ!

S ezek után légy büszke magadra
Hogy igen is, amit akartam
Küzdelem,- s annyi idő után
Bármit elérhetsz, amit akarsz igazán!







Életünk nem más, mint veszteségek sorozata. Annyi mindent és mindenkit elveszíthetünk...
Barátot, szerelmet, vágyakat, munkát, egészséget, az álmaidat, pótolhatatlan személyeket... Van az úgy, hogy hullámvölgybe kerülünk, azt hisszük, ennél nincs is lejjebb, hiszen a veszteségek fájnak.
Van egy dolog, amit soha ne veszíts el, a REMÉNY. A Remény talán a legjobb dolog ezen a világon.
Nagyon sok minden belőle építkezik, a Remény már majdnem a HIT... ha elveszíted, vége az életednek.

A Remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
Tápláld magadban mindig, hogy új erőre kapjon, felépíthet egy egész templomot a szívedben...

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.







ÉLNED KELL


Élned kell, hogy tanulj a hibádból,
Megtudd ki támogat és ki vádol.
Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,
Hogy ellenséget láss, hogy szeretteket temess.
Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!
Ha százszor elbuksz is, élned kell!
Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet
Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket
El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét
Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.
Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,
Ki kell bírnod és élned kell!
Élned kell, hogy belecsókold másba életed,
Hogy megtaláld ki együtt örül és fél veled.
Ki kezébe fogja kezed és azt súgja szeretlek,
Ki minden bűnét elnézi két csillogó szemednek.
Légy aki vagy, ellenségeid papírként égnek el
Nem adhatod fel soha, élned kell!
Élned kell, hogy kiábrándulj az álmokból
Hogy valóságot szűrj le, sok tönkrement vágyadból.

Hiába zokogsz, kelsz fel álmatlanul ágyadból,
Romhalmaz lett kő és por fáradozva felépített váradból.
Ha össze is omlott egy álmod, helyette még egy kell!
Ha milliószor kezded is elölről, élned kell!
Élned kell, hogy kiálld minden mocskát e világnak
Akár gyűlölnek, vagy leginkább kívánnak.
Lesznek, kik végig veled maradnak, lesznek kik kiszállnak
Lesznek kik majd ápolnak, lesznek kik kirágnak.
Lesz kinek csak szíved, de lesz kinek véred kell,
Értsd meg kérlek, egyszerűen élned kell!
Élned kell, hogy lásd igaz barátaid melletted,
Hogy emlékezz, mások hibáját miként feledted.
Megbocsátottál mindent, s bár nem leltél csodákat
Megtámadott sokszor, de mégis vesztett a bánat.
Most mégis, te vagy ki vígan énekel!
Míg sorsod be nem teljesül, élned kell!







Farkas Anna: ÁLLJ KI MAGADÉRT!


Nem hajótörött vagy, ki örül minden kikötőnek,
sem fuldokló, ki örül szalmaszálnak, fűnek,
vagy az elérhetetlennek tűnő távoli jövőnek.
Nem az vagy, ki a kisebb gondért, vagy
nagyobb bajért, nem harcol az igazáért.

Lehet, hogy a szív, belefáradt a tapasztalatokba,
a lélek, melyet az illúzióktól megfosztottak,
a tudás, melyet nem lobbant lángra a vágy
és már nem indít el útjára az erős akarat,
megtorpan és megáll, a terhek béklyója alatt...

Mikor a fény a felhők felett marad,
és megnyitja bezárult kapuit a Nap,
rajta büszkén besétál: tudás, szív, a lélek
és már mind-mind örömteli életet élnek.

Állj ki magadért, elveidért, vágyaidért!
Vedd elő határozott, magabiztos éned
és mutasd meg, mire is vagy képes.
Nem kérdéses, erős vagy és dicsőséges!







Farkas Anna: AZ ÉLET SZEKERE


Az élet olykor bolyongós,
sokszor bizony borongós.
Gyakran olyan változó,
mint szerencse - forgandó.

Néhanapján jön a "pofon",
de azt se ne vedd zokon!
Borúra majd jön a derű,
ha a bánatod keserű.

Reánk zúdul élet-csapás,
sok a fájó eltávozás...
Így hullámvölgyben élünk,
de mindig remélünk.

Lesznek új és újabb életek,
születnek édes kisdedek.
Hoznak boldog, vidám éveket,
élvezzük, mint cseperednek.

Siet, pereg ez a rövid élet,
vegyük benne észre a szépet!
A felkelő, bíborvörös Napot,
ha horizontról reánk ragyog.

Csörgedező patak tükrét,
fényben úszó sima vizét.
Kis madarak vidám dalát,
a pacsirta zengő hangját.

Érkeznek majd új napok,
hol nincsenek panaszok.
Változatos boldog évek,
hoznak nekünk annyi szépet.

Ha bennünk él a hit-remény,
az élet sem olyan kemény.
A bajunk csak egy vele,
gyorsan szalad a szekere!







Farkas Erzsébet: NE ADD FEL


Ha útelágazáshoz értél
És nem tudod, merre lépjél
Úgy érzed, többet érdemelnél
Szíved szebb jövőt remél
Nem mindig könnyű az út
Az élet sokszor zsákutcába fut
S a célod sem látod már
Csak hagyod, hogy sodorjon az ár
De a célod mindig magad előtt legyen
Ne engedd, hogy valaki erről lebeszéljen
Gondosan tervezd meg lépéseid
Így elérheted a szép álmaid







Paul Fleming: NE CSÜGGEDJ


Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak mindenki már alattvalója lesz.







Fuchs Éva: EMELT FŐVEL


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.


Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.







Győrffy-Deák Éva: BARÁTOK


Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.







Hajdú Levente: NE ADD FEL


Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!







Ernest Hemingway: SOHA NE LÉGY SZOMORÚ


Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.


Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.







Jánosa Gergely: BIZTATÓ BESZÉDEK


Szólok én most Neked,
Remélem, hogy segít,
S ezekből a jókból
Önbizalmat merít.

Az élet néha nehéz,
Mit néha sőt mindig.
S inkább borús felhő,
Mint egy csendes piknik.

De túl leszel ezen,
Hisz erőt ad e szó,
S a végén minden egyszerű
Felhőtlen és jó.

Felejtsd el a rosszat,
Mert kell a hely a szépnek.
Az öröm is kibújik
És fényt hoznak e képnek.







Juhász Gyula: HARMÓNIÁK


Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.







Kaszás Péter: Ne ADJUK FEL! (A BETEG GYERMEKEKÉRT)


Hozd a gyermeket, mint az életet,
Ha már a könnyektől az arcunkat sem láthatod.
Nyújtsd a két kezed, ott leszünk veled,
És a gyermek boldog hangját újra hallhatod.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nyújtsd a két kezed, bízd ránk mindened,
Mert már úgy érzed, hogy téged senki nem szeret.
Mindent megteszek, lehetsz rossz gyerek,
Nálunk rajzolhatsz majd várat és kék eget.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.







Kaszás Péter: KÉZKERINGŐ

Dalszöveg


Gyermekként, nem érted még,
Hogy körötted csend van, miért?
Majd egyszer, meghallod még,
A tiszta szót, mindent, mi szép!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd, egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz, tovább.

Néma a szád, hol a szó?
Néha élned, csak álmodban jó,
Ne add fel, van még remény,
Menj tovább, van miért!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Kaszás Péter: Kézkeringő - Napsugár Anna

Link








JeepCKing: NE ADD FEL!


Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...


Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!







László Margit: A SZIGET


Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.










Lelkes Anna: LASSÚ TÁNC


Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.


Lassú tánc...

Link



Lassú tánc... // SlidePlayer

Link








László Margit: A SZIGET


Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.







Márai Sándor: AJÁNDÉK


És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.







Pete Márk: REMÉNY


Az élet nem a legkönnyebb,
S bár ejthetsz egypár könnyet,
Miközben imára kulcsolod kezed,
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha hibáid össze- összegyűlnek,
Ha kincseid mind el is tűnnek,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha azt hiszed, hogy nincs kiút,
Hogy a láng benned már rég kihunyt,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Jöhet még ezer akadály,
S ha egyedül is maradnál,
Ha eljő a perc, ne feledd,
Most te jössz, erősnek kell lenned!










Ifj. Nagy Bálint (Valentinus): HA SÍRVA ÜVÖLT BENNED A FÁJDALOM...


Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!
Ne tűnjön majd el örökre a Remény,
Légy kitartó következetes kemény
Ember akkor is, ha vérzik a szíved
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!

Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):Ha sírva üvölt benned a fájdalom...

Link








NE ADD FEL . Juniker

Dalszöveg


Én is álmodtam életről, álmodtam halálról,
Álmodtam társról és álmodtam magányról.
Mindig a szerelem, mindig a látomás,
Mindig csak küzdelem, nincs semmi változás.
Éveknek tűnnek, pedig csak szösszenet,
Őrültségre készülünk, ami tényleg döbbenet.
Én csak kitartást kívánok, és arra kérlek, ne add fel!
Vannak nehéz pillanatok, de az ereidet ne szabd fel.

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Utálnak a szüleid, a szerelmed is elhagyott,
A szíved szúrja valami, a balszerencse elkapott.

De nem szabad feladni, hidd el, hogy ez változik,
Felébred egy új nap és a keserűség távozik.
Bízz bennem, kérlek, ha azt kérem, hogy tarts velem,
Kockázat nélkül úgy sincsen győzelem.
Nézz rám, kérlek ne takard az arcodat!
Ne rejtsd el a könnycseppet, végignéztem harcodat.
A vérem kehelyben, a szívemet meg elhagytam,
Melegít a napsugár, belül mégis meghaltam.

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet!

Tudom, mit érzel, tudom, milyen egyedül,
Mikor minden barát elfordul és kikerül.
Mikor magadra maradtál, mikor mindenki ellened,
Mikor semmibe vesznek, mikor kifakul a jellemed.
Csak a jelmezed járkál, ami belül vérzik,
De ekkor sincsen segítség, mert a farkasok megérzik,
Hogy gyenge vagy és erőtlen, rád támad a holnap,
Hiába is futnál, mert eléd gátat tolnak...

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet! (2X)

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Rám számíthatsz, én sosem hagylak cserben,
Ha azt kéred, én maradok, itt állok egyhelyben.

Juniker - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Ne add fel, ha álmod
már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme,
múló némaság,
ha a bánat lelked rágja,
s a zord a holnapod,
adj esélyt a csillogásnak,
s hangját hallhatod!
Hallhatod a lét varázsát,
járhatsz víg úton,
s bölcs tudásod, ős hatalma,
hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé,
dallá nemesül,
hallod a szél suttogását,
s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó!
Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned
szép harmóniát!







NE ADD FEL!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,


A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!







NE ADD FEL!

Zeneszöveg

Szerző: Wolf Péter - S. Nagy István


Ha fáradt a lelked,
Fáradt a tested, úgy érzed, nincs erőd,
Remeg a térded, remegve kérded,
Meddig van még időd?
Nem felel senki, némi a félelem,
Ne add fel! Ne hagyd, hogy úgy legyen!
Szép szó ha kábít,
Sötétbe csábít, tévútra kényszerít!



Lehúzna mélybe, mondd azt, hogy mégse!
A rossz rajtad nem segít!
Ne add el lelked, ne add el önmagad!
Utat mutass! Vállald a sorsodat!

Ne add fel!
Azért se, azért se lásson sírni senki sem,
Ne add fel!
Azért se, azért se légy könnyű a mérlegen,
Ne add fel!
Azért is, azért is higgy benne, hogy van remény,
Ne add fel!
Ne add fel!
Azért tűz rád megváltón a fény!


Csongrádi Kata: Ne add fel!
/Bármilyen nehézséget hoz is az élet, mindíg meg kell találnunk benne a szépet.
Kitartásra, az élet jól megélésére buzdít a klip/

Link








NE ADD FEL! - SP

Zeneszöveg


Olyan vagy, mint a fénylő napsugár,
Az álmom veled valóra vált (hey),
Sokszor eldöntöttük, hogy nem lesz folytatás,
És azt mondod, nem bírod tovább,
De te visszatérsz hozzám (hozzám),
Ahogy a filmekben szokták (szokták),
Megértünk mi már sok vitát (yeah),
Szeretjük egymást (egymást), gyere, bújj hozzám (hozzám),
Annyi minden vár még ránk

Ne add fel kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jót csak kérlek
Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jó csak kérlek Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek

Neked is kell, aki csak néha átölel,
Aki vigyáz rád az én vagyok, csak én
Te ellöksz mindig újra,
Mikor már tényleg közel
Kerültem hozzád,...

SP - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Zeneszerző: Tolcsvay Nagy László
Szövegíró: Bródy János
Előadó: Koncz Zsuzsa

Dalszöveg


1. Tudom, te is indultál,
Tudom, te is álmodtál,
Tudom, te is csalódtál,
De a Föld forog tovább.

2. Kijártad az iskolát,
És érzed, hogy nincs tovább,
Ne várj valami új csodát!
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

3. Lejártad a lábadat,
Kerested a jó utat,
Tudod a határokat,
De a Föld forog tovább.

4. Megérted az éveket,
Belátod a tényeket,
Kevés, amit kérhetek,
De a Föld forog tovább,



De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább, és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.


Koncz Zsuzsa - Ne add fel!

Link








NE ADD FEL - Gemini

Dalszöveg


A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé, a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Amikor útnak indulsz, még segítenek neked.
De az akadályokat már neked kell leküzdened.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!


A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!


Gemini - Ne add fel

Link











Ne akarj valami lenni, ami nem vagy!
Az élet egyik legnagyobb kihívása az,
hogy önmagad légy egy olyan világban,
amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más.
Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb,
vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te.
Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek!
Légy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet










OTT LESZEK VELED

Előadó, zeneszerző: Horváth Tamás

Dalszövegíró: Horváth Tamás, Dajka Raul


Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Voltál már úgy,
hogy megmondanád
mégsem mered neki.
Csak egyetlen szó,
mégis oly nehéz azt kimondani.
Senki sem tudja
mennyire szenvedsz
ott belül, legbelül.
A szíved megszakad
ha nem mondhatod már ki,
és bizony nem akárki,
te vagy aki számít,
többé magad ne ámítsd!
Légy erősebb,
mondd ki, hogy szereted!
Fogd meg a kezét,
nézz a szemébe, és ismételd!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek a bajban,
tudod rólad írok minden dalban!
A lágy hangod hallom
minden zajban,
gyere velem halkan,
segítek ha baj van!


Az Úr legyen áldott,
hogy rád találtam!
Pedig a szerencsének háttal álltam.
Eddig az életemet nem szerettem.

Úgy jött a szerelem,
hogy nem kerestem.
Nincs már semmi mögöttem,
csak is Te vagy előttem!
Az Isten boldog felettem,
hogy csak Te vagy mellettem!
Kell ez a nő,
nekem kell ez a lány!
Durran a pezsgő,
nagyon nyikorog az ágy!
Úgy fogom a kezed,
ahogy senki más még!
Kérlek lőjj le,
hogyha másra vágynék!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!


Horváth Tamás & Raul - OTT LESZEK VELED

Link








55 inspiráló idézet, amely megváltoztatja az életed!

Link








Pajor Zsolt: SOHA NE ADD FEL!


Szárnyalsz a boldogsággal,
S gyönyörű az élet.
Ám jő egy szörnyű pillanat
És az egész semmivé lesz.
Kettétörik mit építettél,
Széthull a család,
Úgy érzed, csak rossz ér téged,
Veled mindenki galád.
Bezárkózol magadba,
Emészt a fájdalom, harag,
Azt érzed, minden ellened fordul,
Kit szerettél, megtagad.
Pedig a világ, hidd el,
Még mindig ugyanaz,
Minden sebre van gyógyír,
Az összes búra van vigasz.
Még benned is van érték,
Hiába történt a sok rossz,
de sosem leszel boldog,
Ha itt szomorkodsz.
Nézz a jövőbe, büszkén,
Mint megannyi társad,
Tégy meg mindent, ha nehéz is,
így teljesül minden vágyad.
Lesz majd újra, ki becsül,
Elismer, felnéz reád,
Megint szép lesz az élet,
Újra együtt lesz a család.
Csak hidd, hogy fontos vagy,
S rád még igenis várnak,
Hiába is futsz el, mert még
Szüksége van rád a világnak.







Picasso Branch - SOHA NE ADD FEL!

Link











Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet. Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!







Rajki Miklós: LÉLEK


A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.







Reményik Sándor: KEGYELEM


Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.







Christina Rickardsson: SOHA NE ADD FEL!
Egy brazil utcagyerek útkeresése a favelláktól Svédországig


Christina Rickardsson a brazil utcákon nevelkedett,
életében folyamatosan jelen volt az éhezés, halál és a félelem.
Nyolcévesen fogadták örökbe Svédországba,
ahol bár új életet kezdett, múltja folyamatosan kísértette.
Könyvében mesél életútjáról és arról, miként jutott el oda,
hogy saját alapítványt hozzon létre a szegénységben élő gyerekek megsegítésére.







SOHA NE ADD FEL - OM MANI PADME HUM


Soha ne add fel. Bármi történjék is,
soha ne add fel.
Erősítsd meg a szíved.
Országodban túl sok
energiát fordítanak
az ész fejlesztésére,
ahelyett, hogy a szívüket edzenék.
Légy együttérző
a barátaidon kívül
mindenki mással is.
Légy együttérző.
Dolgozz lelked és
egyben a világbékéjéért.
Dolgozz a békéért és hallgass rám:
Soha ne add fel.
Nem számít, mi zajlik körülötted,
nem számít mi történik
Soha ne add fel".

/Tendzin Gjaco: a jelenlegi dalai láma/







SOHA NE ADD FEL! - MOLNÁR ÉVI portréfilm

Link








SOHA NE ADD FEL! (PAN) - Radics Gizi, Wolf Kati, Oroszlán Szonja - A szív dala

Link









HA NŐT SZERETSZ


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is maradsz,


fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
- de csak neki! -
néha nála is törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!


Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link








Tamás Attila: NE ADD FEL


Nehéz megtalálni azt
Ki őszintém mondja az igazt
Kinek nincs hátsó szándéka
Vagy egyéb hasonló "játéka"

Nehéz megtalálni azt
Ki önzetlenül nyújt vigaszt
Ki tőled nem várja el
Hogy ezen túl csak rá figyelj

Nehéz megtalálni azt
ki ha kell melletted virraszt
Ki irántad nem ismer határokat
Félelmet, netán gátlásokat

Nehéz megtalálni azt
Ki a bajban sem mulaszt
Ki ha valamit elrontott
Őszintén bevallja: megbotlott

Nehéz megtalálni
De ha megtalálod
Rájössz Ő az igaz barátod







Tamkó Sirató Károly: BIZTATÓ


Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.







Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba - reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN...

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a ,,nagyvilág"
Mikor elnyomásban szenved az ,,igazság"
Mikor elszabadul a ,,Pokol" a Földre
Népek homlokára a ,,Káin" bélyege van sütve.
Óh ,,Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve...
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba - hajtsd meg a homlokod...
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a ,,gazdagság" milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a ,,nincstől" hal éhen,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg ,,Őt"...
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a ,,nagyhatalmak" a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol - csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a ,,Rossz", támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

UTÓHANG

S akkor szólt az Úr Jézus, kemény - szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek - ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!










Teréz Anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







12 IDÉZET, AMELY MEGERŐSÍT ABBAN, HOGY NEM SZABAD FELADNOD!

Link








Sango Villagren: NE ADD FEL!


A távolból figyellek, tán túl messze vagyok,
a sűrű ködben egyedül csak a szemed ragyog.
Fájdalom, vagy boldogság, mi lelkedben csillan?
Mi egy röpke pillanatban rögtön el is illan.

Félelem mardossa most a szívemet érted,
mert egyszer néma szóval segítségem kérted.
Lehetséges lenne, hogy kevés az, mit nyújtok?
Túl halk már a kedves szó, mit füledbe súgok?

A megfáradt ég alkonya, már rád teríti szárnyát,
a Hold a földre csorgatja tested hűvös árnyát.
Viaszfehér kezed most hadd nyugtassa enyém,
hadd segítsek, hogy mutathasd a mosolyodat felém!

Ne add fel soha! Kérlek, ne add fel a harcot!
Hadd láthassak újra, egy kedves, vidám arcot!
Fogd erősen kezem, én nem engedlek el,
boruljon rád szeretetteljes, tiszta lepel.

Feledd most, mi volt, mi múlt, mi régen úgy fájt,
mindazt, ami szívedbe kínzó sebet vájt.
Boruljon rád fényes, fehér, "angyalhordta" szárny,
s hadd legyek én fejed felett színes szivárvány!







Vitó Zoltán: VAN ÚGY AZ EMBER..


Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
őszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár szállani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az Összhangra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.







Vannak dolgok, amikhez már túl öregek vagyunk - és örülök neki...
Pedig a legtöbb dologhoz soha nem vagyunk túl öregek.
Nem vagy túl öreg ahhoz, hogy fejlődj, nem vagy túl öreg ahhoz, hogy elkezdj élni, ne csak létezz.
Mindenki kapott egy saját életet, ami bőven elég elfoglaltságot jelent.
Minden másban maradj gyerek: játssz, nevess, szeress, élvezd az életet.
Soha nem vagy elég idős ahhoz hogy élvezd az életet





















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
  2019-08-29 21:15:41, csütörtök
 
 










SZÍVET CSERÉLJEN, AKI HAZÁT CSERÉL!


,,Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom."



Mint a magyar irodalom szerelmese, elnézést kérek a kedves Olvasóimtól, hogy egy slágerből vettem címet írásomnak, de ez jutott először az eszembe és később a legveretesebb idézeteket sem éreztem ennyire erősnek.

Az írás konkrét apropóját az adja, hogy megjelent a KSH kimutatása, ami szerint tavaly először tértek vissza többen külföldről, mint ahányan elhagyták az országot. Talán túl erősen fogalmazok, a többség valószínűleg nem végleg hagyja el az országot, hiszen lám már többen jönnek vissza, mint ahányan elmennek. Többnyire nyilván fiatalok okosabban, tapasztaltabban fognak visszajönni, mint ahogy elmentek. De biztos, hogy minden szülő, nagyszülő retteg, hogy nem fognak-e külföldön házasodni, vagy valamilyen más okból kinn ragadni. Én hála Istennek nem vagyok személyesen érintett, én csak azért aggódom, hogy fogy nemzetünk, és ezáltal csökken az esély arra, hogy fennmarad nyelvünk, kultúránk, magyar életünk.

De beszéljünk azokról, akik hazát cseréltek. Egyszerre legtöbben a forradalom leverése után hagyták el az országot. A mi generációnkból, akik akkor születtünk, is sokan disszidáltak több évtized alatt. Ezek a generációk 56-tól három évtizeden keresztül még úgy mentek el, hogy a döntés végleges, visszafordíthatatlan volt, minimum évtizedekre nem térhettek vissza hazájukba, rokonaikat pedig lehet, hogy látogatni sem engedték ki hozzájuk. Szerencsére ma más a helyzet, mégis a mai fiatalok számára érdekes és tanulságos lehet, hogyan alakult az élete ezeknek az embereknek.

Magyarságtudatunknak az a része, hogy tehetségesek vagyunk valószínűleg igaz, mert személyes tapasztalataim és néhány amerikai tanulmány szerint is a különböző országokból érkezett diaszpórák közül a magyar az egyik legsikeresebb. Amerikában született az a mondás, hogy ,,az a magyar, aki mögötted lép be a forgóajtóba és előtted jön ki". Emlékszem kis srác koromban, amikor először hallottam ezt, még csak filmekben láttam forgóajtót és komolyan elgondolkodtam azon, hogy élelmes honfi társaim ezt konkrétan hogyan csinálják? Amikor tehát manapság arról hallok, hogy diplomás magyarok mennek ki Angliába mosogatni, én személyesen nem aggódom értük. Egyrészt egy kis fizikai munka lehet, hogy nem is árt, aztán meg előbb-utóbb jön egy forgóajtó.

Az első generáció sikerességének több oka is lehet. A legfőbb bizonyára a munkateljesítmény. Az az érzés, hogy ki kell kerülni a nyomorúságból, és ebben csak magamra számíthatok, bizonyára szárnyakat ad. Idegenbe szakadt hazánk fia ráadásul érzi, hogy többre hivatott, mint a helyiek többsége, és ezért előbb-utóbb sikert is arat. Gyakran dicsérik a magyar oktatás és szakmai képzés magas színvonalát, de előny lehet két kultúra szintetizálása is. A munkahelyi sikerek ellenére a lelki veszteségek, a személyiség torzulásai tönkreteszik az életüket. Az otthon elvesztése, családi, baráti, nyelvi, kulturális szempontból semmivel nem pótolható. Kialakul ráadásul egy kettős identitás, ami azt jelenti, hogy valójában elveszítik identitásukat. Németországba szakadt rokonaink úgy szidják a németeket és magyarokat, mintha ők se ide, se oda nem tartoznának. Németországban nem érzik otthon magukat és soha nem is fogják, de Magyarország se az az otthon már, amit itthagytak. A rendszerváltozás előtt erről szólt egy nagyon aranyos vicc:

Kohn bácsi Izraelbe költözik, de rendszeresen hazajár. Megkérdezi tőle egyik ismerőse: Kohn bácsi, mégis hol érzi magát jobban, Izraelben vagy Magyarországon? Megmondom neked édes fiam, a legjobb útközben.

Vannak persze néhányan, akik teljes mértékben megőrizték a magyar identitásukat, nekik a legrosszabb, ők csak azon a néhány héten élnek teljes életet, amikor Magyarországon vannak. A többség azonban, mint Kohn bácsi útközben boldog, amikor még reménykedhet.

Tapasztalataim szerint a gyakori hazajárásnak a rokonlátogatásokon kívüli fő oka a gyógykezelés. Egy gyökérkezelés és fogpótlás költségkülönbsége az USA és Magyarország között nagyobb, mint a repülés költsége oda-vissza, nem is beszélve a szolgáltatások közötti minőségi különbségről, természetesen a magyar javára. Az Unión belül nem az anyagi, hanem a minőségi megfontolások játszanak szerepet. Ennek két oka lehet, egyik, hogy Nyugat-Európában az egészségügyi szolgáltatás egyes régiókban, illetve országokban szinte nem működik, illetve rendkívül alacsony színvonalú. Sokáig kivételnek számított ebből a szempontból Németország és Ausztria. Az utolsó 4-5 évben azonban a német és osztrák orvosok jelentős része angolszász országokba távozott. A helyettük rendelő szerb, lengyel és egyéb származású orvosok viszont nem beszélnek folyékonyan németül, ezért rokonaink az utóbbi években Magyarországon kezeltetik magukat. A másik ok, hogy a külföldön élő magyar emigránsok ugyan többet keresnek, mintha hazajönnének dolgozni, de helyi viszonylatban az egészségügyi csúcsszolgáltatásokhoz nem tudnak hozzájutni. Ezért a szülők, nagymamák, testvérek intézik a pénzes külföldi rokonok részére a ,,menő magyar orvosokat". Így jutnak olyan minőségű orvosi szolgáltatáshoz mintha még mindig Magyarországon élnének.

A kivándorlók legnagyobb problémája, hogy bár többet keresnek, de a társadalmi hierarchiában több szinttel lejjebb sorolnak be, mint otthon. Nagyobb lakásban laknak, de rossz környéken, jobb autóval járnak, de alacsonyabb színvonalú munkát végeznek, a gyerekeik gyengébb iskolákba járnak. Sőt, ha kifejezetten sikeresek is, mivel idegenek, nem fogadja be őket a helyi jó társaság. A kocsi, az étel, az ital minden országban többé-kevésbé hasonló összegbe kerül, de a személyes szolgáltatások a fodrász, a kozmetikus a kőműves, a vendéglői étkezés, a színház stb. már nehezebben elérhető. Ezért a nők megtanulnak hajat nyírni, a férfi vízvezetéket szerelni és vagy nem vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat vagy alacsonyabb színvonalúval érik be. A deklasszálódás a következő generációban folytatódik. Ők már kint születtek, nincs magyar identitásuk, de nem is erősíti őket egy másik kultúra ereje. Rosszul, vagy nem tudnak magyarul, de kevesebbet kapnak a szülőktől a helyi kultúrából, mint a társaik, és hiányzik a család társadalmi beágyazottsága is. A rokonok, barátok egykori iskola és munkatársak hálózata, akik tanáccsal, információval, kapcsolataikkal az élet összes nehézségében segíteni tudnak. Természetesen az a motivációs többlet sincs meg, ami szüleikben az újrakezdés miatt kialakult. Ezért szüleikhez képest is, de különösen várakozásaikhoz képest szerényebb pályát futnak be, általában képzettségben is elmaradnak. A szülők által megkezdett egzisztenciális süllyedés ebben a generációban már olyan jelentős, hogy gyakran pénzügyileg is lemaradnak a magyarországi rokonokhoz képest.

Az első generáció tehát lelkileg sérül, de anyagilag jól jár, a második generáció már az új hazában érzi otthon magát, ezért tehát nem lehet oka panaszra. De alacsonyabban képzett és kevesebbet keres, mint a szülei, pályafutásával sem önmaga, sem szülei nem elégedettek. Talán azt is feltételezhetjük, hogy a szülők identitásválsága, honvágya és a megfeszített munkavégzés, valamint az a deviancia, amit a migráns lét jelent, nem hat jól a gyermekek lelki fejlődésére. Ezért a család emigrálásának igazi nagy vesztese a második generáció.

Van azonban az emigránsok életének olyan része, ami felhőtlenül boldog és sikeres, ez a hazalátogatás vagy hazaköltözés. Mi magyarok a hazai sikerekkel szemben gyanakvók és irigyek vagyunk. Vagyonát tulajdonosa valószínűleg lopta, vagy korrupcióból származik, beépített ügynök volt vagy ha nő a tulajdonos, akkor kifeküdte magának. Ha viszont valaki külföldön gazdagodik meg azt ész nélkül csodáljuk, még akkor is, ha az fekete Afrikában történt. Kialakult egyfajta sztereotípia, hogy a legtehetségesebbek mennek külföldre és akik itt maradtak azok hülye lúzerek.

,,Miért nem disszidál a magyar?" Teszik fel a kérdést a híres 70-es évekbeli viccben. ,,Kalandvágyból"- hangzik a válasz. Mert nem elég, hogy a szegénységet választottuk, de küszködhetünk még a diktatúrával is. A kor szellemét jól tükrözi a 60-as évek végének kultfilmje ,,A veréb is madár". A zseniális Kabos László egy ikerpárt játszik, amelynek külföldre szakadt tagja gazdag üzletember lett, aki gyönyörű felesége mellé itthon maradt feltaláló testvére aranyos menyasszonyát is elcsábítja. A feltaláló nem hagyja magát, a nő és persze az erkölcsi győzelem is végül az övé lesz. A gazdag, körülrajongott külföldi és a lúzer, elegáns helyről kinézett magyar archetipusa ezzel a filmmel megfogalmazásra került.

Külföldön élő honfitársaink ezért jól érzik magukat, ha hazalátogatnak, de az igazi siker a hazatelepülés. A társadalom nagyra értékeli és nyilván teljes joggal, hogy valaki idegen környezetben tudott vagyont gyűjteni, a hazatérő társadalmi presztízse tehát jelentősen emelkedik. Identitásválsága, lelki problémái megoldódnak, jól beszél egy idegen nyelvet, ismer egy másik kultúrát, nemzetközi szakmai tapasztalatai és kapcsolatai vannak. Az egyedüli gondot az jelentheti, ha gyermekei külföldön maradnak és így kétlakivá válik a család. De szerintem ezzel együtt is ez számukra a legjobb megoldás. A most útra kelőknek tehát a korábbi generációk példája alapján azt tudom tanácsolni, hogy kalandra fel, de gondoljanak közben mindig arra, hogy ahogy szívet, úgy hazát cserélni is nagyon nehéz és főleg, ha nem okvetlenül szükséges, akkor nem is érdemes.

Persze azért nem mindenki települ haza. Nyár végén néhány napra minden évben el megyünk valahova. Múlt héten is ezért voltam közel egy hétig távol. Két éve egy ilyen alkalommal így ismerkedtünk meg egy 80 fölötti aranyos, idős nénivel Mezőkövesden az egyik hotelben. Ő is ott volt, oda jár minden évben - a messzi Kanadából. Három hetet tölt ott minden évben - egyedül. Gyermekei is Kanadában élnek, de ő ott a mai napig sem érzi jól magát, mert az igazi hazája itt van. Ott nem jó - mindig elmeséli, meg azt is, miért nem? Gyermekei miatt már örökre ott marad, de ő soha nem tudja elfogadni azt az életformát!

Idén is eljött, s amíg tud, minden évben hazajön. Mert a szíve Magyarországé!!!











 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Ötvenen túl
  2018-12-09 12:45:38, vasárnap
 
 







ÖTVENEN TÚL




Mottó:

Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
Míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal!








"Addig szép az élet, míg te akarod.
De a boldogsághoz mindig legyen akaratod.
Tégy fogadalmat, hogy szomorú sosem leszel,
és ezt akkor se feledd, ha egyedül leszel!"










Libby L. Allen: ÖTVENEN TÚL...


Ötvenen túl van valami, amit tudnod kell:
a látás romlik, a hallás elszáll,
és amikor tüsszentesz, a hólyag is elenged;
a sétából csoszogás lesz,
a wécé a barátod lesz,
mert figyelmeztetés nélkül
megint ki kell menned;
a tükörben látott ráncok
nem lehetnek a tieid,
azt hiszed idegen van a házban
mert minden eltűnik;
meglátogat a reuma,
a gravitáció is erősebb,
a gyógyszerek listája egyre hosszabb,
de ezek csak az öregedés jelei.

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

A tyúkokkal kelsz, este már nyolckor lefekszel,
figyeled a nyugdíjas kedvezményeket,
aggódsz a súlyod miatt, nem tudsz sietni,
csigatempóban haladsz;
a reggeled fénypontja, amikor megnézed a levélszekrényt;
a korai érkezők menüjét eszed (étteremben)
mert nem vezetsz sötétben;
és a hajad, na az nem őszül, csak világosabb;
éjszaka óránként felkelsz,
már mondták, hogy horkolsz,
és amikor a barátaid megkérdezik hogy vagy,
eldicsekedsz az eredménnyel.
Ha holnap elviselhetetlen fájdalomra ébredsz,
nyújtsd fel istennek, és mondd el ezt a szerény imádságot:

Uram, gyógyítsd meg fájó testemet,
segíts gyenge elmémen,
oldd meg minden gondom,
lassítsd le az idő kerekeit;
noha amikor a tükörbe nézek,
nem tetszik, amit látok,
adj erőt Jézus urunk,
hogy elfogadjam, amilyen vagyok!

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

Egy napon Jézus mellett leszel,
és tested újra egész lesz,
örömmel várd a holnapot,
ne aggódj az öregség miatt.










Arany Viktor: NEGYVEN FELETT




Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.

Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül, kep]http://s6.images.www.tvn.hu/2010/07/19/07/11/www.tvn.hu_bd31874bb2af2901fb420 >3c8683e291e.gif?htr=1"


Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.










EGY FÉRFI TOLLÁBÓL:


Ahogy öregszem, egyre inkább az 50 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:

- Egy 50 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: Mire gondolsz,
drágám? Fütyül rá, mire gondolsz.

- Ha egy 50 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. - Egy ötvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől.

- Kevés olyan 50 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.

- A nőknek 50 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.

- Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.

- 50 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.

- Egy ötvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja,
hogy azok sosem árulnák el őt.

- A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 50 feletti nőnek sosem kell
meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja.

- Egy 50 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról.

- Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 50 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai.

- Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.

Igen, számtalan okból dicsőíthetjük az ötvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 50 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 25 éves kis pincérlánnyal az oldalán.







Balázs Pali: NEGYVENEN TÚL IS VAN MÉG BOLDOGSÁG


Negyvenen túl is van még boldogság...
Néha visszagondolunk, hogy milyen volt régen,
mikor fiatalként kezdődött az élet.
Volt,hogy kerestük utunk, nagy álmokat szőve,
de az erős hitünk, az akadályt is legyőzte...
Volt, hogy sírtunk, mert próbált az élet,
néha szárnyaltunk, ha kaptunk egy kis szépet.
Volt, hogy bátran léptünk és célba is értünk,
néha szívünk is kicsit megszédült...
Negyvenen túl is van még boldogság,
a jó dolgok csak most jönnek igazán.
Ötvenen túl is menned kell tovább,
és élvezd az élet csodáját.


Balázs Pali - Negyvenen túl is van még boldogság - VIDEÓ

Link








A NŐ NEGYVEN FELETT EGY CSODA LEHET


Már nem veszekszik, nem harcol, csak szeret.
Haját színesre festi, és mintás körmöket kreál magának.
Az ötvenes nő, bármit kitalálhat.
Mehet síelni, vagy hegyet mászni, a levegőben tandemet ugrálni.
Vezethet vitorlást, vagy a férfit orránál fogva😊.
Megtehet bármit, ez az ötvenes nő dolga.
Utazhat, nevelhet egy szekérderéknyi gyereket
teljesen mindegy mit csinál, csak nevessen eleget.
És ha a sors keze kibabrál vele,
felemelt középső ujjal a képébe röhög: Nesze!
Van neki kamasz gyereke, vagy macskája hat,
az ötvenes nőnek mindent szabad.
Minden este, mikor fáradtan hazatalál és a fotelba leül
kimerülten, egyedül ....
csak arra gondol nem érti más miért menekül.
Mert az élete nehéz ugyan, de így szép ahogy van.
Ötvenesen érzem teljesnek magam.
És lehet, hogy furcsán hangzik,
...illetve tudom.
De szinte várom az ötvenet, nagyon.
Mert akinek az élete ilyen,
az mindegy hogy hogyan él és kivel.
A lényeg, hogy amikor ránézel a víz kiver ....
mert az ötvenes nő gyönyörű, egy csoda.
Aki őt kihagyja az mind ostoba ...
Mert az ötvenes nő, mindenkit szeret -
egy ilyen nővel, az élet élvezet.
Ő már tudja, ki a barát és ki nem az
kire érdemes fecsérelni perceid-életed.
Az ötvenes nőnél okosabb senki sem lehet.
Ha ismersz egy ilyen nőt, szeresd nagyon,
mert ötvenesnek lenni egyszeri alkalom.
Ő majd megmutatja, mitől szép az élet ...
Imádd hát őszintén az ötvenes nőket!







Czirják Jolán: FÉL ÉVSZÁZADOS VAGYOK


Ötven éves lettem,
minek is tagadjam -
Öregség-bilincsem
rám hiába kattan!

Kulcsa még kezemben,
s nem illik a zárba -
Eldobom, hogy engem
ne verjen ma láncra!

Megünneplem inkább
újjászületésem,
hiszen mától immár
bölcs utamra léptem...







Csabai Lajos: EMLÉKVERS NŐKNEK NEGYVEN UTÁN


Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.







Endrődi Sándor: ÖTVEN ÉV UTÁN

A SZÉKESFEHÉRVÁRI ÖNKÉPZŐKÖR FENNÁLLÁSÁNAK
ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA


Nos, fiúk, hát nem örültök?
Újra köztetek vagyok!
Visszahoztam tűnt időtök
Tavaszát, a - tegnapot.

Rügyfakadás, rózsanyílás,
Álom, emlék, idevon;
Lelkemben a régi jókedv,
Játszi dal az ajkamon.

Visszaszállottam közétek,
Mint fészkéhez a madár,
Pedig az én tegnapomnak
Majdnem ötven éve már.

Szárnyam ugyan megkopott, és
Dér lepte be szöghajam,
De köztetek megifjodom
S felujjongok boldogan

Öreg város, vén iskola,
Ti nagymultú szent falak -
Megölellek a szívemmel
S ifjú tűzzel áldalak.

Valamikor itt kezdtem el
Egy-egy álmot szőni én,
S földi árnyban itt hajszoltam
Mindazt, ami égi fény.

Itt tanultam meg szeretni
Mindazt, ami szép, csodás,
Ajakamról itt hangzott el
A legelső vallomás -

Hozzád, dicső, szent költészet,
Örökifjú, égi lény,
Itt tördeltem zengő rímmé
Első vallomásom én!

Hej, azóta sok víz elfolyt,
Nagyot fordult a világ,
Mássá lett a szív, az élet,
Szerelem, hit, ifjúság.

Innen-onnan elpusztulnak
Mind a régi Istenek,
S jönnek gőgös új istenkék
A jó régiek helyett.

S míg mi öreg hűségünkkel
Félreállunk hallgatag:
Ők merészen felnyomulnak
S mindjobban hódítanak.

No de azért soh' se féljünk,
Majd elválik: kik ezek?
Új világot alkotó, vagy
Trónbitorló istenek?

Addig is, míg harcuk eldől
S bősz divatjuk ront, vakit:
Ne feledjük, becsüljük meg
Multunk tanulságait.

S fénye mellett bátor hittel
Menjünk végzetünk felé,
Küzdve, tűrve, vérző szívvel,
Mint ezt Isten rendelé.

Oh hiszem, hogy ami bennem
Itt valaha lobogott:
Az a szent tűz nem hamvadt el,
Bennetek is fellobog -

És ahol most én borongva
Nézek szét a multakon:
Ti a jövendők győzelmét
Zengitek majd egykoron!










Katona Bálint: MARADÉK IDŐ


Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó....
Mert a maradék idő
már nem eladó...







Lackfi János: A NŐCI, HA NEGYVEN... /50?/


A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,


már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.







Meggyesi Éva: MÚLNAK AZ ÉVEK


Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.

S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.

Mégsem félek, hisz van miért élnem!
Van két gyönyörű gyermekem!
S szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.

Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek.







Meggyesi Éva: ÖTVENEN TÚL


Ötvenen túl már másképpen látod
másképpen éled az életed,
sok minden van, mit másképpen tennél,
sok mindent bánsz, hogy vége lett.

Másképpen érzed a szíved dobbanását,
másképpen látod a színeket,
másképpen csendül a hang a füledben,
halkabban hallod a lényeget.

Ötvenen túl már megéltél annyi
szépséget, boldog életet,
és ami rossz volt, próbálod feledni,
de sok minden van, mit nem lehet.

Annyira más lesz körötted minden,
hiszen már te is más leszel,
régi szépséged, karcsú lényed
mára már csupán emlékezet.

Mégse bánj semmit! Nem tudod mért volt,
oka van annak, hogy így lehet,
sorsod könyvében rég meg volt írva.
Örülj annak, hogy itt lehetsz.

Ötvenen túl is van miért élned,
ugyanúgy látod a kék eget,
annyi minden van, mi még rád várhat,
ne bánd az elmúlt éveket.

Örülnöd kell, minden apró csodának
melyet a sors még rejteget,
Hogy legyen majd mire emlékezned,
mikor már te is vén leszel.







Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL...


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,


mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!


Ha elkerülted már a 40 évet

Link



Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL

Link



Ua. de képernyő méretben

Link



Az út felén túl - SlidePlayer

Link








MÚLNAK AZ ÉVEK...


Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!

Homonyik Sándor - Múlnak az évek

Link








Szuhanics Albert: ÖTVEN FELETT


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!







Varga Nándor: A NŐ


Fenséges kecsesség, tavaszi frissesség,
egy talpalatnyi földön maga a mindenség.
ringat, dajkál, s ha kell, átölel melegen,
csalfa mivoltával átgázol szíveken.
Verssorok omlanak, háborút vívhatnak,
szemérmén férfiak álmai ringhatnak,
mint sziklának a friss víz, lemossa tegnapját,
úgy érint a nő, kit szívének megtalált,
újra és újra hisz a szeretetnek,
átformál és alkot, ha kedves vagy lelkének,
minden könyvnek lapja hosszú mondatokban
kérdezi - Mi van a NŐ mögött titokban?







Végh Mária: NE FÉLJ


Ne félj
Bújj ide hozzám, és mesélj
Ha bántanak
Ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj
Mondd el gondodat, - hallom
Tudom jól
Mily nehéz teher
nyomja válladat, - mesélj
Ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól
a könny nem segít, - ne sírj
Itt vagyok veled
Örökké fogom kezed










Vona Erzsébet Cecília: ÖTVEN FELETT


Azt hiszed, delelő után alkony következik?
Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!
Világ szépségei Neked még felragyognak,
Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el?
De télben megpihen, tavasszal új életre kel!
Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Minden évszak, pihenést hoz ezután.
Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!
Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,
Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél sima utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes, emberibb életért.
Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,
Éld tovább most már a saját Életed.
Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,
Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,
Hisz át kell élned még száz csodát!
Örülj minden napnak, szépnek, jónak,
Sok örömet tartogat még Neked a holnap.







William Butler Yeats: ŐSZ LESZEL S ÖREG
(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







50 felett kezdődik az élet, de ezért tenni kell

Link



Társra lelni 50 felett?

Link



Ritkán látják úgy a nőket, mint ahogy ez a férfi!

Link



























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
2022.11 2022. December 2023.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 207 db bejegyzés
Összes: 4494 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 558
  • e Hét: 10605
  • e Hónap: 23306
  • e Év: 668720
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.