Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
A legkedvesebbnek
  2018-02-20 13:21:23, kedd
 
  Ábrányi Emil

A legkedvesebbnek

Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,
Édes birodalmam, ragyogó világom!

Emberek közt elhagyatva álltam,
Egy nyájas szót, annyit sem találtam;
Kezet akkor nyujtottál te nékem,
Drága kedvességem,
Szép, magányos csillag gyászos, komor égen!

És azóta hű társam te voltál,
Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,
Életemnek hajnalává lettél;
Szépet szebbé tettél,
Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.

Csak nálad van hűség, állandóság,
Te nemes szív, te igazi jóság!
Ó de könnyü irgalmasnak lenned,
Mást is jóvá tenned,
Hiszen egy őrangyal lakozik te benned!

Szíved csak az én szivemre vágyott,
És az volt az összes hiuságod,
Hogy megőrizd boldog pillantásom, -
Hogy a mindig máson
Rágódó irigység: mosolyogni lásson!

Nem tudnálak meghálálni téged,
Hogyha folyvást áldanám hűséged,
Hogyha versem csak terólad szólna,
Csak téged dalolna,
Minden kicsi percem egy imádság volna!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Még mielőtt...
  2017-12-01 21:37:08, péntek
 
  Ábrányi Emil

Még mielőtt...

Még mielőtt megláttalak,
Ismertelek már régen:
Ha volt egy boldog álom, az
Téged jelentett nékem.

Ha jártam némán, egyedül
Kopár, kihalt vidéken -:
Egy rám mosolygó kis virág
Téged jelentett nékem.

Ha bús, nehéz, reménytelen
Homály feküdt az égen -:
A felhők közt egy kis sugár
Téged jelentett nékem.

Mikor lázamban nyögtem és
Vártam közelgő végem -:
Egy bíztató, halk égi hang
Téged jelentett nékem

Bolyongva tenger-partokon
És népek tömegében -:
Egy csillag folyvást vezetett
S téged jelentett nékem.

Föl kellett, hogy találjalak!
Mert ami földön-égen
Bájos, sugárzó és nemes:
Téged jelentett nékem!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Kedves, nézd!
  2017-11-24 13:44:22, péntek
 
  Ábrányi Emil

KEDVES, NÉZD!..

Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.

De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!

Lelkem könnyű és derűlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.

Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Tudáa
  2017-10-29 11:22:07, vasárnap
 
  ÁBRÁNYI EMIL

TUDÁS.

Hazánkat Árpád karddal vette meg.
Szép munka volt. De könnyebb feladat,
Mint a miénk. Mert ő csak nyers tömeg,
Kard, dárda ellen vezetett hadat.
De most, magyar! Győzhetsz-e majd hazám,
Ha nem tűz, nem vas: a betű, a szám
Ront ellened!... Ha nem bősz had-gomoly,
De fínom ész zaj nélkül ostromol!

Ha százfelől támad meg a tudás.
Rád csap, mint indián ős-erdejére
A gőzfürész, az ördöngős, csudás,
És ölni kezd, bár nem hull senki vére!
Vigyázz! Mert véged, mindörökre véged,
Ha a müveltség lesz az ellenséged!
Megállhattál markolható vas ellen,
De össze-zúz a láthatatlan szellem!

Nem volt nagyobb és irgalmatlanabb
Ellenfeled még...! Hogyha nem tudod
Hozzá hasonló szellemmel magad
Fölfegyverezni... Hogyha nem futod
Rugós inakkal versenyét... Ha kétes
Vagy a szemében: eldönt, semmivé tesz!
Megvet, lenéz, nem irgalmaz neked.
Kigyomlál, mint hitvány fölösleget!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Kiégett csillagok
  2017-10-29 11:21:22, vasárnap
 
  ÁBRÁNYI EMIL

KIÉGETT CSILLAGOK.

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm... édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!...
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben - meg van fagyva bár -
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog... belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Kő-Oroszlán
  2017-07-26 00:47:01, szerda
 
  Ábrányi Emil

Kő-Oroszlán

A kő-oroszlán szája nyitva,
De hang nem zúg belőle ki.
Hatalmas lába megse' rándul,
Amint egymáson fekteti.

Királyi gőggel néz a légbe.
Sok század óta néz ekép.
Ha mást nem, hát a kort dacolja,
Mely hozzá halkan, félve lép.

Senkit se bánt és őt se bántják.
Hátát, fejét moh verte fel.
Rettentő karmán játszi kedvű
Apró madár űl s énekel.

Gyámoltalan verébfióknak
Ő benne pompás ágya van.
Elrejti jól szegény parányit
És őrzi híven, gondosan.

Didergő pinty szájába röppen
Ha búg fagyasztó téli szól
S hálából, hogy megóvja, néki
A szabad erdőkről beszél.

Ilyenkor úgy tesz, mintha élne:
A vén oroszlán mosolyog.
Mert a szabadság hangja oly szép,
Hogy keble - kő bár - feldobog!

Erőnek volt jelvénye hajdan,
Most megszelídült mód felett:
Viharvert, bujdosó madárnak
Irgalmas, titkos fészke lett!

Fecskék is, őszi vándorláskor,
Itt gyülekeznek össze mind,
És ő, mikor már fönn lebegnek
Utánuk nyájas búcsut int.

Így üldögél, mélán, nyugodtan,
S amint virrasztja őrhelyét
Úgy tetszik, mintha szenderegve
Meghajtaná fáradt fejét.

Csicsergő dal ringatja álmát,
Míg künn süvöltve jár a vész...
És símogatja kő-sörényét
Egy láthatatlan, égi kéz!...
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Egy napig éltek
  2017-07-14 13:02:22, péntek
 
  Ábrányi Emil

EGY NAPIG ÉLTEK...

Egy napig éltek szép virágaid.
A szem gyönyörrel rajtuk fönnakadt,
Oly remekűl volt válogatva mind, -
S szerelmem adta e virágokat.

Elhervad gyorsan minden szép virág,
Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,
De mely nyujtotta e virágokat:
Örökké él maga a szerelem!

Csoda-virág! Nem hervad el soha,
Mindennap új fény, új szín hatja át,
Egész a sírig illatos marad,
És neked adja minden illatát!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Credo
  2017-07-14 12:59:30, péntek
 
  Ábrányi Emil

Credo

Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben

Tántorgok magam is:
Míg lesz e durva földön
Egy szép emberi tett:
A gyászt még fel nem öltöm
S ünneplem a hitet.
Amíg lesz könnyem, vérem,
Míg lelkemet tudom:
Mindig a jót remélem
S a rosszat siratom!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Napfény a mezőn
  2017-07-08 20:21:04, szombat
 
  Ábrányi Emil

NAPFÉNY A MEZŐN.

A nap benéz az ablakon,
Ahol lakom,
Ragyogva, álmot oszlatón.
Aludni többé nem tudok.
Felöltözöm s megyek, futok,
Futok ki nyakra-főre
A szomszédos mezőre!

Vidám pacsirta már dalol.
Nótája szól
A tündöklő kékség alól.
Nincs a bohónak semmije,
Mégis dalol szegény feje.
Dalolgat egyre, szépen,
Az ég sugár-ölében.

Azt súgja minden zsenge ág,
Minden virág:
"Légy üdvöz ó édes világ!
Légy üdvöz ó meleg sugár!
Gyors elmulás a vége bár,
Én semmitől se félek,
Csak élek, élek, élek!"

Bolyongok én is boldogan,
Csak úgy magam,
S lelkemben ujra dal fogan.
Érzem, hogy a halál se más,
Csak folytonos feltámadás
Víz-cseppben, fűben, fában,
Virágok illatában.

Érezlek, roppant Alkotó,
Te bölcs, te jó,
Magadról mindig hallgató!
Érzem, mily szép a földi lét!...
S mély áhitattal száll feléd,
Míg látok, hallok, élek:
A halhatatlan lélek!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
Babérfa
  2017-07-08 20:20:05, szombat
 
  Ábrányi Emil

BABÉRFA.

Hogy' elpusztult a kis kert!
Mily néma és setét!...
A hervadás rá fujta
Halvány enyészetét.

Mint gördülő könny, hullong
A rózsa levele,
Ágyaz magának lágy sírt,
Fejét úgy hajtja le.

Liljomnak éles kardja
Széttörve ott hever,
Szép tulipán, palástját
Többé nem ölti fel.

A nyájas kert virágok
Bús temetője lett, -
Fölöttük a kopár fák
Megannyi gyász-jelek.

Virúlva, zöld pompában
Csak a babérfa áll.
Hiába rontja -: néki
Nem árthat a halál.

Időtől nem remegve
Fenségesen komoly,
Amíg körötte minden
Halott vagy haldokol.

Igy áll a költő híre!
Körűlte a világ
Összes varázsa fonnyad,
Mint a beteg virág.

Kincs, pompa, fény, dicsőség
Mind porba, éjbe hull...!
A költő híre nyílik
Hervadhatatlanúl.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 591 db bejegyzés
Összes: 9694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3913
  • e Hét: 15913
  • e Hónap: 72194
  • e Év: 172224
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.