Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Este
  2017-10-03 18:13:11, kedd
 
  Zelk Zoltán:
ESTE


Gyönge az ág: leejti levelét,
mereng a táj: himbálja szellejét.

Sötét a föld: mint kedves vigasz áll
kavics tetején szentjánosbogár.

Ődöng a hold: tágul fehér szeme,
egy varjú fürdik sápadt fényibe.

Remegve néz rájuk egy álmos őz -
hegyek mögött lappangva kél az ősz.

Lappangva kél a gyilkos lehelet
s fölperzsel lankát, lombot, ligetet.






 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Számadás
  2017-10-03 18:11:43, kedd
 
  Zelk Zoltán:
SZÁMADÁS


Amit csak szemmel érsz el:
Próbáld letépni kézzel,
Ami elérhetetlen,
Azt megleled szivedben.

Amit közel vélsz: messze,
Amit soknak tudsz: egy se.
Nincsen más, csak káprázat:
Hazád az, földed, házad.

A légben verj hát sátrat,
A semmiben törj ágat -
Ha földön gyújtasz lángot:
Vaknak gyújtasz világot.

Amit lélekkel érsz el:
Azt markold szemmel, kézzel,
Mert mit is érsz e léttel,
Ha majd koldusként mégy el?






 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Ha kérdezik egyszer
  2016-09-22 16:52:14, csütörtök
 
  Zelk Zoltán:
HA KÉRDIK EGYSZER


Kertben szerettem volna ülni,
így álmodtam én őszömet,
nagy csend fényében elmerülni,
míg lassún hulló levelek
vállig, homlokig borítnának,
szépen halni megtanítnának -
az elmerengő képzelet
esztendeim kemény szálából
ily lágynak szőtte őszömet.

Szerettem volna ülni lócán
alkonyidőn, a ház előtt
hallgatni utak csobogását,
köszönteni az elmenőt.
így lettem volna gazda s vendég,
így mondtam volna szép jóestét
mindenkinek, mikor az ég
a sárguló napot leejti,
mint őszi ág a levelét.

Nem kertben, nem ház előtt lócán,
ülök a világ küszöbén,
s ha kérdik egyszer, mi járatban,
mit végeztem e földtekén,
ki oly ritkán s dünnyögve szóltam? -
de a szegénynek szava voltam,
ezért voltam, lehettem én
egyszerre alkony s pirkadó nap,
egyszerre bánat és remény.







 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Ez már az ősz
  2016-09-01 19:33:26, csütörtök
 
  Zelk Zoltán :
EZ MÁR AZ ŐSZ


Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsuszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínü áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmult ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserü sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a büneit
igy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Dideregve didergő fák között
úgy türni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.







 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Számadás
  2015-03-03 17:30:40, kedd
 
  Zelk Zoltán:
SZÁMADÁS


Amit csak szemmel érsz el:
Próbáld letépni kézzel,
Ami elérhetetlen,
Azt megleled szivedben.

Amit közel vélsz: messze,
Amit soknak tudsz: egy se.
Nincsen más, csak káprázat:
Hazád az, földed, házad.

A légben verj hát sátrat,
A semmiben törj ágat -
Ha földön gyújtasz lángot:
Vaknak gyújtasz világot.

Amit lélekkel érsz el:
Azt markold szemmel, kézzel,
Mert mit is érsz e léttel,
Ha majd koldusként mégy el?





 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Emlékül
  2014-11-05 13:33:40, szerda
 
  Zelk Zoltán :
EMLÉKÜL


Kedvesem voltál: minek tagadnád?
Ki tele korsóját nyújtotta
a szomjazónak s frissen szakajtott
hamvas gyümölccsel vidította
az éhest, nincs mért szégyenkezzen.

Nézz csak szemembe, milyen alázat:
eléd állok Te ezüsthangú,
köszönöm, hogy lehettem társad.
Hálát mormog a koldus szája
s remeg kezében nyűtt sipkája.

S elmegy. Magával viszi orcád,
koldus, ki ilyen alamizsnát
kapott - a szíve miért fájna?
S már úgy gondol rád vissza, Kedves,
miként egy gyermekkori tájra.





 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Számadás
  2014-07-29 20:48:09, kedd
 
  Zelk Zoltán:
SZÁMADÁS


Amit csak szemmel érsz el:
Próbáld letépni kézzel,
Ami elérhetetlen,
Azt megleled szivedben.

Amit közel vélsz: messze,
Amit soknak tudsz: egy se.
Nincsen más, csak káprázat:
Hazád az, földed, házad.

A légben verj hát sátrat,
A semmiben törj ágat -
Ha földön gyújtasz lángot:
Vaknak gyújtasz világot.

Amit lélekkel érsz el:
Azt markold szemmel, kézzel,
Mert mit is érsz e léttel,
Ha majd koldusként mégy el?






 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Búcsú
  2014-06-24 14:50:35, kedd
 
  Zelk Zoltán :
BÚCSÚ


Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod - mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.

S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.

Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.






 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Elhulló szavak
  2014-06-01 18:31:46, vasárnap
 
  Zelk Zoltán :
ELHULLÓ SZAVAK


Elég egy szó, egy mozdulat, egy tekintet,
hogy szerelemmé érődjék bennem:
elmondhatatlan verssé.

Micsoda szél az, mit a halk lehelet
zúdít arcomba! Micsoda vihar
zúdul erdeimben!

Hajlongnak fáim s magasba röppennek
álomból riadt madaraim.
Szív, hogy bírod el e fákat!

s hogy bírod el könnyed lépteit a lánynak,
ki megbontott hajjal jár-kél erdeidben,
benned jár és dalol.

E dal suttog most számban, sápadt
visszhang! s félszeg fájdalmam
csak pernyéje e tűznek,

mely lassan kihuny, s tán végső lobbanása
e néhány szó: néhány keserű gyümölcs.

Lányka, ha elmégy,

kötényedben vidd magadat őket





 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
S én kézenfogva vezetnélek
  2014-05-12 19:48:49, hétfő
 
  Zelk Zoltán :
S ÉN KÉZENFOGVA VEZETNÉLEK

1

Orrod az ablak üvegére
nyomod, mint a kiváncsi gyermek.
Ülök, kályhánkban tűz vidámlik.
Vidám vagyok. Téged figyellek.

Szemed mily híreket lop kintről?
"Az erkélyünkre cinke szállott.."
"Kutyák játszadoznak a hóban..."
Ez a világ. Ilyennek látod.

Ilyennek látjuk, hogyha este
együtt vagyunk s víg tűz vigasztal.
Köröttünk, mintha jóbarátok,
az ismerős szekrény, az asztal,

a divány tarka terítője,
a két szék s a falon a képek
mintha biztató tekintettel
lassan körénk települnének...

hogy úgy járok köztük, mint kertben,
olyan meghitt mozdulatokkal,
mintha szemlélve járná kertjét,
vagy gyümölcsöt tépne a gazda...

Beh jó is lenne, mint toronyban...
ki se mozdulni, mintha várban...
s nem futni perzselt, kormos arccal
e csonkig felgyújtott világban!

Homlokomra míly sebet martam,
arcomra milyen hegek égtek,
hogy úgy járok künn, mint a leprás,
mint mindnyájan, akik szegények?

2

Mit látsz még kint? "Bokáig ér már
a hó s a grundokon tán térdig...
S esik, esik még szakadatlan,
milyen magasra nő éjfélig?"

Milyen magasra? Bár felnőne
térdig, aztán derékig, szájig...
ha reggelre kelve fölérne,
fölkúszna szobánk ablakáig!

Ha szobánk kedves börtönébe
zárna a tél, ha úgy aludna
a hó alatt, mint pocsolyába
fagyott őszi levél, az utca...

S én kézenfogva vezetnélek
s egymásnak boldogan mutatnánk
a sok, sok kincset, tükröt, függönyt,
s a három üveg szilvalekvárt,

mit felbontani sem merünk már,
nehogy elfogyjon. - S ablakunkat
(hiszen a hó odáig érne!)
belepnék bámész cinkék, varjak...

Így vezetnélek kézenfogva,
úgy, mintha réten, a szobában
s ha fáradtan ledőlnénk este,
azt is, akár egy fa árnyában,

mint ismerős, de messzi tájon,
hol senki nem jár rajtunk kívül.
Megértesz, Édes? Hogyha csak bent
lenne s nem lenn soha kívül...

3

Megfordulsz lassan. Leereszted
a redőnyt. Meggyújtod a villanyt.
A fal tövén egy árny riadtan
tátog, s akár a gyík, elillan.

Álmodoztam előbb, most Téged
figyellek, karod moccanását,
amint válltól ujjhegyig rezzen.
Megigazítasz egy diványpárnát.

Ez a valóság, Tejet forralsz.
Fogaid közt kétszersült roppan.
Téged tanullak újra s újra,
ezért tudlak már egyre jobban.

Tekinteted és fogaidnak
halk koccanását s lenge, tépett
mozdulatod s mi mindezt eggyé,
egésszé összefogja, lényed:

Mit bútor s fal magukba ittak
s belebeg mindent, mint a pára...
ezért vagyok ennyire itthon,
hogy ki se vágyom, e szobában.

*

Lám, lopva, tenyeredbe ásítsz,
s el is pirulsz. Ne szégyeld, Édes,
hiszen már sűrűdik az este.
Aludjunk. Tán oly bűvös éj ez:

a fakó kerteket átfesti
s letörli a kormot s a gondot
a városról... és a világot
megszabadítja a gonosztól...





 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 875
  • e Hét: 6002
  • e Hónap: 26666
  • e Év: 336881
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.