Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
MADÁCH IMRE: Sárgul a lomb...
  2015-09-20 16:22:37, vasárnap
 
 



MADÁCH IMRE
SÁRGA LOMB

Gazdag bőségén a nyárnak
A virágot fel se vesszük,
Minden óra új gyönyört ad -
A hervadtat porba vetjük,

Míg az ősz jő hűs szelével,
A virágok mind kihalnak,
S mult idők emlékeűl csak
Sárga lombjaik maradnak.

Összeszedjük akkor őket
Édes bú emlékeképen -
Egy-egy napnak érzeménye
Írva van minden levélen.

Egy-egy lomb minden dalocskám,
Mely a multba éle-nyíla -
Ez kertben, míg az vadonban,
Ez lánytszűt, az sírt virasztva.

S a tavasznak halvány képe
Száll előttem egyszer még el,
Amidőn a dalt mosolygva
Zengem el - könyűs szemekkel.

 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Nem féltelek hazám!
  2014-03-23 19:36:47, vasárnap
 
  Madách Imre: Nem féltelek hazám!

Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,
Bár ellened tör irigy szolgahad,
Földönfutó népek megostromolnak,
Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.
Nem féltelek hazám!

Eldültél volna, mint cser a viharban,
Ha a végzet nem nézett volna ki,
Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban
A balszerencse századévei.
Nem féltelek hazám!

Ameddig áll Branyiszkód kőrakása,
Mint órjás harcaid emlékjele,
Regét mond róla a Kárpát vadásza
S viharként leng rajt hősök szelleme.
Nem féltelek hazám!

Ameddig látom alföld rónaságát,
Felette multak délibábja kel,
Szent vér hizlalja lengő dús kalászát
És tápot a test, lélek benne lel.
Nem féltelek hazám!

Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort,
A lánc helyét csak szent vér mossa le:
Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózses elhalt
A pusztában s egy nemzedék vele.
Nem féltelek hát hazám!
 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Hit és tudás
  2014-03-23 19:35:12, vasárnap
 
  Madách Imre: Hit és tudás

Mint szép álom emléke, ha ébredsz,
Édesen reng képzeteden által,
Úgy a lélek édenrôli álmát
Is elhozza e földre magával.

Nékem is volt édenrôli álmam,
Élt, mosolygott az egész természet,
Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék
Rejtélyesen suttogott szerelmet.

Minden lombból angyalok intettek,
A pataknak megvolt ôrtündére,
Hírnök szállt le, úgy hivén, az égbôl,
Hogyha csillag hullt a temetôre.

Lent a sírban nem lakott enyészet,
Új életnek volt csak viradása,
És fölötte csillagszônyegével
Tárva állott új kristálylakása.

Boldog voltam, élettôl környezve,
Isten néze rám miljó szemével,
És ha dördult, az ég szent haragja,
Ha derult, mosolygása fogott el.-

Mért ültette Isten édenébe
A tudásnak széles águ fáját?
A fa terjedt, s lassanként elölte
Árnya a kertnek minden virágát.

Elporlott a természet zománca,
Rothadt buz váltá fel a szerelmet,
Csak halált lelék a rózsaajkon,
S a virágszál csak halált lehellett.

Elhamvadt a csillag ragyogása.
És megannyi kín honává süllyedt,
Mely felett halál leng, és halál szül
Új halálnak martalékúl éltet.

A kék ég igéret-országának
Léggé olvadt kristály ívezetje,
És dorgáló üstökös kering ott,
Hol szum a menyországot kereste.

Árván bolygok a vad rengetegben,
Nincs, ki útam ôrszemmel kiséri,
És ha öszveroskadok, nincs angyal,
Ki reám szent álmait vezérli.

Megszakadt a mindenség gyuruje,
Melyben Isten, ember együtt éltek,
S a nagy urt tán át sem tudja szállni
Isten gondja és emberremények.

Fényét vesztett csillag néz az égrôl,
Letarolva a mezô zománca ---
Egy dacolt csak a közös romlásnak:
A mély sírnak örök éjszakája.
 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Boldogság és szenvedély
  2014-03-23 19:33:10, vasárnap
 
  Madách Imre: Boldogság és szenvedély

Nem vagyok már, aki hajdanában,
Szirt-éleknek zúgó csermelye,
Benne forrongó, de vad erő van,
Mely megdöbbent, útját futva le.

Rónaságnak lettem most patakja,
Mely szelíden, lassan folydogál,
Csillagocskát tükröz síma árja,
És mellettem part virága áll.

Lelkem többé már nem árva felhő,
Melyet a szél mennydörögve űz,
Míg keblében óriási harc fő,
Vad sötétség s szentelt égi tűz.

Lelkem ősznek lőn most tiszta napja,
Mely gyümölcsét híven érleli,
S bár a nyár körül már nem ragyogja,
Fergetegjeit sem ismeri. -

Tűzvész volt szerelmem - most egész más -
Mely dühöngve nyargal házakon,
És előtte fény, utána romlás,
Visszarettent s mégis vonva von.

Lám, mivé lett - kisded jóltevő tűz,
Mely a szentelt házoltáron ég,
Biztosan melenget s együvé fűz
Kis körében csendes házi bék.

Költőibb volt és nagyobbszerű a
Bömbölő ár, tűzvész és vihar,
Mint a síma víz, ősz hűs sugára
És a láng, mely házoltáron áll;

Ah, de mindezek költő-varázsa
Mégis, mégis az emlékezet,
Róluk őszi nap kis tűz körül ha
A megbékélt boldogság cseveg.
 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Rád emlékezem
  2011-04-26 11:06:13, kedd
 
 



Madách Imre: Rád emlékezem


Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik szűntelen,
Érzéketlen szívének legott
Hogy több rabja s fénye több legyen:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök,
Szépségedre hogyha gondolok.

Hogyha hallom: gőgös az erény
S büszkén nézi azt, ki vétkezett,
Jégkebellel, könyrületlenül,
Mint egy isten a világ felett:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök
Erényedre hogyha gondolok.

Óh de érzem, e világon a
Költő árva hang puszták felett,
Sorsa, hogy vérző tövisfüzért
Hordjon átkos homloka felett;
Rád emlékezem, óh drága nő,
S életemre búsan gondolok. - -
Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,
Mért ez egyet meg nem cáfolod?



 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Veszélyes játék
  2011-04-26 11:02:06, kedd
 
 



Madách Imre: Veszélyes játék

Egész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit kigúnyolál,
Azt hitted, ez adó megillet,
S nincs senki, aki ellenáll.

Bosszankodál, hogy egyedűl én
Maradtam néma és hideg.
Több-több kacérság bájaidra
Még több ragyogványt hintenek.

Erősebb vért kellett nekem most,
Neked hegyesb nyíl kelletett
Így folyt köztünk, így folyt sokáig
A harcjáték, az ütközet.

De jaj, ki a szív érzetével
Szentségtörő játékot űz!
Veszélyes az, mint a lepének,
Melyet körülrepűl, a tűz.

Addig hódítgatál cselekkel,
Hogy meghódoltál, kis hamis,
S ez nékem olyan jól esett, hogy
Tiéd vagyok most magam is.



 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Lélekerő
  2011-04-26 10:57:14, kedd
 
 




Madách Imre: Lélekerő

Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok haragjától nem rettegék,
De kétkedém, elég erős-e lelkem,
Hisz férfitől ez csak kötelesség.
Szerencse csábja nem győzött felettem,
Nem részegített meg szép szemsugár,
De kétkedém, elég erős-e lelkem,
Ha a sorsnak súlyosb próbája vár.
Ellentállottam nőnek, hogy könyörge,
Szerettemet hallgattam, mint zokog -
Most már jöhet sorsomnak bármi vésze,
Nyugodtan várom, óh, erős vagyok.



 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Búcsúérzetek
  2011-03-02 08:52:06, szerda
 
 





Madách Imre: Búcsúérzetek


Álltam ősi háznak ajtajában,
Vándorbot volt reszkető kezemben,
Ámde felvidultam, mert a férfi
Sorsa, hogy csatát próbálni menjen.
Hisz ha karja lankad, vérzik melle,
Majd e ház lesz ismét nyugta, enyhe.

Búcsúzám gyöngédszívű anyától,
Áldást hinte s könnyeket fejemre
Ah, de hisz' hogy fészkéből kiszálljon
A fiú, ez vár minden szülőre,
Gondolám, s ha fénnyel visszatérek,
Mily öröm lesz a kedves szülőnek.

Elszakadtam egyetlen baráttól,
Hej nehéz volt e perc életemben,
Ah, de olyan önző lett-e e szív,
Gondolám, hogy szinte szégyeneltem.
Életpálya nyílt a jóbarátnak,
Ez magasztal s könnyeim elálltak.

Válnom kéne, kedves lányka, tőled,
S nem vigasztal pályád ragyogása,
Hisz neked nélkülem, drága lélek,
Istennek sem kellene világa.
Elhervadnál, mint virág, ha jő tél,
Nélkülem ki élni elfeledtél.

Nem vigasztal, hogy sorsunk folyása,
Mint szülőmtől, tőled messze lenni;
Nem vigasztal, hogy ha koszorúval
Megjövök, fog örömet szerezni;
Nem néznéd te fényes koszorúmat
Csak, hogy éltünkből mi sok lehervadt.

Nem vigasztal, hogy ha a világban
Lankad e kar és lelkem szerelme,
Házammal meglellek téged is, lány,
S majd öled lesz e kebelnek enyhe,
Óh a ház, a kő dacol a vésznek,
Lány, tavasz, ifjúság elenyésznek.



 
 
1 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Egy est emléke
  2011-03-02 08:40:00, szerda
 
 



Madách Imre: Egy est emléke


Oly rekedt meleg volt,
Oly borús az est,
Lankadt lombban a szél
Nem tett semmi neszt.

A madár félhangon
Búsan énekelt,
Távolról dalára
Halk moraj felelt.

Mindezt együtt érzénk
S jártunk szerte-szét,
Némán - mert helyettünk
A bús est beszélt.

S hogyha néha-néha
Volt is egy szavunk,
Suttogánk, ugy érzők,
Sírok közt vagyunk.

S féltünk felrettentni
A halottakat.
Féltünk, kél szívünkben
Életgondolat.

Óh pedig oly édes
Volt, mely meglepett,
A halálnak vágya
Mindkettőnk felett.

Elváltunk - sok év folyt
Már azóta el,
Sok gyönyör ment sírba,
Sok virúla fel.

Halovány emlékben
Él az este csak,
Melyben óhajtásim
Halni hívtanak.

De ha fel-feltűnik,
E szemben könny ég,
Hogy halni kivántam,
Míg boldog valék,

S most, hogy a halálvágy
Szűmből elveszett,
Élni vágyom és szűm
Élni elfeledt.



 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Madách Imre: Beteg kedvesemhez
  2011-03-02 08:10:30, szerda
 
 


Madách Imre: Beteg kedvesemhez


Nyitott ablaknál álltam kedvesemmel,
Az őszi nap utószor még megállt
S betölte mindent oly szelíd özönnel,
Mint a szülő, ha haldokolva áld
És mint körűle mind elcsendesednek,
Oly néma lesz a szálló éj, felé
Csak a szél suttog - mintha a betegnek
Hogylétét résztvevőleg kérdené.
Halvány köd űl a földre, szürke árnya
Minden jól ismert tárgyat átbüvöl
Ábrándos rémek himbálnak bolintva,
Tündér liget épűl és összedől,
Zördűl a fák harasztja, borzad a szív,
Együttérzés borúlata fog el - -
S a néma gondolatra, mely gyötör, vív,
Közénk repűlő sárga lomb felel - -
Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben
E szél arcádról rózsaszirmot ráz -
Meg elpirulsz - mitől? hiszen kívűlem
Pirosra arcod nem csókolja más - -
Vagy e pir arcodon csak őszi lomb-e,
Mely percnyi fényeért halált cserél - -
Az elbukó nap bíboros lemente
Virág, mely díszlik, hogyha halni kél? -
Nem, nem, neked, leányka, élni kell még,
Csak a haldokló ősz kábíta el.
Az veszhet - fénye, dalja elhagyá rég -,
De mennyit rejt még néked e kebel!
S miért választanád a más világot?
Az, míg nem ösmer, könnyen nélkülöz.
Én elfeledtem minden boldogságot
Kívüled - éltemhez más nem kötöz.
S ha meghalhatnék véled - óh, hisz akkor
Halál lesz élni s élet a halál -,
De ismét elmerengek a sohajtól,
Mely a virágot oly gyilkolva jár
Hadd, hadd tegyem be ezt az ablakot, lány,
S ne nézz az égre, írigy az s megöl,
Ha látja, hogy szemedben szebb sugár van, -
Nem engeded - - - Kebled keblemre dől,
Kéjjel szivod a léget és sováran,
Mint messzi hon felé - a holdba nézsz
Mosolygva szendén, mintha intne onnan
Jól ismert s mégis túlvilági kéz.
Ajkad némán mozog - szemed lezárod,
Az égbe int kezed, a reszketeg -
Távol harang szól - halvány hold világol -
Fagyos szellő sír - óh lány, értelek.


 
 
1 komment , kategória:  Madách Imre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 2070 db bejegyzés
Összes: 54820 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 837
  • e Hét: 14446
  • e Hónap: 43421
  • e Év: 815762
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.