Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bánat
  2011-07-08 17:03:20, péntek
 
  Karinthy Gábor

Bánat

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.

Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
A kék rózsa
  2010-10-09 02:21:04, szombat
 
  Karinthy Gábor

A kék rózsa

Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
dűlöngök, dúdorászom ittasan.
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
s kérdik tőlem: te mit keressz?
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.

Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
Ötödik télidőn tavaszt,
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
sokan, a jövőt kevesen.
Utamban ők nem ártanak:
én a kék rózsát keresem.

A kék rózsát, a hamvasszirmút!
a szűz csodát, a meztelent!
Az éjfél kibomló haját,
halottak élő sóhaját,
mely boszorkák szemére leng...
fagyott tüzét a gyűlöletnek,
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
a lengőt és a mozdulatlant.
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Gyász
  2010-08-02 12:33:56, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Gyász

Talán folyó vagyok, talán egy vén halász,
Talán kösöntyű, mit ó fiókban találsz,
Sötét, babonás álom.
Vad és súlyos bánat. Homályos és méla
Sejtés, mely hűs szennyek mélyén él alélva.
Rozzant kút egy kertben.

Nap mint nap dúskálok, én, fájdalomherceg,
Gyémánt jajgatásban, míg lobogó percek
Vonulnak fölém hídban.
Így ér fájdalomban, hogy jajjaj és ajjaj,
Vérveres alkony és szeles, vak hajnal.
Kétségbeesésben.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Nem zokogok...
  2010-08-02 12:33:02, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Nem zokogok...

Ha a régi rózsa volna most az asztalon:
leverném. Vagy ha csipkés keszkenő
akadna ujjaim közé, hát azt halom
ronggyá szakítanám! mert a reszkető
könnyet s a léha bánatot soha
így még nem átkoztam, mint most! noha
a szemem ég! a mellem meg zörög!
nem zokogok!... de mindent széttörök!..
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Sötétben
  2010-08-02 12:31:47, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Sötétben

Ez az én sorsom: rúgott kutyaként
hempergni a vágyban és szemétben!
Naponkint újra-újra gyújtani
egy halvány csillagot a vaksötétben.

Magamból néha rózsát szakítok
s csak akkor látom, hitvány az a rózsa!...
Hasztalanul lobog egy éjen át
s lehajtja szirmát másnap virradóra.

S mindez beírva áll szemem mögé,
ez fáj és ezért csuklik el a hangom...
Lépéseimet ez vadítja meg
és nem szabad sohase belehalnom.

Ha unatkozol édesem, tehát
csak szólj nekem, majd súgok a füledbe
mesét, amitől végigszalad a
hátadon is... Te forró, könnyű lepke!...

A haragom könnyekké szakadoz,
így érik bennem korbáccsá a bánat!
Így lesz köröttem minden hófehér -
így építem az égig koronámat!...
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Pipacsok
  2010-08-02 12:30:28, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Pipacsok

Ó, pipacsok a réten,
Zöld terítőn vércseppek,
Mért is élek sötétben?
mért is nem élek szebben?
Mért nem virágzok, lobogok,
magam is, mint a pipacsok?

Ó, kihajtani kéjjel
szétbomlani pöffedten,
kényesen, szerteszéjjel
terülni a füvekben
s ott nesztelen forrongani
sustorogni, lassan zsongani

Bolondul égni ottan,
epedni hő szellőben
vagy fényben mozdulatlan
aludni a mezőben
vagy némán ámolyogni
sóváran imbolyogni

Táncolni láthatatlan
ide-oda a tájban
és mindig lázasabban
verdeső sziromszárnnyal,
bomlottan, eszelősen
kavarogni a zöldben.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Rejtvények
  2010-08-02 12:29:24, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Rejtvények

Én magam fellobbanok
felszállok és azon nyomban
el is tűnök, de nyomomban
itt marad sok apró dolog.
Mindenféle formájúak.
Könyvek, kopott támlájúak,
nagy ív üres papirosok.
Ruhák, mik még őrzik bőröm
érintését, doboz, irka
ujjam nyoma terítőkön
fésű, szappan, meg borotva
függönyrojt, hervadt virágok
pohár és régi újságok,
rajzok, képek és fényképek,
polcok, kis asztal és székek,
és fiókok s bennük árva
tört tárgyak, csattok és spárga
aztán kilincs, mit megfogtam,
ajtó, amit kinyitottam
küszöbök, miket átléptem
üvegek, miken átnéztem
kis vaskályha mit megraktam
virág-váza egy ablakban
amit láttam valamerre
pille, ki rászállt kezemre
s kis megöltem és eldobtam
valaha kicsiny koromban
s ki a porba keverődött
réges-rég eltemetődött
orvosságos skatulyáim,
színes hálópizsamáim
tányérok, amikből ettem
s amiket kezembe vettem:
villa, kés, kanál és olló,
cérna, gomb és más hasonló
fontos eszköz, notesz, bicska
s egy régi-régi talicska,
melyet én néha tolhattam
a zuhogó déli napban
a nyaraló utcáin át...
a süppedős dunnák, cihák
melyek közt aludtam s párnák...
és azok a furcsa ábrák,
amiket már kicsi korban
különös kedvvel rajzoltam -
Itt maradnak mind utánam!
vizsgálgassátok meg mindet
míg röpít fenn két láng-szárnyam
s olykor-olykor visszaintek
jól nézzétek meg ti itt lent
e tárgyakat, forgassátok
őket meg és kutassátok
át a helyeket, hol jártam
míg röpít fenn két láng-szárnyam
s mind messzebbre tűnök, kékes
távolokba, végtelenek
hullámos árján lebegek,
orrom, szemem, szám kitágul
ami teher volt: alá hull...
Áttetszővé válok, s szállok
száz határtalan határon
két karomat szerte-tárom
ujjaimat is kinyitom...
De ti már nem láttok bizony!
S amit építeni kezdtem
azok a tetőtlen várak
itt maradnak s visszavárnak
mindörökké! S szerszámaim
ásóm, vésőm, csákányaim
kalapácsom, meszes-vödröm
itt maradnak mindörökkön
köztetek! és ábráimat
százféle figuráimat
szanaszét amik hevernek -
alaprajzok, félkör, négyzet
gyűrűk, égőszín remények,
emlékek, kéjek - tinektek
itt hagyom örök rejtvénynek...
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Éjszaka
  2010-08-02 12:25:20, hétfő
 
  Karinthy Gábor

Éjszaka

Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.

Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megölellek.

Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.

Nem érdekelt mi van mögötte,
az a kapu nyitvamaradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhová indul az utad,

mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagymesszi jársz, belémbotolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,

vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Régen elomlott vonalak
  2010-08-02 12:21:53, hétfő
 
  Karinthy Gábor

RÉGEN ELOMLOTT VONALAK

Évezredek virága: lelkem,
micsoda völgy-torokból jössz te
szilaj szökéssel rendületlen
ég fele törve mély időkön
keresztül, amig én születtem?
Hány zamat izzik szirmaimban
s forr össze mily szag? Hány elődöm
csókjától édes a csókom?

Régen elomlott vonalakban,
hullámok és ivek dalában
lebegtem és torlódtam hajdan,
pazar keringők megpörgettek
hajnal előtt szoknya-viharban,
hintókerékben ott kopogtam,
sétányokon szelek zörgettek,
hölgyek csuklóin égtem.

Majálison a süppedt zöldben
pezsgőspalackok s citerák közt
vággyal sajogva tündököltem,
virágos erkély holdas árnyán
usztam el egyszer éj-időben,
csilingelő nagy fali-óra
rugói közt dobbantam árván
s köröttem alkonyat volt.

A tarka nép mikor kiömlött
a nagytemplomból, átcikáztam
az óriás kupola-gömböt,
ődöngtem a vak folyosókon
s az oszlopok közt, egy kidöntött
ivablakon keresztül aztán
kiröppentem madári-módon
s az éji szél kapott fel.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 13 db bejegyzés
e hónap: 297 db bejegyzés
e év: 551 db bejegyzés
Összes: 7148 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1772
  • e Hét: 6655
  • e Hónap: 68156
  • e Év: 157444
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.