Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tőrmellékek
  2011-02-24 13:52:53, csütörtök
 
  Tandori Dezső

TŐRMELLÉKEK

Az idő kelyhe megsegít

Az idő kelyhe megsegít -
A homokóra sivatag -
Két vége kiszélesedik -
Közepén két-fél-zárt marad.
Macskakörmös irányait -
Szór időtlent és jeltelent -
Meg se fordítsd, ottja van itt -
Ittje is mindig ott marad.

A homokóra szele

A homokóra szele -
A homokóra széle -
Kíváncsi vagy, mesél-e -
Tekints bele.
Te bent, én kint tekintem -
Te onnan, én eminnen -
Nézem csak a körvonalát -
Áttetsző üde világ.
Üvegvilág, s minden irány -
Ott villog üveg-tűfokán -
Zárt e fok, hogy jutnál bele -
Lehetnél akár teve.

Az idő törmeléke

Az idő törmeléke -
Tetteid tőrmelléke -
Akár egy puszta tőrrel -
Akár minden idővel.
Idővel minden: minden-idő -
Ezt mondta a bűvös Cantor -
Túl-látott a matematikán -
S mit nem? A matematikától.
Ki sokallhat bármit? Besokall-
Besokalló idők!
Megkövülve rivall,
Mi porlott még az előbb.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Most már egy....
  2011-02-24 13:50:58, csütörtök
 
  Tandori Dezső

Most már egy szű

Most már egy szűk nap sincs hátra -
s kimehetek a világba.
Ha csak a világra vágytam -
miután úgy elkivántam.

Elkivánom és kivánom -
ez világod,. ez világom.
Kinti átok, benti átok -
kint és bent is: csak világok.

Sehol nincs túl, semmin sincs túl -
az ember csak nekiindul.
Hülye esze, lusta lába -
szorgoskodik a világba.

Nem is oly túl szorgoskodik -
nyűvödik csak, unatkozik.
Ha nem lenne benti átok,
nem kérnél kinti világot.

Rájöttél rég: egy a kettő,
se kint, se bent nem a kellő.
Francba küldöd, nem kelendő,
szűköl, szűkül, mégis eljő.

Véget ér a hármas ünnep, elmehetsz,
jó lenne, ha lenne ,,vissza se jöhetsz".
Jó lenne, ha nem lenne az ,,elmehetsz",
nem lenne mihez se ,,vissza se jöhetsz".
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Személy
  2010-10-09 00:49:59, szombat
 
  Tandori Dezső

Személy

El kell felejtenem,
hogy nem vagyunk sehol
s legalább Rólad
azt kell hinnem,
hogy itt vagy.

Mintha magam helyett
Téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Elenged…
  2010-08-10 13:15:48, kedd
 
  Tandori Dezső

Elenged...

Elenged, és érintései tűnt
nyomaiból mégegyszer megteremt:
úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz.
Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna,
elhúzódva a héjtól, befelé.

Mije maradhatsz? annak, ami már
nem is a rajtad át való menekvést,
de a legbelső pontot keresi
ami belőled még elérhető,
hol sugározni kezdhet, mert egyetlen,
s csak önmagához ér, ami övé

Égbolt kerül közéd s közé. De ha
nem az ő égbolton túlija
maradsz még így is, mi vagy? ahol a
nem-mulás szive hirtelen
kihagy? anyaghiba? miben?
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Kis trió
  2010-08-10 12:49:31, kedd
 
  Tandori Dezső

Kis trió

I. Durvaszemcse

Átveszem a színes lapot. Majd ráülök,
ha hideg a kő. Ráülök, de
olvasásra mégis elő-
kotrom magam alól. Kemény, mint

a francia krémes állaga. Kedvenc
hasonlata gunyoromnak. S mit mond?
Megörültünk a fotósnak, aki rögtön
vitt kijjebb minket, a fényre, a teraszra.

Nekem aztán, így én nyomban, senki parancsa!
De hát ez volt mindig. A találkozások,
volt idő, mikor azt mondtam, ráállok.
Nem élhetek már csak a magam törvénye szerint.

Kevés időm van hátra, hogy abban ne
történjék semmi. Ezen töprengek, nem fotókon.
Hogyan lehetne egyértelműsíteni?
Nem ahhoz van kevés időm, hogy semmi-történéssel
vesztegessem, hanem hogy mint a francia
krémes állaga, úgy legyen üres az időm,
eseménytelen, ne kelljen vágynom a jóra sem.
Üljek meg csöndben, mint egy régi költő

tanítja, és a sötét és a csend még: mint ember-öltő.

II. Vágyni bármire

Taníts törődni, nem törődni, megülni
csöndben", ezt is ez a költő, bizonyos
T. S. Eliot írja nem a reklámújság.
A reklámújságokhoz semmi közöm. De a fákhoz

a robogó vonatból; a fogyó távolsághoz;
egy idegen városban, de akármi, akármi utcához:
semmi közöm. Nem vágyom. El-elmegyek a vasúti
átjáró tövébe, felnézve egy-egy nekem céltalan

tovarobogó mozdonyra, megkönnyebbülök: véletlen se
vihetne engem. De jó volt, mikor az áram
kihagyott, a vonat még a Keletiben visszatolatott,
én hazarohantam. S kutyánkkal még két napot

tölthettem. Én egy idegen hotelágyban aludtam
vagy cigarettáztam - volna. Nézem a töltést. A vágy
ilyesmi: először csak úgy az avarban, mint héjanász.
Aztán ananász, pezsgő, vodka mellett, a legtisztább

lepedőn. És utána mégis: hát ön? mondhatjuk egymásnak.
Nem is nagyon kell hinnem a vágynak. Szép test emléke,
szép könyv, izgalmas festmény, orrhosszal befutógyőzelem;
feljössz? lapozzunk bele; micsoda színek; eltaláltam!

De te se, mondom magamnak, még csak te se, te se, te se.

III. Az igazi folytatás

Két szoba összenyitva. Másikban a madár, két
napos korában lelték, hasadt has, tört láb,
ragadozónak, odvában, odavethető verébhús.
És fölnevelték. Nekem, és él, és már népszerű is,
újságokban van hír róla. Haha! Alszik, d. u. 1/25,
bocs, ez egy lókvóta, 1/2 5, én kihasználom,
hogy kevesebbet vesztek a gázáron, mintha nála
ne fázzon a villanykályhát használom, ülök,
gázkályhánk melege átárad hozzá. Hanem ehhez hozzá
kell tennem, hogy Ő szerves része életemnek,
ürügy rá, hogy T. S. Eliotnak megfeleljek,
tudjak törődni, nem törődni, csöndben csak ülni,
plusz, haha, Eliot, erre kegyed nem gondolt: máris
valami éjben.
Na kérem.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
A semmi kéz
  2010-05-19 23:59:56, szerda
 
  Egy vak madár azt hiszi, álmodott
pedig csak megsimogattam a hátát
mit ő engedni nem szokott
s kezünket is ez az egy pár madárláb
nem érinti önszántából soha
de majd annak is lesz sora
mikor néhány lelkünkkel tovatűnten
egy-test, ott fog feküdni a tenyerünkben;
miféle előleg ez a halálra,
hogy megsimogatható volt a háta?

Szárnyra ki volt dobva a szürke toll
ahogy álldogált a teljes sötétben
tudtam, ott vagyunk valahol:
nem is padlón, nem is csonk deszkalécen
melyen parányi hő a talpnyoma
s még annyi se az örök éjszaka
melyről tudnom kell, hogy két elürült szem
közvetít bár tudatunkban, szűrten
előleg ez a tiszta nemtudásra
mit magunk is elérünk valahára.

Csak annyi voltam, mint a semmi kéz
mely nem mutat se innenre, se túlra
nem kerül el, el se vész
mintha az idő ide-oda múlna;
ujjam alatt a hát mintázata
nyugodt volt, mintha nem is látszana
a csőr lassan kinyílt, nem lihegősen
inkább csak mártózni valami hűsben
mert a forróság a nem várt hatásra
a harminc grammnyi testet be- s bejárta.

És hangom szólt hozzá, az ismerős
az örökké megválaszolhatatlan
három-verébnyi-ős
helyett ő állt világtalan-alakban
mint kérdezetlenségünk válasza
melynek elég, hogy önmaga;
kezem távolodott kalitka-űrben
nem érzett hullámlásba vegyülten
s a másfél perc még-sosem-volt csodája
jó ok lett neki egy tollászkodásra.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Hivatásszünet
  2010-05-15 00:42:48, szombat
 
  Hivatásszünet.
Orvosi eset.
A Majdnem balesete.
Ki-ki veszélyes.
Nem jut bár észhez,
ki tudja, mi jut bele.

Járul eszéhez,
mint oly Egészhez,
melynek maga a híja.
Nem ez nem fontos.
Nem az nem fontos.
Nem fontos - ez hangsúly.

Átmegy: híd alatt.
Lát oly dombokat,
miket hoz-visz a vonat.
Nagy hatásszünet:
hogy nem kellenek
e dombok. Soha. S másnak.

Ez hivatásom.
Híd alatt állnom.
Keresztirányba mennem.
Hatás? Mit várjam.
Megvan magában.
A Hivatásszünetben.

Ő szüneteltet engem.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Hogy nincs kijárat...
  2010-04-30 02:15:59, péntek
 
  Amit csak az eszeddel tudsz: idő jön,
ahonnét csak azt a pillanatot
akarnád, amid volt már, s hogy ne tűrjön
mást - mily áhítás! hogy is akarod
elhinni, van ilyen... és az mi lenne?
Áthullás más szerepbe.

Nincs kijárat. Se vissza, sem előre,
Akárhogy döntesz. Elmégy - vagy maradsz.
Bizonyosság a szétmálló jövőbe,
amit - mert vissza nem térhet - feladsz?
Elmúlni - és ha nem hiszed? Mi lenne?
Át a szereptelenbe.

A világos beszédet a világi
ordítozás akadályozza meg.
Lehet ez távol-környezeti, házi,
lehet, hogy csak így zúg néma fejed:
Nincs kijárat. Ellenségek vagyunk,
ami kellene: az, mit nem hagyunk.

Nem tisztázható. Jó lenne. A ködkép
elképzelés - hogy volt egyáltalán,
ami... de vak falakra tükröződjék...?
túl van már minden tűrés hajlatán:
hogy kétfelől bezár, hogy vissza-élnéd,
de vége végképp.

Miféle lázongó elképzelések,
mik még bármi közt a legjózanabbak?
Hogy csak és csak "azt" éld, mert már megélted:
a "dolgot" nem képzelnéd boldogabbnak,
ha nélküled? Megannyi sejtetése
utal e feltevésre.

Marad, hogy ami van - nincs. Ellenében
próbálod makacs lázálmaidat,
hogy a rontó józanság tengerében
kétes szigetekként megálljanak:
de a habok között mindegyre hűlnek,
és rab maradsz, míg mások menekülnek.

Mások? De kik azok? Nincsenek is meg.
Létük csak henye állítás. Sehol
nem vezet útjuk, téged nem keringet
ábrándja sem. A lázongás kiforr,
ám - mert: "Ne legyen!", ez volt - nincs alakja.
Hol s hová? Egy-semmi salakja.

 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 3104
  • e Hónap: 59973
  • e Év: 284634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.