Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
A gazdag végzett hatalmasok
  2017-08-15 14:17:52, kedd
 
  Tandori Dezső

A gazdag végzett hatalmasok

Variációk égiekre

Nem az, hogy a földről nem tudott ő ,,dalolni"
- de utálom e szót! -, csak az égiről, ugyan,
mint rózsaszínű rózsáké, volt az a ringás a
Dohány utcán, a pipa dohánya túlság is sárgálló,
a lánc halványlila; és a visszajáró csak vissza-
járt, beleütközött széklábakba, miegymás, ahogy
én, ahogy a föld közelén szeretek pihenni;
az imádkozás ,,legalább" volt, és a szót váltani
valamiféle helyettesítője, igaz, semmi boldog
kifejletét nem hozott a magányos éjszakai csavar,
és már véres gézek és vatták és pizsamák közül
szólt az ének a Semmiről...nem, én istennel sem
akarok szót váltani, hát nem, én nadrágjaimat
inkább gyengéden rakosgatom, egy jó leszedés
a fregoliról többet ér, mint akármi, s legyen
bár praktikus, találkozás, eszmecsere; én, még ha
fizetnek, akkor se szívesen megyek bárhova. Mégis,
mindezek a ma már égiek, Kosztolányi, Szép Ernő,
Nemes Nagy, és J. A. ki ne maradjon, Babits, Pi-
linszky, tudtak valamit gazdagon, végzetten, hatal-
masan, ahogy Csáth Géza lett aposztrofálva
- ah, erről az idegen szóról meg az jut eszembe,
hogy lassan arrogáns, prepotens és impertinens is
leszek az ilyen szövegeléseimmel, basszus! -,
mégis, Csáth volt az, aki sohase jött és sohase
beszélt, hát ez rám is illik, és engem is minden
baj érhetett volna. Ezért nem írom meg - s
egyebekért - a tervezett A KOMPLETT TANDORI
- alcím KOMPLETT EZ? - igen mulatságosnak is ígér-
kezhető könyvét, nem, meg lusta is vagyok már
- nem, nem lusta vagyok, és itt érkezünk el
a végkifejlethez.
Ebben a versben, elvtársak, ismé-
telten csak, basszus és sárgálló pipadohány, azt
akartam, sőt, csak áztat akartam mondani, indián
howgh és ,,ennyi", beszéltem, bár hiába vagyok
várva, áztat akartam, mondom nagy zavarban,
elmondani, rövid leszek. A legrövidebb lennék,
társtalan elv jegyén, ezt mondom: csak a Semmit
szeretném tudni én is, de a nap majdnem ihajba percén
minden én is, mint a hatalmasok, végzettek, ebben
oly gazdagok, azt szeretném, ha az életemben nem lenne
semmi. Sosem, hogy mikor jelenik meg könyvem,
sosem, hogy mikor fizetnek, sosem, hogy kinek miféle
érdekes pályája, útja, kalandja, szépsége, bármije
van, örökké csak az a Semmi lenne, melyet én önkényes (el-)
hülyüléssel sem töltök ki, mert elbasznám azzal.
És ha az egyetlen oly dologtól eltekintünk, mit
szívesen végzek (kártyabajnokságot játszani medvéinknek
itthon, kettesben; igaz, halálunk után medvéinkkel
mi lesz! Tehát ez se valami túl jó), ha ettől el-
francba, ihajba, pardon, megint kihagytam, tehát ha el-
tekintünk, marad a híres regény végződése: ,,Istenem..."
(na már megint ő, ezt hagyjuk végre), ,,eleget adtál...
barátságot, szerelmet..." (hozzáteszem, magamét is),
,,hagyj végre örökre békén" (de mit kell ehhez bármi
istenség, elég néha Szép Ernőt, rajta kívül sok
mindenkit, gondolatban J. A.-t olvasni, Kosztolányira,
Babitsra, Nemes Nagyra, Pilinszkyre (verseikre)
emlékezni, és paszta. Pita és paszta, és annyi.
Gyors büfé, de a leggyorsabb az, mondom, TENGÚNYÁM,
ha nincs semmi. És ezt a Nincs Semmit nekem
egyedül a halott madárkáink itt, ők adhatják meg,
azzal, hogy nincsenek. Persze, a kalitkák állnak
(közülük néhány), persze, ha napi több ezer torna-
gyakorlatot végzem, ezeket nézem, néha megsimítom,
de nincs több, nix, nyicsevó, nyegzisztencia. Max. hogy
kicsit olvasok Dosztojevszkijről, és hogy Mýschkin
(az ipszilonon vonással, beszarok! és Iván, németül!
mondom, és még más neveken is ezek az ékezetek, ez
ám a műgond, de meg lehet csinálni), engem nem érde-
kel, hogy a világon mit lehet megcsinálni, nekem ne le-
gyen zaj, ne fel zaj, angyalszárnysuhanás se, míg egy Ril-
ke verset néha le tudok fordítani. De ezzel visszaérkez-
tünk: Franc sincs az én Semmivágyamból, magam rúgom
seggbe, és csak szeszélyes ihlet, ha érzem... de a semmi
- kicsivel, sőt, a schémmy - ihlete, de amiből kiindultam,
azt tuti nekem egyedül a halott madárkáim tudják meg-
adni, hogy... nem, hogy egyedül vagyok, de a Semmiben
vagyok egyedül; nem végzetten; csekélyen és szegényen, de: DE!


Fődal

A nem élők nem henyélnek,
ügyük ügyködik veled.
Hogy Semmi Perceid élnek,
csak nekik köszönheted.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Tőrmellékek
  2011-02-24 13:52:53, csütörtök
 
  Tandori Dezső

TŐRMELLÉKEK

Az idő kelyhe megsegít

Az idő kelyhe megsegít -
A homokóra sivatag -
Két vége kiszélesedik -
Közepén két-fél-zárt marad.
Macskakörmös irányait -
Szór időtlent és jeltelent -
Meg se fordítsd, ottja van itt -
Ittje is mindig ott marad.

A homokóra szele

A homokóra szele -
A homokóra széle -
Kíváncsi vagy, mesél-e -
Tekints bele.
Te bent, én kint tekintem -
Te onnan, én eminnen -
Nézem csak a körvonalát -
Áttetsző üde világ.
Üvegvilág, s minden irány -
Ott villog üveg-tűfokán -
Zárt e fok, hogy jutnál bele -
Lehetnél akár teve.

Az idő törmeléke

Az idő törmeléke -
Tetteid tőrmelléke -
Akár egy puszta tőrrel -
Akár minden idővel.
Idővel minden: minden-idő -
Ezt mondta a bűvös Cantor -
Túl-látott a matematikán -
S mit nem? A matematikától.
Ki sokallhat bármit? Besokall-
Besokalló idők!
Megkövülve rivall,
Mi porlott még az előbb.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Most már egy....
  2011-02-24 13:50:58, csütörtök
 
  Tandori Dezső

Most már egy szű

Most már egy szűk nap sincs hátra -
s kimehetek a világba.
Ha csak a világra vágytam -
miután úgy elkivántam.

Elkivánom és kivánom -
ez világod,. ez világom.
Kinti átok, benti átok -
kint és bent is: csak világok.

Sehol nincs túl, semmin sincs túl -
az ember csak nekiindul.
Hülye esze, lusta lába -
szorgoskodik a világba.

Nem is oly túl szorgoskodik -
nyűvödik csak, unatkozik.
Ha nem lenne benti átok,
nem kérnél kinti világot.

Rájöttél rég: egy a kettő,
se kint, se bent nem a kellő.
Francba küldöd, nem kelendő,
szűköl, szűkül, mégis eljő.

Véget ér a hármas ünnep, elmehetsz,
jó lenne, ha lenne ,,vissza se jöhetsz".
Jó lenne, ha nem lenne az ,,elmehetsz",
nem lenne mihez se ,,vissza se jöhetsz".
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Személy
  2010-10-09 00:49:59, szombat
 
  Tandori Dezső

Személy

El kell felejtenem,
hogy nem vagyunk sehol
s legalább Rólad
azt kell hinnem,
hogy itt vagy.

Mintha magam helyett
Téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Elenged…
  2010-08-10 13:15:48, kedd
 
  Tandori Dezső

Elenged...

Elenged, és érintései tűnt
nyomaiból mégegyszer megteremt:
úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz.
Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna,
elhúzódva a héjtól, befelé.

Mije maradhatsz? annak, ami már
nem is a rajtad át való menekvést,
de a legbelső pontot keresi
ami belőled még elérhető,
hol sugározni kezdhet, mert egyetlen,
s csak önmagához ér, ami övé

Égbolt kerül közéd s közé. De ha
nem az ő égbolton túlija
maradsz még így is, mi vagy? ahol a
nem-mulás szive hirtelen
kihagy? anyaghiba? miben?
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Kis trió
  2010-08-10 12:49:31, kedd
 
  Tandori Dezső

Kis trió

I. Durvaszemcse

Átveszem a színes lapot. Majd ráülök,
ha hideg a kő. Ráülök, de
olvasásra mégis elő-
kotrom magam alól. Kemény, mint

a francia krémes állaga. Kedvenc
hasonlata gunyoromnak. S mit mond?
Megörültünk a fotósnak, aki rögtön
vitt kijjebb minket, a fényre, a teraszra.

Nekem aztán, így én nyomban, senki parancsa!
De hát ez volt mindig. A találkozások,
volt idő, mikor azt mondtam, ráállok.
Nem élhetek már csak a magam törvénye szerint.

Kevés időm van hátra, hogy abban ne
történjék semmi. Ezen töprengek, nem fotókon.
Hogyan lehetne egyértelműsíteni?
Nem ahhoz van kevés időm, hogy semmi-történéssel
vesztegessem, hanem hogy mint a francia
krémes állaga, úgy legyen üres az időm,
eseménytelen, ne kelljen vágynom a jóra sem.
Üljek meg csöndben, mint egy régi költő

tanítja, és a sötét és a csend még: mint ember-öltő.

II. Vágyni bármire

Taníts törődni, nem törődni, megülni
csöndben", ezt is ez a költő, bizonyos
T. S. Eliot írja nem a reklámújság.
A reklámújságokhoz semmi közöm. De a fákhoz

a robogó vonatból; a fogyó távolsághoz;
egy idegen városban, de akármi, akármi utcához:
semmi közöm. Nem vágyom. El-elmegyek a vasúti
átjáró tövébe, felnézve egy-egy nekem céltalan

tovarobogó mozdonyra, megkönnyebbülök: véletlen se
vihetne engem. De jó volt, mikor az áram
kihagyott, a vonat még a Keletiben visszatolatott,
én hazarohantam. S kutyánkkal még két napot

tölthettem. Én egy idegen hotelágyban aludtam
vagy cigarettáztam - volna. Nézem a töltést. A vágy
ilyesmi: először csak úgy az avarban, mint héjanász.
Aztán ananász, pezsgő, vodka mellett, a legtisztább

lepedőn. És utána mégis: hát ön? mondhatjuk egymásnak.
Nem is nagyon kell hinnem a vágynak. Szép test emléke,
szép könyv, izgalmas festmény, orrhosszal befutógyőzelem;
feljössz? lapozzunk bele; micsoda színek; eltaláltam!

De te se, mondom magamnak, még csak te se, te se, te se.

III. Az igazi folytatás

Két szoba összenyitva. Másikban a madár, két
napos korában lelték, hasadt has, tört láb,
ragadozónak, odvában, odavethető verébhús.
És fölnevelték. Nekem, és él, és már népszerű is,
újságokban van hír róla. Haha! Alszik, d. u. 1/25,
bocs, ez egy lókvóta, 1/2 5, én kihasználom,
hogy kevesebbet vesztek a gázáron, mintha nála
ne fázzon a villanykályhát használom, ülök,
gázkályhánk melege átárad hozzá. Hanem ehhez hozzá
kell tennem, hogy Ő szerves része életemnek,
ürügy rá, hogy T. S. Eliotnak megfeleljek,
tudjak törődni, nem törődni, csöndben csak ülni,
plusz, haha, Eliot, erre kegyed nem gondolt: máris
valami éjben.
Na kérem.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
A semmi kéz
  2010-05-19 23:59:56, szerda
 
  Egy vak madár azt hiszi, álmodott
pedig csak megsimogattam a hátát
mit ő engedni nem szokott
s kezünket is ez az egy pár madárláb
nem érinti önszántából soha
de majd annak is lesz sora
mikor néhány lelkünkkel tovatűnten
egy-test, ott fog feküdni a tenyerünkben;
miféle előleg ez a halálra,
hogy megsimogatható volt a háta?

Szárnyra ki volt dobva a szürke toll
ahogy álldogált a teljes sötétben
tudtam, ott vagyunk valahol:
nem is padlón, nem is csonk deszkalécen
melyen parányi hő a talpnyoma
s még annyi se az örök éjszaka
melyről tudnom kell, hogy két elürült szem
közvetít bár tudatunkban, szűrten
előleg ez a tiszta nemtudásra
mit magunk is elérünk valahára.

Csak annyi voltam, mint a semmi kéz
mely nem mutat se innenre, se túlra
nem kerül el, el se vész
mintha az idő ide-oda múlna;
ujjam alatt a hát mintázata
nyugodt volt, mintha nem is látszana
a csőr lassan kinyílt, nem lihegősen
inkább csak mártózni valami hűsben
mert a forróság a nem várt hatásra
a harminc grammnyi testet be- s bejárta.

És hangom szólt hozzá, az ismerős
az örökké megválaszolhatatlan
három-verébnyi-ős
helyett ő állt világtalan-alakban
mint kérdezetlenségünk válasza
melynek elég, hogy önmaga;
kezem távolodott kalitka-űrben
nem érzett hullámlásba vegyülten
s a másfél perc még-sosem-volt csodája
jó ok lett neki egy tollászkodásra.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Hivatásszünet
  2010-05-15 00:42:48, szombat
 
  Hivatásszünet.
Orvosi eset.
A Majdnem balesete.
Ki-ki veszélyes.
Nem jut bár észhez,
ki tudja, mi jut bele.

Járul eszéhez,
mint oly Egészhez,
melynek maga a híja.
Nem ez nem fontos.
Nem az nem fontos.
Nem fontos - ez hangsúly.

Átmegy: híd alatt.
Lát oly dombokat,
miket hoz-visz a vonat.
Nagy hatásszünet:
hogy nem kellenek
e dombok. Soha. S másnak.

Ez hivatásom.
Híd alatt állnom.
Keresztirányba mennem.
Hatás? Mit várjam.
Megvan magában.
A Hivatásszünetben.

Ő szüneteltet engem.
 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
Hogy nincs kijárat...
  2010-04-30 02:15:59, péntek
 
  Amit csak az eszeddel tudsz: idő jön,
ahonnét csak azt a pillanatot
akarnád, amid volt már, s hogy ne tűrjön
mást - mily áhítás! hogy is akarod
elhinni, van ilyen... és az mi lenne?
Áthullás más szerepbe.

Nincs kijárat. Se vissza, sem előre,
Akárhogy döntesz. Elmégy - vagy maradsz.
Bizonyosság a szétmálló jövőbe,
amit - mert vissza nem térhet - feladsz?
Elmúlni - és ha nem hiszed? Mi lenne?
Át a szereptelenbe.

A világos beszédet a világi
ordítozás akadályozza meg.
Lehet ez távol-környezeti, házi,
lehet, hogy csak így zúg néma fejed:
Nincs kijárat. Ellenségek vagyunk,
ami kellene: az, mit nem hagyunk.

Nem tisztázható. Jó lenne. A ködkép
elképzelés - hogy volt egyáltalán,
ami... de vak falakra tükröződjék...?
túl van már minden tűrés hajlatán:
hogy kétfelől bezár, hogy vissza-élnéd,
de vége végképp.

Miféle lázongó elképzelések,
mik még bármi közt a legjózanabbak?
Hogy csak és csak "azt" éld, mert már megélted:
a "dolgot" nem képzelnéd boldogabbnak,
ha nélküled? Megannyi sejtetése
utal e feltevésre.

Marad, hogy ami van - nincs. Ellenében
próbálod makacs lázálmaidat,
hogy a rontó józanság tengerében
kétes szigetekként megálljanak:
de a habok között mindegyre hűlnek,
és rab maradsz, míg mások menekülnek.

Mások? De kik azok? Nincsenek is meg.
Létük csak henye állítás. Sehol
nem vezet útjuk, téged nem keringet
ábrándja sem. A lázongás kiforr,
ám - mert: "Ne legyen!", ez volt - nincs alakja.
Hol s hová? Egy-semmi salakja.

 
 
0 komment , kategória:  Tandori Dezső versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 2347 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2582
  • e Hét: 18804
  • e Hónap: 70511
  • e Év: 798919
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.