Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
A zene szava
  2016-12-11 10:43:14, vasárnap
 
  Illyés Gyula

A zene szava

Egy szót, csak egyet ejtene,
abba vörösödik bele,
azért feszül meg a zene,
azért dadog,
nem leli azt a szót,
egy messzi, még ember-előtti
tiszta szót szeretne kilökni,
azért van emlékkel tele,
szívcsorditásig a zene,
s vált annyi hangra - hasztalan!
mert az a szó, az hangtalan;
aggastyánként azért dohog,
hümmög s morog,
azért sipít úgy, mintha asztma
rohamaiban fulladozna,
nyelve hegyén volt, az imént
majdnem kimondta az igét,
a könnyitőt, az oldozót,
azt az emberfölötti szót! -
azért csillant föl a szeme
s kacagott már-már a zene,
kezét tördelve, fölzokogva,
azért fut hirtelen sarokba,
mert elfeledte azt a szót,
a rend-tevőt, a fényhozót,
attól visít húr-pattanásig,
hogy a hátgerinc belefázik,
attól nyúlik föl s nyaklik össze
s fülel eszelősként a csöndbe -
Hallga, mire is? Hogy ,,Szeress"!?
Mert attól még boldog lehetsz?
Egyszerre olyan önfeledten,
mint boldog nők a szerelemben,
attól sikolt,
majdnem megkapta azt a szót -
attól hörög,
mert aztán mégse jött,
attól fetreng, veti magát,
akár a vajudó anyák,
vagy az ujszülött csecsemők;
attól röhög,
mint vad lovak és tébolyultak
s vad folyamok, ha mélybe hullnak,
mint a megdördült nyári ég
arcán a fénylő hasadék,
ahogy fogát villantja - egy
szót, egy ég-sugallta, egy
távoli, tán még isteni
ős-szót szeretne ejteni,
egy villámfényű hirtelent
arról, hogy mit jelent
annyi vággyal a szívben, annyi
hittel csak embernek maradni -
Ezért törnek egymásra ismét
s ismét futamok, dallamok,
hogy egymásból kikényszeritsék
ezt a szót, ezt a konokot.
Fölsikolt egy-egy még: segítség!
mint ki szivébe tőrt kapott,
aztán görögnek tova ismét,
folyamban birkózó habok,
megannyi hasztalan halott.

Mert kezdődik megint, mert nincs vég,
mert megleli tán az is üdvét,
ki a legfőbbről csak dadog.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
A szerelem ismerkedés
  2011-06-26 16:28:55, vasárnap
 
  Illyés Gyula

A szerelem ismerkedés

Kevés, kevés, mindez kevés,
várlak, szeretlek! Szeretnélek
át- és átjárni, mint a véred,
mint a levegő, mit beszísz.
A szerelem ismerkedés -
a léleknek? A testnek is!

Nem akarlak, csak megismerni,
csak megismerni, semmi mást,
a titkos azonosulást,
mit egyház és bölcselet hirdet.
Magányomat vágyom levetni,
a magányt rólad, mint az inget.

Benned szeretnék lakni, ott,
hol dolgos, szorgalmas szíved.
Egy szívet szeretnék veled!
Tagjaidban vágyom ezernyi
bajom, kínom egy jó nyugodt,
nagy nyújtózással kiheverni.

A ruhám, a házam, lakásom,
te légy a hazám, világrészem,
Európám, a Mindenségem,
végső kitörésem a vak
szolga-sorsból, a lázadásom,
mielőtt elpusztítanak.

Szégyenem már szó s gondolat -
bőrödön, húsodon keresztül
bocsáss magadba mindenestül,
adj olyan otthont, amilyent
magzatának az anya ad,
adj egy lélekzet végtelent! -
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Ars poetica
  2011-06-18 12:35:21, szombat
 
  Illyés Gyula

Ars poetica

Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,
mihelyt elkészül, az élethez áll.
Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,

ne fogja a halál!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Mélység
  2011-06-18 12:34:24, szombat
 
  Illyés Gyula

Mélység

Pihenhessek egyszer én is, akár a tó,
tükörsima szívvel csupán azt mutató:
mi fönt épp ellebeg. Csak játék lenne? Te
igy látsz, zavartalan, legmélyebbemre le!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Pünkösdi ének
  2011-06-12 13:40:05, vasárnap
 
  Illyés Gyula

Pünkösdi ének

Osvát Ernőnek

Hajlongva, szaporán szivattyúzza a hű
földből a kankalin, ládd! a szomjazott reményt -
Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! - mint friss vizű kútra
hajlok e virágra, kortyolnám vigaszát...

Nem részegít el, nem! Nem, nem vagyok boldog,
bár száz okom volna.
Homlokomon nem enged föl leány-kedvesem
karjának barna koszorújában sem. -

...Túl, túl e hegyeken, lent a hegyek alján
egy bús napszámos vár kis előlegért az ünnepi fényben
ragyogó kastély söpört udvarában... várja, hogy szólítsák
... erre kell gondolnom.
Égő arcom a morzsás földre hajtva gondolok apámra.

Hiába, hiába ragadnák magukkal a mennyei táncba
rohanó szép felhők sóvár képzeletem'
hiába koccint gyöngyöző fényt reám ezer csengő levél!
- menjetek el felhők, vonuljatok el gyorsan én fölülem -

nem feledhetem én népemet ott alant!
A porzó utakat, a fortyogó várost, melyen áthaladtam!
Nyirkos falak alól nézett egy vén munkás a sustorgó napba
és itta pislogva, mint jó rumos teát,

ezt láttam jöttömben... Sokfelé jártam én s íme bizonyságot tehetek arról
akár az Istennek! hogy lent a völgyben gőzölögve nyíló földön a földmíves
ragadó tenyérrel tolva a végtelen grófi barázdán az ekét
undorral rúgja szét a villogó hantot -

és tudom, ha kiér és alkonyattájban két ökre előtt hazafelé ballag
s a jó tavaszi szél inge alá lehel
ő csak nyomorának pállott szagát érzi
és a szennyes csöppet, mi bordái közt siet -

az út két oldalán ibolyák langalnak,
félrehajlik lángjuk ahogy ő elvonul dús trágyaszagában
lehajtott fővel cipelve súlyos, érett gondolatjait
át a zajongó évszakokon, lassan, erjedt keservében, némán, ki-kiköpve.

Nem ismer ő téged, mennybéli Úristen! Vidám ünnepeden
ő sötét tolvajként tekereg az aranyhullámokkal csengő földeknek partjain
vagy ül az istálló megett... lent, lent nagy mélységben... föl-fölveti fejét
századok ködén át
nem látja a házat, melyből a tizenkét férfiú kilépett lángnyelveddel fején.

Ezzel számot adhatsz... Mert, nézd, még fia is, ki egykor megérté
a szót, amely onnan rebbent minden népnek és minden nyelveken,
kedvese ölében, dicsősége csúcsán, egyetlen emléktől
úgy hánytorog fénylő, gyönyörű meződben, mint aki mérget nyelt.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Napraforgók
  2011-06-06 11:58:16, hétfő
 
  Illyés Gyula

Napraforgók

Nap hasonmásai, Nap fiai,
nagy aranypillás napraforgók,
vége bókolni, körbe hajlani!
Lenyakazódtok.

Lényakazódtatok. Még jár a nap.
Fejeteket az őszi fénybe
most rakják száradni: a nagy
Atya elébe.

Nincs több hajlongás, forgás, bókolás.
Mindegyőtök egy nagy meredt szem.
Nézhettek föl már. Nincs vígasztalás.
Nincs felelet sem.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Öt percre
  2011-06-06 10:39:03, hétfő
 
  Illyés Gyula

Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Gyönyörű, gyönyörű
  2011-06-06 10:26:34, hétfő
 
  Illyés Gyula

Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött - szívem is hallja,
törik az őszi fű
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív,
de ha Nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Szerelem
  2011-05-26 10:49:52, csütörtök
 
  ILLYÉS GYULA

SZERELEM

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Egymásra lelet....
  2011-05-26 10:46:56, csütörtök
 
  ILLYÉS GYULA

EGYMÁSRA LELT...

Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk;
több kellett válaszul.

Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!

De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív s a szív.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 456 db bejegyzés
Összes: 7115 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 973
  • e Hét: 11116
  • e Hónap: 53274
  • e Év: 142562
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.