Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Szergej Jeszenyin: ÜLJ LE MELLÉM
  2017-01-20 16:03:52, péntek
 
  Szergej Jeszenyin:
ÜLJ LE MELLÉM

Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára.

Ez az őszi arany-áldás,
fürtöd hamvas dér-fehére
úgy hullott, mint a megváltás
a mihaszna lókötőre.

Rég mögöttem szülőföldem,
rétek, erdők sűrüsége,
életem hogy beleöljem
városi vad dicsőségbe,

odahagyott kertre, nyárra
hogy ritkábban emlékezzem,
hol a békák muzsikája
költővé nevelt föl engem.

Éppen ilyen ősz van arra.
Ág-mancsával be-betéved
ablakunkon a juharfa,
keresi az eltünőket.

Rég nincsenek a világon.
Cinteremben az ezüst hold
jóslata a keresztfákon:
mi is vendégek leszünk ott.

Mi is, túlján bajnak-gondnak,
ott leljük meg végre békénk.
Ezek a hullámzó dombok
vigasztalják, aki él még.

Ülj le mellém, kedves, ülj le,
hogy szelíd szemedbe zárva
hadd figyeljek elmerülve
szívem förgeteg-szavára.

RAB ZSUZSA
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: TI DALOK, TI DALOK
  2017-01-20 16:01:13, péntek
 
 
TI DALOK, TI DALOK

Ti dalok, ti dalok, mit akartok?
Tán többé nincs sugaram?
Az enyhe nyugalmú sorsot
füzérként hordja hajam.

Dermedt-szigorú vagyok én már,
mint hallgatag égi tüzek.
Oroszhonom álmát némán
őrzöm, mint úti füzek.

Holdfátyolos őszi éjen
kószálok a sárga fűben,
kalászt szed a táblaszélen
koldustarisznya-szivem.

Nem gyógyít róna ezüstje.
Fájtok, ti dalok, lebegők.
Aranyos seprővel az este
seperget léptem előtt.

Édes hang kél, megigéző,
a pusztai szélbe suhan:
"Olyan közönyös légy, élő,
mint hárson az őszi arany."

WEÖRES SÁNDOR
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: TÉL ÉNEKEL
  2017-01-20 15:44:52, péntek
 
  Szergej Jeszenyin
TÉL ÉNEKEL

Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.

Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.

Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.

Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.

RAB ZSUZSA


 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Ősz
  2016-11-18 21:13:34, péntek
 
 



Szergej Jeszenyin:
Ősz

Csönd lepi borókás partok meredélyét.
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.
Folyamszegély hűs leple felettpatkói
kék csengése lebeg.;
Remete szél, óvakodva,
Lassan avart tapos útkanyarulatban.
Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Ősz
  2016-09-16 10:28:57, péntek
 
 



Szergej Jeszenyin:
Ősz

Csönd lepi borókás partok meredélyét.
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.
Folyamszegély hűs leple felettpatkói
kék csengése lebeg.;
Remete szél, óvakodva,
Lassan avart tapos útkanyarulatban.
Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Bokraink közt
  2015-09-25 14:09:19, péntek
 
 




Szergej Jeszenyin:
Bokraink közt


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Fordított: Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Te dalold el
  2012-12-20 20:54:00, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin: Te dalold el


Te dalold el a dalt, ami hajdan
zokogott az anyánk ajkán.
Kisegíthet a búból e dallam,
s veled dúdolni bírom talán.

Hiszen ismerem, nékem is drága,
vele nyugtalanítsd szívemet.
A te hangod az elhagyott házba,
mint egy álomba visszavezet.

No dalolj, s én a pillám lehunyva
megint érzem a múltak ízét,
s megigézve majd fölmerül újra
a homályból a hű anyakép.

Nekem vigasz e dal, ha te mondod,
s tudom, nem csupán én szeretek
pici kertkaput s berkenyelombot,
ha az pírral a földre pereg.

No dalolj, legyen újra világos
feledékenyen árva fejem,
hiszen jó, ha anyámra s az álmos
szemű tyúkokra emlékezem.

Én a sírig imádom a nyírfa
patyolat-derekát s haját,
ha a hajnali harmatot sírva
a ködökbe csavarja magát.

Ma a szívemnek szűnik a kínja,
ma a bor meg e dal ad erőt -
te vagy nékem az otthoni nyírfa,
aki bókol az ablak előtt.

/Ford.: Nagy László/
 
 
1 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Egy csavargó vallomása
  2012-12-20 20:52:36, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin: Egy csavargó vallomása

Mint egy őrült, kuszált hajjal barangolok,
Fejem úgy ing vállamon, mint petróllámpa
Lobog-lobog az őszi éjszakában.
Üvöltő vihar záporaként hullanak fejemre
A rágalmak kövei. Csak hulljanak!
Még erősebben szorítom fejemre a hajfürtöket!

Jólesik most emlékezni egy mohásparti halastóra,
Az égerfa rekedt hangjaira,
És hogy valahol él apám és anyám,
Kik nem törődnek verseimmel,
Mégis szeretnek, mint földjeiket, saját testüket,
Mint a tavaszi vetést serkentő esőt,
Hej! villáikkal agyonszúrnának, csak
Merészeljetek hozzám nyúlni!

Szegény, szegény parasztok,
Bizony elcsúfultatok,
Féltek Istentől és féltek a mocsaraktól is:
Ó, ha meg tudnátok érteni, hogy fiatok ma
Oroszország legnagyobb poétája!
Szívetek zúzmara szállta meg,
Mikor mezítláb őszi mocsarakban járkált,
És most! Magas kalappal, lakkos cipőben sétál!
De benne forr egy csavargó paraszttörzs dühe,
A mészárszékek cégérei előtt
Minden tehénnek kalapot emel.
És ha találkozik a piacon egy kocsissal,
Az otthoni trágyadomb szagára emlékezik
És szeretné hordozni a lovak farkát,
Mint egy menyasszonyi uszályt.
Szeretem földemet,
Szeretem mérhetetlenül, még akkor is, ha szomorú,
Mint a rozsdás fűzfák.
Szeretem a disznók maszatos pofáját,
A brekegő békák esti muzsikáját.
Ó! szívem alatt hordom gyermekéveim.
Boldogan gondolok az áprilisi esték hűsére.
Nini! Jávorfánk leguggolt melegedni
A pirosló hajnal parazsához.
Hollófészkeiért de sokszor megmásztam!
Csúcsa zöldell-e még? És a törzs kérge most is oly kemény?
És te kedves kutyám, megvakultál öregségedre,
Zsémbelődve vonszolod farkad az udvaron végig,
Hát nem jut eszedbe a küszöb meg az istálló...?
Ó! mennyi kedves pajkos emlék!
Egyszer anyámtól kenyérhajat csentem,
És a küszöbön felváltva haraptunk belé...Emlékszel?
Én nem változtam, szívem is a régi,
Szememben búzavirágok kéklenek.
Kiterítem verseim aranygyékényét,
Szeretnék elmondani nektek még néhány kedves dolgot.
De jó éjt mindnyájatoknak, jó éjt!
Az alkonyat mezőin utolsót suhannak a kaszák.
Ma kedvem volna az ablakon át a holdra kiköpni.
Csudálatos kék az ég!
Ilyen kékségben örömest halnék meg...

Elcsigázott, öreg pegazusom,
Nem bírsz velem tartani...
Hej! komoly mesterként jöttem ide,
Megénekelni és dicsőíteni a patkányokat.

Fejem kábult, mint az őszi szőlőhegy,
Habzó hajam borába merül...
Ó! Sárga vitorla szeretnék lenni
A mérhetetlen óceánon.

/Ford.: Vass László/
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: Aranyos levelek kavarognak
  2012-10-07 06:38:16, vasárnap
 
 



Szergej Jeszenyin: Aranyos levelek kavarognak


Aranyos levelek kavarognak
rózsásvizű őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,
meg a völgy, melyen ősz rohan át.
A kamasz szél titkokat esdve
emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy meg a lelkem!
Puhafürtű juhnyáj a homály.
Túl, túl a halószavú kerten
csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel
nem volt tele még a szívem.
Jó volna a fűzfalevelekkel
elringani néma vizen,

holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagú ágy...
Örömöm keresem ködös égen.
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?

 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin: ŐSZ
  2012-09-21 12:24:02, péntek
 
  Szergej Jeszenyin: ŐSZ

Csönd lepi borókás partok meredélyét,
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.

Folyamszegély hűs leple felett
patkói kék csengése lebeg.

Remete szél, óvakodva, lassan
avart tapos útkanyarulatban.

Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

(fordította: WEÖRES SÁNDOR)
 
 
1 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 75
  • e Hét: 1922
  • e Hónap: 23864
  • e Év: 455288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.