Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Csak
  2017-08-14 00:10:21, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Csak

Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,

ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,

vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,

vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Tanító-vers
  2017-08-08 11:11:24, kedd
 
  Devecseri Gábor

Tanító-vers

Lehetne minden egyszerű is,
de nem az.
Virágoskerted nézve, látod:
fele gaz.

Másik felét, ha akarnád sem
értenéd,
az ég fölötted ég, de hát nem
érted ég.

Bonyolult minden és felette
ingatag,
csészéjében az alvilágban
ring a nap.

Habozik régen: jöjjön el, ne
jöjjön el?
Még nem döntött, csak látszat-mását
küldi fel.

Fáradtan legyint a belátás,
hazatart,
jobboldalt három ördög őriz
ravatalt.

Hiába szedtem annyi bűvös
szereket,
elszenderedtem, fuvolám is
berekedt.

Csak gyenge húr, ami még bennem
ciripel.
Mennyországért sír, de az ördög
viszi el.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Augusztus...
  2017-08-01 16:45:30, kedd
 
  Devecseri Gábor

Augusztus...

Augusztusában életemnek
(a szeptember még messze van,
s a szeptemberi napnak fénye
az is gyakorta szép arany,

a fenti fényről nem beszélve,
mely december ormán lakik,
s magasból küldi csillogását
lefelé a havasokig,

s előle félre-félre lebben
az ébenfürtü lenge éj),
augusztusában életemnek
köszöntlek újra, szenvedély.

Nem az vagy ám, ki hajdanában,
szeszélyes, vadkedvű kamasz,
kiről a régi-régi költő
kiáltott kérkedő panaszt,

hogy tűzbe mártod őt s utána
jeges patakba; énvelem
nem is tehetned, (erre nem jó
- augusztusában - életem).

Engem te többé el nem égetsz,
de fényed és heved hevít;
amit belőled már megértek,
nemcsak a titok - lelkesít.

Te nemvakító szép sugárzás,
te tiszta - sem nem hangtalan
sem nem fültépő - szép kiáltás,
özönvíz, melynek medre van,

szelíd tigris, megfogható láng,
fehér hab mélyvizek felett,
augusztusában életemnek,
szép szenvedély, köszöntelek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Krisztustövis
  2017-07-31 15:50:01, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Krisztustövis

A szenvedésre emlékezzetek.
A szenvedésben lesz még részetek
- mint most is -, de én az Ő tövisével,
mely ágaimtól szívetekig ér el,
azt hirdetem, hogy igyekezzetek
szelíddé tenni próbált szívetek,
ti emberek kezétől szenvedő
és embert szenvedtető emberek.
És irgalmasabb lesz majd az idő,
mit úgyis együtt kell töltenetek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Ha elmész
  2017-07-31 15:11:39, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Ha elmész

Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még azt se, hogy ,,Megyek, de visszajövök.",
csak ,,Visszajövök.". Azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
ízlésesen, és a közbeeső
halálra való minden célzás nélkül
csak ennyi áll: ,,Feltámadunk".
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Anyák napján, édesanyám...
  2017-05-06 22:35:42, szombat
 
  Devecseri Gábor

Anyák napján, édesanyám...

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben. . .
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
A Föld menekül
  2017-04-28 14:24:43, péntek
 
  Devecseri Gábor:

A Föld menekül

A Föld menekül.
Elfutna messze, nem kinál
nyugalmas felületet az embernek, zsarnokának
és szolgájának -- sorstársának valójában, ki véle együtt
az állandóságot valósítaná meg; és helyette
dolgok és gondok örökös
szétszóródásában szórja magát szét
munkába és keservbe, álomba, fellegekbe.

Megkötni a homokot -- a sors megkötése.
Megkötni az álmokat -- az álmok kiteljesítése.
Életben maradni soká -- az égigérő fa felnövelésének lehetősége.

Az égigérőé, amelyben
a megvalósult álmok rendje lakozik s véghetetlenül.
Emlékezni: lehajtani egy ágat
a föld felé, hogy rajta, élő hídon,
fölfuthasson a Kezdet: megszemlélni
mindent, mi egykoron a mélyéből indult
s most mégis és azértis
meghatóan és diadalmasan
leronthatatlan ott csillog fölül.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Aranyeső
  2017-03-25 23:26:33, szombat
 
  Devecseri Gábor

Aranyeső

Aranyeső kérdezi: "Jöhetek?"
"Igen, igen!" - felel a kikelet.
S az egész bokor már csupa arany.
Én is megkérdem tőle: "Szedhetek?"
"Jut is, marad is" - szól a kikelet.
Szedek tehát, nem szégyelem magam.
Aztán tőled kérdem meg: "Adhatom ?"
"Csak add, csak add! Csókot kapsz, angyalom"
- felelsz. Igy aztán minden rendbe van.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Tavasz van, mégis
  2017-03-25 23:25:41, szombat
 
  Devecseri Gábor

Tavasz van, mégis

Jóreggelt ragadós rügyek,
pattanó pelyhes levelek,
s ág-húron napsugár-zene,
vidámodó vadgesztenye,
illattal ízes ibolya,
mezők méztermő mosolya,
szilvák fehér virágai,
mókusok mókás táncai,
s te csupa zsenge akarat,
mitől a föld, lám, meghasad,
füvek pöttöm lándzsái mind,
kik villogtok törvény szerint,
rigók zsákfutó-versenye,
málnatő kurta pendelye,
s ti még-kopár ág-csecsemők
az égen emlőt keresők,
kékjéből életet szopók,
kékjében megkapaszkodók,
s te, nagy zöldselymü dobogón
zizegő tavaszi beszéd:
nem volna az élet oly csúnya,
ha nem volna ennyire szép.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Harmatcsepp
  2011-06-07 10:03:05, kedd
 
  Devecseri Gábor

Harmatcsepp

Társait elhívta
már a nap.
Ez az egy harmatcsepp
itt maradt.

Nincsen olyan gyémánt
ragyogás,
mint e szikrafényű,
e csodás.

Ó, milyen sok szépet
láttam már,
egyben sem volt ennyi
napsugár.

Ilyen szelídfényű,
bölcs derűs,
mely úgy forró, hogy már
majdnem hűs,

mely úgy hűvös, hogy míg
elmereng
minden tűz-patakzás
benne zeng.

Ülök, mint ki festő,
s a modell,
amíg képe készül,
szökik el.

Hívja már a napfény,
dolga van;
holnap újra eljön
boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1630 db bejegyzés
Összes: 8049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1812
  • e Hét: 10093
  • e Hónap: 76662
  • e Év: 536869
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.