Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
A legszebb nap : A ma. Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/66 oldal   Bejegyzések száma: 650 
Vegytiszta hazugság...
  2017-09-17 19:02:51, vasárnap
 
 
Vegytiszta hazugság...



Egy furcsa álom száll felém.

Furcsa, hisz ébren álmodom...

Álmom szárnyán ott termek

egy különös ,,színpadon".



A Valóságot játsszák ott naponta

mind-mind a színészek s a statiszták...

A Valóságot, melynek íratlan szövege

nem más, mint vegytiszta hazugság...



Ki a színen Szeretetről szaval,

a színfalak mögött gyilkolni kész,

s ki virágot ad mosollyal át;

minden szavából méreg csöppen,

mint a legédesebb méz...



Hűségest alakít a csalfa, s kacéran

szemlesütve az első sarkon csókot ád,

s jótékonyt játszik a kapzsi tőzsér

fillérekért adva el végül Hitet és Hazát...



Virágot ültet szelíd mosollyal

ki erdőket gyilkol, s folyókat, réteket,

s ifjakat okít tiszta Hitre és Reményre,

ki szó nélkül lök sárba anyát és gyermeket.



Hős Hadastyánt játszik a gyáva ficsúr,

és a galád alakítja az Igazság Bajnokát...

~ Így építi fel a pusztuló Föld színén

az ,,Emberiség" a Jövő következő,

hazug képekből s színekből emelt

sár-nehéz Századát...

Tandari Éva
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-09-11 17:34:58, hétfő
 
 
Dinnnyejaj-2014

Görögdinnyét ettem, csorgott államon az édes dinnyelé
Eszembe villant, ügyetlen öreg kezeddel, miként döföd a kést belé
Kézzel lötyköltem a kádban, zümmögött közben a fránya gép
Eszembe jutott, a mód - dolgozni kell- miként fontoskodva teregettél,
S a tárt előszoba ajtón betűző ruhaszikkasztó napfénybe nevettél.

Ha autóval hajtok más okból elmerülve, s kanyarodok a híd felé
Nekem is, mint Kicsinek jön a szikra, látogassunk meg mielébb
S ha csak úgy vagyok, s a bánat alján színek és illatok ízeit
Kóstolom, fölfedezem ott benn, kopár lelkem mélyén
Megbúvó, túlélő szivárvány személyiséged örök létét.

Csapongó féltő szereteted alkotó szenvedélyként
Szórtad rám mindig könnyedén, hogy én lehessek én
Szabad voltam melletted, de öregségedre rám telepedtél.
Neki gyürkőzve iparkodtam, te lettél a legfontosabb személy
De úgy nem tudtalak szeretni, mint anyja a gyermekét.

Gyámolatlanságodban nem erőszakosan kapaszkodtál belém
Eléd szórtam mindent, amit lehetett és megszereztünk te meg én
De a szabadságunk elveszett, betegségeid melléktermékeként
A szabadság, mi vezérelt mindig, életed meghatározó részeként
A szabadság, mit adtál nekem, végül a tiéddel együtt elvetélt.

S elvettem tőled, katonás vezényszókkal, minél tovább éldegélj
A halálra gondoltál titokban, gyanítottam, s hátrafelé menekültél
Ott álltál pőrén, s nem értettem miért nem jó az, amivé öregedtél.
Rajta voltam, de nem ment nekem a Mária-Magdolnává lényegülés
Márta
szerű lettem, hitetlen változatú gyöngébb eresztés.

Szenvedek, s ha pillanatokra még sem gondolok rád - friss az egész,
Megrémülök, nehogy elfelejtselek, mire kifakul a gyász feketéje
Hozsannára várok, s gazdag dallamívre, hadd zengjen múltunk zenéje.

(3 éve írt/talált Ilona napi vers)
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Lehetetlen bakancslista
  2017-07-30 07:50:59, vasárnap
 
 
Dóra Dezső

BELESZERETTEM!!!

Andrássy Réka

Lehetetlen bakancslista
Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-05-19 17:38:10, péntek
 
 
Victor Hugo

Mikor két szerető...

Mikor két szerető szív megöregedik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
A két szív, hol fogant, ma már örökre egy.
Emlékével közös múltjuknak, nem lehet,
csak együtt élniük, tudják ezt mind a ketten.
/Ugye ilyen a mi életünk Juliette-em?/
Esti csend öleli ott a nappal zaját,
s a barátságban a szerelem él tovább!

Kálnoky László fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-05-19 17:35:23, péntek
 
  Heltai Jenő:

...... ........Apám


Egyszerű ember volt az Apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
Tűrte, hogy járjak szabadon,
Sokszor de balga utamon,
Örült ha vakmerőn repültem,
És nem szidott, ha tétlen ültem.
Ha ijesztett a meredek,
Kezem megfogta. Szeretett.
A szíve egy volt a szívemmel,
Mért nem lehettem olyan ember,
Mint az apám?
Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt szemén.
Sok élőt, sok halottat gyászolt,
Az élet néki pusztaság volt,
Száz keserűség pohara,
Kegyetlen izzó Szahara.
Örök homok, kevés oázis,
Sokan bántották, Én is, más is.
De sosem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs,nyugodt.
A sok bajt elviselte mégis,
Miért nem tanultam meg tűrni én is,
Mint az apám ?
Mikor ideje letelt,
Lázadón nem feleselt,
Meghalt mikor meghalni kellett,
Senki sem állt az ágya mellett.
Én istenem, ha menni kell
Add, én is így mehessek el,
Éjjel, sötétben, észrevétlen,
Büszkén, magamban ahogy éltem.
Mikor az élet menekül,
Haljak meg én is egyedül,
Egy vén díványra ráborulva,
És senkire se rászorulva,
Mint az apám.
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-05-19 17:20:00, péntek
 
 
GOETHE:

A KEDVES KÖZELLÉTE

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csönd borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó jössz e már!

 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-05-19 17:02:35, péntek
 
 
Juhász Gyula

Titkos értelmű rózsa

Lehet, hogy soha ki nem ejtem,
Mit boldog fájón rejt a lelkem.
Mint gyémántot a szürke tokban,
Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent,
A sírban mondok rája áment.
De szemeimben ott lobogsz majd
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban
S virágot nyitsz haló poromban.
Magányos és fekete rózsát
És - nélküled nem lesz mennyország!
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-05-03 09:05:29, szerda
 
  Mennyit ér


Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen;
Hidd el, hogy én is érzem,
S nekem te nem vagy idegen.

Mikor nem látod már a célt,
S tán a hited sem töretlen,
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig,
Mitől jó élni és mitől nem!

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz,
S a ,,miért" könnyeit látom a szemedben;
A válasz itt van, csak nem vetted észre,
Vénülő fákban s porladó kövekben.

Magad választod a nehezebb sorsot,
És megbecsülöd az őszinte szót;
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni,
És felismered a rosszat s a jót.

Eltűnni csendben

Eltűnni csendben (Nyerges - Práder)

Fájni már nem fog, látom magamon,
Ha megpróbál, hát nem hagyom.
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon.

- Barátok leszünk - mondtad csendesen,
S ha te mondod, hát elhiszem.
Hazudni kell majd (ez megy nehezen),
Mert egy jó barát az nem ilyen.

Refr.:

Eltűnni csendben, az volna jó;
Ne fájjon többé, ha hazug a szó,
Ne kelljen látnom, ha nem esik jól,
Ne halljam meg, ha nem rólam szól!
Eltűnni csendben, az volna jó,
Ne fájjon többé, ha hazug a szó,
- Tűnjön el minden!
Mondanám, de nem való.

Táncolni kéne az égő romokon,
A földig rombolt falakon;
Zokogni némán, elmúlt napokon,
S ki nem mondott szavakon.

Ha lemegy a nap (Nyerges - Práder)

Nézd arcomon az éveket!
Hazudnék szépeket,
De a szemeim nem hagyják.
A fény az, ami sok lehet,
Itt nem látsz ma könnyeket,
Hiába is akarják.

Más mostanában a reggelem,
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült.
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem,
És a lelkesedés is hűlt.


Szívemben tudlak

Ha látnám a fényed,
Jobban nem vágynám,
Ha tudnám, hogy érzed,
Akkor sem bánnám,
Hogy épp úgy, mint mások,
nem láthatlak már,
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár.
Csak sejtem a nappalt,
A fényben is álmodok.
A tömegben állva is
Egyedül vagyok.
De szeretném hinni, hogy jobb lesz, mi vár,
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár.
A világban járva
Nekem tűrnöm kell,
Hogy mit kéne látnom,
Mások mondják el.
Míg tipornak rajtam, a lelkem nálad jár,
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár.

Refrén:
Éjszakákban, nagyváros zajában,
Hideg szélben, tenger morajában,
Hajnalok fényében súgom a neved,
Alkonyat kékjében halok meg veled.
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-04-23 19:29:46, vasárnap
 
 
Dalszöveg

A lassú képek városát az álmok felületén
még látom, a ház falát, hogy sárgán veri a fény
Egy túl valódi ágyon és túl valódi párnán
én álmodom, vagy álom magam vagyok talán?

Száll felfelé egy luftballon, nem tűr szabadesést
Eljött, leült közénk s megáldott a feledés
Túl minden tarka világon egy könnyű egyszerű álom
Néz vissza rám józan tekintetével

Égbe szálló gondolatból háztetőt fest a fény
Kikerül a semmiből a látkép
Áloméltű városomban béke vár és fedél
Menedék, ha rám talál az árnyék

A földbe ásott vágyaimból kertet növel a nyár
Zárj minden kulcsot el, ne menjek sehova már
Túl minden tarka világon egy könnyű egyszerű álom
Vár, hogy belépj, városba visszaérkezz

Égbe szálló gondolatból háztetőt fest a fény
Kikerül a semmiből a látkép
Áloméltű városomban béke vár és fedél
Menedék, ha rám talál az árnyék

Republic - A lassú képek városa
Videó: Link
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Tallóztam
  2017-03-20 18:06:47, hétfő
 
 
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy ,,nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá..., mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
     1/66 oldal   Bejegyzések száma: 650 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 163 db bejegyzés
e év: 2024 db bejegyzés
Összes: 38891 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1704
  • e Hét: 33855
  • e Hónap: 117527
  • e Év: 1472533
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.