Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Szikszai Ilka: Januári hideg fagyban
  2016-09-20 20:14:56, kedd
 
  Szikszai Ilka:
Januári hideg fagyban

Januári hideg fagyban házak
Állnak hóval befedve,
Csillámló ezüst ágak
Bóbiskolnak az úton heverve.
Most alszik a természet,
Fehér takaróba süllyed lábam,
Szélnyirbálta utcaképben,
Jégcsapok lógnak megadóan.
Januári hideg fagyban,
Ördögűző, dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan;
Arcom tükrén szárnya lebben.
Aranyrizsport hint a tél,
Csikorog a tél vad dühe,
Szívemen rácsos, kemény páncél,
Utamban áll, muszáj menedéke.
Vibráló neon tenger övez körbe,
Érzem a jóságot és a fényt,
Halk neszekkel fon át körbe,
Tünékeny árny rejt veszélyt.
Januári hideg fagyban,
Démon ménkű szakadt fejemre,
Féltem ott a kicsi útban,
A sátánt láttam megeredve!
Hadonásztam, a gonoszt kergetve,
Távozz tőlem, messzire!
Csilingelő hang szólt mellettem:
"Ne félj tőle, mert szíved zárva előtte"
Januári hideg fagyban
Ördögűző dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan-
Arcom tükrén szárnya lebben.




 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: Ha te vagy
  2012-06-14 19:44:13, csütörtök
 
  Szikszai Ilka: Ha te vagy

Ha te vagy hűs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.

Ha te vagy tenger végtelene,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.

Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellővé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.

Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhővé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: A természet dicsérete
  2012-06-14 19:42:42, csütörtök
 
 

Szikszai Ilka: A természet dicsérete

Kedves, zengő madárhangot hall fülem,
Itt ülök a nyugodt folyóparton, s ez kedves nekem.
Egy repülő suhan át a végtelen, kék égen,
Gondolataimat, szívemet csöndben fölemelem.
Lágy szellő fodrozódik, lengedezik a folyó felszínen.
Fecskék oltják szomjukat, s tovaröppenek hirtelen.
Zöldellő olajfák, fűzfák hajolnak méltóságosan,
Hirdetik a természet dicséretét igazságosan.
Végig a gáton tengernyi, ezer tarka virág,
Csirkék, gyöngytyúkok legelésznek csisszegve ideát.
Fel-felröppen itt is, ott is egy-egy kedves pillangó,
Meg-megérinti lelkemet; az ember milyen mulandó!
Hallgatom a nyárfák leveleinek beszédét,
Megértem a tőlük jövő szeretet üzenetét.
Gólyakerepelés hangzik fel valahol messze,
Vajon mi hajtja őket újra ide meg ide?
Méhikék zümmögnek, mondják a maguk zenéjét,
Tücskök ciripelnek a kövér fűben szerteszét.
Gyönyörű, fekete-kék szitakötő cikázik ide-oda,
Utána nézek simogatva, s már el is röppent tova.
Szememmel végigpásztázom a bölcs folyó felszínét,
Néha fel-felbucskázik egy hal, szétnéz.
Ezernyi béka pattyog sorba, a vízbe,
Megunják, újra jönnek napozni a fénybe.
Most virágzik a bambusznád fénylő kalásza,
Csoportokban állnak, hisz össze vannak tartozva!
Csodálom és szeretem a természet csendjét,
Milyen jó lenne, ha az emberek ugyanezt tennék!
Megértenék a harmonikus szépséget, összetartozást,
Szívükben nem volna békétlenség, vad acsarkodás!
Olyan egyszerű, csak ki kellene nyitni szívüket,
Példát venni arról, hogy a Teremtés mily fölséges!
 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: A Költő
  2012-02-24 16:38:36, péntek
 
  Szikszai Ilka: A Költő

Valamit el szeretnék mondani,
Kevés a szó, mivel tudok közölni!
Csak írok magamból kifele,
Érzelmek: ez mesterséged címere.
Próbálod átadni azt, mi benned él
Gondolatok születnek, ez több az ihletnél
Megszállottként igéz téged saját bűvköröd,
Nem tudsz szabadulni, ez csak a te börtönöd!
Látomások fura csatája dúl lelkemben
De fel van oldódva minden az időben
Neked nem számít, reggel, vagy éjjel van-e,
Tolladért nyúlsz, ez szíved fegyvere.
Örömmel végzed, mert asztrálsíkod
Mélyen gyökerezik,
Alkotás közben nem gondolsz rá;
Ezt majd értékelik?
Önátadással, nyíltan állsz, pőrén:
Csupasz lelked adod ujjad bőrén.
 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: Fényvilágok időtérben
  2012-02-24 16:36:54, péntek
 
 




Szikszai Ilka: Fényvilágok időtérben

Csomagolj engem csillagködbe,
Juttass magadhoz mindörökre.
Várj engem, mint újjászületettet,
Ringass szeretetedben,
Mint menekültet.
Szólíts, ha társtalan vagy:
Bíztatnod sem kell, megtalállak.
Szemeinket nyitjuk teljességben,
Fényvilágok várnak időtérben.



 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: Örökkön háborog a tenger
  2012-02-24 16:35:32, péntek
 
  Szikszai Ilka: Örökkön háborog a tenger

Örökkön háborog lelkem tengere,
Az Isten korai halálod miért engedte?
Hisz alkothattál volna még, Te Géniusz,
Silány emberi léted miért lett humusz?

Eszelős szeretethiányod zengted,
Szüleidet túl korán elvesztetted,
Lettek volna még húsz évig tovább,
Akkor is jajongva sírna gyermeki szád!

Mert érzéki lényed különleges;
Művészeted, emberséged kivételes.
Szomjaztad az igaz hitet,
Haló poraidból hívón integetsz

És szólsz ránk, mai poétákra
Féltudásunknak nagy az ára:
Közvetítésünkre kevés a szó,
Süss ránk hamvaidból, Te Zászló!

Büszkén lobogj gondolatainkban,
Fenyíts, okíts, buzdíts, lazíts,
Rázz fel minket tudatlanságunkból,
Fényesítsd elménket józanságból!

Örökkön háborog lelkem tengere,
Attila, Váteszek nagy Mestere,
Népek tanítója, bölcse,
Szállj le közénk, a földre!

És szép, okos fejeddel biccents
Nem tűntél el hirtelen, mégsem,
Aki látó, összekapcsolódik Veled,
Élete az életed, gondolata egy.

S együtt lángol, zubog Veled,
Sikamlós ködökön átered,
Jajdulva rikoltja elvedet,
Fogadd be eleven hitedet!

Feledd szerelmeid, kik felégettek,
Tomboló sivatagba rekesztettek,
Csörömpölve kerested az értelmet,
Sötét szemeid búval tüzeltek.

A semmi ágára tették szíved;
Ott csüngött, míg engedted,
Fejedben gőzölgött a Mama,
Te drága, szegény József Attila!





(E vers József Attila 100. születésnapjára íródott)
 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: Januári hideg fagyban
  2012-02-24 16:33:35, péntek
 
  Szikszai Ilka: Januári hideg fagyban


Januári hideg fagyban házak
Állnak hóval befedve,
Csillámló ezüst ágak
Bóbiskolnak az úton heverve.
Most alszik a természet,
Fehér takaróba süllyed lábam,
Szélnyirbálta utcaképben,
Jégcsapok lógnak megadóan.
Januári hideg fagyban,
Ördögűző, dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan;
Arcom tükrén szárnya lebben.
Aranyrizsport hint a tél,
Csikorog a tél vad dühe,
Szívemen rácsos, kemény páncél,
Utamban áll, muszáj menedéke.
Vibráló neon tenger övez körbe,
Érzem a jóságot és a fényt,
Halk neszekkel fon át körbe,
Tünékeny árny rejt veszélyt.
Januári hideg fagyban,
Démon ménkű szakadt fejemre,
Féltem ott a kicsi útban,
A sátánt láttam megeredve!
Hadonásztam, a gonoszt kergetve,
Távozz tőlem, messzire!
Csilingelő hang szólt mellettem:
"Ne félj tőle, mert szíved zárva előtte"
Januári hideg fagyban
Ördögűző dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan-
Arcom tükrén szárnya lebben.



 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
Szikszai Ilka: A természet dicsérete
  2012-02-24 16:31:22, péntek
 
  Szikszai Ilka: A természet dicsérete


Kedves, zengő madárhangot hall fülem,
Itt ülök a nyugodt folyóparton, s ez kedves nekem.
Egy repülő suhan át a végtelen, kék égen,
Gondolataimat, szívemet csöndben fölemelem.
Lágy szellő fodrozódik, lengedezik a folyó felszínen.
Fecskék oltják szomjukat, s tovaröppenek hirtelen.
Zöldellő olajfák, fűzfák hajolnak méltóságosan,
Hirdetik a természet dicséretét igazságosan.
Végig a gáton tengernyi, ezer tarka virág,
Csirkék, gyöngytyúkok legelésznek csisszegve ideát.
Fel-felröppen itt is, ott is egy-egy kedves pillangó,
Meg-megérinti lelkemet; az ember milyen mulandó!
Hallgatom a nyárfák leveleinek beszédét,
Megértem a tőlük jövő szeretet üzenetét.
Gólyakerepelés hangzik fel valahol messze,
Vajon mi hajtja őket újra ide meg ide?
Méhikék zümmögnek, mondják a maguk zenéjét,
Tücskök ciripelnek a kövér fűben szerteszét.
Gyönyörű, fekete-kék szitakötő cikázik ide-oda,
Utána nézek simogatva, s már el is röppent tova.
Szememmel végigpásztázom a bölcs folyó felszínét,
Néha fel-felbucskázik egy hal, szétnéz.
Ezernyi béka pattyog sorba, a vízbe,
Megunják, újra jönnek napozni a fénybe.
Most virágzik a bambusznád fénylő kalásza,
Csoportokban állnak, hisz össze vannak tartozva!
Csodálom és szeretem a természet csendjét,
Milyen jó lenne, ha az emberek ugyanezt tennék!
Megértenék a harmonikus szépséget, összetartozást,
Szívükben nem volna békétlenség, vad acsarkodás!
Olyan egyszerű, csak ki kellene nyitni szívüket,
Példát venni arról, hogy a Teremtés mily fölséges!
 
 
0 komment , kategória:  Szikszai Ilka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 933 db bejegyzés
Összes: 15065 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 122
  • e Hét: 1469
  • e Hónap: 39005
  • e Év: 259209
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.