Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Tavaszi reménykedés
  2017-04-07 14:26:01, péntek
 
  Kassák Lajos

TAVASZI REMÉNYKEDÉS

Hunynak a csillagok s a nap kilép a nagy folyóból
a zöld folyóból, amit borzol a szél s habok csipkéznek
valahol az erdők mélyén született s hömpölyögve
most siet, nyújtózik és örvénylik a tengerek felé.

Ó, ahogy törtetsz előre a márciusi tájban
a rügyező cserjék között s a sötét városok alatt
rád ismerek, amint dalolsz és magaddal ragadod
gyermekkorom arcát, amit benned láttam meg először.

Amint hömpölyögsz előre a világ sűrűjében
ritmusaid és melódiáid elhagyott szívemben
zenélnek még soká, mindaddig, míg az órák lapján
észrevétlen le nem pereg az örökkévaló idő.

Hiába rohansz, annál fájdalmasabban érezlek
szemeimből kiröppen a nyíl, amit utánad küldök
s miként a galambok, utánad szállnak sóhajaim
ó, tavaszi áradás, zöld vizekben tükröző egek.

Szerény nefelejts, hatalmas tölgy, rózsák és violák
zeng most a nagy zenekar, szívemtől a szívedig, kedves
ha hallod a hangját a messze hajnali partokon
mondd csak örömmel: élünk még s íme, tavasz van megint.

1945
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Szóvirágok egy újszülöttnek
  2017-04-07 14:24:32, péntek
 
  Kassák Lajos

SZÓVIRÁGOK EGY ÚJSZÜLÖTTNEK

Zenél a szél
s a kőfal peremén
egy kis margaréta
napfényben táncol.

Óh hát, te is
áprilisi gyermek
ha megjöttél
tapsolj és rugdalódz
hogy bölcsődnél hever
az égi bárány.

Húsvét fia
növekedj és ne féld
hogy a kertben
derék jó emberek
kockát vetnek ki rád
véres kezekkel.

Mi ez neked
ha látod és hallod
zenél a szél
s a kőfal peremén
egy kis margaréta
napfényben táncol.

1945
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Évszakok
  2017-04-07 14:22:17, péntek
 
  Kassák Lajos

ÉVSZAKOK

I.

Szelek, szelek,
a fáradhatatlan márciusi szelek
zöld pólyákba csavartan már hozzák csemetéit a tavasznak.
A nedvdús palánták, a tavalyi jércék és borjak
egyformán szenvednek a termékenység örömétől
lényük legmélyét kitárva
ajánlják fel magukat a beteljesedésnek.

S a bájosarcú, nyurga lány is előjött a ház falai közül
olyan, mint a kagylójából kiszakadt gyöngy
olyan, mint egy vitorla a tengeren
közben pillangók repülnek ki a szeméből
s te is, aki csak messziről látod őt
megérzed újjászületését a világnak.

II.

A felhők, amik oly kövérek és lusták voltak nemrég
súlytalan úsznak tova az érő vetések
s a madárlakta mély erdők felett.
A rejtett parazsak fellángolnak most és dalolnak.
Nincs, aki számolná a múló órák kongását
aki öngyilkosságra gondolna, mint az elhagyottak.
Mezők selymei kibomlanak, gyümölcsök édes borától
habzik a táj és megrészegülnek a darazsak
ahogyan én is részegen fekszem
a szívek és csillagok fényével borított földön
egy szerelemre gondolva, egy asszony szemére
mely sorsom ünnepnapjait tükrözi.

III.

Egy özvegy jő, üres kosárral a karján
ó, hány fiút és lányt adott a világnak
s most egyedül van, akár a felmutatott ujj.
Szólítsd meg szél, gyönge sugarai az ősznek
cirógassátok arcát, mely oly szép volt
ezer dolguk közt is emlékeztek rá a férfiak.

Virágot szed egy sírra talán
vagy talán csak magának, mivel semmi dolga már
otthon majd leül a félhomályban
emlékezvén sok-sok tarkaságra, ami ő volt
s hunyt szemekkel hallgatja, hogy ablakán
dobol a súlyos novemberi eső.

IV.

Fehér kristálylapok között egy torony röpül
méhében galambok alszanak s fölötte
apró és hideg angyalok milliárdjai keringenek.
Vértelen tenyerére emel bennünket is a tél
ég és föld között lebegünk
ujjunk hegyével érintve a valóságot.

Aki szántott vetett, most alszik gondtalan
aki az ördögnek ajánlotta lelkét, örül, hogy él
aki fél, lámpát gyújt a sötétben
akinek halottja van, letakarja a tükröt
és magába száll bűntelen.

December, utolsó szánycsapása az évnek
látom, a fák dermedt karjaiban
elvérzik a nap.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Hogyan dicsérjelek
  2017-03-27 16:24:38, hétfő
 
  Kassák Lajos

Hogyan dicsérjelek

A szavaimat küldöm hozzád
mert semmi egyebem nincsen pár gyatra szónál
melyek pintyeknek és rigóknak készültek
és gyom lett belőlük örökre
lent a szürke porban.

Úgy vándorolnak feléd, mint zarándokcsapat
ha elindul, hogy rézgarasát letegye a zsámolyra
melyet Jézus vérző lábai érintenek - amíg ő
tiszta bárány, ájultan csüng a keresztfán
s a népek búsan énekelnek.

Fogadd hát őket, mint akik megérdemlik
szíved jóságát és tekinteted biztatását.
Vágyaim követei ők és éppen olyanok, mint én
szerelmem aranykoronáját viszik tarsolyukban
s a te szépségednek hódolnak.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Ablakon át
  2017-03-25 01:56:50, szombat
 
  Kassák Lajos

Ablakon át

Fiatal almafám már nyitogatja rügyeit
tejjel és mézzel dús élete oly szelíd most
oly alázattal hajol az ember könyörtelen szívéhez
mint egy gyermek, egy növendék leányzó
szédülten a szerelem első lázaitól.
Levett kalappal köszöntöm a hajnalban
hogy él s az én kertem ékessége.
Ez az a fa, mely párját ritkítja századokon át
s tudom, egy napon megszólal nekem is érthetőn
bókolva hajtja rám szép fejét
hogy megköszönje két kezem munkáját.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
A boldogság illúziója
  2017-03-25 01:56:18, szombat
 
  Kassák Lajos

A boldogság illúziója

Virágot tűzött a keblére, sárga margarétát
amit a kerítés pereméről szakított
s egy eltévedt kislányhoz hasonlított ekkor
olyan kicsi volt, hogy elbújhatott ruháiban.

Mikor köszöntöttem, úgy ment el előttem
mint örök idegen, a hegynek fölfelé
s később a kék égitóban láttam fürdeni árnyát.

Itt volt s csak azt éreztem, hogy elment
óh, menj csak, menj a távolság visszahoz énhozzám
s addig is szépeket álmodom felőled.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Hegedűszó
  2017-03-16 13:04:20, csütörtök
 
  Kassák Lajos

HEGEDÜSZÓ

Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz szerelemmel
úgy, mint király a koronáját, szegény a kenyerét
szeretlek úgy, hogy beteg és szomorú vagyok tőle
s óvnám magam, ha lehetnék még valaki nélküled.

Én vagyok az árnyék és te a fény, vagy fordítva tán
két karom kitárom feléd s íme a kör bezárul
és benne állsz akkor is, ha talpig kívül maradtál
halk nevetésedre emlékszem tengereken túlról

Merre lehet a város, ahol először láttalak
a liget árnyas oldalán öntözted virágaid
egy madár ült a kőrisen s vérző szívvel énekelt
éreztem hogy tőled búcsúztat el most mindörökre

S újra itt vagy és élek mert nélküled nem élhetek
hiába szállsz fel a tenyeremből, visszatérsz megint
a pillanat játszik csak velünk s a végtelen idő
láncokkal és titkokkal kötötte össze szívünket.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Mozdulatlanul az időben
  2011-05-26 10:43:18, csütörtök
 
  KASSÁK LAJOS

MOZDULATLANUL AZ IDŐBEN

Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.

Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Májusi vers
  2011-05-03 11:16:47, kedd
 
  Kassák Lajos

Májusi vers

Ahol én születtem
virágok
nem voltak.
Ahol én felnőttem,
madarak
nem voltak.

Ahol mostan élek,
tűzrózsák
ragyognak.
Ahol most dolgozom,
ércrigók
dalolnak.

Fejem fölött
nagy vörös
csillagok.
Álmomban is
védenek
vaskarok.

Szeretlek én,
Angyalföld,
új hazám,
dicsértessél,
szép május
hajnalán.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Harangszó
  2011-04-20 14:15:30, szerda
 
  Kassák Lajos

Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban

Igen, igen, az Õ árnya is visszhangja vagyunk
mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 118
  • e Hét: 2967
  • e Hónap: 59836
  • e Év: 284497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.