Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
Láncra vert órák
  2016-09-25 14:36:20, vasárnap
 
  Sárhelyi Erika:
LÁNCRA VERT ÓRÁK


Ilyentájt, a mélyülő őszben
meglassul a folyvást futó idő,
mint mikor éppen elmenőben,
az ajtóban megtorpan a cipő,

a távozó kesztyűt, sálat vesz,
a percek is nagykabátba vágynak,
s míg halkan csordogál az eresz,
súlya lesz egyszerre a mának.

Hisz' minap hajadonfőtt szaladt
még egy szimpla hétköznap délután,
most meg-megáll a felhők alatt
széltől szédelegve és tétován,

nézi, mint zuhan le az este
az esőtől fénylő kövezetre,
s fáradt, súlyos, időtlen teste
mintha megdermedt ólomból lenne.

A tegnap, ha kicsit kilépne,
utolérné a lomha holnapot.
Így kúsznak a napok a télbe,
láncra vert órák csak a nappalok.






 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Gyöngy
  2016-09-25 14:33:18, vasárnap
 
  Sárhelyi Erika:
GYÖNGY


Homokszem vagyok egy kagyló belsejében,
Ám gyöngy életről ritkán álmodom.
Tajtékos vizeken sodródom az árral,
Míg elragad a mélykék nyugalom.

Palackba zárt álmok úsznak el fölöttem,
Egy nap tán partot ér a legszebb.
Kitép egy hullám az éjsötét közegből,
S kiszabadulva fénylő gyöngy leszek.







 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Parttalan szavak
  2016-09-20 17:38:45, kedd
 
  Sárhelyi Erika:
PARTTALAN SZAVAK


Az idő a költőt lecsendesíti.
Elnyugszik, mint ár végeztén a folyó.
Hisz' oly jó a mederbe visszatérni,
ahol egykor csupán szendergett a szó.

Ott csend van. Lapos kövek csiszolják az
egymáshoz koccanó gondolatokat.
Ott nincs nyárlobogás, tél, ősz - csak tavasz.
S minden betű a kezdethez csalogat.

A szavak özönéhez, mik kéretlen
jönnek, s verssé gyűlnek egy-egy rím körül.
Örvény van akkor talán a lélekben,
hogy kifordul a mély, s felszínre kerül.

És évek, emlékek vetődnek partra:
fájások, harag, gyönyör és félelem.
Az embert a költészet kitakarja,
akkor is ruhátlan, ha nem meztelen.

Aztán idővel az írás megszelídül,
szemérmes lesz, nem kiált mindent versbe.
Ezen a folyón a könnyű elmerül,
s ami nehéz, azt a jóisten verje.








 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Csillagok és szivárványok
  2016-09-14 18:31:09, szerda
 
  Sárhelyi Erika:
CSILLAGOK ÉS SZIVÁRVÁNYOK


Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.

Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.

A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.







 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Költői kérdések
  2016-08-23 19:57:45, kedd
 
  Sárhelyi Erika:
KÖLTŐI KÉRDÉSEK


Faggatom a múzsát: ugyan mondja meg,
mikor tőlem lelép, miért és hova megy?

Mi dolga van, ha nő? Tán shoppingolni jár?
Vagy elutazik oda, ahol dúl a nyár?

Gyereket nevel vagy tán randevúzik épp?
Piacon kódorog fád családanyaként?

És mi van, ha férfi? Hetekig meccset néz?
Tőzsdézik? Esetleg titokban tengerész?

Olyankor csajozik? Vagy sörözik otthon?
Beszippantotta egy modellvasútmozdony?

Faggatom a múzsát: amikor lelécel,
tényleg dolga van, vagy valójában szégyell?

S ha rendre visszatér, miért teszi mégis?
Valahol elunta és jó vagyok én is?

Ha nő, ha férfi - egy: huzat a házamon;
rám tör, aztán elhagy, s mindig megbocsátom.







 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Árnyék-szonett
  2016-08-19 17:58:36, péntek
 
  Sárhelyi Erika :
ÁRNYÉK - SZONETT


Bolond ez a nyár, ki- és betakar,
felhők között bújócskáznak a rímek.
Dalomat elmossa egy zivatar,
míg az ihlet fölé sátrat kerítek.

Szél kapja fel kámfor szavaim, de
Téged szeret a szaladó gondolat.
Lám, beleír minden költeménybe,
s itt vagy már velem a napernyő alatt.

Milyen banális - égszínkék az ég.
Mondd, való-e nekünk így szeretni még,
vagy mert őszülünk, hát titkolni kell?

Ez a pillanat most pont arra elég,
hogy eltűnjön felőlünk az árnyék,
s hogy ne lehessen pótolni semmivel.










 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Anyám alakja
  2016-04-27 12:48:55, szerda
 
  Sárhelyi Erika :
ANYÁM ALAKJA


Tegnap megidézett a déli harangszó.
Mintha gyermekkoromból zúgott volna át
a feledésbe merült éveken.
S pár pillanatra ott volt a körfolyosó,
napsütötte szobám egy lusta szombat délutánon,
ahogy a halványsárga nejlonfüggöny előtt
a késő tavaszi fénypászmában táncoló
porszemekből kibomlik
törékeny, ám szigorú alakod.

Alig sírtam, mióta elmentél.
Isten a tudója csak, miféle űrt hagytál bennem,
ahonnan váratlanul,
olykor egészen profán helyzetekben
dereng fel az emléked.
Mégsem jönnek a könnyek.
Pedig te tudod csak igazán, milyen
könnyen sírós fajta vagyok.

A te fajtád, anya.

Mi sose szégyelltük, ha valami fájt.
Látod, most mégis csak a torkom szorul
egy-egy villanásnyi időre,
aztán mintha menekülnél előlem,
arcod visszahúzódik abba az ismeretlen,
rideg tartományba,
ahová nem tudok utána menni.

Ami fájt, sose szégyelltük.
Csak minden mást.
Az ölelést,
a nyelvünkön lévő szavakat,
a gyöngédség apró megnyilvánulásait,
amik bebábozódtak valahol az időben,
s többé már köztünk
nem kelhetnek szárnya.

Úgy sajnálom, anya.

Közeleg május első vasárnapja,
s kinyíltak a kertben az orgonák.











 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Emlék
  2016-03-01 21:45:19, kedd
 
  Sárhelyi Erika :
EMLÉK


Emléked virág. Hol
kivirul, hol hervad.
Galamb száll ablakból.
Megpihen és elhagy .






 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Spirituális
  2016-03-01 21:16:56, kedd
 
  Sárhelyi Erika :
SPIRITUÁLIS


Utam magamba régen tervezem.
Persze bliccelek. Remek retúr kaland.
Sínen vagyok. Szembe jövök velem,
s nem fékezem a léha tudattalant.
A tájba fáj a szem: megannyi év,
megállóhelyen felejtett sorscsomag.
A poggyásztartó emlékmenedék.
Homlokom körül robog a gyorsvonat.
Peronzsivajba fulladt állomás
és rég halódó, messze hagyott resti.
Utazz velem, hogy belülről is lásd,
magamagát a lélek hogy teremti.
Égig nőnek bennem a jegenyék.
Idebent a lét határtalan vidék.







 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Óda
  2016-02-27 15:47:38, szombat
 
  Sárhelyi Erika :
ÓDA


Utálom a gyógyszereidet.
A színűket, a rutinjukat,
hogy rendre a kezedbe kell
adnom őket és persze rendre elfelejtem.
Sokan vannak, és megöregszem
tőlük.
Nem győzöm a fodrászt, a kozmetikust,
és szinte hallom, ahogy csontjaimból
menekül a kalcium.
7 év lépéselőnyömet apránként,
ám módszeresen pusztítja
e törvényesített jóban-rosszban.

*

Zokni fel. Zokni le. Hozz egy pólót.
Szűk ez a zokni, hol az inzulinom?
Életvitelszerű imamalom.
De rakom, teszem, hozom, viszem,
hiszen ez is csak egy szerelem.
Kicsit sárga, kicsit elnyűtt
így, tizenkilenc évesen.

*

Átalszod az életed. Engem is átalszol,
és átalszod a fiadat, a hülye
valentin-napot, a jaj de várt focimeccset,
a nézzük együtt filmet,
az esőt, a telet,
hogy közben, ránk esteledett -
de persze a reklámszünet izgalmaira
te sem tudsz nemet mondani.
És együtt nézzük kéz a kézben
az ideális család frissen facsart,
életidegen reggelijét,
és legszívesebben belenyomnánk áhítatos arcukat
a müzlistálba.

*

Én megyek. Neked nincs kedved?
Nincs kedved. Neszeneked.
Azért értem jössz? Vagy legalább elém?
Igazi kösz.
Klassz volt, kár, hogy te nem,
ma sem, tegnap sem, sosem, se velem, se nélkülem.
Belédöregszem.

*

Sose hagysz elég helyet az ágyon,
ennyi év nem volt elég,
hogy megtanulj velem aludni.
Kitúrsz, letúrsz, csapkodsz, kiabálsz,
frászt hozol rám a rémálmaiddal,
és ha meghalsz, majd
utánad dobok egy villódzó tévét,
hogy igazán nyugodt legyen az álmod.
De imádom, ahogy körbeveszel,
és mindig meleg a lábad.

*

Lehet, hogy tudnék élni nélküled.
Megesik, hogy elképzelem.
Ne mondd, hogy te nem.
Aztán kizökkent, ahogy a fürdőből
tiszta törülközőért kiáltasz,
mert én megint elfelejtettem,
te pedig minden alkalmat megragadsz,
hogy éreztesd, milyen fontos
pozícióban vagyok.
Pole pozícióban. Csak nyerhetek veled.

*

Voltaképpen mindig is szerettelek.








 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 113 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 320
  • e Hét: 7932
  • e Hónap: 28596
  • e Év: 338811
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.