Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
A béke erdeje
  2018-06-05 13:44:59, kedd
 
  Somlyó György

A béke erdeje

Láttál-e már, láttál-e már olyan fát,
mely minden tájon egyként megterem?
Mely minden földre kiterjeszti lombját
s gyökeret ver az ingó tengeren,

melyet szét nem roppanthat jeges Észak
s nem száraszt el az izzó Szahara,
melynek egyformán kedvez minden évszak
s a hajnal és a dél s az éjszaka,

mely szabad földeken virágba szökken,
de hogyha kell, pincékben is kihajt,
melynek gyökere minden délkörökben
megtalálja a legtermőbb talajt? -

Csak néhány éve sarjadzott ez erdő,
de máris sűrűbb, mint a dzsungelek,
mert a népek termő sziveiből nő
s a némán fuldokló évezredek

sóhajtanak benne, fellélegezve
a lombok zúgó millióival...
Ezért nem vághatja ki semmi fejsze,
nem tépheti ki semmilyen vihar.

Csak nézz haza tóparti kis faludba
a Várhegy és Temetődomb között,
vagy nézz az óceánon messze túlra:
a béke fája mindenütt kinőtt.

S a lombja közt fészket rakó galambraj
az egeket zsibongva felveri,
a földön végig postafordulattal
szállnak az erdő zúgó hírei.

Zúgd hát te is, kiáltsd tovább a szélbe,
élj Bogláron vagy az Andok alatt,
hogy lombosodjon órjássá a béke -
s ne feledd, hogy te is egy lombja vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Rózsa és messzeség
  2018-06-04 10:31:35, hétfő
 
  Somlyó György

Rózsa és messzeség


1

Reggel láttam egy rózsaszínü rózsát,
mely elsőnek feslett a töveken,
oly édesen, mint emberben a jóság,
s megfoghatatlan, mint a szerelem.

Már visszahajlott róla gyenge burka,
mint ki az útból szerényen kitér,
hogy szirma márvány-fínom hajlatokba
sodródhasson csipkés széleinél.

S mily hajlatokat rejtett még a kelyhe...
Föléhajoltam, mohón belehellve
az illatát... nem, a rémületet.

Nézd, mint egy lány bomba-égette teste -
még ki se nyílt s már halálig sebezve,
a szívéig belefeketedett.


2

Nem érted, hogy most is és újra, még
a rózsákról is csak ez jut eszembe?
De nékem e sebzett szirom s a messze
égő sebek: egyetlen szövedék -

és nincsen, ami szálaira fejtse,
oly tiszta reggel, olyan édes ég.
Gulya legel, holt szeretők nevét
őrzi kérgén a nyírfák ó-ezüstje,

a hegy mozdulatlanul ring a tóban.
De eszméletem futkos izgatottan
a maga-szőtte hálón, mint a pók.

S váratlanabbul csap a messziségbe,
mint fölöttem a lágy hajnali égbe
belemennydörgő lökhajtásosok.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Rózsa
  2018-05-08 21:45:50, kedd
 
  Somlyó György

Rózsa

Az izzó magma és a hideg űr
sugárzása között szökken virágba,
bújik a porzó és borul a párta,
aztán lehull s az időbe kövül.

Ártatlan így él puszta gyönyörül.
Méh, légy porozza, csimasz, tetü rágja,
de őrzi fátyolka s katibogárka,
öntudatlan és rendületlenül.

A lét törvénye és szeszélye szűlte.
De mégis, ő is nem emberi mű-e?
Hány gyöngéd-késű kertész-nemzedék

szemzette és ojtotta, óvta, nyeste,
hogy belé is, mint a szoborba, versbe,
belémentse menthetetlen szivét!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Meddő nap
  2018-05-03 21:04:39, csütörtök
 
  Somlyó György

Meddő nap

Az alkony, mint maró klórezüst-oldat,
előhívja az égen sűrüdő
mélykék homályon kikerekedő,
egyre élesebb ragyogásu holdat.

Minden szín tömör alakzatba nő,
miellőtt az éj kohójába olvad.
A szalviák vörös ércként lobognak
s minden levél külön kis drágakő.

Pontos, boldog beszámoló a táj
a napról, amely lassan messzeszáll.
Termettem - ont a föld bő illatot.

Kibomlottam - ragyog a rügy. Kizengi
dalát a tücsök is. S nem érti senki,
mért múlt el daltalan a te napod.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Barackfa
  2018-05-03 13:04:31, csütörtök
 
  Somlyó György

Barackfa

Nem tudom elmondani néktek
a hirtelen gyönyörüséget,
hogy mily áradó boldogság volt,
mikor kocsink zökkent s megállott

a tóparton, s a hűs időben
egyszerre ott termett előttem
a kék szőlőhegy és alatta
e virágbaborult barackfa.

Úgy éreztem ott, ahogy álltam,
hogy épp ez volt, amire vártam:
az én szavamat mondta ő ki,
az én virágom rajta nőtt ki.

A többi fa még dideregve
várt körül a késő melegre.
Ami bennük csak sejtve duzzadt,
izzó izgalmát a tavasznak

ő szította tüzes virággá.
Ő kiáltotta el világgá
forrón, édesen s egyszerűen,
mi ott feszült mindegyikükben.

Légy hű te is e tanusághoz,
költő, te is korán virágozz!
Szavadból szóljon jóelőre
a jövendő csengő gyümölcse.

Az élhetetlent élve éld át,
ragyogd előre, mint a példát.
Ami most még csak rejtve érik,
segítsd végső teljesedésig.

Minek a szivekben s agyakban
csak első zsenge rügye pattan,
te már hajtsd ki teli virágát,
pusztíthatatlan igazságát.

Adj oly erőt, kedvet a harcra,
mint nekem adott e barackfa,
mely maga virágzott a tájon,
mégsem külön a többi fától:

de e távozó télutóban
a többieknél még mohóbban
fúrta gyökereit a földbe,
még érzőbben a napra törve.

S nem törődve a fagyos szélben
kisértő gyilkoskarmu téllel,
gyökeréig benn állt a nyárban,
virágai szép mámorában.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Őszi meditáció
  2018-03-23 13:14:08, péntek
 
  Somlyó György

Őszi meditáció

Hányan járhattak már így az őszben,
tavaly vagy a messzi hajdanán,
egy folyóval együtt, kéz a kézben,
hogy ne törne rájuk a magány.

Hányan nézhették már így az őszben
felhő-sápasztotta arcukat,
akár egy tört, megvakult tükörben,
mely mégis való képet mutat.

Hányan riadhattak már az őszben
az osonó elmúlásra, mely
nemcsak életünkre les, de minden
percünket mohón rabolja el.

Hányan érezték már így az őszben
a hervadt szerelem bánatát,
mely akár a szélkavart esőkben
lucskossá mocskosult dáliák.

Hányan remélték már így az őszben,
mikor a nyár itt-ott visszajár,
hogy tán tőlük se múlt el egészen,
rájuk is vár még egy kortynyi nyár.

S hányan ébredtek rá már az őszben,
hogy hiába megy s jön annyi nyár,
azt a nyarat, mely elmúlt, az ősz nem,
kortyra sem ereszti vissza már.

Hányan szívták mélyre már az őszben,
mint maró füstöt, mely mellbevág,
ázott őszirózsák ismerősen
kavargó keserű illatát.

S hányan fognak járni még az őszben,
jövőre vagy századok után,
egy folyóval együtt, kéz a kézben,
hogy ne törjön rájuk a magány?

Lesz-e ősz még, lesznek-é az őszben
őszirózsák, bukó dáliák?
Meddig kémli még a merengő szem
őszi ködben tűnt nyarak nyomát?

Nem jön-é el a világnak ősze,
amire már újabb nyár se jön?
Nem vész-e el az évszakok szőttje,
gépmotollák közt, kézen-közön?

Nem hull-e ki az ősz is az őszből,
s nem múlik-e el majd jeltelen
egyszer a szerelem is a földről,
ahogy elmúlt ez a szerelem?
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Felszín és mély
  2018-02-20 16:28:28, kedd
 
  Somlyó György

Felszín és mély

Hagyd a szellőket is, nyugalmad meg ne bontsák,
mely magos csillagok rendjét ragyogva áll,
s űzd azt is el - mit ér a loccsanó bolondság! -
ha víg szárnyaival surolna tán sirály.

Méhed forrong ugyis, formátlan forgatagban
szörnyekkel hánytorog lent kétes életed.
Örvényeid felett maradj te mozdulatlan,
a nagy fények felé feszítve színedet.

S ha olykor lágy varázs kövét belédvetette,
csobban a lelked és oly édesen gyürűz,
csapjanak össze mind a habjaid felette -
s lész újra egy-egész. Nagy s néma. Mint a víz.

Nem rezzenő. Te csak a mélységre figyelhess,
mit titkos áramok ezer rengése tör,
töretlen tartva tág tükröd, melyben a teljes,
karcnélküli egek ábrándja tündököl.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Őszi szonett
  2018-01-24 20:18:25, szerda
 
  Somlyó György

Őszi szonett

Hagyományos. De milyen hagyományos.
Rácsos nap. Hullámzó víz. Vadkacsák.
Szélcsend. És csönd. November-árvaság.
Csak a hullám. Mely hullámot utánoz.

A természet. Ismétli önmagát.
A szokásos. De még milyen szokásos.
A szél. Nem fúj. Nádszál sem ér a sáshoz.
Az ok. Mintha nem tudná az okát.

Ma nincs szél. Csak a tegnapi. A tegnap-
Előtti. Mely a mélyből újra felcsap.
Önmagát önmagával mozgató.

De nem. Vihar nem lesz. A nyár. (Viharnak
S mámornak gerjesztője.) Rég kihamvadt.
Ne hidd. Hogy tükröt tart eléd. A tó.

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Invokáció: A Múzsához
  2017-08-29 21:22:12, kedd
 
  Somlyó Görgy

Invokáció: A Múzsához

Nem hívlak én, mint társaim annyian,
minden korokban, dicstelen s dicsők, -
kik vértjeid felöltve, győzni
hittek a szörny feledés hatalmán.

Nem félem én!... Oly korba születtem én,
mely összedönté századok álmait,
s megkarcosítá égi ízét
szánkban a szónak is!... így tanított,

vérünkbe marván a keserű tudást,
vinnünk halálig: élni, nem élni a
közömbös örökkévalóság
színe előtt ugyanazt jelenti.

S hogy mennyit ér e szőttjebomolt világ
minden csodája, emberi míveink,
gyors századok, s az élet, élet
lepkei mámora... Én megúntam,

hogy napra jő nap s engem e hasztalan,
vak vágy csigázzon egyre könyörtelen:
szívemben izzó végtelenség!
véges igékbe gyötörni téged.

Elhallgatok már. Vége a dalnak, - ó,
Múzsám, bocsásd el ífju papod, kemény
szolgálatodban ő kifáradt:
add, hogy örökre a dalt feledje!

Add, hogy feledjem, - s kék nyarak és ezüst
őszök varázsán ringva örökre csak
téged tanuljalak, Teremtés
daltalan éneke, hallgatagság.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Csak út
  2011-06-19 10:51:29, vasárnap
 
  Somlyó György

Csak út

végül mindenki önmagát találja
fél az úttól és mégis útra kél
vagy nem kél útra mert utazni fél
mindegy akárhogy nincs más semmi hátra

csak ez az előre az út csodája
s rémületre ez a két-egy ,,nem ér
a nevem én nem ezt és nem ezért
akartam itt játszani" mondaná - ha

nem érezné hogy elfogyott a szó
a tükörben mit rávillant Szimorg
látja az út vége is maga volt

a fény árnyat az árny fényt vet az útra
többé nincs úticél se utazó
csak út meg út csak út utaknak útja
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 1665 db bejegyzés
Összes: 10746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1666
  • e Hét: 5364
  • e Hónap: 38851
  • e Év: 675662
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.