Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Lunához
  2017-07-21 15:52:19, péntek
 
  Johann Wolfgang von Goethe

LUNÁHOZ.

Napsugár testvére te,
Bús szerelem hasonmása,
Kinek képét köd varázsa
Ezüst fénnyel vonja be!
Halk lépted a merre jár,
Nyílnak nap nem látta telkek,
Ébrednek az elhalt lelkek
S én - s az éjjeli madár.

S mint bűvös szemed kutat,
Messze távol lesz közellé.
Oh, emelj föl magad mellé,
Valósítsd meg álmomat!
S kéjlehellő kedvesét
Lássa a kóbor levente,
Mint felűlről éjjelente
Te is gyakran megleséd.

Tiszta látás gyönyöre
Ír lesz a válás sebére.
Sugaraid' egybe téve,
Szemem már élesb leve.
S látom ah, a vánkoson
Leplezetlen' nyugvó szépet -
S mint Endymjon hajdan téged,
Hullámzó keblére von.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Nyáron
  2017-07-11 11:52:56, kedd
 
  Johann Wolfgang von Goethe

NYÁRON.

Liget, mező
Mily gyöngyöző!
Virágok kelyhe
Harmattal telve!
Hogy súg a levél!
Mily üde a szél!
Mily édes az aranyos égi sugár,
Mily hangos az ágon a fürge madár!

De ott, a hol én
Őt átölelém,
A félhomályban,
Alacsony kamarában.
Hova soha se jár
Az égi sugár -
Oh, mi semmibe tűnt a kék meg a zöld,
Szépségivel együtt az ég meg a föld!
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Az isteni
  2017-07-11 11:51:11, kedd
 
  Johann Wolfgang von Goethe

AZ ISTENI.

Jó legyen az ember,
Irgalmas és nemes!
Mert csak is ebben
Tér el a többi
Élő lényektől,
Melyeket ismer.

Üdv az ismeretlen
Magasabb lényeknek,
Kiket csak sejtünk!
De csak ember példáján
Hihetünk bennök.

Mert nincsen érzés
A természetben.
Egyaránt süt a nap
Jókra, rosszakra,
S gonosztevőnek
Csak úgy világít
A hold meg a csillag,
Mint a legderekabbnak.

Szélvész és zuhatag,
Égzengés, jégverés
Robognak útjukon,
S futtában, vaktában
Érik váltva
Ezt is, amazt is.

Igy a szerencse is
Kap a tömeg közé,
Fogja majd egy fiú
Ártatlan üstökét,
Majd meg a bűnös
Tar koponyáját.

Érczkemény, ős törvény
Szabta mederben
Járják a lények
A földi élet
Körfutását.

Egyedűl az ember
Bír lehetetlent;
Tud különbséget,
Választ és ítél,
Maradandóvá
Teszi a perczet.

Néki jutott csak
Jót jutalmazni.
Rosszat büntetni,
Gyámolni, segítni,
S azt mi bolygó, téveteg,
Hasznos lánczba fűzni.

Az örökkön élőket
Szintén úgy tiszteljük,
Mintha emberek
Volnának ők és
Nagyban mivelnék, mit
Kicsiben tesznek
Legjobbjaink.

Az ember jó legyen,
Irgalmas, jóttevő,
Tegye fáradatlanúl
Az üdvöst, hasznosat,
Mintát adván nekünk
Magasabb lényekről,
A kiket csak sejtünk.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Viszontlátás és búcsú
  2017-04-27 13:43:23, csütörtök
 
  Johann Wolfgang Goethe

Viszontlátás és búcsú

Szivem dobbant: gyorsan nyeregbe!
Szinte vágyat előz a tett.
A föld már ringott, esteledve,
s éj függönyözte a hegyet;
mint föltornyosult óriás, állt
a tölgy, a ködruhás király,
s száz fekete szemével strázsált
az erdőszélen a homály.

Felhődombról nézett a hold, csak
sandítva, párái mögül,
puhaszárnyú szelek lobogtak,
sikongtak a fülem körül;
az éj ezer szörnyet teremtett,
de kedvem friss volt és vidám:
milyen tüze gyulladt szivemnek!
ereimben micsoda láng!

És láttalak, és már felém folyt
tekinteted édes tüze:
szivem egészen a tiéd volt
s ajkam minden lehellete.
A drága arcra rózsa illat
s az egész tavasz odagyűlt,
és csók várt - istenek! - amit csak
reméltem, érdemtelenül!

De ah, a nap kél, máris itt a
búcsú a fájó hajnalon:
mennyi mámor a csókjaidban!
szemedben mennyi fájdalom!
Mentem; láttam, hogy integetsz, hogy
szemedből a könny hogy ömöl:
mégis, mily gyönyör, hogy szeretsz! s hogy
szeretlek, nagy Ég, mily gyönyör!

(Fordította Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Vadrózsa
  2017-04-26 21:08:48, szerda
 
  Johann Wolfgang von Goethe

Vadrózsa

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén:
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.

Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.

A fiú letépi már
a rózsát a réten;
jajgat, szúr a rózsaszál,
tolvajával szembeszáll,
nem menekszik mégsem...
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Fordította: Képes Géza
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Életszabály
  2017-04-24 11:55:49, hétfő
 
  Johann Wolfgang Goethe

Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd.
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél.

Mit akar? -kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Kora tavasz
  2017-04-04 12:55:35, kedd
 
  Johann Wolfgang von Goethe

KORA TAVASZ.

Oh gyönyör napjai,
Nincs-e korán,
Rügyet fakasztani
Bokron és fán?

Telnek a friss erek,
Duzzad a báj.
Reád sem ismerek,
Tegnapi táj!

Kéklik a magasból
Ég, bájoló,
Aranyos halaktól
Hemzseg a tó.

Tarkáló szép sereg
Szárnya suhog -
Mennyei énekek,
Földi dalok!

Új termő kedv ered
Mind fölfelé,
S szíva dús nedveket
Zümmög a méh.

Halkan buzog, dagad
A levegő,
Enyhítő mozdulat,
Szenderitő.

Éles szellőcske sem
Késik soká,
De elbú hirtelen
Bokor alá.

Majd megtér, hűteni
Hő kebelem...
Tegnapról mára mi
Történt velem?

Rózsák, köny-nedvesen
Már sejtitek?
Megjött a kedvesem,
Testvéretek!
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Szerelmes minden alakban
  2017-03-16 14:25:14, csütörtök
 
  Goethe

SZERELMES,
MINDEN ALAKBAN

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
Engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
Mely táncol és nyilall.

Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való,
Vagy hintód, mely ölében
Útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.
Kiadnál s mindig újra
Visszatérnék gurulva.
Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.

Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.
Igéretem kötözne,
Otthon ülnék örökre.
Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.

Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg;
Bármit megtagadnál,
Az se volna baj már.
Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg.

Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon;
Fájna valami néha;
Elűzné azt a tréfa.
Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon.

Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív;
Hiúz-szemmel figyelnék,
Szereznék róka-elmét.
Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív.

Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem,
Királyi adománnyal
Adnám magam által.
Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem.

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.

(Nemes Nagy Ágnes)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
A kedvelőknek
  2017-03-11 20:14:19, szombat
 
  Johann Wolfgang von Goethe

A kedvelőknek

Költő nem tud néma lenni,
Szeret nyilván megjelenni,
Gáncs is, taps is vonzza őt.
Gyónni bajos prosa-nyelven,
De sokat kivallunk csendben
Hallgatag Muzsák előtt.

Mi jót, gyarlót cselekedtem,
Mit élveztem, mit szenvedtem,
Egybeköti e füzér.
Mert öregség és ifjúság
És bölcsesség meg hiúság
Dalban szépen összefér.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Káröröm
  2017-02-11 21:34:08, szombat
 
  Johann Wolfgang von Goethe

Káröröm

Pillangó formában én
Szállok, síromból kikelve,
A sok édes órát látott
Ismeretes játszó helyre,
Hol az ér fut s száz virágot
Rejt a csalit hűs ölén.

Boldog párt lesek meg itt.
A turbékoló szerelmet
A lány csokrából szemlélem
S mindazt, mit halálom elvett,
Viszont látom - újra élem
Boldog múltam napjait.

Míg a lány átkarolá,
És az ifjú vágygyal telve
Csapong, a jó perczczel élve,
Az ajakról a kebelre,
A kebelről le a kézre,
Én is szállok fel s alá.

S a hogy meglát a leány,
Kedvese tüzétől félve
Felszökik - én messzibb szállok:
Édes, jer, fogjuk meg élve...
Fussunk, addig meg sem állok,
A szép pillangó után!
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 328 db bejegyzés
e év: 1342 db bejegyzés
Összes: 7778 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 427
  • e Hét: 15422
  • e Hónap: 77048
  • e Év: 449143
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.