Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 159 
Leszek - vagyok
  2016-10-12 18:08:28, szerda
 
  Komáromi János:
LESZEK - VAGYOK


leszek
fakadó sóhaj
résnyire nyíló szájon
vérvörös emlék...
nem hagyom, hogy fájjon
vagyok
boldog ölelés
magányos éjeken
feloldozás
megálmodott vétkeken

leszek
nyíló illat
hervadó virágon
szétterítem leplem
az elalvó világon
vagyok
hulló szirom
kinyújtott tenyéren
szenvedély...
bársony a fehérben

leszek
érintés nyoma
felizzó bőrödön
reszkető izgalom
testedben az öröm
vagyok
egymásba olvadó
elfúló kiáltás
aléltan
mennybe emelő zuhanás

leszek
apró örvény
madártoll a csöndön
elrepítelek
áldott lesz az ösztön
vagyok
földi vágy
égbe néző szemeden
illúzió
hogy a véges, végtelen legyen

leszek
fénysugár
derűt hozó hajnalon
csillagot hagyok
ébredő arcodon
vagyok
az éj
sötét, meleg bársonya
kívánd
ne múljak el soha








 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Ajándék
  2016-10-12 18:07:10, szerda
 
  Komáromi János:
AJÁNDÉK


ajándék legyen
a szél
amikor arcodhoz ér

ajándék legyen
a tűz
ami lobogva előre űz

ajándék legyen
a föld
ami ha kell fekete,
ha kell zöld

ajándék legyen
a víz
ami szádban életíz

ajándék legyen
a Nap
amint reggelente simogat

ajándék legyen
a Hold
ami ha kell andalít,
ha kell átkot old

ajándék legyen
a kéz
amint érintést idéz

ajándék legyen
a szó
ami igaz és való

ajándék legyen
ez a vers
ami kicsit suta,
kicsit nyers








 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Akkor majd...
  2016-06-08 09:12:48, szerda
 
  Komáromi János :
AKKOR MAJD ...


Amikor majd a fák levelei közül
langy szellő ereszkedik a mezőre
és csintalan mosollyal vesz
virágillatot magához,
hogy méltó ajándékot hintsen
karcsú alakod köré...

Akkor majd a szemedben
emlékek csillannak fel
és látni vélsz majd
egy rég volt kedves arcot,
egy szelíd mosolyt,
két derűs, csillogó szemet...

Akkor majd felderül tekinteted
egy felhőtlen pillanatra
és halvány, diaszerű képek
futnak át előtted
s míg könnyed mozdulattal
hajad igazítod,
hajszálaid között
megcsillan a messziről,
hozzád hódolni érkezett napsugár...

Akkor majd szíved mélyén
megmozdul valami régi szép érzés,
valami meleg, simogató, szelíd szeretet.
Olyan, mint a teremtő erő,
mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső,
mint a levegő kék végtelenje,
mint a gondolat áradó mélysége,
mint a szerelem....
Akkor majd én is ott leszek Veled.
Leülök melléd és homlokom
kezed bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.

Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan boldog
a forró sivatag homokján haldokló vándor,
amikor hűs víz érinti ajkait.
Mint amikor kívántalak magamba olvasztani,
valami élő elegyet alkotni testeddel
és lelked részévé válva élni tovább, benned...

Akkor majd érzel újra, érzed,
amint testedbe bújva létezem,
és amikor majd csendben leszáll
az árnyakat idéző alkony és elmossa
képzeletben melletted ülő alakom
és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben
utánam nézel és csókot küldesz, ahogy rég...
és csókod akkor is elér hozzám, akkor is
megtalál bár örök lesz már a létből font határ
ami közted és köztem áll...








 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
szavak vagyok
  2016-04-27 14:50:01, szerda
 
  Komáromi János :
szavak vagyok


tollam akadozva ró betűket
botlik a szó
menekülne...
tintavonal fogva tartja
papírra húzott torz jelek
mesélnek arról
amikor néha boldog vagyok
és arról ha szenvedek

verseknek álcázott sorok
dalolnak
sírnak
árulkodnak ki vagyok
bár forró a szív
mégis majdnem megfagyok

felfedi titkaim
a szó
a feszülő és szabadulni akaró
betűvé silányított gondolat

be nem vallott
soha el nem követett vétkeim
a dicső álmok
és a halovány tettek
mind-mind szavakká lettek
és lassan már elhiszik
hogy ők én vagyok
néhány szürke vonal a papíron
ami nagynak képzeli magát

eljátszanak a versek
kis halálokat
nagy szerelmeket
villanás léteket
és örökkévaló perceket

lelkem ezer lenyomata néz vissza rám
mind az enyém
de egyik sem vagyok igazán








 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Lángoló égbolt
  2015-03-16 21:00:28, hétfő
 
  Komáromi János :
LÁNGOLÓ ÉGBOLT


vörös ruha feszül most az alkonyon
a hajnaltól csente ébredéskor
de kevés már a fénye
megfakult
élénkebb színekre vágyik az elmúlás
azt akarja
hogy égjen
hogy lobbanjon lángra minden
hogy még egyszer utoljára
rágyújthassa az eget a világra

és hírtelen bíbor-sárga táncok fakadnak
a villódzó tűz fényében
az elmúlás virágai ragyognak
még fellobog a távozó nap
még perzselnek a színek
de hideg ez a tűz
nem pusztít
nem éget és nem is melegít
csak lobog
hangtalan lobogással

mint máglyát tápláló fahasábok
fekszenek a dombok a láthatáron
feketéllenek a házak
csak tetejük fénylik mint a zsarátnok
és a fák koronája is mintha parázslana mind
és fölöttük lebegni látszik az égbolt
vöröslő fényén áttekinthet
a kíváncsi lélek
és pokolba néz oda fenn
ahol a tűzben ég el a múló idő

de erejét veszti
a pusztítani kész látomás
fénye fakul lassan
és nem marad csak tüzes fátyol
semmi más
szinte lüktetni látszik az ég
mint a kihunyó parázs
mint a lélegzet olyan egy-egy villanás

messzi hangot hoz fülembe a szél
azt dúdolja:
vége...
ennyi volt...
de az elmúlás bennem
tovább zenél...







 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Egyedül-csend
  2015-03-16 20:52:09, hétfő
 
  Komáromi János :
EGYEDÜL - CSEND


egyedül álltam ott a csenddel
ketten néztük a sok sárga csillagot
ahogy egyre halványodtak
és beleolvadtak a hajnali ég puha-fehér párnájába
kicsit megrázkódtam
ingem alá bújt be hideg-nyirkos karjaival a hajnali szél
szólni akartam
de a csendhez csak bolond beszél
így hát hallgattam tovább
...és fáztam






 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
A szív húrjai
  2014-11-08 18:18:33, szombat
 
  Komáromi János:
A SZÍV HÚRJAI


csendes éjjel
éji fénnyel
csillagösvény útjain

könnyű kézzel
hintem széjjel
vágyott, régi bókjaim

porzik az ég
sötét fátyla
víg dalomra megremeg

csodálkozva
néz reám a
fakó őszi förgeteg

gyémánt szemek
szikrát szórnak
halovány Hold felragyog

nevetnek, ha
rád találnak
gyönyörű szép csillagok

virág szirma
harmat bölcső
tört napsugár járja át

titkon őrzi
hervadt virág
csenddé mállott sóhaját

mégis mosoly
ül ajkamra
csak azért is nevetek

nem győzhet le
fájó bánat,
fegyverem a szeretet

mosolyunk, ha
találkozik
a végtelen útjain

zene csendül
szívünk régen
halottnak hitt húrjain.





 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Lettem
  2014-11-08 17:30:04, szombat
 
  Komáromi János :
LETTEM


lettem magányos csillag
véges világegyetemedben
lettem az "é"
az életedben

lettem gén
végtelen láncodban
lettem könnyed lépés
esztelen táncodban

lettem apró vércsepp
gyönyörű testedben
lettem csillanó remény
könnyező szemedben

lettem sikoly
beteljesült vágyadban
lettem sóhaj
összegyűrt ágyadban

lettem halvány holdfény
az ijesztő csendben
lettem kint felejtett könyv
az őrjítő rendben

lettem csókok íze
szikkadó szádban
lettem józan áramlat
az esztelen lázban

lettem árnyék a
szemed mögött
lettem bánat
két kezed között

lettem eső
nyár hevében
lettem húszas
koldus zsebében

lettem izzadság csepp
fénylő bőrödön
lettem ív, csókolni való
szemöldökön

lettem, amit
mindig kerestem
lettem, ami
sohasem lehettem.





 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
séta őszi estén
  2014-10-02 20:00:45, csütörtök
 
 
Komáromi János:
séta őszi estén


furcsa ez a takaró
itt a lábam előtt
minden megölt levél
a földhöz lapul
és lágy hangot kölcsönöz
lépéseimnek
őszi Nap kísér
és halk pendüléssel
törik szét
az aranysugár
és a fénykorona
hanyatlani kezd
az alkony
utamba áll
és tovább nem ereszt
a sűrű homályban
szinte elveszek







 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
soha nem...
  2014-10-02 18:54:12, csütörtök
 
  Komáromi János :
soha nem...


soha nem hittem
hogy vannak megvalósuló álmok
most is csak itt állok
és lábaim remegnek
nem hiszek a rám nevető szemeknek
annyi fájdalom után
most talán vidám lehet dalom
ha merem
ha vállalom
és ha akarom






 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 159 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1197
  • e Hét: 2522
  • e Hónap: 23186
  • e Év: 333401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.