Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Gyöngyvirág
  2017-03-18 21:45:29, szombat
 
  Gárdonyi Géza

Mai csodák

Gyöngyvirág

Új fű a földön; a fán is új lomb:
patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon,
mint az öntöző-kannából a kertész vize.
Isteni csöndesség.
Mintha nappali alvásba merült volna az erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt,
amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami
csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével.
A gyöngyvirág, a rejtelmes
kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke.
Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna,
tán valami szellemvilágé,
amelynek papja nincsen s amelyről
eddig tudomány nem beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz.
Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat.
Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik
és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol,
mint az imádkozó menyasszony.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Március
  2017-03-18 21:41:44, szombat
 
  Gárdonyi Géza

Március

A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,
felszívta a nap, meg beitta a föld.
Csak itt-ott az árok mélyén egy rongydarab,
mely a fehér király palástjából szakadt.
A partokon immár kizsendül a zöld.

Egy-egy kerek barna folt a szántóföldön:
ez az elment télnek nedves lábnyoma,
s egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
a megjött kékszemű tavasz lábanyoma.

Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,
mennyire vártam már megjöveteledet!
Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,
belemélázva a parázsló tűzbe.

Vártam reggelenkint, mikor ablakomról
leolvasztotta a nap a jégvirágot,
és a házereszről lecsüngő jégrojtból
egy-egy nagy kristálycsap könnyezve leválott.

Csakhogy itt vagy, te szép, te kedves kikelet!
Terítsd ki, terítsd ki zöld bársony szőnyeged!
Ékesítsd ezüsttel a fűzfa-gallyakat!
Árassz ránk napsugárt! Hozd meg a madarat!

Dél van. Fenn a kéklő égi magasságon
sárgán ragyog a nap melegöntő képe.
Megébred az élet az egész határon.

A beteg Könczölné, ez is idekint van:
kihozatta magát a napos udvarra.
A rossz szalma-díkón fekszik mozdulatlan,
behúnyt szemmel tartván orcáját a napba.

Mit érez? Mit gondol? Bízik-e? Remél-e?
Fekszik. Ibolyát tart az egyik kezébe.

Óh a nap, nézhetetlen orcájú istenség!
Világ világító, éltető melegség!
Nem csodálom, hogy a régiek imádtak,
hiszen édesanyja te vagy e világnak!
Mikor fölemeled tündöklő orcádat,
az élet fölserken, megpezsdül, megárad,
s a harmatos zöldben zeng a madárének.
Láttadra öröm és bizalom az élet.
Keltesz, növelsz, éltetsz, te, minden forrása,
ki egyként mosolyogsz emberre, rózsára,
porszemre és hegyre, harmatra, folyamra,
Óh ragyogj, ragyogj ránk, világ édesanyja!

S ahogy így megállva imádom a napot,
azokra gondolok, kik szintén imádták.
Micsoda más lelkek, micsoda más papok,
kik a napkeltét a ligetekben várták,
virágos ligetben, szent zádogfák alatt,
s amikor a hajnal bíbora felhasadt,
s a nagy aranydeszkák az égre villantak,
magyarul kiáltják a szent szót a napnak.

Még a macskánk is hunyorog az égre,
és a tölgyfa-kapu kis deszkás tetején
elnyújtózik, és alszik a napnak melegén.
S előkívánkozik ki a napsütésbe
minden ami csak él - báró, avagy bárány.
A tyúkom is máma vezette ki népét.
Mintha vagy húsz citrom gurulna mellette.
El-elnézem gondos, jó anyai képét,
amint hívja őket kotyogva, pittyegve.
Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe.

Tyhű, micsoda öröm az ő vertyogása!
Fut a sok apróság, magát gyűrve, törve,
lebukva, felbukva, tolongva egymásra.
De íme felrikolt: - Hátam mögé, népem,
ihol az én régi, gonosz ellenségem!
...S ádáz tekintettel mered a macskára,
aki most megy arra lomhán, ballagdálva,
s csak úgy oldalt sandít a rémült csirkékre...
Várja a tyúk, várja, míg elér elébe:
szárnyát szétfeszíti, nyakát összekapja,
s olyat csíp rá, hogy az felugrik a falra.

Kisétálok én is. A napsütött soron
végigmendegélek, végigjárdogálok.
Az út földje puha. Látom a nyomokon,
előttem mentek az apró iskolások.
Apró iskolások, apró mezitlábak.
Csak egy cipő-nyom van, az is ferde-furda:
a cigányfiúé. Mezítláb nem járhat:
madzaggal köti át, s mégis úr a Gyurka!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Történetem
  2017-03-09 16:05:09, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza

Történetem

Az Úr bement a gyúróműhelyébe.
- Ma csinálok - mond - egypár állatot:
Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,
meg egy tücsök.

És hozzá is fogott.

De mert kevés volt éppen az agyag,
apró lett némely nagynak szánt alak.
- Ej, - szólt boszúsan, - máma rosz napom van,
nem is vagyok a jóhangulatomban.

És összegyúrva a négy alakot,
belőlük gyorsan engem alkotott.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Az égből
  2017-03-09 16:03:59, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza

Az égből

Az égből egy angyal, egy öklömnyi szőke,
Éjjelenkint mindig leszökdös a földre.
"Ejnye fékomadta apró kisasszonyka,
hát angyal létére a földet tapodja?"

"Jó Szent Péter bácsi, ha látná anyámat:
reggeltől napestig szeme föl nem szárad;
ám éjjel, mikor én lemegyek hozzája,
boldogan mosolyog halovány orcája."
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Egy vén koldus
  2017-03-06 22:22:16, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

EGY VÉN KOLDUS

Egy vén koldus a hegyi úton
hajadonfővel kéreget.
- Hány éves apó? - kérdezem.
- Vagyok én száz is, úgylehet.
- Van gyermeke? - Van egy fiam.
De már az is nagyon öreg;
nyáron én koldulok neki,
télen ő tart el engemet.
Hogy jött az est, a tó körül
kószáltam egyes-egyedül.
Hát hallom túl a fenyvesen
valaki dalol s hegedül.
A dal vidám volt, s persze német,
s "juhhé, juhhé!" volt benn elég.
A fák között egy ház fehérlett.
Megnézem, hogy mulat e nép?
A holdfényes kis udvaron
körtáncot járt vagy hat gyerek.
S ott ült, s dalolt a koldusom,
és hegedült egy más öreg.
A rongyos aprónép között
a nagyapó így vigada!
"Juhhé, juhhé!" - tapsolt nekik,
és lengett a hófehér haja.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Mikor a földön…
  2017-03-06 18:07:14, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Mikor a földön...

Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska álmában mosolyog.
Egymástól bár mi messze vannak is,
De a kettő találkozni fog

S akkor egymáson megáll a szemök,
S bár ajkuk hallgat, kiált a szívök:
-Ki ez?- kérdi a lány
-Ez az!- szól a legény.
S kezdődik a földön új szerelmi regény
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Valami
  2017-02-14 20:08:02, kedd
 
  Gárdonyi Géza

Valami

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Úgy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Úgy, úgy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad.
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy Te is éppen
Arra gondoltál.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Ima
  2016-12-09 10:44:21, péntek
 
  Gárdonyi Géza

Ima

Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád,
Fenséges Isten, a kérvényemet:
Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram,
Hová a szél is gyalog mehet.

Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kismalac
S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.

Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságom közt egy szép barna lány,
virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.

S a kis pincének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én:
S egy milliót, amely el sose fogy...
Akkor, Uram, megélek valahogy.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Legszebb versem
  2016-12-05 13:38:03, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Legszebb versem

Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem egy holdas éjet elrabolt.
De benne állt, hogy arca gyönge rózsa,
haja arany, s a szeme kék írisz.
Nem akadt lap, mely kinyomtatta volna,
de nékem tetszett, s tetszett néki is.

Hogy elolvastam ott a kis-szobában,
ő piros volt, s én meghatott.
A kanári is fenn a kalitkában
kidugta orrát, s hallgatott.

- Köszönöm, - így szólt Vilma végül,
- gyönyörűszép e költemény:
hadd tegyem el örök emlékül!
- Elteheti, - feleltem én.

És ő az írást összehajtva
keblébe rejté gondosan,
aztán a karját nyakamba fonta,
s megcsókolt forrón, hosszasan.

Azóta írtam sok jobb verset,
- közölte néha tíz lap is,
de én azt tartom, s mondja Vilma is,
hogy az az első, bár senkinek se tetszett,
az volt a legszebb!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Szép ma az éj
  2016-12-05 00:44:58, hétfő
 
  Gárdonyi Géza

Szép ma az éj

"Szép ma az éj!" - Szép", - felelte ő.
És elfogyott a szó az ajkamon.
Pedig belől a forró reszkető
gyerekszív zúgott, mint a cimbalom.
Zúgott és zengett. Kábultam belé!
De nyelvem ezt a pár szót nem lelé:
"Szeretlek édes lányka égetőn!"
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.

Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott.
A holdnak fényes csillag-karavánja
a kék mezőkön némán ballagott.
Ő arra nézett, én meg az arcára.
"Szóljon, - mondá, - melyik a csillaga?"
S én így akartam szólni: "Kis-maga".
De reszkettem: nem volt hozzá erőm.
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.

"Megyek már, - szólt, - mert megszid a mama."
"Én nem bánom, ha megver is apám."

"Öt percig még... " - "Mily rövid éjszaka!"
S a kezét akkor félve megfogám.
"Mariska!" - súgtam forrón, elhalón.
Ő hozzám hajolt lágyan, biztatón,
S én átöleltem akkor vakmerőn...
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 507 db bejegyzés
Összes: 7137 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1076
  • e Hét: 2817
  • e Hónap: 64318
  • e Év: 153606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.