Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Bölcseség a hullámokon
  2017-07-26 13:51:17, szerda
 
  Gárdonyi Géza

Bölcseség a hullámokon

Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!

A csónak roppant. Szólt a vén:
- No lám! ... Ha tudnak úszni, hát most ússzanak!
- Jaj Istenem! - kiáltott mind a hat.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Harangszó az éjben
  2017-07-26 13:50:33, szerda
 
  Gárdonyi Géza

Harangszó az éjben

Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?

Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.

Embertársam! vészes, sötét uton járó,
sötét uton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendülő hangra:
a szivedben hangzó angyali harangra!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Gyászoló anyának
  2017-07-21 12:16:05, péntek
 
  Gárdonyi Géza

GYÁSZOLÓ ANYÁNAK.

Tudom, hiába mutatok az égre,
ön csak a földre néz:
a mélybe,
ahol szívének kincse van elásva.
Tudom, nem hallgat a vígasztalásra.

De ha majd szűnik lelke vihara,
mondja ki e szót térden:
"Mi Atyánk!"
S nézzen az égre. Csillagok raja
ragyog örökös fénnyel mireánk.

S érezni fogja Isten szellemét,
érezni fején atyai kezét.

S hallani fog egy halk hangot az éjben
- Anyám ne búsulj értem!
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Mikor téged látlak...
  2017-04-25 14:19:39, kedd
 
  Gárdonyi Géza

Mikor téged látlak...

Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem vagyok én ébren, csak szépet álmodom.
És hogy el ne röpülj, itt ne hagyj engemet,
azért fogom mindig gyönge kis kezedet.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Április végén
  2017-03-31 20:21:02, péntek
 
  Gárdonyi Géza

Április végén

A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdő Mátra kéklő közepén.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Est-csillag áll.
Az tartaj az ég barna fátyolát,
a földnek égi árnyéksátorát.

Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,
pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.

De nem, én mostan mégsem álmodom:
ibolya van a kerti asztalon,
enyhe az est: illatos a virág:
virágzó fák közt kél a holdvilág.

A földön az éj sötét fátyola,
s a fák az éjben mind fehérlenek:
ruhájuk talpig csipke-pongyola,
s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.

Fehér erdőn fehérlő holdvilág,
fehéren égő örök csillagok,
mi szép vagy te fehér álomvilág!
Öledben én is csak árnyék vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Tavaszi emlék
  2017-03-31 20:18:12, péntek
 
  Gárdonyi Géza

TAVASZI EMLÉK.

Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.

Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.

Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.

A fiú erre a kalapját tartotta.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Zsoltárok
  2017-03-28 17:11:07, kedd
 
  Gárdonyi Géza

ZSOLTÁROK.

I.

Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.


II.
A HÉT FŐKINCSRŐL.

Boldog ember, kinek az inge tiszta, -
mind reggelén, mind estjén életének.
Szinek között az ő színe: fehér.
Csak a fehér szólhat a Magassággal:
a bérc orma, a tömjénfüst, a felhő,
a liliom, s az agg ember feje.
A hattyu mikor a tóból kilép,
a sáros víz a tolláról leperdül.

A farkasok világát messze-hagyta:
galamboknak szánt-vet és boronál.
Azokkal él, akiknek szeme édes.
S gondolkodásuk: elandalodás
egy-egy boldog szón, egy-egy dal során.
Mindenki szép, ahol mindenki jó.
A fáradt szárnyú angyal messziről
az ő házára mutat: - Ott pihenjünk.

Csinálhatod a kalitkát aranyból,
nem mondja rá a madár: Óh be szép!
Mit ér a bársony, ha térden poros?
Osztrigáért nem ülök gályapadra.
Órám: az ég, és éjjel a kakas.
Naptáram: fű, fa és ezer virág.
Parancs-szókat nem ismer a fülem.
Sajnálom olykor a királyokat.

Nem aszfaltból gyúrta az Úr az embert,
s a mellébe nem skorpió-tüdőt tett.
A kőhöz láncolt szívnek nincs dala.
Kunyhóm fölött rigó szól, nem klavír,
Lábig látom a szivárványt az égen.
Enyém a tavasz fűlehelete,
a nyár árnyéka, tél fehér pompája.
Síromon is mezők virága nyíljon.

Kincses pincéi a dús Indiának...
Keréknyi aranytálnál többel ér
egy tenyérnyi kis festett gondolat,
vagy Karcarának kővé vált havából
fenyőfák közt egy mélázó Apolló.
"Sugárzó gyémánt..." Sugárzóbb a könyv,
amelyben költők s bölcsek lelke él.
Furulya szól. - Pattints leány és táncolj!

Ásitva néz a lajhár a hangyára,
s a napja hosszu, étele izetlen.
Siess az iskolába gyermekem!
Asszony terítsd a napra vásznadat,
s öleléssel várj majd a küszöbön.
Legszebb látvány a hazatért munkásnak
a párolgó tányér az asztalon.
És üdvösség a szimpla szalma-ágy is.

Bölcsőnél állsz, és mondod: - Itt az A.
Sír szélén állsz és mondod: - Itt az O.
Én is jártam a damaszkusi úton,
rám is nyilalt az Ég világossága
a végtelenség kitárt kapuján.
Megismertem a fényben kerengő port:
a csillagok kerengő sokaságát, -
s a szivet a kis pacsirta mellében.

Föld-e az ember? Föld: nemes opál.
De élő láng ég ebben az opálban.
Ha majd a szent est rámkövetkezik,
két szárnynak árnyéka terül fölém,
s egy láthatatlan könnyü kéz megérint,
Földdé fakul akkor a vén opál.
S mint nyári éjen a jánosbogárka,
kioldott lángja a Magasba száll.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Harmonika
  2017-03-28 17:04:01, kedd
 
  Gárdonyi Géza

Harmonika

Ó, talán ez igaz sem volt,
ezt csupán csak álmodtam:
nyári estén, csöndes estén
ablakánál állottam.
Fenn az égen csillagezrek,
lenn a földön lágy homály:
valahol a faluvégen
harmonika muzsikál.
Valamelyik parasztlánynak
tiszteleg a Gál fia.
Együgyű kis hangszer biz ez:
csizmadia-muzsika.
S mégis, íme álmodozva
hallgatjuk a muzsikát.
Van abban, van, valami bús,
édes-kedves mélaság,
amihez csak nyári éj kell,
csönd, homály és csillagok,
s egy könyöklő szőke leány,
kinek szeme ránk ragyog.
Egyre messzebb, egyre halkabb
már a mélabús zene:
belévegyül lassankint az
ákáclombok halk nesze.
Aztán újra méla csönd van...
Kél a hold a fák mögött...
Vilma súgja: - Holnap este.
És én súgom: - Eljövök.

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Aludjál, aludjál
  2017-03-28 17:01:18, kedd
 
  Gárdonyi Géza

Aludjál, aludjál

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
Gyöngyvirág
  2017-03-18 21:45:29, szombat
 
  Gárdonyi Géza

Mai csodák

Gyöngyvirág

Új fű a földön; a fán is új lomb:
patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon,
mint az öntöző-kannából a kertész vize.
Isteni csöndesség.
Mintha nappali alvásba merült volna az erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt,
amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami
csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével.
A gyöngyvirág, a rejtelmes
kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke.
Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna,
tán valami szellemvilágé,
amelynek papja nincsen s amelyről
eddig tudomány nem beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz.
Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat.
Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik
és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol,
mint az imádkozó menyasszony.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 328 db bejegyzés
e év: 1342 db bejegyzés
Összes: 7778 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 427
  • e Hét: 15422
  • e Hónap: 77048
  • e Év: 449143
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.