Regisztráció  Belépés
eladasos.blog.xfree.hu
"Joyeux Noël et bonne année" Sovány Vígasz
2000.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
A világ vége előtt
  2013-05-22 15:59:28, szerda
 
  Alig egy éve még a transzatlanti piac lehetőségének puszta említése is automatikusan az összeesküvés-elmélet groteszk vádját vonta bárkire, aki egy ilyen állítást megkockáztatott, mint általában, ha valaki a fősodratú média által terjesztett világképpel összeegyeztethetetlen véleményt képvisel. Hivatalosan ugyanis az Európai Uniót éppen azért hozták létre, hogy az Egyesült Államok ellensúlya legyen. Igencsak illetlen dolog tehát megállapítani, ráadásul hivatalos dokumentumok alapján, hogy az ,,európai építkezés" valójában az EU és az USA fúziójában fog végződni.

Ha a hivatalos szövegekre utalunk, akkor a transzatlanti piac létrehozásának első szakaszát az Európai Gazdasági Közösség (az EU elődje) és az Egyesült Államok által 1990. november 22-én kiadott Transzatlanti Nyilatkozat jelenti, amely megteremtette a két entitás közötti ,,párbeszéd" intézményes kereteit. Ettől kezdve minden évben EU-USA csúcstalálkozót szerveztek, két évenként pedig miniszteriális szintű találkozókra került sor. 1995-ben elfogadták az Új Transzatlanti Agendát, amely akciótervet és közös célokat fogalmazott meg, mint a béke előmozdítása vagy a világkereskedelem kiterjesztése. Az 1998. május 18-i csúcson született döntés a két zóna közötti együttműködés fokozásáról a transzatlanti gazdasági partnerség révén, amely teljesen világosan a szabad kereskedelem bővítését célozza. A 2007. április 30-i EU-USA csúcstalálkozón Washingtonban a két fél egy új gazdasági partnerségről kötött megállapodást az amerikai és európai jogi normák harmonizálása végett, amelynek feladatát az akkor létrehozott Transzatlanti Gazdasági Tanácsra (TEC) bízták. Végül pedig 2009. március 9-én az Európai Parlament ,,csont nélkül" megszavazta a transzatlanti piac létrehozására vonatkozó előterjesztést, amelynek 45. pontjában ,,haladéktalanul felszólítja a partnereket, hogy használják fel a TEC teljes potenciálját a gazdasági integráció jelenlegi akadályainak elhárítása és az egységes transzatlanti piac 2015-ig történő megvalósításához". Nemrég az EU kereskedelmi biztosa, a belga Karel de Gucht azon lelkendezett, hogy akár már 2014 közepére realizálódhat a terv.

Fokozatosan, rafináltan és szép csöndesen, nehogy fellármázzák az esetlegesen csökönyösködő népeket, eljutottunk egy kiszámíthatatlan következményekkel járó, gigászi monstrum létrehozásáig. A ,,fait accompli" elé állított nemzetek, mint mindig, amikor a világkormány előmozdításáról van szó, szóhoz sem jutottak. Helyettük ismét csak a globalista oligarchia döntött - washingtoni és brüsszeli csinovnyikjain keresztül.
Az évek során gyakorlatilag egyetlen újságíró, szakértő vagy vezető politikus sem kondította meg a vészharangot a transzatlanti piac kapcsán, még azok sem, akik hivatalosan ellenséges érzületet tanúsítanak az EU-val és a NATO-val szemben. A jelenlegi elitek történelmileg példátlan szintet elérő silányságát és gyávaságát tekintve, ez nem is igazán meglepő. Csak két oka lehet az ebben a kérdésben általuk tanúsított fülsüketítő csöndnek: a tudatlanság vagy a parancsszó. Mindenki szabadon dönthet az adekvát válaszról, szabadsága jóformán úgyis csak erre maradt.

Néhány hónapja azonban, úgy tűnik, zöld fényt kaptak a médiumok, és elkezdtek beszélni a transzatlanti piacról. Logikus, hiszen már túl késő: a folyamat lassan a végéhez ér, és többé nem lehet ellene tenni semmit. Legfeljebb a kalapunkat emelhetjük meg a bűvészmutatvány előtt. Politikai prostituáltak már túl sok éve árulják nekünk (önmagukkal együtt) az Európai Uniót, mint az amerikai szupremácia egyedüli ellensúlyát. Érdekes érv. Mert végül is mire alapozták? Mi kelthette volna azt az illúziót, hogy az Európai Unió rivalizálhat az Egyesült Államokkal? Netán a fogyasztási cikkek, az erkölcsök, a tévéműsorok, a mozifilmek, az európai kultúra amerikanizálódása? Esetleg csaknem egész Európa amerikai katonai megszállása? Európa pénzügyi gyarmatosítása a tőkék szabad áramlásán keresztül, amelyet az uniós szerződések kényszerítettek ki, és amely a nyugat-európai tőzsdék angolszász nyugdíjalapok és hedge fundok általi megszállásában nyilvánul meg? A katonai vazallusszerep ,,önként és dalolva" történő elfogadása Koszovóban, Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában?

Ahelyett, hogy az Egyesült Államokkal való szembenállás hordozója lenne, az európai jog lehetővé tette az előbbi számára, hogy a tőkék szabad áramlása, a szabad kereskedelem, az adósság monetizációjának tilalma, a ,,terrorizmus elleni háború" instrumentalizálása és általában az európai szuverenitások korlátozása révén szorosabban a markában tartsa Európát, mint a történelem folyamán bármikor. Idiótának vagy újszülöttnek kell lenni ahhoz, hogy valaki azt hihesse, az Európai Unió bármiben is kihívást jelent az Egyesült Államok számára, pedig az európai áruló elitek ezzel a maszlaggal adagolták be az európai egységgondolat és a velejáró bürokratikus hercehurca keserű piruláját.

Végül is mi másra lehetne számítani? Elég csak az európai országok jelenlegi lerobbant állapotára és az USA-val szembeni kisebbrendűségi érzésükre gondolni. Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kapcsolatában alapvető változás történt, mivel mára az előbbi lett az utóbbi gyarmata, és ráadásul mazochista élvezetet talál benne: valójában az EU beépített ellensége, ami egyáltalán nem okoz neki lelki komplexust, hiszen gyakorlatilag az egész történelme során a kontinens ellenében pozicionálta önmagát. Németországot a második világháború után megszállta az USA, és mindmáig félgyarmati sorban tartja. Franciaország, amely egykor döntő segítséget nyújtott az amerikai angol gyarmatok függetlenségének kivívásához, Nicolas Sarkozy atlantista-cionista rezsimje alatt vált az USA vazallusává. Olaszország egyfajta esztétikus-erotikus vonzalomból már régóta behódolt az USA-nak. Lengyelország történelmi okok miatt szívesebben lenne az USA, mintsem az EU tagállama, Románia pedig olyan messzire ment a szervilizmus útján, hogy szerződéses börtönként szolgál az USA számára dzsihádisták fogva tartásához.

Ezekkel építeni Európa-erődöt? Sokkal inkább a transzatlanti piac juhakolja való nekik, Samu bácsival, mint birkapásztorral. MD
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Milyen vallás az, ahol gyilkolva imádkoznak
  2012-02-11 10:44:20, szombat
 
  Egyszer valahol valaki (mit csak vélten lehet ismerni) írt egy szabályrendet arról, mit lehet és mit nem illik tenni. Lopni, ölni, hazudni... de ennek ellenére vagy éppen ezért ezek a szabályok rendre sértve vannak és lényegében mindig azok által példát mutatva kiknek dolga lenne, lett volna a betartatásuk. A rossz példa ragadós, vagy csak az ördög munkája? Mily fordulatos változat és lehetőség esetek és események magyarázatára. A lényeg ettől az marad, ami: terror! A nép ellen a hit nevébe ám azok által kik ennek a szónak rejtekében az emberi lelket és persze a testet igyekeznek birtokolni, irányítani, befolyásolni, használni kény-kedv szerint. Mind e mellett gazdagságot és jómódot kívánnak biztosítatni önmaguknak és néhány követőjük részére.

Mára addig csavarták a lélek befolyási övezetét, míg eljutottak a hozzá vezető út egyik utolsó állomásához. Ez a csomópont sok lehetőséget tartogat mindenkinek, akiket még nem emésztett el a sorba beállás kötelezősége a megfelelési igény. A bálvány imádat és az ölés az erőszak valamint a kényszer alatti önrombolás ármányossága. Normális dolog e valakit megölni vélten irigységből vagy félelemből majd egy új vallás keretében mesék és történetek kitalálásával halhatatlanná tenni és a vélt-kitalált, megalkotott emlékének szentelni azt, ami talán jobbra lenne érdemes? Vallások jönnek és mennek, a hit örök és állandó akár a hitetlenség és a bizonyosság utáni vágy. Ma a világ fordulóponton imbolyog. Nem tudja, leessen e vagy kitartson, hátha történik valami, ami a holnapot izgalmassá teheti. Amitől a lét és a tudat új életre kel. Ami a valóságot teszi láthatóvá a mátrix rejtekében. Ami biztos pontot ad bárkinek. Márpedig tudott. Ilyen pont nincsen és ezért nem is létezhet! A magyar közmédia eljutott addig a pontig ahonnan már csak hanyatlani képes. A fejlődését megakasztotta a folyamatos testiség és a test kielégítésének mondandója. Az én központúság állandósulása. A személy boldogulásának ármánysága és mások eltaposásának ötletgazdagsága egy azon gondolat mentén, de ugyanakkor igen változatosan. Link





A halott imádása és a halál kultusza érdekesen keveredik a közmédia által bemutatottakkal. A semmiből keletkeznek történtek, a mindennapok eseményei pedig semmivé válnak. Mindig azok igénye szerint, aki egykor is irigységből megkínoztak és megöltek egy embert, akinek lehet, hogy volt valami mondanivalója másoknak, de ezt semmi nem bizonyítja csak azok a vélelmezések miket hírmondók fogalmaztak és a fantázia segítésével történetekké rendeztek. Ma ezeket sokak útmutatásként kezelik, holott a gondolatok mögött semmi más nincsen jelen csak is a lélek bitorlásának erőszakossága, a test kihasználása minden formában. Sok történet egyszerűen jelentéktelennek lett bélyegezve, mert nem elégítette ki valakinek például egy, az első cenzornak elképzelését és meglátása szerint csak megzavarná a birkák gyülekezetét a gondolatok sokszínűsége és egyben változatossága. Mivel szerencsére nem csak egy irat, pergamen, levél és kódex született bár másodlatok gyakorta módosulásokkal jártak lehetőség volt többféle írás és történeti eseménysor rendezésre. A történetek összeállításának során más vallási irányokat kaptak az elkészült alkotások és ezek más vallási rendekkel gazdagították a világot, aminek célja nem az volt, hogy szegényedjen az ősi rend, hanem éppen az, hogy a vallás sokszínűgének lehetősége felbomlassza az egységet, az ősit az állandót és okot adjon a népek (vallási irányzatok) közötti villongásra. Ennek szerepe az is, hogy a népességet kordában tartsa és megakadályozza azt, ami ma éppen zajlik.

A bőség hátán történő népesség növekedés ma szinte sehogy nem állítható meg. A világ országokra, népekre és nemzetekre bomlott és a bennük levő társadalmi csoportok igényük szerint próbálnak érvényesülni. Míg egyes területek lényegében végeláthatatlan mennyigében gondoskodnak az utódlásról, addig másutt az utódlás olyan szerény mértékű, hogy a modern világ öngerjesztő mechanizmusa újraépítésre kényszerül. Az új kori vándorlások nyomán elkerülhetetlenek a társadalmakon belüli villongások valamint azok a kísérletek, hogy törvények szabályozzanak tevékenységet, érzelmet, gondolatot és hitet is! Az iskolák gyakorta nem adnak olyan tudást, ami kielégítő lehetne a társadalmon belüli érvényesüléshez. Ehhez a családok sokban járulnak hozzá, hiszen a "családon" belüli példa erősebb a látszatinál. Míg valaki bőszen vallásgyakorló, aminek még a látványosságát is büszkén vállalja addig a háttérben gyakorta a piti bűnözői státust már rég elhagyta és nagyban gyakorolja a megélhetés lehetőségét másokon keresztül és befolyásolásuk által. Érdekes, hogy a legnagyobb bűnözők, mindig ugyanabból a csoportból kerülnek ki és törekednek a felső kasztokba kerülésre gyakorta minden áron. Mindenütt akadnak olyanok, akik segítik a jónak tűnő gondolatokat megvalósulni. Segítik a gazdagodás egyben gyarapodás lehetőségét. Segítik és támogatják a fejlődést ám nem önzetlenül és gyakran előfordul, hogy a történet végén egy a háttérben levő arattatja a gyümölcsöt, mert ő még ahhoz sem adja a nevét vagy munkáját.





A hit és a lehetőség akkora keveredése, ami ma egyeseknek pénzt, míg másoknak börtöni ellátást ad nem kudarca a vallásnak, hanem éppen egy olyan átmeneti formája, ami előkészíteni szándékozik valamit. Valami olyant hogy egyeseket eltaposnak, másokat isteni hatalomba helyeznek. Az afrikai tavasz fellángolása a változás előszelét súgja annak aki figyelmesen hallgatja mondandóját. A magyar események és történetiség nem adja meg azt a lehetőséget, hogy itt olyasmi történhessen, akár Egyiptomban. A nép keményen gúzsba kötött és igazi esélye sincsen egy újabb ötvenhat megtörténtének. Az oka sokkal egyszerűbb, mint az látszik. Aki ad is és ígér is folyamatosan biztos pontokat épít annak nincsen mitől rettegnie. A tömegek néhány elégedetlenkedőjét pedig vagy kisemmizi, vagy börtönbe zárja. A fontosság, hogy a hangok elhalljanak alapkövetelése a mindenkori törvény urainak a tulajdon megtestesítőinek. Mindenkinek be lehet fogni a száját, ha a hatalmat képviselők annak birtokosai és a tulajdonosok nem hagynak időt, teret és lehetőséget a gondolatok közvetítésére. A gyülekezésre. A hangok megszületésére. A gondolat terjedését viszont csak a cenzúra államilag gyakorolt formájában apasztható hiszen a templomokban a politikai tevékenység mára mindennapos és sugalmazása a gyilkos zsidók utálata és elfogadásának szükségében teljesedik. A zsidó-keresztény vallás tartalmi vonatkozásban a teológiai szemlélet szerint messze túlnyúlik mindenen, mert egyeduralmi törekvése a vég útjára vitte az országunkat is a teljes nyugati társadalommal együtt.

Ha és amennyiben az agresszor állam fasiszta nemzetiszocialista törekvéseiben katonai lépéseket már nem csak fontolgat, hanem irigységét kiterjeszti a kapzsiságra is a pokol minden bizonnyal kiszabadul a félve őrzött és elrejtett frigyláda mélyéből. A pokol és a titkos energia ősi erőforrása olyan tudással bír, miről egyetlen halandónak sincsen ma már tudása. A legendák és a modern kor tudományának összefonódása Tesla munkássága mind azonos irányba mutat. Ez pedig az ismeretlen jövő a valóság és a lehetetlen határát feszegető lehetőségek megismerése. "És azt mondta a lévitáknak, akik mindent tudtak Izraelről és az Úr szent dolgairól: Tegyétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya készített. Többé ne hordjátok a vállaitokon, hanem szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket." (Maimonidész: Misné Torá, A kiválasztott ház törvénye, IV/1.) Az írás sok mindenről értekezik, ám egyszer sem említ semmi olyan konkrétumot, ami néhány emberöltőt követőn is megállhatná a helyét. Ezért lehetséges az, hogy a mondandó lényegében mindig csak arra terjed ki, ami a mézesmadzagot láttatni véli, ám azt valójában soha megmutatni nem fogja sem lehetősége sem szándéka szerint. Link




 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Az Angyalok és démonok tényvizsgálata
  2012-02-05 10:46:16, vasárnap
 
  Vajon hogyan halt meg Kopernikusz?

Dan Brown olvasói igazán ,,tudják" a választ: ,,Az olyan szókimondó tudósokat, mint Kopernikusz... megölték... A tudományos igazságok közzétételéért megölte őket az egyház". Legalábbis a harvardi ,,ikonológus" Robert Langdon és a CERN igazgatója, Maximilian Kohler közösen tartott történelemórája szerint az Angyalok és démonok című könyvben, Dan Brown bombasikerű A da Vinci-kódjának az előzményében.





A 2009. május 15-én bemutatott Angyalok és démonok

Howard-féle adaptációja - amit Howard a megbukott 2006-os A da Vinci-kód folytatásának dolgozott át - több részletet is bemutat Dan Brown történelem-verziójából a mozinézők millióinak. Bár a film nem ismétli meg Kopernikusz meggyilkolásának sajátságos vádját, annak a nagyobb történelmi összefüggésnek az elmeséléséről gondoskodik, amely Brown Angyalok és démonok című könyvében bontakozik ki: ti. az Egyház kegyetlenül üldözi a tudományt, különösen az Illuminátusokat, egy titkos társaságot, amelynek - Brown állítása szerint - pl. Kopernikusz, Galilei és Bernini is tagjai voltak.

Az erre vonatkozó történelmet Langdon - akit a filmben Tom Hanks alakít - így ecseteli a vatikáni rendőrfőnök, Ernesto Olivettivel való párbeszéd során: ,,Az illuminátusok... fizikusok, matematikusok, asztronómusok voltak. Az 1500-as években titkos találkozókat kezdtek szervezni, mert aggódtak az egyház téves tanításait illetően, és ők a tudományos igazság keresésének szentelték magukat. És a Vatikán ezt nem szereti. Így az egyház elkezdte őket... üldözni és megölni." Az egyik filmelőzetesben Langdon még szabatosabban beszél: ,,Az Illuminátusok titkos társaság voltak, akik a tudományos igazság feltárására törekedtek. A katolikus egyház szörnyű mészárlást rendezett, hogy elhallgatassa őket örökre."

Langdon kimondottan idéz egy állítólagos történelmi eseményt is, amit ,,Purga"-nak nevez. A filmváltozatban Langdon Richtert, a svájci gárda főparancsnokát korholja történelmi tudatlanságáért: ,,Maguk még a saját történelmüket sem ismerik? 1668. A pápa elraboltatott 4 illuminátus tudóst, és bélyegként mindegyikük mellére sütötték a kereszt jelét. Ez volt a megtisztítás, aztán jött a kivégzés. Az utcára dobott hullájuk mutatta, hogy jár az, aki megkérdőjelezi az egyház álláspontját tudományos kérdésekben. Ez radikalizálta az Illuminátusokat. A ,,Purga" óta a mozgalom elsődleges célja a megtorlás."

A részletek - Kopernikusz neve, az évszám, amikor a purga történt - a tényszerűség hatását keltik, és Brown meséinek sok rajongója ezeket teljesen komolyan veszi. Bár Brown sok védelmezője azt hozza fel mentségére, hogy az Angyalok és démonok, csakúgy mint A da Vinci-kód is, ,,persze, hogy csak kitaláció", azonban maga Brown sohasem ingatta meg a hitet abban, hogy történeteinek szilárd tényszerű alapjai vannak - és sok hiszékenyebb rajongója észre se veszi, hogy mennyire félrevezetik.

Brown saját weblapján szerepel egy interjúként feltett írás egy Q&A listán (amire a This Rock című hitvédelmi folyóiratban Carl Olson hívta fel a figyelmemet), amiben ezt írja: ,,A célom az, hogy a szereplőket és a cselekményeket mindig olyan lebilincselővé tegyem, hogy az olvasók rá se jöjjenek, hogy közben mennyit tanulnak." Pontosabban, hogy mennyi tévinformációt szívnak magukba.

Műalkotások és építmények

Brown különösen hangsúlyozza azt, hogy az elbeszélésében felhasznált műalkotások és építmények ,,teljességgel hitelesek": ,,A műalkotásokra, síremlékekre, alagutakra és más római épületekre tett minden utalás teljességgel hiteles (ahogy a helyszínek megjelölése is)." - írja az Angyalok és démonok egy szerzői megjegyzésében, hozzátéve, hogy ,,Az Illuminátusok testvérisége szintén létezik."

A katolikusok, nem katolikus keresztények és nem keresztények megelégelve a burjánzó félrevezetéseket évekig azon dolgoztak, hogy bemutassák azokat a zagyvaságokat, amelyek a könyvben és Brown meséjének filmváltozatában vannak. Brown tévedései már ott kezdődnek, ahol ő azt állítja, hogy a leginkább megbízható: a művészeti és építészeti tárgyak - és ,,a helyszínek megjelölése", vagy ahogy az eredeti szövegben ki is hangsúlyozza: ,,pontos fekvésük".





Pl. Brown a Santa Maria della Vittoria-t Rómában a Piazza Barberini-re helyezi, csaknem egy kilométerre a valódi helyétől. A Santa Maria del Popolo-t a tér délkeleti sarkára teszi, miközben az valójában az északi oldalán áll, és azt írja, hogy Langdon felnézett a ,,rózsaablakára", csakhogy a templom körablakáról hiányzanak a rózsaablakok kőrácsai és a rózsaszerű csipkék.

Brown ezenkívül katedrálisnak nevezi a Santa Maria del Popolo-t. Később pedig ezt írja: ,,Langdon lábujjhegyre állt, hogy délnyugatra, az akadályok fölött rátaláljon egy toronyra vagy egy katedrálisra." Brownnak valószínűleg fogalma sincs, hogy mi is egy katedrális, azaz székesegyház. Egy egyházmegyében csak egyetlen katedrális van, az a templom ahol a helyi püspök széke (katedrája) van. (Róma püspöke természetesen a pápa. Az ő katedrálisa a Lateráni Bazilika.)

Brown azt mondja, hogy Bernini Négy folyó szökőkútján a négy folyó ,,az Óvilág négy fő folyóját, a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio Platát" ábrázolja, habár a Rio de la Plata - Argentína és Uruguay között elterülő folyamtorkolat - az Újvilághoz tartozik. A négy folyó valójában a reneszánsz korban ismert négy kontinenst ábrázolja: Afrikát, Ázsiát, Európát és Amerikát.

Brown pontosan meghatározott ,,sírjai" ugyancsak hibásak. Az Angyalok és démonok azt állítja, hogy egy a Pantheonban lévő dísztábla azt sejteti, hogy Raffaello testét csak 1758-ban helyezték a Pantheonba, és hogy eredetileg Urbinóban temették el. Ilyen dísztábla nem létezik, abból az egyszerű oknál fogva, hogy Raffaellót kezdettől a Pantheonban temették el. Brown VII. Sándor pápa, Alexander Chigi holttestét pedig a Santa Maria del Popolo kápolnájába helyezi, pedig valójában a pápát a Szent Péter Bazilika sírjaiba temették.

Brown a svájci gárda uniformisainak, és a Vatikáni Múzeumokhoz (amit tévesen Museo Vaticano-nak nevez Musei Vaticani helyett) vezető spirális lépcsőnek a megtervezését Michelangelónak tulajdonítja. Valójában Michelangelónak semmi köze a svájci gárda egyenruhájához, a Vatikáni Múzeumok spirális lépcsőjéhez meg végképp nem, ugyanis azt Giuseppe Momo tervezte 1932-ben. Brown aztán a Vatikáni Múzeumok építészeti kincseihez sorolja a Szent Péter-bazilikát, ami egy tőle teljesen különálló épület.

Ezek lehet, hogy csak véletlenül felmerülő (még ha néha szembeszökő) tévedések. Sokkal problémásabb azonban a kulcsfontosságú utalás egy kőlapra a Szent Péter téren, az ún. West - Ponente kőre. A kőre a nyugati szél megtestesítője van lefestve amint egy klasszikus istenség fej nyugatról fúj.

Brown úgy mutatja be a West - Ponente követ, hogy az egy kulcsfontosságú nyomravezető jel, amit Bernini hagyott, aki a Szent Péter teret tervezte, állítólag rámutatva a következő helyszínre a könyv kincskereső vadászatában. Brown azt is írja, hogy az angol ,,West" szó használata a domborművön Bernini korában egy rosszhírű anglicizmus volt. Brown mitológiájában az 1600-as években az angol nyelvet ,,a Vatikán még nem fogadta el" és erre ,,nem terjedt ki a Vatikán uralma" (akármit is jelent ez).

Számos probléma merül itt fel. Elsőként és legnyilvánvalóbbként az, hogy a ,,West - Ponente" kő a Szent Péter téren kör alakban elrendezett 16 ilyen útjelző kő egyike, amelyek mindegyike az égtájak felé mutatnak egy szélrózsa (rosa dei venti) alakot formálva: azaz minden irányba mutatva.

Például a ,,West - Ponente" kővel közvetlenül szemben van az ,,E[a]st - Levante" kő - és ha jól láttam az új filmben ezt úgy javították ki, hogy lefestették ezeken a köveken a szélvonalakat, hogy ne látszanak, ezzel is azt sugallva, hogy csak a ,,West - Ponente" kövön van egy különleges iránymutatás.

A másik dolog, hogy a jelenlegi szélrózsa kövek egyáltalán nem Bernini munkája. A www.StPetersBasilica.org szerint ezeket három évszázaddal később adták a tér burkolatához IX. Piusz pápa alatt (és bármilyen státusza is volt az angol nyelvnek Bernini korában, természetesen 1852 körül semmi szégyenletes nem volt abban).

Mind a könyvben mind a filmben említenek egy művészettel kapcsolatos vádat, IX. Piusz pápa ,,Nagy kasztrálásának" elképzelését, miszerint a pápa 1857-ben fogott egy kalapácsot, és a Vatikánváros összes férfi szobráról leverte a nemi szervüket. (A könyvben Langdon azon tűnődik, hogy vajon van-e valahol egy gödör, tele kőpéniszekkel, mint ennek a szisztematikus vandalizmusnak a maradványa.)

Valóban ez történt? Hogy csípősebben fogalmazzak: hány embernek kellett ezt az ötletet kitalálnia? (Az igazság az, hogy fügefaleveleket tettek a szobrokra (persze nem a pápa), de úgy, hogy a szobrokat nem ,,kasztrálták"; később ráadásul megpróbálták eltávolítani a leveleket, de mivel ez nagyobb veszéllyel járt volna, így inkább békében hagyták.)

A fikciók mögött

Brown művészi és építészeti dolgokkal való elferdítései nem kizárólagosak regényeinek fikciói között. Olvassuk el, hogy Brown mit ír le arról, hogy hogyan kapta az ötletet az Angyalok és démonok megírásához, amit weblapjának Q&A oldala ,,interjúként" közöl:

,,A Vatikánváros alatt utaztam egy alagútban, amit il passetto-nak neveznek - egy rejtett átjáró, amit a korai pápák használtak, amikor menekülniük kellett egy ellenséges támadásnál. A túrához biztosított tudós szerint a Vatikán legfélelmetesebb ősi ellenségeinek egyike az Illuminátusokként ismert titkos társaság volt - a ,,felvilágosodottak" - a korai tudósok egy szektája, akik bosszút esküdtek a Vatikán ellen azokért a bűnökért, amiket olyan tudósok ellen, mint Galilei és Kopernikusz, elkövettek. Megigéztek azok a képek, hogy egy rejtőzködő, vallás-ellenes testvériség ólálkodik Róma katakombáiban. Aztán amikor a tudós hozzátette, hogy sok modern történész hiszi, hogy az Illuminátusok még ma is aktívak, és a társaság egyike a globális politika leghatalmasabb láthatatlan erőinek, tudtam, hogy horogra akadtam... meg kellett írnom az Illuminátusok thrillerjét."





Ez az életrajzi anekdota kiforgatja azt a tényt, hogy a Passetto di Borgo nem egy ,,alagút" a ,,Vatikánváros alatt". Ez egy kimagasló, részben nyitott, részben zárt, falként álcázott átjáró, ami Vatikánvárosból az Angyalvárba vezet. Ha Brown elkövet egy baklövést a regényének kitalált elbeszélésében, az még csak hagyján, de azt írja, hogy ő járt a passettón, és ott kapta az ihletet könyvének megírásához. Hogyan követhet el egy ekkora hibát, ha valóban járt ott, miként azt állítja?

Brown anekdotájának hitelessége tovább romlik az itt névtelenül szereplő, idegenvezető ,,tudós" megjegyzéseinek leírása miatt: ez az illuminátusoknak egy teljesen történelmietlen leírása, úgymint akik ,,tudósok egy szektája", és a Katolikus Egyház ,,legfélelmetesebb ősi ellenségeinek egyike", akik ,,bosszút esküdtek a Vatikán ellen azokért a bűnökért, amiket olyan tudósok ellen, mint Galilei és Kopernikusz, elkövettek". (Ki ez a ,,tudós"? Brown köszönetnyilvánításai között köszönetet mond ,,Sylvia Cavazzininek", aki végigkalauzolta a passettón. Akárki is legyen ez a ,,Sylvia Cavazzini", de még sohasem publikált vagy szerepelt tudományos művekben, akárhogy is kerestem; ha jól tudom Dan Brown köszönetnyilvánítása az egyetlen kézzelfogható bizonyíték létezése mellett az egész interneten.)

Persze mindez csak azért lett megemlítve, hogy rátérjünk az Angyalok és démonok központi tételére, ami az elbeszélés mögött bontakozik ki, s amelyre a regény cselekménye lett szerkesztve: az az idea, miszerint az Egyház és a tudomány háborúban áll egymással. Brown összekapcsolja ezt az állítólagosan történelmi témát saját életének egy állítólagosan életrajzi eseményével, amivel így egy hitelt érdemlő, ,,tudományos" alapot sejtet, alátámasztva a szerző azon megjegyzését, ami az illuminátusok ,,tényszerű" természetére vonatkozik.

Valójában az egész tétel - hasonlóan Brown földalatti ,,ihletének" pillanatához, a túra, és a ,,tudós" és az általa adott történelemóra valószínűségéhez - csaknem teljesen nélkülözi a valóságot.

A tudomány, az illuminátusok és az Egyház

A történelmi illuminátusok nem az 1500-as években alakultak meg, és nem volt tagja se Kopernikusz, se Galilei, se Bernini, ugyanis ők jóval előbb meghaltak az illuminátusok létezése előtt (Kopernikusz esetében két évszázaddal, Berniniében csaknem egy évszázaddal).

Az illuminátusok egy felvilágosodás kori titkos társaság volt. Ezt a társaságot a 18. században, 1776-ban alapították, ugyanabban az évben, amikor az Egyesült Államokat. Tagjai politikai szabadgondolkodók voltak, akiket nem különösebben érdekelt a tudomány.

Bár az illuminátusok nem voltak valami jóindulattal a vallás felé, nem ,,esküdtek bosszút" az Egyház ellen ,,azokért a bűnökért, amiket olyan tudósok ellen, mint Galilei és Kopernikusz, elkövettek". Ezekkel a tényekkel szemben meglehetősen nehéz helyzetben van az, aki bármiféle bizonyítékkal akar előhozakodni bármiféle egyházi ,,bűntényről" Kopernikusz ellen. És míg a Galilei-per némiképp fekete folt az egyháztörténetben, sorsa miatt (élethosszig tartó házi őrizet) nem valószínű, hogy gyilkos bosszút esküdtek volna századokkal később az események után.

Kopernikusz soha sem került szembe az egyházi hatóságokkal. Klerikusként és egy püspök unokatestvéreként Kopernikusz kiadta a hatkötetes Az égi pályák körforgásáról című művét, amire Capua érseke, Nikolaus von Schönberg bíboros biztatta, és Kopernikusz ezt a művet III. Pál pápának ajánlotta. Évekkel korábban Kopernikuszt tanácsadónak hívták meg a X. Leó pápa által összehívott Lateráni Zsinatra, hogy segítse átdolgozni a kalendáriumot, és munkájával hozzá is járult a naptár végső megújításához. Bár írásai valóban vitákat váltottak ki egy időre halála után, azonban ezek a viták csak néhány szakaszra és néhány elszigetelt szóra vonatkoztak.

Kopernikusz 70 éves korában, agyvérzésben halt meg. Az az állítás, hogy őt ,,a tudományos igazságok közzétételéért megölte az egyház" puszta koholmány, sőt rágalom.

Ha egészében nézzük a Katolikus Egyház szembenállását a tudománnyal, és a tudósok - mint Kopernikusz - szisztematikus üldözését - amit az Angyalok és démonok beépített a párbeszédek közé - akkor is csaknem teljesen realitás nélküli, ami legfeljebb ,,a szerző képzeletének gyümölcse". Amint A da Vinci-kód történelemolvasata olyan forrásokat használt, mint a Szent vér, szent Grál című regény, az Angyalok és démonok az amerikai antikatolicizmusban gyökerező téves nézeteket aknázta ki: olyasmiket, mint pl. Charles Chiniquy 1886-ban megjelent gyalázkodása, az Ötven év a római katholikus egyházban felvonultatott katolikusellenes mestermítoszai.

Chiniquy 19. századi polemikus állításai azok voltak, hogy Blaise Pascalt, valamint Kopernikuszt kiközösítették, Galileit pedig nyilvánosan megkorbácsolták és egy föld alatti börtönbe zárták. Ezek közül semmi sem igaz (Pascalnak valóban voltak eretnekségre hajló nézetei, de sohasem közösítették ki, Galileivel semmi más nem történt, mint hogy házi őrizetben tartották a saját házában, sohasem korbácsolták meg, egyszer sem kínozták meg, vagy zárták föld alatti börtönbe). Mindazonáltal még ma is az a kép él az Egyházról, hogy szisztematikusan üldözte és kivégezte a tudósokat, annak ellenére, hogy erre semmiféle alap nincs a történelemben.

A la purga egy teljesen képzeletszülte történet (természetesen Richter olvasta a saját történelmüket). Soha sem történt olyan, hogy négy tudóst, akár illuminátust, akár mást meggyilkoltak és megbélyegeztek volna, és olyan sem, hogy az Egyház kidobta volna a holttesteket az utcára figyelmeztetésül. (Az egyetlen számításba vehető, tudománnyal is foglalkozó történelmi alak, akit a katolikus polgári hatóságok üldöztek, az a 16. században élt dominikánus Giordano Bruno lehet. Bár Bruno heliocentrista volt, a római inkvizíció nem ezért üldözte, hanem Isten természetére, a Szentháromságra, Jézus Krisztusra, és egyéb alapvető dogmákra vonatkozó eretnek tételei miatt, ami a panteista világnézetével állt kapcsolatban. De a heliocentrizmusa miatt soha senki sem bántotta.)

Brown úgy írja le a CERN tudósait, mint akik rendszeresen a Vatikánhoz folyamodnak azért, hogy az Egyház kérjen ,,bocsánatot Kopernikusztól és Galileitől". Kopernikusz esetében az egyetlen elképzelhető válasz csak az lehet, hogy ,,Miért?" De Galileit - a tudósokat üldöző Egyház antikatolikus mestermítoszainak egyetlen valamirevaló ténytöredékét - is egyrészről elferdítették a populáris képzeletvilágban, másrészről úgy mutatják azt be, mint egy archetípust, s nem mint egy kivételes esetet.

Brown kihasználta és megerősítette ezt a téves előítéletet, azt állítva, hogy Galileit eretnekséggel vádolták meg (valójában nem találtak nála eretnekséget, csak ,,az eretnekség komolyabb gyanúját") és ,,kis híján kivégeztetett az egyház" (ez a kérdés még csak fel sem merült) ,,azért a feltételezésért, hogy Isten nem az ő világegyeteme közepén helyezte el az emberiséget". Ez utóbbi azt is magában foglalja, hogy szerinte a középkori geocentrikus modell az emberközpontúsággal áltatta az embereket; valójában a középkori emberek a földet a legalacsonyabban és a legkevésbé dicsőséges helyen látták az univerzumban, ami a legtávolabb van a mennytől (magával a pokollal együtt, annak középpontjában).





Brown szégyenletesen felcseréli Galilei tudományos vakfoltját kritikusaival, úgy mutatva be az egyházi hatóságokat, mint akik azon erősködnek, hogy az égitesteknek tökéletes körpályákon kell mozogniuk és emiatt támadták Galileit, aki vette azt a bátorságot, hogy elliptikus pályákat tételezzen fel. Valójában éppen maga Galilei - és nem az egyházi hatóságok - volt az, aki a tökéletes körpályákat vallotta, és elutasította az elliptikusan mozgó égitestek elképzelését. (Galilei nem csak ebben tévedett a tudományos és más területeken. Továbbiakat lásd: The Galileo Controversy

Bár Brown elismeri, hogy sok tudós - beleértve Galileit is - jámbor hívő volt, akik a hitet és az értelmet egymás kiegészítésének látták, mintsem egymással ellentétes dolgokat, de azon erősködik, hogy Galilei és mások felvilágosult hozzáállása összeütközésbe került az Egyház azon állításával, miszerint ő ,,az egyetlen eszköz, amelyen keresztül az ember megértheti Istent." (a hangsúlyozás az eredeti műben is benne van).

Így Brown naivan semmibe veszi a kereszténység döntő szerepét a modern tudomány eredetében csakúgy, mint a tudományok egyházi pártolását Kopernikusz és Galilei idejében is. Miként dr. Thomas Woods megjegyzi: ,,Az utóbbi ötven évben lényegében az összes tudománytörténész - úgymint pl. A. C. Crombie, David Lindberg, Edward Grant, Jáki Szaniszló, Thomas Goldstein, és J. L. Heilbron - arra a következtetésre jutott, hogy a tudományos forradalom a Katolikus Egyháznak az adósa" (How the Catholic Church Built Western Civilization, p. 4).

Nem csak, hogy a katolikus teológia teoretikai alapokat adott a modern tudomány fejlődéséhez - ugyanis az első modern tudósok hitték, hogy a kozmoszt egy értelmes Teremtő rendezte be, aki olyan törvényekkel kormányozza azt, melyek felismerhetőek az Ő képére teremtett ember értelme által is -, de a legtöbb korai tudós vagy pap volt vagy szerzetes. Ezen túlmenően maga az Egyház közvetlenül pénzzel és szociális támogatásokkal finanszírozta a tudományt, különösen a csillagászatot.

Brown mégis azt állítja egy beszédben, amelyet a camerlengo Carlo Ventresca szájából hangzik el mind a könyvben, mind a filmben, hogy ,,Galilei kora óta az egyház megpróbálja lassítani a tudomány könyörtelen iramát". Még a mai tanult embereknek is kevés fogalmuk van arról, hogy az Egyháznak mekkora szerepe volt a modern tudományok kezdetében és fejlődésében - és ezt Browntól sem fogják megtanulni. [Ehhhez lásd: A Katolikus Egyház és a tudomány]

Tudománytalanság

Habár a tudományos dolgok Brown általi feldolgozása tulajdonképpen a sci-fi irodalom területe alá tartozik, az, legalábbis részben, nem éppen egy ötletes sci-fi (én Michael Crichtontól várnék el egy antianyag-bomba kitalálását), és Brown rendszeresen fuserál el olyan dolgokat, amelyeket jobban is megírhatott volna anélkül, hogy ezzel kárt tett volna az előítéleteiben.

Az ,,antianyagfegyver" alapötlete meglehetősen sci-fi, és legalább annyira tudományos, mint a Star Trek űrhajója és az időutazás.

Az alapvető tények a következők. Az antianyag valóság, és az olyan laboratóriumokban, mint az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, azaz a CERN, rendszeresen hoznak létre nagyon apró mennyiségben, ahogy azt Brown is leírja az Angyalok és démonokban. Az antianyag-részecskék megsemmisülnek, ha a rendes anyag megfelelő arányú részecskéjével lépnek kapcsolatba, annyi energiát szabadítva így fel, amennyi a két részecske megsemmisülésével arányos. Ezért, ha egyszerre igen nagy számú antianyag semmisül meg - egy gramm, miként azt a könyv állítja - akkor azt Brown pusztító hatásúként írja le.





Akárhogy is, de az Angyalok és démonok egy hatalmas hibát követett el azzal, hogy túllépett azon a területen, amit a történet megkíván vagy, ami a jövő tudományát vetíti elő. Például mind a könyvben, mind a filmben úgy beszélnek az antianyagról, mint lehetséges ,,energiaforrás". Lényegében maga Brown ezt nem csak az Angyalok és démonokban állítja tényként, hanem a weblapján is. Itt van a válasza arra a kérdésre, hogy ,,Az antianyag valóságos?"

,,Abszolúte. Az antianyag a legjobb energiaforrás. Százszázalékos hatékonysággal szabadítja fel az energiát (az atom-maghasadás 1,5%-os hatékonyságával szemben). Az antianyag százezerszer hatalmasabb mint a rakéta üzemanyag. Egyetlen grammja egy 20 kilotonnás atombomba energiájával rendelkezik - ekkora méretű bombát dobtak le Hirosimára. Mivel erősen robbanékony, az antianyag rendkívül instabil, és azonnal begyullad, amint érintkezésbe kerül valamivel... akár csak a levegővel is. Csak úgy lehet tárolni, hogy felfüggesztik egy elektromágneses mezőben egy vákuumdobozon belül. Ha a mező megszűnik és az antianyag leesik, akkor annak eredménye a ,,tökéletes" anyag-antianyag átalakulás, amit a tudósok találóan ,,annihilációnak" (megsemmisülés) neveznek. A CERN-ben most rendszeresen hoznak létre kis mennyiségű antianyagot egy jövendő energiaforrás kutatásához. Az antianyagot rendkívül ígéretesnek tartják; nem bocsát ki szennyeződést vagy sugárzást, és egyetlen cseppje egy egész napra biztosítja New York teljes áramszükségletét. A fosszilis tüzelőanyagok csökkenésével az antianyag hasznosításának ígérete óriási lépést jelenthet bolygónk jövőjére nézve. Természetesen a professzionális antianyag technológiával egy dermesztő dilemma jár. Vajon ez a hatalmas új technológia megmenti a világot, vagy belőle készül majd minden idők legpusztítóbb fegyvere?"

Ezt a nagy baromságot - ismétlem: baromságot adja elő Brown tényként.

Az antianyag elképzelése mint ,,energiaforrás" abszolút lehetetlen. Nem igaz, hogy a CERN tudósai tanulmányozzák az antianyagot ,,egy jövendő energiaforrás kutatásához". A CERN-ben az antianyagot főként azért vizsgálják, hogy a fizika alapvető törvényeit tanulmányozzák.

Az antianyag semmivel sem ,,hatalmasabb", mint a hétköznapi anyag. Az anyag-antianyag megsemmisülésének energia felszabadulása egyszerűen a két részecske kombinált energiája. Egy antirészecske - antiproton - nem rendelkezik több energiával mint a vele ellentétes részecske, a proton. Az antianyag nem ,,gyullad be", amint érintkezésbe kerül ,,valamivel - akárcsak a levegővel is"; sokkal inkább az antirészecske mindegyik típusa csak akkor semmisül meg, ha a normál anyag vele megfelelő részecskéjével lép kapcsolatba. Tehát az antiprotonok a protonokkal lépnek reakcióba, a pozitronok az elektronokkal, és így tovább.

Ha az antianyag egy természeti erőforrás lenne, amit ki lehet ,,bányászni", ami aztán megsemmisül a rendes anyaggal, akkor azt csak éppen úgy lehetne erőforrásként használni, mintha fát égetnénk azért, hogy kinyerjük a fában lévő napenergiát. Jóllehet a fa nem lenne energiaforrás, ha nem lenne nap, és a fákat mesterséges fény alatt növesztenénk. Ha energiát fordítunk arra, hogy fényt adjunk a fáknak, akkor ez mindig messze felül fogja múlni azt az energiát, amit a fa elégetéséből nyernénk. A folyamat energiaveszteség lenne, nem pedig nyereség.

Dióhéjban ugyanez a szituáció áll az antianyagra is. Az egyetlen mód, hogy antianyagot nyerjünk, ha csinálunk magunknak, méghozzá óriási energiafogyasztás mellett. Szükségszerűen sokkal több energiát fordítunk az antianyag előállításához, mint amennyit nyerhetnénk a megsemmisítésével, épp úgy, ahogy több energia kell a fák megnövesztéséhez, mint amennyit azok elégetésével nyerünk.

Tehát, bár igaz az, hogy egy cseppnyi mértékű antianyag elláthatná New Yorkot egy hónapig energiával, azonban ehhez a cseppnyi antianyaghoz először annyi energiát kellene felhasználni, amennyit New York egymilliárd év alatt használna el. Mégha fel is tesszük azt, hogy a technológia annyira fejlődni fog, hogy 100%-os hatékonysággal tudja majd előállítani az antianyagot, még akkor sem szereztünk többet, mint amennyit belefektetnénk. Emiatt abszolúte semmi kilátás nincs arra, hogy az antianyagot valaha is ,,energiaforrásként" használják.

Az sem mellékes, hogy évmillárdok kellenének ahhoz, hogy annyi antianyagot állítsunk elő, amennyi New York egyhavi ellátásához kellene - vagy amennyivel fel lehetne robbantani a Vatikánt. A CERN-ben előállított antirészecskék legtöbbje azonnal megsemmisül a normál anyag részecskéivel való kapcsolódás miatt. Igaz, hogy (az elektromosan feltöltött) antianyag egy kis mennyiségét el lehet fogni egy elektromágneses csapdával. Az szintén igaz, amit Brown nyitó TÉNY közléseiben állít, miszerint a mostani kísérletek a CERN-ben, nevezetesen 2002 ATHENA és az ATRAP kísérletek sikerültek, és egyszerre antihidrogén atomok millióit hozták létre.

Csakhogy az a technológia, amely egy gramm antianyagot tudna előállítani, még teljesen előttünk áll, ahogy az is, amely el tudná őket fogni. Mondjuk egy gramm antihidrogén hozzávetőlegesen 6.022 x 1023 atomot tartalmaz (az Avogadro-szám alapján). Ami jócskán több, mint antihidrogén atomok milliói, amit a CERN jelenleg elő tud állítani. Ha ezt a folyamatot vesszük egy gramm antianyag előállításához, akkor ez a folyamat évmilliárdokig fog tartani. Az pedig még nehezebb, hogy a jelenlegi technikával meg is kellene tartani az antihidrogéneket. Továbbiakat lásd a CERN saját, nagyon informatív és szórakoztató Angels & Demons FAQ-ját.

Nem csak az antianyag ezotériájában ad meg Brown tudományos adatokat tévesen. Langdon tengerentúli utazásán azt mondja, hogy az emberek súlya 30%-kal kevesebb, amikor 6000 láb magasan repülnek. A valóságban az emelkedés gravitációs hatása, ami ilyen magasság során változik, kevesebb mint 1%.

Akármi is legyen a téma, az Angyalok és démonok egyszerűen kontármunka. Mind a könyv, mind a filmváltozat pl. azokra a bíborosokra, akik Péter székének lehetséges utódaiként ismertek ,,preferiti"-ként (,,kedvencek") utal, semmint az általános terminussal, a ,,papabile"-vel (pápa-képes vagy ,,pápa-alapanyag").

Brown félrefordítja a ,,Novus Ordo Seclorum"-ot ,,Új Világi Rend"-nek (és ezt az Illuminátusokra érti), pedig az ,,Új Korok Rendje" vagy ,,Új Világrend". Azzal az égbekiáltó állítással hozakodik elő, hogy az Eucharisztia katolikus szentségét ,,az aztékoktól kölcsönözték", habár az azték civilizáció egy évezreddel később keletkezett a kereszténység után (nem beszélve egy transzatlanti kapcsolat fizikai lehetetlenségéről a kereszténység korai időszakában), hasonlóképp a hindu hatha jógát ,,ősi buddhista művészet"-nek mondja, pedig az jóval megelőzi a buddhizmust.

Meghamisítja az ión és dór oszlopokat is, azt írva, hogy a dór az ión oszlopsor ,,görög megfelelője", mikor a valóság az, hogy mind a kettő görög. A svájci gárdát ,,a Vatikán felesküdött őrző-védői"-nek hívja, amely leírás jobban illene a vatikáni csendőrségre, mint a svájci testőrségre, akik kizárólag a Szentatya személyét védik, és nem a Vatikánt. (A film helyesbíti ezt; de a könyv nem. A könyv utal olyan svájci testőrökre, akik titokban a Szent Péter téren dolgoznak. Az egyetlen ok, amiért egy valódi svájci testőr a Szent Péter téren lehet, az az, hogy a pápa is ott van, vagy pedig nincsenek szolgálatban.).

Egy teljes listát azonban csaknem lehetetlen összeállítani. Nehéz ugyanis egyetlen egy olyan oldalt találni az Angyalok és démonokban, amelyiken nincs valami tévedés.

,,Csaknem eredetien rossz"

Még ha csak egy puszta popcorn szórakozásnak vesszük, Brown irodalmi szerkezeteinek totális otrombaságai miatt a könyv átrágása kész robotmunka - bár az Angyalok és démonok egy lebilincselőbb történetívet kínál, mint a dagályos A da Vinci-kód, ami egy nézhetőbb filmhez is hozzájárult. Nem tartom túlzásnak azt mondani, hogy Brown írása a legrosszabb prózai stílus, amivel eddig találkoztam a ponyvairodalom között, talán Stephenie Meyer Alkonyat sorozatának a kivételével. (Természetesen nem számolom ide a saját kiadású, meg az interneten olvasható zavaros ,,műveket")





"Brown műve nem csak rossz" írja Dr. Geoffrey K. Pullam, az edinburgh-i egyetem általános nyelvtudomány professzora a számos Brown-ról szóló blogbejegyzéseinek egyikében a Language Log-on. ,,Elképesztően, idomtalanul, tapintatlanul, csaknem eredetien rossz. Némely szakaszban aligha van egy szó vagy egy kifejezés, amelyik úgy tűnne, hogy gondosan kiválogatott lenne, vagy össze lett volna vetve az alternatívákkal."

Többek között Pullam Brown azon hajlamára hívja fel a figyelmet, hogy a nyitójeleneteket olyan ügyetlen ,,curriculum vitae részletekkel" kezdi a mondatokban, mint pl. ,,Jacques Sauniére, a neves kurátor rogyadozó lábbal esett be a múzeum Nagy Galériába a boltíves bejárón keresztül." (A da Vinci-kód első mondata) és ,,Leonardo Vetra fizikus az égett hús szagát érezte, és tudta, hogy a saját húsa az." (az Angyalok és démonok első mondata). Pullam abban leli örömét, hogy Brown irodalmi logikátlanságait leplezi le: megszólal egy hang ,,hátborzongató közelségben", ami 15 lépésnyit jelent, ahol is ,,támadójának sziluettje tornyosult előtte", akinek látható nem csak a bőr- vagy hajszíne, hanem szivárványhártyájának és szembogarának a színe is.

Pullam példái A da Vinci-kódból származnak, de nem nehéz találni hasonlóakat az Angyalok és démonokban sem. Az Angyalok és démonok első fejezetének első oldalán azt olvassuk, hogy ,,Langdon felült az üres ágyban"; a következő oldalon: ,,Robert Langdon mezítláb járkált elhagyatott (deserted) viktoriánus otthonában Massachusettsben". De Langdon az ágyában van, és nyilvánvalóan ott él a massachusettsi viktoriánus otthonában; egy üres ágyban nem lehet felülni, sem járkálni egy lakatlan házban, sem mezítláb, sem máshogy.

Itt persze Brown csak alkalmatlanul tudatja velünk, hogy Langdon egyedül él és alszik - ami talán részben megmagyarázható a szerző kényszerű buzgalmával, hogy két bekezdéssel később kijelenthesse hősének férfiasságát és vonzerejét. ,,Noha a szó klasszikus értelmében nem volt jóképű" - olvashatjuk -, ,,a kolléganői úgy emlegették a negyvenéves Langdont, mint akinek "eruditív" vonzereje van - deresedő sávok a sűrű, barna hajában, átható kék szem, lefegyverzően mély hang és egy egyetemi sportember határozott, gondtalan mosolya."

A következő bekezdésben tovább meséli, hogy Langdon barátai ,,egy kissé rejtélyesnek tartották" - egy bohém klasszikusnak, akit ott lehet látni ,,farmerban a campuson, amint a számítógépes grafikáról vagy a vallástörténetről társalog" valamint ,,Harris tweednadrágban és kézzel festett mellényben állt az előkelő művészeti folyóiratok fotóin azokon a kiállítás-megnyitókon, ahová előadónak kérték fel."

Irodalmilag az a probléma ezzel a belefeledkezéssel Langdon azonosításába, mint aki egy elbűvölő, férfias világfi, hogy ebben a jelenetben Langdon - miként azt Brown világosan, még ha egy kissé ügyetlenül is megállapította - egyedül van a házban; senki más nincs jelen ebben a jelenetben, akire hatást gyakorolhatna Langdon eruditív vonzereje, vagy akinek a szemén keresztül megtapasztalhatnánk a Langdon keltette benyomást. Így vagy maga Langdon üldögél saját személyes misztikáján meditálva - vagy más, de ha senkire se gondolhatunk a jelenetben, aki így gondolkodik, akkor a szerző mondja el (semmint megmutatja) azt, amit tudatni akar velünk a hőséről, avagy elmondhatjuk, hogy átadja magát a saját szerzői lelkesedésének a hősének misztikussága iránt (azzal a kívánalommal, hogy majd az olvasói is ugyanígy csodálni fogják).

Már az is eléggé zavaró, ha Brown pusztán csak csodálja a hősét - de ráadásul valójában meglehetősen nyilvánvaló, hogy Brown Langdonban saját magának a képzeletbeli mását látja. Öt perc Brown műveinek az első megismerésekor, néhány oldal A da Vinci-kódban, amikor elkezdtem olvasni Langdon ,,tudósi vonzerejéről", hangjáról, amit a női hallgatók úgy jellemeznek, mint ,,csokoládé a fülnek" és általában mint aki egy ,,Harrison Ford Harris tweedzakóban" és ,,Burberry garbóban", egyből tudtam, hogy ha kinyitom a könyv hátoldalának borítóját, akkor a szerzőnek egy olyan képét találom ott, amelyiken pontosan ilyen tweedzakót és garbót hord. (És valóban így volt)

Miért népszerű ennyire Brown? Mit látnak a rajongók az Angyalok és démonokban? Itt van egy - az amazon.com-ról származó - kritika egy olyan olvasótól, aki a legmagasabbra értékelte az Angyalok és démonokat, amit nem csak úgy találomra választottam, hanem amit a többi olvasó a leghasznosabbnak ítélt a kritikák közül:

,,Nem zavar, ha nem adnak hitelt egy történetnek, ha az jól van megírva, és az ANGYALOK ÉS DÉMONOK pontosan ebbe a kategóriába illik. Ami Dan Brown könyveit látványossá teszi (szerény véleményem szerint) az a részletekre való odafigyelés és a kutatások, amelyeket a történeteibe belefoglal. Elbűvöl, amikor Brown a Vatikán titkairól, az Illuminátusokról mesél, és azok a részek, ahol Galilei és Bernini szerepel."

Jól van megírva, részletekre való odafigyelés, kutatások, amelyeket a történeteibe belefoglal. Kell ennél többet mondani?




 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Szabadkőműves terv a Katolikus Egyház tönkretételére?
  2012-02-05 10:39:22, vasárnap
 
  Az alábbi elképesztő dokumentum egy két évvel ezelőtt elhunyt magyar katolikus pap hagyatékából való. Alig pár napja, hogy a pap személyes iratcsomói közül előkerült. Szerzője, múltja, eredete ismeretlen, s mivel őrzője már meghalt, tőle megtudni sem áll módunkban. Hasonló fajtájú irományok már régóta keringenek a világban. De különös tekintettel a luganoi tanulmányra, illetve arra a tényre, hogy korunkban mind az abban, mind az itteniben leírtak szinte szó szerint beteljesedtek már, fel kell tételeznünk, hogy valódi utasításokkal állunk szemben - olvasható abban az ajánlásban amely a világhálón is kering. Kételyeink leginkább azért merülnek fel az állítólagos dokumentum hitelességével kapcsolatosan, mert az iromány egyebek mellett a katolikusok és a protestánsok összeugratását szorgalmazza.

Az alábbi elképesztő dokumentum egy két évvel ezelőtt elhunyt magyar katolikus pap hagyatékából való. Alig pár napja, hogy a pap személyes iratcsomói közül előkerült. Szerzője, múltja, eredete ismeretlen, s mivel őrzője már meghalt, tőle megtudni sem áll módunkban. Hasonló fajtájú irományok már régóta keringenek a világban. De különös tekintettel aa luganoi tanulmányra, illetve arra a tényre, hogy korunkban mind az abban, mind az itteniben leírtak szinte szó szerint beteljesedtek már, fel kell tételeznünk, hogy valódi utasításokkal állunk szemben - olvasható abban az ajánlásban amely a világhálón is kering. Kételyeink leginkább azért merülnek fel, mert az iromány a katolikusok és a protestánsok összeugratását szorgalmazza.





A szabadkőműves nagymester irányelvei a szabadkőműves katolikus püspökök számára 1962. márciusában

- Valamennyi szabadkőműves testvér küldjön jelentést ezen döntő fontosságú utasítások megvalósulásának előrehaladását illetően;

- Átdolgozva 1993 októberében a végső stádium számára;

- Valamennyi, a katolikus Egyházban tevékenykedő szabadkőművesnek a következőket kell kézbe vennie és keresztülvinnie.

1. Távolítsák el Szent Mihályt, a katolikus Egyház védelmezőjét minden imából a szentmisén belül és azon kívül egyszer s mindenkorra. Távolítsák el szobrait, mondjátok, hogy elterelik a figyelmet Krisztusról.

2. Szüntessétek meg a bűnbánati gyakorlatokat a nagyböjti időben, mint pl. a pénteki hústilalmat, vagy a böjtölést. Akadályozzátok meg az önmegtagadás minden aktusát, helyükbe az öröm, a boldogság és a testi szeretet aktusai lépjenek. Mondjátok, hogy ,,Krisztus már kiérdemelte számunkra a mennyországot", és hogy ,,minden emberi erőlködés hiábavaló". Mondjátok az embereknek, hogy ,,vegyék komolyan az egészségükkel való törődést". Bátorítsátok őket a húsevésre, főleg a disznóhúséra.

3. Jelöljetek ki protestáns lelkipásztorokat, hogy vizsgálják felül és deszakralizálják a szentmisét. Hintsétek el a kételkedés magvait az Oltáriszentségben való valóságos jelenléttel kapcsolatban, és bizonygassátok, hogy az eucharisztia - a protestánsok hitéhez közelebb állóan - csak kenyér és bor, és csupán jelképesen értendő. Alkalmazzatok protestánsokat az iskolákban és a szemináriumokban. Bátorítsátok az ökumenét, mint az egységhez vezető utat. Vádoljatok meg mindenkit az Egyház iránti engedetlenséggel, aki a valóságos jelenlétben hisz.

4. Tiltsátok meg a latin miseliturgiát, a szentségimádást és az énekeket, mert ezek a titok iránti tisztelet érzését hozzák létre. Állítsátok be ezeket jósok ,,hókuszpókuszaiként". Az emberek így már nem fognak a papokra, mint nagy intelligenciájú és tiszteletreméltó, titokzatos személyekre fölnézni.

5. Bátorítsátok a nőket, hogy a templomban ne hordjanak kalapot. A haj szexis. Követeljétek, hogy a nők előimádkozók, áldoztatásnál kisegítők, diakonisszák és papok lehessenek. Ezt demokratikus eszmeként állítsátok be. Alapítsatok női szabadságmozgalmat. A templomba járók öltözzenek lomposan, ez a szentmise jelentőségét csökkenteni fogja.

6. Ne engedjétek, hogy az áldozók a szentostyát térdelve vegyék magukhoz. Mondjátok meg a szülőknek és a nevelőknek, hogy tartsák vissza a gyerekeket attól, hogy áldozás előtt és után a kezüket összekulcsolják. Mondjátok nekik, hogy Isten úgy szereti őket, ahogy vannak, és azt akarja, hogy teljesen fesztelenül érezzék magukat. Szüntessetek meg a templomban minden térdelést és térdhajtást. Távolítsátok él a térdeplőket. Mondjátok az embereknek, hogy a szentmise alatt állva tegyenek tanúbizonyságot.

7. Szüntessétek meg a szakrális orgonazenét. Vigyétek be a templomokba a gitárokat, a zsidó hárfákat, dobokat, a ,,lábdobogást", és a ,,szent nevetést". Ez megakadályozza az embereket a személyes imában és a Jézussal való társalgásban. Ne adjatok időt Jézusnak, hogy a gyerekeket vallásos életre hívja meg. Adjatok elő az oltárnál liturgikus táncokat izgató hatású ruhákban, színdarabokat és koncerteket.

8. Vegyétek el az Istenanyához és Szent Józsefhez szóló énekek szakrális jellegét. Mondjátok, hogy tiszteletük bálványimádás. Tegyétek nevetségessé azokat, akik ragaszkodnak tiszteletükhöz. Vezessetek be protestáns énekeket. Ez azt a látszatot fogja kelteni, hogy a katolikus Egyház végre elismeri, hogy a protestáns az igazi vallás, vagy legalábbis egyenrangú a katolikussal.

9. Minden himnuszt szüntessetek meg, a Jézushoz szólókat is, mert ezek az embereket boldog gyerekkorukra emlékeztetik, ami viszont arra a békére emlékezteti őket, melynek gyökere az Istenért való önmegtagadás és vezeklés szigorú élete. Vezessetek be új énekeket, meggyőzve így az embereket, hogy a régebbi rítusok valahogy helytelenek voltak. Bizonyosodjatok meg róla, hogy minden szentmisében legalább egy olyan ének van, amely nem említi Jézust, hanem csak az emberek iránti szeretetről szól. A fiatalságot lelkesíteni fogja, ha a testvéri szeretetről hall. Prédikáljatok a szeretetről, toleranciáról és egységről. Jézust ne említsétek. Tiltsátok meg az Eucharisztia bármilyen formában való hirdetését.

10. Távolítsátok el az oltárról a szentek ereklyéit, és aztán magát az oltárt is. Helyettesítsétek pogány, megáldatlan asztalokkal, amelyek alkalmasak élő áldozatok bemutatására a sátáni miséken. Töröljétek el azt az egyházi törvényt, amely kimondja, hogy szentmisét csak ereklyét tartalmazó oltáron lehet bemutatni.

11. Hagyjatok fel azzal a gyakorlattal, hogy a szentmisét a tabernákulumban lévő Oltáriszentség előtt mondjátok. Ne engedjétek, hogy a misézésre használt oltárokon tabernákulum legyen. Az asztal úgy nézzen ki, mint egy ebédlőasztal. Hordozható legyen, hogy jelezze: ez nem egy szent dolog, hanem valami, ami kettő célt szolgál, pl. konferencia-asztalként, vagy kártyaasztalként. Később legalább egy széket állítsatok az asztalhoz. A pap üljön ezen, jelezve, hogy áldozás után - az étkezés után - kipiheni magát. A szentmise alatt a pap soha ne térdeljen, vagy hajtson térdet. Étkezéseknél nem szoktunk térdelni. A pap széke álljon a tabernákulum helyén. Bátorítsátok az embereket, hogy a papot tiszteljék és ne az Eucharisztiát, neki engedelmeskedjenek és ne az Eucharisztiának. Mondjátok nekik, hogy a pap a Krisztus, ő a Fő. A tabernákulumot helyezzétek egy másik helyiségbe, látókörön kívül.

12. Tüntessétek el az egyházi naptárból a szenteket, bizonyos időben mindig néhányat. Tiltsátok meg a papoknak, hogy a szentekről prédikáljanak, kivéve, ha azok az evangéliumban szerepelnek. Mondjátok, hogy a templomban esetleg jelenlévő protestánsok megütköznének rajta. Kerüljetek mindent, ami a protestánsokat zavarná.

13. Az evangélium olvasásakor hagyjátok ki a ,,szent" szót, pl. ,,Evangélium szent János szerint" helyett mondjátok egyszerűen ,,Evangélium János szerint". Ez azt jelzi majd az embereknek, hogy már nem kell őket tisztelni. Írjatok folyamatosan új bibliákat, amelyek azonosak a protestáns bibliákkal. Hagyjátok el a Szentlélekkel kapcsolatban a ,,szent" szót. Ez megnyitja majd az utat. Hangsúlyozzátok Isten női jellegét, mint szerető anyáét. Ne engedjétek az ,,Atya" szó használatát.

14. Minden egyéni imakönyvet tüntessetek el és semmisítsetek meg. Akkor elmaradnak a Jézus Szívéhez, Szűz Máriához, Szent Józsefhez szóló litániák, valamint az áldozásra előkészítő imák. Akkor az áldozás utáni hálaadás is fölöslegessé válik.

15. Minden angyalszobrot és -képet is tüntessetek el. Ellenségeink szobrai miért álljanak ott? Nevezzétek őket mítosznak, vagy esti mesének. Ne engedjétek, hogy az angyalokról beszéljenek, mert az protestáns tagjainkat elriasztaná.

16. Töröljétek el az ördögűzésre használt kis exorcizmust, munkálkodjatok azon, és hirdessétek, hogy elhitessétek az emberekkel, ördögök nincsenek. Mondjátok, hogy a Bibliának ez a kifejezésmódja a gonoszság megjelölésére szolgál, és nincs jó sztori gazember nélkül. Akkor majd a pokolban sem hisznek, és nem is félnek attól, hogy odakerülnek. Mondjátok, hogy a pokol csupán Isten jelenlétének a hiánya, és ez nem is olyan borzasztó, hiszen az élet ott ugyanolyan, mint itt a földön.

17. Tanítsátok, hogy Jézus csupán ember volt, akinek fivérei és nővérei voltak, és hogy ő gyűlölt mindenfajta intézményt. Mondjátok, hogy szerette a prostituáltak társaságát, különösen Mária Magdolnáét. Mondjátok, hogy a templomokat és zsinagógákat nem használta, és azt tanácsolta, hogy ne engedelmeskedjenek az egyházi elöljáróknak. Mondjátok, hogy nagy tanító volt, aki azonban tévútra jutott, amikor az egyháztanítóknak nem engedelmeskedett. A keresztről nem mint győzelemről, hanem mint vereségről beszéljetek.

18. Emlékezzetek rá, hogy apácákat rávehettek hivatásuk feladására, ha hiúságukra, kedvességükre és szépségükre apelláltok. Engedjétek, hogy megváltoztassák szerzetesi ruhájukat, ez automatikusan oda fog vezetni, hogy eldobják a rózsafüzért is. Mutassátok meg a világnak, hogy a zárdákban nézetkülönbségek vannak. Ezzel a hivatásokat kiszáríthatjátok. Mondjátok nekik, hogy a habitusban nem akceptálják őket, és ez az emberek előtt is rontja hitelüket.

19. Égessetek el minden katekizmust. Mondjátok a hittantanároknak, hogy Isten szeretete helyett tanítsák a gyerekeket Isten embereinek a szeretetére. Az érettség jele, ha valaki nyíltan szeret. Legyen a ,,szex" szó használata mindennapos a hittanórákon. Csináljatok új vallást a szex"-ből. Vigyetek ,,szex-képeket" a hittanórákra, hogy a gyerekeket a tényekkel megismertessétek. Győződjetek meg róla, hogy a képek jól érthetőek legyenek. Bátorítsátok az iskolákat, hogy a szexre való nevelésben haladó gondolkodásúak legyenek. A szexre való nevelést a püspökségeken keresztül vezessétek be, így a szülők nem fogják kifogásolni.

20. Zárjátok be az összes katolikus iskolákat azáltal, hogy csökkentitek a szerzetesi hivatásokat. Mondjátok a nővéreknek, hogy ők fizetés nélküli szociális munkások, s az Egyház meg akar szabadulni tőlük. Ragaszkodjatok hozzá, hogy a katolikus világi tanítók ugyanolyan fizetést kapjanak, mint az állami iskolákban. Alkalmazzatok nem-katolikus tanerőket. A papok ugyanolyan fizetést kapjanak, mint a hasonló világi tisztviselők. Minden papnak le kell vennie a reverendát és a keresztet, hogy így mindenki számára elfogadható legyen. Tegyétek nevetségessé azokat, akik nem tartják ehhez magukat.

21. Semmisítsétek meg a pápát azáltal, hogy egyetemeit megsemmisítitek. Válasszátok le az egyetemeket a pápától. Mondjátok neki, hogy akkor a kormány támogatja őket. Változtassátok meg a vallásos intézmények nevét és adjatok nekik porfán nevet. Mondjátok, hogy ez ökumenikus. Létesítsetek ökumenikus tagozatokat minden egyházmegyében. Gondoskodjatok róla, hogy ezek protestáns ellenőrzés alatt legyenek. Ne engedélyezzetek imádságokat a pápáért vagy Máriához, mert ez az ökumenét elbátortalanítaná. Hirdessétek, hogy a megyéspüspökök tekintendők az illetékes tekintélynek, a pápa csupán egy reprezentációs figura. Mondjátok az embereknek, hogy a pápa tanítása csak szórakoztatásra szolgál, de különben nincs jelentősége.

22. Támadjátok meg a pápa tekintélyét azzal, hogy életkor-határt szabtok hivatalának. Ezt mindenáron vigyétek keresztül.

23. Legyetek merészek. Gyengítsétek a pápát püspöki szinódusok rendszeresítése által. A pápa akkor csak egy reprezentációs figura lesz, mint Angliában, ahol felső- és alsóház uralkodik és a királynő onnan kapja parancsait. Aztán gyengítsétek a püspökök tekintélyét, egy ellenintézményt hozva létre papi szinten. Mondjátok, hogy a papok így kapják meg a megérdemelt elismerést. Ezután gyengítsétek a papok tekintélyét laikus csoportok létesítésével, amelyek uralkodnak fölöttük. Ezáltal annyi gyűlöletet lehet kelteni, hogy még a bíborosok is el fogják hagyni az Egyházat, és az Egyház immár demokratikus lesz.

24. Csökkentsétek a papi hivatásokat úgy, hogy a laikusok elveszítsék az irántuk való tiszteletet. Egy nyilvánosságra hozott papi botrány hivatások ezreit fogja megsemmisíteni. Dicsérjétek az elbukott papokat, akik egy nő iránti szerelemből mindent feladtak. Nevezzétek őket hősöknek, heroikusoknak. Mártírként tiszteljétek a laicizált papokat, akik úgy el voltak nyomva, hogy nem tudták tovább elviselni. Ítéljétek el és mondjátok botrányosnak, hogy papi hivatást gyakorló szabadkőműves testvéreink nevét nyilvánosságra hozzák. Legyetek toleránsok a homoszexualitással szemben a papok esetében. Mondjátok az embereknek, hogy a papok magányosak.

25. Kezdjétek azzal, hogy templomokat zártok be paphiány miatt. Nevezzétek ezt gazdaságos és jó üzleti gyakorlatnak. Mondjátok, hogy Isten mindenütt meghallgatja az imát. Így a templomok extravagáns pénzpazarlást jelentenek. Először azokat a templomokat zárjátok be, ahol régimódi hagyományokat ápolnak.

26. Használjatok fel gyenge hitű laikus bizottságokat és papokat, akik minden Mária-jelenést és minden állítólagos csodát, különösen a Szent Mihály arkangyallal kapcsolatosakat, gyorsan elvetnek és elítélnek. Biztosítsátok, hogy a II. Vatikáni Zsinat után semmi ilyesmit ne ismerjenek el. Mondjátok, hogy a tekintéllyel szembeni engedetlenség, ha valaki követi az üzeneteket, vagy gondolkozik róluk. A látnokokról mondjátok, hogy engedetlenek az egyházi tekintéllyel szemben. Hozzátok őket rossz hírbe, és akkor senkinek sem fog eszébe jutni, hogy figyelemre méltassák az üzeneteket.

27. Válasszatok egy ellenpápát. Mondjátok, hogy ő visszahozza a protestánsokat az Egyházba, és talán még a zsidókat is. Ellenpápát úgy lehet választani, ha a választási jogot a püspökök kapják meg. Akkor majd annyi pápát választanak, hogy az ellenpápát kompromisszumként lehet kinevezni. Mondjátok, hogy az igazi pápa meghalt.

28. Szüntessétek meg a szentáldozás előtti gyónást a II. és a III. osztályos gyerekeknél, hogy ne legyen már nekik fontos a gyónás, a mikor a IV., V. vagy felsőbb osztályba kerülnek. Akkor a gyónás el fog tűnni. Vezessétek be a csoportos gyónásokat (csendben) és a csoportos feloldozásokat. Mondjátok az embereknek, hogy ez a paphiány miatt van így.

29. Engedjétek a nőket és laikusokat áldoztatni. Mondjátok, hogy ez a világiak ideje. Kezdjétek azzal, hogy a szentostyát kézbe adjátok, mint a protestánsok. Mondjátok, hogy Krisztus is hasonlóan cselekedett. Gyűjtsetek néhány ostyát templomainkban a ,,fekete-misékhez". Aztán adjatok a személyes áldozás helyett egy edénybe ostyákat, amelyeket haza lehet vinni. Mondjátok, hogy Isten ajándékát így lehet a napi életbe belevinni. Alkalmazzatok áldoztató automatákat és nevezzétek azokat tabernákulumoknak. Mondjátok, hogy a béke jelét át kell adni egymásnak. Bíztassátok az embereket, hogy járjanak körbe, hogy így az áhítat és az imádság meg legyen szakítva. Ne vessetek keresztet, hanem helyette a béke jelét alkalmazzátok. Mondjátok, hogy Krisztus is kiment, hogy tanítványait üdvözölje. Ne engedjetek semmilyen ájtatosságot ebben az időben. A papok fordítsanak hátat az Eucharisztiának, és a népnek adjanak tiszteletet.

30. Az ellenpápa megválasztása után oszlassátok fel a püspöki zsinatokat, papi egyesületeket és plébániákat. Tiltsátok meg a papoknak, hogy megkérdőjelezzék az új irányelveket.
Mondjátok, hogy Isten az alázat kedvelője, és gyűlöli azokat, akik tiszteletet keresnek.
Vádoljátok mindazokat, akik megkérdőjelezik az egyházi tekintéllyel szembeni engedetlenséget. Bátortalanítsátok el az Isten iránti engedelmességet. Mondjátok az embereknek, hogy ezeknek az egyházi vezetőknek kell engedelmeskedni.

31. Adjátok meg az ellenpápának a legfőbb hatalmat, hogy követőit kiválaszthassa. Kiközösítés terhe alatt parancsoljátok meg mindenkinek, aki Istent szereti, viselje a vadállat jelét. Ne nevezzétek azt a ,,vadállat jelének". Keresztet ne vessetek az emberekre és ők sem magukra. (Ne is áldjanak.) A keresztvetést bálványimádásnak és engedetlenségnek kell nevezni.

32. Nyilvánítsátok a régi dogmákat hamisaknak, kivéve a pápa tévedhetetlenségéről szólót. Mondjátok, hogy Jézus Krisztus forradalmár volt, de sikertelen. Mondjátok, hogy az igazi Krisztus hamarosan eljön.

33. Parancsoljátok meg a pápa minden alattvalójának, hogy a ,,szent keresztes háborúban" harcoljanak az egyetlen ,,világvallás" elterjesztése érdekében. Csak a megválasztott ellenpápának kell engedelmeskedni. Mondjátok az embereknek, hogy meg kell hajolniuk, ha a nevét kimondják. A sátán tudja, hogy hol van az összes elveszett arany. Hódítsátok meg könyörtelenül a világot.

Ez hozza meg az embereknek azt, ami után mindig vágyódtak: ,,A béke aranykorát".
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Szex és az új világrend
  2012-02-05 10:35:09, vasárnap
 
  Dr. Richard Day egyetemi tanár 1969. március 20-án mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott, melynek célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, amely valójában az új (világ)rendszer létrehozását segíti elő. Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik előadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Beszéde előtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegű belső tájékoztatásnak mondanivalóját.

Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel kérésére emlékezetből felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-ben hallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövőt vázolta fel. Előadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, és ily módon megkönnyítse alkalmazkodásukat az új helyzethez. Meg volt róla győződve, hogy információival segíti orvoskollégáit.

Dr. Day állandóan hangsúlyozta, hogy az embereknek hozzá kell szokniuk a folyamatos változáshoz, mert semmi nem marad a jelenlegi állapotában. Gyakran ismételte: 'az emberek annyira bíznak egymásban, hogy fel sem teszik a legfontosabb kérdéseket.' Többször is elmondta: 'Mindennek két célja van. Egyik az állítólagos cél, amely elfogadhatóvá teszi a változást az emberek számára és van egy másik, az igazi cél, amely valójában az új rendszer létrehozását segíti elő.' Hozzáfűzte azt is, hogy 'nincs más lehetőség az emberiség számára.





A népszaporulat ellenőrzése

Dr. Day ebben az időben aktívan részt vett a népességszaporulat ellenőrzésére törekvő csoportok tevékenységében. Elmondotta, hogy a lakosság létszáma túlságosan gyorsan nő, éppen ezért a Föld lakóinak a számát korlátozni kell, mert különben nem marad elég élettér az emberiség számára. Nemcsak az élelmiszer ellátás biztosításához fog hiányozni az elegendő termőföld, de a hulladékok is oly mértékben szennyezik a Földet, hogy lakhatatlanná válik.

Az embereknek nem engedik majd meg, hogy csupán azért legyenek utódaik, mert akarják, vagy azért mert könnyelműek voltak. Ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a házaspároknak egy gyerekük legyen, és csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kiválasztottaknak lehet három. Az átlagembereknek a két gyermeket engedélyezik. Ez a születésszabályozási mérce abból adódik hogy a nulla népességnövekedéshez 2,1 gyerek szükséges családonként. Ez azt is jelenti, hogy csak minden tizedik házaspárnak lehet három gyereke. Világossá vált, hogy a népesség-ellenőrzés nem egyszerűen születésszabályozást jelent. Valójában a világ lakosságának a korlátozásáról van szó.

A szexuális kapcsolat átértékelése

A cél olyan szexuális magatartás kialakítása, amely nincs kapcsolatban a fogamzással, továbbá olyan gyermeknemzési gyakorlat elterjesztése, amely nincs kapcsolatban a szexszel. Dr. Day szerint el kell választani a szexualitást szaporodástól. Mivel a szex örömet okoz és túl erős rá a késztetés, ezért nem várható, hogy az emberek lemondjanak róla. Bizonyos, az élelmiszerbe és a vízbe elhelyezett hatóanyagokkal lehet csökkenteni a nemi vágyat, de ez nem praktikus. Ezért a háttérhatalom stratégái azt a megoldást választották, hogy csökkentés helyett inkább növeljék a szexuális aktivitást, de oly módon, hogy az ne eredményezzen fogamzást.

Ezért az első szempont, amit megvizsgáltak, az a terhesség-megelőzés. Ezt erőteljesen népszerűsítik majd. Tudatilag annyira összekapcsolják a védekezést és a szexuális tevékenységet, hogy az emberek szinte ösztönösen alkalmazni fogják a fogamzásgátló eszközöket, amikor szexuális kapcsolatra készülnek. Ezért gondoskodnak arról, hogy a különböző terhesség megelőző eszközök és módszerek ismertek és könnyen elérhetőek legyenek. Az ilyen eszközöket minden patikában és kozmetikai üzletben jól látható helyre teszik ki, együtt a cigarettával és a rágógumival. Ez a fajta nyíltság azt sugalmazza majd fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, hogy az ilyen védekező eszközök az élet természetes tartozékai. Ezt kiegészítik azzal, hogy az iskolákban könnyen elérhetőek lesznek az úgynevezett szexuális nevelés keretében.

Szexuális nevelés, mint a világkormányzat eszköze

A szexuális nevelés célja hozzászoktatni a fiatalokat ahhoz, hogy a nemi élet és a fogamzásgátlás összetartozik. Ezt tudatukba kell vésni, mielőtt megkezdik az aktív szexuális életet. Dr. Day előadása és Dr. Dunegan visszaemlékezése között eltelt 19 évben az Egyesült Államok számos iskolájában 'iskolai klinikákat' hoztak létre, amelyek elsősorban terhesség megelőzéssel, születésszabályozással és a népszaporulat kontrolljával foglalkoztak. Az egyik cél az volt, hogy a szexualitás és a fogamzás elleni védekezés össze legyen kapcsolva, és az iskolai megerősítés nyomán a házasságban is folytatódjék. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermeknemzés felelősségétől megszabadított szexuális kapcsolat csökkentse magának a házasságnak is a jelentőségét. Ilyen kapcsolatot könnyedén lehet házasságon kívül is folytatni. Nyilvánvaló, hogy továbbra is lesznek olyanok, akik előnyben részesítik a házastársi kapcsolatot, de a többség ezt már nem fogja a rendszeres nemi élet előfeltételének tekinteni.

Dr. Day természetesen az abortuszra is kitért és hangsúlyozta, hogy az nem minősül többé bűncselekménynek, hanem elfogadott és normális jelenség lesz. Az abortuszt közpénzből fogják finanszírozni azok számára, akiknek ehhez nincs pénzük. A védekező eszközöket szintén közköltségen biztosítják, hogy anyagi okokból senkinek se kelljen lemondania róluk. Ha az iskolai szexuális felvilágosító programok korai terhességhez vezetnek, az se okoz problémát. Azok a szülők, akik erkölcsi vagy vallási alapon ellenzik az abortuszt, ilyen esetben - szükségmegoldásként - elfogadják, mert nem akarják, hogy gyermeklányuk terhes maradjon. Ez lehetővé teszi az abortusszal szembeni társadalmi ellenállás megtörését.

A homoszekszualitás bátorítása

A háttérhatalom hosszú távú társadalom-átalakító programját beavatottként ismerő Dr. Day közölte: támogatni fogják a homoszexualitást, és az embereknek meg lesz engedve, hogy azonos neműekkel létesítsenek nemi kapcsolatot. Nem kell többé az ilyen fajta hajlamot elrejteni. Az idősebb embereket is bátorítani fogják, hogy aktív szexuális életet éljenek még idős korban is. Mindenkinek meg fogják engedni, hogy tetszése szerint élvezhesse a nemi életet. Semmi nem lesz tiltva.

Dr. Day ezzel kapcsolatban külön kitért az öltözködésre. Ennek sokkal izgatóbbá és provokatívabbá kell válnia. 1969-ben már meghódította a nyugati világot a miniszoknya és a harisnyanadrág. Dr. Day a következőket mondta: 'Nem csak az teszi az öltözködést szexuálisan csábítóvá, ha az eddig szokásosnál jóval nagyobb testrész válik láthatóvá. Más, kifinomult fogások is izgatóak lehetnek.' Itt számításba jöhet a ruha kivágása, anyaga, átláthatósága, elhelyezkedése, stb.

Azóta természetesen már meghódította a világot a farmer, amely szorosan testhezálló változatban megfelelően irányítja a szemet bizonyos anatómiai részekre. Ugyancsak elkövetkezett az 'égesd el a melltartódat' divatja is.

A megtermékenyüléssel kapcsolatos technológiákat is kifejlesztik. Mivel a szexualitás el lesz különítve a szaporodástól, ezért bátorítva lesz nemcsak az, hogy az utódok nemzése nélkül lehessen nemi életet élni, hanem az is, hogy normális szexuális élet nélkül lehessen utódokhoz jutni. Ezt laboratóriumokban a legkülönfélébb technikák alkalmazásával érik el.

A családok létszámát korlátozzák. E célból megkönnyítik a válást. Általánossá teszik, hogy az emberek többsége élete során többször is házasodjék. Sokan lesznek olyanok, akik egyáltalán nem lépnek házastársi kapcsolatra. Az úgynevezett 'single', vagyis egyedülálló emberek hotelekben fognak lakni, és kollektívan együtt élni. Ez olyannyira megszokottá válik, hogy ezzel kapcsolatban már nem tesznek fel kérdéseket az emberek.

Lényegesen több nő fog az otthonától távol munkát vállalni. Úgy alakítják a munkakörülményeket, hogy sok férfinak a lakóhelyétől távol lévő városokban kelljen dolgoznia. Ez megnehezíti majd a családok együtt maradását. A házassági kapcsolatok kevésbé lesznek stabilak és csökken majd az emberek hajlandósága arra, hogy gyermekeket akarjanak. Ennek eredményeként kisebbek lesznek a családok. Arra is törekedni fognak, hogy miközben az egyik házastársnak távol kell lennie, sokat kell utaznia, addig a másik az otthonához legyen kötve munkája által. Ez elősegíti a kívánt hatást, vagyis a házastársi kapcsolat elgyöngülését.

Eutanázia és a könyörületi halálba segítés

Mindenkinek csak addig lesz joga élni, amíg hasznos az élete. Az öregember már terhet jelent. Ezért arra kell nevelni az időseket, hogy fogadják el a halált. Megfelelő időpontban korlátozzák az emberi életet. Amikor már valaki nem munkaképes, és nem járul hozzá a társadalom fenntartásához, akkor félre kell állnia, és át kell adnia a helyét a következő nemzedéknek.

A feleslegessé vált öregektől úgyis meg lehet válni, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat nem vehetnek igénybe. E célból szükséges az egészségügyi ellátás költségeinek a nagyarányú megemelése. Az orvosi szolgáltatásokat munkaviszonyhoz kell kapcsolni, és jelenősen meg kell drágítani, hogy bizonyos kor után az emberek ne engedhessék meg maguknak, kivéve, ha jómódúak, vagy kifejezetten gazdagok. El kell ültetni a fiatalok fejében, hogy az öreg emberek eltartása méltánytalan teher rájuk nézve. Így el lehet fogadtatni velük szüleik humánus és méltóságteljes halálba-segítését. Például el lehet terjeszteni az ünnepélyes 'búcsú parti' megrendezését. Ünnepelni lehet az idős anyukát és apukát, akik nagyszerű munkát végeztek, s akik a parti végén engedelmesen beveszik az altatópirulát és távoznak az élők sorából.

Ellenőrzés alá kell venni az egészségügyet és a gyógyszerellátást

Dr. Day a leghatározottabban állította, hogy az amerikai törvényhozás - a washingtoni Kongresszus - nem fogja bevezetni az általános egészségügyi biztosítást. Erre nincs szükség, mert vannak jobb módszerek az egészségügy kézbentartására. Fokozatosan valamennyi egészségügyi ellátás szoros ellenőrzés alá kerül. Ha valaki nem dolgozik, vagy nem képes munkát vállalni, akkor nem juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Eljárt a felett az idő, hogy a kórházak ingyen ellátásban részesítsenek bárkit is. Az egészségügyi költségeket úgy fel kell emelni, hogy az átlagember ne legyen képes kifizetni a biztosító intézetek közreműködése nélkül.

Ha pedig valaki nem képes fizetni a saját egészségügyi ellátásáért, akkor rászorul arra, hogy mások fizessenek helyette. Így lehet kikényszeríteni az emberektől, hogy térdet-fejet hajtva hálásan megköszönjék, mint egy különleges kegyet, ha orvosi ellátásban részesülhetnek. Többé nem lesz lehetséges, hogy valaki a maga anyagi lehetőségeire támaszkodva önállóan dönthessen saját egészségügyi ellátásáról. A magas kórházi és egyéb egészségügyi számlákat csak a biztosítók lesznek képesek kifizetni. Ily módon minden egyes ember kényszerítve lesz, hogy egész életén keresztül fizessen a biztosítóknak.

Dr. Day azt is elmondotta, hogy megszigorítják a kórházakba való bejutást. Aki belép, annak igazolnia kell személyazonosságát. Azért, hogy ezeket a megszigorító intézkedéseket bevezessék, bizonyos lopásokat még bátorítani is fognak, mert ezzel igazolni lehet a szigorú ellenőrzés bevezetését. Ily módon is hozzá lehet szoktatni az embereket ahhoz, hogy mindenhová magukkal vigyék személyazonosságuk igazolására a megfelelő dokumentumokat.

Megváltozik az orvosok szerepe is. Többé nem egyéni professzionális vállalkozók lesznek, hanem magasan képzett, bérből és fizetésből élő alkalmazottak. Diplomás szakmunkások. Az orvosi tevékenység részévé kell tenni, hogy adott esetben a halálba-segítő injekciót is beadják. Az orvost, mint független, nagytekintélyű személyt ki kell iktatni. Dr. Day szerint az orvosok túl sokat keresnek, ezért rá kell szorítani őket, hogy ugyanúgy reklámozzák szolgáltatásaikat, ahogy más termékeket és szolgáltatásokat is reklámoznak. A magánpraxis fokozatosan el fog tűnni. Helyüket a csoportpraxis, továbbá az egészségügyi korporációk foglalják el.

Ismeretlen betegségek lépnek fel

Dr. Day szerint olyan új betegségek jelennek meg, amelyeket korábban nem ismertek. Igen nehéz lesz ezeket diagnosztizálni, és még nehezebb kezelni, legalábbis egy bizonyos ideig. Itt Dr. Dunegan az AIDS-t említi, de mi a magunk részéről hozzátehetjük az ebolát, és ki tudja, esetleg azt a vírust is (Severe Acute Respiratory Syndrome, azaz SARS), amely a közelmúltban járványosan terjedt elsősorban Kínában, Tajvanon, Kanadában és oly sok áldozatot szedett.

Dr. Day azt is kijelentette, hogy 'mindenféle rákbetegséget gyógyítani tudunk. Az erre vonatkozó tudományos ismeretanyag a Rockefeller Intézetnél van elzárva, és ha valaha döntés születik erről, akkor nyilvánosságra fogják hozni. De vegyék csak figyelembe, ha az emberek nem halnak meg többé rákban, akkor milyen gyors ütemben válik a Föld túlnépesedetté. Az ember éppen úgy meghalhat rákban, mint bármi másban.' Ebből a megfontolásból a rák kezelését elsősorban olyan irányban fejlesztik, hogy csökkentsék a betegek szenvedéseit. Az a kommentár is elhangzott, hogy esetleg a rák gyógyítására vonatkozó dokumentációt mégis csak nyilvánosságra kell hozni, mert előfordulhat, hogy független kutatók is hozzájutnak ezekhez az ismeretekhez. (Mindenesetre napjaink valósága Magyarországon is az, hogy egyelőre csak korlátozottan lehet eredményesen gyógyítani különböző rákbetegségeket.)

Mesterségesen előidézett szívinfarktus

Dr. Day elmondta orvos hallgatóságának, hogy ma már megoldható a szívinfarktus mesterséges kiváltása, amely minden fontos orvosi tünet szempontjából hűségesen szimulálja a valódi szívinfarktust. Ezt álcázott - halálos kimenetelű - merényletek végrehajtására is fel lehet használni. Csak a rendkívül képzett patológus szakorvosok, akik pontosan tudják, hogy a halál okát kereső boncolás során mit kell megnézniük, képesek arra, hogy megkülönböztessék a valódi szívinfarktust a mesterségesen előidézett szívelégtelenségtől.

Dr. Day ezután rátért a táplálkozás, az egészséges életmód és a megfelelő testmozgás összefüggéseire. Részletesen ecsetelte, hogy mit kellene enniük az embereknek, és hogyan kellene megtartaniuk megfelelő testgyakorlással fizikai erőnlétüket. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iparilag gyártott élelmiszerek nem felelnek meg az egészséges táplálkozás követelményeinek, mert a túlságosan sós és zsíros ételek magas vérnyomáshoz és korai szívbetegségekhez vezetnek. Azok az emberek, akik azonban nem elég képzettek ahhoz, hogy ezt megértsék, vagy túlságosan lusták ahhoz, hogy megfelelő testgyakorlást végezzenek, fokozottan kiteszik magukat ezeknek a kockázatoknak. A megfelelő táplálkozási ismeretek rendelkezésre fognak állni, de a korlátolt emberek ezt nem veszik figyelembe, és ezért tulajdonképpen helyes, ha rövidebb ideig élnek.

Tervszerűen növelni kívánják az ipari jellegű étkeztetéssel foglalkozó üzlethálózatokat. A Hamburger, a McDonalds, a Kentucky Fried Chicken és ehhez hasonló üzlethálózatok lehetővé teszik, hogy egyre több ember a saját otthonán kívül étkezzen, és ez csökkenti az étkezés szempontjából a családi együttlét fontosságát. Az emberek egyre kevésbé függnek saját otthoni konyhájuktól. A fogyasztott élelem többsége félkész, vagy teljesen kész árú lesz, amit a legkülönfélébb modern technikai eszközökkel, mint például a mikrohullámú készülékekkel, gyorsan el lehet készíteni. Aki azonban rászokik az ilyen előre elkészített konfekció étkekre, annak még inkább mozognia kell, mert ezek az ételek ('junk food') egyben egészségtelenek is. Mindazok, akik elég kényelmesek ahhoz, hogy ilyen ipari készítményeket fogyasszanak és ahhoz is lusták, hogy megfelelően mozogjanak, nem érdemlik meg, hogy hosszabb ideig éljenek.

Ami a testgyakorlást illeti sokan fognak futni, kocogni. Ehhez nincs szükség különösebb sportfelszerelésre és képességre. De megfelelő reklámmal és divatba-hozással rá lehet őket kényszeríteni szinte észrevétlenül, hogy milyen ruhában és cipőben tegyék ezt. Ezzel is lehet növelni a keresletet és fokozni az üzleti forgalmat.

A pubertás kor felgyorsítása

Szükség van a nemi érés felgyorsítására, és ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz a nevelés. Az egyén fejlődését és az egész emberi faj átalakítását is fel kell gyorsítani. Ezzel kapcsolatban az előadó kitért a vallások szerepére, amelyeket noha meggyőződéses ateista volt, hasznosnak minősített. Sok embernek van szüksége vallásra, a hittel járó misztériumokra és rituálékra. Ezért a vallást megtarthatják. De a mai vallásokat alapvetően meg kell változtatni, mert nem egyeztethetőek össze a bekövetkező nagyarányú változásokkal. Bizonyos régi vallásoknak el kell tűnniük. Különösen a kereszténységnek kell átalakulnia. Ha sikerül a kereszténység legerősebb egyházát, a római katolikust megtörni, akkor a kereszténység többi része már könnyen átalakítható. Olyan új vallásra van szükség, amelyet a világ valamennyi részén el lehet fogadtatni az emberekkel. Éppen ezért az új vallás meg fog őrizni bizonyos tanításokat, szokásokat a régiekből, hogy könnyebben elfogadják az emberek, és otthonosabban érezzék magukat az új vallás keretei között. Sok olyan ember is van, akinek nem lesz szükséges vallásra, így ez a változás őket nem érinti.

Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmű a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idő múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kisárnyalattal eltérő jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme. Az elgondolás tehát az, hogy nincs szükség a biblia teljes átírására, csupán bizonyos kulcsszavakat kell másokra kicserélni. És mivel minden szónak számos értelmi árnyalata van, ezért az új szavak segítségével a bibliai szövegek egészének az értelmét úgy lehet átalakítani, hogy az elfogadható legyen az új eklektikus világvallás számára. A legtöbb ember nem is fogja észlelni ezt a változtatást. Ekkor Dr. Day megismételte azt a mondatot, amely előadása során többször is elhangzott: "The few who do notice the difference, won't be enough to matter." - Az a néhány, aki észreveszi a különbséget, kevés lesz ahhoz, hogy számítson.

Az előadó ezután utalt rá: hallgatói közül néhányan valószínűleg azt gondolják, hogy az egyházak ellent fognak állni ennek a törekvésnek. Valójában azonban az egyházak segíteni fognak minket - mondotta Dr. Day. Dr. Dunegan két évtized múltán visszaemlékezve megerősíti, hogy e változások bekövetkezését valóban elősegítették sokan a különböző egyházakban.

A nevelés, mint a manipuláció eszköze

Megfelelő technikákkal változtatni kell a klasszikus irodalmi alkotásokon. Példaként Mark Twain műveire utalt. Az alkalmi olvasó, amikor először kézbe veszi ezeket a klasszikus alkotásokat, nem fogja gyanítani, hogy azokban bizonyos változtatásokat hajtottak végre. Felkészült tudósnak kell lennie annak, aki szóról-szóra végig akar menni a klasszikus szövegeken, hogy ezeket a finom változtatásokat észrevegye. A változtatások célja az lesz, hogy az olvasókban - elsősorban a fiatalokban - természetessé tegye az új világrend másfajta kultúrájának az elfogadását. A gyermekeknek és fiataloknak a korábbinál lényegesen több időt kell az iskolában eltölteniük, de a legtöbb iskolában semmit se fognak tanulni. Ha mégis elsajátítanak bizonyos ismereteket, az meg se fogja közelíteni azt a mennyiséget, amit korábban kellett tanulniuk a diákoknak. Természetesen lesznek jobb környékeken minőségi iskolák a gazdagabbaknak, és ezekben valóban tanulniuk kell a diákoknak. Sőt e jobb iskolákban még fel is kell gyorsítani a tanulási folyamatot és az átalakulást.

E felgyorsítás eredményeként az ilyen elit nevelésben részesülő gyermekek agya fejlettebb lesz, és több ismeret rövidebb idő alatti elsajátítására lesznek képesek már fiatalabb korban is, mint korábban. A hosszú-távú nevelési program része az iskolaidőszak egész évre történő kiterjesztése, illetve egész napra való meghosszabbítása. E szerint nyár folyamán is lesznek szemeszterek, és a hosszú nyári szünidő a múlté lesz. A felnövekvő nemzedékek számára hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy iskoláikat befejezhessék. Ami eredetileg az első fokozatú egyetemi képzéshez tartozott (bachelor degree) az a jövőben már csak újabb egyetemi fokozatok (master degree, illetve ph.D) megszerzése után lesz lehetséges. Ebből az következik, hogy az elnyújtott iskolázási időszak jelentős része csak üresjárat lesz. A kevés minőségi iskola azonban rendkívül igényessé válik.

A diákoknak már fiatalabb korban dönteniük kell arról, hogy mit akarnak tanulni, és milyen pályát választanak, ha képzésüket be akarják fejezni. Egyre nehezebbé válik egyik területről egy másikra átváltani. A tanulmányokat szűk területre specializálják, vagyis mélyebb tudást adnak, de korlátozottabb területen. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját területén jut hozzá a megfelelő kutatási anyaghoz és eszközökhöz. A saját területén túlmenően már csak engedéllyel teheti ugyanezt.

(E sorok írója itt arra utal, hogy szűklátókörű, úgynevezett 'szakbarbár' értelmiség kinevelése a cél, amelynek nem áll módjában számos más irányú ismeret szintetizálásával a nagyobb összefüggések felismerése. A háttérhatalom ezt a programját a szovjet birodalom felbomlása után a kelet-európai országokban is érvényesíteni kívánja. Ezt támasztja alá az a hír, amelyet Bencsik András a 'Demokrata' című hetilap főszerkesztője hozott nyilvánosságra 1997. májusában, és az Interneten is közzétett:

'Február végén zártkörű tanácskozást tartott a budapesti Soros Egyetemen a Világbank. Az előadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebből 2 millió úgynevezett 'narrow minded' szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az előadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra.')
(Soros Györgyöt 2004 őszén, Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság elnöke, magas állami kitüntetésben részesítette... Vajon miért?)

Az iskola, mint a közösségi élet tengelye

Az iskola és a tanulás egész életén át végig kíséri a jövő emberét. De már gyermekkorban is az iskola ellenőrizni fogja a tanulók teljes életét. Csökkenteni kell a fiatalok spontán öntevékenységét és a sportolástól kezdve a szabadidő eltöltésének minden egyéb fajtájáig az iskolai szervezésnek és ellenőrzésnek kell meghatározó szerepet játszania. A minőségi oktatást végző iskolákban egyre nő a diákokra nehezedő nyomás, amellyel csak a legtehetségesebbek, a legállóképesebbek tudnak megküzdeni. Aki nem képes elviselni a nagy terhelést, az kihullik.

Az így kirostálódott diákok szervezett pszichológiai segítségnyújtásra szorulnak. Akik azonban segítségnyújtással sem képesek versenyben maradni, a perifériára szorulnak, és az 'expendable'-nek, azaz feláldozhatónak, eldobhatónak minősítettek közé kerülnek. A tanulás élethossziglanná válik, és a felnőtteknek is folyamatosan tovább kell képezniük magukat. A rendszer gondoskodni fog újabb és újabb információkról a felnőttek számára, amivel lépést kell tartaniuk. Aki ezt az ütemet nem képes tartani, az már túlságosan öreg. Ez az egyik módja tudatni bizonyos korosztályokkal, hogy eljött az idejük a távozásra és itt az ideje, hogy bevegyék a 'demise pill'-t, az elmúlást, a 'méltóságteljes távozást' elősegítő tablettát.
Az új világrend stratégiájának az is a része, hogy bizonyos könyveknek észrevétlenül el kell tűnniük a közkönyvtárakból és a könyvüzletekből. Erre azért van szükség, mert bizonyos könyvek olyan ismereteket tartalmaznak, amelyek miatt nem kívánatosak. Az egyik eltűntetési módszer az lesz, hogy erre kiképzett szervezett csoportok az egyetemi könyvtárakból és egyéb közkönyvtárakból egyszerűen kivesznek bizonyos könyveket. Mindezt persze titokban, a nyilvánosság megkerülésével teszik. Közvetett módszerekkel egyrészt le kell szoktatni az embereket az olvasásról, másrészt nem mindenkinek lesz megengedve, hogy bizonyos könyvekhez hozzájusson. Egyes könyvek pedig senki számára sem lesznek elérhetőek.

A jogszabályok megváltoztatása

1969-ben, amikor az előadás elhangzott, számos amerikai tagállamban még vasárnap zárva voltak az üzletek és bizonyos tevékenységek be voltak tiltva. Ezek közé tartozott, hogy szerencsejátékot nem lehetett folytatni. A háttérhatalom stratégiája ezzel kapcsolatban úgy hangzott, hogy ezeket a tiltó szabályokat enyhíteni kell, vagy meg kell szűntetni, és növelni kell a különböző szerencsejátékok engedélyezését, a kaszinók működését. Dr. Day jelezte, hogy a kormányzatokat is be kell vonni a szerencsejáték üzletbe. Az elmúlt évtizedekben valóban beindultak országszerte különböző lottó- és szerencsejátékok. Az igazolás úgy hangzott, hogy miért kellene a szerencsejátékból befolyó jövedelmet magánkezekben hagyni, amikor abból az állam is nagy hasznot húzhatna. És különben is az embereknek meg kell engedni, hogy szerencsejátékot űzhessenek. Ezt normális polgári tevékenységnek kell elismerni, nem pedig valamiféle illegális cselekménynek.

Dr. Day szólt arról is, hogy meg kell változtatni a csődre vonatkozó különböző jogszabályokat. Ugyancsak szólt a tröszt-ellenes szabályok átértelmezéséről, illetve megváltoztatásáról. Arra hivatkozott, hogy szükség van a verseny fokozására, de azt nem a monopólium-ellenes szabályok megtartásával, hanem másféle ellenőrzés alatt tartott körülmények között kell folytatni. Vagyis nem a valódi szabadversenyre van szükség. Úgy tűnik, hogy a gazdasági életben is olyan fajta verseny maradhat csak meg, mint amilyet egy zárt klub tagjai egymás között folytatnak. De a klubon kívül senki számára nem megengedett a rivalizálás.

A kábítószer fogyasztás bátorítása

A kábítószerek használata is könnyebbé válik és fokozódik. Ugyancsak bátorítják az alkoholfogyasztást. Egyidejűleg a kábítószer-ellenes intézkedéseket is megszigorítják.

Hiszen a Föld is, mielőtt túlnépesedetté vált, keresztül ment azon a korszakon, ahol a dzsungel törvénye érvényesült, és csak a legéletképesebbek bírták a versenyt. Ekkor az embernek még az időjárás viszontagságai, a vadállatok és a betegségek ellen kellett védekeznie. Csak a legrátermettebbek élték ezt túl. Most, hogy a világ civilizálódott, ma már az alkalmatlan egyének is életben maradhatnak azoknak a költségén, akik őket eltartják. A kábítószer függőség bizonyos értelemben helyreállítja a dzsungel törvényét, mert segít a legalkalmasabbakat kiválasztani. Dr. Day szerint a kábítószer kereskedelem és fogyasztás fokozott üldözése pedig folyamatosan ráirányítja a közvélemény figyelmét erre a problémára. Ez egyben csökkenti az amerikaiak önelégültségét, miszerint az Egyesült Államok biztonságos és kellemes hely.

E sorok írója azzal kívánja ezt a magyarázatot kiegészíteni, hogy a pénzgazdasági rendszerben minden pénz - a kábítószer termelésből, kereskedelemből és fogyasztásból származó pénz is - a nemzetközi pénzügyi közösség bankjaihoz vándorol. A kábítószer iparág egyik feltétele, hogy a termelésen túlmenően legyen sokmilliós fogyasztói réteg, amely kábítószerfüggőként biztos keresletet jelent.

Mivel a kábítószer olcsón előállítható értéktelen anyag, ezért nagy üzleti hasznot csak akkor lehet rajta elérni, ha az államok milliárdos ráfordítással keményen üldözik. E miatt az üldözés miatt az önmagában értéktelen kábítószer piaci értéke a sokszorosára növekszik és ekkor már nagy hasznot lehet a forgalmazásából bezsebelni. Ez a pénz pedig nem a kábítószer kereskedők szalmazsákjába kerül, hanem többszöri átmosással a nemzetközi pénzügyi közösség pénzintézeteibe.

Az üldözés másik célja a kábítószerpiacra befurakodott kívülállók eltávolítása, Magyarországon az teszi aktuálissá ezt a kérdést, hogy az enyhébb kábítószerek, így a marihuána használatát bizonyos körök meg kívánják könnyíteni. Ez azért veszélyes törekvés, mert ahol ezt a gyakorlatban is kipróbálták, például Hollandiában és Svájcban, ott bebizonyosodott, hogy az enyhébb kábítószerek fokozatosan az erősebb kábítószerek fogyasztásához vezetnek és végül is a kemény drogok terjedését segítik elő. Nagyon félrevezető az az érvelés, hogy engedtessék meg egy embernek, hogy önmagát beteggé tegye, vagy károsítsa.

Számos olyan cselekményt tiltanak és büntetnek a magyar jogszabályok, amelyek elsősorban azt az illetőt veszélyeztetik, aki az elkövető. Így például, ha valaki motorkerékpározik, és nem használja a kötelezően előírt bukósisakot, akkor kemény büntetésben részesül, holott itt sem arról van szó, hogy másnak árt, hanem arról, hogy a saját maga érdekei ellen cselekszik. Azok, akik Magyarországon könnyíteni óhajtanak az úgynevezett könnyű drogok fogyasztásán, valójában üzleti érdekeket szolgálnak, csak ezt nem hajlandók nyíltan elismerni.

Ami a kábítószerekre érvényes, az érvényes az alkoholfogyasztásra is. A háttérhatalom stratégái egyszerre kívánják támogatni és korlátozni. Általában a gyengébb jelleműek, a sebezhetőbbek lesznek alkoholfüggők. Az ilyen személyek veszélyessé válnak a közlekedés számára és közülük igen sok elveszítheti autóvezetői jogosítványát. Ez kifejezetten kívánatos fejlemény, mivel a háttérhatalom amúgy is korlátozni kívánja hosszú távon az emberek mozgásszabadságát.

Dr. Day erről azt mondotta, hogy az Egyesült Államokban sem kell mindenki számára biztosítani a teljesen szabad utazási lehetőségeket. Nincs szükség arra, hogy az emberek annyit utazzanak. Ez valójában előjog, ami csak meghatározott rétegeknek jár. A kábítószer és az alkoholfüggőség elősegítése segíti a gyengébbek és alkalmatlanabbak kiválasztódását. Ugyanezt a célt szolgálja az alkoholisták és a kábítószer élvezők gyógykezelése. Ha az illető olyan karakter, hogy ilyen segítséggel megszabadulhat ettől a függőségtől, akkor alkalmas a túlélésre. Ha még ilyen segítséggel sem képes rá, akkor nem jelent veszteséget a társadalom számára.

Több börtönre van szükség. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a meglévőkhöz újabbakat kell építeni, hanem azt is, hogy a kórházakat bizonyos körülmények között kényszertartózkodási helyként, azaz szabadságvesztési intézményként működtetik majd. Ezért úgy kell megépíteni a kórházakat, hogy erre a célra is alkalmasak legyenek.

Állandó változás

Az embereket folyamatosan sokkolják az állandó változásokkal. Az utcák útvonalát megváltoztatják, átnevezik, a korábban ismert környékek idegenné válnak. Ez elősegíti, hogy az idősebb emberek közérzete megromoljék, és úgy érezzék: elérkezett az idő a távozásukra. Lehetővé kell tenni, hogy üresen álljanak épületek, és fokozatosan tönkremenjenek. Ugyanilyen sorsra kell jutniuk bizonyos városrészeknek. A cél városi dzsungel létrehozása, amely depressziót okoz. Dr. Day arról is szólt, hogy bizonyos épületeket és hidakat úgy kell megépíteni, hogy azok egy idő múlva összeomoljanak.

Egyre több baleset lesz nemcsak a közutakon, de a légi közlekedésben is. Mindez hozzájárul a bizonytalanság érzéséhez, ahhoz, hogy semmire sem lehet szilárdan támaszkodni. Dr. Dunegan, a visszaemlékező, evvel kapcsolatban megjegyzi: tényleg leszakadt a lakóhelye közelében több új híd az elmúlt két évtizedben. Megemlíti azt is, hogy az egyik, környékükön lévő bevásárló központ épülete egész idő alatt vibrált, miközben sok vásárló tartózkodott benne. Amikor építészeket és mérnököket kérdezett erről, azzal nyugtatták meg, hogy valójában jó, ha ily módon rezeg egy épület, mert azt jelenti, hogy rugalmas és nem merev.

Dr. Day szerint azonban a városok egyes részeit nagyon is jó állapotban maradnak, nem engedik, hogy piszkos-romos nyomornegyedekké váljanak. Azok, akik e rendezett környékeken élhetnek, ezt jobban meg fogják becsülni. Olyasmi lesz számukra, mint amikor valaki a dzsungelból érkezik a civilizációba. Ily módon büszkék lehetnek elért eredményeikre. Ehhez az előadó még azt is hozzátette, hogy a nyomornegyedekben uralkodó bűnözést korlátok között lehet tartani, ezért az nem fog érezhetően átterjedni a jobb környékekre. Ugyanakkor őrző-védő szolgálatokra lesz szükség a jobb környékeken a nagyobb biztonság szavatolására. Ez erősebb rendőrséget jelent.

A lakóhelyi biztonsági rendszerek működtetésére egész új iparágat hoznak létre a riasztó berendezésektől a speciális zárakig és biztonsági berendezésekig azért, hogy a társadalom jómódú rétegeinek az élete és vagyona biztonságban legyen. Ez arra utal, hogy a leromlott negyedekből a bűnözés mégis csak behatol a jobb környékekre, de ez is alkalmas az emberek manipulálására. Azt lehet nekik mondani, hogy ha megfelelően alkalmazkodsz, beállsz a sorba, eredményt mutatsz fel, akkor biztonságban élhetsz, mert aki kiszolgálja az új rend irányítóit, az számíthat a nyomorból való kiemelkedésre és a biztonságra.

A kölcsönös függés globális rendszere

A 'global interdependence', vagyis a világméretű kölcsönös függőség és egymásrautaltság tervezett stratégiája szerint az egységesített világrendszerben a világ különböző részei meghatározott ipari és kereskedelmi tevékenységre lesznek kijelölve. Az Egyesült Államok megkülönböztetett helyzete fennmarad, de változtatni kell viszonylagos függetlenségén és önerőre támaszkodásán. Dr. Day itt hangsúlyozta, hogy új struktúra létrehozásához először le kell bontani a korábbit. Erre példaként az amerikai ipart említette. Azért kell csökkenteni az Egyesült Államok ipari kapacitását, mert különben mások nem lesznek képesek vele versenyezni. Ez különösen igaz a nehézipar tekintetében, amelyet Amerikában korlátozni kell, miközben ugyanezeket az iparágakat más országokban, például Japánban erőteljesen fejleszteni célszerű.

A hazafiságra már nincs szükség

Dr. Day itt kitért az autógyártásra és hangsúlyozta, hogy Japán az amerikaival hasonló minőségben és mennyiségben fog autókat gyártani. Az amerikai kocsik minőségét csökkentik, így érik el, hogy inkább az importált gépkocsikat vásárolják az emberek. Elég ehhez, ha kisebb hibákat építenek egy Fordba, egy GM gyártmányba, vagy egy Chrysler-ba, és az amerikaiak máris inkább a japán vagy a német kocsikat fogják előnyben részesíteni.

A munkahelyek tömeges elvesztése

Az előadó többször is visszatért rá, mennyire fontos, hogy az emberek ne érezzék gondtalan biztonságban magukat. Az Egyesült Államok továbbra is erős marad a kommunikáció, a csúcstechnológia, az iskolaügy és a mezőgazdaság terén. A nehézipar azonban leépítendő. Erre az egyik elhangzott érv az volt, hogy a 'gyárkémény ipar' rengeteg környezeti szennyeződést okoz, és az ipari hulladék is túlságosan sok.

Az ipar leépítése természetesen munkahelyek megszűnésével jár. Emiatt sok amerikait át kell képezni, és új helyre költöztetni. Nagy tömegeknek kell a Sun Belt-re (a napos övezetre) költözniük, ahol gyökértelen jövevényként könnyebb szokásaikat megváltoztatni, mintha szülőföldjükön maradtak volna. Ez többek között az orvosi ellátás átalakítását is megkönnyíti. Ha valaki, például, egy északkeleti ipari városból a déli napos övezetbe költözik, vagy pedig délnyugatra, Kaliforniába, Arizonába, akkor könnyebben hajlandó bármilyen újat elfogadni. Ezek közé tartozik a szigorúan ellenőrzött egészségügyi ellátás, amely egyre kevésbé támaszkodik a családi környezetre. Ami ténylegesen bekövetkezett az az, hogy az Egyesült Államok középnyugati államaiban még fennmaradtak a hagyományos módszerek szinte az élet minden területén. Ha azonban az iparosodottabb térségeket vesszük szemügyre, akkor gyöngülnek, sőt eltűnnek ezek a hagyományok, hiszen igen sok a munkanélküli és a szegény, akik bármit elfogadnak, csakhogy túlélésük biztosítva legyen.

A világpolgárok világsportja

Dr. Day kifejtette, hogy a nehézipar nagy része lebontásra kerül, de egyes részeit a tervek szerint meghagyják. Ez elegendő ahhoz, hogy bizonyos ipari és termelési ismeretek, jártasságok megőrződjenek, és ha felmerül rájuk a szükség, akkor ezekre támaszkodva gyorsan növelni lehessen a szakképzett munkaerő kapacitását. Ez azonban csak egyfajta szükségmegoldás. E stratégia tervezői szerint hosszú távon és világszinten kell szakosodást végrehajtani. A kölcsönös egymásra utaltságnak és függőségnek ebben az új rendszerében a nemzeti önazonosság veszít fontosságából. Minden világtérség rá lesz utalva a másikra, és az élet minden eleme más térségektől is függeni fog. Ez hozza létre azt a helyzetet, hogy az emberek inkább világpolgárok lesznek, nem pedig egy bizonyos ország állampolgárai.

Ilyen elgondolás figyelembe vételével kell megváltoztatni a sport társadalmi szerepét is. Az Egyesült Államokban is úgy kell átalakítani a sportvetélkedőket, hogy csökkenjen bennük a nemzeti jelleg. A labdarúgás, mint a legkozmopolitább világsport fontos szerephez jut az Egyesült Államokban, amely Dr. Day előadása elhangzásának idején, 1969-ben még jelentéktelen sportág volt Amerikában. Az eltelt idő bebizonyította, hogy a háttérhatalom a labdarúgást olyan nemzetközi sportnak tekintette, amellyel gyöngíteni kellett a kifejezetten amerikainak számító baseball fontosságát. A baseball visszaszorítására is programot dolgoztak ki. Ennek egyik változata szerint a játékosokat rosszul fizetnék, és így egyre kevesebben vállalnák ezt a sportágat.

Dr. Day azonban elmondotta, hogy egy másik módszerrel, a játékosok javadalmazásának az aránytalan megnövelésével könnyebben tönkre lehet tenni ezt a sportágat. Ha ugyanis a baseball játékosok fizetése nevetségesen magas, ez elégedetlenséghez vezet a többi sportágban, hiszen például az atléták fizetése messze le fog ettől maradni. Mindez olyan feszültségeket gerjeszt, hogy elidegenítheti a baseball rajongókat, és ez nagy veszteségeket okozhat a sportcsapatok tulajdonosainak. Ezt követően a baseball pályákat át lehet alakítani labdarúgó pályákká. Mint tudjuk az események nem pontosan így alakultak, de majdnem így. Ma már a labdarúgás az egyetemeken és a hivatásos sportegyesületekben az egyik legnépszerűbb sportág. Az úgynevezett amerikai futball, a rugby fennmarad, mert rendkívül erőszakos sport és ez által bizonyos lelki és társadalmim feszültségek levezetésére alkalmas.

Ehhez hasonlót terveznek a jéghokival is. A hokit tovább kell nemzetköziesíteni és népszerűsíteni. Egyre több nemzetközi bajnokságot kell szervezni a jéghoki csapatok és természetesen a labdarúgó csapatok számára. Dr. Day előadásából azonban egyértelműen az derült ki, hogy a felfuttatandó sportág, amit a háttérhatalom favorizál, az a labdarúgás. Ennek legfőbb oka az, hogy ez máris egy globalizálódott sportág, mivel Dél-Amerikában, Európában, részben Ázsiában is, de már az Egyesült Államokban is gyökeret vert. Az így létrejövő nemzetközi sportversenyek elősegítik az emberek tudatának és emócióinak a leválasztását a nemzeti közösségtől és átvezetik őket egy nagyobb kötődéshez: azaz segít világpolgárrá átalakítani őket.
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Vigyázz, milyen zenét hallgatsz!
  2012-02-05 10:33:25, vasárnap
 
  A zsidók kezében van a zeneipar is, így nem meglepő, ha a videó-klipekben és a lemezborítókon "véletlenül" okkultista és sátánista szimbólumokkal találkozunk. A nemzeti érzelmű emberek is rákényszerülnek néha arra, hogy a kereskedelmi rádióadókat hallgassák, mondjuk a munkahelyen vagy egy étteremben. Elgondolkozott valaki már azon, hogy ezekben a rádiókban miért mindig ugyanazok a zenék mennek? Ugyanaz a 100 dal minden áldott nap! És mindegyik rádió azt állítja magáról, hogy ők igazán változatosak.

Lady Ga Ga a hibás

Ez a cikk sem íródott volna meg, ha nincs ez a smink nélkül nagyon csúnya Lady Ga Ga, akinek a számait éjjel-nappal játsszák a rádiók és a zenecsatornák. Feltettük a kérdést: miért hallgattatják agyon az emberekkel mindig ugyanazokat az előadókat, akár naponta többször is?

Beírtuk hát a keresőbe a fent említett hölgy nevét és megnéztük a videó-klipjét. Élmény volt, de egyben gyanús is, ezért rákerestünk más módon is, és rengeteg olyan videót találtunk, amely bizonyítja, hogy sztárunk bizony szabadkőműves jeleket mutogat, illetve egyéb sátánista jelképek vannak elrejtve a klipjeiben. Az eset nem egyedi. Álljon itt még néhány előadó neve, akiket találtunk: Marilyn Manson, Madonna, Britney Spears, Shakira, Beyonce, Jay-Z, Black Eyed Peas, U2, Nelly Furtado, Kylie Minogue (aki rákos volt, de meggyógyították, mert szükség volt még rá), Prince, Rihanna, és a Disney sztárjai Miley Cyrus és Hannah Montana. Folytathatnánk még a sort, hozzátéve, hogy nem csak ilyen zenei stílusú együttesek jönnének még szóba.





Egy szabadkőműves együttes lemezborítója

Mivel majdnem az egész zeneipar a zsidók kezében van, így nem véletlen ha sok a "kiválasztott" sztár, akik sorra elnyerik a díjakat a tehetségesebbektől. Sok zsidó zeneszerző vagy videó-klip rendező is van, ezért fordulhat elő, hogy belecsempésznek sátánista szimbólumokat a klippekbe, de még magába a zenébe is rejthetnek el olyan üzeneteket, amelyeket mondjuk csak az adott zeneszám visszafelé lejátszásakor hallhatunk.

A gyerekek vannak kitéve a legnagyobb veszélynek

A fejlődésben lévő fiataloknak példakép kell. Manapság egy gyerek bekapcsolja a tévét, amiből ömlik a szenny, persze valami őket is érdekli, ezért megnézik a kedvenc sztárjuk "ártatlan" kis videó-klipjét és nem is tudják, mit látnak. Arra megy ki a játék, hogy egész felnövekvő nemzedékekkel elfogadtassák ezt a fajta "kultúrát". Ha egy gyerek vonagló félpucér nőket lát egy klipben, később talán akár maga is olyanná válhat, hiszen természetes lesz neki ez a fajta viselkedés. Ha egy videó-klip pedig tele van rejtett szimbólumokkal, amiket ráadásul a kedvence mutogat, felkeltheti az érdeklődését, hogy vajon mit jelentenek ezek a jelek. Mivel a példaképétől látta, jobban elfogadja, hogy azok jó dolgok.

Felforgató eszmék

Az okkultizmus szó a latin occultum-rejtett szóból származik. Olyan természetfeletti ismeret, vagy jelenség, amely nem Istentől való. Az okkultista a természetfelettinek olyan vélt rendjét, törvényét akarja kiismerni, amelyet nem talál meg az ember a bibliai kinyilatkoztatásban, és a tudomány kutatási eredményei között sem.





A szabadkőművesség a katedrálisokat építő kőművesek érdekvédelmi szövetségeként indult a késő középkorban, de hamarosan egyházellenes irányzatot vett fel, és a 18. század közepére egész Európára kiterjedő, főként a feltörekvő polgári értelmiség, de az arisztokrácia önmagát felvilágosultnak tekintő köreiben is hódító, széleskörű mozgalommá fejlődött. Szellemisége kezdettől fogva okkult ókori misztériumokból és a zsidó Kabbalából merített; a szabadkőművesek ezek meglehetősen zavaros egyvelegéből titkos szertartásokat alakítottak ki, melyekbe sátánista elemek is vegyültek. A felvilágosodás korában ezeket kifelé ugyan deista színezettel leplezték, azt hirdetve, hogy a Mindenség Nagy építőmesterét tisztelik összejöveteleiken, de ez a világszellem nem a keresztények Istene, még csak nem is a zsidók Jehovája volt, hanem az egyiptomiak Ozirisze, sőt sokhelyütt nyíltan Lucifer, a sátán.Link

Az MK-ULTRA program

A köztudatban az él, hogy a CIA az ötvenes évektől kezdve vagy negyed évszázadon át kutatta a viselkedésmódosítás, a vallatás és az agykontroll különféle technikáit, sokszor különböző tudatmódosítókkal kombinálva ezeket - a Wikipedia olyan forrásokra hivatkozik, amelyek szerint a programban 44 amerikai kollégium vagy egyetem, 15 vegyi cég vagy gyógyszergyár, 12 kórház vagy klinika, illetve 3 börtön volt érintett. Míg 1973-ban az ezzel kapcsolatos összes iratot megsemmisítették, 1977-ben az ex-CIA veterán Victor Marchetti azt nyilatkozta több interjúban is, hogy a program még nagyobb titokban, de ugyanúgy folyik tovább. Egy állítólagos 1955-es keltezésű dokumentum tizenhét különféle vizsgált vegyülettípust sorol fel, ami jól ábrázolja a program nagyságát: a szerekkel szellemi és fizikai képességet lehet maximálisan lerontani (amivel így, állítja a szöveg, egyes közszereplők lejárathatóak), súlyos betegségek tüneteit lehet szimulálni, az agymosással szembeni ellenállóképességet lehet fokozni, egy másik személy iránt érzett függést lehet kialakítani, illetve fokozni vagy egyes érzékszerveket lehet időlegesen legyengíteni vagy eltorzítani.





A tudatmódosítás a zene segítségével nem most kezdődött

A háttérhatalom egyik szervezete a Tavistock Intézet, melynek a nevéhez fűződik, pl. annak a kísérleti programnak a kidolgozása is, amelynek homályban tartott célja az volt, hogy a hagyományos értékrendszert hordozó kultúrát olyan igénytelen popkultúrával cserélje le, amely elősegíti a tömegek - elsősorban a fiatalok - ízlésromboló manipulálását a rock-drug-sex szubkultúra rafinált eszközeivel. Az itt előkészített program alapján indultak a világ meghódítására az 1960-as évek elején a Beatlesek is. Erre utalt John Lennon, amikor 1962-ben ezeket mondotta Tony Sheridan-nak a hamburgi Starclub-ban:

"Tudom, hogy a Beatles-nek olyan sikere lesz, amilyen eddig még semmilyen más zenekarnak sem volt. Azért tudom ezt ilyen biztosan, mert ezért a sikerért én eladtam a sátánnak a lelkemet." - ez elég egyértelmű kijelentés volt a részéről, példáját azóta sokan követték.
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Kikre összpontosulnak az összeesküvési elméletek?
  2012-02-05 10:23:31, vasárnap
 
  Daniel Pipes, amerikai kutató "Az összeesküvési elméletek két hagyománya" című tanulmányában abból indul ki, hogy ezek az elméletek négy embercsoportra szoktak irányulni: a zsidókra, akiknek összlétszáma Pipes szerint 15 millió körül van, a szabadkőművesekre, akiknek a száma 5 millió, a britekre - létszámuk 60 millió és az amerikaiakra, akiknek a létszáma 260 millió. (Az Egyesült Államok lakóinak száma 2007-ben mintegy 300 millió.) A felsoroltak a világ népességének mintegy hat százalékát alkotják, a maradék 94 %-ot viszont ritkán tekintik összeesküvőknek. Pipes szerint az okozza e hat százalék kitüntetett szerepét, mert képzelt összefüggéseket feltételeznek, s ezek jellegzetességei adnak magyarázatot arra, miért pont e négy csoport szolgál az összeesküvés-elméletek célpontjául.

Pipes fejtegetéseit azzal kezdi, hogy az antiszemita és a titkos társaságok elleni hagyományok az idők folyamán hajlandóvá és alkalmassá tették e tradíciók hordozóit a másik eszméinek az elfogadására. Az eszmék eme kölcsönös elfogadása azonban nem használt sem a zsidóknak, sem az ún. bennfenteseknek. Egyes antiszemiták elutasítják, hogy a titkos társaságok a zsidó konspiráció részei lennének. Henry Ford például, aki maga is szabadkőműves volt, sajnálkozott, hogy a szabadkőműveseket és az illuminátusokat kárhoztatják olyasmiért, amit valójában a zsidóság vezetői gondoltak ki.

A titkos társaságok egyes ellenfelei pedig mellőzik a zsidókat, akiket valójában a potenciális bűnbak-szerepre kiválasztott balekoknak tekintenek, és az antiszemitizmust úgy tekintik, mint ami arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a valódi fenyegetésről. A leninizmus zavarkeltésnek tekintette a zsidók elleni elfogultságot, amit azért terveltek ki, hogy elvonják a tömegek figyelmét a valódi ellenfélről, az osztályellenségről. Az Egyesült Államokban olyan jobboldali politikusok és közéleti emberek, mint Joseph McCarthy szenátor és Robert Welch, a John Birch Társaság megalapítója, radikális antikommunisták voltak mindenféle antiszemitizmus nélkül. Robert Welch azokat az ügynököket vádolta antiszemitizmussal, akiket ellenfelei a "bennfentesek" vagy "beavatottak" vetettek be a Birch Társasággal szemben. Ennek a jobboldali beállítottságú társaságnak az iratai az antiszemitizmust cselszövésként írják le, amely által a bennfentesek titkos társaságai elterelik önmagukról a gyanút.

Gary Allen a revizionista amerikai történészek egyik legismertebb alakja írja a "Non Dare Call It Conspiracy" (Nem merik összeesküvésnek nevezni) című művének 39. oldalán, hogy "Az antiszemiták az összeesküvés kezére játszottak azáltal, hogy a konspiráció egészét zsidó ügyként próbálták feltüntetni. A kanadai William Guy Carr is azt írja a "The Red Fog over America" (Vörös köd Amerika felett - Willowdale, 1955) című munkájában, hogy az antiszemitizmus közvetlenül az illuminátusok kezére játszik.

Daniel Pipes ezután a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve kérdésére tér át és megállapítja, hogy az összeesküvési elméletekkel foglalkozó irodalom egy része igaznak tartja a Jegyzőkönyveket, de azt nem a zsidóknak, hanem az illuminátusoknak tulajdonítja. Az angol Nesta Webster történész volt az első, aki hasonlóságokat fedezett fel az illuminátus irodalom és a Jegyzőkönyvek között. "World Revolution: The Plot against Civilization" (A világforradalom: összeesküvés a civilizáció ellen) című alapmunkájában nyolc oldalt szentel a párhuzamoknak. Arra a következtetésre jutott, hogy egyértelmű kapcsolat van a Jegyzőkönyvek, valamint a korábbi titkos társaságok világforradalomért folytatott tevékenysége, továbbá a Jegyzőkönyvek és a bolsevizmus között.

William Guy Carr pedig azt javasolja, hogy a Jegyzőkönyvekben használt "bölcsek" kifejezést ki kell cserélni az "illuminátusok"-ra, azaz minden zsidókra való utalást be kell helyettesíteni az illuminátusokkal, és akkor már a Jegyzőkönyvek hitelesnek tekinthetők. Pipes meglehetősen ritkának tartja azokat az erőfeszítéseket, hogy az egyik összeesküvési hagyományt távol tartsák a másiktól. A Birch Társaság sem tudott ellenállni az antiszemitizmusnak. Az összeesküvési elméletek képviselőit végülis közelítették egymáshoz a párhuzamos történetek, az alaptételek, a kölcsönhatások, a közösen osztott hiedelmek és a gyanúsítottak körének az átfedései.

A párhuzamos történetek a különböző összeesküvési hagyományok hasonló történelmére utalnak. A zsidókkal kapcsolatos gyűlölet egészen 1096-ig visszavezethető. A szabadkőművesek összeesküvése pedig összekapcsolódik a Templomos Lovagok elleni fellépéssel, Jacques de Molay nagymester máglyahalálával. A felvilágosodás korszakában több - a világcivilizáció jövőjét érintő - nagyszabású összeesküvési elmélet született. Augustin de Barruel abbé a francia forradalom teljes történetét feldolgozó "Mémoires pour servir a l'histoire du jacobinisme » (Emlékiratok a jakobinizmus történelmének szolgálatában) című ötkötetes munkájában a franciaországi változásokat a titkos társaságokkal, elsősorban a szabadkőműves páholyok tevékenységével hozta összefüggésbe. Pipes szerint a XIX. század modernizációja lendületet adott a zsidógyűlöletnek is. Az 1890-es évekre már a zsidókat hibáztató, továbbá a szabadkőműveseket és a titkos társaságokat felelőssé tevő hagyomány teljes vértezetben megjelent, és mindkettő híressé vált könyvekben fejeződött ki. Az egyik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei, a másik pedig Lenin 'Tézisek a monopolkapitalizmusról' c. munkája. Az első világháború és az oroszországi bolsevik hatalomátvétel további lendületet adott az összeesküvési elméleteknek. Hitler és Sztálin a maguk módján a végsőkig feszítették a konspiracionista észjárást : az egyik zsidók millióit pusztította el, a másik ugyanezt tette a rendszer ellenségeinek kikiáltott ukránok, kulákok és szabotőrök millióival. A második világháború egyik melléktermékeként a világösszeesküvés közel került a világuralomhoz.

A zsidógyülőlet Európában nagyrészt elvesztette talaját 1945 után, amikor pedig a Szovjetunió és birodalma felbomlott, akkor már csak a Közel-Keleten maradt meg. Pipes szerint a két összeesküvési hagyomány alkalmazkodott, de megőrizte alapvető szemléletét. A szükséges változtatásokat persze végrehajtották rajta, hogy fenntartsa vonzerejét. A zsidó-ellenes félelmek kezdetben a zsidó-vallásra irányultak, majd a hangsúly átkerült a zsidó ' fajra ', ezt követően pedig a cionizmusra, illetve a zsidó államra.

A titkos társaságokkal szembeni ellenségeskedés a templomos lovagokkal kezdődött, de róluk áttevődött a szabadkőművesekre, majd pedig az Illuminátusokra. Ez utóbbiakról az angolszász államokat irányító elitekre, Nagy-Britannia vezető rétegére, majd pedig az Egyesült Államokat irányító hatalmi elitre. A kétféle összeesküvési hagyomány nyelvezete, szelleme és tartalma azonban keveset változott. A XVIII. században a vád az volt, hogy baljóslatú titkos társaságok összeesküdtek Franciaország kiéheztetésére, a társadalom legkülönbözőbb részeihez tartozó egyének észlelték a gabonaellátás fennakadását. Visszatérő téma volt az intrikusok felfedezése, akik visszaéltek a hatalommal. Szinte minden történetben szerepelt a kiéheztetés valamilyen változata.

Az Egyesült Államokban először a bajor illuminátusok, később a Wall Street pénzmágnásai, majd pedig a kommunizmus játszotta a mumus szerepét. A velük kapcsolatos nézetekben ott vannak a trójai falovak, a szabadság lerombolásának a stratégiája, illetve azon vezetőknek a listája, akiket az ellenséges erők eszközeinek véltek.

Robert Wistrich írja "Antisemitism: The Longest Hatred" (Antiszemitizmus: A legrégibb gyűlölet - New York, 1991., p.24.) című könyvében, hogy "a kulturális és politikai vízválasztókon keresztül-kasul azt találjuk, hogy a történelem, a társadalom és a politika megdöbbentően hasonló összeesküvési teóriái zárt hiedelemrendszerben egyesülve működnek egy olyan üdvpolitikában, amelynek eszkatológiai sugalmazása mindig a zsidók ellen irányul.

A francia Augustin de Barruel volt, aki először alkalmazta a titkos társaságokról szerzett ismereteit a zsidóságra. A legrégibb és legtekintélyesebb titkos társaságnak számító szabadkőművességnek komoly szerepe volt a korai antiszemita irodalomban. Lenin pedig számos írásával Hitler számára nyújtott példát. A Cion Bölcseinek a jegyzőkönyvei c. pamflet pedig új megvilágításba helyezte a titkos társaságokat. Az összeesküvési elméleteknek e két vonulata tartalmilag megegyezik abban - s ez második közös vonásuk -, hogy egyrészt a gyűlölködés, másrészt a logika mellőzése jellemzi őket, valamint az a hajlandóság, hogy baleknak tekintsék az összeesküvőket. Mindkettő azt sugalmazza, hogy ezek az összeesküvők elérkeztek a hatalom átvételének a lehetőségéhez. Az antiszemiták és a szabadkőművesek ellenfelei szerint egy magát álságosan jó-szándékúnak feltüntető csoport valójában a világuralomra törekszik, és e cél érdekében kész rosszindulatú terveket is végrehajtani. A két összeesküvési irányzat meg van róla győződve, hogy megtalálta a világ bajainak az igazi okát. Mindkettő túlbecsüli az összeesküvők hatalmát, mert így felelőssé lehet tenni őket a társadalmi és gazdasági bajokért.

Pipes azzal folytatja fejtegetéseit, hogy a gyűlölet abnormális méreteket ölthet, és elfogadhatatlan gyakorlathoz vezethet. A náci faji törvények például egy-egy személy zsidó származásának a százalékát becsülték fel, és csupán ennek alapján sorolták kategóriába az egyéneket. Mérsékeltebb gyűlölet érezhető a titkos társaságok tagjai iránt is. A szabadkőműveseket és a beavatott bennfenteseket megtévedt embereknek tekintik, akiket kellő megbánás esetén hajlandóak visszafogadni. A gyűlölet azonban betegessé növekedhet, amikor még az utódokat, sőt azok utódait is megbélyegzik, sőt ellenségként kezelik. Ez volt a sorsa Sztálin és Mao diktatúrájában azoknak, akiket osztályellenségnek minősítettek.

Az összeesküvési elmélet mindkét vonulata kész a logika mellőzésére is, ha érdekei úgy kívánják. Zsidókat például oda helyeznek, ahol nem élnek, vagy szabadkőműveseket és illuminátusokat olyan időszakban történt eseményekért tesznek felelőssé, amikor ezek a társaságok még nem is léteztek. A jakobinusok törvényen kívül helyezték a szabadkőműves-mozgalmat 1792-ben. Ha ez így van, akkor miképpen vihette sikerre egy közös jakobinus-szabadkőműves összeesküvés a francia forradalmat, teszi fel a kérdést Pipes. A bolsevikok is kiátkozták a szabadkőműveseket, és idegen testnek tekintették őket az orosz társadalomban, illetve a Szovjetunió egészében.

Az összeesküvési irányzatok harmadik közös vonása, hogy a benne résztvevő tagok többségét mind a két irányzat félrevezetettnek, rászedett baleknak tekinti. Így például a legtöbb úgynevezett kis-zsidó a zsidó "High Finance", vagy Hitler kifejezésével a "Jüdische Hochfinanz", vagyis a nemzetek felett álló zsidó pénzarisztokrácia áldozata. Ugyanez áll a titkos társaságokra: "A szabadkőművesek túlnyomó többségének a leghalványabb fogalma sincs arról, mit akar a szervezetük valójában" - olvasható a dokumentumaikban. Az illuminátusokkal kapcsolatban pedig az az elfogadott nézet, hogy számos kiváló polgár tévedésben él, mert nem tudja, hogy a sátán céljait szolgálja. Az angolszász országok polgárairól pedig az a véleményük, hogy a britek és az amerikaiak a szupergazdag pénzügyi érdekcsoportok áldozatai: a jobboldal az új világrend bevezetésével vádolja a pénzoligarchiát, a baloldal pedig a világméretű egyeduralom megszerzésével.

A két összeesküvési hagyomány megegyezik abban is, hogy az összeesküvések irányítói máris fontos hatalmi pozíciókat szereztek meg, és közel állnak a világuralom eléréséhez. Az antiszemiták zsidó sikertörténetnek állítják be a francia és a bolsevik forradalmat, Izrael létrehozását, valamint Amerika és Izrael szövetségének szorosra fűzését. A titkos társaságok ellenségei a francia-forradalomért a szabadkőműveseket és az illuminátusokat teszik felelőssé. Izrael létrehozásáért pedig a szuper-gazdag befektető bankároknak azt a nemzetközi közösségét, amely a legfőbb befolyást gyakorolta Oroszország, Nagy-Britannia és Amerika politikájára.

Mindkét összeesküvési vonulat egyezik abban is, hogy ellenfelei nagyon közel állnak egymáshoz. Akik az egyiket kárhoztatják, azok rendszerint a másikat is felelőssé teszik. A szabadkőműveseket és a zsidókat összejátszással vádolják, és azt feltételezik, hogy a világ legbefolyásosabb zsidó pénzemberei az imperialista és a totalitariánus államokat is ellenőrzik. Legelterjedtebb a szabadkőművesek és a zsidók összejátszásáról szóló nézet. Mindkettő szembefordul az egyházzal és a világuralomra törekszik. Úgy gondolják, hogy mivel a zsidók túl kevesen vannak ahhoz, hogy egyedül maguk uralkodjanak, ezért a szabadkőművesekre támaszkodva több milliós támogatócsoporthoz jutottak és jutnak.

1782 volt az, amikor a zsidókat összekapcsolták a szabadkőművesekkel. Ebben az évben tartották a szabadkőművesek a Wilhelmsbad-i Kongresszust. Ezen a találkozón a szabadkőművesek lemondtak arról az igényükről, hogy ők a templomos lovagok utódai. Az illuminátusok központja pedig átkerült Frankfurtba, abba a városba, ahol a Rothschild dinasztia alapítója élt. Ebből következtetnek arra, hogy az illuminátusokat a Rothschild család finanszírozta. A jezsuita Augustin de Barruel egyenesen azt állította, hogy a zsidóság hozta létre és szervezte meg a szabadkőművességet. Ez a gondolat általánosan elfogadottá vált az Egyesült Államokban, amelyet közismerten szabadkőművesek hoztak létre. Egyesek úgy tekintettek a szabadkőművességre, amelyet három szóban lehet összefoglalni: judaizmus, pogányság és bálványimádás.

A vádak 1848-tól felerősödtek, amikor az Európán végigsöprő megmozdulásokban a zsidók és a szabadkőművesek vezetőszerepet játszottak. A németországi szabadkőműves páholyok antiszemita beállítódása érzéketlenné tette a német szabadkőművességet ezekre a vádakra. A zsidóságot és a szabadkőművességet felelőssé tevő irodalom elsősorban Franciaországban terjedt el. Francia szerzők számos művet írtak a szabadkőművességről, amelyet a zsidóság világuralmi törekvéseit szolgáló összeesküvésként mutattak be. A zsidó származású Benjamin Disraeli, aki 1874-től 1880-ig Nagy-Britannia miniszterelnöke volt, 1862-ben maga is összekapcsolta a zsidóságot és a titkos társaságokat.

Egy francia szerző, Gougenot De Mousseaux, 1869-ben a szabadkőművességet, mint a júdaizmus arctalan művét, "mesterséges júdaizmusként" jellemezte, amelyet azért hoztak létre, hogy a zsidó fajhoz idegeneket, különösen keresztényeket toborozzanak. A szabadkőművesség kereszténystílusú rendfokozatokat és szimbólumokat használ, hogy bolonddá tegye a gyanútlan keresztényeket, és jobban elrejtse valódi szándékaikat. De Mousseaux szerint a szabadkőműves páholyok a zsinagóga nélkülözhetetlen pótlékai.

Az 1882-ben Drezdában megtartott első nemzetközi antiszemita tanácskozáson E. H. Chabauty közreadott egy nyilatkozatot a zsidók szabadkőművességgel kapcsolatos tevékenységéről. Az volt az elfogadott vélemény, hogy az Alliance Israélite Universelle, amely zsidó emberbaráti szervezetnek tüntette fel, valójában a szabadkőműveseket irányítja. Egy másik francia, Edouard Drumont pedig könyveiben gyakran hivatkozott a zsidó szabadkőművességre. Az egyik francia érsek, Léon Meruin pedig kifejtette, hogy a szabadkőművességben minden alapvetően zsidó elejétől a végéig. Jacob Katz történész állapította meg, hogy a francia antiszemita szerzők szinte kötelezően egybekapcsolták a zsidókat és a szabadkőműveseket.

A 19. századi Franciaországban tovább élezte a zsidó-szabadkőműves együttműködést a Dreyfus ügy. Nesta Webster, brit történész, feltételezve, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hiteles, arra a következtetésre jutott, hogy az a felvilágosult szabadkőművesség tökéletesített programja, amelyet a rend egy zsidó páholya fogalmazott (World revolution 307. old.)

A zsidó-szabadkőműves együttműködés kiemelt fontosságra tett szert Németországban az első világháború után. Több német szerző is úgy látta, hogy Németország nem katonai vereség következtében veszítette el a világháborút, hanem a zsidók, a szabadkőművesek, a szocialisták, a bolsevikok és mások által végrehajtott hátbatámadás miatt. Ebben az összefüggésben a zsidóság és a szabadkőművesek szövetsége meggyőzőnek bizonyult. Amikor II. Vilmos, német császár lemondott a trónról a Münchener Beobachter című lap 1918 november 9-én közölte, hogy "az 1914-es háborút a nemzetközi zsidóság, a nemzetközi szabadkőművesség és a nemzetközi plutokrácia (pénzvagyonos érdekcsoportok, szupergazdag bankárdinasztiák D. J.) kezdeményezte és vitte végig egy meghatározott okból: a német birodalom megsemmisítésének céljából.".

Friedrich Wichtl, Freimaurerei - Zionismus - Kommunismus - Spartakismus - Bolschevismus (Szabadkőművesség - Cionizmus - Spartakizmus - Bolsevizmus) című munkájában (Hamburg 1920) úgy érvelt, hogy a szabadkőművesek s közülük különösképpen a zsidók, idézték elő mind a világháborút, mind pedig az orosz forradalmat. A "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" pedig már csak a zsidókat vádolta a világtörténelem tragikus eseményeiért és a szabadkőműveseket a zsidók játékszereként tüntette fel. Erich Ludendorff tábornok, aki a háború végén a német hadsereg főparancsnoka volt, a szabadkőművességről szóló írásaiban azt állította, hogy azok a nem-zsidók, akik a szabadkőművesekhez csatlakoztak, valójában mesterséges zsidókká lettek, mert mire végigjárták a szabadkőműves rituálékat és fokozatokat, addigra gondolkodásuk és magatartásuk kicserélődött.

A nemzetiszocialisták is azt állították, hogy a szabadkőművességet a zsidóság hozta létre, és ő is használja a saját céljai érdekében. Számos könyv és pamflet mutatott rá, hogy a zsidók és a szabadkőművesek együtt törekedtek a monarchia megbuktatására, s hogy Németországot elárulták a háborúban. A nemzetiszocialisták ezért betiltották a szabadkőműves páholyokat 1935-ben. Jelenleg is széles körben elterjedt az a nézet Európában és Észak-Amerikában, hogy a zsidók és a szabadkőművesek valamiképpen egybekapcsolódnak és kölcsönösen függnek egymástól.

Az összeesküvési elmélet hívei hagyományosan kapcsolatba hozzák a zsidó konspirációt Nagy-Britanniával, s az angol kormánnyal. Úgy gondolják, ezt erősítette meg az 1917-es Balfour nyilatkozat, amely ígéretet tett zsidó nemzetiotthon létrehozásában, Palesztinában. Oswald Spengler, német kultúrtörténész, "A Nyugat alkonya" c. világhírű könyv szerzője úgy vélte, hogy a zsidók és az angolok azért fogtak össze, hogy Németországot meggyöngítsék, és ellenőrzésük alatt tarthassák. Számos olyan írás van, amely azt bizonygatja, hogy a britek és a zsidók együttesen készítették elő az első világháborút azért, hogy az útjukban álló dinasztiákat - Hohenzollerneket, Habsburgokat, Romanovokat, és a történelmi vezető rétegeket - eltávolítsák, és országaikat általuk ellenőrzött államokká alakítsák át.

Henry Ford az első világháború előtt már a zsidók fővárosának nevezte Londont. Göbbels, nemzetiszocialista propaganda miniszter, pedig a briteket az árják közötti zsidóknak minősítette. Heinrich Himmler, az SS főnöke, pedig egyenesen a zsidó-angol azonosságot hirdette, a briteket a zsidók leszármazottainak tartotta. A Magyarországon is ismert Lyndon LaRouche amerikai közéleti személyiség, ma is azt állítja, hogy a britt-zsidó szövetség meghatározó a világ jelenlegi helyzetében.

Az összeesküvési hagyomány szerint szoros a kapcsolat a zsidók és Oroszország között is. II. Miklós cár 1905-ben azt írta, hogy az oroszországi forradalmárok 90%-a zsidó. A kommunizmust nagyrészt zsidók (vagy volt zsidók) dolgozták ki, és ültették át a gyakorlatba, úgymint Karl Mordeháj Marx, Otto Bauer, Rosa Luxemburg, Kun (Kohn) Béla, Leo Trockij, Pável Axelrod vagy Grigorij Zinovjev és társaik. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy különleges viszony van a zsidók és a bolsevikok között. Még az angol, Winston Churchill is a Sunday Illustrated Herald 1920 február 8-i számában arról írt, hogy Spartacus-Weishaupt napjaitól Karl Marxon át Trockijig, Kun Bélától Rosa Luxemburgig és Emma Goldmanig a zsidók összeesküdtek a civilizáció megdöntésére, a társadalmi fejlődés feltartóztatására. Az ő mozgalmuk volt a 19. század során valamennyi felforgató tevékenységének a rugója.

Daniel Pipes tanulmánya beteges észjárásnak minősíti a holocaust áldozataival kapcsolatban az összeesküvési elméleteknek azt az állítását, hogy az ellenségek valójában együttműködtek és jó barátok voltak. Több millió zsidó vesztette életét a nemzetiszocialisták üldözése következtében, de ebből nem arra következtetnek, hogy kibékíthetetlen ellentét volt a zsidók és a nácik között, hanem arra, hogy cinkosan együttműködtek. Eszerint a cionista mozgalom, midőn erőfeszítéseket tett a zsidók Palesztinába juttatására, valójában a náci Németország érdekében járt el, és zsidó pénzemberek segítették Hitler hatalomra jutását is.

Lenni Brenner a "Zinoism in the Age of Dictatotors" (Cionizmus a diktátorok korában) című munkájában e tézisnek a tudományos bizonyítékait is összegyűjtötte. Brenner, aki ortodox zsidó családban született, társadalomtudósként a marxista irányzathoz csatlakozott. Jim Allen színpadi szerző pedig drámát írt e tézisnek a bizonyítására. A szovjet rendszer egyenesen hivatalos ideológiájának részévé tette. A nyugati újnáci mozgalmak még azt is hozzátették, hogy a holocaust során a zsidókat számos esetben cionisták küldték a halálba.

Daniel Pipes előbbiekben ismertetett dolgozatában kifejti, hogy az összeesküvési elmélet támogatói - bármennyire is hisznek a különböző erők és a zsidók együttműködésében - az egyensúlyt és a kölcsönös hasznosság elvét, mint naiv elgondolást, elvetik. Valakinek tehát az összeesküvésből hasznot kell húznia. De kinek az érdekeit szolgálja elsősorban az összeesküvés? A zsidók mozgatják a titkos társaságokat, vagy a titkos társaságok használják fel céljaik érdekében a zsidókat? 1880-ban C. C. De Saint-Andre (szerzői álnevén: E. H. Chabauty) arra a véleményre jutott, hogy a zsidók kezdeményeznek és irányítanak mindent. Ugyancsak ő jutott ennek az ellenkezőéjre is, hogy a szabadkőművesség a kezdeményező és irányító, és csak felhasználja a zsidókat céljai érdekében. Végül bevallja, hogy ez egy olyan dilemma, amit nehéz feloldani.

Egy évszázad múltával ez a kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatában melyik fél a meghatározó: Amerikában az AIPAC (American Israel Public Affairs Committee - Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága) diktál a washingtoni kormánynak vagy pedig Izraelt a világimperializmus (a nemzetközi pénztőke) Amerika által diktált érdekeinek a kiterjesztésére hozták-e létre a Közel-Keleten? Az egyik álláspont szerint egy terjeszkedő szuperhatalom a saját érdekeit szolgálva kedvez Izraelnek, a másik szerint a cionisták irányítják Amerikát. Pipes szerint az amerikaiak fogékonyabbak az izraeli lobbi túlzott befolyásának az elfogadására, míg a Közel Keleten élő mohamedánok az imperialista tézisnek adnak több hitelt.

Dean Rusk, aki Kennedy és Johnson elnök kormányában külügyminiszter volt, erről a kérdésről ezt írta "I saw it" (Láttam) című könyvében. Azt, hogy Izrael nem Amerika csatlósa olyan igazság, amit arabok közül sokan szem elől tévesztenek, de ennek az ellenkezője is igaz: Amerika nem Izrael csatlósa, s ez olyan igazság, amit viszont az amerikaiak tévesztenek szem elől időnként. Pipes ezután azt fejtegeti, hogy a meggyőződéses antiszemiták minden titkos társaságot - a szabadkőműveseket, az illuminátusokat, a kommunistákat, a brit és az amerikai kormányokat, de még a jezsuitákat is a zsidók kreatúráiként jellemeznek. Azt még hozzá teszik, hogy amíg a zsidók betölthetnek magas pozíciókat titkos társaságokban, addig a titkos társaságok nem-zsidó tagjai természetesen nem vehetnek részt zsidó intézményekben.

Lyndon LaRouche és követői viszont azt hangsúlyozzák, hogy London nem csupán a zsidókat ellenőrzi, de mohamedán testvéreiket is. A második világháború után úgy tartják fent a kontrollt a Közel Keleten, hogy mind a cionista terjeszkedési akciókat, mind pedig az iszlám-arab radikális terjeszkedést szponzorálják. (Erről Joseph Brewda ír a The New York Federalist 1995, november 13-i számában a Rabin izraeli miniszterelnök ellen elkövetett merénylet kapcsán.) Daniel Pipes ezután megállapítja, hogy áttekintve az összeesküvés elméletek 250 éves történetét, két irányzat bontakozik ki. Ez a két irányzat teljesen különálló módon fejlődött ki, majd fokozatosan keveredett egymással. Az antiszemita és a titkos társaságok elleni félelmek kezdetben különálló jelenségek voltak, de az idők során egyre hasonlóbbakká váltak. Az első világháború után a két hagyomány még inkább keveredett, mert a régi részleges magyarázatok többé már nem bizonyultak kielégítőnek. Így az összeesküvési elméletek összeolvadtak, és egyesítették az antiszemitizmus és a titkos társaságok mítoszait. V. György angol királyból és a bolsevik vezér, Leninből egyaránt szabadkőműves és zsidó lett. Hitler pedig hatalomra kerülve elérte, hogy jóformán mindent átértelmezzenek antiszemita észjárás szerint, majd pedig ehhez hozzácsatolta a titkos társaságokra vonatkozó nézeteit is. Sztálin esetében - legalábbis a sorrendet tekintve - ez fordítva történt. A bolsevik vezér végletekig imperialista ellenes volt, de élete vége felé (amint ezt a zsidó orvosok elleni atrocitások igazolják) eljutott odáig, hogy koholt vádakkal koncepciós pereket indított a zsidók ellen.

Daniel Pipes úgy véli, hogy az antiszemita hagyomány a titkos társaságokkal szemben nagyobb jelentőségre tett szert. A zsidók ugyanis olyan összetartásról és komolyságról tesznek tanúbizonyságot, amit a titkos társaságok, de még a kormányok is nélkülöznek. A zsidók szervezetten lobbiznak, harcosan képviselik érdekeiket, és mindezt a tömegtájékoztatásban is meggyőzően tudják érvényesíteni. Ma az antiszemita összeesküvési elmélet dominál, és a titkos társaságok időnként ki is kerülnek a közvélemény látóköréből.

Daniel Pipes úgy véli, hogy a világ elég jól tudja, miként vélekednek az iszlám népek a zsidókról. Szerintük ők tartják ellenőrzésük alatt Amerika törvényhozását, Hollywoodot, a tudományos intézményeket. Ugyanakkor eltekintenek attól, hogy a tévéevangélisták, mint például Pat Robertson, nagy hangsúlyt fektetnek a szabadkőművesekre. Robertson az Új világrend című munkájában, amelyből zsidóellenesség is kiolvasható, komoly félelmeket fogalmazott meg a szabadkőművesekkel és a Council on Foreign Relations, CFR-rel (Külkapcsolatok Tanácsa) kapcsolatban. Az elemzők oly mértékben elhanyagolják a titkos társaságok iránti félelmeket, hogy a régi típusú (zsidókat mellőző) összeesküvési elmélet szinte már ki is halt.

Pipes úgy véli: ezt a torzítást az eredményezte, hogy az összeesküvési elmélet híveinek utalásai csak a zsidókról szólnak. Dennis King a Lyndon LaRouche-ról és az új amerikai fasizmusról írott tanulmányában, amely New Yorkban 1989-ben jelent meg, azt írja, hogy amikor LaRouche a briteket jelöli meg, mint az összeesküvések irányítóit, kódolt nyelven valójában a zsidókról beszél. Kenneth S. Stern, aki az amerikai milicista mozgalomról írt könyvet "A Force upon the Plain: The American Militia Movement and the Politcs of Hate" - Erő a síkságon: Az amerikai milicia mozgalom és a gyűlölet politikája - (New York, 1996, 247. old.) azt állítja, hogy a milícia-mozgalom a zsidó összeesküvésben hisz, még akkor is, ha egyesek más néven nevezik azt, és soha sem emlegetik a zsidókat.

Ez a két szerző téved, fejtegeti Pipes, amikor azt hiszi, hogy a mai jobboldalnak szépítgető kifejezések mögé kellene rejtenie zsidógyűlöletét. Volt olyan időszak, amikor szükség volt olyan kifejezések használatára, mint "nemzetközi bankárok", de ma már nem ez a helyzet. Michael Lind pedig félreérti Robertson Új világrend című munkáját, amikor azt a zsidókkal szembeni támadásnak minősíti. Téved, amikor a titkos társaságok elleni kijelentésekbe zsidóellenes jelentést magyaráz bele. Elhanyagolja, vagy figyelmen kívül hagyja, hogy Pat Robertson számos zsidókkal rokonszenvező, időnként egyenesen dicsőítő megnyilatkozásokat is tett. Különösen furcsa az, hogy ott is bevonja Robertson szövegébe a zsidókat, ahol említésre sem kerülnek. Robertson azzal védekezett, hogy soha nem állt szándékában kód szavakat használni, és amikor a nemzetközi bankárokról írt, nem zsidókra gondolt.

Robertson könyvében említi a Rothschild dinasztiát, de ez a szuper-gazdag család a titkos társaságok mítoszának szerves része. Ezért Pipes nem talál semmi meglepőt abban, hogy még a titkos társaságokkal foglalkozó zsidó szerzők is rámutatnak a Rothschild-okra, mint összeesküvőkre. James Perloff, a The New York Times-ban 1995, március 4-én megjelent írásában megjegyzi, hogy ő maga "részben orosz zsidó származású" de ez nem akadályozza meg abban, hogy a Rothschild családdal kapcsolatosan a szokásos összeesküvési kifejezéseket használja.

Figyelmet érdemel, hogy az antiszemita, valamint a titkos társaságokra vonatkozó hagyományok egybeolvadtak, mert fejlődésük során lényegesen különböztek egymástól. Az antiszemita változat viszonylag kis létszámú és változatlan embercsoportra irányul. A zsidó összeesküvési elmélet hívei összefüggő zsidó világstratégiát helyeznek el a történelemben, amely az ókorban kezdődött. Ezzel szemben a titkos társaságok iránti ellenszenv és félelem a legkülönbözőbb módon jellemezhető csoportok ellen irányul. Ezek lehetnek vallásosak vagy vallásellenesek, például jezsuiták vagy illuminátusok; lehetnek mérsékeltek vagy szélsőségesek, például szabadkőművesek vagy jakobinusok; lehetnek kapitalisták vagy szocialisták, például fegyverkereskedők és kommunista ügynökök; lehetnek nagyhatalmak vagy egyes konkrét személyek, például a Brit Birodalom és kormánya, vagy ördöngös boszorkányok; lehetnek gazdagok vagy szegények, mint például a Trilaterális Bizottság megbízottjai vagy szegény emigráns katolikusok; lehetnek műveltek vagy műveletlenek, például filozófusok vagy maffiózók.

A különböző titkos szervezetek és zárt társaságok konspirációs tevékenysége a ma valóságának szerves része, ilyen például a Külföldi Kapcsolatok Tanácsának, a Trilaterális Bizottságnak vagy a Bilderberg Csoportnak a tevékenysége. Más titkos társaságok, pedig már valószínűleg nem léteznek, mint például a Templomos lovagok, vagy pedig a Rózsakeresztesek.

Pipes úgy folytatja, hogy a zsidó közösség tagjainak közös tulajdonságaik vannak, de ezt el lehet mondani az antiszemitákról is. Ezzel szemben azok, akik a titkos társaságoktól félnek, azok rendkívül eltérően látják a világot, hiszen a titkos társaságok is igen különbözőek. Az antiszemiták ezért könnyebben együttműködnek, mint a különböző titkos társaságok ellenfelei. Ez utóbbiak még maguk között sem tudnak megegyezni, és nem tudják eldönteni, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a különböző titkos társaságok, hogy van-e köztük összejátszás vagy csak viszálykodnak. Nesta Webster, brit történész, arra a véleményre jutott, hogy a titkos társaságok együttműködnek, és egyetlen csoport határozta meg a történelem irányát az elmúlt évszázad során. Webster szerint az orosz forradalom a francia forradalom egyenes folytatása volt.

A már hivatkozott Pat Robertson írja az Új világrend című könyvének 68. oldalán, hogy a "sátáni vérontás, amit az illuminátusok hoztak Franciaroszágba, az elődje volt a Szovjetunióban bekövetkezett vérfürdőknek és tisztogatásoknak, amelyeket a kommunisták követtek el.". Vannak mások viszont, akik elsősorban a szabadkőművesek szerepét hangsúlyozzák. Szerintük a világháborúk a német, illetve az orosz szabadkőművesek közötti ellentétekre vezethető vissza. Mások viszont úgy értelmezik az újkori történelmet, mint a britek és a szabadkőművesek közötti háborút.

Az antiszemiták a zsidó gondolkodás kidolgozott és koherens ismeretanyagára hivatkoznak, és politikájukat nagyon is komolyan veendő célpontokra irányították. A titkos társaságok szerepét hangsúlyozó konspirácionisták pedig időnként az okkult összeesküvés mítoszához fordultak. Ez a mítosz mágikus természetű és megengedi, hogy az egyik ősi hagyományt szinte válogatás nélkül tűzzék a másik mellé: legyenek azok egyiptomi, iráni vagy indiai misztériumvallások, vagy a kabala, a Pithagoreus szemlélet, a gnoszticizmus, az asztrológia, az alkímia tanításai, vagy a druidizmushoz (az ókori kelta valláshoz) tartozó mítoszok. Mindezek elmosódó és differenciátlan egészet alkotnak. Ez az eklektikus keverék aztán vonzerőt gyakorol a misztikusokra, a sarlatánokra és a horror kedvelőkre.

A zsidókról, a titkos társaságokról, valamint az angolszászokról való elmélkedés, és a velük kapcsolatos összeesküvés-elméletek szövése - Daniel Pipes szerint - mindössze az emberiség 6%-át érdekelte. Ebbe a 6%-ba tartoznak a szélsőbal, a szélsőjobb, az univerzalista vallások valamint a nem nyugati világ képviselői. Már utaltunk rá, hogy az összeesküvési hagyomány a legújabb korban 1618-ig, a 30 éves háború kezdetéig, nyúlik vissza. Az 1871-es francia-porosz háborúig terjedő időszakban olyan francia történelmi szereplők, mint Richelieu bíboros, XIV. Lajos, a nap király, I. Napóleon és III. Napóleon újból és újból megkísérelték Franciaország dominanciáját az európai földrészen megvalósítani. Ez a francia törekvés számos háborút eredményezett, mint például az 1702-13-ig tartó spanyol örökösödési háborút, valamint I. Napóleon uralmát 1792-tól 1814-ig.

Ezt követően Nagy Britannia kerül előtérbe. A XIX. században két európai hatalom építette ki a maga birodalmát, de az első és a második világháború a meggyengülésükhöz, majd hanyatlásukhoz vezetett. 1945 után mindkettő elvesztette gyarmatait, s hogy katonai helyzetét megerősítse, nukleáris fegyverekkel szerelte fel hadseregét. Mindkettő tagja az ENSZ biztonsági tanácsának. Franciaországnak azonban kisebb szerep jutott az összeesküvés elméletek által meghatározott történelemszemléletben. De John Daniel amerikai szerző a "Scarlet and the Beast" c. (Szkarlet és a fenevad) háromkötetes művében (JKI Publishing, Tyler, TX USA, 1995) hatalmas tényanyagra támaszkodva az újkori történelem egészét úgy írja meg, mint az angolszász és a francia szabadkőművesség gigászi küzdelmét a világuralomért.

Pipes a németekkel kapcsolatban abból indul ki, hogy Bismarcktól Hitlerig, 1871-től 1945-ig kihívták maguk ellen a világot, s ők voltak azok, akik mindkét világháborút kirobbantották. Mivel Pipes a saját kiindulópontját tartja mérvadónak, ezért méltatlankodik amiatt, hogy alig akadt az összeesküvési elméletnek olyan híve, aki a Németország egyesítését végrehajtó porosz uralkodóház, a Hohenzollern család ambícióit, világuralomra való törekvésként értelmezné. A teuton ellenes összeesküvés elméletek a németeket hol a zsidókkal, hol pedig az angolszász országokkal vélik együttműködni. Az angol, Nesta Webster a német összeesküvést komolynak tekinti, de az ő történelemfelfogásában a németek mindig összejátszanak vagy az egyikkel vagy a másikkal. Webster különbséget tesz a porosz militarizmus, és annak nemzetközi pénzügyei, másrészt a német imperializmus és a zsidó intrika között. Elkülöníti a német ateizmust és a zsidó keresztényellenességet is egymástól.

Oroszország ma is a világ területileg legnagyobb állama. Ez az évszázadokon át tartó terjeszkedés eredménye. Nagy területi kiterjedése tette lehetővé a védekezést először a mongolokkal, majd Napóleonnal és később Hitlerrel szemben. Az összeesküvési elméletek Oroszországot viszonylag megkímélték. Itt csak azt hangsúlyozzuk, hogy az elméletekkel ellentétben az összeesküvések már egyáltalán nem kímélték sem az orosz népet, sem az orosz államot.

A Leninista bolsevizmus és a Hitlerista nemzetiszocializmus a világtörténelemben ismert legnagyobb méretű összeesküvések voltak. Lenin a forradalmat nem szűkítette csak Oroszországra, hanem az egész világra kiterjedő szocialista forradalomban gondolkodott. Számára az, ami 1917-ben történt, nem csupán orosz forradalom volt, hanem világforradalom, amelynek Oroszországból kellett kiindulnia. Lenin mindenek előtt internacionalista és világforradalmár volt, aki kész volt bármely országban forradalmat csinálni, ahol erre alkalom nyílt. Lenin és bolsevikjai csakugyan világméretű összeesküvésben vettek részt. Sztálinnal kisebb módosításokkal ugyanez a helyzet. Ő is egész Európára kiterjedő szovjet szocialista köztársaságról álmodozott. Sztálin utódai is világméretekben gondolkodtak, amikor olyan távoli országok életébe is beleavatkoztak, mint Kuba, Angola vagy Vietnám. Hitler is világuralmi terveket szőtt, és ennek hangot is adott. Amikor hadat-üzent az Egyesült Államoknak, akkor arról a történelmi harcról beszélt, amely meghatározza nemcsak Németország, de egész Európa, sőt egész világ történelmét.

Pipes bírálólag jegyzi meg, hogy az összeesküvés elmélet követői e fejleményeket csak töredékesen veszik figyelembe és írják meg. Amikor globális ügyekről írnak, képletes nyelvet használnak, és homályosan fogalmaznak. A szovjet bolsevizmus és a német nemzeti szocializmus titkos, féltitkos szervezetekkel rendelkezett, és világuralmi terveket hirdetett. De kevesebb figyelmet vívtak ki maguknak, mint Nagy Britannia vagy az Egyesült Államok vagy a nemzetközi zsidóság képzeletbeli birodalma. Különösen a jobboldal állítja be mind a nácizmust, mind a bolsevizmust úgy, hogy annak képviselői vagy a zsidó, vagy pedig a nagytőkés összeesküvők ügynökei voltak. Henry Ford szerint például a proletárdiktatúra valójában a zsidók uralma. A titkos társaságok olyan ellenfelei, mint az amerikai John Birch társaság tagjai, pedig úgy érveltek, hogy a kommunizmus nem Moszkvától Pekingig tart, hanem egy nagyobb konspiráció része, amely New York-tól Londonon át Párizsig vezet.

Pipes egyenesen elképesztőnek tartja, ahogy a német nemzetiszocializmus és a szovjet bolsevizmus képviselői egymást vádolták azzal, hogy a másik háta mögött a zsidók állnak. A nácik zsidó bolsevizmusról beszéltek, és azt állították, hogy Szovjetunió a nemzetközi zsidóság játékszere. A moszkvai vezetés az 1967-es arab-izraeli háború után előállt a zsidó-nácizmus kísértetével, amit a fasizmus legártalmasabb változatának kiáltott ki. Ezek az ellentmondó, de egymást kiegészítő nézetek elősegítették, hogy a kétféle összeesküvési hagyomány eklektikus keveréke létrejöhessen.

A világvallásoknak tekinthető univerzalista vallásoknak elméleti megfontolások alapján gyanúsabbaknak kellene lenniük, mint a júdaizmushoz tartozó zártkörű társaságoknak. A buddhisták és a hinduk többszáz-milliónyian vannak, és inkább lehetnének összeesküvők, mint a zsidók, akiknek a létszáma csak a töredéke az övékének. Valójában azonban nem így áll a dolog, mert a világvallások követői - a zsidóktól eltérően - nem álltak bizalmas kapcsolatban az európaiakkal.

Louis Farrakhan szinesbőrü protestáns lelkész (a Nation of Islam amerikai vallási szervezet vezetője) művei a pápát a világméretű szervezett bűnözés vezetőjeként tüntetik fel. Ezek a nézetek azonban viszonylag ismeretlenek maradtak, és ennyiben súlytalanok is. A protestáns összeesküvéstől való félelmek kisebb súlyúak. A Jehova tanúi nevű szekta követőit azonban a zsidó összeesküvés részeseinek tekintik. A katolikus és a protestáns összeesküvés hívei kölcsönösen a másikat hozzák kapcsolatba a zsidókkal. A katolikus Coughlin atya Keresztény Front nevű szervezete 1938-ban azt vetette a protestánsok szemére Amerikában, hogy Luther Márton mögött a zsidók álltak. A kanadai William Guy Carr egyenesen azt állította "Pawns In The Game" (Gyalogok a sakkjátszmában) című könyvének 20. oldalán, hogy Kálvin János valódi neve Cohen volt, s a genfi reformátor mozgalma a keresztények megosztását célzó zsidó taktika volt. Amikor Franciaországban prédikált, tanait Cauin-nak nevezték, amikor pedig ezek átkerültek Angliába az elnevezésük Calvin-ra változott.

Az Egyesült Államok egyik nőszervezetének "Az Amerikai Forradalom Leányainak" pedig az volt az álláspontja, (ahogyan azt Carlson "Under Cover" című könyvének a 44. oldalán olvashatjuk), hogy "Piusz pápa zsidó. 5 millió dollárt gyűjtöttek Hitler megállítására. Azt hiszed, hogy a pápát a bíborosok testülete választja meg? A pápát a nemzetközi zsidó bankárok helyezték pozíciójába. 15 millió dollár jelzáloggal rendelkeznek a Vatikánban.". Pipes különösnek találja, hogy az összeesküvés elmélet katolikus követői mindezt igaznak fogadták el. A már hivatkozott Coughlin atya szerint az első három pápa zsidó volt, az utóbbi tíz pápa közül pedig három tekinthető zsidó származásúnak.

A mohamedánok pusztán logikai megfontolások alapján esélyesebbek lehetnének az összeesküvők szerepére, mint más közösségek. A keresztény-iszlám ellenségeskedésnek hosszú története van. Mégis a világtörténelmet összeesküvésként felfogó nyugati emberek kevésbé félnek a mohamedán konspirációtól, mint az iszlám szent háborújától vagy a túlnépesedéstől. A dzsihádot, vagyis a szent háborút, nem összeesküvésnek, hanem harciasságnak tekintik. Jim Rogers a kolumbiai egyetem oktatója a The Washington Times 1995 december 27. számában írja: "a nyugatiak úgy vélik, hogy a történelem csak a hidegháború 50 évéből áll. Érdekes és fontos küzdelem volt ez, de csak mellékes epizód ahhoz az 1300 éves időszakhoz képest, amíg az iszlám és a kereszténység szemben állt egymással.".

A világ népességnövekedése olyan tény, amit önmagában nem lehet összeesküvésként értelmezni. A mohamedánok létszáma 1 milliárd 300 millió körül van, s népesedési rátájuk most is magas. Több millióan vándoroltak be nyugat Európába és Észak-Amerikába, és számuk egyre növekszik. Csak kevés európai tekinti ezt súlyának megfelelő problémának. Sok jobboldali csoport azonban a fehér faj ellenségének tekinti az iszlámot. A mohamedán összeesküvésre vonatkozó elméletek egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak. Az iszlám követőit azonban sem a francia forradalommal, sem az újkori kapitalizmussal nem lehet megvádolni. A mohamedánok tehát legfeljebb a zsidók és a titkos társaságok kiegészítői, nem pedig olyan összeesküvők, akik a helyükbe lépnek.

Pipes ezután kitér az orosz Vlagyimir Zsirinovszkij szerepére, aki pártjával, a liberális demokrata párttal egy darabig a figyelem központjába került a mai Oroszországban. A részben zsidó származású Zsirinovszkijnak is megvolt a maga összeesküvési elmélete. Eszerint 1991-ben azért omlott össze a Szovjetunió, mert az amerikaiak fellázították a nem-orosz köztársaságokat. Így egyszerűbb volt megszabadulni a Szovjetuniótól, mint ha az orosz hadsereggel kellett volna háborúzniuk. Zsirinovszkij egy másik összeesküvés-elmélettel is előállt. Eszerint Oroszországot délről éri a fenyegetés, Afganisztánból, amelyik már megtámadta Tádzsikisztánt, és Teheránból, amely összmohamedán együttműködést tervez, mert területeket akar szerezni, továbbá Ankarából, ahol a nagy török állam tervei már régóta készen állnak. Zsirinovszkij szerint a mohamedánok célja Oroszország szétzúzása, és ezért Oroszországnak magának kellene először katonai csapást mérnie rájuk. Zsirinovszkij összeesküvési elmélete nem váltott ki nagy visszhangot az Orosz Föderációban.

Az összeesküvési elméletek viszonylag kevés figyelmet szenteltek Japánnak. Az indiaiak, az afrikaiak, a latin amerikaiak egyáltalán nem kötötték le ezen elméletek művelőinek figyelmét. Ha azonban mégis felmerül világpolitikai tényezőként egy-egy nem nyugati szereplő, akkor az összeesküvési elméletek művelői hamarosan vagy a zsidókkal vagy a titkos társaságokkal hozzák őket kapcsolatba. Egy japán szerző arról értekezett, hogy Tajvan és Dél-Afrika, miként lett összeesküvő, amikor Izrael világuralmi törekvését támogatta pénzzel, fegyverkereskedelemmel és atomtechnikával. Pipes ezért azt tekinti főszabálynak, hogy az emberiségnek az összeesküvési elméletekből kifelejtett 94% is összeesküvőnek minősülhet, ha a maradék 6%-ból valakivel összeakad, különösen akkor, ha az illető zsidó.

A szekularizmus, mint a modernizmus vallása

Végül Pipes arra a kérdésre keresi a választ: miért szorítkozik az összeesküvők köre a zsidókra, Izraelre, a szabadkőművesekre, a britekre és az amerikaiakra? Az amerikai szerző válasza az, hogy talán azért, mert a felsoroltaknak mégiscsak van két közös jellemvonásuk, az egyik a modernitás, a másik pedig az idealizmus. Figyelemreméltó, hogy nem tesz említést a szekularizmusról, amely a pénzközpontú globalizmus szélsőséges relativizmust hírdető ideológiája, s amely a racionalizmusra hivatkozva tagadja az emberiség alapvető és feltétlennek tekinthető közös szükségleteit, érdekeit és értékeit - a tőke pénzben-kamatban-piacban-profitban-versenyben és környezetpusztításban kifejeződő "racionális" érdekeivel szemben. A politikai szabadkőművesség által hirdetett és agresszívan terjeszkedő szekularizmus, egyfajta ateista és agnosztikus világvallásként, ma a hagyományos világkultúráknak és nemzeti hagyományoknak, valamint az életet az emberiség legfőbb közös értékének tekintő eszmerendszereknek az ellenfele. Az irracionalizmus ellen szélsőségesen fellépő szekularizmus nemcsak az egyházat és a vallást választja el az államtól, de az abszolút értéknek tekinthető erkölcsi normarendet is elavultnak tekinti, vagyis az erkölcsöt és az államot is szétválasztja. Ezzel maga is irracionálissá vált.

Érdekes megvilágításba helyezi a szekularizmust David Livingstone Montrealban élő történész közelmúltban megjelent "The Dying God, The Hidden History of Western Cvilization" (A haldokló isten, a nyugati civilizáció titkos története) című munkájában. Livingstone kifejti, hogy a modern szekuláris kultúra valójában egy okkult hagyománynak a terméke, amelyet vissza lehet vezetni egész az ókori Babilóniához, a szabadkőműveseken, a rózsakereszteseken, a templomosokon, Platónon és a kabalistákon keresztül.

Livingstone szerint a szekularizmus annak a tradíciónak a folytatása, amely Lucifert - a fény istenét tiszteli -, aki az emberiség Isten elleni lázadásának a jelképévé vált. Ez a szekularizmus magát az emberi észt és akaratot avatta istenné, mint ami a jóság és az igazság egyetlen mértéke. Ez az ateista és agnosztikus ideológia az erkölcsösségen és a társadalmi igazságosságon alapuló rend felbomlasztását tekinti szabadságnak. Nem a felemelkedést és az ember potenciális képességeinek, lehetőségeinek a növelését jelenti ez a destruktív szabadság, hanem az emberi energiák tékozló elfecsérlését - a szabadsággal való visszaélés szabadságát. Az okkultizmusban gyökeredző szekularizmus valódi célja előjogok biztosítása az elit számára. A nem hívő Livingstone ezt így fogalmazza meg könyvének 222. oldalán: "A legtöbb vallás alapelve, hogy ugyanazt a magatartást tanúsítsd másokkal szemben, mint amit a magad számára elvársz. E vallásoknak az alaptanítása az igazságosság elve. Ezzel ellentétben az okkultisták hiúságuktól vezérelve olyan privilegizált tudást akarnak, amely hatalmat biztosítva különbözteti meg őket másoktól, s amely csak egy kiválasztott csoportot illet meg.".

Livingstone kimutatja, hogy ezt az okkult tanítást tette titokban magáévá az a történelmet a háttérből befolyásoló érdekcsoport, amely bizonyíthatóan az 1649-es angol forradalom, az 1776-os amerikai függetlenségi háború és forradalom, az 1789-es francia forradalom és az 1917-es orosz forradalom mozgató-ereje volt, és amely forradalmak során három ízben - az angol, a francia és az orosz forradalomban - az uralkodót is meggyilkolták.

Lucifer nevéhez méltóan úgy ismert, mint a fény hordozója. Az okkultizmus által inspirált felvilágosodás a vallási babonákkal szemben a tudomány eredményeire hivatkozott, és ezzel vált a modern kultúra meghatározójává. Az angol Francis Bacon rózsakeresztes volt. Diderot, Rousseau, Voltaire és Newton valamennyien szabadkőművesek voltak. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat 56 aláírója közül 50 tartozott a szabadkőművesekhez, és ugyanezt lehet elmondani az amerikai elnökök túlnyomó többségéről. Bizonyíthatóan szabadkőműves volt Sztálin, Roosevelt és Churchill is. Aki tudja, hogy mit jelent a pentagram a szabadkőműves kultúrában, az meg tudja állapítani, hogy az Egyesült Államok fővárosát, Washingtont egy pentagramnak megfelelően építették fel, a pentagram pedig Lucifernek a szimbóluma. Az ész uralmára alapozott tudományos forradalom is okkult, mágikus gyökerekkel rendelkezik, amit láthatunk a természet mesterséges átalakítására tett irracionális kísérleteknél.

A szekularizmus sokkal erőteljesebb és agresszívabb vallás, mint a kereszténység. Az egyház és a vallás következetes szétválasztása az államtól Lucifer okkult hagyományokból ismert stratégiája, amit érthetővé tesz, hogy az ún. modernizmus istene Lucifer. A szabadkőműves szekularizmus célja az olyan valódi vallások, mint például a kereszténység és az iszlám, lerombolása. Szekuláris meggyőződésű emberek is tanúsíthatnak erkölcsös magatartást, ha a lelkiismeretük hangjára hallgatnak, s az embertársaik iránti együttérzést és szolidaritást követik. Erről az önkéntes erkölcskövetésről azonban igen könnyű letérni, ha valaki nem hisz abban, hogy az etikus magatartás az abszolút értékeket hordozó erkölcsi világrend része. Ha az ész, a racionalitás el van választva az abszolút erkölcs megszemélyesítőjétől, Istentől, akkor bármit igazolni lehet, ami szemben áll többi embertársunk alapvető szükségleteivel, érdekeivel és értékeivel, beleértve a másik ember életének az elpusztítását, és a zsarnoki uralom bevezetését. Az új világrend ideológiáját alkotó agresszív szekularizmus lényegében el akarja téríteni az emberiséget az Istenben megszemélyesített erkölcsi-rend abszolút értékétől. Ezért fontossága miatt itt is leírjuk, hogy a szekularizmus nemcsak az egyházat és a vallást választja el az államtól, hanem az erkölcs feltétlen parancsait is relativizálja, vagyis kiiktatja, mint feltétlen igazodási pontot az államból és a közéletből.

Pipes a továbbiakban kifejti, hogy a modernitás a 19. század kezdetén a történelmi újkort jelképezte, és a városban lakó zsidóság ideológiája volt. Egy német katonatiszt által írt 1818-ból származó levél az ipari forradalmat zsidó bajkeverésnek minősítette. A 19. század későbbi évtizedeiben a demokrácia, a szólásszabadság, sajtószabadság, az általános oktatási kötelezettség liberális programjait is Európa júdaizációjaként jellemezték. A pénztőke szerepének növekedését egyértelműen a zsidók nyakába varrták. Richard Wagner, német zeneszerző és Heinrich von Treitschke, német történész a júdaizmust a modernitással azonosították. Egy protestáns prédikátor Stoecker Adolf pedig a zsidókat tartja a változások kezdeményezőinek, és ezért szerinte Németország minden baja tőlük ered.

Wilhem Marr, aki az antiszemitizmus kifejezést elsőként kezdte használni, a következőket írta "Der Sieg des Judentums über das Germanentum - A zsidóság győzelme a németség felett" című 1879-ben megjelent könyvében: "Nem aratott nagyobb győzelmet a múltban vagy a modern időkben, és nem ért el nagyobb spirituális és kultúrtörténeti sikert senki, mint a legegyszerűbb alkudozó zsidó, aki pántlikát árul a sarkon a taligájáról. Tény, ami tény. A zsidóság ökölcsapás nélkül - noha évszázadokon át üldözték - mára Németország társadalmi-politikai diktátorává lett."

Nagy Britanniában G. K. Chesterton író a zsidókat, mint a sajnálatos modernség ügynökeit vonta felelősségre. Az Egyesült Államokban pedig Ernest Elmhurst úgy fogalmazott, hogy "a demokrácia zsidó vallású". A népuralom nem egyéb, mint a nemzetközi zsidó bankárok politikai rendszere. Baruch, Brandeis, Wise rabbi, Lehman és Frankfurter, mind zsidók voltak és mindannyian a demokráciáért küzdöttek. Ez elegendő bizonyíték arra, hogy a demokrácia zsidó találmány. (Idézetek John Roy Carlson "Under Cover: My Four Years in the Nazi Underworld of America - The Amazing Relevation of How Axis Agents and Our Enemies Within Are Now Plotting to Destroy the United States" - Titkos küldetésben: Négy évem Amerika náci alvilágában - Meglepő leleplezés arról, hogy a tengelyhatalmak ügynökei és belső ellenségeink miként esküdtek össze az Egyesült Államok lerombolására c. munkájából. New York: E. P. Dutton, 1943, 350 old.)

Manapság Izrael kapja azt a vádat, hogy a Közel Kelet egyetlen érett demokráciájaként nem különb annál, mint amit a britek csináltak. E nézetek az anticionizmusnak azokat a változatait erősítik, amelyek szerint a zsidók felelősek az újkor összes balfogásáért. Különös jelenség, hogy létezik zsidók nélküli antiszemitizmus is. A zsidóság hasznos szimbólum, amikor bűnbakot kell találni. Az Egyesült Államokban Idaho és Montana az a két tagállam, ahol a legerősebb a zsidóellenesség, ugyanakkor a legkevesebb zsidó él. Spanyolországban már 400 esztendeje alig él zsidó, ugyanakkor jelentős az antiszemiták száma. Japánban pedig a zsidó szó rokonértelművé vált a modernséggel. Ebben a Távol Keleti országban nem élnek zsidók, ugyanakkor ez az ország két ízben is antiszemita kampányba keveredett.

Miként a zsidók, a szabadkőművesek is esélyesek arra, hogy a társadalom legsikeresebb tagjai legyenek. Aki az újkort utálja, azok számára a szabadkőművesek is betölthetik az események mozgatóinak szerepét. Az Egyesült Államokban a szabadkőművesek ellenfelei azt állítják, hogy a szabadkőművesség olyan pénzeket sajátított ki magának, amivel az Egyesült Államokat a felismerhetetlenségig megváltoztatták. Paul Goodman "Toward Christian Republic" című könyvében fejtegeti, hogy az amerikai és francia forradalom nyomán a szabadkőműves páholyok és a szabadkőműves rend egésze nagy népszerűséget szerzett mind Európában, mind Észak-Amerikában. Ez a kozmopolita szellemiségű, titkos szervezet számos vonatkozásban a felvilágosodás nézeteit képviselte, és a középosztály valamint a felső középosztály tagjait tömörítette. Könyvének 36. oldalán megállapítja, hogy a szabadkőművesség, mint intézmény a felemelkedő ipari társadalmat szolgálta, és ez gyanússá tette a szabadkőművességet azok körében, akik az új rendszerrel nem voltak megbékélve.

Az Egyesült Királyság, vagyis Nagy Britannia valamint az Egyesült Államok más-más időszakban, de hasonló szerepet töltenek be. A világ legerősebb államaként Nagy Britannia is, majd később az Egyesült Államok is a tőkés gazdaság jelképe lett. Azok, akik a világtörténelemben háttérerők működését is feltételezik, arra a véleményre jutottak, hogy mind Nagy Britannia, mind az Egyesült Államok a világ egészére nemcsak jótékony, de kártékony, bomlasztó hatást is gyakorolnak. A legfejlettebb ipari országok polgárainak szembe kell nézniük, hogy a világ számos részén nem fogadják el szívesen azt, amit ők modernségnek neveznek. Ehhez e sorok írója azt fűzheti hozzá, hogy a kapitalizmusnak az a változata, amelyet az egyik világbirodalom a 19. században, a másik, pedig a 20 és a 21. században képviselt, nem a termelésnek ad elsőbbséget, hanem a pénzgazdaságnak, vagyis a kapitalizmus pénzuralmát terjeszti, hozzákapcsolva azt a fajta demokráciát, amely ennek politikai keretet nyújt. A pénzuralmi kapitalizmus terjedése nyomán számos országban csődbe jutottak a hagyományos iparágak és szakmák. A hagyományos kultúrák is veszélyeztetve érzik magukat a globalizmus által terjesztett kozmopolita konfekció-kultúra dömpingje, de mindenek előtt az agresszívan terjeszkedő érték-és normatagadó szekularizmus miatt, amely az erkölcsöt is (a világi erkölcsöt is, ha van ilyen) el akarja választani az államtól, minden feltétlen normát eltávolítva a közéletből.

Pipes szerint is a zsidóság, a szabadkőművesek és az angolszász társadalmak mindenki másnál hatékonyabban képviselik pénzkapitalizmust, és annak kulturális kísérőjelenségeit. A világ centrum-országaiból érkező hatásokat érzik veszélyesnek, ezért nem tartják reálisnak és hihetőnek, hogy a mohamedánok, az indiaiak vagy az afrikaiak legyenek az összeesküvők. A zsidóság a világtörténelemben nem fegyveres ereje révén játszott fontos szerepet, hanem vallási hagyományaival, szellemiségével, erkölcsi tanításaival, amelynek révén a júdaizmusból elágazó kereszténység és iszlám a világ népességének a felére kiterjedt. Az összeesküvés-elmélet hívei a júdaizmusnak ezt a hatékonyságát is egyfajta erőfitoktatásnak tekintik.

Minél inkább racionális alapelvek szerint működik egy állam, annál inkább magára vonja az összeesküvési elméletek híveinek a figyelmét. Az Egyesült Államok, továbbá a véres forradalmon keresztül ment Franciaország, vagy a második világháború nyomán létrejött Izrael állama megfelelőbb célpontja az összeesküvési elméleteknek, mint amilyen volt a korábbi Szovjetunió vagy a nemzetiszocialista Németország, illetve napjainkban Pakisztán vagy az iráni Iszlám Köztársaság. Az Egyesült Királyság, vagyis Anglia, nem teljesen illik a racionális eszméken alapuló államok sorába, de Pipes úgy véli, hogy az alkotmányos demokráciáig vezető hosszú fejlődéstörténete e klub tagjává avatja.

A felsorolt államok polgárai nyílt és demokratikus kormányzat alatt élnek, és az amerikaiak kitűnnek sikereikkel, valamint a világot előrevivő ambícióikkal. Sajátos módon épp e jellemvonásaik teszik őket az összeesküvési elméletek művelői szemében ellenségekké. Amerika a maga példa nélkül álló gazdasági és katonai hatalmával, városi civilizációjával, azt a képzetet kelti, hogy az Egyesül Államok kormánya meghatározó szerepet játszik a világuralom megszerzésére vonatkozó összeesküvésekben. Ahogyan az antiszemitizmus csupán hamis tanúvallomás a zsidók teljesítményeiről, úgy - paradox módon - az amerikaiak elégedettek lehetnek, ha kormányukat és hatalmi elitjüket a világ legveszedelmesebb titkos társaságának kiáltják ki.

Azért ismertettük rövidítve, de mégis részletesen, néhány megjegyzés kíséretében Daniel Pipes "Az összeesküvés elméletek két hagyománya" c. tanulmányát, mert ez jól szemlélteti, hogy a jelenlegi világrendszerben meghatározó szerepet játszó pénz-és korporációsoligarcha vezető ideológusai (akik közé Pipes is tartozik), hogyan vélekednek az összeesküvési elméletekről, és azt milyen érvek alapján utasítják el. Link
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
A globalista értékrombolásnak véget kell vetni
  2012-02-05 10:18:28, vasárnap
 
  Megállíthatatlannak tűnhet, de szerencsére megállítható, mert létezik, egy velük szembehelyezkedő, egy valódi értékeken alapuló társadalmi rendet építő kicsiny csoport, amely útját kívánja állni ennek a globalista értékrombolásnak. De mi módon vehetik fel sikeresen a harcot? Ahhoz, hogy útját lehessen állni valaminek, ahhoz elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az útiránnyal. Szerencsére, - bár nem önszántukból -már elárulták a céljuk megvalósításához vezető módszert és útirányt. Tudjuk, s ez által már meg is van a mód a küzdelem felvételére. Az 1920 elején fellelt Zunder-okirat csak megerősíti azt, aminek a folyamatát már jó ideje nyomom lehetett követni. A francia forradalom óta pedig nyilvánvalóvá is vált az okiratban megfogalmazott törekvés; átmasírozni a világuralom eléréséhez vezető úton a lerombolt és legyengített oltárokon és trónokon.

Ezáltal, már ki is világlik a számunkra, hogy miket kell megtennünk. Mindent, amit ők lerombolni készülnek, nekünk kötelességünk fokozott erővel védenünk, megerősítenünk. Sajnos, a világ több királyságához hasonlóan a Magyar Apostoli Királyság is eltűnt egy időre a történelem színpadáról, de hisszük hogy ez az állapot csak ideiglenes. Hisszük, mert bár ilyen súlyos helyzet még nem állt elő, de hasonló időszak már volt a történelem folyamán, amikor is király nem lévén, kormányzó által volt vezérelve az ország. Ezen helyzetünk azonban ennél súlyosabb kórképet mutat, hiszen ma, nemhogy király, de még kormányzó sem áll az ország élén. Sőt, a helyzetet az is súlyosbítja, hogy az oltár is a ledöntés szélére jutott, és a társadalom széles rétegéből ki is vonták. A napjainkban tapasztalható mérhetetlen ateizmus, és istentagadó liberalizmus példanélküli méreteket öltött.

A nemzeti oldal nem titkolt célja, a királyság államformájának visszaállítása. Ez, a hatalmas munkát és erőkifejtést igénylő feladat azonban segítséget igényel, nem is akármilyet. Egy tekintélyelvű, erős lábakon álló királyság megvalósulása nem utópia, hisz már szerencsére volt ilyenben részünk. Elég csak megvizsgálnunk néhány sikeres uralkodónk életét, és alkalmaznunk a tőlük tanultakat. Ez pedig, mindegyikőjük esetében az istenbe vetett hiten alapuló, és Őneki, az Ő akaratának alávetett mindennemű döntéshozatal. Egy megingathatatlan királyság kiépítéséhez elengedhetetlen egy erőskezű uralkodó, aki az isteni törvények, alapelvek által van vezérelve, és nem mellesleg jó hadvezér is.

Egyik példaként vegyük Atilla, hun fejedelmet, akit kortársai ,,isten ostora"- ként tartottak számon. Bár még ma is sokan pogányként jellemzik, de valójában viselhette volna e címet, ha valóban pogányként élt volna? Vajon mikor Szent Lupus, a vele folytatott párbeszédében magát (a szentet) farkasként és Atillát az Ő megbüntetőjeként jellemezte, egy istentelen pogányt, vagy egy isten által vezérelt büntetés végrehajtót ismert fel benne? Mikor Atilla 451 húsvétján a földel tette egyenlővé Mettensis városát, meghagyta volna-e István vértanú szentélyét, ha valóban pogány lett volna?
Ugye nem?





Vagy ott van, az államalapító királyunk Szent István. Már a neve előtti jelzőből tudhatjuk (szent) hogy mélyen istenfélő király volt. Mikor gyermekeit sorra elveszítette, még akkor is Istenfélő módon nyilvánította ki fájdalmát, - ,,Aki adta elvette ,, - nem okolva Istent a mérhetetlen fájdalmáért. Hitében erős királyunkról az is elmondható, hogy egyetlen egy vesztes csatája nem volt, a nem éppen rövid uralkodása alatt. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki I.(Szent) László lovag királyunkat sem, ki Istvánhoz hasonlóan (a világon egyedülálló módon,) a legtöbb szentet adó Árpád-házból való volt. Még csak huszonkét éves volt, mikor már a fekete kunok elleni csatában kitüntette magát, mikor is súlyos sebesülten legyőzött egy magyar lányt elragadó kun vezért, így szabadítva meg a leányt. Ő hódította meg Horvátországot és Szlavóniát, mégsem mint véreskezű uralkodó maradt meg a nép emlékezetében, hanem, amint a krónikaíró feljegyezte: ,,Föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes."

A felsorolt példák bizonyítják, hogy a határozott, megbízható jellem kifejlesztéséhez, megtartásához elengedhetetlen az istenfélelem. Mindezeket ismerve, talán már érthető, miért is cél lerombolni az oltárokat. Egy hit nélküli ember, vagy ország, sokkalta gyámoltalanabb és támasz nélkülibb, (ezáltal könnyebb préda is,) mint egy hit által erősebb jellemmé kovácsolt.

A feladat adott, a Magyar Apostoli Királyság visszaállítása. Ehhez elengedhetetlen a az ebben, és az istenben való megingathatatlan hit kifejlesztése. Megsokszorozni csak a meglévőt lehet, ha nincs hitünk, nincs mit megáldani, ezért fontos elsődlegesen magunkban kifejleszteni és ápolni. Ezek után leszünk képesek majd azoknak a csodálatos tetteknek a végrehajtására, amiket elődeink a történelem folyamán oly sokszor véghezvittek már.

Jelen helyzetünkben egy ostrom alatt álló, többszörös túlerővel dacoló végvárhoz vagyunk hasonlóak. Hittel küzdve, reménytelennek tűnő helyzetből is diadalmasan kerülhetünk ki. Bizonyításként álljanak itt az egri hős várkapitány Dobó István szavai: ,,A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében!" A végeredmény pedig azt hiszem mindannyiunk előtt ismert.
 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
Tűzvész pusztította el a magyar szabadkőművesek titkait
  2012-02-05 10:13:38, vasárnap
 
  "A szabadkőművesség átszövi a magyar nemesség történetét, s ennek leginkább látható, szinte jelképszerű alkotása a dégi kastély, azonban nem szabad elfeledkeznünk a 18. századi előzményekről sem" - mondta el Varga Kálmán, a dégi kastélyt is kezelő Műemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója. Hozzátette: így eshetett meg, hogy egy korabeli ismeretlen alkotó egy festményen ábrázolta Mozartot Esterházy "Fényes" Miklóssal egy szabadkőműves szertartás figurájaként.

A szabadkőműves mozgalom Angliában a 17. századtól kezdett elterjedni, a négy londoni páholy 1717-ben alapította meg az Angliai Nagypáholyt. A Francia Nagyorienst 1728-ban hozták létre Párizsban. A sokszínű, a felvilágosodás eszmeiségével összefonódó, progresszív mozgalom gyorsan terjedt Európában: a korabeli Magyarország területén az első páholyt Brassóban alapították 1749-ben. Bár a Felvidéken és Pest-Budán is alakult szabadkőműves társaság, az úgynevezett Draskovich páholy (amely egyúttal egy "magyar rendszerű" szabadkőművességet is jelentett), a "titkos" magyar társaságok központja a 18. században Bécs volt.





A Habsburgok ugyanis jó viszonyt ápoltak a szabadkőművesekkel, annyira, hogy Mária Terézia férje, I. (Lotaringiai) Ferenc még trónörökösként, 1731-ben Hágában csatlakozott hozzájuk, sőt, 1742-ben az ő közreműködésével alakult meg "A három kánonhoz" elnevezésű első bécsi páholy. Mária Terézia eltűrte a mozgalmat, így magyar Testőrségében nyíltan tevékenykedtek a szabadkőművesek: Barcsay Ádám, Orczy Lőrinc, Báróczi Sándor is a mozgalom tagjai voltak.

Persze a mozgalom Magyarországon is megállíthatatlanul terjedt: Kazinczy Ferencet 1784-ben vette fel a miskolci páholy, Pálóczi Horváth Ádám 1789-től előbb Pesten, majd Zalaegerszegen szabadkőműveskedett. A Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchenyi Könyvtárat később megalapító Széchenyi Ferenc pedig 1775 táján csatlakozott a Monyorókeréken életre hívott páholyhoz.

Az osztrák-magyar szabadkőművesség II. József uralkodása alatt és után tovább élte első fénykorát. Valószínű, hogy a kalapos király reformjainak jó részét ezen gondolkodásból merítette, azonban a többi Habsburg már tiltotta a mozgalmat.

"1790-ből származik az a festmény, amely az "Újrakoronázott Reményhez Páholy" emlékére született. Korábban, Mária Terézia uralkodása alatt már létezett egy "Koronázott Reményhez" nevű páholy, így a páholyt valószínűleg a II. József halála után trónra került II. Lipót tiszteletére alapították. Az ismeretlen festő alkotása eredetiben az ausztriai rosenau-i kastély szabadkőműves múzeumában látható, egy digitális másolat azonban megtekinthető a fertődi Esterházy-kastély kiállításán. A művész a szabadkőműves szertartások szünetében ábrázolja alakjait: Mozartot éppúgy, mint Esterházy "Fényes" Miklóst" - jelentette ki Varga Kálmán. A virágzásnak azonban hamar vége szakadt: Lipót halála után I. Ferenc betiltotta a szabadkőműves mozgalmat.

A tiltás ellenére tovább működtek a hasonló szervezetek, azonban néhány évtizedre illegalitásba kellett vonulniuk. A Magyarország leggazdagabb köznemeseként emlegetett Festetics Antal 1810-1815 között építtette fel klasszicista kastélyát Dégen, s a titkos szabadkőművesség már az épület alaprajzából is kitűnik.

A császári és királyi kamarás Festetics gróf a már akkor is neves építész Pollack Mihályt bízta meg a kastély tervezésével. Pollack zsenijét bizonyítja, hogy - bár ő maga valószínűleg nem volt szabadkőműves - tökéletesen formát talált a rejtőzködésnek. Így ugyan a kastély a klasszicizmus harmonikus szabályrendszerének képét mutatja, a dísztermet a jobb szárnyban, mintegy sarokszobaként alakította ki, vagyis ha az ajtaja zárva van, még egy kastélybeli séta során sem derül fény a létére. A titkos szabadkőműves összejövetelekre valószínűleg itt került sor, bár megtartásukról nem maradt fenn dokumentum.





A szabadkőművesség, mint a történelem legnagyobb befolyással bíró szervezete hazánkat sem kerülhette el. Az első magyarországi szabadkőműves páholy Brassóban alakult meg 1749-ben. Ebben az időben latin és német nyelvűek voltak és főleg a német befolyás volt jellemző. Pont ezért sokuk Bécsben munkálkodott. Mária Terézia idejében bontakozott ki a szabadkőművesség. Az udvarnál szolgáló testvérírókhoz, mint például Barcsay Ábrahám, Orczy Lőrinc, Báróczi Sándor köthető az első nagy terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlékek. Ennek az időszaknak a leghíresebb tagjai: Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon, Széchényi Ferenc, Kármán József. II. József betiltotta a szabadkőművességet az egész birodalomban. 1848-as szabad légkörben Thoma Mihály Ágoston összegyűjtötte a pesti szabadkőműveseket és megalapította a "Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához" páholyt. Kossuth Lajos felvétele a páholyba meghísult az osztrák csapatok beavatkozása miatt. 1861-ben, egyelőre illegálisan, magyar nyelven dolgozó szabadkőműves páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszűnt, de léte fontos szerepet jelentett a magyarországi szabadkőművesség újraindításában. A Kiegyezés után 1868-ban újra legálissá vált Magyarországon a szabadkőművesség, míg ezzel egy időben Ausztriában nem.

Közülük az első, az Egység a hazában nevű páholy 1869-ben megkapta az Angol Nagypáholy elismerését. Innentől fogva egymás után jöttek létre az angol, illetve a francia mintájú páholyok, ezek egyesüléséből alakult meg először 1870-ben az angolszász rendszerhez tartozó Jánosrendi Nagypáholy, egy évre rá pedig a francia rendszerű Magyar Nagyoriens. 1886-ban a világon egyedülálló módon a két különböző típusú magyar páholyok egyesültek és létrejött a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy. A dualizmus korának meghatározó része volt a szabadkőművesség. Közel száz páholyban közel 11ezer szabadkőműves munkálkodott. A kor leghíresebb szabadkőművesei: Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó. A Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak idején újra betiltották a szervezetet. 1945-ben újra engedélyezték, de csak évig tudott működni Benedek Marcell nagymester vezetésével. 1950-ben az akkori szocialista eszmék ellentéte volt, így újra megszűnt. 1989-ben a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindult és az angolszász rendszerhez csatlakozott. Az 1992-ben megalakult Magyar Nagyoriens azonban a francia rendszer elkötelezettje lett.

Ezek után sok biztosat nem tudunk, de manapság egyre több forrás gyűlik össze a magyarországi páholyokról. Olyan iratok kerültek elő, amik bizonyítják azt, hogy Trianon végkimenetele is a szabadkőművesek kezén szárad. Rengeteg politikai személyiség tagja ma is ennek a szervezetnek. Érdekesség az, hogy legutóbb Orbán Viktor beszélt új világrendről. Minta ezt már hallottuk volna valahol máshol is! Debrecen tele van szabadkőműves jelképekkel. A főtéren a templom előtt kirajzolódik a piramis, illetve a kígyó, a G betű, a körző és a szögmérő. Az idegen hatalmos itt van és a háttérből irányít.



 
 
0 komment , kategória:  Illuminátus-Konspiráció  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 9030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 922
  • e Hét: 922
  • e Hónap: 81063
  • e Év: 611139
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.