Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Horváth-Hoitsy Edit: Aludni, aludni. . .
  2017-05-24 05:47:52, szerda
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Aludni, aludni. . .


Kőszirt tűhegyén elaludnék,
a sziklamorzsás szurdok alján
görgő sodorban; fűtlen hátán,
tűzes, nap-marta fakír-ágyán
a szemcsés homokrengetegnek,
felajánlkozva éhes ebnek,
kráter-szegélyen, lávabordán,
liános, mély vadonba vetve,
hol szövedékén át meredne
a hiúz-képő, ferde hold rám,
vagy csont-sárgán, fakón, szikáran,
akár kihantolt, pőre holtak,
lényegig végleg lebomoltak,
vasrácsról futna át az áram
testembe, vagy szöges keréken
ínszaggató küllőre húzva,
pöröllyel csontig összezúzva
aludnék el -, foszforos fényben
jégtömbön, vad, kietlen éjben:

csak tudnék már feloldozásig jutni,
csak egyszer e hínáros poklot
tudnám magamból kialudni...!
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: A keskeny úton vissza
  2017-02-03 06:57:10, péntek
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

A keskeny úton vissza


Uram ! - én nem megyek tovább -
én visszafordulok !
Miféle út ez ?! Szűk és kövecses,
és nem tudom, hogy mikor csap le rám
a zsivány,
útonálló rettenet !
Nincs angyalkórus, dal se csendül;
dicsőítő fanfár se zendül,
mint királyi bevonuláskor !
Csak vackor hull reám a fákról,
fanyar - megsebzi nyelvemet !
Uram - én tovább nem megyek !
A csend nem peng, mint eolhárfa -
szívszorító nyikorgása:
szúette vén palló árok felett.
A hallgatás bozót mögül huhog.
Én - visszafordulok !
Glóriás kereszt sem vezet;
keresztben egymást metszi árnyak,
rögön, mint táborhelyen állnak,
majd hullnak - mily fegyvertől ? - nem tudom.
Holdtalan éj kúszik a szűk úton
s nyüszít, mint árva,
háztól elvert vén eb - kizárva.
S a Fény, az Édes,
az üdvöt hirdeti szövétnek
csak messzi, vértelen derengés !
Uram ! - én visszamennék !

Engem a széles úton várnak
- s nem látomások, nem testetlen árnyak,
egy derűs, szertelen világ;
mint tálon vérnarancs, napsárga,
édes gyümölcs - úgy kínálja magát.
A pázsit
virággal hintve hentergésre csábít,
s nem tilalom vár, de parancs:
élvezd az életet,
mint habzó italt, nem fogyó gerezdet;
kincsét buja szőlőhegyeknek,
s kiforrt, sűrű levét,
mib
miből sikongó nevetés
s hujjogó s korlátlan öröm
szimfóniája szól -, s csap égig,
a széles úton végig
a lármás hangözön !

Csak dől, csak dől
a negédes zene,
mint pingált verkliből !
És senkit nem bánt, hogy hamis
a szöveg is - a szólam is;
minek is kellene
kristálytisztának lennie
e zajos, örömparki vursliban ?
Visszamegyek, Uram !

De látom: ott,
messze, hol párhuzamos,
széles vonalak összeérnek,
ott vár a nemszeretem Végzet !
Földből tör fel, mint bányalég
aknából -
lazúros, csillogó egét
illúzióknak vastag,
vörös és barna füsttel fedve;
hamueső hull levelekre
s az öröm-ódák elhallgatnak.

És hosszan, kanyargón, mint ördögnyelvek
nyaldossák alját súlyos fellegeknek
a kárhozati lángok.

Uram ! ha most megállok
s tétován, tépelődve várok
egy szóra, bíztatóra, megvetsz érte ?

Csak egy ujjadat nyújtsd felém,
egyetlen Igéd halljam én,
nem testi füllel -
tántorgó szívemmel;

s ha lassan, botorkálva indulok
és közben meg-meg torpanok
bátorítást remélve,
újra megállva - megvetsz érte ?
Csak egy sugárka, fényfonálka
hulljon utamra - én megyek,
oda, ahol a rengeteg
szélső szélén a Fény rezeg.
Sosem foszló szivárvány íve leng.

Szánó Szíved legyen velem.
És én - megyek . . .
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: Együtt, s nem egyedül
  2017-02-02 09:14:19, csütörtök
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Együtt, s nem egyedül


Én boldogságom, el ne hagyj,
mert sok a próbatétel;
a bátorságom is te vagy
és erőm a tiéddel
szövetkezvén nem veszthetünk
- világ legyen bár ellenünk!
De nélküled sorsom: kudarc.
Naponta kell elesnem.
Megalkuvás bánt, s fáj a harc
- mindegy, mi lesz a vesztem . . .
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: A búcsú nélkül távozónak
  2014-03-04 17:35:54, kedd
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

A búcsú nélkül távozónak


Elloptad magad tőlem,
s ez - megbocsájthatatlan!
Suttyomban? - orvul, jeltelen?
Nincs jogod kísérteni álmaimban,
nincs helyed imádságaimban,
nincs nevet-arcod már-
árnyék se vagy nekem!
Aki más lelke kincseit orozza,
s viszi magával ismeretlen éjbe
- mindegy, magasba, mélybe.:
biz, az a rosszak-rossza!

Legyen az útja úttalan,
bármerre jár kódorgó lelke,
hazáját hiába keresse-
s keresse mégis, untalan!
Ó, fájdalmat régen is álltam érted,
ám ez most: végleges,
s ezért én orzom el az üdvösséget
tőled-meghagyva poklodat,
a rosszat nem bocsátva meg!

Fizess, adós! - vidd maradék emléked,
mint condráját a tetten ért csaló.
Ez így törvényes, így való!
Ne merj sorsomba lépni - sorstalan;
a földem már karózva van,
legyen osztatlan birtok az enyém;
s tiéd a bús vád, tiéd a hozzád,
nem ismert címre küldött küldemény.
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: Magány
  2013-11-06 08:34:24, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: Várj rám
  2013-11-05 09:28:56, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth Hoitsy Edit: Réz fényt kapott...
  2012-04-16 20:17:31, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy Edit: Lakótelep
  2011-08-16 15:23:21, kedd
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Lakótelep


Kubista festmény
ez a táj, itt
- így télvíz idején -,
a maga vertikális -
horizontális
szigorával.
Sehol egy görbület,
egyetlen ív:
semmi meglepetés.
S egy diagonál,
mi lágyan
elhajolván
vinné tekintetünk az égig.
Köröskörül
cella-magányok...
Hát - nincs más hátra:
várnunk kell - s lehet! -
a Márciust,
mikor majd meglebbenti
rügyzöld, hűs szárnyát
A Reménység.
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy E: Szépséges...
  2011-08-02 13:48:24, kedd
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Szépséges anyám - gyermekem
(A Múzsámhoz)

Bár én hoztalak napvilágra,
mégis Te nevelsz s növelsz engemet.
Tehozzád igazítom lépteim,
mert röstellnék is, s nem is élhetek
- szó s tettek köztes közegében -
ellentmondásos életet.
Kétségtelen: Te vagy
énem jobbik fele -,
de nem lehet mocskos a bal!
(A hasadásos lelke egyikébe
előbb vagy utóbb belehal.)
Nem bújhatok tisztes sorok mögé
mosdatlanul és pongyolán -,
úgy jó, ha ketten együtt vagyunk tiszták,
tündéri gyermekem, te - én anyám!
Te felelsz értem - komoly szavaimmal,
s jót állok érted én egész
maradékával életemnek,
mert hogy' lennék meg most már nélküled,
s nélkülem hol lennél Te...?
Nem szültük egymást zavaros szavak
s kétes tettek kísérte létre!
Szépnek tartalak -, Te meg jónak engem.
Ennek kell megfelelned - megfelelnem!
Lehet, hogy nem vagyunk nagyok, de
hitványak sem - inkább oly emberformák.
(Ki éri fel a Mindenség ormát?)
Kérd meg a Szentet, ki hozzám Téged
nemzınek menesztett:
óvjon minket egymás számára -, míg lehet
Gyermekem vagy - s Anyám,
s én vén fejjel és még tovább:
szívedre bújó gyermeked. S szülőd.
Halálomig... S ha túlélsz kicsikével,
szólj jó szót érdekemben
Isten s ember előtt,
csak, hogy ne kelljen sehonnaiként
járnom, vagy elhagynom a temetőt.
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
Horváth-Hoitsy E: Júdás kötele
  2011-07-25 12:57:45, hétfő
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Júdás kötele


Júdás fájdalmát csak a kötél érti:
a durva kender nékem kegyelem.
A mellőzöttet minden, mint tövis, sérti -
s ha szertelen
sóvárgása és kielégítetlen
- mert így szerette:
féltékenyen és irigyen -,
a sértés már gyulladt kelés lesz,
és napról-napra s egyre jobban éget -
hát - ütni kell, s bár fáj az árulás,
hosszú megalkuvásnál nem fáj jobban.
Elárultam Őt - így jutottam
keserves kárpótláshoz -, ó, Uram!
Te, Mindentudó, hogy ne tudtad volna,
hogy Júdásod boldogtalan...?!
Hogy lábad nyomát is csókolta,
amíg Te azt a nyálasszájút,
azt a siheder, buta Jánost
becézted -, míg reám
alig esett egy pillantásod!
Pedig szívem ölelésedre vágyott!
Ó, annyi éjszakán
lestem én csöndes virrasztásod.
Atyáddal - mondhatatlan szépen -
beszéltél, és én elbővölten néztem
édes arcod a föld-feletti fényben.
Ajkam kiszáradt, nyelvem leapadt,
és tőzgolyó lett fáradt két szemem.
Jaj, Istenem!
Ez a kötél itt egyedüli jóbarátom.
Szoríts, hurok! Csak várom, egyre várom,
hogy legyen végre vége!
Másé az Isten szövetsége,
hát szövetséget kötök most veled!
Szegény Júdás! Ezt a nevet
anya nem adja többé magzatának -,
viselni nem kívánja senki.
Én szerelmem!
érzem keresztedet
egész súlyával vállaimra esni!
Júdás nem most lett átkozott:
ő az volt már az anyaméhben...
Én tettem, mire rendeltettem -,
így követelte küldetésem!
Merthogy hiba nem csúszhatott
az isteni elrendelésbe:
eldöntött terv szerint
el is végeztem rút feladatom,
s a Drága Test már ott függ a Kereszten...
Kötél! - Júdáshoz légy irgalmas,
te akitől oly sokan félnek -
de rettenetes csak az Isten!
Kérlek,
segítsd át ezt a nyomorultat
oda, hol szégyen, megbánás és
fájdalom sincsen...
Csak a magány - a végeérhetetlen...
 
 
0 komment , kategória:   Horváth Hoitsy Edit:  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 226 db bejegyzés
e év: 1356 db bejegyzés
Összes: 27792 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4554
  • e Hét: 29838
  • e Hónap: 115693
  • e Év: 595160
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.