Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 115 
Pillanatvarázs...
  2018-01-17 16:57:33, szerda
 
  Pillanatvarázs...

Csöppnyi pillanatvarázs...
szeretetet adni.
Minden rezdülésben
a csodát átélni.
Mosoly vagy
gyöngyszemkönnny,
mind a tiéd lehet.
Szívszeretet, ölelés,
felejthetetlen
perceket szerez.

Horváth M. Zsuzsanna



 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Téli emlékeim
  2017-12-26 19:20:11, kedd
 
  Téli emlékeim

Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
kristályosan, fagyosan csillogó.

Oly drága kincs, fiókom rejtekén,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.

Lelkem öröm, melegség járja át,
akitől kaptam, ő már messze jár.
Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj.

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
jó éjszakát.
  2017-10-03 19:33:51, kedd
 
  Hold

Sötét este köszön reám
a hold játszik velem
bújócskát
csillagfényes
az éjszaka
huncut felhő takarja.
Nézem a sok csillagot
a legfényesebb
- hol ragyog?
vágyakozva keresem
türelmem végtelen.
Hold
tündökölj fényesen
hogy lássalak édesem.
Csillagfény
hulljon reád
így kívánok neked
jó éjszakát.

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Időutazás
  2017-03-16 23:35:23, csütörtök
 
  Időutazás

Folyton futó idő...
rohan meg nem áll.
Nézd a hajamba ezüst szín
vegyült már!
A múlt mögöttem ballag,
bánat, öröm őrzője.
Nem szól, némán hallgat,
bátran lép előre.
Emlékek és képek,
a jelenben élek.
Szebb jövőre vágyom,
bízom tán megtalálom.
A holnapom rejtély, de
a remény szívemben él.
- Talán boldogabb, szebb
emberibb élet lesz az
egész Földtekén. -
Utazom az idővel,
mely gyorsan rohan.
Rajtunk is múlik
hova ér, s meddig marad.

Horváth M. Zsuzsanna
2012. február 10.



Szél sodorta

Szél sodorta tova gondolatom,
messze fújta a reményem álmom.
Lelkem húrjain a bánat zenélt,
kínzó fájdalma a szívemig elért.

Fájó a múlt, lassan gyógyuló seb,
felejteném, de emlékképe velem lesz.
Hitem erős, segít és vigaszt nyújt,
hazug szó fájt, lelkembe sebet szúrt.

Könnygyöngyök kínzó fájdalma,
bánat cseppjeit tengerré áztatta.
Ringó víztükör messze sodorta,
Napsugara könnyem felitatta.

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Versek
  2017-03-05 19:57:55, vasárnap
 
  A hajnal...

A hajnal ébren talál,
a szívem fáj.
Éjjel még velem voltál,
de már messze jársz.
Reád gondolok: az emlékek
frissek még.
Egy halk sóhajom szellővel
küldöm feléd.
Lábamat érinti a folyó
lágy hulláma,
Napsugara csillan,
a habok fodrába'.
Lenyűgöző e látvány,
a táj szépsége.
Fodrozó felhők tánca
káprázó élménye.
Szememből egy könnycsepp
a hullámzó vízbe,
...gyöngyszemként gördül,
alá hull a mélybe.

Horváth M. Zsuzsanna



Tavasz ébredése

Tavasszal az erdőt járom,
sziromlevéllel szőtt álom.
Virágszőnyeg a fák alatt,
látod, érkezik a tavasz.
Lombokkal fénysugár játszik,
levelekkel, szél hárfázik.
Harmatcseppek csillogása,
a gyöngyszemek kavalkádja.
Szívet melenget varázsa,
méhecskék, pillangók tánca.
Csilingelő gyöngyvirágok,
kikelet jő', örömmámor.
Ölel a csend, a nyugalom,
távolban... madárka dalol.
Enyhe szellő fújdogál,
meleget hoz, a Napsugár.

Horváth M. Zsuzsanna



A fény játszik...

Táncot járó fénynyalábok,
simogatnak, most erre vágyok.
Körös - körül bokor és levél,
a természet hív, gyere ne félj!

Kidőlt törzset moha ölel,
gyenge ágat vihar tördel.
Levél zizzen fejem fölött,
fény játszik a lombok között.

Sárga ringó virágtenger,
ámulatba ejt most engem.
Napsugara reám ragyog:
látod milyen boldog vagyok?

Távolban az Alpok látszik,
ködfátylon át a fény játszik.
A játéka elbűvölő...
csodás érzés felemelő.

Horváth M. Zsuzsanna



Hajnali hangok

Beszűrődő hangokat hallgatom
ébred a természet, nem zavarom.
Fenyőrigó hívja párját hangosan
választ vár, tollát borzolja álmosan.

Távol magas fák, az Alpok látszanak
fehér pára, lepel árnyak játszanak.
Beszűrődő foltok az ágak között
áttörő fénnyel győz a köd fölött.

Magasodó fenyők, hatalmas platánok
az előttem hajlongó nyírfa, olyan magányos.
Megbúvó ágak egymásba fonódnak
a pára cseppenként hull alá csorogva.

Virrad, eltűnik a köd a fák között
napsugara bújócskázik a lombok mögött.
Élet költözik az ébredő tájba
csodás természetnek ez a varázsa.

Horváth M. Zsuzsanna/



Naplemente

A lemenő Nap színjátéka
bíborvörös égi csoda.
Mint festőpalettán
a színek varázsa,
tova úszó felhők
álomszép látványa.

Eltűnnek a dombok mögött,
kopár, sziklás szirtek között.
Nap és Hold helyet cserél,
csillagfényes éjről mesél.

Pirinyó apró csillámvarázs,
izzó fényjátékuk megbabonáz.

Horváth M. Zsuzsanna
2013. szeptember 30.





 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Álomország...
  2017-02-28 10:55:29, kedd
 
  Álomország...
Álomország jó lenne, ha létezne, ahol minden ember boldog lehetne.
Gonoszság, irigység a terror veszélye, rettegésbe soha senkit nem űzne. Szegénység, éhség, értelmetlen halál, könnygyöngyöket hullató, valós rideg világ. A gonosz birodalmát, szívesen elűzném, felhőfodrokra a béke fényét tűzném. Ó a pénz, a képmutatás! Huss elrepülne... a Földünkön emberek közt, szeretet, béke lenne. Tudom, hogy csak álom... csacska képzelgés. Bárcsak nyugodtan álomra hajthatná minden hajléktalan, félem nélkül a fejét. Bőrszín nem számít, sem a szegény, a gazdag, szeretet-tengere így lehetne hatalmas. Irigy, becsvágyó uralomra törő, háborút szító világmindenség, örökre száműzve lenne. Helyébe Álomország, megjelenne. Zöldellő fákkal, bokrokkal, tarka pillangókkal... szirmotbontó- illatontó virágtengerekkel. Napfény cirógató, langyos játszi szelekkel. Gondtalanul kacagva szaladnánk, a vadvirágos réten. Szellő szárnyán együtt utaznánk, kéz a kézben. Egy tisztás közepén Álomországban élnénk, ámulva néznénk a lombok közt áttörő Nap fényét. Madár ének, patak csobogása, hajnalpír színvarázst festene az orcádra. Gyermekek, nők, férfiak, ölelkező párok, rossz emberek ne itt, más bolygón építsék világuk! Föld nevű bolygót ne tegyük tönkre!
Bárcsak összefognának, gondolkodnának emberek és népek. Boldogan, békében élnének bölcsen, sok-sok rohanó évet. Terheket, gondokat, egyformán cipelnénk, a megoldás kulcsát együtt keresnénk. Képzelet szülte álomvilág...
- Istenem, ha valósággá válna, gyémántkönny fénylene, a szív fölé fűzött vékony aranyszálra.-
Horváth M. Zsuzsanna
2016. február 27.


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Tavaszról álmodom..
  2017-01-30 11:11:40, hétfő
 
  Életünk útja, gyöngyszem kövekkel van kirakva. Néha szépek, olykor nehezek e kövecskék. A saját életköveink. Hozzánk tartoznak, emlékeztetnek a múltra, a jelenre... Csiszolgassuk tiszta szívvel, jósággal és szeretettel. Fényük soha ne fakuljon, emlékként örökké a szívünkben lakjon. Életmorzsák, gyöngyszem kövek, életutunkon velünk jönnek.
/Horváth M. Zsuzsanna/




Tavaszról álmodom,
Napsütötte rétről.
Harmatcseppes fűszálról,
szirmot bontó virágról.
Illatfelhő, madártrilla,
gyenge szellő fuvallat.
Hirdeti a tavasz jöttét,
hajnalpír és tücsökdal.
Léleksimogató...
tavaszváró képek.

Az álmom tovaszáll,
csalóka ábránd ébreszt.
Csendfoszlányok, képzelgések,
ködbeburkolt álmok.
Sziromszőtte jégvirágok,
enyhet hozó fuvallatra vártok.
Tavaszi álomkép, valósággá válik,
bimbót hozó gyümölcsfákon,
rigópár trillázik...

Horváth M. Zsuzsanna




Téli emlékeim

Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
kristályosan, fagyosan csillogó.

Fiókom rejtekén, oly drága kincs,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.

Lelkem öröm, melegség járja át,
akitől kaptam, ő már messze jár.
Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj.

Horváth M. Zsuzsanna



 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Sorsok
  2017-01-13 21:59:52, péntek
 
  Süvít a jeges szél, hóesésben
szeretetangyal útra kél.
A fákról dér szitál,
jégbordás bokrok alatt
több hajléktalan melegségre vágy'.
Emberi éltek, megható képek,
borostás arcukon életregények.
Lehulló könnycseppek, ha mesélni tudnának,
hánya-vetett sorsuk tán megoldást találna.
Szégyenpír arcukon, lesütött szempárok.
- Kérem a Jó Istent, óvja, s vigyázzon rájuk! -
Télen kegyetlen a fedél nélküli élet,
egy tál étel, összefogás tán megmenti őket.
Bizakodás, élni akarás, összeszorított ajkak,
szívdobbanás, szeretetvarázs reményt fakaszthat.
Nélkülözés erőt ad, nincs vesztes érzem,
a mélyből felállni igyekezzetek, mert
küzdés, s cél nélkül nincs emberi élet!

Horváth M. Zsuzsanna
2017. január 12.



Búcsúzom...

Összetört a szívem e hír hallatán,
örökre eltávozott egy igaz barát.
Álmod legyen örök álom,
jóságos lelked a mennybe szálljon.
Szeretet, kedvesség a bensődből fakadt,
önzetlenül adtál reményt s álmokat.
Szíved megnyugszik, már semmi nem fáj,
az élet marta sebek megszűntek mára már.
Köszönöm, hogy ismertelek,
színes fotók őrzik a közös emlékeket.
Szívem mélyén hűen őrzöm,
feléd utolsó ölelésem küldöm.
Csillagok közt várjál reám,
érzem találkozunk egy nap hajnalán.
Álmod, békés, csendes legyen,
drága barátom: Isten Veled!

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Téli kép...
  2016-12-29 23:21:27, csütörtök
 
  Madarak éheznek, fáznak,
jégbordás faágon állnak.
Dér szitál, reccsennek az ágak,
szárnysuhogással tova szállnak.

Hópelyhek tánca a széllel,
havon csillanó Napfénnyel.
Csipkét fon a fagy a fákra,
függönyként terül a téli tájra.

Amerre nézek vakító fehérség,
hószemcsét kavar a süvítő szél.
Jeges takaró fénye felém árad,
madárfészkek árván elhagyva állnak.

Ne feledkezzünk el a madárkákról!

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
A könnyeket töröld le!
  2016-12-27 22:28:34, kedd
 
 
Fenyőillat, gyertyalángja,
csillagszórók fénye, mindenkit
öleljen az ünnep melegsége.
- Ó Istenem, esedezve kérlek,
vedd oltalmadba, ki magányos lélek.
Otthonokban élő, beteget, időset,
óvjad, védjed ki utadba téved! -
A Karácsony nekik is,
békés, meghitt legyen,
arcukra mosolyt csalj,
a könnyeket töröld le.
Összefonódó kezek látványa varázsos,
számukra az ünnep nem lesz magányos.
Dolgos fáradt kéz, a másikat szorítja,
hálát rebeg, tekintetét felé fordítja.
Az év minden napján
szeretetkoszorút fonjunk.
Mosolyt, simogatást
önzetlen szívvel adjunk.
Minden nap ezt kellene tenni,
tiszta szívvel az embereket szeretni.

Horváth M. Zsuzsanna


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 115 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 91 db bejegyzés
e év: 91 db bejegyzés
Összes: 12936 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1535
  • e Hét: 1535
  • e Hónap: 61170
  • e Év: 61170
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.