Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/71 oldal   Bejegyzések száma: 709 
Őszi illúziók
  2017-09-20 22:07:36, szerda
 
  Kamarás Klára

Őszi illúziók

Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet,
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.

Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.

A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár,
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utánakapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat...
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Múltba veszett jelen
  2017-08-29 16:55:09, kedd
 
  Szabó Balázs

Múltba veszett jelen

Elfogy az út a lábam alatt.
Átléptem újra a nagy határ-falat,
mit agg múltam tán` ferdén húzott
fel magasra... s a rendbe rakott, ám nyúzott
téglák most haragtól hörögve
zuhannak utánam a mélybe... mindörökre...

Mezítláb rohanok a porban,
mint kisgyermekkoromban:
érzem a forró, aranyló szemek illatát,
midőn a nyári nap szerelmesen járja át,
s facsarja ki mezítelen testem...
Megtaláltam végre! Ezt kerestem!

Mohón, nagyokat nyelek a régből.
Istenem! Délibáb! Nyomban szétdől,
mint szelíd felhő, kit vihar, ha sújtott.
És kitekerve, bambán csak áll ott,
s bárányként sír klisét a sáros út felett:
"Vándor, az utadat soha ne feledd!"

És láss csodát: a fal ismét feláll!
Villámként hasít ketté a kegyetlen reál`:
Mindegy, melyik oldalon hagy
a másiknak így is-úgyis ellene vagy!
S midőn szemem a távolban kutat,
nem lelem az elveszett arany középutat.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Virágok meséje
  2017-07-15 18:05:46, szombat
 
  Lelkes Miklós

Virágok meséje

Ha virág mesél: szállnak színek, szárnyak, -
színes szárnyakon száll igaz varázslat.

Ha virág mesél: szétnyílik a tenger,
s lelkünkbe néz be tűnődő szemekkel.

Ha virág mesél: fák lehajló ága
tesz gyümölcsöt áttetsző üvegtálba.

Ha virág mesél: aranyfürtű gyermek
villant tükörből bűvös szőlőskertet,

s fülel levelek kékbejátszó árnya
a mese szélbe induló szavára.

Ha virág mesél: szirmok tánca lobban,
s e forgatagban minden évszak ott van:

habzó tavasz, nyár bíztatás, s az ősznek
hervadásán is virágok időznek.

Ha virág mesél: e mesében együtt
volt-útjaink, s egymás kezét keressük.

Hazug jelenből ha van kiút, erre
nem taníthat más, mint mesék szerelme.

Piros fényszirmú csillagom, te drága,
sebzett alkonyom egyetlen virága!

E hazug földön meghalok, de értem
ne sírj! Piros virágvarázsod értem.

Te csak vezesd, ki él még, tiszta égig:
piros mesék gyönyörűszép szívéig!
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Karácsonyi képeslaphangulat
  2016-12-21 14:12:33, szerda
 
  Kamarás Klára

KARÁCSONYI KÉPESLAPHANGULAT

Az égi posta, lám hozott
Pár rövid, kedves mondatot!
Karácsony, képek, gyertyafény.
Vágyódó lelkünk oly szegény.

Ezerszer leírt mondatok,
Mögöttük mégis fény ragyog.
Foszló szivárvány, régi nyár
Emléke vissza-visszajár.

A szavak mögött, meglehet,
Érezzük még a meleget,
Melyben megbújhat csendesen
Egy sohasem volt szerelem.

Szívünkben furcsa dal csobog,
Mikor az emlék fellobog.
Ki vagy? Ki voltál? Volt remény?
Hová sodort a sors, a szél?

Rád gondolok s azt képzelem,
Mellettünk vén cicánk pihen.
Ezt érzem én is, semmi mást,
Csak ezt a halk dorombolást.

Ábrándok, béke, hangulat.
Ne múljon el a pillanat!
Mennyi örömet hoztatok
Karácsonyi képeslapok...
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Kék pille
  2011-07-18 09:01:46, hétfő
 
  Lakatos István

Kék pille

A nyári égbolt fölénk feszülő
kék ejtőernyője alatt
- sugarai kötélzetén -
mozdulatlanul függ a nap.

A küszöbünkön őrt fekvő kutya
nedves orrát fölemeli.
A lég esőgyöngyözte fák
illatával teli.

Kék minden. Kék a pille a padon,
kékek a dáliák.
A gyepre kék árny árja csap:
ibolyakék tengervilág.

Ősz jelenléte még nem látható.
Lobog a körtefa.
Ezt vártam, ezt a júliust -
asztalomon sötét tea.

Így volt akkor is... Állt némán a nap
a kéklő kert felett.
Hány éve múlt! És minden év
azóta is veled.

Lüktetések megkövülései,
mozdulatlan fényzuhatag!
Arcom fölé dermedt az ég,
hallok elsüllyedt szavakat.

A nyári égen ugyanaz a nap
tündöklik rezzenetlenül.
Örök jelenidőben a padon
ugyanaz a kék lepke ül.

Egyetlen ágon egyetlen levél,
egyetlen szín se változott.
Elvirulni a dália
azóta sem tudott.

Mert van virág, amely egyszer nyitott,
mégis örökre nyit;
édesség, mely mindig édes marad,
akárhogy mérgezik.

S minden, mi egyszer szép bírt lenni csak
- lényeg, látszat - örökre szép.
A történet írja tovább
saját történetét.

S minden, ami tündöklött valaha,
valamiben továbbragyog;
őrzik a felhők fényei, rigók
énekei s a nappalok - - -

Néma rigó ül a napon, felé
kék kígyó kúszik nesztelen.
Arcnélküli belső dalok
sziszegnek szívemen.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Július
  2011-07-01 13:38:07, péntek
 
  Minyó Ferencné

Versciklus

Július

Hevesen suhint le a nap tűzostora,
Július hónapban itt a kánikula.
A patak vékonyka érként csörgedezik,
Mohos kövek alatt fürge gyík hűtőzik.

Strandok hűs vizében ezrek lubickolnak,
Négerbarna lurkók fagylaltot majszolnak.
Siklik a vízisí, duzzad a vitorla,
Nádasok tövében horgászok ladikja.

Áldott állapotú gyümölcsfa-menyecskék
Viselik termésük nehezedő terhét.
Körték és barackok mézes leve csurran,
Egy-egy érett gyümölcs a homokba huppan.

Haragoszöldek a kukoricaföldek,
Napraforgók, repcék sárgába öltöztek.
Csíkos héjú dinnyék ikrás, piros béle
Felnőttek, gyermekek hűsítő gyönyöre.

Barangolásából hazatart a család,
Élményekben gazdag volt a kirándulás.
Édesapja vállán elaludt a csöppség,
Rózsabimbó-ajkán parányi buborék.

Megvetette a nap éji nyoszolyáját,
Széjjel terítette csillagos paplanját.
Sejtelmes neszekkel piheg az éjszaka,
Ezüst fényt szitál a hold a békés tájra.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Hónapról hónapra
  2011-07-01 12:35:00, péntek
 
  Mentovics Éva

Hónapról hónapra

Január a tél királya,
pompás szánon érkezik,
februárt még maskarában,
farsangolva élvezik.

Március már mosoly fakaszt,
derűt csal az égboltra,
áprilisban néha bizony
leszakad az ég fodra.

Májusi szél mámorító
illatfelhőt visz tova,
júniusban sose bánkódj
véget ér az iskola.

Július a piros húsú
görögdinnyét kedveli,
augusztusban vízben pancsol
mindenki, ha teheti.

Szeptember már nap érlelte
szőlőszemet szedeget,
október fest minden ágra
rozsdabarna levelet.

November már fagyot lehel,
nagykabátban didereg,
decemberi szép ünnepen
karácsonyfa díszeleg.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Július
  2011-07-01 12:32:39, péntek
 
  K. László Szilvia

JÚLIUS

Aratásra vár a kalász
könnyű szellő lengeti
ide-oda hajladozik
nap aranya kell neki.
Július, a kedves asszony
simogatja a kalászt
keblén tartja, dédelgeti,
mint anya a kisfiát
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Ha most
  2011-06-24 15:30:03, péntek
 
  HELEN BEREG

HA MOST

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
Hiányzó bilincsek
  2011-06-06 10:01:56, hétfő
 
  Németh Tibor

Hiányzó bilincsek

Szorítson kezem bilincse,
míg nem remeg, s vér árad,
átbizsereg bőrödön
izgalmamból apró gyöngy,
míg hűsítőn megkeres,
vagy a sivatagi hó
felhevíti a kezed.

Szorítson kezed bilincse,
éreznem kell lelkedet,
míg fehérlő ujj hegyén
az életem megreked.
Egymásból nőtt tenyerünk
sorsvonalán én legyek,
akkor is, ha másért nyúl,
maradhassak még veled.

Szorítsa kezünk bilincse,
a ránk szabott éveket,
mert régi kóborlásunk,
egy csillaghoz vezetett.
Fordítsd napnak arcomat,
csak te tudod, hogy lehet.
Ne veszíts el, ölelj át,
ha bilincsünk engedett.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
     1/71 oldal   Bejegyzések száma: 709 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 244 db bejegyzés
e év: 1915 db bejegyzés
Összes: 8319 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 468
  • e Hét: 468
  • e Hónap: 58397
  • e Év: 615675
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.