Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Anyának
  2017-05-06 22:42:11, szombat
 
  Móra Ferenc

Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Fecskehívogató
  2017-03-20 23:19:45, hétfő
 
  Móra Ferenc

Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.

 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Menyasszonyomnak
  2017-03-16 12:52:48, csütörtök
 
  Móra Ferenc

Menyasszonyomnak

Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már s im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon,
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Koldús vagyok, a költöző rigónál
Egy árva fillérrel se gazdagabb,
Puha pompa és cifra szolganépség
Nem vár az ócska nádfödél alatt.
Csak két galamb búg rád a tiszta dúcból,
Pintyőke szól a jázminágakon
S csak én fogadlak egy könnyel szememben,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Szépségednek se lesz sok bámulója,
Betakar holmi névtelen zugoly,
Hová nem hallik a világ morajja,
Síró kacaj és kacagó sikoly.
Ifjúságod nekem virítva hervad,
Mint vadszegfű sívó domboldalon,
Nem lesz, ki érted írigyeljen engem -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

De nékem szentebb lészel, mint a szentek
És drágább lelkem üdvösséginél
S köréd szerelmem olyan glóriát fon,
Mint semmi gyémánt, semmi égi fény.
Virágait szépséged erdejének
Szivembül csendült dalba foglalom
S bár engem elfelednek, mindig élsz te -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

S hűséges szívednek jutalmaképpen
Mást néhány dalnál nem is adhatok,
Hiszen tudod, hogy napszámos szülémtől
Örökül én csak jókedvet kapok.
S amig majd engem tüske, kő kivérez,
Te sem pihensz ám bársonypamlagon -
Eljegyzett társa küszködéseimnek,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

De hogyha a nap szárnyait behúzva,
Kék tengerek vizében elpihen,
Ujult erővel én ölembe veszlek
S megnyúgoszunk a tüzhely enyhiben.
Szedve a boldogság virágait, míg
Álomba ringat lágyan két karom
S virrasztalak, mint fösvény drága kincsét -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

S ha alkonyúló napja életünknek
A sírhalomnak szélein pihen,
Megifjulunk a csöndes, tiszta multnak
Ránk visszahulló fényin, enyhiben.
És együtt hagyjuk itt e szürke földet,
És együtt föd be jeltelen halom.
Madárdalos, selyemfűs, vadvirágos -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Tél végén
  2017-02-23 16:12:05, csütörtök
 
  Móra Ferenc

Tél végén

Mikor megcsendül este
Kanárim víg danája:
Minthogyha szólna benne
Tavasznak bűve-bája:
Derült egen sugárzik
A napnak régi fénye,
Kacér mosolya játszik
A tónak kék vizébe;
Megjött pacsirta fúrja
Csengő dalát a légbe,
Csapong a lepke újra,
S a réten dong a méhe.
Rigónak szárnycsapása
Megint fülembe csattog -
Pedig csupán a kályha
Pirosló nyelve pattog.
Nem hallom: elmerengek
A csattogó dalon,
A réten jár a lelkem,
Tavaszról álmodom.

Itt benn, a jó melegben
Kényes virág kinyílik,
S a bajtul óvott enyhen
Tarkán, keverve díszlik,
Kipattant szegfű, rózsa
Az illatát pazarlja,
S mint rég a dajkanóta,
Szívem álomra csalja:
Az ér mentin bolyongok
A bíbor alkonyatban,
Hol az élet zsibongott,
Elhalt a lárma halkan.
A messze rét határán
Szelíden ül az este:
Mint zöld fű óceánján
Menták szagos ligetje.
Futóka kelyhe zárul
Fűzek mohos tövébe,
A nimfa meg kitárul
Az ér ezüst vizébe.
És szín meg balzsamillat,
A csend meg elhaló nesz,
Homály meg esti csillag:
Fohász minthogyha vón ez,
Egy szótlan halleluja,
Megújhodási himnusz:
,,Tavasz, tavasz van újra,
feltámadt minden, ím, most.
Áldás dicső nevére,
Ki a halált leverte,
És éltet szórt helyére:
Áldott az élet lelke..."
Az esti széltül rezdül
Akác bezárult lombja,
Szelíden száll keresztül,
S a himnuszt messze hordja.
Megárad szívem, lelkem,
A térdem meg lehajlik...
Az ablak sírva rezzen.
Szél vad zúgása hallik.
De nem zavar ez engem:
A bársony hantokon,
A réten jár a lelkem,
Tavaszról álmodom.

Egy arckép rezg kezemben,
Nézem, szemem lehúnyva,
S olyan jól lát a lelkem:
Itt állsz dicsfényben úszva.
Holló hajadra régi
Virágaim borulnak,
A szívem most is érzi,
Mily édes illatúak.
S mint szférák lágy zenéje
Megcsendül édes hangod,
Hallgatlak: kéz a kézbe,
Fejem vállamra hajtod,
Látom sötét szemedbe
A régi lángot égni,
Lehajolok szívedre:
Az is, az is a régi.
Mindent, mindent felejtek
- Hiszen enyém vagy újra -
Hogy összetört a lelkem,
Hogy kín a koszorúja.
Te fontad össze, édes,
Piciny, liljomkezeddel.
Azért a kín is édes, -
De most mindent felejtek,
Hogy tél van, elfelejtem,
E szép vonásokon:
A múltba jár a lelkem,
Tavaszról álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Kislányom őrzőangyala
  2011-07-18 09:21:51, hétfő
 
  Móra Ferenc

KISLÁNYOM ŐRZŐANGYALA

Kislányom őrzőangyala
Elejbem állt az éjszaka,
Szelid világot hinte szárnya
A rózsaszin kis ágyra
S halk muzsikára nyilott ajaka.

- Amig kislányod szendereg,
Az úrhoz addig elmegyek
És elviszem híven elébe,
Ha szived bármit kérne,
Hogy gyermekedet azzal áldja meg!

Én térdre hullottam legott
S mig szivem gyorsan dobogott,
- Hogy nem vagyok méltó e kegyre -
Ajkam halkan rebegte,
- Isten fehér követje, mondd el ott!

De már ha ily közel vagyon
Hozzám az égi irgalom,
Bocsáss meg érte, ó szeráfom,
Ha ajtaját kitárom
Szivemnek és nagyot kérek nagyon.

Mikor s miképp megilleti,
Jusson ború s napfény neki,
Ne légyen minden útja rózsás,
Egy-két könnyű csalódás
A boldogságot drágábbá teszi.

De hogyha, fényes églakók,
Akartok hozzá lenni jók,
Egytől szeretném megkimélni:
Sohse adjatok néki
Könnyűket, melyek el nem sírhatók.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Szeretem én nagyon...
  2011-07-12 06:43:48, kedd
 
  Móra Ferenc

Szeretem én nagyon...

Szeretem én nagyon
A bárányfelhőket,
Csöndes alkonyaton
El-elnézem őket,
Ahogy legelésznek
Mezején az égnek.

Mikor a nap hunytát
Siratja a harmat,
Terelgetik őket
Friss, fürge fuvalmak
Le a szemhatárba,
A kerek karámba.

Lassan ezüstgyapjuk
Violásra válik,
Néha egy-egy villám
Közibük cikázik,
Mintha ostor volna
Sugarakból fonva.

Mire besötétül,
Elalusznak szépen,
Álmuk a hű pásztor
Virrasztja az égen:
Telihold világa
Aranyos subába.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Sétálni megy Panka
  2011-07-01 01:27:44, péntek
 
  Móra Ferenc

Sétálni megy Panka

Sétálni megy Panka a búza mezőbe,
pillangós papucsba, hófehér kötőbe.

Dalolgatva ballag egyes-egymagába,
virág-testvérkéi, vigyázzatok rája!

Simulj, puha pázsit, lába alá lágyan,
fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!

Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
nevessetek vissza rá, búzavirágok!

Kakukkfű az útját jó szagoddal hintsd be,
bújj el lába elül, szúrós királydinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
szagos fodormenta, te vess neki ágyat!

Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
szelíd széki füvek csillag-fejetekkel!

S őre a mezőnek, szép jegenye-nyárfa,
te vigyázz reája, csöndes legyen álma!
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Látomás
  2011-06-20 00:18:05, hétfő
 
  Móra Ferenc

LÁTOMÁS

Sápadt sugarában a holdnak
Ingottak, lengtek az árnyak,
Mikor én ott jártam a szélin
A halál csöndes folyamának.

Fáradtan, unottan az este
Bámultam a gyertyavilágba
S egyszerre elejbem az Úr
Legbúsabb angyala álla.

A világ örök aratója,
Kit Isten a földre lekülde,
Hogy mit az ő keze szórt el,
Azt sorban csüribe gyüjtse.

Szemét hidegen szögezé rám
S mint jégszobor, szótalan álla.
Érzem merevedni a pillám
S halkult a szivem dobogása.

Ó, még ne vigyél el! - esengtem
S dermedt kezemet fölemeltem,
Még annyi a tennivalóm!
Szólt a halál angyala: nem, nem!

- Kalászt sohse szedjek-e hát,
Ki idáig egyre vetettem?
Még annyi a várnivalóm!
Szólt a halál angyala: nem, nem!

De nem megyek ugyse! akartam
Kiáltani kékülő ajkkal.
Nincs, aki ellenállhatna nekem
Mosolygott szomoruan az angyal.

S már kezivel megfogta kezem,
Hogy vélem az éjbe kiszálljon
De a másikat megszorítá
Kicsiny kezivel kicsi lányom.

Kicsiny kezivel kezemet
Odaszorította szivére:
S erejét vesztvén a halál,
Egyedül suhogott ki az éjbe.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
A szív
  2011-06-06 10:11:33, hétfő
 
  Móra Ferenc

A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Kertem alján
  2010-09-28 14:45:13, kedd
 
  Móra Ferenc

Kertem alján

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 118
  • e Hét: 2967
  • e Hónap: 59836
  • e Év: 284497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.