Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Egy hangulat az éji tónál
  2011-07-24 16:49:16, vasárnap
 
  Kovács Henrietta

Egy hangulat az éji tónál

Lila ködök színszférája
dobog arany-fúvos éjre,
csillagkürtnek bús-harsányan
ragyog fel szűzgyönge fénye.

Konok alak karcsú árnya
hamar elillan s kékségben
úszik szépségét szitálva
szelíd hattyúm báj-élménye
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Lady Williams balladája
  2011-07-19 13:08:30, kedd
 
  Henkee

Lady Williams balladája

Ott,hol gyilkos szél csak ritkán fújdogál,
S víz tükrén napfény gyakran táncikál,
Megbűvölve égi lények álmait,
S eltitkolva szerelmesek vágyait,
Sirálycsapat útját untig követve,
Sós permet szállong fellegekbe
Éji csillagvirágot megöntözve
-Régi vár tünik figyelő szemekbe.
Ott hol az Északi-tenger árja dúl,
Sziklaormon ősi kastély tornyosul.

Büszke tornyok,magasak,mind szürke már,
Falak repedését moha szövi át
S penész zöld ruháját öltik magukra
Múló nemesség árnyával dacolva.
Mikép anyjába kapaszkodik a gyermek,
Ha új embert lát körüle,idegent,
Úgy simul szép kor utolsó emléke
Csiszolt kőtömbök fénylése helyébe,
S néz ki mindennap a festett ablakon,
Gyötört úrnője,Williams nagyasszony.

Más idők jártak erre hajdanán,
Zajos vidámság s mennyi fényes bál!
Annyi, hogy az ember nem telt belé
De máris újabb vette kezdetét.
Verődött nagy társasági élet,
Egymást üdvözölték a vendégek,
Nyomát sem látták búnak vagy bajank,
Istenem,be rég volt az a hajdan!
Most unt hollócsapat köröz némán,
Bús bástyákon károgva ül néhány.

Síri csend telpszik a szobákra,
Székre,szőnyegre,asztalra,ágyra,
Folyosókon árnykép suhan tova,
Padlón puha topán talpa koppan.
"Jaj..." elfúló sóhaj zaja remeg,
Bús bánattal telik meg a terem.
Újabb szelíd "jaj",aztán metsző csend,
Ájultan dől el Lady Williams;
A szobában sápadt holdfény pásztáz,
Mosolyog az özvegy feldúlt álmán.

Így megy ez nap mint nap,lassan egy éve,
Egyszer fordult a borongós Ősz Télbe,
S egyszer törte meg jég hatalmát Tavasz,
Miből most a Nyár gyermekkacajt fakaszt,
Azóta,hogy a tragédia történt
S állnak a tornyok védelmező őrként.
Két héttel később már nem volt a várban
Inasok s szolgák serege, csak hárman:
Az öreg dajka Nelli,s a kertész John,
Végezetül pedig Williams asszony.

De bősz dühe ma újult erővel kél,
Fájó bánat rút kínnal egy testvér
S arcmosókönnyzuhatagon keresztül,
Zokogva érzi magában legbelül:
Mi elmúlt,elmúlt,vissza sohasem tér
A tiszta lélek is csak egyszer fehér
Majd színlelt öröm piszkítja sötétre,
Vagy őrült harag szabdalja felére,
Míg nem marad más csak a tátongó magány;
Ily sorsra jutott Lady Williams tán.

Tébolyultként rohan keresztül-kasul
A kastély termein,miközben vadul
Sikoltoz "Henry", s egy festményre mered,
Hálatelt arccal hívő imát rebeg,
Lelke kínjára megbékülést keres.
Csak néz a férfi szemébe mereven,
Az imádott mily kedvesen mosolyog!
Ám ekkor elűzött emlék sompolyog
Elő bensőjéből,szíve zaklatott,
Igen emlékszik:férje hazudott!

Hisz nem megígérte szép őszi napon,
Mikor eskető ruha volt a papon
S kezük vadvirágként fonódott össze,
Hogy életük örökre egybekösse
A szenvedélyes,gyönyörű szerelem,
A pírba burkolt, esdeklő szeretet,
Rózsafa színes virágai alatt
Nem megígérte:végig vele marad
Míg eltelnek a hosszú boldog évek?
"Óh,legdrágább Henrym,nem megígérted?"

"Nem,nem lehet" zokogja keservesen,
De lába már a földbe gyökerezett,
Arcára kiült a torzult borzalom,
Mert más kép is lóg a fehér falakon.
Közelebb lép,hideg keze megremeg,
Végigsimítja a barna keretet,
Gyönge szíve,mely egy éve megszakadt,
Hangos reccsenéssel újból szétszakadt,
S hulló könnycseppek homályos fényén át
Vágyón nézi magzatjai portréját.

Bájos fiúgyermek ül füves réten,
Aprócska kishúgát tartja ölében,
Elbűvölő,derűs,védtelen lelkek;
Már csak emlékek Lady Williamsnak.
"Henry" suttogja fiacskáját látva,
Kit élőként vigyáz nyugtalan álma,
"Catherine"dadogja lányát nézve,
Hiába:családja halott egy éve.
Fia,lánya,férje-végleg elhagyták,
Szebb helyen hallgatják angyal dallamát.

Haját tépve menekül szobájába,
Könnyezve borul kemény párnájára.
Ding-dong,nyolcat üt az óra,
Gyertyaláng árnya vetül az ajtóra.
"Nelli" kiált a fiatal,vékony hang
"Nelli jöjj kérlek!Siess!Be lassú vagy!
Sietve ront be az ősz hajú asszony
"Már itt is vagyok úrnő parancsoljon!"
"Kedves dadus segíts,készíts frizurát,
És add rám gyorsan az ezüstös ruhám!"

A csillogó haj kontyba rendeződik,
Kék selyemruha hullámként redőzik,
Bár nem érti Nelli:minek cicoma,
Örül a szíve:ez az ő asszonya.
"Alszanak már a gyerekek Nelli?
Mily édes volt ma a kis Catherine
S Henry-mondd hát nem tündérien drága,
Ahogy Henry papája jöttét várja?
Tényleg,vajon mikor jön haza férjem?
Itt kellett volna lennie már délben."

Iszonyodva tekint reá a dajka,
Kereszteket vet két térdre borulva,
Kirázza a hideg,többet nem remél,
Látja:asszonya elvesztette eszét.
"Jöjjön asszonyom,,üljön ide kérem,
Valami rosszat muszáj elmesélnem"
"De a gyerekek biznyára várnak,
Előtte megyek szólok Elizának,
Üzenje meg neki:siet a mama"
Feleli türelmesen az ifjú anya.

"Eliza nincs itt,elment egy éve,
Ahogy az összes többi cselédje;
Aszonyom:nem emlékszikmi történt
Miért vonult magányába önként?
Elsápad Lady Williams arca,
Felrémlik benne múltja egy napja,
Kint féktelen égiháború dúl,
Felhők tartalma ereszre zúdúl,
Fekete égen hófehér csapás,
Fájdalom sújt egy elkínzott anyát.

Kilencet kondul az óra-késő
Egyetlen menekvés van a lépcső,
Mely pókháló-barlangként vezet fel,
Dohos,nyirkos,elhagyott terembe.
S hogy feloson,félve de sebesen
Rádöbben:nincs számára kegyelem;
Hát kitárja a szoba ablakát
Lenéz s mit lát?Családja sírhantját.
Nagyot síkolt,fut előre vakon,
Moosollyal ugrik ki az ablakon!

Hallja a dajka asszonya sikolyát,
Kínpadként üt szívére a borzadály.
A kisgyermekek halálos kórt kaptak,
Gyógyszerért indult városba az apa,
Nem bízta szolgákra magjai létét,
Szülői szeretet okozta vesztét.
Megölte orvul egy banditacsapat,
Gyermekei is még aznap meghaltak.
Három domb fedi most csontvázaikat,
"Kívánok nyugtot béke poraira."

Most zuhan a mélybe tehetetlenül,
Fájó szíve végfohászra nej hevül.
Derűvel szívén gondol a jövőre,
Egybeforr lelke férjével örökre.
Fülében gyermekei kacaja cseng,
Tudja:családja várja odalent.
Utolsó lélegzet,aztán végtelen csend,
A test földet ér,a lélek felrebben
Oda hol várja családja s nyugalom:
A boldogság ára mindig fájdalom.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Porlepte kincs
  2011-07-19 13:06:38, kedd
 
  Henkee

Porlepte kincs

Olykor viharvert, sárgult lapokon,
holt könyvek szaggatott kötésén,
mely kísértetjárta, poros padláson,
hever, felcsillan szép idézés,
arannyal, ezüsttel szedett betűk.
S néha díszteremben hivalkodó,
kacskaringós metszésű szedést
kinyitva ezer üresen kongó,
szótól recseg csupán az egész;
hiába gyémántos fedelű.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Igaz ima
  2011-07-19 13:05:37, kedd
 
  HENKEE

Igaz ima

Jóuram, ne mint a bárányra, ki nyájadból elszökött,
tekints reám, a Földön elveszettre,
s ne mint jó apa, kinek gyermeke a játékok között
a világot szemléli elrettenve;

Embernek láss! Azzá gyúrt a hideg porból szent hatalmad:
esendő vagyok s fényedből vétettem,
szeretetből az ítélt büntetésem jogosan kapjam
s a boldog jutalmat is érdemelten.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Prófécia
  2010-08-02 13:19:26, hétfő
 
  Kovács Henrietta

Prófécia

Azt mondják a fanyarszívű, őrjöngő próféták,
hogyha büszke arccal, mint az Ég lánya, körbenézek,
láthatom: a világon fakult szívek heverésznek.

A kért Jövő gúnyosan somolyogva megtréfál
s ha várod Őt, mert azt hiszed még nem kaptál eleget,
nevet majd, míg a Holdtól lopott álmokkal hiteget.

A Föld most haldoklik, mert önzők vagytok, emberek;
valaki egyszer végtelen életet bízott rátok,
de olyan lesz élni, mint egy megfogant, szörnyű átok.

Sírás jön, zokszó és surranó, gyilkos gyötrelem,
nem lesz fény, mosoly, holnap, csak az ébredő rémület,
ha összeomlott városokat fon át a szürkület.

Kivert kutyaként hull el a szeretet és erény,
a széttört vágyak, mint éles, csorbult üvegdarabok
üzenetet karcolnak rám: jobb, ha gyönge maradok.

De én hiszek, mégis hiszem, hogy van egy kis remény,
még ha elveszni látszik is minden, akkor se félek,
mert tudom, hogy jók vagyunk, és közös bennünk a Lélek.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Volt, mi volt
  2010-08-02 13:17:58, hétfő
 
  Kovács Henrietta

Volt, mi volt
Egy előző élet emléke...

Egy rózsaszirom.
Igen tudom: régen történt bár,
és hogy piros volt-e vagy sárga
nem emlékszem már,
csak arra, ahogy a földre hullt,
miként a múlt; hisz ez volt az ár:
egy elveszett, fénylő rózsaszál.

Egy szép hangfoszlány.
De vajon hány hosszú éve volt,
hogy felcsendült az a bús dallam,
már hány éve holt?
Sokáig nem voltunk te meg én
e földtekén, így a dal se szólt;
ma talán csak kopott kotta-folt.

Egy ős-látomás.
Ha nincs is más, csak az az érzés,
hogy szerettelek egykor téged,
ébred a féltés;
s bár érzem: hiába várok rád,
nem gyötör vád, csupán egy kérdés:
nélkülem most vajon miért élsz?

Két eltűnt lélek.
Kicsit félek: vissza sem jöttél,
s mikor meghaltunk, minden vágyat
elsöpört a tél,
pedig ott a jelünk az égen,
ahogy régen, ma is bennem él,
de te hol vagy? Elfelejtettél?
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Az első hajnal
  2010-08-02 13:12:47, hétfő
 
  Kovács Henrietta /Henkee/

Az első hajnal

Más volt az a hajnal: új tavasz ébredt,
aranyló képmással tükrén az égnek,
hol a felhők, mint sok árnyalak léptek;

én csak csodáltam, ahogyan beszőtte
a közelben terpeszkedő erdőt e
tiszta ragyogás áttetsző felhője,

ahogy őszintén susogtak a fák,
meghajolva mind a dallam hallatán,
mit a köd búgott, mint ősi sarlatán.

S a fülemülék már aludni tértek,
átadva terhüket a hajnali légnek,
hol a fények még a szívemig érnek.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
Ahol az íriszek nyílnak
  2010-05-31 11:06:17, hétfő
 
  HENKEE

Ahol az íriszek nyílnak

Ahol az íriszek nyílnak,
ott lakom Én,
indigó-selyme
Nekem bont kelyhet,
s táncol rajta a fény.

Ahol óceán partot mos,
ott lakom Én,
s fehér gyöngyöket,
kagyló-szelencben
Nekem őriz a mély.

Ahol szárnnyal kél a Hajnal,
ott lakom Én,
s ringó pirkadat
halvány alakban
harmatot hord Felém.

Ahol mások már nincsenek,
ott lakom Én,
s csendem zenéje,
némán mesélve
Nekem dúdol Reményt.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
A színezüst tó
  2010-05-31 11:05:40, hétfő
 
  HENKEE

A színezüst tó

Van egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek élnek,
akár a tenger, imbolygó partja végtelen széles,
a Hold fénye hullámzó gyűrűt vet ringó habjain,
s titkos éji kikötő csüng szegélyén hajnalig.

Valamikor réges-régen itt éltek ők, a Szépek,
olykor áttör még a sötéten suttogva az ének,
s egy csónak áll a kikötőben, igézve hívogat,
várnak már a túloldalon, ha leszáll az alkonyat.

Sír az erdő; magányos mióta elment a népe,
csak egy maradt végül, utolsó őrzője a fénynek,,
megöregedett, dús szakálla hosszú lett és fehér,
s ma ő is útra kel; új honjába húzza az emlék.

Volt egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek éltek,
liliomot és lótuszt hordott csilláma az éjben,
s ma áll, felette fekete fátylat szőnek az árnyak,
köd vigyázza; a Szépekről mesél szendergő álma.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
A múlt dala
  2010-05-31 11:00:30, hétfő
 
  HENKEE

A Múlt Dala

Hol vagytok ősi utak, mily ködbe
vesztek hajdani szelekért?
Hírt várva Túlról, vándorlok csöndben
magas szirt-fokok peremén;
s míg tovatűnnek a kopár hegyek,
vihart nyög a fekete ég,
egy távoli hang kósza dalt rebeg,
vissza nem térők énekét.

Hol pihen a Királyok Csarnoka
s az arany-ércű Fényoszlop?
Csak még egyszer látnám, mily komoran
őrzik a szikár szurdokok!
Vas-kard zörrenjen s büszke korona
övezzen tisztes homlokot,
míg alvó erdők mélyén bolyongva
e régi földre gondolok.

Hol rejti a szürke hajók árnyát
homály-ülte tengeri gőz?
Zúg a tengerár, sirályok szárnyán
zilált vize kéklő színt sző;
valahol gyöngén égnek a fáklyák,
mélyből a Múlt Tornya kinő,
csak a szél kérdi falain járván:
hova tűnt a Régi Idő?
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Henrietta versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2479
  • e Hét: 18289
  • e Hónap: 56461
  • e Év: 281122
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.