Egy sírhalom boruljon ránk szelíden,
Ha meghalunk, én drága kedvesem!
Virágos lesz sírunk minden göröngye,
Ha együtt alszunk szépen, csendesen.
Porladni is százszorta édesebb lesz,
Ha új világról együtt álmodunk...
Akácfa suttogó zenéje mellett
Vegyül majd össze a haló porunk.
Szívünk porát fölszívja az akácfa
S belőlünk majd két zöld lombot fakaszt:
Így ér a mi el nem múló szerelmünk
Örök, mosolygó, új meg új tavaszt.
Dalos madár meg-megpihen az ágon
S legszebb dalát dalolja el nekünk;
Mi meg, a két lomb, egymásra borúlva,
Suttogva, boldogan ölelkezünk!
Forrás: Internet
Falu végén fehér kis ház,
Fecske madár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.
Ott lakik az édesanyám,
De szeretném már látni!
Ablakába' három cserép,
Három bokor muskátli.
Én Istenem, áldó kezed
Tartsd azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!
Csókolgassa a födelét
Zöld leveles akácfa,
Ablakába' nyiladozzék
A muskátli virága!
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel-nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Örömkönnyek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Egy lepke szállt el ablakom alatt
Csapongva könnyű, tarka szárnyain.
Lelkemben sóhajt egy bús gondolat:
Így tűnnek el mind aranyálmaim!
Jöjj vissza lepke. Lengj szemem előtt,
Virágtalan kis ablakom alatt
Hadd álmodozzam át a múlt időt!
Jöjj vissza, vissza! Ó, hadd lássalak!
Eltűnt, elillant, vágyó lelkemet
Viszi magával. Csalja messzire,
Hol a nagy tölgyes erdő integet,
S fölcsillan a bérc gyöngyöző vize.
Leszáll a völgyben egy kis faluban.
Csapongó kedvvel ringatja magát...
Pillangó-űző lelkem boldogan
Keresgeti egy szebb világ nyomát.
Ó édes emlék! Gyönge lábnyomok!
Gyermekcipellő apró nyomai!
Hiába szórt be a sívó homok,
Rátok találnak ajkam csókjai.
Szép tarka lepkém elvezet oda,
Szárnyával illet nyomot nyom után,
Csendül a méla fűzfa síp szava...
Csákós lovas kél vesszőparipán.
Ó édes emlék! Kinn a kis padon
Szülém mesélget akácok alatt.
Fejem ölébe hajtva hallgatom
Végig repülve tündértájakat.
Tavaszkoromnak aranyálmai,
Boruljatok le néha-néha rám!
Hadd higgyem hogy tudok még szállani,
Hogy keblén ringat az én jó anyám.
Mennyben lakó én Istenem,
Vedd füledbe dicséretem!
Téged dicsér egész világ,
Neked köszön a kis virág,
Madárka is, mikor dalol:
Magasztal a bokor alól.
Mikor a fa sóhajtozik:
Atyám, hozzád imádkozik.
Erős vihar, kis gyönge szél,
Tenger, patak hozzád beszél.
Az ég, a föld telve veled -
Dicsértessék a te neved!
Mennyben lakó én Istenem,
Könyörgök, légy mindig velem!
A te neved kiáltozom:
Légy jó atyám, hű pásztorom!
Zárd be szívem a rossz előtt,
A jóra adj elég erőt!
Ha kél a fény napkeleten:
A Te szemed rajtam legyen.
És ha leszáll napnyugaton:
Te légy, Atyám, az oltalom!
Terjeszd ki rám védő kezed -
Dicsértessék a Te neved!
xMagazin
Online
