Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Télutó
  2018-02-24 15:27:12, szombat
 
  Rónay György

Télutó

Futnak a dombon a gyors patakok,
nézd olvad a hó
roskadozókupacokban -

készül az új kikelet.
Sose félj,
neked is jut még a virágból!

Itt ez az almafa, látod?
Gyümölcse alatt
az ősszel majd leroskadt,

s most minden ághegye mégis
tele rüggyel.

A hegy még csupa hó,
de az ég ragyogó
kék fenn.
Fényben fürdik a völgy,
s fölötte némán állnak a rozsdazöld
fenyők a hegyélen.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Himnusz a Boldogságos Szűzhöz
  2018-02-07 17:27:17, szerda
 
  Rónay György

Himnusz a Boldogságos Szűzhöz

Halkan hull az őszi este harmata...
Harmatozd rám égi kedved, Mária.
Oszladozzék balga szívem bánata.
Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya.
Hogyha kővel megdobnak az emberek,
Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.
Töltse be a lelkemet a szeretet.
Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.
Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd
térítőm, hogy égi Atyánk fényeit
szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg
tengerszem a hajnal ifjú fényeit.
Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,
Rózsa legyen tövisek közt életem,
piros rózsa, virágozzak ékesen.
Rózsakertek öntözője, légy velem.
Ellankasztó szárazságot messze űzz.
Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,
égi Tűznek tűztestvére, kit derűs
kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz.
Fáradtságban biztatásod el ne vedd.
Cirógasson langyos, puha tenyered.
Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,
megbékéljek mint a megvert kisgyerek.
Hogyha majd egy furcsa órán meghalok,
mint Fiadat úgy öleljen két karod.
Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Fogadjon be országodba magzatod.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Mária éneke
  2018-02-07 17:25:52, szerda
 
  Rónay György

Mária éneke

Isten várakozása! világ várakozása! de megpróbálod szívemet!
Azt hiszitek, nem látom, mit kell elviselnem?
Választottságom véghetetlen árát,
barlangszobám falán az eljövendő szenvedések árnyait,
keresztutam tizennégy állomását?
Azt hiszitek, nem érzem
halott Fiam fejének súlyát az ölemben,
s haldoklását, a bűnök vasszögével átveretve,
a bűnök tövisével koronázva
szívemben az Idők Végezetéig
a ti vétketekért?
Ó, hiszen könnyű volna vaktában felelni:
Íme az Úr szolgáló lánya — könnyű volna
meghajolni egy ismeretlen sors előtt!
De tudva sorsomat, érezve ártatlan szívemben máris azt a hét tőrt,
s méhemben mégis megfoganni Fiam örök agóniáját:
miféle nász ez, Istenem, miféle nász,
miféle anyaság?
S mért éppen engem választottál
irgalmasságod oszlopául?
Mért éppen nekem adtad ezt a két szemet,
látni világunk mérhetetlen szenvedését?
Mért éppen nekem ezt a szívet,
hogy csordultig megteljék szánalommal értük,
kik mint a fázó kisdedek, vacogva megváltásukért zokognak?
Hogy pattanásig teljék szeretettel,
s élni se tudjak már, ha nem édesanyádul?
Jól van. Hát legyen, ahogy akarod.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Mozart
  2018-02-07 14:50:18, szerda
 
  Rónay György

Mozart

Én is csak a földre születtem,
az öröm mégis elkerül.
Árván didergek jég egemben,
halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,
mert amiért nyúlt, elmerül.
Tudjátok, milyen türhetetlen
az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,
s tündérek táncolnak szivemben,
ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!
mert nyomban elpattan az ég.
S a boldogság is buborék.

 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Sejtelem
  2018-02-06 13:58:51, kedd
 
  Rónay György

Sejtelem

Egy különös madár röpül felém.
A csőre csillog és a szárnya csattog.
Ó jaj mindig, mindig magamra hagytok,
ha e különös madár száll felém.

Úgy félek és úgy fáj és hasztalan
könyörgök és kiáltok és sikoltok!
Ti csak tréfára veszitek a dolgot,
s itt fekszem iszonyúan egymagam.

És egy reggel fölöslegesen óvod
álmom csöndjét s hiába kelt a csókod.
Olyan hideg lesz arcom, mint a jég.

Tekinteted a homlokomra ráfagy.
Odakinn az ákácok szaga árad,
és valószínűtlenül kék az ég.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Téli album
  2018-02-01 18:24:07, csütörtök
 
  Rónay György

Téli album

Erdő hó előtt

Felhők torlasza közt rőt nap alkonyodik.
Hóra vár a téli rengeteg.
Tölgyek ríkatják lelkük barna rongyait,
mikor a fenyők zúgni kezdenek.

Esti fagy

A János-hegy mögött lement a nap.
Hártyásodnak a tócsák. Itt a fagy.
Most vált a rózsaszín a mennybolton lilára.
Beleúszunk a hideg éjszakába.

Kérés

A cinkének a mindennapi magvat.
Nekem a mindennapi kenyeret.
A napi csöndet. A napi eget.
Egyebet nem is tudom mit akarjak.

Fácánok

Fácánok rikácsolnak az erdőben rekedten.
Köd lopakszik a fák közt a téli szürkületben.
Kihagyó szívveréssel lehull egy-egy levél még.
Aztán elül a fácán. És leszáll a sötétség.

Naponta

Naponta erre jártam ősszel.
Ismerősöm itt minden falevél.
Most is csak erre járok. Jön a tél.
Naponta kevesebb egy ismerőssel.

Tőr

A platánágakon levél helyett köd ül.
Gyászlobogók. Mikor hetet kondít az óra,
egy csillag tőre villan a Mátyás-hegy mögül,
s a végső rózsa is holtan bukik a hóra.

A hó szinei

Amíg a nap le nem megy, rózsaszínű a hó.
Mikor bealkonyul, halványkék és lila.
Végül szürkésfehér, mikor harapható
hidegével leszáll az éjszaka.

Holdas este

A hegy fölött a hold hideg ezüstje árad.
Az úton kezd a tócsák jege villámlani.
Szél rebben. Megcsördülnek a rét rabláncai,
az őszről maradt kukoricaszárak.

Holdvilág

A havas téli hold minden holdnál fehérebb.
Alatta nagy halotti lepellé fagy az élet.
Egy akác még kinyujtja könyörgő csontkezét.
Híg mésszel önti le az irgalmatlan ég.

Jégtörő

A hegyek oldalán itt-ott még hó fehérlik.
Fák közt az út páncél szalagja fénylik.
A sziklákon zubognak tajtékos kis erek.
Süt a nap. Mátyás töri a jeget.

Gyertyaszentelő

Kint marad-e a medve, vagy barlangjába tér?
Ha így, ha úgy: végére jár a tél.
Rügyet pattanni biztat az erdőn egy madár.
S bármily csípős a szél, a tavaszt hozza már.

Forradalom

Micsoda néma lárma! Fortyognak, sisteregnek,
erjednek, bugyborognak a fű alatt a nedvek.
Nyüzsög a molekulák forradalma.
Készülnek a világhodító nagy rohamra.

Hetykén

No hiszen lesznek még kemény fagyok!
Csalóka fény az, ami most ragyog.
- Tőlem lehet akármilyen csalóka:
mégis a tavasz első hírhozója.

Trombita

A ház ajtaja-ablaka kitárva.
Fodrozódik a völgyben a februári pára.
Pondrót kapar a tyúk, s a pezsdülő világba
rikolt egy fácán rekedt trombitája.

Barátság

Együtt szalonnáztunk egy télen át,
kék-sárga mellényes kis jóbarátom.
Hol vagy, mit csinálsz, cinke, nyáron?
Nevessen rád is rám is gyümölccsel terhes ág.

Madárszó

Csak látnálak, madár, hogy merre vagy,
hol füttyöngöd együgyű dalodat!
Fönt szólsz a fán, mikor magamba hallgatok,
s míg a fát nézem, bennem folytatod.

Minusz öt

Minusz öt fok. A párásan derengő
délutánban időnkint egy madár szól.
Magába szállva hallgatja az erdő,
és elmélkedik a föltámadásról.

Próba

Lassacskán mégis enged a kemény fagy:
próbálgatja hangját a nyájas évszak.
Ma még nem viszi többre pár futamnál.
De egy-két hónap, és szól az egész zenekar már.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Őszi album ​
  2018-02-01 18:05:49, csütörtök
 
  Rónay György

Őszi album

Békák

A nyaralók ablaka zárva.
A víz nehéz és szürke mint az ólom.
Hűvös nádszagot hoz az este,
s elkezdődik a békák zokogása.

Vonat

Jön már az esti gyors, eresztik a sorompót,
szól a csengő, giling-galang,
mint veszett harc után elesett katonákért
szól a lélekharang.

Harkály

Milyen csönd! Csak a levelek
hullanak halk nesszel a fákról.
Meg egy harkály kopácsol
valami bölcsőt vagy koporsót.

Gesztenyefasor

Egyre világosabb a gesztenyék alagútja.
Boltívén már betűznek itt-ott a sugarak.
Mint omló paloták mohos mélyibe
a pincefolyosók hasadékán a nap.

Avartűz

Alkonykor égnek friss tüzek,
hol az avart kupacba rakták.
Aranyukat ejtik a nagy fák,
s a kis bokrok ezüstjüket.

Lombhullás

Mind kevesebb a dísz, és egyre több a lényeg.
Lassan lehull a lomb, s majd csak a törzsek élnek,
míg ki nem dönti egy éjjel a vihar.
Vagy megőrlik az évek az idő szúvaival.

Dér

Szárszóról elköltöztek már a fecskék.
Reggel a fű deres, az ég hideg-kék.
Kertben ülünk, ha délben kimelegszik,
s élvezzük az őszi napot - de meddig?

Jegenye

Két hónapja fönt a jegenyenyár
fölött állt a nap ötkor délután még.
Most korán elül, vedlett, vén madár.
S a jegenyét is elnyeli az árnyék.

Dáliák

Köd ült a Szajnán, amikor eszembe
jutottak a szárszói dáliák,
s fejem fölött, mikor vonatra szálltam este,
az égen is kinyílt egy nagy sárga virág.

Varjak

Vad károgás zúgott: az égen
egy sátángömb forgott sötéten,
kitágult, szűkült, újra tágult:
aztán egy hirtelen sugár gyúlt,

a felhőkből izzón lövellt ki,
s próbált a vésszel hadra kelni,
míg le nem bukott a ziláltan
örvénylő szárnyak viharában.

Begóniák

Nézd ezt a sor begóniát itt.
A rózsa fonnyad már. Ez még virágzik.
Nem bánja az őszt, a deret.
Virít amíg bír. És amíg lehet.

Szinek

A legszebbek a kékek és lilák,
s az égen a lilásrózsaszín alkonyatkor.
S te vajon, gondolom, te vajon fogsz-e így
ragyogni, mielőtt kialszol?

Temető

Sír lakói, vének, fiatalok,
fordított fák, melyek lefele nőnek:
tanulgatom, mit súg-búg lombotok
néma zúgása a lenti időnek.

Öregasszony

Ahányszor a ház előtt elmegyek,
ott ül az ablakban, mint egy keretben,
és néz. Mit néz? Talán az eltűnt éveket,
miket látni már úgyis lehetetlen.

Ágnes

Rakódik már a mész, mélyülnek a kavernák:
ezt kórház nyeli el, amarra egy gödör les.
- Ráérünk. Ne siess. Szép, verőfényes ősz lesz,
míg az unokád kék szeme nevet rád.

Boglárka

Viszi a szél a sok papírt, halott
emlékek nyári rongyát.
De még virágzik egy boglárka is. Ragyog,
s várja, hogy szépségét kimondják.

Szél

Éjszaka jön a szél, mint egy heves roham.
Elzúg a ház fölött, tovább rohan.
Már messze jár, de még hosszan kattog utána
a gesztenyék géppuska-ropogása.

Temetőben

Ó hogy alusztok, szárszói halottak,
milyen mélyen, hanyatt függélyes csöndetekben!
Ősz van. A sírokon nagy dáliák lobognak,
s egy-egy akác tétova könnye rebben.

Lila virág

Egy kis lila virág, a nevét sem tudom,
az még kitart, virít az udvaron.
Gyanútlanul mosolyog az avarban.
Nem tudja még, hogy ő sem halhatatlan.

Csillagok

Csillagok, titeket se tudtalak.
Véga, Aldebarán, s hány mennyei virág!
- Ne félj, lesz majd időd megtanulni, hanyatt
fekve, ezt az egész égi botanikát.

Tűzvész

Arany október ez. Az őszt nem jelzi más még,
mint hogy korábban ér a nyugágyig az árnyék:
meg egy nyárfa: kigyúl egy váratlan sugártól,
s napnyugtáig kétségbeesve lángol.

Floxok

Ha ezt el tudnám mondani neked.
A fákat. Ezeket a színeket.
Meg az utolsó floxokat a parkban.
Fájdalmasan szép. Mert elmondhatatlan.

Transzfiguráció

A csönd. A kertek végső mámora.
A lombok átszellemült ritkulása.
Mozdulatlan ragyogás. Ahogy a
szépség átlényegül a pusztulásba.

Diófák

Diófák, társaim, mit gondoltok a mennybolt
őszi kékje alatt, míg lombotok pereg?
Én se lázadozom, mielőtt elmegyek.
Ragyogj, ősz! Köszönöm, hogy gazdag életem volt.

Dűlőút

Az égbe fut, ahogy a dombtetőre ér
a dűlőút. Az ember kaptat a meredélyen.
Fönt megáll. Szétnéz a vidéken,
s lemerül. Mint a dombról a szekér.

Viola

Csonkok, tört szárak, halott levelek
romján ez a kis viola, ha látnád!
Mint egy riadtan ámuló gyerek,
ki nem érti még a saját halálát.

Ácsok

Csupa kopácsolás a part ilyenkor.
Hullik a lomb. Ácsok ideje ez.
Kis szél fut a vízen. Egy vadgalamb szól.
S a napfény sárga könnye permetez.

Kirándulók

Októberben a csöndet már nem zavarja semmi.
Aranylanak a fák. A szélben őszi lomb száll.
A parton, látni, olykor egy-egy kiránduló áll
és nézi a vizet. Nem győz vele betelni.

Jóslat

Tegnap elköltöztek a seregélyek,
mondja az öregúr. Csípős a délelőtt.
Lassan bizony télbe fordul az élet.
Készíthetjük estére az első tüzelőt.

Villák

Ajtók és ablakok mind bedeszkázva rég.
A villák tetején avar gyűlik halomba.
És az elköltözöttek emlékét mosolyogva
csak virágaik őrzik. Mint a halottakét.

Egy asszony

A parton, míg be nem áll a sötétség,
egy asszony, átkulcsolva térdét,
ül a kék ég alatt, kék víz felett,
és kortyolja az örökéletet.

Búcsú

Tavaszig nem találkozunk, halottak.
Békén pihenjetek takarótok alatt,
s hozzatok majd tavasszal még szebb virágokat,
még több petúniát, s rózsákat is nagyobbat.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Mózes
  2018-01-24 14:03:37, szerda
 
  Rónay György

Mózes

Bölcsőben ringtam, forgó vizeken,
vadul sodort haragod folyamárja,
míg ki nem vetett hullámod a sásba
s ott nem hagyott egy nádas szigeten.

Megtalált, fölvett, táplált kegyesen
irgalmasságod fáraó-leánya.
Nem hagytál belefúlnom a halálba,
mert valami szándékod volt velem.

Fölserdültem és addig bujdokoltam,
míg elém álltál a csipkebokorban.
,,Ki vagy?" - kérdeztem, - ,,Az Aki Vagyok."

Negyven éve járok a pusztaságban.
Népem nincs már, Kánaánt nem találtam.
De mutasd meg földed, ha meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Stancák zenére
  2018-01-22 16:19:16, hétfő
 
  Rónai György

Stancák zenére

A boldogság, mondd, a remény?
Szívünk inkább a múltba tér,
az emlék boldogsága fény,
hajnalt előz, alkonyt túlél.

Min emléked ma rejtve ring:
szíved mohó reménye volt,
s reményed illó kincse mind
szelíd emlékezésbe folyt.

Oh csalatás, amit szeretsz:
jövőd álarca hívogat,
emléked álma nem lehetsz
s gondolni sem mersz rá, mi vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
Téli panasz
  2017-12-05 14:15:00, kedd
 
  Rónay György

Téli panasz

Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív jeged.

Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.

Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.

Íveltem pengő korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.

Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...

Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?

- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 398
  • e Hét: 1879
  • e Hónap: 45173
  • e Év: 806735
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.