Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 216 
Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei
  2022-04-24 19:22:19, vasárnap
 
  Az irgalmasság lelki cselekedetei
1. a bűnösöket meginteni
2. a tudatlanokat tanítani
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni
4. az élőkért és holtakért imádkozni
5. a szomorúakat vigasztalni
6. az igazságtalanságokat békével tűrni
7. az ellenünk vétőknek megbocsátani

Az irgalmasság testi cselekedetei
1. az éhezőknek ételt adni
2. a szomjazóknak italt adni
3. a mezíteleneket ruházni
4. a fogságban élőket kiváltani
5. a betegeket meglátogatni
6. az utasoknak szállást adni
7. a halottakat eltemetni



 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Húsvét előtt
  2022-04-10 13:41:42, vasárnap
 
 

Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,

Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,

Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.

Megmászta, mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.

A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.

Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.

Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,

Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.

Kincses Zoltán verse/részlet/
 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Rövid keresztút
  2022-03-04 14:09:58, péntek
 
 

Előkészítési ima
Oh felfeszített édes Üdvözítőm, íme a szent keresztutat akarom járni. Ez örömmel tölti el Szent Szívedet, az én lelkemet pedig töredelemmel, vigasztalással és szent búcsúkkal gazdagítja. Az első teljes búcsút a magam részére óhajtom megnyerni, a többit a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért ajánlom fel. Segíts, hogy ájtatosan és töredelemmel járjak stációról, stációra. Szívemből bánom minden bűnömet, mert ezekkel téged, legjobb Atyámat és Jótevőmet, a legfőbb, a legszeretetreméltóbb Jóságot megbántottalak. Oh Jézusom bocsáss meg! Amen.

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust
Oh Jézus, aki irántam való szeretetből készséggel fogadtad a halálos ítéletet, add meg azt a kegyelmet, hogy egykor a halált szeretettel és béketűréssel fogadjam kezedből.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet
Oh Jézus, aki készségesen vetted válladra a keresztet, add, hogy keresztemet, szenvedéseimet erős lélekkel viselhessem mindhalálig.

III. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt
Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt összeroskadtál, bocsásd meg kegyesen, ha emberi gyöngeségbűl bűnbe esem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával
Oh Jézus, akit szerető édesanyád megvigasztalt, add, hogy ő legyen vigasztalóm és segítőm életemben és halálomban.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak
Oh Jézus, aki Cirenei Simonban támaszra találtál a bajban, adj nekem igazi, nemes barátokat, akik sem bajban, sem halálban el ne hagyjanak.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát
Oh Jézus, aki szent arcod képmását Veronika kendőjén hagytad, vésd mélyen lelkembe szent vonásaidat.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
Oh Jézus, aki a kereszt súlya alatt másodszor is földre estél, légy irgalmas, ha előbbi vétkeimbe visszaesem.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
Óh Jézus, aki a siránkozó asszonyokat oly szeretettel vigasztaltad, vigasztald és támogasd az élet minden körülményeiben barátaimat és ellenségeimet.

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt
Oh Jézus, aki a keresztúton harmadszor is elestél és újra felemelkedtél, emelj fel engem mindannyiszor, valahányszor az égbe vezető meredek úton elcsüggedek.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Oh Jézus, akit ruháidtól megfosztottak, ne engedd, hogy valaha elveszítsem a megszentelő kegyelem ruháját.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik
Oh Jézus, akit a leggyötrelmesebb kínok között keresztre feszítettek, add, hogy én is készségesen függjek az önmegtagadás és bűnbánat keresztjén.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán
Oh Jézus, aki magadat érettem és az egész világért feláldoztad, add, hogy neked halljak s az egész örökkévalóságon át Tied maradjak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről
Oh Jézus, akinek holtteste a Szűz Anya ölében nyugodott, engedd, hogy szívemben mindig tiszta nyugvóhelyet találhass a szentáldozásnál.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik
Oh Jézus, aki a sírban nyugodtál és húsvétkor dicsőségesen feltámadtál, add, hogy egykor én is megdicsőülve keljek fel síromból az örökkétartó húsvét ünnepére.
Keresztrefeszített Jézus könyörülj rajtunk! És a tisztítóhelyen szenvedő lelkeken. Amen.

Befejező ima
Jézusom, vedd e keresztúti ájtatosságomat viszontszeretetem csekély bizonyítéka gyanánt. Add az első teljes búcsút nekem, a többit a purgatóriumban szenvedő szegény lelkeknek. Oh Jézus, engedd, hogy szent kereszted és kereszthalálod ne legyen reám nézve hiábavaló. Vezess engem kereszted útján Hozzád az égbe! Amen.
 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Mélységből Magasságba
  2021-03-12 23:48:16, péntek
 
  Az emberi test csak 45 egységnyi fájdalmat tud elviselni, de a szülés idején egy nő akár 57 egységnyi fájdalmat is elvisel, ez egyszerre 20 törött csontot jelent....
Soha ne mondd egy nőnek, hogy NEM TUDJA MEGTENNI.... emlékezz arra, hogy csak ő tudott táncolni két szívvel 💕... egyedül. négy tüdővel lélegzett...
Két világ súlyát csak a hasában tudta cipelni, és élete mélyén életet adott...
NE MONDD MEG NEKI, HOGY VALAMIRE NEM LEHET... mert mindenre képes!!!



 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
A pap aki nem tudott hazudni...
  2021-03-12 23:44:23, péntek
 
  Gábor Bruno
Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájc-ból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzák. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit -mondta a hölgy és már át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? -kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!



 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Példaértékű írás, történet....💕
  2021-03-12 23:38:51, péntek
 
  Gabor Braun
"Életképtelennek ítélt szüleim csodálatos élete
Apám 20 éves volt, mikor a katasztrófa bekövetkezett egy banális baleset kapcsán, amikor egy lovaskocsi kihajtott elé. Senki másnak semmi baja nem lett, a ló megijedt egy kicsit, a motor visszapillantó tükre letört, apám viszont tehetetlenül feküdt az aszfalton, mert eltört a gerince. Soha többé nem állt a lábára.
Anyám 14 éves volt, mikor az addigi élete atomjaira hullott. Egy TBC szövődményeként kialakult gerincbetegség következtében soha többé nem tudott önállóan járni.
Apám, Szentendre egyik legszebb fiatal férfijaként elvesztette az állását, a menyasszonyát, az önállóságát, a mozgékonyságát.
Anyám, a tehetséges szavaló, “akiből akár színésznő is lehetett volna", Szentesre került középiskolába, hogy közel legyen a kórházhoz. A nagymamám, autó hiányában, a karjaiban vitte el a vonaton. A középiskolás éveit szüleitől, barátaitól elszakítva, egyedül, idegenek között töltötte.
Pár évvel később Budapesten találkoztak egy rehabilitációs központban. Hónapokat töltöttek együtt az intézetben, és egymásba szerettek. A védett, segítő környezetből kikerülve apám visszaköltözött Szentendrére, míg anyám hazajött Kecelre. Semmi esély nem volt a közös jövőre. Messze voltak egymástól, mindkettőjüket alkalmatlannak tartották az önálló életre, és mindenki arra biztatta őket, hogy verjék ki a fejükből a másikat.
Akkor még nem volt akadálymentesítés. Egy mozgásában korlátozott ember bénának, rokkantnak, betegnek, de legalábbis fogyatékosnak számított.
Apám és anyám fittyet hányva a világra 1967-ben házasságot kötött, és Kecelen, nagyszüleim házában közös életet kezdtek. Fogalmuk nem volt arról, hogy mi hogy alakul, csak annyit tudtak, hogy együtt akarnak élni. Tíz éven belül ez a két ember saját vállalkozásba fogott, házat épített magának, és nem egy, hanem két egészséges gyermeket hozott erre a világra. Én lettem a másodszülött ebben a családban.
A nővéremmel együtt úgy nőttem fel, hogy nem láttam soha apánkat a lábán állni. A balesetet követő több mint 40 évét tolószékben töltötte. Könyvekből és egyetemeken tanult barátait hallgatva egyedül programozóvá képezte magát, és könyvelőprogramokat írt.
Anyánk nem nagyon hagyta el a házat. Nem tudott kapaszkodás nélkül járni. Ő egy telefonnal a kezében varrodát működtetett, és több mint tíz varrónőnek adott évekig munkát.
Gyerekként, ha valami rossz fát tettünk a tűzre, nekünk kellett jelentkeznünk a nyaklevesért. Soha nem futottunk el, meg se fordult a fejünkben. Csak abban csaltunk, hogy kicsit lelassítottuk a lépteinket, mikor a pofonért mentünk. Tudtuk, hogy minél később érünk oda, annál kisebb lesz a lendület.
Már általános iskolás korunkban hivatali ügyeket intéztünk. “Bemész a Tanácsházára, az emeleten jobbra a második irodába, megkeresed a Kovácsnét, és azt mondod neki, hogy te vagy a Dúcz Béla lánya, és azért jöttél, hogy..." Míg az emeletre értünk, épp volt annyi időnk, hogy megjegyezzük, pontosan miért is jöttünk. �Saját magunknak vásároltunk ruhákat. Anyuék a kocsiban vártak, mi pedig az üzletben megkértük a megdöbbent eladót, hogy kivihessük megmutatni a szüleinknek, mit szeretnénk megvásárolni.
Egyedül költöztem be középiskolai kollégiumba. A szüleim ekkor is az autóban vártak, míg én felhordtam a dolgaimat, és egyedül berendezkedtem. Néha leszaladtam az autóba, sírtam egy kicsit a feszültségtől, Anyuék megnyugtattak, majd visszamentem folytatni a dolgomat.
Apám távirányításával autót is szereltem. Tévedhetetlenül tudta fejből, hogy hol, milyen cső és vezeték van a motortérben, és melyikkel mit kell csinálni. Pontos instrukciói alapján bármilyen problémát megoldottunk. �Édesapám a tolókocsiban ülve tanított meg biciklizni, görkorcsolyázni, és rendszeresen tollaslabdázott velünk. Ilyenkor az átlagnál többet kellett futnunk, mert amikor ő tévesztett, akkor is mi szedtük össze a labdát.
Nálunk mindig hangos volt a ház, sokat kiabáltunk. A mi szüleink nem jöttek oda, ha valamit akartak, hanem kiabáltak, hogy mi menjünk hozzájuk. Ezt aztán megszoktuk mi is. Nálunk mindig hangos volt a ház, mert mindig tele volt emberekkel. A szüleim nem mentek sehova, így a világ jött el hozzájuk. Szerettek nálunk időzni a szomszédok, a barátok, később a mi barátaink előtt is mindig nyitva állt az ajtó.
Élet volt a két életképtelennek tartott ember otthonában. Pezsgő, vidám, szeretetteljes élet.
Soha nem éreztem azt, hogy hátrányos helyzetű lenne nálunk bárki is. Azt, hogy valami nem megszokott, a külvilágról olvastam csak le, amikor megbámultak és sajnálkozó tekintettel néztek ránk az utcán, vagy amikor készségesen odaugrott valaki segíteni, amikor 40 kilósan éppen rángattam apámat a tolószékben egy lépcsőn le vagy fel. Ilyenkor mindig udvariasan el kellett magyaráznom a jószándékkal közeledő idegennek, hogy a legtöbb, amiben segíthet, ha egy lépéssel odébbáll, mert én pontosan tudom, hogy hol, hogyan kell megfogni azt a tolószéket, és milyen szögben kell megdönteni ahhoz, hogy ne borítsam ki a székből apámat. És soha nem fordult elő, hogy kiborítottam volna. Apám bízott bennem, én pedig hittem a bizalmában.
Hogy mi volt, ami ebben a két emberben a lelket tartotta?
Apám soha nem vesztette el a gyermeki kíváncsiságát. Ő azért jött ide, mert ki akarta próbálni, hogy így hogyan megy az élet. Mindent ki akart próbálni, meg akart nézni, el akart olvasni, meg akart hallgatni és meg akart kóstolni. A temetésén egy barátja azt mondta róla: “Sokkal többet élt, mint bárki gondolta volna, de sokkal kevesebbet, mint amennyit szeretett volna." Mert ő ilyen élhetetlenül nehéz körülmények között is imádott élni.
Anyám pedig egyszer azt mondta, hogy ő úgy gondolja, nem boldogtalanságra született. Nem szeretett boldogtalan lenni, ezért mindent elkövetett, hogy ne is legyen az. Csak így egyszerűen. �Ő még köztünk maradt apám halála után pár évig, hogy a legnagyobb válságomon szelíd bölcsességével, rendíthetetlen szeretetével és támogatásával átsegítsen. �Aztán, amikor úgy látta, hogy most már menni fog, akkor csendesen, fáradtan, de határtalan nyugalommal lépett át a végtelenbe.
Azóta is velem vannak mind a ketten, hogy egy pillanatra se felejtsem el, hogy nincs lehetetlen, és a legkilátástalanabb helyzet is jóra fordulhat."
Ducz Annamária
Ducz Ladybug Katalin




 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
József, az ács, Istennel beszél
  2021-03-11 17:20:39, csütörtök
 
 
Magasságos
Te tudod: nehéz az apaság,
Amit az én vállamra tettél.
Apja volnék- és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szomorú szemek
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni,
S azután is óvni lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig.
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja.......
Vezetném és Ő vezet engemet,
Csak azt tudom, a Te utadon jár
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja — én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Reményik Sándor




 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
A kertész
  2021-03-11 10:52:29, csütörtök
 
  A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizlibokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan, mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte, mintha beszélne hozzá, és ezt mondaná: Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák, és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj, és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, szemben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted, de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel, amikor meglátod a termésedet.

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni, milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt, mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak, és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki??

Isten gyöngéd hangon így felelt: A te életedben Én vagyok a kertész.
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket, és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: Ne aggódjatok életetekért!
Ámen



 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Vízkereszt
  2021-01-05 23:15:18, kedd
 
  VIZKERESZT
Urunk, Jézus Krisztus, Te azt a parancsot adtad tanítványaidnak,
hogy békét vigyenek minden házba, ahová bemennek.
Áldd, meg, kérünk, ezt a családot, halmozd el ajándékaiddal.
Jöjjön el hozzájuk is az üdvösség, mint ahogy Zakeus házát is üdvösséged kegyelmével árasztottad el. Töltsd el a háziak szívét bölcsességgel és szeretettel, jósággal és hűséggel, örömmel és békességgel, hogy az erényekben téged szolgáljanak, és ezáltal kiérdemeljék, hogy örök lakásodba fogadd őket, és dicsőségedben mindig Veled legyenek. Mindörökkön örökké. Amen.




 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Január 6., Vízkereszt ünnepe.
  2021-01-05 23:13:49, kedd
 
  Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.
Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.
Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.



 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 216 
2022.07 2022. Augusztus 2022.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 120 db bejegyzés
Összes: 8494 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 467
  • e Hét: 467
  • e Hónap: 7326
  • e Év: 188305
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.