Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
Megbocsátod-é?
  2017-07-22 15:29:22, szombat
 
  Dsida Jenő

Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Amit tanultam
  2017-07-15 17:21:31, szombat
 
  Dsida Jenő

Amit tanultam

Koptatja lassan minden hullám
Az Óceánnak partjait -
Az élet sok-sok napja mulván,
Tanultam én is valamit.

Megtanultam, hogy nagy az ára
Egy bimbónak, ha leszakad,
S epedvén örök illatára,
Letépnem sohasem szabad!

Már tudom, hogy csak addig vágyom
Tavaszra, amíg itt a hó,
Csak addig édes minden álom,
Ameddig álom s nem való.

Kíváncsi, lázas kérdezésre
Már tudom: mi a felelet,
De megfizettem nagyon érte:
Virágom, álmom odalett.

Az élet sok-sok napja mulván,
Csak egy tudás maradt enyém, -
Így koptat lassan minden hullám
Az Oceánnak mederén.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Tavaszi rózsatőhöz
  2017-07-15 15:43:25, szombat
 
  Dsida Jenő

Tavaszi rózsatőhöz

Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág; -
Sírás nélkül nem nézhettem reád...
Olyan szomorú volt a búcsuzás!

És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.

Oh, köszönöm neked!

Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Nyáresti áhítat
  2017-07-10 10:50:13, hétfő
 
  DSIDA JENŐ

NYÁRESTI ÁHÍTAT

Lépkedj vigyázva, kedves!
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.

Az Úr mennydörög olykor,
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,

máskor csókokba csattan
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben,
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Kicsi rózsa...
  2017-07-08 20:30:20, szombat
 
  Dsida Jenő

Kicsi rózsa...

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy friss harmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Virág a Zazarban
  2017-07-08 20:28:58, szombat
 
  Dsida Jenő

Virág a Zazarban

Rohan, suhan a kis folyó,
a hegyek között zúgó zápor
veri tán a patakok tükrét,
mert habja szennyes, dagadó
s partján a büszke fenyő-tábor
nyughatatlanul szimatol.

Most hirtelenül összenéznek,
komoran, némán mind a fák,
aztán vészesen zúgni kezdenek:
A szennyes árban egy virág,
martalékául annyi vésznek -
a szálas fenyők összenéznek.

Állj meg, rohanó kis folyó!
mire neked a virág szirma?
... Hisz olyan fehér, mint a hó
és a te karod fekete,
piszkosan, rútan ölelő...
Az egész liget mintha sírna.

És egyre, egyre megy a víz,
a kövek között harsogtatva
felgerjedt, szürke habjait -
A virág, amit tovavisz
szirmait sírva nyújtogatja:
Hát senki, senki sem segít?!

Zokogva zúgnak fel a fák,
tehetetlen dühös haraggal
hajolnak mind a víz felé, -
koronájuk egymásnak nyargal
és recseg-ropog ezer ág
sírnak, zokognak mind a fák.

A virág elmegy... A vihar
utolsót tép a fák lombjában,
aztán csend lesz, néma csend...
Egy kicsi fenyő egymagában
sír még a parton odafent
s csak a halk eső permetez.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
A kovakő
  2017-05-10 15:27:46, szerda
 
  Dsida Jenő

A kovakő

Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak
és néha-néha lángja is lobog.

Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok,
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot
fény-boldogság és béke veletek!

E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Én hívlak élni
  2017-05-09 20:16:58, kedd
 
  Dsida Jenő

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Óda az édesanyámhoz
  2017-05-09 19:21:00, kedd
 
  Dsida Jenő

Óda az édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön,
mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szívek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.

Nézem, látom a telt zsákú sok évet
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mind éltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.

Te vagy az, aki mindenkinek ad,
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.

... Hadd legyek hát én az igazi zengő,
kis régi gyermek rombadőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Mosolygó, fáradt kívánság
  2017-04-27 13:35:02, csütörtök
 
  Dsida Jenő

Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 1321 db bejegyzés
Összes: 7757 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 676
  • e Hét: 10717
  • e Hónap: 72343
  • e Év: 444438
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.