Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Télutó hava
  2018-02-20 18:44:15, kedd
 
  Kányádi Sándor

TÉLUTÓ HAVA

Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek fűzfák
nagyokat nyújtózva.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Betemetett a nagy hó
  2018-02-08 16:13:17, csütörtök
 
  Kányádi Sándor

Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Elnémult a kis patak
  2018-02-06 17:45:43, kedd
 
  Kányádi Sándor

Elnémult a kis patak

Elnémult a kis patak,
elakadt a hangja,
jég födte be s a jeget
öles hó takarja.

Azt se tudnád, hol lehet,
merre volt a medre,
partja közét a nagy hó
színültig befedte.

De a füzek, az öreg
girbe-gurba strázsák,
az elnémult patakot
télen is vigyázzák.

Ösvény is fut rajta friss,
naponta-vert ösvény,
hogyha volna korcsolyám,
magam is felkötném.

Beállnék a gyermekek
vidám seregébe,
s tavaszt-hozó verseket
karcolnék a jégre.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Február
  2018-02-05 14:47:42, hétfő
 
  Kányádi Sándor

Február

Reggel

Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.

Délfelé

Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.

Estefelé

Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Madáretető
  2018-01-30 01:53:39, kedd
 
  Kányádi Sándor

Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem- szerzett kenyerem.

Csettegess rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen sem voltak embertelenek.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
A vers az, amit mondani kell
  2018-01-26 21:44:04, péntek
 
  Kányádi Sándor

A vers az, amit mondani kell

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:

- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?

- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.

Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.

A vers az, amit mondani kell.

Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.

A vers az, amit mondani kell.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Ha a napnak
  2018-01-24 16:56:05, szerda
 
  Kányádi Sándor

Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Négy évszak
  2018-01-17 19:47:41, szerda
 
  Kányádi Sándor

Négy évszak

Ősz

vásott holdsarló
keleten rizset nálunk
búzát arattál

sír a hegedűd
mint a nyers fa a tűzön
eláztál tücsök

ködben a torony
megnyirkul a harangszó
mire ideér

Tél

fehér a világ
mint a lelkiismeret
rossz a hasonlat

halott kovácsok
üllőitek hallom az
öles hó alól

ezt a telet csak
ezt éljük túl - tavaly is
ezt hajtogattuk


Tavasz

füttyent a rigó
virágba borul egyből
minden sombokor

virágba borul
a sombokor fütyülni
kezd minden rigó

hallgatózik a
csönd is - zsolozsmáznak a
májusi méhek


Nyár

mondd meg kakukk de
mégse - már kezdenének
elfelejteni

takard takard el
súgta a lány takard el
a teleholdat

árnyas diófa
mit meg nem adnék fele
királyságodért
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Jön január
  2018-01-05 14:10:03, péntek
 
  Kányádi Sándor

Jön január

Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán óvsárolják
Januárt a zajgó csókák.

De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.

Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.

Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.

A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Ballag már
  2018-01-01 12:52:21, hétfő
 
  Kányádi Sándor

Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 257 db bejegyzés
e év: 609 db bejegyzés
Összes: 9711 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1118
  • e Hét: 1118
  • e Hónap: 83154
  • e Év: 183184
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.