Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Az ősz a rétre kék tavat varázsolt
  2017-07-18 16:35:00, kedd
 
  Juhász Ferenc

Az ősz a rétre kék tavat varázsolt

Az ősz a rétre kék tavat varázsolt,
pedig tegnap még csupa hamvadás volt,
kikericsek, kikericsek kékje
borzolódik, néz a hamvas égre.
Libák ülnek benne, mint a tóban,
ringanak és alszanak csomóban,
csillag-szemmel a napra vigyáznak,
vagy a tollaik közt bogarásznak.
S ím, egyszerre rikoltva zendűlnek,
mit tudom én miért? fölrepűlnek.
Lobognának, de nehezek, lomhák,
hasukkal a fodrokat sodorják,
s csillog, habzik, gőzöl, mint a víz,
lábaiktól a sok kikerics.
S csillog, habzik, gőzöl, mint a víz,
szárnyaiktól a sok kikerics.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
Kikericsektől lila most a rét
  2017-04-18 15:17:53, kedd
 
  Juhász Ferenc

KIKERICSEKTŐL LILA MOST A RÉT

Kikericsektől lila most a rét,
kikerics, kikerics, utolsó üzenet!
Libegnek könnyedén a könnyű jegenyék,
vacognak álmosan a zsibbadt levelek.
A párás őszi légben fecskék koszorúja,
a rét kinyitja még ezer szemét,
kikerics, kikerics, kék lángba borúlva
ropog a rét és füstöl a rét.
Mint óriás arany-lúd száll a nap,
örök vándor, örök vágyakra éhes
és szór a tájra arany tollakat,
a reggel-tojásból kibúvó estére vén lesz!
A kikericsek közt a réten át
szekér jön, ballagó jámbor tehenek,
csipegetik a füvet a libák,
gyerek kiált: ,,Kikericsek, ni, kikericsek!"
Vadlibák gág-ja fönt az őszi fényben,
s felelnek rá a lenti libák,
nyújtott nyakkal, ők is szállni készen
lebegtetik szárnyukat és szól a gág, a gág!
S fölrebbennek lomha szárnyveréssel,
az égbe vágyó tolluk hogy zizeg!
S csobbannak, mint a víz, ha éjjel
vadlúd veri: a kikericsek, a kikericsek.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
A csönd virága
  2017-04-18 15:15:40, kedd
 
  Juhász Ferenc

A csönd virága

A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel

Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak

egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
A mindenség szerelme
  2017-03-10 14:36:37, péntek
 
  Juhász Ferenc

A mindenség szerelme


Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.

Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...

.Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.

Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...

És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.

És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
Tavasz-elő
  2011-03-26 11:08:53, szombat
 
  Juhász Ferenc

Tavasz-elő

Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz faárnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
A sóhajtalan sóhaj
  2011-02-27 21:31:17, vasárnap
 
  Juhász Ferenc

A sóhajtalan sóhaj

Istenem, én Istenem - sóhajtanám,
ha tudnám hogy van a titok-bőr alatt!
Talán a természet ő s ravatalán
gyíkok, denevérek, pókok alszanak.

A végtelen résszé bontott ugyanaz,
az egy-szövedék más-más alakú tűz,
mind bűntelen, csak szép létéért ravasz,
ha állva öl, áldozatot futva űz.

Látó, halló, szagló, ölő szervei
páfránylevélből, gyémántból, fog-tűből:
a jövő-mód láng-gép szerkezetei.

Én ember vagyok, élnem kell, temetnem.
Látomás-hit agyból, szívből, betűből.
S adsz időt a teremtést befejeznem?
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
Csikóellés
  2011-02-27 21:06:11, vasárnap
 
  Juhász Ferenc:

CSIKÓELLÉS

Májusi rózsák nyíltak éppen,
bodza bomlott és orgonák,
mikor a ló elleni készült.
Sokszor pihent, döcögve járt.
Pöttöm legényke jártatta lassan
virágos réten és dalolt.
Mire fáradtan hazaértek
az ég kék vállán ült a Hold.
Az istállóban, puha almon,
tajték verte ki, remegett,
szuszogtak, fújtak, fekve nézték
szétterült hasú tehenek.
Amikor a kazlak is aludtak,
s a göncöl rúdja délnek állt,
a ló megellett. Sokáig nyalta
leragadt szemű csikaját.
Anyja mellett aludt a jövevény,
dunnából kiszakadt pehely.
Sose terült a szalma szebben,
nem aludt így a hó, a tej.
Piros kalappal jött a hajnal,
intett és aztán elfutott.
A csikó fölállt, csomós kis lába
reszketett, akár a habok.
S ahogy az ablakon bedugta kék orrát
a reggel, s rájuk szagolt,
anyja hasát döfködte vidáman,
hamvas pofával megszopott.
Lombok susogtak össze-vissza,
tyúkok kotortak, boldogok,
irigységükben elhervadtak az arany szirmú csillagok.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
Juhász Gyulához
  2010-08-16 10:54:26, hétfő
 
  Juhász Ferenc

JUHÁSZ GYULÁHOZ

Az én fáim is a jegenyék,
az én egem is ez a csillagos ég.
A tápai lagzi, a bőgő brummogása,
az én földemen is zúgott zokogása.

Testvér-neved nekem a hűség,
nekem a példa, az egyszerűség.
Hányszor volt nekem intő üzenet
képen lehajló szép szakállas fejed!

Dalaid rőt rőzse-lángja mellett
melengettem az elzsibbadt lelket.
Körül a fagy roppantott egy népet:
csontot, velőt, nehéz emberséget.

Dózsa kínját te hányszor elsírtad,
nevét vérrel homlokomra írtad.
Szívig ette magát az írás,
ne feledjem, mi volt az a kínzás!

Egyhangú volt, mondják, a nóta,
a tücsöké is egy-jegyű kóta,
de tőle zeng az alkony, az arany
de mégis örök és ezer színe van.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
A kertekre leszállt a dér
  2010-07-18 03:01:32, vasárnap
 
  Juhász Ferenc

A kertekre leszállt a dér

A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.

Lassú, nehéz esők jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a hűs felhők elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.

Nézd, ez az ősz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég.
Kék füst száll, csöndes a vidék.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
A vén fa alatt
  2010-05-17 11:50:25, hétfő
 
  Juhász Ferenc

A vén fa alatt

Hogyha élne, ma negyvenöt éves
lenne és én hajolnék kezéhez,
eres kezét hosszan simogatnám,
megcsókolnám, kezemben forgatnám.
Szótlanul, vagy egyszerűbb szavakkal
szólnék hozzá, pörölve magammal.

Itt ülnénk a vén fa alatt ketten,
anyám meg ott motozna a kertben,
estefelé, öntözne, dúdolna,
s lazán omló fehér fonalakban
permetezné a víz a virágot,
s habos fejjel túrna apró árkot.

Az asztalon, mint annyiszor régen,
a levelek árnyék-sűrűjében
bor csillanna a csorbúlt pohárban,
villogna az alkonyi sugárban.
Mosoly ülne apám kék szemében,
s mennyivel több volna az enyémben.

Megbeszélnénk a világ sok dolgát,
mindannyiunk teljesedő sorsát,
s orrunkból kék füst-növényt növesztve
ülnénk, míg ő lassan fölnevetne.
Estig ülnénk, s én elnézném hosszan,
ahogy ökle az asztalon moccan.

A poharat sűrűn kocogtatnánk,
az is lehet, hogy eldalolgatnánk,
öregesen, hümmögetve, lassan,
míg a Göncöl fénylik a magasban,
s tűnődnénk, hogy szívünkből az ének,
mint könnyű füst emelkedik égnek.

Néha egy-egy gyümölcs hull a fáról,
nagyot toccsan, amikor aláhull,
kárál a tyúk, kapirgál a dombon.
Keserűség fojtogatja torkom.
Mintha apám köhögne a ködben,
figyelek a szívverés-közökben.

Nem, bolondság, tavasszal temették,
azóta már hűsebbek az esték,
azóta már szigorúbb az ének,
de a hangom nélküle szegényebb.
Erő kell, hogy magam kidaloljam.
Égitestek vezessétek tollam!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 241 db bejegyzés
e év: 1256 db bejegyzés
Összes: 7694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 17271
  • e Hónap: 58930
  • e Év: 431025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.