Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Most csak
  2017-07-28 18:09:40, péntek
 
  Bella István

Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Szavak a palatáblán
  2017-07-25 23:43:16, kedd
 
  Bella István

Szavak a palatáblán

És beírtalak Benneteket a tenger fövenyébe,
téged is napvilág szolgálólánya,
árva Babics Mária, nagyanya,
és téged is vízkérincsélő, égkoldus
Joó Sándor nagyapám,
és téged is csillagpalatáblás tanító,
néhai Bella István apám,
búza vagy kóró
az ukrán humuszban talán,
és téged is háborúnapszámos,
halál-csépelő élet,
Joó Sarolta anyám,
és titeket is Bellák, Balások, Piliárok
és titeket is, szeretteim:
MáriaMárta, Áni Máni és Tüske,
MagdolnaMárta és Balázs,
és titeket is Dömdödömszívű dobogások,
napsugárfészkű Pistinke-cinkék,
Bilincs-Bilintke, Tihamér és János,
és mind, kikről csak ennyit:
szerelmek, szeretők, barátok, barátság.
És tégeteket is, édeseim,
kikről csak azt tudom,
kisujjam görbülete vagytok,
összepöndörödő hajszálaim vagytok,
a hajam és szemem színe vagytok,
kaszává görbülő
ölelésem vagytok.

Így lássatok hát, ha látni akartok:
ég és föld között,
szemközt a végtelennel
egy kisember áll,
lábával jeleket ír a porba:
a sarka a pont, a vonás,
a talpa a vessző.

És a vak Homérosz, a tenger
elejti lantját, az időt,
ki-kinyúl minden kezével,
s hullám ujjbegyével
letapogatja,
hangosan elolvassa,
elmormolja és elmorzsolja mind.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Augusztus
  2017-07-01 01:52:54, szombat
 
  Bella István

Augusztus

Augusztus, augusztus,
búsaknak vígságpasszus,
bár bukszánk csak bukszus-
levél, busulni luxus.

Nappal tóbárka ringat,
éjjel csillag vidítgat,
én űrtornázom, úgy ám,
a Göncölszekér rúdján.

S az a sok hulló csillag,
mi szemedbe villantgat,
mind enyém, és az álom
partján én kacsázom

minddel a sima éjben.
Oldalt hajolva nézem,
ahogy kavicsként pattogva
szállnak a tükrös habokba.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Július
  2017-07-01 01:51:48, szombat
 
  Bella István

Július

Július, július,
te görögdinnye-piros
holdárus és napkofa,
ráspolyhangú naspolya.

Míg a világ hajcsizik,
hold-görgetsz és nap-gurítsz,
a sötétbe, sűrű zsákod-
ba kötöd a napvilágot.

Reggel aztán mindent kiraksz,
kinyit a napvilágpiac.
,,Ilyen még sohase volt,
ingyen van a nap, a hold!

Jöjjenek, jó emberek,
fényességet vegyenek,
ráadásnak itt egy ezüst,
szegény, holdbéli hegedüs!"
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Madár repül a föld felett
  2017-07-01 01:48:57, szombat
 
  Bella István

Madár repül a föld felett

Madár repül a föld felett,
arcát, szelíd árnyát elejti.
Ez a madár a képzelet,
aki most magát elfelejti.

Nyithatom, csukhatom szemem,
mondhatom, Klára nincsen, elszállt,
a nálam tisztább végtelen
gondolatára bízta arcát,

de nem bírom megérteni,
milyen, milyen furcsa madár az,
ki így száll, ilyen fényteli
napon, mint ahogy te szállhatsz

árny nélkül, s az is, milyen arc,
mit itt hagysz, milyen izgága árnyék?
Lélek? Képzet? Te belehalsz,
s ez nélküled is tovább száll még,

szempillám, szemhéjam alatt
rezdül tovább, és egyre mélyebb
köröket ír, már gondolat,
hasonlít már a szívveréshez.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Esti ima
  2017-02-17 18:59:32, péntek
 
  Bella István

Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
oly csönd, oly jégverem-
nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen,
hidegen eremen,
a semmit nézdelem,
nézem a semmiben,
ahogy valamisen
néz a valamiben
valami semmisem,
hát ne hagyj énvelem,
aludj mindig velem,
életem életű
életem éIete,
Egyetlen Kérelem,
ébredj mindig velem!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Egy volt-karácsony
  2016-12-14 12:53:38, szerda
 
  Bella István

EGY VOLT-KARÁCSONY

Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsán a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsbók

Mária tíz ujja -gyakd meg! -
vaskampó, vérrozsdás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.

Égen és földón jönnek
három napkeleti bölcsek
jönnek de nem köszönnek
földúrnak eget és földet.

Reményestől, szalmástól
darabokban a jászol,
mundérban béget a bárány,
homloka véres szivárvány.

Fut Mária, József, a pásztor,
botja is fut a világból
Hebeg a csöngő, a pára
ráfagy a csacsi orrára.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Ima az anyaföldhöz
  2011-07-22 18:37:59, péntek
 
  Bella István

Ima az anyaföldhöz

Két idézőjel közt némuló idézet:
születés és halál igézetében élek,
csak azt nem tudom, kinek az igéje
vagyok - csöndé? fényé? - vagy az istené-e?
Valamikor apám szerelmes szava voltam,
anyám szája szélén övémként mosolyoltam.
Apám, anyám a földé, de ki fogadt örökbe
engem, a szó, a fény-e, és percre vagy örökre,
hogy ha el kell hullni, ha el kell halkulni,
szó és száj nélkül is - a hallgatáson túli
Akkoron - akkor és addig beszéljek,
amíg fű, föld, gyökér, kő meg nem értnek,
s mit bűntelen ütöttem, a testemnyi sebet,
megbocsájtja fölöttem az anyaföld s beheged.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Hegedű
  2011-07-17 13:15:26, vasárnap
 
  Bella István

Hegedű

Ahogy a fűbe lehasalt,
s levette szemüvegét,
körbe, mint középkori lant,
megpendült füvenként a rét.

Ahogy megrezzent szeme,
s ide-oda, mint cimbalom-
verők, villant tekintete,
hullani elállt a lomb.

S hogy mozdult, kényesen feküdt,
árnyát, mint ügyes muzsikát,
finom, törékeny hegedűt,
állukhoz szorították a fák,

ekkor... Ekkorra elaludt,
s a fák, a levegő, a rét,
szelíd, megjuhászodott
vadak, nézték a zenét,

a zenét, mi nem is volt zene,
csak arc, csak kéz, csak a csecs-
szopó kisbabák üteme:
csend, szuszogás és újra csend.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Nyár
  2011-06-18 23:49:53, szombat
 
  Bella István

Nyár

Megfojt e súlyos ragyogás,
amit torkomra ráfon
e nyári ítélethozás
sugarakból, virágból.

Szomjuk nem lehet oltanom.
A nagy forróság földönt.
Az ég, a kéklő oltalom,
itt züllik a mezőkön.

Befele lát már csak szemem,
de így is egyre látom:
tétova lepke, szerelem,
izzik egy zöld faágon.

A nyár, bokáig meztelen,
kövek parazsán lépdel.
Közelről asszonyarca van.
Mint te, olyan egészen.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 945
  • e Hét: 945
  • e Hónap: 67514
  • e Év: 527721
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.