Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Szeretem benned
  2017-11-24 13:40:38, péntek
 
  Bella István

Szeretem benned

az eget,
őszi szél leheletet,
omlatag romnál elszaladt,
zöldgyöngyű gyíkot fű alatt,
selymes sás suttogó fejét,
a lányhangú tücsökzenét,
lenge derekú, ingatag,
fénykoszorús fűszálakat,
bomló orgona illatárt,
a pettyes katicabogárt,
a munka lázas énekét,
kibomlott keblű, selymű rét
illatát, napot az egen,
a teremtésnek szertelen
örömét, ringó réteket,
feslő, bimbózó életet,
viharzó kürtű gyárakat,
felettük égő álmatag
foltjaival a felleget,
a fecskéket, embereket,
arcod tavaszát, nevedet,
szeretlek, s mindent szeretek...
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Vers, őszire
  2017-11-22 02:47:51, szerda
 
  Bella István

Vers, őszire

Hova fut a nyári szél,
a tavaszi szellő,
ha hullik a falevél,
az idő őszellő.
Hát te, fázós, hova mész?
Te erdő-didergő?
- Most nyit a nagy OTP,
aranyverő erdő.
Hát te, öreg, hova mégy,
a fényt fölkavarva?
- Tele van a föld s az ég
hullongó arannyal.
Aki egy falevelet
elkap, szerencsés lesz,
boltba mehet, mindent vehet
a szerencséjéhez.
Cigijére parazsat,
cicijére lángot,
ha a tél hómadaras,
jégvirágvilágot.
Napbansütött kenyeret,
hajnalhéjú verset,
mosolygós sírás helyett
sírásos jókedvet.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Vagyok
  2017-11-11 19:02:25, szombat
 
  Bella István

Vagyok

Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.

Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.

Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom: vagyok.

Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Élek, nem én vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Szél zúdít…
  2017-10-24 17:37:51, kedd
 
  Bella István

Szél zúdít...

Szél zúdít rozsdás csillagot,
szélben bogáncs vöröslik.
Osztozkodnak az évszakok.
Iszákjuk földre öntik.

Pönög az elmúlás szele.
Hangja hulló darázsé.
Levélszó didereg, zene.
Már a hangtalanságé.

Nagyapám, túl az éjszakán,
repedt lócáján horkol.
Csillag zúzódik bajuszán,
tüsszög a csillagportól.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Köztem és köztem
  2017-09-27 11:02:58, szerda
 
  Bella István

KÖZTEM ÉS KÖZTEM

1.

Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az i d e b e n n.
Hát élek, félek, alakoskodok.

2.

Köztem és köztem ott áll a világ,
mint a tükör arcom és mása közt.
Ha rá mosolygok, ő rám: sírni ránt.
Örömet búra, bút örömre föst.
Telet játszom: hajamat behavaztam,
de velem szemben a tükörben tavasz van:
hó hullatja szirmát, vagy meggyfa-ág
Tejútja leng, az Androméda-füst
ködöl, görgeti fényét sár, virág.

3.

De jó is, hogy nem lehet ugyanaz
soha, ami magamagának látszik.
Hogy halandóban halhatatlan havaz,
hogy a mindenben esendő-én halálzik.
De ha majd szájam elé tesznek orvul,
s mosolyom dermedő jéggé csikordul,
mint gyermek, ha befagyott ablaküvegre áhít
ráírni egy szót, ródd sóhajomra azt
az egyet, Tükör, ami belülről átvilágít.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Megkövült idő
  2017-09-27 00:23:22, szerda
 
  Bella István

Megkövült idő

Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok,
megkövült idő, haláltalan világ.
Nem merek élni, lélegzeni sem,
azt hiszen néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél: dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
A világ végén
  2017-09-04 14:00:45, hétfő
 
  Bella István

A világ végén

A világ végén végül is ketten maradtak:
az árva, árva ember
meg az árva, árva, árva
emberiség.

És elindult
fönnhangon kiáltozván
az ember az emberiségben:
,,Hol vagy barátom, hova lettél?"

És elindult
fönnhangon kiáltozván
az emberiség is az emberben:
,,Hol vagy barátom, hova lettél?"

És így
tekergőztek egymás
üregeiben, járataiban,
barlangjaiban
a világ végezetéig.
Mert az ember
nem tudott emberiségül,
és az emberiség
nem tudott emberül.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Most csak
  2017-07-28 18:09:40, péntek
 
  Bella István

Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Szavak a palatáblán
  2017-07-25 23:43:16, kedd
 
  Bella István

Szavak a palatáblán

És beírtalak Benneteket a tenger fövenyébe,
téged is napvilág szolgálólánya,
árva Babics Mária, nagyanya,
és téged is vízkérincsélő, égkoldus
Joó Sándor nagyapám,
és téged is csillagpalatáblás tanító,
néhai Bella István apám,
búza vagy kóró
az ukrán humuszban talán,
és téged is háborúnapszámos,
halál-csépelő élet,
Joó Sarolta anyám,
és titeket is Bellák, Balások, Piliárok
és titeket is, szeretteim:
MáriaMárta, Áni Máni és Tüske,
MagdolnaMárta és Balázs,
és titeket is Dömdödömszívű dobogások,
napsugárfészkű Pistinke-cinkék,
Bilincs-Bilintke, Tihamér és János,
és mind, kikről csak ennyit:
szerelmek, szeretők, barátok, barátság.
És tégeteket is, édeseim,
kikről csak azt tudom,
kisujjam görbülete vagytok,
összepöndörödő hajszálaim vagytok,
a hajam és szemem színe vagytok,
kaszává görbülő
ölelésem vagytok.

Így lássatok hát, ha látni akartok:
ég és föld között,
szemközt a végtelennel
egy kisember áll,
lábával jeleket ír a porba:
a sarka a pont, a vonás,
a talpa a vessző.

És a vak Homérosz, a tenger
elejti lantját, az időt,
ki-kinyúl minden kezével,
s hullám ujjbegyével
letapogatja,
hangosan elolvassa,
elmormolja és elmorzsolja mind.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Augusztus
  2017-07-01 01:52:54, szombat
 
  Bella István

Augusztus

Augusztus, augusztus,
búsaknak vígságpasszus,
bár bukszánk csak bukszus-
levél, busulni luxus.

Nappal tóbárka ringat,
éjjel csillag vidítgat,
én űrtornázom, úgy ám,
a Göncölszekér rúdján.

S az a sok hulló csillag,
mi szemedbe villantgat,
mind enyém, és az álom
partján én kacsázom

minddel a sima éjben.
Oldalt hajolva nézem,
ahogy kavicsként pattogva
szállnak a tükrös habokba.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 30 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 2645 db bejegyzés
Összes: 9042 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2741
  • e Hét: 5288
  • e Hónap: 48917
  • e Év: 868469
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.