Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Köztem és köztem
  2017-09-27 11:02:58, szerda
 
  Bella István

KÖZTEM ÉS KÖZTEM

1.

Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az i d e b e n n.
Hát élek, félek, alakoskodok.

2.

Köztem és köztem ott áll a világ,
mint a tükör arcom és mása közt.
Ha rá mosolygok, ő rám: sírni ránt.
Örömet búra, bút örömre föst.
Telet játszom: hajamat behavaztam,
de velem szemben a tükörben tavasz van:
hó hullatja szirmát, vagy meggyfa-ág
Tejútja leng, az Androméda-füst
ködöl, görgeti fényét sár, virág.

3.

De jó is, hogy nem lehet ugyanaz
soha, ami magamagának látszik.
Hogy halandóban halhatatlan havaz,
hogy a mindenben esendő-én halálzik.
De ha majd szájam elé tesznek orvul,
s mosolyom dermedő jéggé csikordul,
mint gyermek, ha befagyott ablaküvegre áhít
ráírni egy szót, ródd sóhajomra azt
az egyet, Tükör, ami belülről átvilágít.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Megkövült idő
  2017-09-27 00:23:22, szerda
 
  Bella István

Megkövült idő

Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok,
megkövült idő, haláltalan világ.
Nem merek élni, lélegzeni sem,
azt hiszen néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél: dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
A világ végén
  2017-09-04 14:00:45, hétfő
 
  Bella István

A világ végén

A világ végén végül is ketten maradtak:
az árva, árva ember
meg az árva, árva, árva
emberiség.

És elindult
fönnhangon kiáltozván
az ember az emberiségben:
,,Hol vagy barátom, hova lettél?"

És elindult
fönnhangon kiáltozván
az emberiség is az emberben:
,,Hol vagy barátom, hova lettél?"

És így
tekergőztek egymás
üregeiben, járataiban,
barlangjaiban
a világ végezetéig.
Mert az ember
nem tudott emberiségül,
és az emberiség
nem tudott emberül.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Most csak
  2017-07-28 18:09:40, péntek
 
  Bella István

Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Szavak a palatáblán
  2017-07-25 23:43:16, kedd
 
  Bella István

Szavak a palatáblán

És beírtalak Benneteket a tenger fövenyébe,
téged is napvilág szolgálólánya,
árva Babics Mária, nagyanya,
és téged is vízkérincsélő, égkoldus
Joó Sándor nagyapám,
és téged is csillagpalatáblás tanító,
néhai Bella István apám,
búza vagy kóró
az ukrán humuszban talán,
és téged is háborúnapszámos,
halál-csépelő élet,
Joó Sarolta anyám,
és titeket is Bellák, Balások, Piliárok
és titeket is, szeretteim:
MáriaMárta, Áni Máni és Tüske,
MagdolnaMárta és Balázs,
és titeket is Dömdödömszívű dobogások,
napsugárfészkű Pistinke-cinkék,
Bilincs-Bilintke, Tihamér és János,
és mind, kikről csak ennyit:
szerelmek, szeretők, barátok, barátság.
És tégeteket is, édeseim,
kikről csak azt tudom,
kisujjam görbülete vagytok,
összepöndörödő hajszálaim vagytok,
a hajam és szemem színe vagytok,
kaszává görbülő
ölelésem vagytok.

Így lássatok hát, ha látni akartok:
ég és föld között,
szemközt a végtelennel
egy kisember áll,
lábával jeleket ír a porba:
a sarka a pont, a vonás,
a talpa a vessző.

És a vak Homérosz, a tenger
elejti lantját, az időt,
ki-kinyúl minden kezével,
s hullám ujjbegyével
letapogatja,
hangosan elolvassa,
elmormolja és elmorzsolja mind.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Augusztus
  2017-07-01 01:52:54, szombat
 
  Bella István

Augusztus

Augusztus, augusztus,
búsaknak vígságpasszus,
bár bukszánk csak bukszus-
levél, busulni luxus.

Nappal tóbárka ringat,
éjjel csillag vidítgat,
én űrtornázom, úgy ám,
a Göncölszekér rúdján.

S az a sok hulló csillag,
mi szemedbe villantgat,
mind enyém, és az álom
partján én kacsázom

minddel a sima éjben.
Oldalt hajolva nézem,
ahogy kavicsként pattogva
szállnak a tükrös habokba.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Július
  2017-07-01 01:51:48, szombat
 
  Bella István

Július

Július, július,
te görögdinnye-piros
holdárus és napkofa,
ráspolyhangú naspolya.

Míg a világ hajcsizik,
hold-görgetsz és nap-gurítsz,
a sötétbe, sűrű zsákod-
ba kötöd a napvilágot.

Reggel aztán mindent kiraksz,
kinyit a napvilágpiac.
,,Ilyen még sohase volt,
ingyen van a nap, a hold!

Jöjjenek, jó emberek,
fényességet vegyenek,
ráadásnak itt egy ezüst,
szegény, holdbéli hegedüs!"
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Madár repül a föld felett
  2017-07-01 01:48:57, szombat
 
  Bella István

Madár repül a föld felett

Madár repül a föld felett,
arcát, szelíd árnyát elejti.
Ez a madár a képzelet,
aki most magát elfelejti.

Nyithatom, csukhatom szemem,
mondhatom, Klára nincsen, elszállt,
a nálam tisztább végtelen
gondolatára bízta arcát,

de nem bírom megérteni,
milyen, milyen furcsa madár az,
ki így száll, ilyen fényteli
napon, mint ahogy te szállhatsz

árny nélkül, s az is, milyen arc,
mit itt hagysz, milyen izgága árnyék?
Lélek? Képzet? Te belehalsz,
s ez nélküled is tovább száll még,

szempillám, szemhéjam alatt
rezdül tovább, és egyre mélyebb
köröket ír, már gondolat,
hasonlít már a szívveréshez.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Esti ima
  2017-02-17 18:59:32, péntek
 
  Bella István

Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
oly csönd, oly jégverem-
nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen,
hidegen eremen,
a semmit nézdelem,
nézem a semmiben,
ahogy valamisen
néz a valamiben
valami semmisem,
hát ne hagyj énvelem,
aludj mindig velem,
életem életű
életem éIete,
Egyetlen Kérelem,
ébredj mindig velem!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Egy volt-karácsony
  2016-12-14 12:53:38, szerda
 
  Bella István

EGY VOLT-KARÁCSONY

Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsán a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsbók

Mária tíz ujja -gyakd meg! -
vaskampó, vérrozsdás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.

Égen és földón jönnek
három napkeleti bölcsek
jönnek de nem köszönnek
földúrnak eget és földet.

Reményestől, szalmástól
darabokban a jászol,
mundérban béget a bárány,
homloka véres szivárvány.

Fut Mária, József, a pásztor,
botja is fut a világból
Hebeg a csöngő, a pára
ráfagy a csacsi orrára.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 2077 db bejegyzés
Összes: 8481 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1383
  • e Hét: 12830
  • e Hónap: 52297
  • e Év: 690029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.