Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Emberi Délkörön
  2018-06-19 00:49:48, kedd
 
  Bella István

Emberi Délkörön

Egy gyerek gyufásdobozában
kaparásznak völgyek, hegyek,
csillagok, idők összezárva
virágzanak és vérzenek,
világoznak, bevégzenek.
Most füléhez tartja, összerázza
- fél arca vén, fél meg gyerek -
s hallgatja, hogy hemzseg, pezseg,
nyilall az idő muzsikája,
hogy rágja egymást, hogy danássza
kínját a katicaképzelet.

Mert minden szabad akar lenni.
Az is, ami az emberi
nyelven nem tud szólni, szeretni,
csak nyögni, nyűgni, nyüszíteni,
csak kő-ni, vas-ni, fém-zeni,
mert minden maga akar lenni
szabaddá: szín, fény és süket
csönd, maga akar lehetni,
nem rácsokként rácsokat szeretni,
szabadság helyett képzetet.

Én a más vagyok. A vétlen véletlen,
aki te is lehetnél: élni-egy.
De másként megismételetlen,
és másképp, másként egyetlenegy.
Mert a más vagyok. Hiába látszom
magadnak, magaddá nem tehetsz,
másikam lehetsz csak, másamnak se másom,
mert mint mind, magaddá egyetlenedsz.

Fönt és lent, belül és kívül
egyszeri s változó, özön,
része mindnek, mi megkövül,
s lehel újra örökösön
ugyanegy új és volt körön,
- számomra nincs rajtam kívül
hely az emberi délkörön.
Szabadságom és börtönöm
én vagyok egyesegyedül.

De adni akarok. Mindent odaadni
annak, kié. Csupa másból vagyok.
Vissza a földnek a földet, ragyogni
a fényt a fénynek, haragnak a dacot.
Vissza az énnek az ént, s mert halni
születtem, halálból vagyok,
a halált is vissza kell adni
a halandóságnak, ha meghalok.

De amíg élek, visszalehelem
a levegőt, tágítom az eget,
a föld terhes hasát; számból etetem
a növényt, itatok esőt, tengereket,
fiammá fogadom, s fölnevelem
a munkát, a nevemet
neki adom, szépnek keresztelem,
ami még nincs, ami még szerelem.

*

Reggeledik. Babafény kaparássza
a rácsokat, az éjszakafedelet.
Moccanászik a rét rovarzó lába.
Füvek emelik - föl! föl! - az eget.
Meglátszik körülem a lehelet.
Zászlózik, int, jelez a pára,
hogy itt vagyok, élek és lehetek
egyetlenegyszer és utoljára.

A többi föld. Katicaképzelet.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Gyönyörűen
  2018-06-02 19:46:44, szombat
 
  Bella István

Gyönyörűen

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz,
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet,
nem kezdte ki a mosolyod.

Felhúzhatod a kezemet,
mezítelen bőröd alá,
felöltheted életemet,
lámpaernyőd leszek akár.

Kinyithatod a vállamat,
nyarak lógnak benne, minden ruhád,
tüdőm tükrében lásd magad,
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld.

Én már semmit se akarok,
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott,
nyílt szemedben késként forogni.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Vázlat
  2018-06-02 19:41:44, szombat
 
  Bella István

Vázlat

Hálóval, szerszámaival,
jön a távolban a vihar.
Megáll, válláról leveszi
a likas esőt, kiveti,
s lassan, majd megszakad bele,
húzza, ereszti lefele.

Lenn ficánkol, elsiklana,
borzong az akác, a tuja.
Villan a tükörlevelű
nyárfa, s nagy gyorsan lemerül,
csak a morc teknőc, a falu
lapul meg mozdulatlanul.

De már feszül, elnehezül
a háló, már húzzák odafönt,
s szállnak, - ahogy a vén keze
engedi, s húzza - fölfele
házak, kutak, sikátorok.
A füsthinaras házsorok.

Ki állhat ott? Nem érdekel.
Érzem, hatalmas kéz emel,
s nem akarok lenni, csak az
ő foglya, szelíd kishala,
s szállni, benne, az ismeretlen
fényű és sötétű vizekben.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
A hiány hét napja
  2018-06-02 15:15:05, szombat
 
  Bella István

A hiány hét napja

Ma még tegnap van, ma még itt vagy,
holnap ma lesz, még el se mentél,
harmadnap: mért ment el, ha itthagy,
a negyedik nap eleven tél,
az ötödik késekben ázik,
a hatodik jég, de mintha égne,
hetedik: hiányzik, hiányzik, hiányzik.

És: itt van, itt van! Földön. Égen.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Nem verset
  2018-06-01 14:28:22, péntek
 
  Bella István

Nem verset

Mióta megtudtam, azóta
úgy fénylenek a levelek,
mióta megtudtam, adósa
vagyok mindenkinek.

Neked is fű és neked is levél.
És neked is, gyatra gyom.
Megitattál, megetettél,
s levél sár, árny-alom.

Neked is föld. És neked is színek.
Részeim voltatok,
mégis, egyszerre veszitek
vissza, ami vagyok.

Törlesztgethetném rnáshogy is,
vénperc percentesen.
De félek, egyenkint elfogy és
semmim sem leszen.

Ezért nem verset írok itt,
de adóslevelet
romló testemről, amit
nekem hitelezett

egy árnyék, kiről csak azt tudom,
hogy fény, fű és levél,
s kinek meghalni tartozom
már az életemért.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Ima az anyaföldhöz
  2018-06-01 14:18:16, péntek
 
  Bella István

Ima az anyaföldhöz

Két idézőjel közt némuló idézet:
születés és halál igézetében élek,
csak azt nem tudom, kinek az igéje
vagyok - csöndé? fényé? - vagy az istené-e?
Valamikor apám szerelmes szava voltam,
anyám szája szélén övémként mosolyoltam.
Apám, anyám a földé, de ki fogadt örökbe
engem, a szó, a fény-e, és percre vagy örökre,
hogy ha el kell hullni, ha el kell halkulni,
szó és száj nélkül is - a hallgatáson túli
Akkoron - akkor és addig beszéljek,
amíg fű, föld, gyökér, kő meg nem értnek,
s mit bűntelen ütöttem, a testemnyi sebet,
megbocsájtja fölöttem az anyaföld s beheged.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Pipacsok, lángok
  2018-05-18 01:43:10, péntek
 
  Bella István

Pipacsok, lángok

Lángokkal veri a nyár, a mély látóhatárig
menekül a mező. De meggyullad, kivirágzik.
Pipacsok tüze tombol, vereslik szakadatlan,
tétova szikraszirmuk feltámad és kirobban
mint szememből a láng is, hogy érezd, tűzbefeslett
virágok közt menekülsz, nyárral perel a tested,
pipacsok gyúlogatnak, hogy végül, elveszetten
a fölgyúlt testű rétek sorsa rajtad beteljen:

Ki lángok ellen kel fel, azt a virágok népe
szerelemre ítéli, boldog számüzetésre,
máglyára veti a nyár és fölgyújtja mint az éhes
tüzektől menekülő, verdeső messzeséget.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Nyugtalanság
  2018-05-15 23:46:27, kedd
 
  Bella István

Nyugtalanság

Istenem, jutott nekem elég
vagányság, s annyi fiatalság,
hogy ne kelljen rettegned azért,
ha éhenkórász életemért
éveim rajtad bevasalják.

Lehet, könnyelmű tékozlásom
szétfoszlik a földi magasban,
de egy maroknyi tisztaságot,
egy marék tüzet viszek magammal.

Csak annyit, ami már elég,
hogy teljesen el ne adósodjak.
Egy marék tűz, szemrésnyi ég,
egy tenyér víz a szarvasoknak.

Csak annyit, amit örökös szomjad,
a szám szélét szüntelen verő
nagy víz, a semmiség sem olthat.
Sem bárki semmirekellő.

Föltartott szikár tenyeredben
így izzok a hajdankori
férfiaknál szerelmesebben.
S pucérul, szentségtelenebben,
mint bármely addigi világ
tűzhányó asszonyai.

Istenem, jutott nekem elég
vagányság, s annyi fiatalság,
hogy ne kelljen rettegned ezért
a csavargó, nyugtalan tűzért,
ahogy szívemet szólíthatnád.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Szívhangok
  2018-05-03 13:01:15, csütörtök
 
  Bella István

Szívhangok

És elkezdődött egyszer a dobogás
valami valótlanban valahol,
elkezdődött az élő és csuda-holt
világ s a világon kívüli zuhogás.

Elkezdődött, hogy rajtam kívül éltem,
még önmagam előtt, apám s anyám előtt.
Fényvonalzók zurrogtatták a levegőt
a körbeforgó kölyök-tükrök kezében.

És elkezdődtem én is, mintha
a naprendszer dobogna atomjaimban,
szívhangom fény-dobaj, s a két szemem

mintha a nap és a hold csónakja lenne,
a halál és halhatatlanság evezne
valami kiolthatatlan tengeren.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
Zúdulás
  2018-05-02 12:23:10, szerda
 
  Bella István

Zúdulás

A tájból kicsap a fű.
Micsoda tavasz!
Virágok: szökőkutak
robbannak rögökből, földből.
A kövekből szikáran zúdul a gaz.
A fák
aknát:
szikrázó rügyeket robbantanak.
S leveleket,
- szétvetik az eget,
olyan hatalmasak.

Micsoda gyönyörű harag!
Magvából kiroppan a mag,
fellövell, egyre magasabb,
- már a fény bokájáig ér -
kiömlő dac, a zab.

Hej, fiatalság, forradalom,
zúduló évszak, csak el ne hagyj!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István versei  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 203 db bejegyzés
e év: 1417 db bejegyzés
Összes: 10507 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1797
  • e Hét: 1797
  • e Hónap: 58049
  • e Év: 575096
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.