Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Milton Nascimento:Guardanapos de Papel (Papírszalvéta) dala
  2013-09-17 19:50:45, kedd
 
  Milton Nascimento:Guardanapos de Papel (Papírszalvéta) című dala:

Na minha cidade tem poetas, poetas
Que chegam sem tambores nem trombetas, trombetas
E sempre aparecem quando menos aguardados, guardados, guardados
Entre livros e sapatos, em baús empoeirados

Saem de reconditos lugares, nos ares, nos ares
Onde vivem com seus pares, seus pares, seus pares
E convivem com fantasmas multicores de cores, de cores
Que te pintam as olheiras
E te pedem que nao chores

Suas ilusőes sao repartidas, partidas, partidas
Entre mortos e feridas, feridas, feridas
Mas resistem com palavras confundidas, fundidas, fundidas
Ao seu triste passo lento pelas ruas e avenidas

Nao desejam glorias nem medalhas, medalhas, medalhas
Se contentam com migalhas, migalhas, migalhas
De cancőes e brincadeiras com seus versos dispersos, dispersos
Obcecados pela busca de tesouros submersos

Fazem quatrocentos mil projetos, projetos, projetos,
Que jamais sao alcancados, cansados, cansados
Nada disso importa enquanto eles escrevem, escrevem, escrevem
O que sabem que nao sabem, e o que dizem que nao devem

Andam pelas ruas os poetas, poetas, poetas
Como se fossem cometas, cometas, cometas
Num estranho céu de estrelas idiotas e outras, e outras
Cujo brilho sem barulho veste suas caudas tortas

Na minha cidade tem canetas, canetas, canetas
Esvaindo-se em milhares, milhares, milhares
De palavras retrocedendo-se confusas, confusas, confusas,
Em delgados guardanapos
Feito moscas inconclusas

Andam pelas ruas escrevendo e vendo e vendo
Que eles veem nos vao dizendo, dizendo
E sendo eles poetas de verdade enquanto espiam e piram e piram
Nao se cansam de falar do que eles juram que nao viram

Olham para o céu esses poetas, poetas, poetas
Como se fossem lunetas, lunetas, lunáticas
Lançadas ao espaço e ao mundo inteiro, inteiro, inteiro,
Fossem vendo pra depois voltar pro Rio de Janeiro


Milton Nascimento:Guardanapos de Papel Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-09-17 19:49:43
feltöltő: venci76
nézettség: 466
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Guardanapos, de papel,
kategória: party
leírás: Milton Nascimento: Guardanapos de Papel

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Handel : Rinaldo című operáját mintázó szalvétámhoz:
  2013-02-09 06:09:09, szombat
 
  Pár darab szalvétához juthattam tegnap,köztük ehhez is, s cseredarabjaim is vannak belőle, esetleg ha megtetszene valakinek,szívesen cserélek belőle. Ehhez szeretnék egy bejegyzést tenni most:



Link



A Rinaldo Georg Friedrich Händel 1711-ben írt, három felvonásos operája, amelynek olasz nyelvű szövegkönyvét Torquato Tasso nyomán Giacomo Rossi írta. Az operát 1711-ben mutatták be Londonban. A zeneszerző az operát 1717-ben és 1731-ben átdolgozta.

A mű keletkezése :

A Rinaldo Händel első Londonban bemutatott operája. A zeneszerző 1710 végén érkezett először Angliába Hannoverből, egy meghívásra. A Queen's Theatre igazgatója, Aaron Hill egy olyan olasz operát kívánt bemutatni, amit kifejezetten London számára írtak. Ráadásul ki akarta használni a színház korszerű színpadi gépezetét, hogy látványos színpadi megoldásokkal egészíthesse ki a virtuóz olasz énekművészetet. Megbízta Giacomo Rossi olasz költőt és nyelvtanárt, hogy Torquato Tasso, a 16. század második felében született, A megszabadított Jeruzsálem című eposza alapján írjon szövegkönyvet, Rinaldo címmel. A komponálással Händelt bízta meg, aki - a források szerint rendkívül rövid idő alatt, állítólag mindössze tizennégy nap alatt - készült el az opera zenéjével. Igaz, korább műveiből is felhasznált több részt. Például Almirena Bel piacere e godere és Argante Basta che sol tu chieda áriáját az Agrippinából, a Sibillar gli angui d'Aletto az Aci, Galatea e Polifemo című drámai kantátájából, vagy Almirena Lascia ch'io pianga áriája az Il trionfo del tempo e del disinganno oratóriumból való. Források szerint az áriák mintegy kétharmadát kölcsönözte korábbi műveiből.

A történet az első keresztes háború idején játszódik, a történelmi eseményekbe ágyazva egy szerelemi történetet, amelynek nem történelmi szereplőit (Rinaldo, Almirena, Argante, Armida) Hill találta ki.

Szereplők :
Szereplő Hangfekvés
Goffredo (Bouillon Gottfried), a keresztesek vezére kontraalt, az 1731-es átdolgozásban tenor lett
Rinaldo, nemes ifjú, keresztény harcos alt (eredetileg alt kasztrált)
Almirena, Goffredo lánya szoprán
Argante, Jeruzsálem királya basszus, 1731-ben kontraalt lett, ma basszusok éneklik
Armida, Damaszkusz királynője, Argante szerelme szoprán, 1731-ben kontraalt lett, ma szopránok éneklik
Keresztény varázsló basszus, 1731-ig kasztrált alt
Hírnök tenor
Két sellő szoprán
Egy asszony szoprán
Eustazio, Goffredo bátyja alt (eredetileg alt kasztrált), az 1717-es átdolgozásban megszűnt szerep
Sellők, szellemek, tündérek, tisztek, őrök, kísérők

Helyszín: Jeruzsálem és környéke.
Időpont: 1099.

Cselekmény :

Első felvonás :

Goffredo a keresztény seregével körbevette és ostromolja Jeruzsálemet, amit a szaracén király, Argante ural. Goffredo ígéretet tesz Rinaldónak, az ifjú lovagnak, hogy amennyiben sikerül bevenni a várost, elnyerheti Almirena, Goffredo lányának a kezét. Erre Almirena győzelmet hozó bátor harcra kéri Rinaldót. Egy hírnök Armida érkezését jelzi, és a megbeszélésen Argante háromnapos fegyverszünetet kér Goffredótól, amibe az beleegyezik. Ekkor tüzes szekéren alászáll az égből Damaszkusz királynője, a boszorkány Armida. Armida Argante szerelme, és azért jött, hogy elmondja a királynak, csak akkor van esélyük az ostrom visszaverésére, ha elpusztítják Rinaldót. Almiréna és Rinaldo szerelmet vallanak egymásnak, ekkor lép közbe Armida, aki elragadja Almirénát. A kétségbeesett lovagra Goffredo és Eustazio talál rá. Lánya eltűnése miatt Goffredo és testvére, Eustazio elhatározza, hogy egy keresztény varázsló segítségét kéri.

Második felvonás :

Goffredo, Eustazio és Rinaldo a tengerparton bolyongva keresik a varázslót, amikor egy Almirena képében megjelenő szellem Rinaldót egy hajóra akarja csábítani, ebben két sellő is segíti. Némi habozás után Rinaldo felmegy a hajóra, pedig a vezér is vissza akarja tartani. Most már Armida palotájában vagyunk, ahol Almirena szomorkodik fogsága miatt. Érkezik Argante, és szerelmet vall Almirénának, de a lány visszautasítja közeledését. A kelepcébe csalt Rinaldónak viszont Armida bizonygatja az iránta felébredő szerelmét, de ő is visszautasításra talál. Armida azonban Almirena alakjában is szerencsét próbál, ám így sem jár sikerrel. Armida még Almirena alakjában összefut Argantével, aki szerelmét bizonygatja Almirena iránt. Armida éktelen dühre gerjed, és amikor saját alakjában jelenik meg, Argante neki is megismétli Almirena iránti szerelmét, és kijelenti, már nincs szüksége Armida segítségére. Armida bosszút esküdve dühösen távozik.

Harmadik felvonás:

Goffredo és Eustazio Armida vára alá érkezik, és a hegy lábánál rátalálnak a keresett varázslóra, aki elmondja nekik, hogy a keresett Almirena és Rinaldo a boszorkány fogságában van. A két férfi elindul, de a királynő-boszorkány szörnyei visszaűzik őket. A varázsló védelmet adó két varázspálcát ad át nekik, amikkel újra elindulnak, és sikerrel elérik a vár kapuját. A palota kertjében a háborgó Armida éppen le akarja szúrni Almirenát, de Rinaldo közbelép, ráadásul megérkezik Goffredo és Eustazio is. A két férfi a varázspálcáikkal sivataggá változtatják Armida kertjét, és a királynő eltűnik. A jelenlévők ünneplik megmenekülésüket, és Goffrido bejelenti, másnap újrakezdi az ostromot. Jeruzsálemben Argante is összehívja a hadvezéreit, és a közös ellenség fenyegetése ismét kibékíti Armidával. Az újrainduló ostrom során a keresztény seregek győznek, Rinaldo elfogja Argantét, és Armida is fogságba esik. Almirena és Rinaldo a közös boldogságukat ünneplik, Goffredo megbocsát a fogságba esett Arganténak és Armidának, akik - belátva tévelygésüket - felveszik a kereszténységet.

A mű színpadra állítása:


A londoni közönség fokozott várakozással fogadta Händel operájának bemutatóját, amely figyelmet az a hír is fokozta, miszerint a zeneszerző tizennégy nap alatt komponálta meg a művét. A kellő felhajtással kísért bemutatót a Haymarketen lévő Queen's Theatre-ben tartották meg 1711. február 24-én, Aaron Hill rendezésében. Az előadáson valószínűleg Händel vezényelt. A nézők nem csalatkoztak várakozásukban, a fogadtatás szinte hisztérikus volt, a siker minden képzeletet felülmúlt. A rendező a színház vadonatúj színpadi gépezetének minden trükkjét felhasználta, így az előadás olasz énekeseinek virtuozitását az extravagáns pompa látványvilágában élvezhették a jelenlévők. Például abban a kerti jelenetben, mikor Rinaldo és Almirena duettjét énekesmadarak kísérik, Händel repülést imitáló fuvolamuzsikája közepette élő gerléket röptettek a színpadra. Az 1711. március 6-án megjelent The Spectator ezt írta a bemutatóról: ,,A Rinaldo tele van mennydörgéssel és villámlással, fénnyel és tűzijátékkal".

A bemutató előadás énekesei: Francesca Vanini-Boschi (Goffredo), Nicolo Grimaldi (Rinaldo), Isabella Girardeau (Almirena), Giuseppe Boschi (Argenta), Elisabetta Pilotti-Schiavonetti (Armida), Giuseppe Cassani (varázsló).

Az opera sorozatban tizenkét előadást ért meg, azért csak ennyit, mert kilenc nappal a bemutató után az illetékes hivatal visszavonta Hill engedélyét. Ezt követően 1716-17 között még 47-szer játszották a Queen's Theatre-ben. Bizonytalan források szerint az operát 1711 márciusában vagy áprilisában bemutatták Dublinban is. Az viszont biztos, hogy 1715 novemberében Hamburgban játszották német nyelvű változatát, Barthold Feind fordításában. 1718-ban Nápolyban is bemutatták a királyi udvarban, ahol a londoni bemutató részese, Nicolo Grimaldi (,,Nicolini") énekelte a címszerepet.

A zenéről :

Az operát Händel 1717-ben és 1731-ben is átdolgozta, a mai előadások általában a különböző verziókból egyaránt merítenek.

A Rinaldo jellemrajzai nem igazán erőteljesek, és az áriák sem a szereplők egyéniségét emelik ki, de még a cselekmény előre vitelében sem játszanak komoly szerepet, annál inkább egy hangulatot vagy érzelmet ragadnak meg, mindezt elképesztő erővel, és tökéletes dallamokat alkotva. Maga Händel azt írta ezekről, hogy ,,az örökkévalóság megnyilatkozásaként" kell értelmezni. Charles Burney zenetörténész 1785-ban kiadott átfogó munkája szerint az első felvonásbeli, Rinaldo által énekelt Cara sposa, amante cara ,,messze a legszenvedélyesebb, egyszersmind leggazdagabb kíséretű ária, amely a korabeli Angliában felcsendült". Hasonlóan gyönyörű - többek között - Almirena második felvonásbeli Lascia ch'io pianga áriája, Armida Dunque i lacci d'un volto recitativója és Vo' far guerra, e vincer voglio áriája (mindkettő a második felvonásban), vagy a keresztények indulója a harmadik felvonásban.

Az opera teljes kézirata nem ismert, csak részletek maradtak fenn. Az eredeti, 1711-es változat mintegy háromnegyedét a londoni Royal Music Library és a cambridge-i Fitzwilliam Museum őrzi. A Queen's Theatre első előadásai idején a John Walsh kiadó nyomtatásban megjelentette az opera áriáit, de a nyitány kivételével a zenekari részeket és a recitativókat kihagyta. 1711 júniusában kiadott egy teljesebb változatot, amiben már a zenekari részeket is szerepeltette. A librettót már az 1711-es bemutatóra megjelentették, olaszul és Hill angol fordításával. 1715-ben, a hamburgi bemutató alkalmából kiadták a librettó német nyelvű változatát, Barthold Feind fordításában.

Az opera áriái és más számai :

Alább felsorolt zenei számok az 1711-es librettó szerint​​ valamint az 1717- es és az 1731-es átdolgozások alapján szerepelnek, a kisebb módosítások nem jelennek meg. A két átdolgozás során született új számok külön kerülnek felsorolásra.

Az 1717-es változat és későbbi módosításai :

Első felvonás

Sinfonia (nyitány)
Sovra balze scoscesi e pungenti (Goffredo)
Combatti da forte (Almirena)
1731-ben kicserélve a Quel cor che mi donasti áriára.
Ogni indugio d'un amante (Rinaldo)
Sulla ruota di fortuna (Eustazio)
1717-ben kihagyta Händel, 1731-ben - módosítva - Argante áriája lett.
Sibillar gli angui d'Aletto (Argante)
1717-ben kicserélve a Sorte amor vuol che quest'almára, majd 1731-ben kihagyva.
No, no, che quest'alma (Goffredo)
1731-ben kicserélve a D'instabile fortuna áriára.
Vieni o cara, a consolarmi (Argante)
1731-ben kicserélve az átdolgozott Sulla ruota di fortunára.
Furie terribili! (Armida)

Molto voglio, molto spero (Armida)
1731-ben kicserélve a módosított Combatti da forte áriára.
Augelletti, che cantate (Almirena)
Scherzano sul tuo volto (Almirena és Rinaldo)
Sinfonia
Cara sposa, amante cara (Rinaldo)
Cor ingrato, ti rammembri (Rinaldo)
Col valor, colla virtú (Eustazio)
1717-ben kihagyva.
Venti, turbini, prestate (Rinaldo)



Második felvonás

Siam prossimi al porto (Eustazio)
1717-ben kihagyva, 1731-ben - részben átdolgozva - Goffredo áriája lett.
Il vostro maggio (szirének)
Il tricerbero umiliato (Rinaldo)
Mio cor, che mi sai dir? (Goffredo)
Lascia ch'io pianga (Almirena)
Basta che sol tu chieda (Argante)
1717-ben kicserélve az Ogni tua bella stillával, 1731-ben pedig a Per salvarti, idolo mióval.
Fermati!/No, crudel! (Armida és Rinaldo)
Abbrugio, avampo e fremo (Rinaldo)
Dunque i lacci d'un volto (Armida)
Ah! crudel, Il pianto mio (Armida)
Vo' far guerra, e vincer voglio (Armida)


Harmadik felvonás

Sinfonia
Andate, o forti (varázsló)
1717-ben kihagyva, 1731-ben - módosítva - visszakerült.
Sorge nel petto (Goffredo)
1717-ben kihagyva.
É un incendio fra due venti (Rinaldo)
Marcia (pogány induló)
1731-ben kihagyva.
Al trionfo del nostro furore (Armida és Argante)
1731-ben - áthelyezve - Goffredo és Almirena énekelte.
Bel piacere e godere (Almirena)
Di Sion nell'alta sede (Eustazio)
1717-ben Goffredo, 1731-ben Argante énekelte.
Marcia (keresztény induló)
1731-ben kihagyva.
Or la tromba in suon festante (Rinaldo)
1731-ben kihagyva.
Battaglia (csata)
1731-ben kihagyva.
Solo dal brando (Goffredo)
1731-ben kihagyva.
Vinto é sol della virtú (kórus)


Az 1717-es kiegészítések :
1. felvonás: Sorte amor vuol che quest'alma (Argante)
2. felvonás: Veni, O caro, che senza il suo core (Almira)
2. felvonás: Ogni tua bella stilla (Argante)
3. felvonás: Pregio é sol d'un alma forte (Argante)
1731-ben kihagyva.
3. felvonás: Si t'amo (Almirena)

Az 1731-es kiegészítések:

1. felvonás: Quel cor che mi donasti (Almirena)
1. felvonás: D'instabile fortuna (Goffredo)
2. felvonás: Arma lo sguardo (Armida)
2. felvonás: Per salvarti, idolo mio (Argante)
3. felvonás: Orrori menzogneri (Rinaldo)

Hangfelvételek :

Rinaldo - Carolyn Watkinson, Almirena - Ileana Cotrubaş, Goffredo - Paul Esswood, Armida - Jeanette Scovotti, Argante - Ulrik Cold. Közreműködik: La Grande Écurie et la Chambre du Roy, vezényel: Jean-Claude Malgoire. A felvétel ideje: 1977. Kiadó: Sony B002VRNK16, 3 CD.
Rinaldo - David Daniels, Almirena - Cecilia Bartoli, Goffredo - Bernarda Fink, Armida - Luba Orgonášová, Argante - Gerald Finley. Közreműködik: Academy of Ancient Music, vezényel: Christopher Hogwood. A felvétel ideje: 1999. Kiadó: Decca 0289 467 0872 9, 3 CD.
Rinaldo - Kimberly Barber, Almirena - Laura Whalen, Goffredo - Marion Newman, Armida - Barbara Hannigan, Argante - Sean Watson. Közreműködik: Aradia Ensemble, vezényel: Kevin Mallon. A felvétel ideje: 2005. Kiadó: Naxos 8.660165-67, 3 CD.


(Forrásoldal:hu.wikipedia.org/wiki/Rinaldo_(opera) )






Handel: Rinaldo (Excerpts 3) Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-02-10 17:29:18
feltöltő: drotostot
nézettség: 1043
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Rinaldo, Handel, Jirku, Knezikova, Rewerski,
kategória: felnőtt
leírás: Rinaldo by George Frideric Handel with : Stanislava Jirku (Goffredo) Katerina Knezikova (Almirena) Mariana Rewerski (Rinaldo) Marketa Cukrova (Eustazio) Adam...

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Koncertmesteres szalvétámhoz:
  2013-01-20 21:48:22, vasárnap
 
 

Link

Concertino=Koncertmester

A koncertmester a zenekar első hegedűse, a karmesterhez legközelebb eső pultban kívül ülő hegedűs.

A zenekar hierarchiájában a karmester és a művészeti vezető alatt áll. Az ő feladata a hangolás irányítása, ő a vonós szekció vezetője, aki felelős a vonósok teljesítményéért. A koncertmester játssza a mű szólórészeit, próbákon esetenként a karmestert is helyettesíti. Nagyobb zenekarokban több koncertmester is van, akik a különböző vonósok szólamvezetői.

Régebben (elsősorban a barokk korban) sok karmester (Kapellmeister) mindjárt a koncertmester szerepét is betöltötte azzal, hogy hegedűvel a kezében bent ült a tuttiban. Ilyen karmestermentes kamarazenekarokkal ma is találkozhatunk, főleg historikus előadások esetén.

(hu.wikipedia.org/wiki/Koncertmester)
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Egy adagio stílusú zene kottája szalvétamintaként:
  2012-08-27 13:29:49, hétfő
 
  Adagio: Lassú, bensőséges hangulatú zene; tempójelzés a zenében: lassan, kényelmesen.A XVII. sz. eleje óta használatos zenei műszó, mellyel később az igen lassú időmértéket jelölték, és pedig az andante és largo (l. o.) közt levő időmértéket. A tempójelzésen felül önálló zenemű elnevezése is lehet.



Link

Ma sikerült vennem egy csomaggal ebből a szalvétából, ha valakinek megtetszik szívesen cserélek belőle bárkivel.
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Ma kapott, Beethovent mintázó szalvétámhoz:
  2012-04-25 20:13:47, szerda
 
 

Link

Ludwig van Beethoven (Bonn, 1770. december 16. - Bécs, 1827. március 26.) német zeneszerző.

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.

Élete :

Beethoven apai ősei földművesek és iparosok voltak, akik a 18. század első feléig Mechelen (Belgium) városában (Flandria) éltek. A nagyapa, aki neve flamandul Lodewijk, majd németül szintén Ludwig van Beethoven volt, Antwerpenből Bonnba elszármazott belga, udvari karnagy és basszista volt előbb 1761-től Leuvenben, ezután Liége-ben, majd Bonnban. 1773-ben hunyt el. Fia, Johann van Beethoven ifjúkorában tenoristaként a bonni választófejedelem udvarában énekelt. 27 éves korában feleségül vett egy 21 éves ifjú özvegyasszonyt, Maria Magdalena Keverichet, egy Ehrenbreitsteinban élő választófejedelmi szakács leányát. Első férje egy trieri udvari inas volt, akitől egy fiatalon elhunyt fia született. A Beethoven-Keverich házaspárnak öt fia és két leánya született: Ludwig Maria (*/+ 1769), Ludwig (1770-1827) - a zeneszerző -, Kasper Anton Carl (1774-1815), Nicolas Johann (1776-1848), Anna Maria Franziska (*/+ 1779), Franz Georg (1781-17) és Maria Margarita Josepha (1786-1787).

Fiatalkora, tanulmányai:

Ludwig van Beethoven 1770-ben született a németországi Bonnban. A közelmúltig számos helyen december 16-a szerepel Beethoven születésének napjaként: csak annyi ismert, hogy december 17-én keresztelték meg. (Akkoriban a gyermekeket általában születésük napján, vagy azután egy nappal keresztelték meg.)

Beethoven első zenetanára iszákos és indulatos édesapja volt, egy közepes tehetségű udvari muzsikus, aki gyakran verte fiát, és Mozartékhoz hasonlóan megpróbált belőle csodagyereket nevelni, sikertelenül. Mivel apja korán felismerte benne a nagy tehetséget s törekedett ezt minél előbb kenyérkeresetre használni, ezért gyakran változtatta zeneoktatóit (akik közt Neefe udvari orgonás volt a legkiválóbb). Beethoven ezt később gyakran panaszképpen hozta fel.

A családnak valójában már egészen fiatalon Beethoven volt az eltartója. A fiú tehetségét mások hamar felfedezték. 1780 körül Christian Gottlob Neefe vette kezébe zenei nevelését, mialatt a választófejedelem anyagi támogatásában részesült.

1781-ben Németalföldön utazgatva, nyilvánosan kellett játszania. 1782-83-ban jelentek meg első zeneművei: változatok és 3 szonáta zongorára, 1785-ben következett 3 zongoranégyese. Tudományos képzettségéről azonban alig gondoskodtak. 1784-ben, alig 13 éves korában udvari másodorgonássá nevezték ki.

1787 márciusában utazott először Bécsbe, hogy Mozarttól tanulhasson. Nem tudni, hogy sikerült-e találkoznia vele, mivel egy váratlan esemény miatt haza kellett utaznia: 17 éves korában elvesztette jóságos, derék édesanyját; hazatért, és évekig egyedül nevelte két öccsét. Emiatt később már nem nyílt alkalma találkozni vele, mivel Mozart 1791-ben meghalt.

Bonn jeles udvari zenekarában a brácsát játszotta; a zongorán is mindinkább tökéletesítette magát; sokat alkotott, egyelőre kiadatlanul hagyva.

1792 novemberében Waldstein gróf támogatásának köszönhetően Bécsbe költözött, ahol Joseph Haydnnál szándékozott tanulni, de mivel neki nem volt elég ideje Beethovennel foglalkozni, Johann Albrechtsberger gondjaira bízta. Megismerkedett Breuning udvari tanácsossal is, akinek családja pótolta később számára az édes otthont. Tehetsége és egy-egy összeköttetése megnyitotta előtte a császári város első házait; Van Swieten báró és Lichnowsky hercegnő különösen pártolták. Közben 1792. december 18.-án elhunyt Beethoven édesapja.

Salierinél nyolc esztendeig tanult. Mint kész zongoraművész 1795 márciusában lépett fel első ízben a bécsi nyilvánosság előtt, B-dúr zongoraversenyének előadásával. Ezt a fellépést azután újabbak követték, és hamarosan kiadója és pártfogója is akadt. Hamar népszerű lett zongoravirtuózként, és - jóval lassabban ugyan - zeneszerzőként. Népszerűsége fokozódott Prágában, Drezdában és Berlinben, ahol Beethoven 1796-ban körutat tett. Berlinben erősen marasztalták, de ő Bécshez ragaszkodott, ahol lelke is ki volt elégítve; társadalmi állása és kenyere is biztosítva volt. Művészi körútjának folytatását lehetetlenné tette 1798-ban kezdődött fülbaja, mely lassanként teljes süketségbe ment át. Ez a csapás tette őt virtuóz helyett végképp zeneköltővé.

1800 óta már a telet a társas élet közepette, művei előadásának szentelte, nyaranta pedig a Bécs körüli falvakban műveit dolgozta ki. A monarchiában is tett utazásokat, volt Magyarországon is, 1806-ban Martonvásáron, a Brunswick grófok Fejér megyei birtokán. A bécsi kongresszus (1814) magas külföldi vendégei meghódoltak előtte, ez volt utolsó szereplése. Siketsége és altesti fájdalmai hipochondrikussá tették őt, aki különben is melankóliára hajlott, családi viszálykodások (bátyja özvegyével, akinek fia fölött gyámkodott) szintén bántották, de ez nem csökkentette alkotóerejét, hanem erős sajátos jelleget adott műveinek.

Betegsége, halála :

Beethoven sokat betegeskedett, kiváltképp húszas éveinek közepétől, amikor is komoly hasfájásoktól kezdett szenvedni.

1826-ban egészségi állapota drasztikusan megromlott. A következő évben bekövetkezett halálát májbetegségnek tulajdonítják, bár Beethoven halálának idejéből származó hajmintáin végzett modern kutatások azt mutatják, hogy ólommérgezés is hozzájárulhatott gyengélkedéseihez és idő előtt bekövetkezett halálához (az ólom szintje több mint 100-szorosan múlta felül a mai embereknél mért szintet). Vízkórság oltotta ki életét; Bécs impozáns menetben temette el.

Beethoven halálának napjáig dolgozott. Befejezetlenül hagyott egy vonósötöst, a X. szimfónia vázlatait, két kánont, két vonósnégyest és a B-dúr vonósnégyes fináléját.

Életének háttere:

Beethoven személyes élete problémákkal volt tele. Fiatalon, már 25 éves kora körül a siketség első jeleit észlelte, amelynek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. A századforduló környékén születtek legsötétebb művei, ekkor vált számára világossá, hogy a halláskárosodása visszafordíthatatlan folyamat. 1819-re teljesen megsiketült. Süketsége zárkózottá tette, csak társalgási füzeteinek segítségével tudott érintkezni a külvilággal. Hihetetlen belső hallása volt, csak ez tette lehetővé, hogy ne hagyja abba a komponálást.

Elérhetetlen (házas vagy arisztokrata) hölgyekhez vonzódott, akiket eszményített (például Brunswick Josephine). A társadalmi különbségek, az emberek esetleges elítélése gátolta, sosem házasodott meg.

Beethoven középtermetű, vállas, telt arcú volt; dús haja felborzolt, lelkes szeme nyugtalan, kedélyes vonásai pedig főleg ha zenéről szólott, érdekesek, hódolatra gerjesztők, szelleme nemes, szíve tiszta, lángolt az igazságért és a szabadságért. Hiányos nevelésére vallott indulatos volta, valamint a tapasztalatok és életismeret teljes hiánya. Legkedvesebb szórakozása volt: magányos séta a zöldben; főművei közül is sok fogamzott meg a szabadban, sőt nyerte végleges alakját is egy-egy padon.

Zenéjében gyakran életének visszhangját vélik felfedezni, ami győzelemmel véget érő küzdelmekkel tarkított. Életének személyes problémái fölött a mesterműveinek megalkotásával aratott diadalt.

(A szöveg forrásoldala, ahol sok más adat és információ található még Beethovenről:hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_van_Beethoven )


Több darab is van még a szalvétából jelenleg, ha valakit esetleg érdekel.
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
A bécsi újévi koncert:
  2011-12-31 22:11:20, szombat
 
 

Link

A Bécsi Filharmonikus Zenekar újévi koncertjét (németül: Das Neujahrskonzert der Wiener Philharmoniker) minden év január 1-jén rendezik meg Bécsben, a Musikverein hangversenytermében. Az eseményen leginkább Ifj. Johann Strauss és apja, Johann Strauss darabjai hangzanak el. Világszerte 44 országban közvetítik és több mint egymilliárd ember láthatja. Az újévi koncertre 1980 óta hagyományosan az olaszországi Sanremo városa küldi a koncertterem díszítéséhez felhasznált virágokat. 2011-ben a termet mintegy 30 000 virággal díszítették fel.


Története :

Az első koncert 1939-ben volt, a karmester pedig Clemens Krauss volt. Ez volt az egyetlen eset, amikor nem január 1-jén tartották, hanem december 31-én. Ekkor még csak Ifj. Johann Strauss műveket hallhattak a nézők, a következő művek csendültek fel:

"Morgenblätter-Walzer", op. 279
"Annen-Polka", op. 117
"Csardas aus der Oper "Ritter Pazman"
"Kaiser-Walzer", op. 437
"Leichtes Blut", Polka schnell, op. 319
"Agyptischer Marsch", op. 335
"G'schichten aus dem Wienerwald", Walzer, op. 325
"Pizzicato-Polka"
"Perpetuum mobile", ein musikalischer Scherz, op. 257
Ouverture zur Operette "Die Fledermaus"

Az első újév napján tartott koncert 1941-ben volt, szintén Clemens Kraus vezényletével, aki Josef Krips két fellépésétől eltekintve haláláig (1954) a koncert karmestere volt.

Az egyik leghíresebb darab, a Kék Duna keringő először csak az 1945-ös koncerten hangzott el, míg a másik tradicionális záró darab, a Radetzky-induló, Johann Strauss műve először csak 1946-ban. 1958-ig mindkét darabot gyakran, de nem állandó jelleggel játszották, azóta azonban nem zárulhat újévi koncert ezen két mű nélkül. A Radetzky-induló játszásába hagyományosan beletartozik a közönség ütemes tapskísérete is, amelyet a karmester a közönség felé fordulva vezényel. A 2005-ös koncerten azonban nem játszották el a Radetzky-indulót, a 2004-es karácsonyi szökőár miatt.

Az első nem osztrák karmester Lorin Maazel volt, 1980-ban. A jelenlegi rendszer, vagyis, hogy minden évben más karmestert hívnak, 1987-ben alakult ki, azután hogy 7 évig folyamatosan Maazel töltötte be a posztot. A zenekar tagjai ekkor úgy döntöttek, hogy mindig más vezesse őket. Ez az időpont egybeesett a világközvetítés megkezdésével, ezért marketing okai is voltak a döntésnek, így ugyanis nézettebb lett az esemény.

Karmesterek:

Clemens Krauß, 1939, 1941-1945, 1948-1954
Josef Krips, 1946-1947
Willi Boskovsky, 1955-1979
Lorin Maazel, 1980-1986, 1994, 1996, 1999, 2005
Herbert von Karajan, 1987
Claudio Abbado, 1988, 1991
Carlos Kleiber, 1989, 1992
Zubin Mehta, 1990, 1995, 1998, 2007
Riccardo Muti, 1993, 1997, 2000, 2004
Nikolaus Harnoncourt, 2001, 2003
Seiji Ozawa, 2002
Mariss Jansons, 2006, 2012
Georges Prétre, 2008, 2010
Daniel Barenboim, 2009
Franz Welser-Möst, 2011


(hu.wikipedia.org/wiki/Bécsi_újévi_koncert)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Hegedűmintás szalvétámhoz:
  2011-11-22 10:55:43, kedd
 
 

Link

A hegedű szavunk lehetséges, hogy ,,hej" (hejgetős) indulatszavunkból származik; ebben a formában csak a 16-17. századtól használják, addig a ,,hegedűs" szó leginkább énekmondót jelentett. Erdélyben a hegedűt mozsika vagy muzsika, a csángóknál pedig cinige néven ismerték.

Az olasz neve, a violino tulajdonképpen ,,kis violát" (azaz brácsácskát) jelent. Ez az eredeti viola con tre corde senza tasti (érintő nélküli háromhúros viola) rövidítése, 1540 körül kezdett elterjedni. 1523 táján jelent meg a francia nyelvben a vyollon megnevezés. A Geige a német nyelvterületről származó megnevezése.

A hegedű, illetve a vonós hangszerek kialakulásának folyamata az őskorig nyúlik vissza. Feltehetőleg a felhúzott íj képezte az első húros hangszerek egyikét, amelyet a megfeszítés változtatásával különböző magasságú hangok képzésére bírtak rá. A fejlődés második állomása az íj eltűnése volt; helyére egy megmunkált nyak és láb került. A rezonáló testet azonban már az emberek maguk állították elő. A húrokat egymás mellé rakták, és a nyakhoz kulcsokkal rögzítették, ami által lehetővé vált a húrok hangolása is. Ez feltehetőleg akkoriban következhetett be, amikor a nomád halászó és pásztorkodó népek letelepedtek és áttértek a földművelésre, majd a kézműiparra.

A hegedű először Észak-Itáliában bukkant fel, a 16. század közepén. Annak ellenére, hogy a hangszerek nagy része azóta elpusztult, festményekről ismerjük az akkori ,,hegedűket". Ezek nagy része csak három húrt tartalmazott. A hegedű megalkotói valószínűleg három forrásból kölcsönöztek ötleteket: a rebektől, amit a 10. század óta használtak (és az arab rebab hangszer nyomán került be Európába), a fidulától, ill. a lira da bracciótól. Az első pontos leírás Jambe de Fer Zene összegzése című könyvében található, amit 1556-ban adtak ki Lyonban. A hegedű ekkora már Európa-szerte igen elterjedt volt.

Egyes állítások szerint az első igazi hegedűt Andrea Amati készítette a 16. század első felében a Medici-család részére, akik egy olyan, utcazenélésre is alkalmas hangszert szerettek volna, ami minőségében eléri az akkori legelterjedtebb hangszer, a lant színvonalát. Amati eredetileg csak pengetős hangszerekkel (liuto, azaz lant - innen származik az olasz hegedűkészítők mai neve - liutaio - is) foglalkozott, és csak abban az időben kísérletezett gambák építésével. Mivel a gambák hangja igen szép, de túlságosan gyenge volt, Amati a jövőt egy újfajta, vonóshangszerben látta. A hegedű megjelenése után igen gyorsan elterjedt Európa-szerte. Például az akkori francia uralkodó, IX. Károly egész zenekarnyi hangszert rendelt tőle.

A legrégebbi, még egyben lévő hegedű, ami a ,,IX. Károly" becenevet viseli, Cremonában készült 1564-ben.

A leghíresebb hegedűkészítő családok: Amati, Guarn(i)eri, Stradivari. Ezenkívül híresek még Jean Baptiste Vuillaume és Steiner munkái.

A hegedűkészítés Magyarországon közel százötven évvel az itáliai hegedűkészítés kialakulása után jelent meg, nagyjából a 17-18. században.

A hegedű mai formája a 15. század környékén alakult ki. Alapvető alkotóelemei a kávarendszer (oldalak), boltíves tető, elő- és hátlap, nyak, amely csigában végződik, fogólap, húrtartó, láb, kulcsok. Formája, méretei, amelyeket az aranymetszés szabályai alapján terveztek, olyan tökéletesek lettek, hogy mind a mai napig ugyanezt a konstrukciót használják.

A 19. században hirtelen újabb fejlődésnek indult a hangszer; ekkor szorította ki a gambákat a koncertéletből. A köztudatba ennek ellenére az ivódott be, hogy a 18. század elejére teljesen kifejlődött és azóta senki sem változtatott semmit se radikálisan. Ez nagyjából így is van, de azért kisebb változtatások történtek:

a nyak és a fogólap kicsit hosszabb lett,
a fogólap sokkal szélesebb és laposabb lett, hogy az ujj jobban ráférjen, ezáltal erősebb hangja legyen,
ezen változtatások a híresebb hangszereken (például Stradivariusok) is végbementek, mivel a hangmagasság emelkedésével értelemszerűen szükségessé vált a hegedű magasabbra hangolásának igénye is,
a basszusgerenda könnyebb lett, mivel a húrerősség csökkent, ill. statikailag nagyobb szerep hárult a lélekre,
eredetileg a nyak ragasztva, ill. szögelve volt a hangszerre, és a hátlap elkészültekor került be a hangszerbe; manapság a test teljes elkészültekor illesztik a helyére,
ill. megjelent az álltartó és a párna.

Ezen hangszereknek már eléggé eltér a hangjuk az eredetiekétől. Szerencsére fennmaradt jópár eredeti darab is, ilyeneket, vagy ezek másolatát használják a historikus előadásmódot követő zenekarok.

A hegedűből az idők folyamán igen sok különleges változat is készült, úgymint violino piccolo, zsebhegedű, quinton, violinofon, elektromos hegedű, hegedűoktett.

A klasszikus hegedű a 16. század óta szerepel az európai zenében - bár eleinte sokkal kevésbé arisztokratikus hangszernek tartották, mint manapság. Fénykorát a barokk-zene concertóiban és hegedűvirtuózok korában élte, de mint szólóhangszer azóta is a legnépszerűbb hangszerek egyike.

A hegedű a barokk kor óta a legfontosabb hangszer a zenekarok jelentős részét teszi ki (manapság általában 20-24 fő). Általában két szólamra vannak osztva, van az első hegedű, amely sok esetben a dallamot játssza és virtuózabb, mint a második hegedű, amelyik kiegészítő dallamokat játszik, sok esetben pedig a szólam oktáv vagy tercpárhuzamban van az első hegedűvel, ill. néha megkapja a dallamot. Nem annyira látványosan virtuóz, mégis sokszor akár nehezebb is, mint az első hegedű. Az első hegedűsök szólamvezetője, aki közvetlenül a karmester balján, az első sorban ül, a koncertmester.

Természetesen a hegedű ugyanúgy tagja a vonósnégyesnek (ami két hegedűt, egy brácsát és egy csellót tartalmaz), mint a többi vonós együttesfajtának, kivéve a konzortokat.

A hegedű hangja :

Egy régóta elfogadott elmélet szerint a hegedű hangját (és úgy általában a vonós hangszerekét) a fa sűrűsége és fizikai tulajdonságai határozzák meg. A hegedű esetében ezt az elő- és a hátlap akusztikus viselkedése határozza meg. Egy ehhez kapcsolódó részletes emlélet megalkotója a német Ernst Chladni. (Munkája részletezése (angolul).)

A hegedű rendkívül szólisztikus hanggal rendelkezik (egyes megállapítások alapján hangja nagyon hasonlít az énekhangra), ezért a dallamot sok esetben a hegedű játssza. Egy jó hegedűs kezében a hangszer igen fürge, és le lehet játszani vele igen nehéz és gyors futamokat. Ezért a hegedű (a zongorához hasonlóan) igen gyorsan virtuóz hangszerré vált.

A bal kéz szerepe a hegedülésben :


Míg a gitárnál a hangszerre ún. érintők vannak szerelve, addig a hegedülésnél a játékosnak saját magának kell elsajátítani, hogy melyik hangnál hova rakja az ujját, különben a hang hamis lesz.

Ha hamis a hang, akkor az ujjuk odébb csúsztatásával tudják ,,kitisztítani". Többek között ezért szükséges a hegedüléshez nagyon jó hallás. Általában egy másik, üres húrt (lásd lejjebb) tudunk hozzáhúzni, aminek segítségével ellenőrizhetjük, hogy tiszta-e a hang, bár ez is csak félmegoldás, mivel a húrok játék közben elhangolódhatnak, emiatt sok esetben az üres húr sem tiszta.

Ezért a hegedűsök általában több órát gyakorolnak naponta (nem ritka az akár 6 órás gyakorlás sem!), amelynek egy részét skálák és ún. ujjgyakorlatok teszik ki, amelyeknek céljuk az, hogy minél jobban elsajátítsák, hogy mikor hova rakják ujjaikat (tehát a minél pontosabb intonáció). Ezen gyakorlatok főleg a kezdetekkor fontosak, hogy minél jobb billentés alakuljon ki. A hosszabb, nehezebb futamokat pedig eleinte lassan, majd fokozatosan (általában metronóm használatával) felgyorsítják.

Nagy hegedűsöknél előfordul, hogy rosszul billentenek ugyan, de olyan gyorsan korrigálnak, hogy a közönség észre sem veszi. Erre mondta Jascha Heifetz (1901-1987), hogy ,,ugyanannyi hamis hangot játszok, mint bárki más, csak még azelőtt korrigálom, mielőtt rajtam kívül bárki más meghallaná."

Az ujjak meg vannak számozva: az első a mutatóujj és a negyedik a kisujj. Az úgynevezett üres húr (amikor nem tesszük le egyik ujjunkat sem), az a 0 vagy az angol nyelvterületeken O, mint open string. Eme számok gyakran megjelennek a kottában; akár ,,gyárilag" odanyomtatva (elsősorban a tanulóknak szánt instruktív kiadású kottákban), akár kézzel odaírva.

Az ujjnak három állásuk lehet: mély, magas, vagy nyújtott. E-húr második ujj esetén például lehet g (mély), gisz/asz (magas), de akár a (nyújtott) is.


Jobb kéz, hangszín: a vonó használata :

A jobb kéz - így a vonós is - felelős a a hangminőségért, a ritmusért, a dinamikáért, az artikulációért és a hang rezgésében bekövetkező egyéb változások nagy részéért.

A vonót egyfajta speciális fogással kell fogni, ahol a hüvelykujjal és a középső ujjal fogjuk, a kisujjal támasztjuk, mozgatjuk a vonót, a többi ujj csak pedig finoman érinti a vonót (lásd kép), amivel sokkal rugalmasabb vonókezelést érhetünk el, mint bárhogy máshogy.

Ha a vonót a kápától a csúcsig húzzuk, akkor vonjuk, ha a csúcstól a kápáig, akkor pedig toljuk.

(Forrás és sok egyéb más információ,linkekkel: hu.wikipedia.org/wiki/Hegedű
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Gitármintás szalvétáimhoz:
  2011-11-20 13:22:19, vasárnap
 
 

Link

A gitár (nemzetközi szó a spanyol guitarra-ból, ez pedig - arab közvetítéssel - a görög kitharából) a húros hangszerek, ezen belül a pengetős hangszerek csoportjába tartozó hangszer. Megszólaltatása pengetővel, illetve ujjal történik. Általában hat húros, ezek hangolása E-A-d-g-h-e'. Mint láthatjuk, ezen húrok nagy része kvart távolságra van egymástól, kivétel: g-h, ami nagyterc, így a gitáros több mint három oktáv hangterjedelem fölött rendelkezik.
A gitár kivitele szerint lehet klasszikus, akusztikus, elektromos, vagy elektro-akusztikus. A gitár napjainkra hihetetlen népszerűségre tett szert. Szinte minden zenei stílusban képviselteti magát valamilyen formában. Ez leginkább sokoldalúságának köszönhető, hiszen az egyes gitárok típusuktól és zenei stílustól függően betölthetnek szólista szerepet, de megállják helyüket a ritmusszekcióban is. Gitáron éppúgy előadhatók klasszikus darabok, mint napjaink modern popzenéi, sőt a rock például elképzelhetetlen lenne a hangszer megléte nélkül.

A gitárkészítés - bár napjainkban már tömeggyártásról beszélünk - megőrizte a kézműves hangszerkészítők hagyományait. A gitárok fejlődése napjainkban is tart köszönhetően annak, hogy a zenészek és mérnökök egymással karöltve aknázzák ki a hangszer felépítésében rejlő lehetőségeket. Jó példa erre az elektromos gitárok megjelenésében úttörő szerepet vállaló Leo Fender, aki rádiómérnök tudását kamatoztatva vett részt a mágneses hangszedő kifejlesztésében, illetve a zenész Les Paul, aki saját zenei elvárásainak megfelelően alakította ki hangszerét.




Link

Hangszertörténet :

A szó szoros értelmében vett gitárok valamikor a 15. század után jelentek meg, de természetesen jóval korábban - már az ókorban is - léteztek a gitárhoz hasonló, vagy arra emlékeztető húros, pengetős hangszerek. A zavaros hangszerelnevezések és hiányos történelmi adatok azonban nehezítik az ennél régebbi ismeretek rendszerezését.

A legrégebbi fennmaradt gitár egy 1590-tájáról származó öt hangra hangolt, hangonként dupla húrozással ellátott hangszer, mely jelenleg a gyűjtő Robert Spencer tulajdonában áll. A gitár teste keskeny, hátlapja eredetileg lapos volt. A nyakat valamikor a történelem során levágták, a hangszer restaurátora utólag egy feltételezett hosszúságú nyakat illesztett a helyére, melyen 10 érintős fogólap található. Ez a hangszer feltételezhetően az első ránk maradt gitárnak nevezhető hangszer, felépítésében és díszítésében azonban rendkívül hasonlít egy 1581-ből származó portugál ,,gitárra", melyet egy bizonyos Belchior Dias készített és jelenleg a londoni Royal College of Music gyűjteményében található.

A zeneszerető gazdagokra jellemző módon a gitárok kezdetben rendkívül díszes hangszertesttel rendelkeztek. A hanglyuk helyét például rozettás fafaragások töltötték be, a tetőn és a hátlapon pedig díszes festések, faragások, intarziák, bizonyos esetekben fémből készült motívumok kaptak helyet.

A hangszer méreteinek, hangolásának szabványosodása csak a 16. századtól indult meg, a nyomtatásban terjedő tabulatúrák korában. Ekkoriban a gitár négy ,,kórusos" volt, leggyakrabban három dupla és egy szimpla húrral volt felszerelve. A hangolás legtöbbször a tenor lant középső négy húrját követte, vagyis c - f - a - d' volt. A század vége felé még egy mélyebb húrpárt kapott, és szokássá vált az összes húrt egy hanggal följebb hangolni. Ekkor alakult ki a napjainkban is használatos hangolás, hiszen az öt húr hangmagassága megegyezett a mai klasszikus hangolás felső öt húrjával, azaz: A - d - g - h - e' . A 18. század közepén kezdődött meg - először Spanyolországban - a hangszer hatodik húrpárral történő kiegészítése. A legmélyebb húr a mély E hangra lett hangolva. A század végétől kezdett elterjedni a dupla húrok helyett a szimpla húrozás. Ekkor jelentek meg a gitárra kevéssé hasonlító, inkább a hárfára emlékeztető lyragitárok, melyek már többnyire hat húrral készültek, de előfordultak több, akár kilenc húros, vagy hat dupla húrral rendelkező változatok is.

A 19. század közepe táján Antonio de Torres sevillai hangszerkészítő megnövelte a hangszer méreteit, tökéletesítette konstrukcióját, és az általa kifejlesztett gitártípus vált általánossá. A fémhúros, ma akusztikus gitárnak vagy folk gitárnak nevezett hangszer a 19. század végétől kezdve, a domború tetejű archtop gitár a 20. század elején, az elektromos gitár az 1950-es években alakult ki.




Link

A hangszer felépítése :

Sokféle formájú, húrozású, működési elvű gitár létezik, de változatosságuk ellenére bizonyos vonásaikban megegyeznek. A gitár minden esetben rendelkezik egy hangszertesttel, valamint egy ebből kiinduló nyakkal aminek végén a hangszer feje található a hangolókulcsokkal. A gitár húrjai a nyereg és a húrláb között feszülnek, közel a nyakon végighúzódó fogólaphoz, melyen érintők sorakoznak.

Fej:

A gitár feje a nyak végén található, a hangolókulcsoknak és a húrvezető nyeregnek ad helyet. A húrok a nyergen áthaladva csavarodnak rá a kulcsokra, amiknek segítségével szabályozható az egyes húrok feszessége, így a megpengetett hang magassága. A hangolókulcsok típusa és elrendezése a gitár fajtájától függően különbözhet. A hangolókulcsok elrendezését illetően beszélhetünk szimmetrikus (például a klasszikus, akusztikus gitárok többsége), és aszimmetrikus elrendezésről, attól függően, hogy a fejnek melyik oldalán hány-hány hangolókulcs található. Az általános elrendezés (hathúros gitár esetén) a 3+3-as, ahol mindkét oldalon 3-3 kulcs található. Elektromos gitárok és elektromos basszusgitároknál gyakrabban alkalmaznak aszimmetrikus elrendezést, amikor például minden kulcs egy oldalra kerül, vagy ritkább esetben előfordulnak 5+1-es változatok is. A fej iránya lehet a nyakhoz képest döntött, vagy egyenes. Egyenes fej esetében általában szükség van húrvezető alkalmazására, hogy a húrok egyenletes nyomást fejtsenek ki a felső nyeregre. A fej megdöntésével ez a probléma kiküszöbölhető, ezen kívül könnyebbé válik a nyakmerevítő pálcán történő állítás is, abban az esetben, ha az állító csavar a nyak tetején található.


A felső nyereg a gitárnyak és a fej találkozásánál található. Elhelyezése - a húrlábbal egyetemben - a gitár skálahosszúságát (menzúra) határozza meg. Feladata, hogy stabilan egyenlő távolságra tartsa egymástól a húrokat, illetve hatással van a húrok és a fogólap távolságára is.

A nyereg anyaga sokféle lehet, és hangzás szempontjából főleg az üres húrok tónusára van hatással. A tartósság és merevség érdekében általában valamilyen kemény anyagból készülnek. Egy időben népszerű volt a csont, mely bár inkonzisztens (a húrok, vagy az egyes hangok másképp szólalhatnak meg rajta), mégis különleges rezonanciával gazdagítják a hangszer megszólalását. Fényes hangja miatt, sokat használatos anyag volt még a réz, de túlságosan igénybevette a húrokat, és idővel hajlamos volt elgörbülni. Napjainkban főleg grafitot, vagy valamilyen szintetikus anyagot használnak, melyek csökkentik a nyereg és a húrok közötti súrlódást, mégis erősek. Vannak speciális mechanikai megoldások is, például csapágyas, vagy görgős nyergek, melyeket főleg elektromos gitárokon alkalmaznak.

Nyak:

A gitár nyakának hangszerjátékos szempontjából legfontosabb funkciója, hogy rajta található a fogólap, aminek segítségével az egyes hangok megszólaltathatóak. A nyak kialakítását tekintve sok változó paraméterrel rendelkezik, melyek mindegyike hatással van a rajta történő játékra, vagy akár a megszólaltatott hang kitartására, hangszínére is. Utóbbi tulajdonságok főleg a használt faanyag típusától, illetve a nyak testhez történő rögzítési módjától függenek (lásd lejjebb).

Gitárnyak készítésére olyan faanyagot használnak, melynek jó a használat közbeni stabilitása, tehát sem a húrok feszítőereje, sem az idő múlása, az anyag öregedése, a klimatikus változások nem okoznak benne maradandó alakváltozást. Legalkalmasabb anyagok a cedrela, a mahagónifélék, a jávorfa.

A nyak merevítése:

A gitár húrjainak feszítettsége miatt a viszonylag vékony és hosszú nyak komoly statikai igénybevételnek van kitéve. A klasszikus gitár húrjai kb. 40 kilogramm súlynak megfelelő, a fémhúros gitároké majdnem kétszer ennyi, a 12 húros gitároké 100 kilogramm körüli terhelést képviselnek. Ez az erő a nyakat arra készteti, hogy íjszerűen meggörbüljön. A klasszikus gitár nyaka viszonylag vastag, a műanyag húrok húzóereje kisebb, így rendszerint a faanyag önmagában, megerősítés nélkül képes ezt az igénybevételt elviselni. Ezzel szemben a fémhúros gitárok feszítettsége nagyobb, ugyanakkor hagyományosan szűkebb húrkiosztással, karcsúbb nyakkal készülnek, emiatt a húrok terhelését itt valahogyan ellensúlyozni kell. Erre szolgál a nyakmerevítő pálca.

A nyakmerevítő pálca egy enyhén íves fémrúd, mely a hangszer nyakának belsejében fut végig. Feszességének állításával a húrok deformáló hatásával ellentétes hatást lehet elérni, így befolyásolható a nyak hosszanti görbülete. A nyakmerevítő pálca állítására szolgáló csavar vagy a nyak és a fej találkozási pontjánál van egy kis műanyag fedél alatt, vagy a nyak másik végén, a testhez való csatlakozásnál. Ez utóbbi esetben akusztikus gitároknál a hanglyukon benyúlva lehet azt állítani, tömör testű gitárok esetén viszont legtöbbször csak a nyak lecsavarozásával lehet hozzáférni.

Fontos tudni, hogy a nyakmerevítő pálca a nyak ideális görbületének beállítására szolgál, nem pedig arra, hogy a ,,nyomást", vagyis a húroknak a fogólaptól való távolságát állítsuk vele. Ez utóbbit mindig a húrláb magasságának változtatásával kell beszabályozni.

A nyak méretei:


A nyakra jellemző fontos tulajdonság a két végén mért vastagsága és szélessége, illetve a fogólap görbülete, vagy rádiusza. A rádiusz (az ábrán r) értelemszerüen a használt körív sugarát adja meg milliméterben (amerikai mértékrendszerben inch-ben szokás megadni). A klasszikus gitárok fogólapja szinte mindig sík, az ívelt profil elsősorban a fémhúros gitárokra jellemző. A nagyobb görbület főleg az akkordjátékhoz való, hiszen jobban illeszkedik a gitáros természetes kéztartásához, így az akkordfogások - ahol egyszerre több ujjat is használunk - kényelmesebbek mint az egyenes fogólapok esetében. A laposabb érintőlap dallamjátékhoz, hajlításokhoz előnyös. Bizonyos gitároknál a fogólap rádiusza változik: A nyeregtől a magasabb fekvések irányába a nyak ellaposodik. Anyaga a legkeményebb fák közül kerül ki, ébenfa vagy paliszander (rózsafa), egyéb esetekben különlegesen vastag, kemény lakkréteg védi a húrok koptató hatásától. A fogólap vastagsága (h1, h2) a húrok fogólaphoz képest megadott magasságára, a két végén mérhető szélesség (w1, w2) pedig a húrok széttartására van hatással.

Nyakrögzítési módszerek :

A gitárnyak hangszertesthez rögzítésére alapvetően három módszert alkalmaznak:

Testen áthaladó nyak :


A nyak faanyaga végighúzódik a gitár tömör testén, így a húrok mindkét vége ugyanahhoz a fához van rögzítve. Rendkívül stabil és tartós megoldás, ezen felül lehetőséget biztosít mély bevágások létrehozására. Az ilyen gitárok hangkitartása hosszú, rendkívül jó mély- és magasátvitellel rendelkeznek. A módszer hátránya, hogy a nyak eltávolítása nem lehetséges, így a karbantartás rendkívül nehézkes, valamint a gyártási költségek is magasabbra rúgnak.

Csavarozott nyak :

A csavarozott (vagy bolt-on) nyak főleg az elektromos gitárok esetében használatos, hiszen már az első modellek - a Fender Broadcaster vagy Telecaster - is ilyen megoldással készültek, a tömeggyártás megkönnyítése végett. A módszer előnye az olcsó gyártáson túl, például az egyszerű karbantartás is, hiszen a nyak könnyen cserélhető. Hátránya, hogy a rögzítési ponton stabilitási szempontból vastagabb a nyak, így megnehezíti a magas fekvésekhez történő hozzáférést. Ezenkívül az ilyen nyakak mély- és magasátvitele is gyengébb, mint a testen átmenő nyaké.

Ragasztott nyak :

A csavarozás mellett a másik gyakran használt rögzítési módszer, mikor a gitártestbe marnak egy mélyedést, melybe milliméteres pontossággal illeszkedik a nyak vége. A két elemet ezután tartósan összeragasztják. A módszer stabil nyakat eredményez, mely a testen átmenő megoldáshoz hasonlóan jó hangkitartást eredményez, és az illesztés jó kialakítása esetén a magas fekvésekhez is jó hozzáférést biztosít, viszont a karbantartás itt sem egy egyszerű feladat.

Test :


A hangszertest a gitárnak az a része, mely a leginkább eltérő az egyes gitárfajtáknál. Az egyes változatok szócikkeiben részletesen is tárgyaljuk a test felépítését, így ebben a szakaszban csak a legfontosabb tulajdonságok, illetve a fajtánkénti különbségek kerülnek megemlítésre.

A leghagyományosabb gitártest a klasszikus, akusztikus gitárokra jellemző. Ez a rezgőtest, mely a tető, hát és az oldallapokból áll össze. Az ezeken a felületeken, elsősorban a tetőn létrejövő hajlítási hullámok sugározzák a térbe a gitár hangját. Belső térfogata üregrezonátorként működik, melynek nyílását a tetőn lévő kerek hanglyuk alkotja, ez szintén részt vesz a gitárhang megformálásában.

Egy másik megoldás fémből készült rezonátor alkalmazása, amely a nevét viselő rezonátoros gitároknál használatos. A lényege, hogy a húrok egy vagy több fémből készült tányért hoznak rezgésbe, melyek rendkívül érdekes, fémes hangszínt adnak a hangszernek.

Az elektromos hangszedővel ellátott gitárok teste lehet tömör (solidbody), vagy féltömör (semi-solidbody). Utóbbi esetében a hangképzésben sokkal inkább részt vesz maga a hangszertest is, mint a teljesen tömör testű gitárok esetében.

Húrozás :

A gitár húrjainak rezgetésével érjük el, hogy a hangszer megszólaljon. A gitárhúrok fizikai rezgése alapvetően kétféle módon kelthet hanghatást: Tisztán akusztikus, vagy elektromos erősítéssel. Az akusztikus módszert alkalmazó gitároknál is többféle módszer lehetséges. A klasszikus és folkgitároknál a fából készült rezgőtest bonyolult kialakítása végzi a tisztán akusztikai hangerő növelést, míg például a rezonátoros gitároknál egy fémből készült alkatrész, az úgynevezett rezonátor veszi át a húrok rezgését.

Az elektromos gitárok egy elektromágnesesség elvén alapuló eszköz, az úgynevezett hangszedő segítségével történik a húrok rezgésének elektromos jellé alakítása. A hangszedőknek rengeteg fajtája létezik, mind más és más tulajdonságokkal, így az egyes típusok között jelentős hangszín és hangerőbeli különbségek vannak. Az elektromágneses hangszedők két típussal rendelkeznek: lehetnek egytekercsesek (single-coil), illetve ikertekercses (humbucker) hangszedők. Előbbi fényesebb hanggal rendelkezik, de az egyetlen tekercselés miatt hajlamos a gerjedésre. Az ikertekercses hangszedőknél ez a probléma már nem áll fenn.

A húrok anyaga:

A gitár húrjai - a játék közbeni elhelyezkedést véve - fentről lefelé haladva egyre vékonyabbak. Gitárhúrnak régen bélhúrokat vagy selyemhúrokat használtak. Napjainkban az akusztikus gitárok húrjai fémből, a klasszikuséi műanyagból, illetve fémszállal befont műanyagból vannak. Az elektromos és basszusgitárok többségén acélhúrok vannak, mivel a dinamikus hangszedők csak ezeket érzékelik. Léteznek balkezes gitárok balkezes gitárosok számára.

A húrok hangolása :

A gitár alapvető hangolása E-A-d-g-h-e'. Ebben az esetben az első tizenkét érintő az alábbi hangokat jelenti:

e|--F---F#--G---G#--A---A#--H---C---C#--D---D#--E---|
h|--C---C#--D---D#--E---F---F#--G---G#--A---A#--H---|
G|--G#--A---A#--H---C---C#--D---D#--E---F---F#--G---|
D|--D#--E---F---F#--G---G#--A---A#--H---C---C#--D---|
A|--A#--H---C---C#--D---D#--E---F---F#--G---G#--A---|
E|--F---F#--G---G#--A---A#--H---C---C#--D---D#--E---|
0. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. Bund

A különféle zenei stílusokban sok ettől eltérő hangolást alkalmaznak. Az alábbi táblázatban látható néhány péda a gyakoribbak közül.
E-A-d-f#-h-e' a reneszánsz lanttal azonos hangolás
D-A-d-g-a-d' a kelta zenében használatos hangolás
D-G-d-g-h-d' blues stílusban és slide-gitárral
D-A-d-f#-a-d' blues és folk stílusban
E-H-e-g#-h-e' az előző hangolás egy hanggal feljebb
C-G-c-g-c'-e' country blues és modern akusztikus hangolás
D-A-d-g-h-e' klasszikus, folk, metal és alternatív zenei stílusokban
E-A-d-g-c'-f' tiszta kvart hangolás, a negyedik és ötödik húr között is kvart a hangtávolság
C-G-d-a-e'-h' tiszta kvint hangolás, mint a mandolin vagy a hegedű hangolása
C-G-d-a-e'-g' Robert Fripp által kidolgozott új hangolás




Link

Gitárfajták:

Akusztikus gitárok:

A gitárok közül az akusztikus gitárok jelentek meg a legkorábban, hiszen a hagyományos értelemben vett akusztikus hangszer nem tartalmaz semmilyen elektronikát. Az akusztikus gitárok legfontosabb tulajdonsága, hogy a hangképzésben csak az üreges rezgőtest vesz részt (kivétel az elektroakusztikus hangszerek). Mára az akusztikus gitárokat is több csoportba soroljuk: A legrégebbi hagyományokkal rendelkező akusztikus gitár nem más, mint a klasszikus gitár, melynek jellemzői a klasszikus, nyolcas alakú hangszertest, a kerek hanglyuk, és a modern akusztikus gitároknál szélesebb nyak.

Az akusztikus gitárok felépítésüket tekintve lehetnek sík, vagy domború fedlaposak. A sík fedlappal rendelkező hangszerek a hagyományosak, így készülnek mind a klasszikus nylonhúros, mind pedig a fémhúros folkgitárok. A domború fedlap később terjedt el, tervezésekor a hangerő növelése volt a cél.

Elektromos gitár:


Egy olyan gitártípus, ahol a pengetett hang megszólaltatása egy elektromos eszköz, a hangszedő segítségével történik. Az elektromos gitár feltalálása, azaz már az 1950-es évek eleje óta szinte minden könnyűzenei együttes elengedhetetlen hangszere. Elterjedése nagyban hozzájárult a rockkultúra kialakulásához, így napjainkra az egyik legnépszerűbb hangszerré vált. Megjelenését követően indult el az a mozgalom, aminek köszönhetően a zenekritikusok egyre komolyabban vették a ,,könnyű" zenét és felfigyeltek rá, hogy a klasszikus zene korszaka után is létrehozhatóak maradandó értékű zeneművek. Mára az elektromos gitár betört szinte minden műfajba - átlépve a rock határain, megjelenik a popzenétől egész a dzsesszig szinte mindenütt.

Basszusgitár:

A basszusgitár egyaránt lehet akusztikus és elektromos hangszedővel szerelt. Az akusztikus modellek külsőleg hasonlítanak a klasszikus akusztikus gitárra, míg az elektromos basszusgitárok az elektromos szólógitárra emlékeztetnek azzal a különbséggel, hogy hosszabb nyakkal, kevesebb és vastagabb húrokkal rendelkeznek. A basszusgitárok hangolása megegyezik a hagyományos gitárokéval, de egy oktávval mélyebb. A basszusgitár az 1950-es években váltotta fel a nagybőgőt. A legtöbb műfajban a ritmusszekcióhoz tartozik, de a dzsessz és funk stílusokban szólózásra is használják. Meghatározó szerepe miatt az elektromos gitárokhoz hasonlóan szinte az összes könnyűzenei műfaj elengedhetetlen szereplője.

Különleges gitárok :

Rezonátoros gitár :

A rezonátoros gitár testformáját tekintve leginkább egy akusztikus gitárhoz hasonlít. Lényege, hogy a rezgőtestben fémből készült úgynevezett rezonátort alkalmaznak a hangszer hangerejének növelésére. Az ilyen gitárok megjelenése az 1920-as évekre tehető, amikor a gitárosoknak már nem volt elegendő az akusztikus gitárok rezgőteste által lehetővé tett hangerő, mivel az együttesben játszó többi hangszer elnyomta a gitárhangot.

A Steelgitár


A Warr-gitár egy 10, 12, 15 vagy ritkán több húros érintőgitár. Mark Warr, főleg gitár, illetve más húros hangszerek készítésével foglalkozó művész fejlesztette ki. Lényege, hogy pengetés helyett csak a húrok érintésével, finom ütögetéssel szólaltatjuk meg az egyes hangokat. A rajta való játékhoz csak egy ujjra van szükség egy hang megszólaltatásához - szemben a hagyományos gitárral, ahol kettőre: egy ujj a hang lefogásához, egy pedig a húr pengetéséhez. Így a két kéz minden ujját egyszerre lehet használni játékkor. Ez lehetővé teszi több mint egy szólam játszását egyidejűleg, vagy lehetőséget ad arra, hogy megosszuk a játékot a két kéz ujjai között.

(hu.wikipedia.org/wiki/Gitár)




Link
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Jazz Club mintás szalvétámhoz:
  2011-11-13 20:29:38, vasárnap
 
 

Link

A dzsessz (angolul: jazz) egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok (az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szűkítéséből született hangok), szinkópák, szvingelés és párhuzamos ritmusok alkalmazása. A stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció, az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára (kérdés-felelet). Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki.

A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afro-amerikai közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt/van a többi zenei irányzatra is.

A dzsessz ma is folyamatosan fejlődik, egyre újabb stílusok jelennek meg.


Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afro-amerikai zeneszerző, klasszikus- és dzsessztrombitás a következőt mondta a dzsesszről:

A dzsessz olyasmi, amit a négerek találtak ki a legbensőbb gondolataik kifejezésére - nem csak rólunk és a mi szemszögünkből, hanem arról, hogy miről is szól valójában a számunkra új demokratikus élet. A fajtánk méltóságát foglaltuk zenébe... megvan benne minden a rideg valóságtól a bonyolult belsőségig. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében.

Maga a jazz szó, a dzsessz eredeti alakja, az amerikai szlengből ered és valószínűleg szexuális tartalommal bír, bár számos más magyarázata is van.


Forrás és további információk a jazz -ről:hu.wikipedia.org/wiki/Dzsessz



Link

(http://www.healdsburgjazzfestival.org/wordpress/category/jazz-is/)



Link

(http://www.polkarts.org/2011/10/march-8-wynton-marsalis-accompanied-by-jazz-at-l incoln-center-orchestra/)

Egy kis jazz zene:Link
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
Hard Rock mintás szalvétámhoz:
  2011-11-13 20:17:43, vasárnap
 
 

Link

A hard rock a rock and roll zene egyik típusa, melynek gyökerei az 1960-as évek garázs- és pszichedelikus rock zenéjéből erednek. Legfőbb eleme mégis a rock, melynek a hard rock a keményebb, durvább és technikailag fejlettebb változata. (Ebben az értelemben a hard rock utáni következő szint a progresszív rock.) A riffekkel dolgozó torzított gitárhangzás, a dobok és a basszus kemény alkalmazása jellemzi. A kifejezést gyakran használják a különféle stílusok általánosító megjelöléseként (például a punk, a grunge, és egyéb műfajokra is), hogy megkülönböztessék azokat a rádiók által játszott népszerű popzenétől. A hard rock egyfajta "lázadó rock" megtestesülése.

Jellemvonások :

A hard rockot erősen befolyásolta a blues zene; a leggyakrabban használt skála a pentatonikus, ahogyan a bluesban is. A hagyományos rock and rolltól eltérően a hard rock a brit blues elemeit is felhasználja, amely művelői előszeretettel játszottak modernebb hangszereken, mint az elektromos gitár, elektromos basszusgitár és billentyűsök.

Hangszerek :

A legfontosabb hangszerei a hard rocknak az elektromos gitár, a dobok és a basszusgitár. A gitáros szerepe ebben a zenében majdnem uralkodó. Sok együttesben kétfajta gitárost találhatunk: a ritmusgitárost és a szólógitárost. A szólógitáros játssza a gitárszólókat és riffeket, és a sebesség és dinamika érdekében esetenként olyan technikákat vetnek be, mint a tapping, alternate picking és sweep picking. A ritmusgitáros mondhatni kiszolgálja mind a szólógitárost, mind a többi zenészt, egyfajta alapot biztosítva azok munkájához. A basszusgitár és dob kevesebb, de nem elhanyagolható jelentőséggel bír: előbbi egy harmonikus keretet biztosít, utóbbi a zene ritmusát tartja fenn. Több együttesben a billentyűs szerepe vetekszik a gitároséval, a dalok egyaránt tartalmaznak gitár- és orgona/szintetizátor szólót. A 70-es években elterjedt hangszer volt a Hammond orgona a rockzenekarokban.

Heavy metal - hard rock :
Az 1970-es évek folyamán a hard rock egy új, keményebb zenei műfajt ihletett, ez lett a heavy metal. E műfaj alapítói például a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Deep Purple, finom átmenetet jelentettek a két stílus között, ezért ezeket az együtteseket egyszerre tartják hard rock és heavy metal zenekaroknak is, míg a KISS, AC/DC, Nazareth, Status Quo, Guns N'Roses, Van Halen, Aerosmith és Bon Jovi együtteseket gyakran a hard rock stílusba sorolják.

Története :
Korai évek:

A hard rock zene legfontosabb ihletője a blues zene, még pontosobban a brit blues volt. Olyan birt együttesek, mint a Rolling Stones, a Beatles, a Cream, a Who, a Kinks és a Yardbirds átalakították a hagyományos rock and roll hangzást, új elemeket vittek bele, erősített és torzított gitárhangzást, hangosabb éneket és szokatlanul kemény ritmusszekciót, ezzel létrehozva a hard rock alapját. Ezt a korai hangzást hallhatjuk például a Beatles Helter Skelter (1968), a Who I Can See for Miles (1967) és a Kinks You Really Got Me (1964) dalaiban.

Ugyanakkor Jimi Hendrix létrehozott egyfajta blues inspirálta pszichedelikus rockzenét, amely jazz és rock and roll elemeket is tartalmazott. S ezek mellett Ő volt az első hard rock szerző-előadó a gitárosok közül (Purple Haze, 1966; Foxy Lady, 1967) aki újfajta technikákkal kísérletezett: torzítás és visszacsatolás.

Az 1960-as évek végén felszínre került a hard rock is, a Led Zeppelin és Black Sabbath együttesek keverték a brit rock hangzást a blues-rockkal. A Led Zeppelin bemutatkozó albuma (Led Zeppelin, 1969) szinte egymaga képviseli a hard rock kezdetét. A blues hatása tisztán kivehető, és nem egy dal feldolgozás blues előadóktól (Willie Dixon, Howlin' Wolf). A Deep Purple három albumával, a Deep Purple In Rock (1970), Fireball (1971), és Machine Head (1972) lemezekkel a hard rock élmezőnyébe lépett.

1970-es évek :

A Led Zeppelin III már folk- ill. progresszív megoldásokkal is kísérletezett, de a hard rock alapok megmaradtak. 1970-ben a Black Sabbath ugyanazon nevű albumával elkészítette az első heavy metal albumot; ez a kor könnyűzenéjében forradalminak számított, sötét, okkult szövegek, keményebb riffek és nyomasztó hangulat jellemezték.

A Deep Purple gyökeresen megváltozott hangzással jelentkezett az 1970-ben kiadott Deep Purple in Rock albumán. A hangzás keményebb lett, a gitár hangsúlyosabb szerepet kapott, akár csak az újonnan belépő énekes, Ian Gillan hangja. Az albumon hallható dalok (például a Speed King és a Child in Time) az első heavy metal szerzemények közé tartoznak. Az együttes folytatta a hard rock átalakítását az 1972-es Machine Head albumával. Erről az albumról a Highway Start az első speed metal dalnak tartják. Szintén ezen az albumon hallható a hard rock klasszikusnak számító Smoke on the Water, aminek a gitárriffje az egyik leghíresebb riff.[1] Egy másik együttes, a Nazareth újabb stílusokkal keverte a műfajt, a Hair of the Dog albumuk több későbbi előadót befolyásolt.

Az 1970-es évek folyamán a hard rock több műfajt hozott létre. 1972-ben Alice Cooper kiadta az első shock rock albumot, a Schools Out-ot. A következő évben a Lynyrd Skynyrd kibocsátotta ugyanazon nevű bemutatkozó albumát, amely tovább terjesztette a hard rock kereteit. 1974-ben a Queen kiadta harmadik albumát, a Sheer Heart Attackot, amelyről a Stone Cold Crazy több későbbi thrash metal előadót ihletett meg (Metallica, Megadeth). A Queen többrétegű vokálokat, gitárhangzást és éneket használt, a glam rock stílust keverte a progresszív zenével, és az addig műfaj idegennek számító operával.

A KISS együttes alig egy év alatt kiadta három bemutatkozó albumát, a Kiss, Hotter Than Hell és Dressed To Kill lemezeket, majd a kereskedelmi áttörést is elérte dupla koncertalbumával, at Alive!-val. 1975-től az Aerosmith is sikereket ért el, két fontos albumával, a Toys in the Attickal és a Rocksszal, a hagyományos hard rock és blues minden fontos elemét felmutatták, és olyan későbbi együtteseknek nyújtottak inspirációt, mint a Metallica, Guns N'Roses és a Mötley Crüe.

1976-ban feloszlott a Deep Purple, ami 1984-ben újra összeállt. A következő évben Ronnie Van Zant énekes repülőgép szerencsétlenség áldozata lett; ez együttese, a Lynyrd Skynyrd feloszlását is jelentette. 1978-ban Keith Moon, a The Who dobosa hunyt el gyógyszer-túladagolásban. Amerikában a diszkó, Angliában a punk felemelkedésével párhuzamosan a hard rock kezdett veszíteni a népszerűségéből. Utóbbi stílus képviselő úgy tűnt a lázadó szerepet is átveszik a rockerektől.

1978-ban megalakult a Van Halen együttes. Gitárosuk, Eddie Van Halen a 70-es évek egyik legsikeresebb és legtechnikásabb zenésze lett, és az együttes bemutatkozó albuma (Van Halen) rocktörténeti jelentőségű.

1979-ben az AC/DC kiadta egyik legsikeresebb albumát, a Highway to Hellt. Az együttes zenéje mélyen a rythm & bluesban gyökerezett, és határozottan elutasították a heavy metal címkét.

1980-as évek :

1980-ban elhunyt John Bonham, a Led Zeppelin dobosa, és Bon Scott, az AC/DC énekese - ezzel a klasszikus rockegyüttesek korszaka véget ért. Egyes zenekarok, mint például a Queen, elhagyták a hard rock alapokat, és a popzene irányába orientálódtak. Az AC/DC új énekessel felvette korszakalkotó Back in Black albumát. A lemez hihetetlen sikere új lendületet adott a Van Halen-típusú metal együtteseknek, és elősegítette azok rádiós sikereit.

1981-ben a Mötley Crüe kiadta a Too Fast for Love albumot, amely megadta a kezdőlökést a glam metal együttesek sikerének. A Twisted Sister és Queit Riot zenekarok erre az alapra építkeztek, és az utóbbi Metal Health albuma lett az első listavezető amerikai metal album.

Az angol Def Leppard együttes 1983-ban kibocsátotta Pyromania albumát, amely világsikert hozott a számukra. A lemez a heavy metal, glam rock és hard rock elegye volt, ez sok 80-as évekbeli hard rock együttest befolyásolt.

1984-ben a Van Halen albuma, az 1984 újra hatalmas siker lett, köszönhetően a szintetizátorok nagyobb fokú használatának és a gitárközpontú zenétől való eltávolodásnak. Erről az albumról a Jump című dal az első listavezető heavy metal kislemez lett. Ebben az évben alakult újra a Deep Purple is, minek során megjelent a Perfect Strangers című albumuk. Még ebben az évben megalapult a Bon Jovi.

1986-ban megjelenik a Bon Jovi első világsikerű lemeze a Slippery When Wet.

1987-ben nagy sikert ért el a Guns N'Roses Appetite for Destruction albuma, amely a hard rock gyökerekhez való visszatérést jelképezte, ugyanakkor a glam metal elemeket is sikeresen hasznosította. Underground együttesek, mint a Sonic Youth és a Dinosaur Jr már kisebb sikereket értek el, elővetítve a 90-es évek zenei trendjeit.

1990-es évek és napjaink :

1991-ben Freddie Mercury AIDS betegséggel kapcsolatos komplikációk miatt elhunyt. Az 1990-es évek elejét a Guns N'Roses és a Metallica ,,uralták". Előbbi Metallica, és utóbbi Use Your Illusion albuma milliós példányszámban keltek el, ennek kapcsán felszínre került a korábban nyers rockzenészek dekadenssé válásának, a zene elüzletiesedésének problémája. Ezzel egyidőben, és ennek hatására a rockzene egy új, nyers stílusa vált vezető népszerűségűvé: a grunge. Néhány ilyen stílusú zenekar különösen népszerű lett (Nirvana, Alice In Chains, Pearl Jam, Soundgarden, A Screaming Trees, The Melvins, Mudhoney), azonban Kurt Cobain halálával és a Nirvana feloszlásával a grunge csillaga is leáldozott.

A média ezeknek az együtteseknek a megjelenését úgy értelmezte, mint egyfajta punk választ a 80-as évek giccses glam metal és stadionrock előadóira. Sok nem Seattle-i származású együttes is sikereket ért el: Stone Temple Pilots, Nudeswirl, Prong és Hum. Angliában több együttes kísérletezett a korai időszak ,,gitárhős" jellegű rockzenéjét felidézni: Ride, Wheel és Swervdriver.

Mások megpróbálták a metal hangzást egyéb eklektikus hangzásokkal gazdagítani, ezeket az együtteseket az alternatív rock stílusba sorolják. A 90-es évek elejétől számos együttes hatással volt rájuk, például az U2 Achtung Baby albuma szakítva a 80-as évek klasszikus hangzásával, addig idegen stílusokkal és effektusokkal keverte a rockzenét - de említhető ős-alternatívként a R.E.M. és a Pixies is. A Red Hot Chili Peppers, a Primus, a Rage Against a Machine és a White Zombie főleg funk zenével keverték a hangzásukat. A Limp Bizkit és Linkin Park együttesek rap és hip-hop hatásokkal ötvözték a heavy metalt, ez a stílus nu metal néven vált ismertté.

A hard rock Magyarországon :

Magyarországon a hard rock a 1970-es években jelent meg. Terjedését nehezítette az Aczél György nevével fémjelzett szocialista kultúrpolitika: a három TTT beosztásból (Támogatott, Tűrt, Tiltott) a tűrt kategóriában helyezkedett el a zenekarok nagy része. A dalszövegek cenzúrázásán kívül külön nehézség volt a Erdős Péter által vezetett Hanglemezkiadó Vállalat monopolhelyzete, ami több zenekarnak nem adta meg az esélyt a lemezkiadásra. Ilyen volt az első igazi magyar hard rock zenekar a Taurus Ex-T:25-75-82, avagy az 1973-ban alakult, Schuster Lóránt vezette P. Mobil, ami csak 1981-ben adhatta ki első lemezét. A hard rock lázadó mivolta miatt a kommunista rendszernek több ügynöke figyelte a zenekarokat és írt jelentéseket róluk.

Igyekezték gátolni a nem felülről szervezett együtteseket, például a Radics Béla nevével fémjelzett Taurus-t. A Taurus nem létezett sokáig mégis sikerült két kislemezzel elindítaniuk a hard rock terjedését Magyarországon is. És bár sokáig próbálták ellehetetleníteni a műfajt, a nagyszámú és kitartó rajongóknak köszönhetően mégis életben maradt. A hetvenes évek első felében a Frenreisz Károly vezette supergroup, a Skorpió kapta meg a nagylemezkiadás lehetőségét a hard rock együttesek közül.

A gyakran ,,őszinte kőkemény" néven emlegetett stílus és a hozzá kapcsolódó ,,csöves" szubkultúra hazai virágkora az 1970-es évek végére és az 1980-as évek elejére tehető. 1978-ban második albumával népszerűsége csúcsára ért a Piramis. A következő évben a Budai Ifjúsági Parkban rögzítették első koncertalbumukat, A nagy bulit.

Nagy Feró punkhoz közeli zenét játszó együttesként szervezte újjá az immár női tagok nélküli Beatricét, amely az elkövetkező évek egyik legnagyobb botrányzenekarává nőtte ki magát. Rossz hírüket fokozta a ,,csirkedarálásról" keltett urban legend. Bár 1979-ben készítettek egy nagylemeznyi felvételt, az nem jelenhetett meg (csak 1992-ben adták ki Megkerült hangszalag - Betiltott dalok címmel). Némi kitörési pontot jelentett az akkor már befutott Omegával és LGT-vel közös turné, aminek Kisstadion-beli zárókoncertjén lemezfelvétel is készült, az albumon egy rövid Beatrice-blokk is helyett kapott.

1979-ben egy új supergroup, a Tinédzser-dal kislemezzel befutó Dinamit megalakulása eredményezett átrendeződést. A Skorpiót három tagja is elhagyta, a magára maradt Frenreisz Károly létrehozta az ,,erőtrió" felállású Új Skorpiót, amely két albumot készített. A P. Mobilból az énekes Vikidál Gyula távozott, helyére Tunyogi Péter került. Az együttes népszerűsége ellenére 1978-tól 1980-ig mindössze három kislemezt jelentethetett meg, pedig 1980-ig négy komplett koncertműsort dolgoztak ki. 1978-ban a Magyar Rádió rögzítette a Láng Művelődési Házban a koncertjüket, de a felvétel csak két évtized múlva látott napvilágot. A nagylemez hiánya 1980 őszére felőrölte a zenekart, Bencsik Sándor és Cserháti István megalapították a P. Boxot (Pandora's Box). Schuster Lóránt nem adta fel, újjászervezte a P. Mobilt, amely 1981-ben végre eljutott a nagylemezig. Ugyancsak a kultúrpolitika által rossz szemmel nézett együttesek közé tartozott a bluesosabb zenét játszó Hobo Blues Band. Eleinte külföldi dalok magyarításait játszották, később saját dalokat is, Földes László (Hobo) elgondolkodtató szövegeivel. Második énekesként csatlakozott hozzájuk a ,,fekete hangú " Deák Bill Gyula. 1979-ben az Omega előzenekaraként járhatták be az országot, beleértve a Kisstadiont is.

Az évtized közepén még Koncz Zsuzsát kísérő Korált Balázs Fecó 1978-ban önálló együttesként alakított újjá. Egyedi arculatukat a kemény hangzás melletti líraiság adta. A zenekar a Taurus örökségét is ápolni kívánta, néhány Taurus-dal elhangzott a koncerteken, felkerült a korai kislemezekre és az első albumra. Az új meghatározó együttesek között volt még az 1979-ben alakult, westcoast rock stílusú Karthago, valamint első vidéki együttesként tört be a fővárosiak közé a miskolci Edda Művek. ,,Bakancsos" néven emlegetett klasszikus felállása két albumot készített 1980-81-ben. A második tartalmazta a Ballagás című film betétdalait is.

A mozikban 1981-ben bemutatták Szomjas György Kopaszkutya című, a csöves kultúrát bemutató filmjét. Egy kitalált együttesről szól, de a főszerepeket és a zenét a HBB, illetve részben a P. Mobil tagjai játszották. A filmzenét tartalmazó albumot azonban betiltják, csak 1993-ban lát napvilágot.

A korszak egyik legemlékezetesebb eseménye volt 1980 augusztusában a Óbudai-szigeten a "Fekete Bárányok" koncert, a Beatrice, a P. Mobil és a HBB részvételével. Utóbbinak ekkorra már elkészülhetett első nagylemeze. Egy évvel később ugyanott immár a zenész szakszervezet által rendezett "Szuperkoncert"-et. (Egy nap rock címmel film is készül róla), amely azonban nem tudja megismételni az előző évinek a sikerét. Ennek oka részben a fellépők nagyobb száma miatt korlátozott játékidő, részben az oda nem illő stílusú előadók meghívása.

A fesztivált gyakran az ,,őszinte kőkemény" rock korszakának jelképes lezárásaként értelmezik. A több városból kitiltott Beatrice nem vehetett részt, az ebből fakadó csalódás felbomlasztotta a zenekart. Ugyancsak leállt év végén a sokak által ,,állami rockzenekarnak" bélyegzett Dinamit is. 1982-ben a két együttes tagjainak egy részéből alakul meg az új hullámosabb, punk rockszerű zenét játszó Bikini (a Nagy Feró-féle korszakot utólagosan megkülönböztetve: Ős-Bikini). A Piramisból énekesük, Révész Sándor kilépett. A négytagúra csökkent együttes Gallai Péter énekével a következő évben kiadta az új hullámos stílusú Piramis Plusz albumot, de a rajongók körében nem lelt tetszésre. Som Lajos aranycsempészési botránya pedig a zenekar végét jelentette. A Korál zenéjében a hard rocktól eltávolodva a líraiság került előtérbe. Az Edda az eredetileg benyújtott, de a lemezgyár által visszadobott anyag után egy lírai hangvételű harmadik lemezt készít 1983-ban, majd év végén feloszlanak. Ugyancsak felbomlott abban az évben az Új Skorpió.

Ugyanakkor az újhullámos zenekarok visszaszorítása és a metal-robbanás magyarországi megkésettsége miatt még néhány évek évig meg tudta őrizni helyét a régi rockzenekarok egy része. A Karthago-nak 1982-ben megjelent leghíresebb kislemeze, a tragikus esemény által ihletett Requiem. A P. Boxban Varga Miklós énekest Vikidál Gyula váltja. Vele készül el 1983-ban legsikeresebb albumuk, a Kő kövön, rajta az 1982-ben elhunyt Radics Béla gitáros emlékére írott Zöld, a bíbor és a fekete című rockhimnusz. 1985-ben még egy albumot készítenek Omen címmel, amelyet sokan már a heavy metal előfutárának tartanak. 1985-ben régi és új tagokkal, az ,,új" jelzőt elhagyva jelentkezik a Skorpió, az Azt beszéli már az egész város album címadó dala egyik legismertebb slágerükké válik. Szintén 1985-ben alakul újjá az Edda Művek, de megváltozott felállással és stílusban, szakítva a miskolci korszak arculatával.

1983-ban mutatták be az első magyar rockoperát, az István, a királyt. Ebben a rendezői koncepció szerint a ,,lázadó rockerek" kapták a Koppány-oldal szerepeit: Koppány - Vikidál Gyula, Torda - Deák Bill Gyula, Laborc - Nagy Feró. Ezenkívül feltűntek a P. Mobil akkori tagjai is statisztaként, és az István-oldalon is szerepelt rockénekes: Varga Miklós adta a címszereplő hangját.

Az 1980-as évek közepét gyakran emlegetik a ,,rockhalál" időszakaként: 1985 végén elhallgat a P. Mobil és a Karthago, 1986-ban a Skorpió, a Korál és a P. Box (utóbbi tagjainak egy része Metál Company, majd Deák Bill Gyulával Bill és a Box Company néven zenél együtt egy ideig, de 1987-ben ez a formáció is megszűnik). A Bikini énekesi posztján Nagy Ferót D. Nagy Lajos váltja, akivel másfajta, könnyebben befogadható zenét kezdenek játszani. A Hobo Blues Bandnek változó felállással, de sikerül megmaradnia és folyamatosan működnie egészen a 2010-es évek elejéig.

Néhány régebbi együttes tagjai rövid életű zenekarokat alapítanak, mint a Fáraó az ex-karthagós Gidófalvy Attilával és Kiss Zoltánnal, vagy a Senator Som Lajossal és a Karthago korábbi énekesével,Takáts Tamással.

A többi hard rock együtteshez képest megkésve fut be az 1972-ben alakult szombathelyi Lord. Első albumukat 1985-ben Ausztriában készítik el, majd 1988-ban idehaza is nagylemezhez jutnak. Mindkét lemezre rákerül a zenekar himnuszának tartott Vándor. Az 1980-as évek vége felé befutott budapesti zenészekkel (Gidófalvy Attila, Gyurik Lajos) erősítenek, de az 1990-es évek elején több tagcserén mennek keresztül, bár Pohl Mihály énekes új társakkal továbbviszi a nevet, az együttes háttérbe szorul.

Az újjáalakuló Beatrice 1988-ban megjelentethette első albumát, amely régi és új dalokat is tartalmazott. Az évtized fordulóján több daluk is sláger lett (Boldog szép napok, 8 óra munka). Nagy Feró politizálása azonban zenekaron belüli ellentétekhez, majd tagcserékhez vezetett. A fiatal zenészekkel kiegészült Beatrice veszít népszerűségéből. A 2000-es évektől kezd visszatérni az érdeklődés irántuk, bár új lemezt ritkán készítenek.

Az 1990-es évektől kezdve több együttes is összeállt egy-egy nosztalgiakoncert erejéig. A Skorpió 1993-ban nemcsak koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban, de új albumot is készített. Azóta az együttes saját megfogalmazásuk szerint ,,nem szűnt meg, csak ritkán játszik", évente egy-két koncertet ad, új dalokat nem ír.

Tartós visszatérésre a P. Mobil vállalkozott 1994-ben. A Fradi-pályán tartott koncertjükről két lemez is megjelent, valamint új stúdióalbumuk is készült. 1995-ben bemutatták a még 1978-ban írott Honfoglalás szvitjük szimfonikus változatát, majd egy évvel később egy modernebb rockváltozatot. 1996 végén a tagok egy részének távoznia kellett. Az új énekessel, a korábban a Pokolgépből ismert Rudán Joe-val és a korábban a HBB meghatározó tagjának számító Póka Egon basszusgitárossal megújul az együttes hangzásvilága. 1998-ban jelenik meg a Kutyából szalonna album, amit a Kopaszkutya folytatásához szántak, de a film nem készült el. Ezután azonban több mint egy évtizedig nem jött ki új stúdióalbumuk. A Rudán Joe helyére került fiatal énekes, Baranyi László érkezése azonban új lendületet adott, 2009-ben elkészült a Mobileum.

A P. Mobilból távozott zenészekből jött létre 1997-ben a Tunyogi Rock Band (TRB). Koncertjein műsoron volt több P. Mobil-sláger, de saját szerzeményeik is készültek. 2004-ben Tunyogi Péter betegsége miatt távozott, ekkor a zenekar nevét the Rock Bandre változtatták (ugyanúgy TRB-nek rövidítve), Zeffer András vette át az énekesi posztot. 2006-ban azonban róla is kiderült, hogy súlyos beteg. 2007-ben névhasználati viták után Tunyogi Péter együttese visszavette a TRB nevet, Zeffer felgyógyulva fiatalokkal alakította újjá a RockBandet. 2008-ban volt P. Mobil-tagokból és a RockBand zenészeinek közreműködésével alakult meg a Mobilmánia. Koncertjeiken P. Mobil-dalokat játszanak, de készültek stúdióalbumaik saját dalokkal, amik egy része szintén műsorra került. Tunyogi Péter 2008-ban elhunyt, a Mobilmánia ezután is folytatta működését, a TRB utódjaként pedig 2009-ben megalakult a Zöld, a Bíbor Band.

A 2000-es évek során több régi együttes is újrakezdte. 2000-ben a Lordba visszatértek az 1989-es felállás tagjai. Bár 2005-ben az alapító Vida Ferenc távozott, az együttes azóta is működik, megtartva szombathelyi székhelyét, készültek új albumai is. Szintén klasszikus felállásban kezdte újra működését az új évezredben a Karthago és a Korál. A P. Boxot viszont Cserháti István fiatal debreceni zenészekkel élesztette újra, az új felállásban két album készült. Ezek közül a 2005-ös Pangea megjelenését Cserháti már nem élhette meg. Társai egy ideig folytatták, majd egy év múlva leálltak. 2009-ben visszatértek, de ezalatt két egykori alapító tag, Sáfár József és Szabó István is arra az elhatározásra jutott, hogy újraalakítják a zenekart. Így jelenleg furcsa módon két P. Box is működik. Szintén megváltozott felállásban alakult újjá 2009-ben a nevét Piramis Pluszra változtató Piramis és a Dinamit.

(hu.wikipedia.org/wiki/Hard_rock)


Egy kis Hard Rock zene, ahol a dal szövege is épp ezt zenei stílust élteti kicsit:Link
 
 
0 komment , kategória:  Zenei témájú szalvétáimhoz:  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 999
  • e Hét: 2706
  • e Hónap: 24586
  • e Év: 153438
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.