Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
Hervay Gizella: A történelem tenyerén
  2016-11-25 06:50:39, péntek
 
  Hervay Gizella:

A történelem tenyerén


Ha mindenki csak annyit gondolt volna el,
amennyire szüksége volt, hogy tovább élhessen,
mondd, hol lenne akkor arra gondolatod,
hogy elgondolhasd az életük?

A gondolat, amibe majdnem belehaltam tíz évvel ezelőtt,
már eszembe se jut. -
A történelem közbejött,
s észrevétlenül átsegített önmagamon.
Lám, a történelem tenyerén
összezsugorodik az emberi fájdalom,
összezsugorodik a végtelen egyéni fájdalom.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Altató.
  2016-11-03 05:39:04, csütörtök
 
  Hervay Gizella:

Altató.


Gyalulatlan bölcső,
sír a szalma rajta,
úgy bömböl a gyerek benne,
még a hold is hallja.

Bordáim közt ring a bölcső,
szíven szúr a szalma,
hétszázéves szépnagyanyám ...
testem takargattya.

"Aludj, aludj, szentem,
két szemed két gyertya,
jön már a Sötétség,
fújja, ójtogattya.

Meghalsz, meghalsz, szentem,
megmarad a bőcső,
elszáradó lábaimmal
rengetgetem: hő, hő!

Felgyúttyák a szalmát,
tested tűzre rakják,
szájad nyílik jajra,
nyílik az ég bajra,

nyílik szemed jajra,
csitt, te, csitt, te, tente,
jaj, a szemed úgy világol,
mintha a nap lenne."
"Csitt, te, tente, nannyó,
elkopik a bőcső,
tente, szívem halott szeme,
hétszáz éve, hő, hő!"

Ring a bőcső halkal,
ring halottas jajjal,
ükanyámat rengetgetem,
tente, tente, jaj, jaj ...

Két szemem közt elrengetem,
bánattal betakargatom,
hétszáz évvel szólongatom,
halott széllel hűsítgetem,
halott nappal melengetem,
halott holddal holtra válik.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Elnehezülve
  2016-10-29 08:41:18, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Illúziók nélkül
  2015-11-10 06:46:26, kedd
 
  Hervay Gizella:

Illúziók nélkül

I.

Illúzióról szó se volt.
Ifjúságunk szertehajigálva.
Emitt szerelem - künn a krumpliföldön,
amott fájdalom fintorog.
Nyomában
üres konzervdoboz gurul.
Soványan,
pamutharisnyásan csak álltam,
és dal ha volt, csak pirospettyes,
agyonvasalt ruhában bámult.
Te hallgattál - s ő hamar rád unt.

II.

Megöltél mindenkit képzeletben,
akit szerettél - ne csapd be magad.
Élő szerelmed ellen
halottaid menete halad.

III.

Hányszor elért a halál!
Pengéi remegnek a bordám alatt.
így lépek be mosolyogva az ajtón,
remegő pengékkel divatos pulóverem alatt.

IV.

A hűségre mindig hiába vágytam.
Hűségedért magamat megaláztam.
Hűségemet eltékozoltam.
Látod
holt szavaimon lábujjhegyen járok.

V.

Tudom, menedék a szerelem.
Hát nem menekülök.
Fáradt tenyerem kezeden.
Szemedben a világ.
Szememben a halál.
S a szégyenem.

VI.

Elnézem arcodat.
Lassan szertehull szememben.
Szilánkká hullt szét gyermekkorunk -
szempillája rebben.
Hány év, hány halál
gördült végig e könnycseppben
századunk arcán?
Száraz szemekkel
nézem, s amennyi gondolat,
szigorú jóság, szerelem
s még elmondható szavam maradt,
most mind megindul, akár az idő,
felépíteni arcodat.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Ki-ki hazamegy
  2015-09-18 04:45:39, péntek
 
  Hervay Gizella:

Ki-ki hazamegy


Az, amiről nem beszéltek, csak egyetlen szempárban élt kiűzhetetlenül,
a többiek észrevétlenül nem néztek oda.
Az, amiről nem beszéltek, kapkodóvá tette a beszélgetést,
túlfűtött, fojtott hangon vitatkoztak hárman az asztal körül.
A vodka megszabadította őket minden gondolat valóságos súlyától.
Csak egyetlen szempárban élt kiűzhetetlenül az, amiről nem beszéltek,
ez a szempár, a legbátrabb, legvédtelenebb - teljesen egyedül maradt.
Valakiben felsejlett még a gondolat,
de a vodka, a jó gondolatűző segített.
A vitatkozó előrehajolt, úgy tett, mintha hinné, hogy érdemes ezt
most elmondania, de máskor is pont így hajol előre, akkor is,
mikor valóban érdemes lenne,
de nem tudhatja már, az illúziók meddig űzhetik még.
Valaki most négykézlábra áll, egy cigaretta megáll a levegőben,
a vitatkozó védekezik, a szempárnak nincs hova menekülnie.
És aki négykézlábra állt, hiheti-e, hogy elmenekült?
Egy kicsit mindig józan marad, csak parányit, annyit, hogy tudja:
a kimondatlan gondolat elől menekül.
S a vitatkozók, végül is mindegy, bevallják, be nem vallják,
szavaik csak elsiklanak a gondolat mellett,
fel-felbuggyannak helyette, s elakadnak végül.
Aki négykézlábon állt, most üres üvegekkel sakkozik s önmagát veri meg
Nem kapaszkodik meg a szempárban, a szerelem, akár a
kimondatlan gondolat, megáll a levegőben, mint a füst,
és énekszó töri meg reménytelenül.
Ki-ki hazamegy. Ki részegen, ki egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Félelem
  2015-08-19 07:02:15, szerda
 
  Hervay Gizella:

Félelem


Nézd szégyenem!

Részegen

dülöngél szavam erre-arra.
Kacsintana is, ha merne.

Semerre

senki, aki válaszol.
Már üvöltök, akár egy megafon,
furcsa magas hangon recsegve,
torz hangokba fogódzva, esengve.
Csitítanak, hogy hallgassak már.

Nő a virág,

nem hallani neszező illatát.
Nem hallani az ég kékjét,

belehasít

kereplő fájdalmam.

Hová taszít

megkergült hangom?

Ki hallja meg?

És mit mondok egyáltalán?

Anyám,

ha értene, megértené,
így csak a szégyen:

ragacsos málnalé.

Magam se hallom már, mit üvöltök,
zötyögök villamoson, fáradt csütörtök
kísér, zsebében újságpapírban uzsonna.
A fapadon előrehajol, ó igen, vasárnap - mondja - ,
vasárnap csónakázni fog, délután meccsre megy.
Szerelem? - rebegi egy lány szempillája. -
Szerelem? Szájamon sebre seb.
Ó, sejtem már.

Egyszer hozzád hajoltam.

Szemembe zúdult minden, ami voltam,
vagyok s lehetnék - az elvetélt csillag-élet
sorsom a XXII-ik században, elgondolhatatlan szavaim,
s minden, ami érted nyúlik, szól,

az, hogy élek,

s te mozdulatlan maradtál, pedig szeretsz.

Micsoda szerelem bóbiskol itt a villamoson
a lány pilláján, s nyújtózik fáradt kezeden?
Micsoda szerelem, hogy moccanatlan marad
életed, csak a vágy szakad le róla
szertenyújtja karjait: tapogatózó amőba!
Akkor még tudtam, mit mondanék,
most már csak ész nélkül üvöltök,
részeg szavakat lehelek rád, dülöngélek,
s már látom, kivetsz szemedből.

Félek.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Vigyázó
  2015-07-09 05:26:50, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Szégyen és fájdalom
  2015-04-18 07:05:39, szombat
 
  Hervay Gizella:

Szégyen és fájdalom

I.

Nézem a homlokod térképét,
lassan távolodik, s egyre tisztábban
látom az egymást átszelő,
világokat rendező,
elválasztó ráncokat.

Egymás fölött szaladnak a ráncok
párhuzamosan:
a félénk gyermekkorra ráhajlik mohón
az ifjúság,
s a férfikor zsarnoki akarata
kettészeli a két szem között
a párhuzamos emlékeket.

S a ráncok mögül
újból és újból szíven üt
tündöklő tiszta homlokod.

II.

Mint elemista gyermek
a folyók s hegyek nevét,
homlokod térképéről leolvasom
ifjúságunk minden üvöltő emlékét
s szorongó szégyenét.
Mész a kolozsvári utcákon borotválatlanul,
kezedben egy darab kenyér,
a pulóvered könyöke lyukas,
csodálnak szelíd nyugalmadért,
ahogy a féldecit kéred, s tudják, hogy nem ettél
húsz napja meleg ételt,
szörnyülködnek, ebédre hívnak,
s te mosolyogsz: - Gyerekek, fenéket
lehet írni, nem verseket.
Zöld habok közt úszik egy lány, ó, -
fél szemöldököd felhúzod,
s a rím rá mi lenne más, mint ringyó.
Pofon csapnak a szavak s a versek,
arcul üt a szerelem s a bánat,
oly méltatlanul könnyes-ragacsos,
még kicsinyes fájdalmaid is megaláznak.
Nyújtózik a világ, nem vesz észre,
s te nem látod meg csak a huszadik századot.
Honnan? Hova? Kivel? Ki ellen? -
Szeszekkel sziszeged: - Enni adjatok! -
így támolyogsz teherautósorok között,
integetnek utánad a lányok,
míg népdalokat dúdolva a vasúti hídon,
tűsarkú cipőben melléd állok.
Átloholjuk az éjszakát, a cipősarok elkopik,
s azért se csókoljuk meg egymást,
törött fésűddel fésülködöm reggel,
s eldobom: - lesz más - ,
váróterembe menekülünk, káromkodunk,
alszunk a dombon
egy kölcsönkért szakadt pongyolán,
húsz ujjunk egymásra gondol,
s külön dobol idegesen sör mellett
a foltos abroszon.
A mindenséget lélegezzük,
s körülöttünk közöny az arcokon.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak (II)
  2014-11-24 07:02:26, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Hol vagy Magyarország
  2014-09-29 07:07:46, hétfő
 
  Hervay Gizella:

Hol vagy Magyarország


hol vagy Magyarország édesanyám hol vagy
aprítottál volna árvacsalán közé
falattál fel volna fekete disznóval
mintsem szültél volna szültél volna követ

mert a jobb szememből a Szamos patakzik
az én bal szememből a Maros patakzik
jobb karom jobb parton bal karom bal parton
jobb karom bal parton bal karom jobb parton

szóltam három évig szüntelen szelekkel
szájam fölsebezte a haragos halál
szájam beszögezte a csillagok csöndje
lábam megakasztá járhatatlan árvíz

meg sem is halhattam élni sem élhettem
méhem beomlasztá a földnek rengése
arcom elfonnyasztá a hontalan haza
kezem elszárítá a híves mostoha

hol vagy édesanyám Magyarország hol vagy
aprítottál volna árvacsalán közé
falattál fel volna fekete disznóval
mintsem szültél volna szültél volna követ
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 744
  • e Hét: 14635
  • e Hónap: 129880
  • e Év: 1354085
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.