Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Anyu
  2017-05-06 22:43:18, szombat
 
  Nadányi Zoltán

Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Májusi szerelem
  2017-05-04 14:03:07, csütörtök
 
  Nadányi Zoltán

Májusi szerelem

Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép tündérmese.
Hófehér felhődarabka,
az az ő szerelmese.

Ők ketten egymásnak élnek,
felhő és virág a fán.
Hisznek egymás esküjének,
magukénak is talán.

Szépen tudsz te fakadozni,
te virág, felhőfaló!
Szépen tudsz te szakadozni,
te felhő, virágcsaló!

Szépen tüntök el a szélben,
mind a ketten hirtelen,
nyomtalan és észrevétlen.
Úgy, ahogy a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Virágok
  2017-03-31 20:49:13, péntek
 
  Nadányi Zoltán:

VIRÁGOK

Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott.

Bot és kés ellensége a virágnak,
kaszálja és nyesi vakon, vadul.
És ellensége az egész világnak,
mert emberekre is rászabadul.

Milyen kár, hogy a világ címerére
mégis odakerült és ottmaradt
a bot s a kés s az ember szíve-vére.
Fakó mezőben, Nap és Hold alatt.

Szebb volna ott, a világ címerében,
bot és kés helyett, mit megfest a vér,
szebb volna ott, keresztbe téve szépen,
két rózsaszál. Egy piros, egy fehér.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Tavaszi álom
  2017-03-31 20:47:12, péntek
 
  Nadányi Zoltán:

TAVASZI ÁLOM

Szép kék az égbolt. Széles íve
Olyan, mint egy nagy mennyezet,
Olyan, mint óriási boltív
Egy nagy terem, a föld felett.

Igen, egy terem az egész föld,
Egy boltozatos, nagy terem;
S a nap egy óriási lámpa,
Mely ott függ a mennyezeten.

Megannyi pamlag a teremben
A sok, sok magas, büszke hegy;
Csecsebecsék a fák, a házak
S a tarka rétek: szőnyegek.

...S kik egymástól oly messze estünk,
Mi vagyunk itt mi, te, meg én?
- Két apró nipp-szobor vagyunk mi,
Egy nipp-leány s egy nipp-legény.

Egymástól messzezárva állunk,
Egy gyötrő átoksúly alatt...
Te egyik, én másik sarokban...
És közelednünk nem szabad...
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Betűk
  2017-03-25 02:26:13, szombat
 
  Nadányi Zoltán

BETŰK

Ne gondold, hogy lelketlen a betű,
minden betűben ég, liheg a lélek
és én magam is a betűkben élek,
ezer betűben ezer életű.

Szeretnek ők. A szavamat lesik.
És néha tudtom nélkül bujnak össze,
megfognak és hurcolnak megkötözve
és véremet veszik. Be jól esik.

És a betűk közt valamennyi jel
mind él. Ez fékezi a sietőket,
az hajtja. A pont megállítja őket.

A kettőspont mint két szem, úgy figyel.
A felkiáltójelben benne fénylik
minden betű! És felnyilall az égig!
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
A költő
  2017-03-25 02:25:16, szombat
 
  Nadányi Zoltán

A KÖLTŐ

A költő, kit senkise emleget,
a költő festi kékre az eget.

A rózsaillatot ő leheli,
a csillaglángok az ő szemei.

Ő hajtja a Dunát és a Tiszát
és a leroppant hídon ő visz át.

A zászlórúdon az ő lelke leng
és ő fegyverzi fel a meztelent.

Bénát elindít, némát szóra bír,
a véres gyilkos fejlehajtva sír.

Sírjából felkel a halott, ha szól,
országot is támaszt poraiból.

Őnélküle nincs ország, semmi sincs,
ő az ajtó, a kulcs és a kilincs.

Ő nem is ember, őt nem lelitek,
mindig a hűlt helyét ölelitek.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
A kutyám
  2017-03-25 02:23:11, szombat
 
  Nadányi Zoltán

A KUTYÁM

A kutyám
halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.

Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!

Néha aztán - vannak külön utak -
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.

Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Pillanat
  2017-03-25 02:21:51, szombat
 
  Nadányi Zoltán

Pillanat

Volt azért egy pillanat,
ha nem is több annál.
Elrepült a pillanat,
te is elsuhantál.

Megszökött a szerelem,
úgy ahogy jött, égve,
lobogva, még idején.
Azért nincs is vége.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Várni
  2017-03-25 02:19:20, szombat
 
  Nadányi Zoltán

VÁRNI

Oly nehéz a várás, oly nehéz, gyötrelmes,
Kínosabb, mint bármi;
Csak egy van, ami még ennél is keserűbb:
Élni fásultan és semmire se várni...
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
Így látlak
  2011-07-08 02:25:41, péntek
 
  Nadányi Zoltán

Így látlak

Mint római kút szobra, tenyered
magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüst sugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.

És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2539
  • e Hét: 2539
  • e Hónap: 66773
  • e Év: 359067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.