Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Betlehem
  2017-12-15 15:23:39, péntek
 
  Túrmezei Erzsébet: BETLEHEM

/Lukács 2,1-7/

Végre, végre Betlehem házai!
Nagy nehéz út volt, szinte végtelen!
Csak legyen hol fejük lehajtani!
Hiszen... talán... ezen az éjjelen...

Mária arca halotthalavány.
A kapukat sorra megzörgetik.
Kinyílik és bezárul mindahány.
Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik.

Légy áldott, kedves barlang, kis istálló,
zizegő széna, pihenést kínáló!
De jó a kínban leroskadni rád!...
S Szűz Mária már boldogan ringatja,

odafekteti egyszerű jászladra
a testté lett Igét, Isten Fiát.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Ma
  2017-12-05 19:03:17, kedd
 
  Túrmezei Erzsébet

Ma

Erődet egy napra kérem.
Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,
amire ma van szükségem.
Minden napnak más a terhe.
Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap
mit mérsz Atyám, gyermekedre.
De egyben bizonyos vagyok:
megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem,
s holnap is rátalálhatok.
Ma légy velem Szentlelkeddel,
hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet,
holnapig se szakadjon el!
Hiszen irgalmas hű kezed
új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által
napjaimat, életemet.
Lépésről lépésre vezet.
Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem
legutolsó lépésemet.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Parancsol a Gyermek
  2017-12-04 00:21:19, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

Parancsol a Gyermek

Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
Kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
Minden lehelet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely neki nem elég,
Naptalan zúg, elhasznált levegő,
Az eledelből, ami megmarad...
Ő az első akar lenni, nem utolsó,
Mert neki az utolsóság koporsó!
Ő parancsoló, győztes akarat!
Néki növekednie kell!
Vétkes, aki parancsát megtagadja:
Csenevészedni, halványodni hagyja,
S odaadja a halálnak!
Igazán azok cselekszenek,
Akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény!
Kik dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
S szemük szüntelen, aggódva figyel:
Fejlődik-e? Növekszik-e? Hiszen
Néki növekednie kell!

Ilyen csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
Kicsinynek látszik és igénytelennek.
S minden lehelet, minden szívverés
Hatalmas, új követelés!
Így érkezett el Krisztus is közénk.
A szűk istálló szegény jászolán
Mint gyermek fekszik Ő és követel.
Néki növekednie kell.
Néki növekednie kell!
Naggyá, nagyobbá és a legnagyobbá,
Szent Messiássá, szabadító Úrrá!
Úgy adhat üdvöt, úgy teremthet újjá!
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek!
Jöjj, növekedj, töltsd be az életem!
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
És kisebbé nekem!
Földi borún, halálon, elmúláson,
Hogy Te vihess engem, kicsinyt, keresztül,
Nagy, erős Messiásom!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Kérdez a gyermek
  2017-11-29 15:15:24, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet

Kérdez a gyermek

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?"

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"

Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"

Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?"
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?"
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
A birodalmam
  2017-11-27 22:51:01, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

A BIRODALMAM

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Boldog út
  2017-11-13 22:21:19, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

BOLDOG ÚT

Eljön az ősz, meghal az ének.
Elnémul a fülemilének
zengő szava és minden hallgat.
Dérré dermed hamar a harmat.
Falevelek aranyló ezre
zizegve hull az ösvényedre.
Szívedben halk melódiákkal
mégy a százszínű őszön által.
Virág hervad el utad mellett,
halkan érint hideg lehelet,
de a te lelked nem remeg meg
érintésén fagyos szeleknek.
Hullhat a lomb, halhat az ének
tűntével a nyár melegének.
A szél süvölt, a tél havaz bár,
terád tavasz, tavasz, tavasz vár.
S lelkeden át már fénye rezdül,
amint mégy az őszön keresztül.
A köd mindjobban szerteszéled.
Ó, boldog út! Ó, örök élet!

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Add össze!
  2017-09-24 14:24:04, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet

ADD ÖSSZE!

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: "Valaki beteg..
Szenved, gyötrődik, akit szeretek...
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége - legnagyobb."
A Mester nézi... hosszan, komolyan.
"Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!"

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly biztató az eredménye is!
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: "Hiszek, Uram! Igen!"
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Átragyog-e rajtun?
  2017-09-21 17:12:33, csütörtök
 
  Túrmezei Erzsébet

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.
Megkérdi: "Kik azok, édesanyám?"

Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
"Keresztyének!"
S hangzik tovább a prédikáció,
szól az orgona, zeng az ének.

x

"Gyerekek!" - vetődik fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
"Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?"
S a kis csapat nagy igyekezettel
töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.
- Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. -
"A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a nap!"

Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
minthogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Ősz
  2017-09-20 14:15:19, szerda
 
  Túrmezei Erzsébe

Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.

Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.

Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.

Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Rezedaszív
  2017-09-18 14:36:16, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

Rezedaszív

A rezeda illatot lehel
akkor is, ha rátaposnak.

Jóért rosszal fizetni ördögi.
Jóért jóval fizetni emberi.
Rosszért jóval fizetni isteni.

Új szív, "rezedaszív" kellene,
hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!
Hisz a rezeda illatot lehel
még akkor is ha rátaposnak.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2615 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2345
  • e Hét: 2345
  • e Hónap: 45974
  • e Év: 865526
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.