Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Mezőföldi táj
  2018-04-03 13:35:54, kedd
 
  Németh László

Mezőföldi táj

Százezer ujjal nyúl az Emberbe a Föld.
A meszes víz növeszt, a meleg nap derít.
Minden növényben más, különös emberíz lakik.
Más a szöllőember, más a fenyőkkel serdülő.
Róna, domb, havas külön léleköltözet.

Zömök az alföldi s vérbőven egyszerű.
Végtelen és korlátolt. Konok, mint a táj.
Az erdélyit hegyes-fás bizarrság szegi.
Nyugtalan és nemes: bércpatak, lidérc, Annató.
Én dunántúli vagyok, harmonikus.

Itt a gráciás dombok közt, az egyszerű
Változatosság nyilt figurái előtt
Nyíltam én ki s hűs kéz volt kamaszlázamra a táj.
Ha eloldta lelkem a futó romantikus zavar,
Sárkányzsineg: a Dunántúl visszaránt.

Kicsiny a horizon itt, de benépesül.
Fehér nyáj a falu, zöld, agárca-subás
Toronypásztor őrzi: messze el ne széledjenek.
Mert könnyű elbódulni: kacskaringós a vidék
S hosszú utak csalják a házsorokat.

Falu alatt bozót. Fűz s nád hajladozik.
Tótisztásokon ijedt szárcsahad riad.
Vízbarázdát húz, úgy menekül. Csöpp, elvaditott
Vadak. Agyonrémítette a sok kocavadász,
No meg a gyakori pinceszerezők.

Keskeny zsuppcsapás visz borhoz a vizen át.
Szesz-Ararát, ha nem is özönvíz magas,
Noé jókedvinél is magasabb rajta a kedv
S gyakoribb. Nem ember a pincétlen errefelé.
Élet elleni refugium a hegy.

Szöllőn és falun túl a karika határ.
Csillogó tengeri, zöld buza, sárga rozs.
Vékony, gatyamadzag földek, hosszuak, dombfutók.
Néhány ritka fasor, bölény szil, tolakszi akác.
Csak a halál favetése ciprusos.

Ott a sárga és kék liliomok alatt
Atyafi a fele. Ott az öregapám:
Bort ivott s szerzett holdakat. Vele házsártosa
Nagymama, a családi pánt, mártír diplomata,
Mint arraalá gyakran az asszonyok.

Csupa kötöző emlék. Nagyobbik felem.
Mert mi az ember, ha nem az emlékei?
A méla lejt ive a szemen át lelkünkbe fut
S ott rokon figurákba vész. Nyugalom ívei,
Köszönöm, Dunántúl, ajándékodat.
 
 
0 komment , kategória:  Németh László versei  
Én az Istent sosem kerestem
  2010-05-19 18:32:57, szerda
 
  Én az Istent sosem kerestem
De az életem egyre gyúrták
örömeim és keresztem
S egyszer csak: bennem lakott az Úr.

Azt se mondtam: jó volna hinni
Vagy: hogy ő az a nagy zsibbasztó,
Vagy - nem akarok már vívni
Sosem hívtam s ő rámtalált.

Mint a nap jött és fölkelt bennem,
Nem rekedtem meg hajnalomban,
S nem álltam meg reggelemben.
Egyre föllebb hágott az Úr.

A piros mező rég kisárgult
S mint a sütkérező gyíkocskák
Én sem tudtam, hogy mi rámhullt,
Nap volt s hogy általa vagyok.

Készen állott az Úr világa
Türelem és a felelősség,
Mely a szív Isten-kocsánya
S még nem mondtam ki a nevét.

És ma is csak a költő tudja,
Költőfelem, ki szókra váltott,
Hogy hitem lassan épült útja
Isteni Via Appia.
 
 
0 komment , kategória:  Németh László versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 556
  • e Hét: 2774
  • e Hónap: 19805
  • e Év: 885953
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.