Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Alszom, álmodom...
  2015-03-12 14:55:14, csütörtök
 
  Balla Zsuzsanna :
ALSZOM,ÁLMODOM ...


Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor - mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.

A ház előtt fenséges óriásként emeli
Égbe lombját a két cseresznyefa,
Mályvabokor őrködik az ajtó előtt,
Akácvirágtól balzsamos az éjszaka.

Szőlőlugas bujtatja a kis szoba-konyhát
Mesebeli, nagymamás házikó.
A plafonon gerendák nyújtóznak vaskosan,
Rajzuk ábrándozásra csábító.

A sparheltben friss tűz lobog,
A vasplatnin gyúrt tészta sül,
Magam gyúrtam, nyújtottam!
Mama biztatott: Látod? Sikerül!

Mama, miként mindig, kendőben, és kötényben.
Ruháján kelt tészták, fánkok illata,
Hosszú haját, csak estelente láttam, mikor
Ovi után a kapuban várt haza.

S jöttem copfosan, és illedelmesen,
Az eperfa-lombú, kedves fasoron,
A Roth-sarkon ott állt a benzinkutas,
Ki átvezetett a forgalmas úton.

A másik sarkon a cukrászda állt,
Ízes, egygombócos fagyik birodalma,
És ott térdepelt a kocsma is, a hangos,
Borozós bácsik cseppnyi nyugodalma.

A járda fölé zöld lombok hajoltak,
Olyan volt az árnyékos eperfasor,
Mint titkos, mesebeli erdei ösvény,
Barátságos, biztató, komoly.

Hazaértem. A deszkakapu előtt
Karját ölelésre tárta nagymamám,
Arcomon csókja cuppant:
Csakhogy ideértél végre, Zsuzsikám!

Alszom, álmodom, messze járok,
A lélek ilyenkor- mondják -, elrepül,
És körülnéz; ím, itt a régi ház,
Itt játszottam gondtalan, gyermekül.





 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Fohász
  2014-05-09 14:45:44, péntek
 
  Balla Zsuzsanna :
FOHÁSZ


Úgy mondanék valamit,
hogy rám figyelj! Hogy tudd,
hogy érezd, itt vagyok!
Leszek és maradok,
ha hamvadó napok
porladó percei omlanak
feledésbe, nem változik,
mi velünk jön a harsanó tavaszba,
tikkasztó nyárba, sárgálló őszbe,
mi nem hervadva szikrázó télben
is tűzként éget. Van, mint minden létező
mely nem adja magát a feledésnek,
míg lélegzete rebben, és nem lehet
megvallani vallásos hittel sem
szebben a szerelmet, amit érzek.






 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Virágének mostanság
  2014-04-12 18:42:49, szombat
 
  Balla Zsuzsanna :
VIRÁGÉNEK MOSTANSÁG


Milyen lehet téged várni,
szép örömben térdig járni?

Milyen lehet elindulni,
két karodba belebújni?

Milyen lehet hozzád érni,
csókjaiddal be nem érni?

Milyen lehet megérkezni
ölelésben eggyé lenni?






 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Tarisznyátlanul
  2014-01-29 13:38:30, szerda
 
  Balla Zsuzsanna :
TARISZNYÁTLANUL


Elindultunk tarisznyátlanul.
Lepkehálóban vergődő gondolat
repítette súlytalan álmunk.
Ajándék-ünnep voltunk,
nem kapni, adni vágytunk.
Zárt ajkunk mögé szorítottuk
vágyunk dalait,
a szónak nincs helye itt:
egy pillantással szórom eléd
ölelésem bíbor szirmait.







 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
A másik csend
  2013-12-27 12:45:59, péntek
 
  Balla Zsuzsanna :
A MÁSIK CSEND


Hangodba kapaszkodom.
Csendezünk és hallgatunk.
Máshol és nem ott vagyunk.
Az ott valahol van.
Az ott nem két külön itt.
Az ott megérkezés:
talán sövényben megbújó kertkapu,
talán hintaszék a kandalló előtt,
talán borostyánnal befutott falak,
talán tisztás, ahol lélegzik a fű,
talán akácillat az éjszakában,
talán homokba rajzolt házban
ünneplő, önfeledt pillanat,
ahol a lélegzetünk egymásba fúl,
s beszélni nem szabad.







 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Tavaszi randevú
  2013-03-04 15:05:38, hétfő
 
  Balla Zsuzsanna :
TAVASZI RANDEVÚ


A gátoldal fáit a folyó öleli,
ha jő a tavasz felkeresi,
míg jöttét várja a fűz, szomorú,
bús és áradó e randevú.
A meder nyugtalan,
s mederben a víz , oly zabolátlan,
mint az égő tekintetű kamasz,
kinek mennie kell,
s ha lázad, az nem panasz,
csak az élet sürgető igénye,
hogy vélt vagy valós
béklyóit letépje,
s legyen szabad.
A gátoldal fáit a folyó öleli,
zöld udvarlással kényezteti
hozzájuk símul rég várt szerelemmel,
ringatót dúdol, nem éri be eggyel.
Andalít, s lágyan csókolja térdüket,
s még fel nem ocsúdnak,
már hajuk is a vízben lebeg,
a folyó vágyát lebírni nem lehet.










 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Tarisznyátlanul
  2013-01-22 14:24:48, kedd
 
 


Balla Zsuzsanna :
TARISZNYÁTLANUL


Elindultunk tarisznyátlanul.
Lepkehálóban vergődő gondolat
repítette súlytalan álmunk.
Ajándék-ünnep voltunk,
nem kapni, adni vágytunk.
Zárt ajkunk mögé szorítottuk
vágyunk dalait,
a szónak nincs helye itt:
egy pillantással szórom eléd
ölelésem bíbor szirmait.








 
 
2 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
A másik csend
  2012-12-21 21:43:02, péntek
 
  Balla Zsuzsanna :
A MÁSIK CSEND


Hangodba kapaszkodom.
Csendezünk és hallgatunk.
Máshol és nem ott vagyunk.
Az ott valahol van.
Az ott nem két külön itt.
Az ott megérkezés:
talán sövényben megbújó kertkapu,
talán hintaszék a kandalló előtt,
talán borostyánnal befutott falak,
talán tisztás, ahol lélegzik a fű,
talán akácillat az éjszakában,
talán homokba rajzolt házban
ünneplő, önfeledt pillanat,
ahol a lélegzetünk egymásba fúl,
s beszélni nem szabad.









 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Szavak nélkül
  2012-06-15 15:18:13, péntek
 
  Balla Zsuzsanna:
SZAVAK NÉLKÜL


Majd egyszer szavak nélkül:
ha a pillantások zenélnek,
ha a kezek beszélnek,
ha a száj csók-tüzű öröme dalol,
ha ódává nemesülnek a simogatások,
testünk határa egymáshoz simul,
vágyunk ritmusa vérünkben dobol...
valahol, bárhol, egyszer,
szavak nélkül, valamikor...






 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
A másik csend
  2012-06-15 14:05:52, péntek
 
  Balla Zsuzsanna :
A MÁSIK CSEND


Hangodba kapaszkodom.
Csendezünk és hallgatunk.
Máshol és nem ott vagyunk.
Az ott valahol van.
Az ott nem két külön itt.
Az ott megérkezés:
talán sövényben megbújó kertkapu,
talán hintaszék a kandalló előtt,
talán borostyánnal befutott falak,
talán tisztás, ahol lélegzik a fű,
talán akácillat az éjszakában,
talán homokba rajzolt házban
ünneplő, önfeledt pillanat,
ahol a lélegzetünk egymásba fúl,
s beszélni nem szabad.








 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 254
  • e Hét: 6632
  • e Hónap: 27296
  • e Év: 337511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.