Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Ha majd
  2018-06-18 21:51:01, hétfő
 
  NOVALIS

(Friedrich von Hardenberg)

DALOK A HEINRICH VON OFTERDINGEN-BŐL

HA MAJD

Ha majd nem az ábrák s a számok
kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet
tudnak a lények, mint a bölcsek;
szabad élete lesz a világnak,
és visszaadják önmagának;
ha fény meg árny újra valódi
világossággá fog fonódni;
s versben, mesében írva látják
a lét örök históriáját: -
fölzeng egy titkos ige, és
az egész fonák lét semmibe vész.

fordította: RÓNAY GYÖRGY

 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Bányászdal
  2017-12-16 18:27:04, szombat
 
  NOVALIS

BÁNYÁSZDAL

Egy erős kastélyról tudok,
benne honol csendes királya;
varázslatos holmija sok,
ő mégsem hág a vár fokára.
Titkos lakába rejtezett,
és őrzik láthatatlan őrök;
csak a tetőről nyájas érek
zuhogtatják rá vizüket.

Amit ő csillámló szemük
látott a csillag-boltozatban,
azt néki mind elcsevegik
s beszédük sora fogyhatatlan.
Körülmossák őt a habok,
tisztul sok finom, gyönge tagja,
s anyja vérét általragyogja,
ha fehér fénnyel hunyorog.

Vénséges, csodás palota,
süllyedt a tengermélyből esten;
szilárd és vastag a fala,
hogy égbe szökni ne lehessen.
Titkos kötése visszaránt,
bilincs minden alattvalóknak;
sziklafalon felhők lobognak
diadalmi zászlók gyanánt.

Fogyhatatlan, tengernyi nép
a reteszelt kapukat őrzi;
sürög-forog hű szolgaképp,
s magát még boldognak is érzi,
hogy adatik szolgálnia;
sejtelmük sincs, hogy fogva vannak.
Bennük hamis vágyak fogannak:
egyik sem tudja, mi baja.

Éber s ravasz csak némelyik,
s nem kell a kastély ragyogása
néki, hanem fáradozik
szünetlen, hogy falát megássa.
Az ős-hatalmú láncokat
oldhatja csak felismerése:
ha nyílik a Mélynek a rése,
szabadság napja felvirrad.

A falat szorgosan töri,
félelmét a mélységnek állja;
ha szíve s keze vezeti,
végül a királyt megtalálja,
és kihozza termeiből;
a szellemeket elzavarja;
ár, amely bősz habját kavarja,
parancsára lecsendesül.

S ha a király napfényre jő,
s amint a földet elözönli,
úgy egyre vész az ereje,
s mind többen fognak szabadulni.
S jön a tenger, zúdul a víz,
üres várban örvénye perdül;
s lágy, zöld hulláma tovagördül:
hazánk ölébe visszavisz.



MÁRTON LÁSZLÓ fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Zöld színbe öltözött a rét
  2017-12-16 18:25:17, szombat
 
  NOVALIS

ZÖLD SZÍNBE ÖLTÖZÖTT A RÉT

Zöld színbe öltözött a rét,
virág ütközött szanaszét,
naponta, láttam, új növény nyit,
a levegő lágy volt, az ég víg.
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

A lomb sötétje egyre nőtt,
belé dalos nép költözött,
s énekük, akármerre jártam,
felém szállt édes illatárban.
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

Áradt és nyüzsgött csakhamar
az élet, a szín és a dal,
s látszott, örömmel egyesülnek,
hogy lássék minden szép derűsnek.
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

És így tünődtem: csak nem egy
Szellem szít ennyi életet,
ki fölébredt s magát ezernyi
kincsben és virágban jelenti?
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

Kezdődnék egy újfajta kor -
növénnyé lesz a lomha por,
állatmozgása lesz a fának,
s ember akar lenni az állat?
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

Álltam, tünődtem, s hirtelen
forrani kezdett a szivem.
Egy kedves lány jött arra, menten
rabul is ejtette a lelkem.
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

Jött; én köszöntem; ő felém
intett - hogy is felejteném!
Kezéért kellett nyúlnom erre,
s ő szívesen adta kezembe.
Azt sem tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.

Rejtett az erdő lombja. Az
ötlött belém: ez a tavasz!
Egy szóval láttam, hogy ez egyszer
a földön isten lett az ember.
Most már tudtam, mi van velem,
s miféle csodát lát szemem.



RÓNAY GYÖRGY
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Ha majd
  2017-12-16 18:22:43, szombat
 
  Novalis

HA MAJD

Ha majd nem az ábrák s a számok
kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet
tudnak a lények, mint a bölcsek;
szabad élete lesz a világnak,
és visszaadják önmagának;
ha fény meg árny újra valódi
világossággá fog fonódni;
s versben, mesében írva látják
a lét örök históriáját: -
fölzeng egy titkos ige, és
az egész fonák lét semmibe vész.

RÓNAY GYÖRGY fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Lent időzöm
  2010-10-07 19:36:53, csütörtök
 
  Novalis

Lent időzöm

Lent időzöm szívesen még
mosolygón a völgy ölén:
a szerelem teli kelyhét
kínálgatják ott felém.

Szent csöppjeitől a lelkem
ittasan az égre száll,
s ott állok már életemben
a mennyek kapuinál.

Boldog látásban tűnődve
ringatódzom, kín se tép.
Az asszonyok királynője
adja nekem a szivét.

Pallérozták könnyes évek
ezt a hitvány anyagot:
s a képpel, mit belévéstek,
öröklétet is kapott.

Az a bús kor már csak épp egy
percre rémlik néha fel.
Hálásan még visszanézek
majd, ha egyszer menni kell.

/Ford.: Rónay György/
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Van oly nyomasztó óra
  2010-06-15 13:05:44, kedd
 
  Novalis

Van oly nyomasztó óra

Van oly nyomasztó óra,
van oly zord hangulat,
midőn a lét valója
kisértet-álca csak.

Rémítve, lopva surran
a borzongó veszély,
lelkedre mázsás sullyal
zúdul a sűrű éj.

Dől a gerenda, reccsen,
remény sincs támaszul,
elméd örvénye ellen
az akarat nem ur.

Az őrülés közelget,
csalogat, hív, igéz.
Az élet ere dermed,
eltompul minden ész.

A szivek oltalmára
keresztet ki emel?
Ki gyujt égből vigyázva
félelmeinkre szert?

Eredj a csodafához,
vágyódva révedezz,
felcsap a láng, s az átkos
álomnak vége lesz.

Egy angyal száll le érted,
a partnak visszaád,
s te mámorodva nézed
az ígéret honát.

/Ford.: Fodor András/
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Erdőben
  2010-06-14 14:06:53, hétfő
 
  Novalis

ERDŐBEN

Szélsuhintás, Isten szárnya,
erdő mélyén hűs az éj;
mintha hős kengyelbe hágna,
gondolat hatalma kél.
Vén fenyők gallya ahogy zsong,
szellemek hulláma borzong.

Fenséges a láng világa,
hajnalpír ha járja át,
s mely esőt hord a határra,
a villám és hord halált.
S ím, a láng fellobban itt lenn,
fölrendelte tán az Isten.

Lágy források suttogása
kínból bűvöl szirmokat,
ám a gyász gyöngéd habzása
szíven üt és hívogat:
elszállt a szellem magasba,
csábos hullámoktól csalva.

Létünk, ha burkát taszítja,
s ösztönünk, ha dúl heve,
szerelemmé csillapítja
a szellem lehellete.
S hogy teremtő szellő járja,
ráérez a lélek tája.

Szélsuhintás, Isten szárnya,
erdő mélyén zord az éj!
Megeresztve kantárszára,
gondolat hatalma kél,
halld, a légben, meg se borzong,
a szellemek dala hogy zsong.

GARAI GÁBOR
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
A Föld ura
  2010-05-21 02:13:35, péntek
 
  Novalis

A FÖLD URA

Csupán az úr a földön,
aki mélyébe lát,
s ölén felejti rögtön
minden búját-baját.

Megérti sziklarendje
titkos épületét,
s bátran mélyébe menve
eléri műhelyét.

Kötés van köztük írva,
és oly bizalmasak,
s úgy gyúl ki tőle, mintha
jegyese volna csak.

Iránta szenvedélye
csak nő, ha nézheti,
dolgozik, fárad érte,
s nyugtot se hagy neki.

Míg az viszont a régi
nagy korszakok mesés
dolgairól regélni
mindig örvendve kész.

Arca körül a szentelt
hajdankor lelke leng,
s örök fénytől dereng fel
a szurdok éje lent.

Az összes útakon jól
ismert országra lel,
s így kerül szembe olykor
keze műveivel.

A vizek föl a hegynek
készséggel követik,
sziklavárak sietnek
föltárni kincseik.

Az aranyárt királya
elé tereli ő,
s lesz ura koronája
mind csupa drágakő.

Tőle semmit szerencsés
karja meg nem tagad.
De kegyéért nem esd, és
inkább szegény marad.

Öljék egymást tovább csak
vagyonra törve lenn:
ő marad a világnak
ura fönt a hegyen.

RÓNAY GYÖRGY
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
Himnusz
  2010-05-21 02:12:15, péntek
 
  Novalis

HIMNUSZ

Kevesen ismerik
a szerelem titkát,
be sose telnek,
és mindig szomjasak.
A Vacsora
isteni jelentését
nem fogja föl emberi érzék;
de aki szívta
csak egyszer a forró, szerelmes ajkról
az élet leheletét,
és szíve olvadozott
szent izzás habjai közt,
és látva látta,
hogy a menny mérhetetlen
mélyeit mérte föl,
az enni fogja a testét
és inni fogja a vérét
mindörökre.

A földi test magasztos
értelmét ki gyanítja?
Ki állíthatja, hogy
érti a vért?
Test lesz valaha minden,
egy test,
mennyei vérben
úszik a boldog pár.

Ó, pirkadjon már
a világtenger,
s az illatos húsba
duzzadjon a szirt!
Az édes lakoma sosem ér véget,
sosem lakik csömörig a szerelem.
Elég meghitten, elég igazán
soha nem lehet övé a Kedves.
Egyre gyöngédebb ajkak
váltják, amit élvez,
meghittebbé, közelibbé.
A lelken magasabb
gyönyör remeg át.
Mind szomjasabb és éhesebb
a szív;
s így tart a szerelem mámora
örökkön örökké.

Ha megízlelnék
a józanok egyszer,
mindent odahagyva
ülnének hozzánk
a honvágy soha nem
ürülő asztalához.
Megismernék a szerelem
végtelen teljét,
s ujjongnának, hogy táplálékuk
a Test s a Vér.
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
A halottak éneke
  2010-05-21 02:05:36, péntek
 
  Novalis

A HALOTTAK ÉNEKE

Áldjátok halk ünnepünket,
kertjeinket, otthonunkat,
a jó holmikat szobánkban,
birtokunk javát.
A vendégek sorra gyűlnek,
ez későbben, az korábban,
új meg új lét lángja gyullad
s leng tág aklainkon át.

Ezer ékes, régi kelyhet,
melybe könnyek ezre pergett,
arany gyűrűt, vértet, nyerget
rejt a kamramély;
s tudunk éjsötét üregben
sok-sok ékszert, ékkövet lenn;
számlálja bár szűnhetetlen,
senki végére nem ér.

Múltakbéli nemzedékek,
ős időkből hős vitézek,
óriási csillaglelkek
találkoznak itt;
élemült agg, zsenge gyermek,
nyájas asszony, réveteg bölcs
ül itt együtt, alkot egy kört,
s egy ősvilágban lakik.

Jajra itt nem nyitnak ajkat,
más vidékre egy se vágyik,
aki egyszer asztalunknak
volt vendége már;
helye itt már nincs panasznak,
forradás, seb egy se látszik,
könnyet itt sem sose hullat,
míg az örök óra jár.

Áhitatban úszva és szent
szemléletben elmerülten
ring velünk a boldog ég fent;
kékje tiszta, mély;
kikeleti ligetében
szállunk lengő köntösünkben,
és e tájon sose lebben
hideg, éles, durva szél.

Édes éjfelek varázsa,
titkos erők körfolyása,
talányos játékok üdve:
csak mi ismerünk;
mert fölérve célkörünkbe
csak mi úszunk olyan árban
s oszlunk oly permetre váltan,
melyet egyben ízlelünk.

Bennünk a szerelem, élet
bensőséges lételem lett,
s elvegyülve zsong a létár,
szívet ajz a szív.
Szomjan válik szét a létár,
az elemek harcra kelnek,
s ez szerelmünk életének
telje, szívben ez a szív.

Bármihez nyúl kezünk hozzá,
gyümölccsé lesz, balzsamossá,
lágy kebellé, harmatossá:
örömáldozat.
Nem halljuk, csak vágyak fojtott
suttogását, csupa boldog
szembe nézünk, s egyre csókot
élvezünk és ajkakat.

Óhajaink sose szűnnek
átölelni kedvesünket,
neki adni lényegünket,
s lenni vele egy,
szomját oltani egészen,
semmisülni a cserében,
s csak egymásból színi éhen,
soha másból életet.

Szerelemben és gyönyörben
így élünk mi itt azóta,
hogy a világ kioltotta
zavaros tüzét,
ránk zárult a domb, a máglya
elszikrázott, és a lélek
elől ijesztőn enyészett
földi létünk képe szét.

Emlék ontja ránk varázsát,
meghitt, szent kivánkozásnak
édes borzongása jár át,
izzó hevet olt.
Némely seb csak égten ég benn;
valami mély, égi bánat
lakik mindnyájunk szivében,
s egy közös, nagy árba old.

S mi, sodrában tovaringva
titkos módon Istenünkbe,
a nagy életóceánba
torkollunk bele;
majd szivéből újra vissza
áramlunk saját körünkbe,
s magát örvényünkbe mártja
a Küzdés szent szelleme.

Boglárokról, aranyláncról,
zöld smaragdról, rőt rubinról,
hímetekről, éketekről
mondjatok le már.
Az alanti nyirkos ágyból,
a romokból és a sírból
rózsás arccal lengjetek föl,
vár a tarka mesetáj.

Ó ha tudnák, akik élnek,
s életünknek társa lesznek,
hogy örömük mosolyunknak
visszfénye csupán:
vígan indulnának útnak,
s hagynák ott a szürke létet -
Gyorsan jár az óra: jertek,
szeretteink, szaporán!

Kössük a föld szellemét le,
titka nyíljék a halálnak,
szóljon az élet igéje;
látva lássatok!
Országodnak itt a vége,
kölcsön fényed fogyva sápad,
le fognak béklyózni végre,
Földszellem, lejárt napod!

RÓNAY GYÖRGY
 
 
0 komment , kategória:  Novalis versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 212 db bejegyzés
e év: 1424 db bejegyzés
Összes: 10514 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1842
  • e Hét: 4223
  • e Hónap: 60475
  • e Év: 577522
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.