Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Végiggondoltam…
  2011-07-31 15:58:19, vasárnap
 
  Szentmihályi Szabó Péter

Végiggondoltam...

Végiggondoltam minden reményem,
Mindegyik vigasztalan.
Nő (fogy) a hajam, a körmöm, sűrűbb a vérem,
De ez is oly bizonytalan.
Mint építőkockát, egymásra rakom sok évem,
Bár nagyon alaptalan.
Ha Isten angyala leszállna értem,
Már az is hasztalan.
Éltem darab kőként, megváltatlan éltem,
S porként széthullok nyomtalan.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
A vers halála
  2011-07-27 16:15:46, szerda
 
  Szentmihályi Szabó Péter

A vers halála

Mikor a vers meghal,
vége a világnak.
akkor az emberből
az állat feltámad,
egymást gyilkolja mind,
saját húsát, vérét,
megtagadja múltját,
jövő nemzetségét.

Mikor a vers meghal,
nincs értelme szónak,
sem öröméneknek,
sem a siratónak,
minden emberi nyelv
jelentését veszti,
akkor a világnak
tényleg el kell veszni.

Mikor a vers meghal,
üldözik a költőt,
örökre felejti
gyermeket a felnőtt,
csak a pénz zizeg majd,
szél hordja halomba,
nem lesz az emberre
Istennek sem gondja.

Mikor a vers meghal,
vele halok én is,
benne fogok élni
ezer évig mégis,
mert a vers nem hal meg,
az Ige nem hal meg,
amíg él egy ember,
aki Istent vall meg.

(2010. 12. 13.)
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Félelem
  2011-07-18 09:24:03, hétfő
 
  Szentmihályi Szabó Péter

FÉLELEM

Félek, hogy megtudom, a gyilkos
hány cukorral issza kávéját,
és megbocsátok neki.

Félek, megismerem a szajhát,
hogy anyját szereti,
és megbocsátok neki.

Félek, meglátom az ellenséget
latrina felett guggolva,
és nem tudom lelőni, mikor
gyenge, és nadrágját letolja.

Félek, hogy nem ütök soha vissza,
hanem mosolygok,
hogy emberré enyhítsek mindig
egy ütéstől torz arcot.

Félek, hogy a kedveseim
én küldöm el, ha mennek,
mert nem akarok áldozatot
az én örömömnek.

Félek, csak magammal gyűrkőzöm
irgalom nélkül, halálig,
hogy engem is megszánjon néha
az a másik.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Utolsó kívánság
  2011-06-19 10:03:40, vasárnap
 
  Szentmihályi Szabó Péter

Utolsó kívánság

Szeretnék híres lenni: a gesztenyéskofa
is megsirasson,
hogy a kedvesemből ne legyen soha
kedves asszony,
szeretném, ha el-eldünnyögnék
a sírom felett
haj, ilyen fiatalon ha tovább él!
ilyen ígéretet!...
Szeretnék utánam hagyni valamit
félig kész romot,
tanúskodjék: halálommal együtt is
sok másnál nagyobb,

és szétdúlt fiókokat, fényképeket,
szerelmesverseket,
hogy belőlem lopjanak először
kezdő szerelmesek
szeretnék úgy meghalni, hogy mutassam:
hát élni érdemes,
perc alatt is addig nőhet már az ember,
amit egy élet sem szerez.

Aki égtől örökölte, tengernek adja
nyugalmas, szép szemét,
attól a nyűgöző föld is megkérdezi
szerényen: kell-e még

de szállni, szállni, szállni is,
szállni csak úgy lehet,
ha már a földön megfutottad
az első lépéseket

mert elmenni is csak úgy érdemes,
ha mindent félbehagytál,
és vers eseng ujjadért, száj szájadért
a végső pillanatnál.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Magyarok
  2010-09-01 13:03:16, szerda
 
  Szentmihályi Szabó Péter

MAGYAROK

Találkozhatnánk százévente
mondhatnánk még mindig ugyanaz
újjáépült a rossz erősödött a gyenge
s újabb hazugságokba szökött az igaz

Ünnepeink még nagyjából a régik
de a koreográfia már kifinomult
kik egykor tették ma azok nézik
s bohóc jelenen mulat a múlt
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Trianon sebei
  2010-06-14 17:50:11, hétfő
 
  Szentmihályi Szabó Péter

Trianon sebei

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved, templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót, szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Köszönöm
  2010-05-29 00:41:33, szombat
 
  Szentmihályi Szabó Péter:

Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.
Köszönöm, hogy éltem.

A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.
Köszönöm a Helyet és az Időt.

Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Madonna
  2010-05-29 00:40:59, szombat
 
  SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

Madonna

Rólad álmodtam,
ki mindőnk anyja voltál,
akit dícsér ma minden zsoltár,
kinek szobrot állít minden oltár,
ki után sóhajt rég omolt vár
ki után zümmög rég kihalt gyár,
kihez az Úr is tisztelettel szólt már,
ki rólunk,mielőtt születtünk,tudtál.

Rólad álmodtam
s álmom szebb nem lészen ennél,
Te mindőnket egyformán szerettél,
holtakat a sírból felvezettél,
megálltunk ott a szent Keresztnél
még nem száradt fel ott a szent vér,
megköszöntük, hogy asszony s lány lehettél,
s érintésedre mi vad állatokból - testvér.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
Credo, 2000
  2010-05-29 00:37:31, szombat
 
  SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

CREDO, 2000

Hiszek egy Tudományban, Mindenható Urunkban,
Mennynek és Földnek kifürkészőjében,
és az Ő leszármazottjában, az Ideológiában
ki fogantaték bölcs politikusok által,
születék szűznemzéssel, kínzaték Sötét Korokban
Revízió alá vevék, meghala és eltemetteték,
harmadik évezredünkre halottaiból feltámada,
fölmén a Nagy Számítógéphez, ott ül jobbja felől,
onnan lészen eljövendő ítélni
intelligenciahányadosuk és génstruktúrájuk szerint
eleveneket és hibernáltakat.
Hiszek az Ideológiában
egy egyetemes új tudományban,
hiszem ember és technika egyezségét,
tévedéseink tudománytalanságát,
és adatlapunk örök életét a Nagy Számítógépben.
Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
A bomba éneke
  2010-05-29 00:36:17, szombat
 
  SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

A BOMBA ÉNEKE

Szállok, szállok anyám, a repülő kövér hasa alatt,
sok mindent láttam születésem óta.
Aggódó, rettegő és unott emberek segítettek
a világra, de nem tőlük vagyok én.
Petyhüdt, képlékeny testük elundorít.
Anyám, a repülő más. Őt állandóan szolgálják,
csaknem mindig fent köröz velem a magasban,
szolgálják rettegve, mert ő az erősebb,
És sikoltoznának, ha lezuhanna.
(Anyám nővére lezuhant egyszer, láttam.)
Szállok, szállok anyám, a repülő kövér hasa alatt.
Nézem a törpe világot,
a vad szabálytalanságot,
az apró és felesleges hangya-nyüzsgési,
a pondró-négyszögekbe rendezett világot,
és az utakat a csiga-autókkal.
Egyszer eljön az Idő, betöltöm a Rendet,
a Bombák létének nagy parancsát,
a bomba-nászt. Anyám gyengéden elereszt,
süvítve hullok, egyre sebesebben,
pontosan szállok és kéjesen,
minden porcikám feszül, hát nemsokára
összerobban két sóvárgó, magányos töltetem,
s a kritikus mennyiség láncreakcióba lép.
Ó, Szent Lánc-Reakció!
Egyre nagyobb lesz minden, míg zuhanok.
Megszűnik minden, amit nem értek,
rendet teremtek végre, rendet,
hogy új alakban, szépséges felhőalakban
mostani hideg lárvámból kikéljek,
elterüljek a táj felett,
felnyújtózzam újra az égig,
szabad szelek ringatásában.
Tudom, anyám büszkén tekint le rám,
és tömör, szótlan, logikus testvéreim,
akik majd nászomban követnek.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Péter verse  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 252 db bejegyzés
e év: 506 db bejegyzés
Összes: 7136 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 816
  • e Hét: 2557
  • e Hónap: 64058
  • e Év: 153346
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.