Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 185 
Vihar után
  2017-04-03 20:57:44, hétfő
 
 

Az eső hajnal óta megállás nélkül esett. A férfi az ablaknál állt. Kémlelte az eget, nem szakadozik-e valahol a felhőzet. Már délfelé járt az idő, mikor az eső csendesedni kezdett. Ingerülten sürgette az ebédet. Azt tervezte, ha eláll az eső, ebéd után kimegy az erdőre, és hazahozza az összegyűjtött rőzsét. Egyáltalán nem volt erre a munkára most alkalmas az idő, de nem törődött vele. Valami rettenetesen szorította a torkát, úgy érezte, ha nem megy ki a szabad levegőre, megfullad. Felesége az ilyen meggondolatlanságért máskor csípős hangon korholta volna, most azonban szótlanul rakta az ebédet az asztalra.
Evés közben kezdte csak csendes szavakkal kérlelni emberét, hogy ne induljon el ilyen időben. Újra eleredhet az eső, elakad a sárban, valami baja is történhet.
A férfi ingerültségének éppen az volt az oka, hogy felesége most nem veszekedett vele, mint máskor, hanem szelíd, csendes szavakkal kérlelte.
Az asszony az utóbbi időben teljesen megváltozott, ellentéte lett korábbi önmagának.
Ez a változás nem bosszantotta volna, de barátai gúnyolódását nem bírta már. Azért gúnyolták, mert engedte, hogy felesége bekeresztelkedjék a hívők közé.
Megvoltak ők egymással. Igaz, hogy napirenden volt a civakodás, veszekedés, de a hosszú idő alatt úgy megszokták, nem is gondoltak arra, hogy másképpen is lehetne élni... Felesége megismerkedett egy házaspárral, akik nemrégen költöztek a faluba.
A férfi baleset következtében elveszítette az egyik lábát, ezért csak ,,sántának" emlegették a faluban. Cipész volt, így elég sokan megfordultak nála.
Híre járt a faluban, hogy amíg a férfi a lábbeliket javítja, a felesége szóval tartja a vendégeket. Az asszony beszéde után - a ,,sánta" jelző mellé - nem sok idő múltán a ,,bibliás" jelző is társult. Az asszony ugyanis a Bibliából beszélt a vendégeknek, meg arról, hogyan kell Istennek tetsző életet élni. Majd bizonyságot tett a saját megtéréséről. Sokan gúnyolták érte, de voltak olyanok is, akik szívesen hallgatták, olyankor is felkeresték őket, amikor nem vittek javítanivalót. Este, amikor a férfi bevégezte a munkát, hosszasan beszélgettek az érdeklődőkkel.
Hamarosan jó néhányan komolyan kezdtek érdeklődni a házaspártól a bibliai igazságokról, a megtérésről. Ezek között volt az ő felesége is. Az asszonynál ekkor következett be a feltűnő változás.
Amikor hazaérkezett a mezőről, a felesége a kapuban várta, segített kifogni a lovakat, a vacsora meg ott párolgott az asztalon.
Korábban nemegyszer előfordult, hogy amikor megérkezett, a kert végéből kellett előkiabálni az asszonyt, a konyha hideg volt, csak akkor kezdett kapkodva valami vacsorát készíteni. Tetszett neki ez a változás. Házuk körül olyan rend volt, mint régen soha. Ezért hát nem bírt különösebb jelentőséggel számára feleségének ez a bejelentése, hogy ő megtért. Azt válaszolta neki, hogy őt nem érdekli, csak vissza ne alakuljon az új rend a régi rendetlenséggé. Nem sokkal később közölte vele felesége, hogy be fog merítkezni. Elmondta, hogy pünkösdkor lesz a bemerítés a szomszéd falu imaházában. Hívta őt is.
Nem ellenkezett, de nem ment el. Nem is lett volna semmi baj, ha délután nem megy el a kocsmába, és nem mondja el a cimboráknak, hogy hova ment az asszony. Ettől kezdve nem hagytak neki békét, állandóan heccelték.
Azért akart most kimenni az erdőre, hogy szabad levegőn kiokoskodjon valamit, amivel vissza tudná tartani a feleségét a hívőktől, hogy megszűnjön a gúnyolódás. Hiába volt a feleségének minden igyekezete, hogy otthon tartsa, nem hallgatott rá, elment.
Az asszony soha nem nyitott ilyen nehéz szívvel kaput a férjének. Nyugtalanság fogta el, mikor utánanézett. Becsukta a kaput, bement a szobába, elővette a Bibliáját, és ahol kinyílott, olvasni kezdte: Uram, a Te irgalmasságod az egekig ér; a Te hűséged a felhőkig. Zsolt. 36,5.
Az olvasott ige valamennyire megvigasztalta, de teljesen nem tudott megnyugodni. Imába foglalta férjét, és Isten oltalmába ajánlotta, úgy kezdett délutáni munkájához.
Kint az erdőn a férfi kifogta a lovat, és a szekér oldalához kötötte. Felnézett az égre, és a legszívesebben már fordult volna vissza. Sűrű felhők tornyosodtak. Vihar készült újra. Nyugalmat erőltetett magára, mert addig nem akart hazamenni, amíg valami ,,okosat" ki nem talált. Gondolkodásra azonban nem volt ideje, mert egy vakító villám mellette hasított át a levegőn és óriásit csattant. Úgy érezte, mintha valaki bedobta volna a szekér alá. Néhány pillanatra elveszítette az eszméletét. Amikor felnézett, a szekér mellett egy hatalmas fa, kettéhasadva, mint egy óriási gyertya, nagy lángokkal égett. A fa másik fele pedig ott feküdt keresztben a szekéren. A ló élettelenül nyúlt el mellette. Az égő fa lángjait a közeli erdészházban is észrevették és többen szaladtak, hogy a tüzet eloltsák.
Amint odaértek, csodálkozva nézték a látványt, ami elébük tárult. Alig vették észre a szekér alól kikecmergő, minden ízében remegő embert... Száraz ruhát adtak rá és hazakísérték a teljesen átázott, egész testében remegő férfit.
Felesége rémülten nyitott ajtót a különös menetnek. Előkerültek a meleg takarók, meg a forró tea...
Amikor férje valamennyire megnyugodott és felengedett, elmondta őszintén, hogy mi volt az oka nyugtalanságának és ingerültségének, s azt is, hogy milyen céllal ment el otthonról.
Beszámolt barátai gúnyolódásairól és arról, hogy nem volt képes megvédeni feleségét, hanem el akarta szakítani a hívőktől. Aztán jött a villám...
Útközben hazafelé mindent átgondolt. Csendesen, mintegy magában mormolta: A suszterék szobája kicsi. Nálunk meg itt van kihasználatlanul a nagyszoba. Ide sokkal többen beférnek, ezután itt kellene tartani az összejöveteleket.
Ide talán még a cimboráim is eljönnének, ha továbbra is barátkozni akarnak velem. Mert hogy én nem fogok többé velük együtt lenni, az biztos.
A lámpa sárgás fénye megszépítette a meghatódottan egymásra néző két ember arcát. Az asszony hálatelt szívvel idézte vissza a délután olvasott igét:
Uram, a Te irgalmasságod az egekig ér; a Te hűséged a felhőkig. Zsolt. 36,5.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A kert
  2017-03-05 20:10:00, vasárnap
 
  Rónay György:
A kert

A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.

Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.

Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?

Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.

De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Börtönbe zárva – üzenet a fizikai és lelki terror női
  2016-08-25 16:30:27, csütörtök
 
  Börtönbe zárva - üzenet a fizikai és lelki terror női áldozatainak

Fulladsz. Mint amikor egy erős kéz lenyomja a fejedet a víz alá, és Te kétségbeesetten kapálózol. Minden egyes másodperccel nő benned a rémület. Már az életedért küzdesz, de a kéz nem enged. A kéz, ami valamikor régen még simogatott. Először csak tetszett Neked, aztán megszeretted, és amikor már megszoktad a simogatást, váratlanul elcsattant az első pofon.

Vagy nem is volt olyan váratlan, csak Te voltál naiv. Azt hitted - mert nagyon akartad hinni -, hogy veled majd máshogy lesz. Neked ez a kéz soha nem fog ártani. De megtette. Mégis megtette. Aztán újra. És újra. Most pedig már az életedért küzdesz a víz alatt.
Egy nőt nemcsak fizikailag képes vízbe fojtani egy férfi, hanem lelkileg is - és ez ugyanolyan halálos lehet. Természetesen férfiak is gyakran elszenvednek (főleg) lelki terrort, de annak más oka van. A nők megalázó kapcsolatba való belépése és bent ragadása az evolúció és a társadalmi berögződések által is nagyobb támogatást kap.

Mert egy nő legyen hűséges - bármi áron. Legyen gondoskodó. Legyen jó feleség, jó anya, jó háziasszony. Ne legyen kurva. És még hosszan lehetne sorolni a vele szemben támasztott társadalmi elvárásokat. Ha viszont úgy dönt, hogy egy hozzá méltatlan kapcsolatból kilép, akkor előítéletek, ítéletek és a jövőjére vonatkozó rémképek áradata zúdul rá ismerősök és ismeretlenek népes táborától. De ami a legszomorúbb: sokszor még önmaga részéről is.
Sok nő ezért inkább tűr. Elviseli a megaláztatást, és beleragad egy egészséges párkapcsolattól nagyon távol álló szarba. Egy börtönbe, aminek a kulcsát ő maga nyelte le - csak ezzel talán még nincsen tisztában.

Majd amikor már olyan erősen fullad, hogy érzi: az élete a tét. Majd amikor már annyira kell a levegő, hogy rohadtul nem érdeklik a kéretlen vélemények és a társadalmi elvárások. Akkor majd felöklendezi azt a régen lenyelt kulcsot, és kinyitja vele a cellája ajtaját. Ha pedig akadozik az ajtó - hiszen olyan régóta volt már zárva -, akkor kirúgja izomból, mert már semmi más nem számít, csak az, hogy napfényhez és friss levegőhöz jusson. Hogy megszabaduljon a kezektől, amik már nem szeretetet, hanem fenyegetést jelentenek számára.

De miért kell idáig eljutni? Miért válik annyi nő boldog társból elnyomott lelki ronccsá? Egyáltalán hogyan választhatnak olyan párt maguknak, aki mellett ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek? És ha már megtörtént, hogyan tudnak változtatni ezen?
Így léptél be önként a celládba

Tudod, figyelmes, jószívű férfiakból nem lesznek egyik napról a másikra seggfejek. De még csak lassan sem nagyon. Ennyit nem változnak felnőtt emberek, csak ha tudatosan képzik magukat. Viszont elég kevesen vannak azok, akik tudatosan seggfejjé képzik magukat (nem, még a politikusokra sem igaz ez, mert az ő trénereik is csak hozott anyagból dolgoznak).

De ha nincs ekkora változás, akkor mégis mi történhetett? Hogyan lett a nagy szerelemből fájdalmas elnyomás, majd halálos fojtogatás? Ha úgy érzed, hogy a partnered egy figyelmes férfiból idővel seggfejjé vált, akkor sok más nőtársadhoz hasonlóan jó eséllyel Te is az evolúció csapdájába estél.
Mi van? Hogy jön ide az evolúció? - kérdezheted most értetlenül meredve az előző sorokra. De az a helyzet, hogy sok állathoz hasonlóan az emberi faj hím egyedeinek is megvannak a módszerei, hogy a kiszemelt nő számára bebizonyítsák az alkalmasságukat. Még akkor is, ha a nő megszerzése érdekében felvett álarc egészen más, mint a beltartalom.

A legtöbb nőnek erős, független, határozott férfira van szüksége, és általában ezek a tulajdonságok jelentik az első szűrőt. Ezért van az, hogy intelligens, érzékeny, figyelmes férfiak könnyen mennek a levesbe (vagy kerülnek a barát zónába, ha így jobban tetszik), ha határozatlanok. És ezért tud annyi seggfej könnyebben érvényesülni az ismerkedésben, hiszen az erő és a határozottság vonzó (ha érdekel ennek a bővebben kifejtett pszichológiai háttere, akkor olvasd el a seggfej férfiakról szóló írásomat).

Egy nőnek azonban szüksége van törődésre, gondoskodásra és érzelmi intelligenciára is. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket egy darabig lehet ugyan tettetni (és sok férfi ösztönösen meg is teszi, amíg egy nő megszerzéséről van szó), ám idővel mindig kiderül, ha a nagy szerelemben a másiknak mutatott kép nem igazán egyezik a valós személyiségjegyekkel. Ilyenkor jön a csalódás. Meg az első pofon - akár fizikailag, akár lelkileg.

Az evolúciós csapda mellett más oka is lehet annak, hogy egy nő elnyomó párt választ magának. Egy gyermekkori lelki sérülés, egy negatív szülői minta vagy egy rosszul átadott értékrend miatt kialakult apakomplexus is jó eséllyel okoz később párkapcsolati vergődést és kudarcokat. És van, aki egyszerűen csak menekül. Hatalmasat csalódott, ezért elvesztette a hitét és az önbecsülését, és ahelyett, hogy időt adna magának, belerohan egy szenvedélyt és izgalmat ígérő új kapcsolatba. Aztán eltelik néhány hét vagy hónap, és nemcsak a férfi valós személyiségére derül fény, hanem arra is, hogy a korábbi lelki sérülések, amiket a nő mélyen eltemetett magában, újra és újra előjönnek, amíg nem kezd velük valamit.
Amint látod, elég könnyű beleszaladni egy méltatlan párkapcsolatba. De vajon miért ragadnak bent annyian a szarban?

Így zártad magadra a börtönajtót

Az önbecsülés hiánya. Röviden erről van szó, de nem fogjuk ennyivel lerendezni a dolgot. Jó oka van annak, hogy rengeteg nő nem szereti és tiszteli magát annyira, hogy ne hagyja megalázni magát. Egyrészt a már említett társadalmi nyomás nehezedik rájuk (főleg, ha már gyerekük is van, mert egy anyának ugye mindene a családja, még akkor is, ha közben apuka szépen fojtogatja), másrészt a biztos szar sokaknak vonzóbb, mint a bizonytalan jó.

De nemcsak a nők vágynak biztonságra; a változástól való félelem egy genetikailag belénk kódolt védelmi funkció, ami sokszor életet menthet (például nem ugrunk le a toronyház tetejéről azzal, hogy hátha közben megtanulunk repülni), azonban sok esetben kifejezetten káros hatása van. Változás nélkül ugyanis nincs élet sem, és aki a biztonság illúziójában ringatva magát egy helyben marad, az vagy magát pusztítja el lassan, vagy más teszi meg ezt vele.
Van itt még más is a félelmen kívül. Stockholm-szindróma. Hallottál már róla? Sokan nem találkoztak még ezzel a névvel soha, mégis benne élnek hosszú évek óta. Egy furcsa pszichológiai anomáliának tűnik az a jelenség, ami egy 1973-as stockholmi bankrablást követő túszdrámáról kapta a nevét. A fogvatartottak ahelyett, hogy gyűlölték volna fogva tartóikat, szeretetet éreztek irántuk. És az eset nem volt egyedi.

Egy párkapcsolatban nem ennyire éles a paradoxon, de az ott tapasztalt kötődés hasonló lelki alapokra épül. A fizikai vagy lelki terror elszenvedője olyan mértékben válik függővé partnerétől, hogy még önmagának is képes megmagyarázni, miért jó, vagy legalább elviselhető a helyzete. Időnként még azt is, hogy nem a partnerében, hanem önmagában van a hiba. Ez főleg akkor történhet meg, ha az elnyomott nő bizonyos szintű figyelmességet és gondoskodást is kap. Egy fűszálat, amibe kapaszkodni lehet. Ezért telhetnek el hosszú évek, vagy akár évtizedek is addig, amíg felismeri: abba a fűszálba hiába kapaszkodik, mert az a gödörből való kimászáshoz nagyon kevés - csak arra elég, hogy a helyzetét egy darabig túlélje valahogy.
De az élet ennél többről szól. Jóval többről.

gy tudsz kijutni újra a levegőre

Az első lépés mindig a felismerés. Ha ezt az írást olvasod, akkor jó eséllyel már megtetted ezt a lépést. Már tudod, hogy ha tovább fojtogatnak, akkor hamarosan megfulladsz. Már nem akarsz így élni. Már fel mered tenni magadnak a kérdést: hogyan tudnék változtatni ezen?
Itt azonban nagyon sokan elakadnak. Az első, ösztönös és kézenfekvőnek tűnő válasz a ,,sehogy". Ennek több oka is van, de mindegyik valamilyen belső félelmedre vezethető vissza. Egyrészt félsz, hogy kevés vagy. Kevés vagy ahhoz, hogy szembemenj a partnereddel, a családoddal, a társadalommal, kevés vagy ahhoz, hogy változtass, kevés vagy ahhoz, hogy Te magad irányítsd a saját életedet. Ez azért van, mert megtanultál tehetetlen lenni.
Másrészt meg akarsz felelni. Jó társ, jó anya, jó ember akarsz lenni, és azt, hogy ezek a fogalmak valójában mit is jelentenek, egy az egyben átveszed másoktól. Mert ők nyilván jobban tudják. És mert szeretnéd, hogy szeressenek. Inkább eltemeted a saját érzéseidet, csak hogy elkerüld a konfliktust, a bírálatot, a hátad mögött összesúgó fejeket. Röviden azért, mert görcsös megfelelési kényszerben szenvedsz.

Harmadrészt az is könnyen lehet, hogy magától az egyedülléttől is félsz. Talán magadnak sem vallottad be, de kapcsolatfüggő vagy, aki inkább van egy vele méltatlanul bánó emberrel, mint hogy senkivel se legyen.
A ,,hogyan" kérdésre adott ,,sehogy" válaszod akkor fog megváltozni, ha ezekkel a félelmeiddel valamit kezdesz. Megérted, hogy aki elhitette veled azt, hogy kevés vagy, az nem erősebb, hanem gyengébb nálad. A valóban erős emberek ugyanis nem lenyomnak, hanem felemelnek másokat, és aki le akar nyomni Téged, az csak a saját kisebbrendűségi érzését próbálja kompenzálni.
Megérted azt is, hogy senkinek nem tartozol semmivel. Sem a párodnak, sem a családodnak, sem a társadalomnak. Ha valaki őszintén adott Neked valamit - legyen szó akár egy tárgyról, akár támogatásról, szeretetről vagy magáról az életedről -, akkor nem vár érte semmit cserébe. Akkor tényleg tisztán szeret. Ha bármit is elvár (vagy akár követel rajtad), akkor azt nem szeretetnek hívják, hanem üzletnek.
Végül azt is megérted, hogy senki más nem élheti az életedet. Sem ismeretleneknek, sem ismerősöknek, de még a hozzád legközelebb álló embereknek sincs joga vagy akár alapja arra, hogy felülbírálják az érzéseidet. Nem tudhatják, hogy pontosan min mész keresztül, milyen külső és belső hatások érnek, mik a félelmeid, és mitől vagy boldog. Ezért az ő véleményük - akár ítélkezés céljából, akár segítő szándékkal született meg - mindig kevesebbet ér, mint a saját belső hangod és érzéseid.
Ha mindezt megérted, akkor megtanulod szeretni Önmagad. Nem hagyod, hogy mások irányítsák az életedet, kilépsz a szarból, és soha többé nem vagy hajlandó eltűrni, hogy bárki is megalázzon és elnyomjon Téged. Ha megtanulod szeretni Önmagad, akkor olyan társat találsz, aki valóban Téged szeret, és nem azt, akivé börtönbe zárva Téged változtatni akar.
Mert a szeretet szabadság nélkül nem sokat ér. Jó, ha erre mindig emlékszel.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
egeszsegeselet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Nem mindenki a barátod, aki a kezét nyújtja
  2016-08-25 10:17:51, csütörtök
 
  Egy lábtörlő addig marad tiszta, amíg el nem kezdik arra használni, amire való. A lábtörlőnek használt emberek kicsit máshogy működnek: velük sok esetben előbb elhitetik, hogy értékesek, és csak ezután gyalogolnak rajtuk keresztül mocskos lábbal. És persze az emberi lelket takarítani is sokkal nehezebb.

Életed során sok emberrel találkozol. Vannak, akik a véredet szívják, vannak, akik közömbösek, és olyanok is vannak, akik segítenek. Belőlük van talán a legkevesebb - mégis lehet, hogy túl sokan vannak. Nem azért, mert ne lenne szükséged segítségre, hanem azért, mert bizonyos emberek segítségének ára van. Igen nagy ára: a lábtörlővé válásod.

Nem hiszem, hogy Te megúsztad volna ezt. Kevés olyan ember élhet közöttünk, aki egyszer sem vált még mások lábtörlőjévé (és ő sem gyalogolt át másokon). Van, hogy teljesen kiszámítható a megalázás, amiben részesülsz: tettél valamit, amire a másik fél szerint a bosszú a megfelelő reakció, és akár ismeretlenként ítélkezve fölötted, akár hozzád közelállóként úgy dönt, hogy érvényesíti saját igazságszolgáltatására vonatkozó (nem létező) jogait. Te elcseszted (szerinte, vagy akár szerinted is), ő pedig (szerinte, vagy akár Te magad szerint is) jogos büntetésként keresztülgyalogol a lelkeden. A büntetés persze amellett, hogy kicsinyes, igen káros kezelése is bármilyen problémának, hiszen félelmet épít be a másik emberbe, a félelem pedig vagy megalázkodást, vagy lázadást szül. De ez már egy következő történet.

Van azonban egy másik esete is a megaláztatásnak. Egy sokkal kegyetlenebb esete. Nem mindig kiszámítható ugyanis, hogy ki és mikor rúg beléd, használ ki, vagy teszi tönkre az életedet. Vannak olyan emberek, akik mosolyognak rád, akár segítenek is neked, és amikor a bizalmad gyenge fonala már eléggé megerősödött, amikor már úgy érzed, hogy a kapcsolatotok által rengeteget nyertél, akkor veszítesz. Mindent. Önbecsülést, bizalmat, hitet. Sokszor még anyagi javakat is. Aki adott - vagy csak elhitette veled, hogy adni fog -, az mindent elvesz. Mert vannak olyan emberek, akik még embernek sem tekintenek Téged - csak eszköznek. A saját céljaik érdekében használt, eldobható eszköznek.

Így kerültél csapdába

Tudod, miért szeretem azokat, akik őszintén utálnak engem? Azért, mert ők legalább nem tettetnek hazug szeretetet. Tudom, hogy mit éreznek, nem kell az elemi ellenszenvükről lefejtenem az érdekek által vezérelt ál-szeretet hagymahéjait, hanem tisztán elém tárják a jellemüket. És ez jó. Ha nem szeret, hát nem szeret. Sokan vagyunk ezen a bolygón, több mint 7 milliárd ember közül válogathat, akit szerethet. Persze aki mélyen belül önmagát utálja, az senki mást nem tud szeretni. De az ilyen emberek legalább őszinték. Őszintén húzzák a szájukat, őszintén kötekednek, őszintén tesznek keresztbe, amikor csak tehetik.

Én pedig szeretem az őszinteséget. Szeretem tudni, hogy ki hogy viszonyul hozzám vagy másokhoz, szeretem meghúzni a határvonalat, hogy kit engedek a bizalmamba, kinek van helye az életemben, kivel legyek óvatos, és ki az, akivel számomra semmiféle kapcsolatnak nincsen helye. Szeretem ismerni az emberek valódi arcát. És gondolom Te is így vagy ezzel.

De van olyan ember, aki nem azért hord álarcot, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen, hanem azért, hogy Téged megvezessen. Mert kellesz neki - de nem szeretetből, hanem érdekből. Nem Te vagy fontos számára, hanem az, amit tőled elvehet. Lehet ez érzelem, lehet pénz, lehet információ, vagy lehet a személyeddel való ismeretség ténye, de egy valami közös: Te vagy az eszköz, ő pedig a haszon élvezője.

Csak Te ezt még nem tudod sokáig. Ahogy a vadakat mészárolják le, úgy kapsz Te is először csaliként valami finomat, hogy aztán elvegye tőled azt, ami kell neki. A kulcs a bizalom. A bizalom, ami manapság már a legtöbbünkben elég gyenge lábakon áll, ezért aki azt meg akarja szerezni, annak ügyesnek kell lennie. És vannak, akik ügyesek. Vagy azért, mert ebből élnek, vagy azért, mert gátlás nélkül képesek alkalmazni az ősidők óta eredményes megtévesztési stratégiákat.

Kezet nyújtanak neked, hogy fontosnak érezd magad. Megsimogatnak, hogy érezd a szeretetet. Dicsérnek, hogy meggyőzzenek: igenis értékes ember vagy. És közben meggyőznek arról is, hogy ők maguk jó emberek. Hozzád hasonlóak. Közös értékrendet képviseltek. Elhitetik veled, hogy önzetlenül segítenek.
Te pedig elhiszed, mert egyrészt jó ebben hinni, másrészt szükséged is van most a támogatásra. Valójában ez az a két dolog, ami miatt egy másokon keresztülgázoló érdekember áldozatává váltál: szeretet és szükség.

Szeretet a világ és az emberek iránt, ami azt súgja neked: bízz meg másokban, legyél jó, és higgy benne, hogy mások is jók veled. Szeretet, ami azt súgja: ahogy Te tudsz szeretni, mindenki úgy szeret. Szeretet, ami még a korábban porrá rombolt bizalmat is képes újra felépíteni.
És szükség, mert ahogy mindannyiunknak, neked is vannak gyengébb időszakaid. Vannak, akik egész életüket kiszolgáltatottként élik (ők válnak a csalók, az érzelmi zsarolók, a seggfejek és az energiavámpírok gyakori áldozataivá), de sokan vannak olyanok is, akik csak életük egy-egy szakaszában gyengülnek el. Mert csalódtak valakiben. Mert vége lett egy szerelemnek, egy kapcsolatnak, vagy egy életnek. Vagy mert elvesztették a munkahelyüket, a pénzüket, a hitüket. És ilyenkor szükségük van valakire, aki segít.

Ez a valaki pedig többnyire meg is jelenik, de nem mindig azért, mert fontos vagy számára. Van, aki egyszerűen csak megérezte a szükségletedet, és meglátta a lehetőséget. A lehetőséget, hogy miután látszólag - vagy akár egy ideig ténylegesen is - kielégítette a szükségletedet, és ezáltal megszerezte a bizalmadat, a neki alkalmas pillanatban kifacsarja belőled azt, ami számára hasznos, aztán eldobjon, mint egy használhatatlanná vált kelléket.

A leszámolásnak persze több módja is lehet. Van, aki a tőled gyűjtött információt használja fel ellened, és téged mások előtt bemocskolva erkölcsi vagy anyagi kárt okoz neked. Van, aki az érzéseiddel él vissza, és a kötődésedből szerez helyzeti előnyt magának. Van, aki a korábbi segítségét hánytorgatja fel, és annak általa utólag meghatározott árát követeli rajtad. És olyan is van, aki egyszerűen csak leszar téged, amikor már nem kellesz neki.
Mindig is meglesz a kockázata annak, hogy a bizalmadba férkőzve kifacsarnak, padlóra küldenek, elveszik a szellemi vagy fizikai termékedet, megkeserítik az életedet. Akkor ne bízz senkiben? Vagy mi a megoldás, hogyan védekezhetsz?
Van kiút?

Könnyű lenne azt mondani, hogy nincs kiút. De azt is, hogy van. Mert az emberek többsége egy belénk nevelt bipoláris szemlélet szerint gondolkodik. Akivel kicsesztek, az nem bízik senkiben. Aki pedig áldozat típussá vált (mert annak senki nem születik, hanem a nevelés hatására válik azzá), az mindenkiben feltétel nélkül megbízik. Ahhoz, hogy valaki kilépjen a két véglet bármelyikéhez, erőre van szükség. Erőre és önismeretre.

Aki ugyanis önmagát nem ismeri, az mások valódi jellemét sem lesz képes felismerni, és könnyen válik vagy áldozattá, vagy frusztrált, mindenkitől elzárkózó menekülővé. Az előbbi rendszeresen megszívja, mert kihasználják, az utóbbinak viszont folyamatos szívás az élete, mert félelemben él, és nincsenek tartalmas emberi kapcsolatai. Egyik sem túl vonzó perspektíva. De akkor mit tudsz tenni, hogy újra képes legyél másokban bízni, mégse váljál áldozattá?

Első lépésként azt javaslom, hogy ha már keresztülgyalogoltak rajtad, akkor vegyél erőt magadon, állj fel, és önsajnálat helyett próbáld meg átgondolni azt, ami történt veled. Bíztál, hittél, becsaptak, megszívtad. Az utolsó kettő elkerüléséhez logikusan az első kettő megtagadása vezet, de ha mindenkitől megtagadod a bizalmat, akkor elég magányos és szar életed lesz. Ennél nyilván többre vágysz.

Akkor keressük meg, hogyan tudtál áldozattá válni. A miértjét már tudjuk: a benned élő szeretet és a szükség vezetett ide. Áldozattá válásod módja pedig kétféle lehetett: vagy valaki felhasználta ellened azt, amit korábban adtál neki, vagy a saját lelkiismereted kényszerített az áldozatszerepbe. Nézzük először ez utóbbit, mert ez ellen könnyebben tehetsz legközelebb.
Önkéntes rabság

A lelkiismereted azt mondatja veled: kaptál valamit attól az embertől, segített neked, ezért bármennyire is kegyetlen és undorító, amit most csinál veled, mégis tartozol neki. Ő pedig ezt rendszeresen és hangsúlyosan közli is veled. Csakhogy mindketten tévedtek. Ha valaki ad neked valamit - legyen az akár szeretet, hit, törődés, vagy bármilyen formájú támogatás -, akkor annak kétféle neve lehet. Az egyiket úgy hívják: segítség. Az önzetlen segítség szükséges feltétele, hogy a másik ember ne várjon érte cserébe semmit. Ha ez nem teljesül, azt viszont úgy hívják: üzlet.

De Te nem kötöttél üzletet. Amikor a törődést és a segítséget kaptad, sem szóban, sem írásban nem voltak rögzítve a feltételek. Őszinte, önzetlen, szeretetre és odafigyelésre épülő segítségre számítottál, és az, hogy nem ilyet kaptál, nem a Te felelősséged. A Te felelősséged az, hogy felismerd: veled tudtodon kívül és akaratod ellenére üzleteltek. Így viszont nem tartozol semmivel. Senkinek. És ha korábbi ,,segítőd" lelkiismeret-furdalást akar kelteni benned, azt ugyanúgy érdekből teszi, mint annak idején a ,,segítséget".
Téves emberismeret

Áldozattá válásod másik lehetséges módja az, ha felhasználták ellened azt az információt, amit bizalomra építve adtál magadról, a munkádról, az életedről. Ez megeshet bárkivel; nem kell hozzá lelkiismeret-furdalás, csak rossz emberismeret. Valaki a kezét nyújtotta, és Te önmagadból kiindulva elhitted, hogy valóban fel akar húzni Téged. Azt gondoltad, hogy amit Te megtennél másokért, azt mások is megtennék érted. Hiba volt. Hiba, de nem globális jellegű tragédia. Félreismertél egy embert, de nem az összeset. Gondold át a kapcsolatotokat, hogy legközelebb könnyebben felismerd a jeleket.

Mert mindig vannak jelek. Ami pedig történt veled, az nemcsak szívás, hanem lehetőség is egyúttal. Lehetőség, hogy elmélyítsd az emberismeretedet. Lehetőség, hogy helyre tedd a meglévő kapcsolataidat, megerősítve azt, amelyik valóban értékes, és megszüntetve azt, ami káros. És lehetőség, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel alakíts ki új emberi kapcsolatokat.

Ehhez viszont újra bizalmat kell adnod másoknak. Az emberekbe fektetett bizalom elvesztésének legjobb gyógymódja az emberekbe fektetett bizalom. Csak már máshogy. Már nem mindenkinek. Már nem feltétel nélkül. Már az eszedre is hallgatva, nem csak a szívedet követve. De legyen, akiben képes vagy megbízni, mert szükséged van értékes emberi kapcsolatokra. A lelked békéje miatt is, és azért is, mert jó, ha van, aki a mélypontjaidon tényleg őszintén segít neked. Nem minden pofára esést tudsz kivédeni.
Építsd ki a bizalmi körödet

Ahogy az emberi kapcsolataink képesek a legnagyobb kárt okozni a lelkivilágunkban, úgy nyújtanak gyógymódot is azokra. Együtt ugyanis szinte minden sokkal könnyebb. Érvényesülni, védekezni, túlélni, élni. Ha van, akire tényleg számíthatsz, akkor a mások által okozott rombolást is könnyebben és gyorsabban képes leszel helyreállítani. Mert lesz rombolás, ebben biztos lehetsz. Bármennyit is fejlődsz egy-egy csalódás hatására, jó eséllyel újra jön majd valaki, aki át tud férkőzni a szűrődön, és a bizalmaddal visszaélve lábtörlőként bánik veled. Ha nem zárkózol be teljesen, akkor sebezhető vagy, és időnként el is szenvedsz majd sérüléseket.

Élni viszont csak úgy érdemes, ha nem zárkózol be teljesen. Merj újra bízni, de ne akárkiben. Építsd ki a saját bizalmi körödet, amiben csak azok vannak, akikre tényleg bármikor számíthatsz. Akik már bizonyították, hogy képesek önzetlenül segíteni, és soha nem üzletelnének veled. Nem lesznek sokan - talán csak egy vagy két ember. De ennyi éppen elég. A többieknek nem kell feltétel nélküli bizalmat adnod. Dolgozzanak meg érte, és csak annyi bizalmat adj, amennyit a kapcsolatotok valóban indokol.
Mindez sokkal könnyebb lesz, ha őszintén felvállalod önmagad. Ez ugyanis a legjobb szűrője az emberi kapcsolatoknak. Ha úgy élsz, ahogy szeretnél, nem akarsz mindenkinek megfelelni, és nem temeted el valódi önmagad, akkor többségében olyan emberek maradnak körülötted, akik Téged szeretnek, nem pedig azt, akinek látni akarnak. Azért mondom, hogy többségében, mert természetesen időről időre megjelennek olyanok is, akik csak kifacsarni akarnak. De ha tanulsz a kudarcaidból, akkor egyre könnyebben felismered az ilyeneket. Amelyik pofára esést pedig nem tudod kivédeni - mert ilyen is lesz -, abból sokkal hamarabb felállsz majd az önzetlen segítőidnek köszönhetően.

Úgyhogy bátran szeress, bízz, higgy, és teremts valódi értéket magad körül, mert élni csak így érdemes. De se a boldog időszakaidban, se a padlón feküdve ne feledd: nem mindenki a barátod, aki a kezét nyújtja.
Nagy köszönet Szilvinek, hogy elgondolkodtatott erről a témáról. :)
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
hasznaldfel.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A süteménytolvaj
  2016-08-23 21:59:30, kedd
 
  Szeretünk ítélkezni. Az sem jelent akadályt, ha csak a teljes kép egy kis darabját látjuk, és valójában fogalmunk sincs a helyzetről vagy a másik emberről. Szeretünk gyors ítéleteket hozni. Mert a megismerés munka. Befogadni valami újat, mélyebbre ásni, megérteni - sokszor ez tűnik a nehezebb útnak. Főleg akkor, ha az saját prekoncepciónkat rombolná le. Pedig a könnyebb út, az azonnali ítélkezés általában nem vezet sehova. Erről szól az alábbi történet.
*****
Egy középkorú hölgy érkezett a repülőtéri váróba. Mivel több órája volt még gépe indulásáig, vett egy csomag süteményt, keresett magának egy ülőhelyet és elővette a könyvét. Egyre jobban belemerült az olvasásba, ám egyszer csak feltűnt neki, hogy a mellette ülő férfi pofátlan módon belenyúl a kettőjük közt lévő süteményes zacskóba, majd vesz belőle néhány darabot.
A hölgy próbált úgy tenni, mintha nem venné észre a történteket, de nehezen tudta visszafogni magát. ,,Hogy képzeli ez, hogy szó nélkül vesz a sütimből? Ha nem lennék ilyen jólelkű, már rég kiszúrtam volna a szemét." - gondolta ingerülten. Feszültsége egyre csak fokozódott, mert mindig, miután kivett egy sütit a zacskóból, a férfi szintén ugyanezt tette, egészen addig, míg már csak egyetlen süti maradt.

A hölgy feszült kíváncsisággal várta, most mi fog következni. Ekkor a férfi elmosolyodott, majd kettétörte a süteményt és az egyik felét a hölgynek nyújtotta, miközben a másikat elkezdte rágcsálni. ,,Ez igen... ennek az embernek aztán van bőr a képén!" - gondolta ingerülten az asszony, miközben kikapta a férfi kezéből a fél süteményt.
Idejét sem tudta, mikor húzta fel magát ennyire valakin, és amikor a hangosbemondó az ő járatának utasait szólította, megkönnyebbülten indult el a beszállókapuhoz. Szó nélkül, vissza se nézve hagyta ott a süteménytolvajt.
Miután felszállt a repülőre és elhelyezkedett az ülésben, már kicsit megnyugodva elhatározta, hogy befejezi a könyvét az út alatt. Ahogy a táskájába nyúlt, megdöbbenve vette észre, hogy süteményes zacskója bontatlanul ott lapul a cuccai között.
,,Ha az enyém itt van, akkor a másik zacskó a férfié volt, és ő csak barátságosan megosztotta velem." - hasított belé a felismerés. De már késő volt bocsánatot kérni. Nem a mellette ülő férfi, hanem ő maga volt a hálátlan és szemtelen süteménytolvaj.
(Forrás: Valerie Cox : A matter of perspective)
*****
Akármilyen kényelmes és ösztönös megoldás is, amíg nem ismered a teljes történetet, ne próbáld meg kipótolni azt. Legyél nyitott, ismerd meg a másik embert, az adott helyzetet, az események hátterét, és csak ezután alkoss véleményt! Soha ne hozz pillanatnyi érzések alapján végleges döntést!
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A gazdag ember és tanítványa - Tanmese
  2016-07-05 10:00:11, kedd
 
  Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett. A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. “Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.

Jól meg lehet ebből élni?" − kérdezte a gazdag ember.
Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:

Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!
De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek! Ne vitatkozz velem! Amikor a tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.
Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.
Ezután csendben elmentek.
Sok év telt el azóta.
A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett.
De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annakidején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annakidején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annakidején tett.

Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annakidején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annakidején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: “Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.

Dehogynem emlékszem, − mondja a gazda − amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk.

A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret.

Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte.
De miért?
Nem volt kecske, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem.

Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez.

Mindannyiunk életében elérkezik egyszer az a pillanat, amikor a kecskét a szakadékba kell löknünk. Lehet, hogy elsőre veszteségnek, fájdalomnak tűnik...és azt sem tudjuk, mi lesz velünk a kecskénk nélkül. De az élet mindig megjutalmazza azokat, akik készek a változásra, akkor is, ha az átmeneti fájdalommal jár...

Jóportál.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Arra kérte a diákokat a tanárnő, hogy írjanak fogalmazást Is
  2016-04-24 14:07:32, vasárnap
 
  Arra kérte a diákokat a tanárnő, hogy írjanak fogalmazást Istennek. Az egyik diák olyant írt, amitől még a tanárnő férje is kiakadt!

Egy tanítőnő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.

“Mi történt, mi bánt?" - kérdezte.

“Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta." - felelte.

A fogalmazásban ez állt:

“Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében."

Ekkor a tanítónő férje azt mondta: “Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak."

A tanítónő kisírt szemmel közölte: “Ezt a fogalmazást a fiunk írta."
filantropikum
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Mindenki megöregszik egyszer - tanulságos történet
  2016-01-15 08:55:57, péntek
 
  Sok történetet hallottunk már arról, milyennek kellene lennie szülő és gyerek kapcsolatának, ez azonban, amit most találtunk, mindegyiknél meghatóbb.



Bár nem tudjuk, név szerint kiről szól a történet, és azt sem, hogy hol játszódik, ez semmit sem von le az értékéből és a mondanivalójából. Íme, egy apa-fia viszony, amiről mindenki példát vehetne!



Ez az, ami csodálatra méltó

Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.



Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.

Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. ,,Elnézést, valamit itt hagyott, nem?" - kérdezte tőle.

,,Nem uram, nem hiszem." - felelt a férfi.

,,De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának."

Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára.



Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket...

Forrás: http://www.femcafe.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Nagyon szép tanmese.
  2016-01-08 14:02:32, péntek
 
  Volt egyszer egy kislány,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozősüdítőt és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult. Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön. A leányka leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy üdítőt, amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a kislányra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.

A kislány még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért üdítővel is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte. A kislány majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.

Amikor besötétedett,a kislány elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy. Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a leányka hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:

"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"

A kislány így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."

Amikor az idős néni hazaért, fia már az ajtóban várt rá. Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A fiatal anyuka gyűlölte az anyósát.
  2015-12-20 15:51:21, vasárnap
 
  Amikor azonban meghalt, valami nagyon furcsa történt!


Egy 3 gyerekes anya nyilvános vallomást tette elhunyt anyósa emlékére. Hogyan tette tönkre a gyerekeit, a nevelését... A vége azonban megdöbbentő.

Anyósomra emlékezem most. Mindig neki kellett a középpontban lennie. Mindig evette túlem a gyerekeimet.
Annyi sütit kaptak tőle, amennyit akartak, pénzt adott nekik, ha jött a fagyis kocsi, nem parancsolta ki őket a fürdőkádból, csak mert le kellett feküdniük. Addig maradtak fent, amíg csak akartak.

Hiába küzdöttem, hogy tartsa be, amit kérek, ne kényeztesse őket. Tudtam, hogy így nem tanulnak türelmet, fegyelmet, ha mindent megtehetnek, amikor vele vannak.

Azokban az években azt kívántam, tűnne el az életünkből, hiszen semmibe vesz engem, a három fiamnak háromféle vacsorát főzött. Cukrot adott nekik vacsora előtt, és minden őrült kívánságukat teljesítette.
Aztán amikor meghalt, és el kellett mondanom a fiúknak a hírt, megdöbbenve láttam a szemükben a hatalmas veszteséget. Hogy elment az az ember, aki feltétel nélkül szerette őket. Aki mellett teljesen elengedhették magukat.

Már tizenévesek, de tudom, hogy most is nagyon hiányzol nekik, Mama. És nagyon sajnálom, hogy csak a rosszat láttam benned, nem vettem észre, mennyire szeretted a fiaimat, mennyit adtál nekik, hogy elindulhassanak az életben.
Sajnálom, hogy nem vagy itt, hogy ezt elmondhassam neked, és megköszönjek miindent, és megöleljelek!

kiskegyed
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 185 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 134 db bejegyzés
Összes: 6626 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 246
  • e Hét: 3235
  • e Hónap: 29327
  • e Év: 116131
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.