Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Rossz églakó lennél
  2016-09-17 15:13:48, szombat
 
  Csoóri Sándor:
ROSSZ ÉGLAKÓ LENNÉL


Nem látok mást
csak a testedet látom
birodalomnyi hajadat
szélben és betegágyon;
nem ismerek mást, csak
amit te szerethetsz
amit a gyors napokból
magadhoz közelengedsz.

Üvegcserép a dombon
a sár fölé téged vetít
lekicsinyített égben jársz
sétáltatod a szemeid
madár- és felhő-forgalomban.
Sutább vagy, mint a Nagykörúton.
Rossz églakó lennél
s ezt én már régen tudom.

Bokádhoz vadfű illik
vadmályva, mátrai gyom
kőfolyás, vízfolyás
parázna bazsalikom
földön fetrengő harangszó
nem amely szélbe temet.
Ágyadba tudsz te csalni katicabogarat
s csipkézett tölgylevelet.

Nincs nálad nekemvalóbb
nőneműbb test, nőneműbb mosoly
nomád maradtál, mint a szél
s nászéjszakázó kökénybokor;
ha meztéláb holnap fűre lépsz
bársonyos leszek belül
s mit bánom én, hogy a világ
szálkásodik vagy ércesül.

Háború készül újra
mozdulnak már a jövendő romok.
Sötét szemüveget visel az ég is
mint a puccsista tábornokok
de ha golyókkal kell is együtthálnunk
ott leszel velem
ott virraszt majd a kezem
lüktető nyakereden.








 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Elengednélek, visszahívnálak
  2016-08-14 18:40:53, vasárnap
 
  Csoóri Sándor :
ELENGEDNÉLEK, VISSZAHÍVNÁLAK


Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet -
egész testemmel
égjek!

Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak -
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.

Elengednélek -
visszahívnálak -
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném hajaddal.








 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Vendégem és varázslóm
  2015-03-05 17:36:38, csütörtök
 
  Csoóri Sándor :
VENDÉGEM ÉS VARÁZSLÓM


Ebben az átlátszó esőben
nagyon magányos lett az erdő.
Madarak torkában a lángot
elfújta kedvetlen, hanyag szél.

Állnak a lombok, mint lovak
a szomorúság jászolánál;
baljós tükröket rejt a hegyhát
s bennük ég és föld öklelését.

Ha nem élnél, most elaludnék
s nem gondolnék semmi örömre,
sem a víz citera-szavára,
sem ágyékod villámaira.

De fölkönyöklök nyavalyámból,
az elmúlásból fölkönyöklök
s téged látlak, egyetlen élőt,
kiben a nyár még folytatódik.

A nyár, mit az eső kioltott,
akárcsak egy boglyatüzet,
a nyár, mely olyan zaklató, mint
a szerelem vagy mint a rózsák.

Az évszakokat folytatod te
azzal, hogy élsz, hogy örülsz nékem:
ha fölnézel; ragyog a Nap
s ki is nyílik, mint egy kapu.

Ezen át lépsz be újra hozzám,
vendégem és varázslóm vagy -
Eláll az eső szívverése
s a fű zöld parazsa fölizzik.






 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Ha ennyi volt az élet
  2014-06-24 14:09:31, kedd
 
  Csoóri Sándor :
HA ENNYI VOLT AZ ÉLET


Megmelegszem kicsit ebben a versben,
ha már a szemetekben is tél van, hófúvás
és a fölburogatott asztalokon is jégcsap.
Jöttök-mentek, siettek, a forgóajtók
szűk rekeszében ott esetlenkedik
közöttetek a halál, de ti már őt se
veszitek észre, mint akik eladták
szembogarukat valamelyik balkáni piacon.

Volt idő, amikor még fázni is tudtunk
együtt. Mind a húsz körmünk
kint éjszakázott a hortobágyi hóban.
Forgott a felvevőgép, sötét berlinerkendők
bojtjai lobogtak a tanyák közt zúzmarásan
s háttal az éjszakának, zúzos tarkónkkal
tudtuk: mögöttünk ott a végtelenség.

Volt-nincs világ. A szívek azóta reumásak.
A bőr alatt mélyen sérült szavak és sérült
forradalmak hevernek temetetlenül -
S márcsak a kutyák zabálhatják föl őket.

Ha ennyi volt az élet, jó, hát belenyugszom.
De ha több? Ha még ezer ablak-villámlás
fényébe kellett volna odaállnunk
egy országért, magunkért és mi fakéreg-arccal
csak úgy arrébb kullogtunk? Ki ráz meg minket
ezért? S kicsoda szakítja szét mellünkön
a színváltó, bécsi inget? Ülök, didergek,
próbálok átmelegedni a versben. Hiába. Sok kicsi űrt
hordok magamban, mintha várakozó sebek volnának
bennem. Várakozó és gyógyíthatatlan sebek.








 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Anyám fekete rózsa
  2014-05-03 22:49:03, szombat
 
  Csoóri Sándor:
ANYÁM FEKETE RÓZSA


Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét -
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
,,segítek, azért jöttem".

Anyámnak fáj a feje -
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi -
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi.






 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Farsangi kutyabál
  2014-02-17 18:21:55, hétfő
 
  Csoóri Sándor :
FARSANGI KUTYABÁL


De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.






 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Vendégem és varázslóm
  2013-10-01 19:56:06, kedd
 
  Csoóri Sándor :
VENDÉGEM ÉS VARÁZSLÓM


Ebben az átlátszó esőben
nagyon magányos lett az erdő.
Madarak torkában a lángot
elfújta kedvetlen, hanyag szél.

Állnak a lombok, mint lovak
a szomorúság jászolánál;
baljós tükröket rejt a hegyhát
s bennük ég és föld öklelését.

Ha nem élnél, most elaludnék
s nem gondolnék semmi örömre,
sem a víz citera-szavára,
sem ágyékod villámaira.

De fölkönyöklök nyavalyámból,
az elmúlásból fölkönyöklök
s téged látlak, egyetlen élőt,
kiben a nyár még folytatódik.

A nyár, mit az eső kioltott,
akárcsak egy boglyatüzet,
a nyár, mely olyan zaklató, mint
a szerelem vagy mint a rózsák.

Az évszakokat folytatod te
azzal, hogy élsz, hogy örülsz nékem:
ha fölnézel; ragyog a Nap
s ki is nyílik, mint egy kapu.

Ezen át lépsz be újra hozzám,
vendégem és varázslóm vagy -
Eláll az eső szívverése
s a fű zöld parazsa fölizzik.












 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Pillanatfölvétel
  2013-06-04 16:26:33, kedd
 
  Csoóri Sándor :
PILLANATFÖLVÉTEL


Szemed a földet nézi,
zárt az arcod.
A pillád alatt én lépegetek nesztelenül,
megyek világgá fényes délben,
de annyi nap süt odabent,
annyi áramütés rozstábla hajladozik,
estére ma is visszatérek.







 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Búcsuzás
  2013-06-04 15:52:50, kedd
 
  Csoóri Sándor:
BÚCSUZÁS


Hosszút sipolva indult a vonat,
búcsuzni láttam intő karodat.
Nehéz volt válni... borongó nyárfák
súgták utánad szívem búcsuzását.






 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Szomorún szeretlek
  2013-06-04 15:45:32, kedd
 
  Csoóri Sándor:
SZOMORÚN SZERETLEK


Túl gyermek-vágyakon,
ifjú szerelmeken
szerettelek én meg.
Túl a megkívánás partjain vetettek
horgonyt a sorsomban
tiszta szenvedélyek.

Tavaszi szelektől
tépett éveimben
arra vártam mindig,
hogy jön majd valaki, ki elé kezeim
hűséges szerelem
vadrózsáit hintik.

Itt vagy, itt, mellettem
őszi erdő csendjén
s szótalanul nézlek.
Tudod, hogy szeretlek és tudom, hogy szeretsz,
s mégse vesznek karba
dajkáló remények.

Fáj az asszonyvoltod,
lányságod múlása,
fáj, hogy másé voltál.
Nemcsak a jelentől s jövődtől kérnélek:
multaddal szeretném
ha az enyém volnál.

Hiába égetnéd
szívesen fel multad
fonnyadó perjéjét:
föltámadó szelek szemembe hordanák
elégő tegnapod
fekete pernyéjét...

Itt vagy, itt, mellettem,
őszi erdő csendjén,
s szomorún ölellek.
Nagy messzeségek és nagy remények nélkül
dacos büszkeséggel
szomorún szeretlek.





Budakeszi, 1953







 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 64
  • e Hét: 7676
  • e Hónap: 28340
  • e Év: 338555
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.