Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
Homokba írtam kedvesem nevét
  2016-10-28 06:38:14, péntek
 
  Link






Edmund Spenser
Homokba írtam kedvesem nevét

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.

(Szabó Lőrinc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Az álmok visszatérnek
  2016-10-19 11:42:08, szerda
 
  Link






Sárhelyi Erika
Az álmok visszatérnek

Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.
Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.
S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.
S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat

Link





 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Kertedben
  2015-11-21 18:44:41, szombat
 
  Kertedben

Csak néhány percnyi csend, ahogy a cinke fellibbent
és szárnyai propellerjének hangja a kerted zsongásához adja
minden sóhajtásomat.
Csókommal ér a nap a fenyőfák alatt...
Megtalálom a hajlataidat,
a csiklandó, eldugott, gyönge világot,
mire mindkettőnk teste oly régen vágyott...
Már nem lesz baj, ha fagy!
A tűzünk éppoly nagy, hogy elhozza nekünk a gyermeki álmot,
amit nem mondtunk soha, amit senki se látott.
Simogat a nap...
Jaj, de jó, hogy vagy!

Kovács László, 2014. augusztus 25.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Mikor még...
  2015-11-19 07:47:49, csütörtök
 
  Katzler Hilda-Kovács László: Mikor még...

Mikor még nem volt sehol nyomod, szavad,
én már akkor is mindenhol láttalak,
álom voltál csak, aki nem jön velem,
de átsegít minden nyomorult reggelen.
A Nap hozta el néha szemed sugarát,
s a Szél fújta arcomba bőröd illatát.

Nem csupán álom...talán egy Délibáb,
hogy őrangyalként vigyázzon rád.
Voltam a szó az ajkadon, pillantás tekintetedben,
bátorítás mosolyodon, benned éltem ott, akkor,
láthatatlan-hallgatagon.

Én mindig arra jártam, hol nem volt nyomod,szavad,
én mindig azt kerestem, hogy ki vagyok és ki vagy.
Ősznek kellett lennem, hogy megfogd csupasz kezem,
és félek jön a tél is, de ugye maradsz velem?
Felujjong vad lelkem,ha néha-néha lát,
csak melletted állva élhetek tovább.

Ujjaidban félénk simogatás voltam,
léteztem minden valódban,
a tétova mozdulatokban mint csendes várakozás,
hogy vigasztaljon elsírt éveken át, és didergő hajnalokon.
Szemedben őriztem szemem sugarát,
amit a Nap adott...ugye tudod?
S mely szította a vágyakozást.
Az orrodban illat voltam, a füledben hang,
remény a gondolataidban,
mosoly az arcodon...ott, akkor.

Most oly utakon járok, hol nincsen nyomod, szavad,
de tudom jól már régen, hogy ki vagyok és ki vagy.
Ötven szürke év telt el nélküled, nélkülem,
játékunk így bölcs volt, és csodás, és szertelen,
titkunk nem hagyhat el sem szívet, sem szobát,
de minden mozdulatunk őrzi kéjünk nyomát...

...és most köszönd meg a Napnak,
hogy oly kedves volt veled, akkor,
azt a sugarat küldte egy messzi távolból,
a Szélnek is a kegyet, mit juttatott,
a jövőből hozta azt az illatot, hogy vigasztaljon,
és a Sorsnak, hogy a tiéd voltam,
már ott, akkor, titokban...
és azt, hogy téged nekem adott.

Már nem félsz, itt vagyok rég múlt valómban,
a nyomomban jársz ,minden szavamban ott élsz.

Nem kereslek többé, mindenütt bennem vagy,
nem keresem azt, hogy ki vagyok és ki vagy...

Fogom a kezed.El ne engedd!
Örökre melletted...
Most már tudjuk,kik vagyunk és miért,
a MÚLTUNK a JÖVŐVEL összeért.

1.,3.,5.,7., versszak: KOVÁCS LÁSZLÓ
2.,4.,6.,8., versszak: KATZLER HILDA

2o14.július 2o.
Forrás: Internet





Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Ezerszer
  2015-11-19 07:46:09, csütörtök
 
  KOVÁCS LÁSZLÓ, KATZLER HILDA:
EZERSZER...

1. Szeretlek!

2. Ezt ezerszer sem unom meg!
Hallani szeretném még!

3 ....és ezerszer is mondanom kell,
mert ezeregy éj a szépséged...
Minden titok, minden talány eljött veled hozzám,
minden csoda, amit soha nem fejtek meg,
amit csodálok, amit csak csodálni lehet.

4. Ó, ti nagykövetei a vágynak,
néha mennyire fájnak a csodák,
melyek körbeölelnek, mindent neked adnak,
végül hűtlenül elhagynak...

5 ....igen, odalopom csókom a szádra,
hogy irigyen bámuljon a nap is, hogyha látna.
Nincs semmi szebb, mint ahogy én látlak,
gyönyöreid bennem gyöngycipőben járnak.

6. Rád vágyva zuhanok magányba,
simulok minden imámban szívedre,
eggyé válva a csókban veled.
Látod, csillog a szemed!

7. Kopog szívemben hangod, hogy ez jó!
És hallani akarom, mert más nem hallható.
Más szavakra, hangra nem fogékony lelkem,
ahol énekelsz, ott kell nekem lennem!

8.Tiéd örökre dalom! Neked adom!
Testem, lelkem...igen!
Mindened egy velem. AKAROM!

9. Meggyújtott a szíved, az ezernyi csoda,
még nem tudom eltenni, nincs szívemnek zuga,
hol elfér ennyi szeretet.
Így nem szerettek még, ennyire nem lehet...

1o. Már mosolyog egy könnycsepp...Nézd!
Egy álom bújik hozzám...nekem ezerszer voltál...
Én is vagyok... érted, veled...
s adom neked ezerszer ezt...

Kovács László: 1., 3., 5., 7., 9. versszak
Katzler Hilda: 2., 4., 6., 8., 1o. versszak

(Köszönöm ezeket a szépséges szavakat,s hogy együtt írhattam veled!)

2o14. nov.25.
Forrás: Internet




Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Kései szerelem...
  2015-08-26 06:53:19, szerda
 
 
Maczkó Edit:
Kései szerelem

Csöndesen kopog
az ősz az ablakon,
pók szövi hálóját
az ócska falon.
Álmosan integet
a nyár illata,
kulcsra zárja melegét
a Nap sugara.

Nyálkás, ködös napok
elnyújtózva várnak,
hűvös reggelek
a lelkembe vájnak.
De eltévedt sugara
még kibukkan a Napnak,
késteti fénykorát
a hideg téli fagynak.

Lényemet is
átjárja a nyár,
új szerelmet kínál
az őszi napsugár.
Akkor is szép,
ha lelki kegyelem:
- Imádlak, te drága
őszi szerelem!




Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Nincs Cím
  2015-06-24 06:09:40, szerda
 
 
LELTÁR
(egy barátnak)

A népszerűség, a siker
kissé túlnőtt rajtad,
szerénységed betakartad,
rájöttél, nem kell már
a szomszédba menned,
hogy büszkélkedhess,
elég a külcsíny. Mögötte
mi van? A semmi! Jaj!
Az ember kifelé remekel.
Nem?
A titkaid a négy fal között
csak én tudtam, naponta
sírtad, a holnapunk szép
lassan fogyott, aztán úgy
alakult, ahogy...
Nehéz keresztet cipelek,
még te is raktál rám egyet.
Köszönöm, szívemben
őrzöm, elfogyott minden
köröm, az emlék is muszáj.
Fáj!
Belőled mi maradt?
Minden leveled, versed, szavad,
az sms-ek, a hangod...ennyi.
Kár!
Eddig sem sokkal több,
de már felszállt a köd,
belőled élt a lelkem, most
halott.
Nincsenek vágyak, csak vagyok...

2o15. jún. 2o.

Katzler Hilda




Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Nincs Cím
  2015-02-27 14:34:54, péntek
 
 

Kovács László, Katzler Hilda:
TE ÉS ÉN

Te: Egyszer majd úgyis beléd halok...
de addig még csattannak büszke csókok,
addig még érzékeny vágy suhan,
aztán elmegyün boldogan...
Szeretlek, kicsi csodám!

Én: Nem szeret minket a halál,
elkerül messzire,
szerelmünk gránitfalán nem hatol át,
gyűlöli a harmóniát.

Te: Csendesülhet létem,
de nélküled nem megy!
Csak némán koppan léptem...

Én: Szép, szomorú szerelmem,
ezerszer leszek neked,
amíg élem éltem...
száz akadályon is át...
már nem gyengít átok és hazugság.

Te: Veled nekem a friss tavasz illata jön...
a nevetés, a virág és minden gyönyör...

Én: Repdes a lelkem, ha meglátlak,
szellők hátán nyílnak a vágyak...
úgy ölelnélek, úgy csókolnálak...
illatot súgnánk minden virágnak!

Te: Odabújok hozzád a fenyőfák alá...
a gyerekzsivalyba, ahol a fény a földig ér.
A szíved melegében, olyan jó ott.

Én: Igen, ahogy a telefonban hallod:
a szomszéd óvoda gyermekzaját,
érzed fenyőim illatát,
pedig nem is tudtál róla,
akkor jöttél hozzám, és elvarázsolt a csoda...
a szívünk egymásba ért, és magába zárta a fényt.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Mellettem alszol
  2015-01-19 17:24:46, hétfő
 
  Link





Harcos Katalin
Mellettem alszol

Arcodon sápadt holdsugár matat...
mellettem alszod fáradt álmodat.
Karomban ezer ölelés lapul,
de csak csodállak, mozdulatlanul.

Kezemben millió érintés remeg...
szeretném megérinteni a kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.

Sóhajod lebben az ajkad körül...
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.

Mennyi csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz, majd szemérmesen
lehunyom álmot mímelve a szemem...
 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
Vadvirágcsokor
  2015-01-16 08:47:33, péntek
 
 

F Szabó Mihály:
Vadvirágcsokor...

Mellettem alszik ifjú hitvesem,
Mosollyal arcán csendesen pihen.
Szépet álmodhat, azért mosolyog?
Vagy érzi, amikor mellébújok?
Bármit is érez, az csak egy álom,
De élő valóság, hogy én látom
Mosolyát, s mögé sejtek valamit,
Ami engem már régen boldogít.

Fel nem riasztom, fel nem ébresztem,
Álmodjon tovább. Elég az nekem,
Ha azt hiszem, hogy rólam álmodik,
És álmában csókjaival csábít.
Ekkor eszembe jut, hogy mit tegyek,
Ami a legszebb ébresztő lehet.
Óvatosan kibújok mellőle,
S kimegyek a ház előtti rétre.

A nap, még vörös tengerben úszik,
A rét, még a friss harmattól fénylik,
De csalogat egy csodás látvánnyal,
Sok ezernyi tarka vadvirággal.
Hálásan köszöntöm mindahányat,
Mert számomra a legjobbkor nyílnak.
Ha beszélnének, biztosan kérnék,
Hogy titkon szedett csokrom szépíthessék.

Csokrom, amit már sietve szedek
Egyre nagyobb lesz, s egyre színesebb.
Ezt látva, örömöm is növekszik.
Remélve, hogy a csokor majd tetszik.
Nézem a harmatos virágcsokrot,
S rálehelek ezer forró csókot.
Elindulok vissza a kis házhoz,
A tornácán kicsit még megállok.

Ajtót nyitok, és csendben bemegyek.
A nap sugarai megelőztek,
Ragyogva simulnak az asztalra,
S a ráhelyezett tarka csokromra.
Meglepődik ébredő kedvesem,
Látva a csokrot, amit azért szedtem,
Hogy boldogságomat kifejezve,
Örömet csempésszek szívébe.

Némán nézem a vadvirágcsokrot
És a meglepődött boldog arcot,
Melyről sok örömkönnycsepp legördül,
És a harmatcseppekkel egyesül.
Némán nézzük a vadvirágcsokrot,
S egymás kezét szótlanul megfogjuk.
Nem is tudnánk mi most megszólalni,
A vadvirágoknál többet mondani.

Mátraszentlászló, 1953 szept.02



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem: Versek, képek  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 64 db bejegyzés
e év: 331 db bejegyzés
Összes: 8856 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 100
  • e Hét: 4472
  • e Hónap: 56376
  • e Év: 232227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.