Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 165 
Advent második gyertyája...
  2017-12-10 19:24:54, vasárnap
 
 


Kun Magdolna:

Advent második gyertyája...


Advent második gyertyájának fénye
ragyogja fel sugarát a magasságos égre,
hadd lássák ott fenn mind az égiek,
hogy lobog az a láng, mit földi szív melenget.

Mert az a láng, mit szívünk forrósága
lobog fel majd a fényes mennyországba,
olyan hévvel járja át az égi szíveket,
hogy azok a dermedtségből is újra élednek.






 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Én már megtanultam...
  2017-11-28 20:30:17, kedd
 
 

Kun Magdolna:

Én már megtanultam...


Én már megtanultam, alázatos lenni,
és nem dacolni sorsom bőszült erejével,
ha nem úgy elfogadni minden egyes napot,
mintha az, tele lenne az élet szépségével.

Mert minden napban van valami csoda,
amiért érdemes tűrni, alázatos lenni,
hisz az alázat az, mely a legnagyobb gazból is
képes pár pipacsvirágot felhőkbe emelni.

Én már megértettem, hogy azok boldogok,
akik nagyra értékelik ezt a földi életet,
mert ők régen tudják, az ég is azt fogadja be,
amit a szív és a lélek batyujába tesz.






 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Ha fáj a lelked...
  2017-11-27 19:22:42, hétfő
 
 


Kun Magdolna:

Ha fáj a lelked...


Ha összezúzta lelked az ember és a világ,
s úgy érzed, annyira fáj, hogy nem bírod tovább,
hát keress magadnak egy rejtett kis zugot,
olyan zugot, hol elfeledhetsz minden bánatot.

Mert lehet, hogy a világ, csaló, hazug álnok,
de a romlatlan természet nyugalommal áldott,
olyan mély-nyugalmú felüdítő csenddel,
aminek a szomorúság ellentmondni nem mer.

A természetben megleled mindazt a sok szépet,
amiben talán még sohasem volt részed,
azt az önfeledt és szabad, boldog szárnyalást,
amit akkor érzel, ha szíveden mosoly suhan át.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
A fák is sírnak...
  2017-11-26 18:54:15, vasárnap
 
 

Kun Magdolna:

A fák is sírnak...


Minden fa érez,
él, nevet, könnyezik,
csak figyeld ősszel,
mikor a hűvös vadszelek
levelét pergetik,
csak figyeld,
mily zokogás rázza lombját,
ahogy levélgyermekeit
az ágról leszakítják.

A fák is sírnak, akár az emberek,
mikor tar-kopasz ágain
téljegű dér lebeg,
mert minden fában ott van
az a lelket sértő karcolás,
mely maradandó sebet ejt,
ha közeleg az
elmúlás.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Ne várjuk meg...
  2017-11-19 21:43:47, vasárnap
 
 


Kun Magdolna :

Ne várjuk meg...


Ne várjuk meg,
hogy a hiány késztessen
bennünket szeretésre.
Szeressünk akkor is,
ha idő szűkén vagyunk,
mert a szeretet az,
miből feloldozást nyerünk,
s a szeretet az,
miáltal megbocsátást
kapunk.







 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Legyél az egyetlen...
  2017-11-19 20:27:55, vasárnap
 
 

Kun Magdolna:

Legyél az egyetlen...


Legyél te az egyetlen, igaz vágyott álmom,
de ne is csak az álmom, legyél valóságom,
mely túllép minden veszélyt, minden földi bűnt,
ami kicsordult könnybe és vérbe szenderült.

Az legyél te, az legyél, ki sosem volt nekem,
ki morzsákból is összegyűjti életkenyerem,
ki lehajol és felemel, ha sárba topog lábam,
s édes csókkal hűsít, verítékben, lázban.

Legyél te a mindenem, egy új és boldog élet,
mely hervadatlan virágként talpam alatt éled,
legyél te a vigaszszavam, s a mesék hercege,
mely elringat esténként, mint anyát gyermeke.






 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Csak mégegyszer...
  2017-11-18 20:52:29, szombat
 
 

Kun Magdolna:

Csak mégegyszer...


Csak még egy kicsit szeretnék boldog szívvel élni,
pár röpke évbe sűríteni évtizedeket,
küzdeni azért, miről csak álmodozni mertem,
s miről sosem gondoltam, hogy valóság lehet.

Csak még egy kicsit szeretném magamhoz ölelni
az alkonycsendjét feldúló vadromantikát,
mely áthatja bájával azt a tűnő kamaszkort,
ami, ma őszezüstöt ragyog a hajszálakon át.

Csak még egyszer lehetnék, az, ki régen voltam,
merészen visszavágynám érkezésedet,
mert tudnám, több időm lenne mindarra a szépre,
amit valaha veled, s te velem éltél meg.

Csak még jutna időm arra, hogy bizonyítsam neked,
bolond- bolond szívemmel mire lennék képes,
s hány sivatagi árkot ásnák ki elgyengült kezemmel,
hogy kiszáradt ajkadon vízcseppekként égjek.

Csak még egyszer megadatna, biztos közelséged,
soha, de soha nem engedném el a kezedet,
úgy vigyáznám, oly szorosra zárt erős vasmarokkal,
mint a véres-láncot tartó bilincs-vasszegek.









 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Ami nagyon fáj...
  2017-11-16 20:54:50, csütörtök
 
 


Kun Magdolna:

Ami nagyon fáj...


Nem az fáj, hogy vége lett, hisz úgysem sokat értek,
ezek az újraismétlődő könnyel teli évek,
melyeknek minden egyes múló napja emlékeztetett
arra, hogy csak ámítás volt szép ígéreted.

Nem az fáj, hogy vége lett, hisz nem csak mi vagyunk
azok, kiket megtépázott viharos múltunk,
ha nem az a tudat fáj itt benn, hogy bennem végtelen
a szívemből szívedbe áradó hűség-szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Ahogy múlik az idő...
  2017-10-25 20:59:37, szerda
 
 

Kun Magdolna:

Ahogy múlik az idő...


Ahogy az idő múlik, szívemnek is könnyebb,
visszafojtani a kitörni kész könnyet,
s úgy tenni mintha sosem élte volna át
a csalódás érzésének kínzó fájdalmát.

Ahogy az idő múlik, én is erősebbé válok,
már nem gyengülök el, ha megbántanak mások,
s nem alázkodom meg mikor elhitetik azt,
hogy bennem van a bűn, és a kárhozat.

Ahogy telnek a napok, a hónapok és évek,
értékesebbé lesz számomra az élet,
hiszen minden olyan perc és óra mely sírással telik,
értelmetlenül a semmibe veszik.







 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Hát elváltunk mi is...
  2017-10-18 22:13:12, szerda
 
 

Kun Magdolna:

Hát elváltunk mi is...


Hát elváltunk mi is, mint oly sokan még mások,
kik hagyták kihűlni azt a forró parázslángot,
melynek szív-szított tűzcsóvája oly erővel égett,
hogy felszáradt minden könny, mely útja elé tévedt.

Hát elváltunk mi is, szótlan, csendesen,
nem vádolva egymást, mint ki idegen,
mert tudtuk, együtt megélt éveinket nem másíthatja
meg nem történt búcsúzásunk fájó sikolya.

Hát induljunk most két irányba, ahogy tették mások,
hisz néhanap úgyis lesznek nagy találkozások,
ott mélyen benn legbelül, hol az emlék megpihen,
s ahol a szív is némán haldoklik sós könnyeiben.







 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 165 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 326 db bejegyzés
e év: 3183 db bejegyzés
Összes: 11593 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 1851
  • e Hónap: 24526
  • e Év: 429602
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.